Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám

1991. február 13. Vállalkozás, NÉPÚJSÁG 5 Kisvállalkozók oldala piac, tőzsde, privatizáció, érdekvédelem, adózás Ideiglenesen a pártházban A paksi iparosház Erős érzelmi kötődés A paksi ipartestület a volt párt­székház második emeletén bérel irodákat, holott nemrégiben arról irtunk, hogy a megyében - Duna- földvár kivételével - valamennyi ipartestület rendelkezik saját szék­házzal, amelyet a nemrégiben le­zajlott IPOSZ-kongresszus óta va­lóban magáénak is tekinthet. - Ak­kor hát miért? - kérdeztük Kovács Ferenctől az ipartestület elnökétől.- Az iparosház ügye a paksi ipa­rosok egyik nagy bánata. A volt Kiosz ugyanis - természetesen a megkérdezésünk nélkül - eladta a fejünk fölül a régi iparosházat 1987-ben. A század elején építet­ték ezt maguk a paksi iparosok, 1903-tól léteznek az épületre vo­natkozó dokumentumok. Egy ha­talmas, hétszáz négyzetméteres emeletes ingatlanról van szó, amit soha nem államosítottak, 1957- ben került a Kiosz tulajdonába. Kétmillió forintért adták el egy Na- votex nevű cégnek, bár sokak véle­ménye szerint már 1987-ben is en­nél jóval többet ért. Én mindeneset­re tavaly felértékeltettem és a szak­értő szerint 1990-ben csaknem tíz­millió forintot ért az épület. Most, hogy valóban önállóak lettek a he­lyi ipartestületek és a vagyonfel­osztás is megtörtént, ez a ház ko­moly tőke lehetett volna a kezünk­ben a továbblépéshez. De nem­csak anyagi megfontolások alap­ján kérdőjelezik meg a paksi iparo­sok az eladás tisztességét, hanem - érthető módon - a régi iparosok érzelmi szálakkal is erősen kötőd­nek az elvesztett épülethez.- Nem lehet valamilyen módon visszaigényelni?- Amikor elnökké választottak, első dolgom volt, hogy alaposan körbejártam minden oldalról ezt az ügyet, sajnos eredménytelenül. A régi székház eladása jogilag nem támadható, nincs remény a vissza­szerzésre.- Mi lesz, ha a pártszékház hasz­nosítása megoldódik és ki kell köl­tözniük onnét?- A Kiosz annak idején ötmillió forintot biztosított az új iparosház céljára, ennek egy részéből vet­tek egy 150 négyzetméteres fél­kész családi házat, amit a maradék pénzből be kellene fejezni. Ráadá­sul ennek egy részét is elviszi az átírási illeték, amit a vagyonfelosz­tás nyomán fizetnünk kell. így lehet, hogy nem marad elég pénzünk az épület befejezéséhez. És van még egy problémánk. A dolog úgy fest, hogy a régi 700 négyzetméteres épületet elcseréltük egy félkész 150 négyzetméteresre és plusz­ban kaptunk még 3 milliót a Kiosz­tói támogatás címén. A vagyonfel­osztás elfogadott módja szerint emiatt mi 3 millióval kevesebbet kapnánk a volt Kiosz-vagyonból, amit enyhén szólva méltánytalan­nak érzünk. Ha már a régi iparos­házat nem áll módunkban vissza­szerezni, legalább azt szeretnénk elérni, hogy az IPOSZ ezt a 3 milliót tekintse kártalanításnak - ami per­sze korántsem kárpótolna ben­nünket - de legalább a vagyonfel­osztásnál nem vonnák le tőlünk ezt az összeget.- áa ­f Paks, Petőfi utca 2. A régi épület eladása örök tüske marad a paksi ipa­rosokban. Szabad külkereskedelem Jog és játékszabály- Mint a mai magyar gazdasági szabályozás annyi más területén, a külkereskedelemben is az infor­mációhiány a napi problémák leg­főbb okozója - mondta Hajdú Pál, a HIT Investcenter Tradeinform Tol­na megyei irodájának vezetője. Lé­nyegében ugyanazt a feladatot és ugyanott - a volt megyei tanács épületében - látja el, mint koráb­ban megyei külkereskedelmi meg­bízottként, hiszen az Investcenter a Nemzetközi Gazdasági Kapcsola­tok Minisztériumával szoros kap­csolatot tartó tájékoztató és a kül­kereskedelmi tevékenységet elő­segítő nonprofit jellegű szervezet.- Az információs csatornák nem megfelelő, illetve késedelmes mű­ködése - folytatta Hajdú Pál - ép­pen a külkereskedelemben még járatlan vállalkozói réteget hozza hátrányos helyzetbe. A fogyasztási import ugyan már nagymértékben liberalizált, de az országos szintű koordináció érdekében él az úgy­nevezett fogyasztási importkvóta­rendszer. Énnek az a lényege, hogy ha valaki importálni akar va­lamit, akkor az adott árucsoport­ban a kívánt termékmennyiségre pályázni kell. Nos, az erre vonatko­zó szabályozás és részletes pályá­zati kiírás a Külkereskedelmi Tájé­koztatóban és közlönyökben is megjelent, igaz, némi késéssel. A korábban monopolhelyzetben levő külkereskedelmi cégek előnyben vannak a kezdőkkel szemben, mert rendelkeznek a szükséges szaktu­dással és kapcsolatokkal. Ez a helyzeti előny megmutatkozik ab­ban, hogy például a fogyasztási importkvótarendszer pályázati fel­tételeihez előbb hozzájuthatnak. Ez a pályázati rendszer a jövőben is sok gondot fog okozni a kisvállal­kozóknak, ezért talán szerencsé­sebb lenne, ha a fogyasztási ter­mékek köre a liberalizálásra kerül­ne, amely igzai versenyre adna le­hetőséget, és magában hordozná például az igen magas déligyü­mölcsárak csökkentésének lehe­tőségét is.- Hol és hogyan lehet hozzájutni a pályázati információkhoz, vagy például a Külkereskedelmi Tájé­koztatóhoz?- Korábban, amíg a külkereske­delem bejegyzésre kötelezett tevé­kenység volt, addig a külkerjogot szerzett cégek automatikusan és ingyenesen megkapták ezt a nél­külözhetetlen kiadványt. Most, hogy az év elejétől lényegében ál­lampolgárijog a külkereskedés, ez nyilván tarthatatlan volt, ezért feb­ruártól már elő kell fizetni a lapra - évi háromezer forint - annak, aki hozzá akar jutni az ebben közölt in­formációkhoz. A megyében nálam rendelhető meg ez a kiadvány.- Gondolom, nagy az aktivitás a vállalkozók részéről most, hogy bárki külkereskedhet. Van valami­lyen információja arról, hogy há­nyán foglalkoznak ezzel a megyé­ben?- Egészen pontos információm nincs, és éppen az új rendszer lé­nyegéből adódóan nem is lehet. Mindössze azt tudom megmonda­ni, hogy a tavalyi év végén hány cég volt, aki külkerjogot szerzett. Számuk valamivel több, mint száz, és ezek többsége magánvállalko­zás. Az viszont biztos, hogy roha­mosan nő azok száma, akik az idén kezdik a külkereskedelmet, vagy legalább ilyen terveik vannak.- Mi az, ami a gyakorlatban a legtöbb problémát okozza a kez­dőknél?- Alapvető gond a szakismere­tek hiánya. Tudni kell például, hogy import esetén az első lépés tisztáz­ni, milyen termékkörbe tartozik a be­hozni kívánt áru. Ezeket három kate­góriába sorolták, az első a teljesen li­beralizált a második az engedélykö­teles és a harmadik a minisztérium külön engedélyéhez kötött import- termékek köre. Export esetén vi­szont nemcsak a hazai feltételeket kell ismerni, hanem a célország - nemegyszer igen bonyolult - szabá­lyozását is. A Közös Rác országaira például nemzetközi megállapodá­sokban rögzített közismerten szigo­rú kontingensek, beviteli korlátok, küszöb- és zsilipárak vonatkoznak. Igaz tehát, hogy a külkereskedelem gyakorlatilag állampolgári jog lett, de a játékszabályokat ismerni kell, és persze be is kell tartani. Sajnos, já­tékszabályból nagyon sok van. Ép­pen ezért a külkereskedelemben ta­pasztalatlan vállalkozóknak semmi­képpen sem ajánlhatom, hogy egye­dül belevágjanak, ez a tevékenység nagyon komoly szakismeretet igé­nyel. Egyre több külker-lebonyoli- tást vállaló cég van, amelyek segíte­nek ebben. Természetesen üzleti alapon... - árki ­Válasz a Nádastól Döntsenek a fiatalok Mindenki erről beszél Bukdácsoló A privatizálás, amelyet szavak­ban minden politikus jövőnk szinte egyetlen esélyének tart, finoman fogalmazva is döcög. Számtalan oka van a késlekedésnek. Szerve­zési, adminisztrációs nehézségek is bizonyára közrejátszanak, mégis hiba lenne mindent az aktatologató hivatalnokok számlájára írni. Az ál­lami vállalatok privatizációja első­sorban azért megy megengedhe­tetlenül lassan, mert alapvető, főleg politikai kérdések tisztázatlanok mind a mai napig. Az első probléma a spontán pri­vatizációk ügye, azaz hogy a ko­rábban - főleg vezető - pozícióban levő emberek mára gazdasági tár­saságokba mentették át az állami vagyon immár nem is kis részét, ily módon igen gyakran magukat tet­ték meg legalábbis résztulajdono­soknak. Ezeken az eseteken álta­lában mindenki felháborodik, s végeredményben nem is alaptala­nul. Csakhogy, mint azt épp az új pénzügyminiszter jelentette ki a napokban: eddig még mindig ezek az úgymond spontán privatizációk jártak a legnagyobb sikerrel, leg­alábbis gazdasági értelemben. Hi­szen, tegyük hozzá, a volt vezetők nem csak hatalmukat, hanem szaktudásukat, tapasztalataikat, kapcsolataikat is „átmentették”, következésképpen ezek a vállala­tok általában jól működnek. A va­gyonügynökség útján zajló állami privatizáció ezzel szemben rendkí­vül lassú, számtalan buktatót rejt magában. Szerepzavar az, ha az állami ügynökség, amelynek a gazdasági hatékonyságot, az or­szág anyagi előnyeit kellene szem előtt tartani, ezenkívül még számta­lan „elvárásnak” meg kell, hogy feleljen. Nem az állami vagyont kel­lene védenie - most elsősorban ezt teszi - hanem privatizálni, mondta a pénzügyminiszter. Kupa Mihály egyébként a priva­tizáció ügyében többször is hivat­kozott az elmúlt napokban a külföl­di pénzügyi szakértők, bankárok véleményére, akik szerint Magyar- ország nem tud kilábalni jelenlegi helyzetéből, amíg a tulajdoni viszo­nyokat a gazdasági hatékonyságot szem előtt tartva nem rendezi. Eb­ből pedig az következik, hogy a privatizáció hozzáértés, a korábbi sikeres vál­lalkozói, vagy éppenséggel válla­latvezetői karrier és persze a saját tőke megléte kell hogy a hazai pri­vatizációknál elsődleges szem­pont legyen. Valószínűleg járhatatlan az az út, amely az állami vagyon eladását egy egészen más dologgal, az ál­lamadósság csökkentésével akar­ta összekapcsolni. Ez vezetett az Egzisztencia Alap kimúlásához, még mielőtt életre kelt volna. Azt csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a németek, akik egyértel­műen vállalkozásfejlesztésre ad­tak százmillió márkát, nem járultak hozzá, hogy ezt az összeget az Eg­zisztencia Alapba helyezzék, és a magyar állami vagyon, az állam- adósság problémáit oldják meg vele. Márpedig ezek nagyon komoly figyelmeztetések. Azt jelzik, hogy a piacgazdaságok csak akkor kezel­nek bennünket is valódi piacgaz­daságként, ha a gazdaságot végre minden politikai mozzanattól meg­szabadítva, annak tekintjük ami va­lójában, az anyagi érdek és a haté­konyság küzdőterének, amelyet csakis a versenyképesség alapján lehet megítélni. Természetesen ez könnyebben menne, ha eloszlatnák a lakosság hamis illúzióit, de legalábbis nem táplálnák tovább. Itt bizony sok igen gazdag és még több közepe­sen gazdag ember lesz, jórészt a volt állami vállalatok megszerzése révén. Ha túl sok időt töltünk azzal, hogy valamiféle homályos morális szempontok alapján kiszűrjük azo­kat akiket „méltónak” tartunk a tu­lajdonlásra, összeomlik az ország gazdasága. A privatizáció csak akkor hozhat jólétet ma a szegénységbe csúszó tömegek számára, ha az gyors, ha­tározott és következetes. Kizárólag a magyar gazdaság javuló teljesít­ménye nyújthat fedezetet akár az életszínvonal növekedésére, akár az államadósság csökkentésére, akár az elmúlt évtizedek sérelmei­nek kárpótlására. Mindehhez pe­dig mihamarabb valódi tulajdono­sok kezébe kell adni a mind tehe­tetlenebből vergődő magyar gaz­daságot. p. é. Nemrégiben lapunkban bemu­tattuk a dunaszentgyörgyi Kiss Fe­renc diszkós és presszóvezető vál­lalkozót. Ebben az írásban szóba került a szintén Dunaszentgyör- gyön található Nádas csárda, mint konkurens szórakoztató egység is. A tisztesség úgy kívánja, hogy ez utóbbi vállalkozás is kapjon helyet e hasábokon. Körösi István, a Nádas üzletve­zetője elmondta, hogy a csárda a Tolna Megyei Vendéglátó Vállalat­ból kivált A La Carte Kft. tulajdona, de a Gramaszolg Kisszövetkezet bérli december óta. Egyelőre csak presszó üzemel az épületben, pén­tekenként diszkóval, de komoly fej­lesztési terveik vannak. Az emele­ten panzió kialakítása van folya­matban, amely tavasztól 5-6 két­ágyas szobában fogadhat vendé­geket. A földszinten éttermet alakí­tanak ki, ehhez azonban előbb új konyhát kell építeni az épülethez. A csárda mellett nyárra fedett teke­pályát alakítanak ki, ahol játékau­tomatákat is találhatnak majd a szórakozni vágyó fiatalok. Körösi István visszautasította Kiss Ferenc vádjait, miszerint téves információk terjesztésével rontot­Lejárat: az a határidő, amikor egy adós­ságot ki kell egyenlíteni. Leszámítolás: jövőbeli pénzszolgáltatásoknak az esedékességig járó kamatokkal való csökkentése. Letét: a) megőrző, tárolóhely: b) a banknál őrzött értékpapírok helye; c) a pénzintézetek közti forgalom­ban megkülönböztetnek saját leté­tet, idegen letétet, zálogletétet és különleges zálogletétet. Letéti bank: olyan pénzintézet, amelyik az ér­tékpapírok megőrzését és kezelé­sét végzi. Levonás: ták volna az ő üzletét. Ugyanakkor azonban nem zárkózik el attól, hogy kettejük között megbeszélés tárgya legyen a diszkó időpontja, bár végső soron a fiataloknak kell majd eldönteniük, hogy melyiket választják. A Nádas jövője nagy­részt azon múlik, helyesen mérik-e (diszázsió) egy kötvény névérté­ke és névértékénél alacsonyabb árfolyama közti különbség. LIBOR: (ang. röv.: London Interbank Of­fered Rate) londoni bankközi ka­matláb a rövid lejáratú hiteleknél. Likvidáció: egy vállalkozás felszámolása. Likvid eszközök: pénz, közvetlenül pénzzé tehető eszközök (pl. bankkövetelések). Limit: értékpapírok vásárlásánál vagy eladásánál kikötött árhatár. Lombardhitel: kölcsönnyújtás értékpapírok vagy áruk elzálogosítása ellené­ben. fel, hogy mit szeretnének a fiatalok. Ezenkívül a 6-os út és Dombori kö­zelsége is jó esélyeket ad a hama­rosan induló panzió és étterem gazdaságos működtetéséhez. Mérleg: egy vállalat aktíváinak (vagyoná­nak) és passzíváinak (adósságok + saját tőke) egy adott időpontra vonatkoztatott egybeve­tése. A mérleg állandóan eg^én- súlyban van, mivel a saját tőke az aktívák és az adósságok közti kü­lönbözeti tételként működik. Mérlegárfolyam: a) könyvelési érték; b) az az árfo­lyam, amelyen egy értékpapír egy társaság mérlegében szerepel. Mérlegfordulónap: az a nap, amelyre a mérleg ada­tai vonatkoznak. Ez többnyire de­cember 31. (Folytatjuk) Hírek Új hitel A Kisosz Tolna Megyei Szerve­zete a jövőben a Magyar Hitelbank közreműködésével 50 ezer forint­tól 300 ezer forintig terjedő hitelt biztosít piaci kamatozással, 3 na­pos elbírálás után maximum egy éves lejárattal. A hitelt kizárólag Tolna megyei magánkereskedők (egyéni és társas vállalkozók) ve­hetik igénybe. Bérleti díjak Nagy érdeklődést váltott ki a ke­reskedők körében az új üzletbérleti díjak alakulása. Ezért a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat veze­tése és a szekszárdi Kisosz vezeté­se egyeztető megbeszélést tartott e témakörben. A VGV szerint a fo­lyó évi bérleti díjak havi 50 forinttól 400 forintig terjednek négyzetmé­terenként. A tárgyalófelek megál­lapították, hogy a túlzott megterhe­lések elkerülése végett célszerű lenne, ha a Kisosz szekszárdi cso­portelnöksége a jövő évi végleges bérleti díjak kialakításában javas­latot tenne. Ennek során figyelem­mel kell lenni a preferálandó üzlet­körökre és egyéb sajátosságokra, annál is inkább, mivel ebben az év­ben nem zárhatók ki az aránytalan­ságok. A két tárgyalófél várhatóan márciusban folytatja a megbeszé­léseket. Adóbevallás Közeledik a személyi jövedelem- adó bevallásának határideje: 1991. február 28. Ezt az 53-as szá­mú „Személyi jövedelemadó be­vallás az 1990. évről” című nyom­tatványon, a 7. számú „Kötelezett­ségek és juttatási igények”, vala­mint a 10. számú „Alkalmazotti el­számolás” nyomtatványok felhasz­nálásával kell teljesíteni az egysze­res könyvvezetésre kötelezett adó­zóknak, amelyeknek az évi árbevé­tele a 25 millió forintot nem haladja meg. Szintén február 28-ig kell a „Bevallás az állami költségvetéssel szembeni kötelezettségekről és juttatási igényekről, 1990. év” fel­iratú és a naplófőkönyv, a leltárak és az analitikus nyilvántartások alapján készített „Vagyonkimuta­tás” című nyomtatványok kitölté­sével a bevallásokat teljesíteni. Tőzsdeszótár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom