Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-09 / 7. szám
4 NÉPÚJSÁG 1991. január ‘ Magyar mítoszok. Egy nemzetnél se vagyunk alábbvalóak - ez kétségtelenül igaz. Sőt, ami a saját történelmünk átköltését illeti, valószínűleg sokakat lefölözünk. Lássunk néhány példát. Szent István koronája felbecsülhetetlen értékű történelmi ereklye, majdnem kegytárgy. A szakemberek azonban régóta tudják, hogy egyetlen uralkodónk fejét bizonyára sosem érintette: ez Szent István volt. Az én gyerekkoromban még hirdették, hogy Nagy Lajos idején három tenger mosta a Magyar Birodalom határait. Sose mosta. Arról nem is beszélve, hogy a „nagy” jelző Lajos apjának teljes joggal kijárt volna, az ország erőit dinasztikus háborúkban prédáló fiának még módjával is nehezen. Az „igazságos” Mátyás idején talán még a mainál is szorosabb volt az adóprés és a tagadhatatlanul nagy uralkodó egész pályafutása során egymást érték a lázadások, ösz- szeesküvések. Igaz, valamennyit leverte. A némi megvetéssel „kalapos királynak” becézett II. József kora szellemi színvonalát messze megelőzte és a legújabban váratlanul magyarrá változott családjának alighanem egyik legnagyobb alakja volt. Az aradi vértanúk száma nem tizenhárom, hanem tizenöt és egyáltalán nem csak tábornokok, mert volt köztük ezredes kettő is. A zseniális Görgeyről tagadhatatlanul sok rosszat el lehet mondani, de Kosáry Domokos, Pethő Sándor és mások már évtizedekkel ezelőtt cáfolhatatlanul bebizonyították, hogy egy valami biztosan nem volt: áruló. 1956 ősze óta, hála a pécsi Dunántúlban megjelent dokumentumoknak, tudjuk, hogy Petőfi 1848. március 15-én sokfelé elszavalta a Nemzeti dalt. Kivéve a múzeum lépcsőjét, ahol márványtábla és évente ismétlődő tömeggyülések emlékeztetnek erre a sosem volt eseményre. Nem tudom, hogy a nagy utcanév-változtatási dühben, mely még az erre mindenhogyan méltó Hatvány Lajostól is elvette az utcáját, Guszev kapitányé megmaradt-e. A cári seregből magyar oldalra állt tiszt nevét emléktábla is hirdette. Pedig az emléktábla Illés Béla szovjet őrnagy és magyar írónak dukált(?) volna, aki Guszev sosem létezett személyét - ezt már filológiai pontossággal kiderítették- kitalálta. Akárcsak néhai Thaly Kálmán a maga költötte „eredeti” (éknél sokkal sikerültebb) „kuruc nótáit”. Visszatérve Petőfire, Borjádon két emléktábla hirdeti ittjártát. A méhesen lévő minden bizonnyal hiteles, a Sass-kúrián elhelyezett nem az. Kitűnő könyvében még lly- lyés Gyula is tévedett, aki azt hitte, hogy az itteni szobák padlóját a költő is tapodta. Időközben az ígéretes vendégfogadót és kempinget alakító Molnár úr az alapfalakig lejutott átépítő munkája során. 1867- es évszámú téglákig, amikor Petőfi Barguzinban éppenséggel lehetett volna, de ahogyan ott nem, úgy itt sem volt. A régi Sass-kúria valamivel alább állt, nagyjából a méhes vonalában. Lebontották, különbet emeltek, volt rá pénzük. A legendagyártáshoz, történelmi mítosz-teremtéshez nem kell pénz, csak némi fantázia és hinni akarás. Egyik se biztos, hogy káros, sőt olykor derűs. Ahhoz a korosztályhoz tartozom, melynek a II. világháború végéről bőséges információi vannak partizánharcokról. Ha akkoriban annyi magyar partizán lett volna, mint amennyi néhány év leforgása alatt hangzatos című szövetségükbe jelentkezett, akkor 1944. március 19-én Bécsújhely táján állítjuk meg a hazánkat megszálló német csapatokat... Közelebbi dátumokra ne hivatkozzunk. Legfeljebb csak azt kockáztatom meg, hogy ha a Kádár-féle „lágy" diktatúrának a maga idején annyi aktív ellenlábasa lett volna, mint ahányan ma idesorolják magukat, úgy Kádár nem egy József-hegyi luxusvillában hunyja le örökre a szemét és kap disztemetést Budapesten, hanem már réges-régóta Rákosi szomszédja valamelyik szovjet dácsában, ahol együtt sakkoznak. Kétségtelenül Kádár nyert volna több partit, mert - ez már nem legenda - lényegesen jobb játékos volt... ORDAS IVÁN Átszervezés előtt az idegenforgalom Irányítása A megyében a helyzet nem változik Az Országos Idegenforgalmi Hivatal, mivel az idén már nem kap költségvetési támogatást, a továbbiakban csökkentett létszámmal, az ipari és kereskedelmi miniszter irányítása alatt dolgozik. Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter ezzel kapcsolatban elmondta: a jelenleg több mint 30 fővel működő szervezet munkatársi létszámát az év folyamán fokozatosan 22 főre csökkentik. A megyei idegenforgalmi hivatalok létét egyelőre nem fenyegeti veszély, mivel e szervezetek és fiókirodáik látják el helyi szinten a külföldieket információkkal, ezek gondoskodnak az egyes tájak propagandájáról, fontos feladatuk olyan kulturális rendezvények szervezése, amelyekre a vidéki turisztikai központokban nagy szükség van. így ezek a szervezetek részben saját bevételeikből tudják fedezni kiadásaikat. Az OIH vezetői posztjáról a közelmúltban lemondott Gellai Imre helyére a napokban pályázatot írnak ki. A miniszter szeretné, ha már február elejétől új vezető állna a hivatal élén. Szakmai-ágazati szervezetként, esetleg más néven, de rövidesen ismét megkezdi működését az Országos Idegenforgalmi Tanács. A miniszter munkáját segítő 15 fős tanácsadó szervezetben helyet kapnak a Belügy-, az Ipari és Kereskedelmi, a Földművelésügyi, a Művelődési és Közoktatási, a Népjóléti és a Pénzügyminisztérium, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának, valamint több idegenforgalmi és vendéglátóipari szakmai szervezet képviselői. Az újjászerveződő Országos Idegenforgalmi Tanács feladata lesz, hogy a bizonyos ágazatot érintő miniszteri döntéseket előkészítse, továbbá az, hogy szakmai érvekkel támogassa a minisztérium idegenforgalommal és vendéglátással kapcsolatos terveinek kidolgozását, megvalósítását. Kompaktlemez - fényképeknek Az Eastman Kodak cég fényképek tárolására alkalmas kompaktlemeze (balról), amelyről televíziókészülékkel, számítógéppel (a képen) vagy színes hőnyomtató segítségével lehet lehívni az amatőr felvételeket. Az új termék kidolgozásában a Microsoft, a Philips és a Sony cég is részt vett. Az egymásba nyíló ajtók csapdája A gyakorlati dolgok a családban általában a konyhában- fürdőszobában zajlanak. A háztartás zöme. Egy tömbház- beli típuslakás tervezésekor nem kis lelemény kenhetett ahhoz, hogy e két helyiség egymással derékszöget képző ajtaját úgy helyezzék el, hogy mindkettő a parányi előszobába nyíljon - egymásnak ütközve. Ez csapda ugyanis. Mert vagy az történik, hogy az egymásnak ütköző ajtók kegyetlenül összezúzzák az ember kezét, ha valamelyik kilincset fogja éppen, minthogy maguk a kilincsek képeznek ütközőt, vagy az, hogy ha csak belökjük az ajtók valamelyikét és a két kilincs összekoccan, kihull fejünkre az üveg. Persze mindent meg lehet szokni, azt is, hogy csak akkor lehet kinyitni az egyik ajtót, ha a másikat becsuktuk. Ez egy csiki-csuki jellegű türelemjáték, többen is játszhat- ják, akár éveken át is, attól függ, hány tagú a család és meddig bírják. Ma már ilyen csapdák nem épülnek. A lelemény az első szocialista tömbházakra jellemző, akár kortörténeti dokumentumnak is felfoghatjuk. Ma már másfajta ajtók nyílnak egymásba csapdaként. Olyanok, mint az állami költségvetés és a családi költség- vetés ajtaja. Ez is nyiti-csuki jellegű türelemjáték, akár tíz és félmillióan is játszhatjuk, attól függ, hogy meddig bírjuk, d. e. Főzőcske Mit főzzek holnap? Költői kérdés, a szó szoros értelmében. Ha főzni akarok, költenem is kell. Pénzt. (Nem tyúk- anyó módjára, sajnos!) Olvasom a szakácskönyvet: végy egy kiló sertéscombot. Na itt mindjárt el is akadok. Miből vegyek? Aztán: libamájból a legfinomabb... El tudom képzelni. Illetve mégsem, soha se ettem libamájat. Ezt a szakácskönyvet nem nekem írták. Előveszek még néhányat, de azokat sem. Rájövök, mi a hiba. így kellene a szerzőnek írnia: „Ha vennél 80 dkg bélszint, vagy fehérpecsenyét, füstölt szalonnát, pohárka vörösbort stb., akkor nagyon finom töltött bélszínt készíthetnél." (Ön meg - üzenem a szerzőnek - ha tudná mennyi pénzem van, nem szakácskönyvet, hanem drámát írt volna!) W. G. B. Karinthy Ferenc: Áramszünet Este fél kilenc körül, amikor többórás terméketlen vajúdás, tehetetlen nyűgösködés, pepecselés után úgy érzem, végre beindul az agyam, egyszer csak, minden különösebb előjel nélkül íróasztalom fölött elalszik a lámpa. S nem csupán itt, sorba próbálom a kapcsolókat, az egész lakásban. Talán a biztosíték, reménykedem, ám nem, látom az utcán is, sötét szemben az iskola, a szomszédos ház, a másik oldal, a teljes környék. Fene egye meg, éppen most, fene egye meg. Vakon tapogatózva kibotorkálok a kamrába, gyertyát keresnék, leverve néhány konzervdobozt meg a be- főttesüveget, csörömpölve tör-folyik szét a kőpadlón, fene egye meg. Aztán gyufát a konyhában a tűzhelynél, nincs a helyén, nagy nehezen ráakadok hátul a kredencen, fellob- bantom a kanócot, a forró viasz kézfejemre csöpög. Pisla világánál a telefonhoz araszolok, nem tudom hová rakni a gyertyát, elbújik a szemüvegem, a könyvben alig lelem a hibabejelentőt, tárcsázok, foglalt, megint és ismét, hiába, fene egye meg. Valahára bejön, hosz- szan kicsöng, még tovább, megszakad, újra, akkor nagy sokára egy álmos-közönyös férfihang türelmet kér. Türelmet? Tőlem? Most? Szerencse, hogy nem hallja válaszomat. Nos, aztán beleszól, igen, értesültek már róla, többen jelezték, dolgoznak rajta, egyelőre bizonytalan, mikorra lesz meg, türelmet kérnek. Lötyögök, a kevéske fénynél olvasni se lehet, két-három gyertyaszálat is a hamutartóba állítok, úgy sem elég. Kinyitnám a rádiót, no persze, az is árammal működik (kéne már venni friss elemet a tranzisztorosba), a tévé szintén, fene egye meg. Lötyögök, nem szeretek így tétlen ücsörögni. Illetve ilyenkor ötlenek eszembe a legszebb ideák, kész, telített, kifejező, pontosan célba tartó mondatokat fogalmazok fejemben, lejegyezni azonban képtelenség a gyöngén lobogó kicsiny lángocskáknál, növekvő dioptriáimmal, elvész, elenyészik, s ami kiröppent elmémből, soha visz- sza nem száll, elhullik, öregszem, elfelejtem. Mit csináljak? Lefeküdni még korán lenne, úgyse bírok elaludni; felöltözni, elpályázni hazulról bonyodalmas, késő, töményen unatkozom, mélyen megsértődve. Megsértődve? - a kényszerű sötétzárkában, szobafogságban, más dolgom nem lévén, van bőven időm elmélázni-merengeni az élet folyásán. Hogy is van ez, ki találta fel a villamos izzót? Edison? És mikor?... S íme, lassanként felködlenek a homályból múlt évszázadok, ezredek, melyekben enélkül, igen, központi áramszolgáltatás és Elektromos Művek híján is, ugyebár, írtak, alkottak, egészen tűrhető izéket, mondhatni. Gyertyaszó mellett, vagy amint a költő énekelte, „csak mécsvilágom s honszerelmem ég”, esetleg olajlámpásnál, később tán petróleumnál. Korábban a kódexek mesterei is, szorgalmas barátok, áj- tatos apácák, vakulásig, mígnem „körmükre égett a munka”, tudniillik az odaragasztott viaszcsonk. Meg a muzsikusok, komponisták, rótták a kótát, az apró, boihányr hangfejeket, elöl-hátul a meghatározó jeleket, da capo al fine, húzogatták alul-felül a pótsorokat, közibük firkálva dallamokat, szonátákat, szimfóniákat, operákat, miséket, oratóriumokat, hatalmas kórusra, zenekarra, nyilván ők is nappal és éjszaka, nem hagyták félbe, ha reájuk alkonyult. így írhatta Arany, halovány derengésben a Magányban keserves-reménykedő igéit: „Vásznunk dagad, hajónk előre megy!”, Vörösmarty, hogy „Megjön az éj, szomorún feketédnek az ormok”, Zrínyi a Szigeti veszedelem monumentális eposzkatedrálisát. Kézai és Kálti Márk a magyarok korai krónikáit, amaz ismeretlen szerző első versünket, a Mária-si- raimat, s a még talányosabb Anonymus népünk előtörténetét. Goethe a Vándor éji dalát- jártam a hegycsúcsok övezte türingiai házacskában, ahol papírra vetette. Ekként fordította Károli nemzeti nyelvünkre a Biblia véghe- tetlen könyveit, evangéliumait, Luther ugyanezt németre. Shakespeare a Szentivánéjiálom tündérmeséjét, Dante a pokoljárás roppant vízióját, Vergilius az Aeneis hexameteres, hősi kalandregényét-regéjét - meddig soroljam még? És Bartóknak se szolgálhatott villamosság, amikor az erdélyi havasok közt leskiccelte az Este a székelyeknél azóta világszerte ismertté vált melódiáját. Hát Chopin a borongós noktürnjeit? Wagner Tannhauser dalát az esthajnalcsillaghoz? Mozart a Kis éji zenét, vagy a Varázsfuvolában az Éj királynője koloratúr bravúráriáját?... Tehát csak ne vágjunk fel úgy a híres technokráciánkkal, mielőttünk is történt egy s más e sártekén. Végszóra, tizenegy felé, kigyúlnak a lámpák. De már nem is örvendezem annyira. Homérosz is villany nélkül dalol a „rőzsaujjú hajnalról”, igaz, a hagyomány szerint vak volt szegény, neki úgyis hiába. Árulkodó árucímke Az Európai Közösségek Bizottsága jóváhagyta a termékek környezetbarát voltát jelző árucímke bevezetését a közösség területén. A Közös Piac ezzel is szeretné arra ösztönözni a fogyasztókat, hogy olyan termékeket vásároljanak, amelyek sem az előállításuk során, sem később nem ártanak környezetüknek. Szigorú minőségi kritériumokkal fogják elejét venni a visszaéléseknek. Az emblémával kitüntetett termékeket a gyártás kezdetétől egészen hulladékkéntvaló feldolgozásukig ellenőrizni fogják. Gyermekek a megőrzőben Megőrzésre átadott gyermekek néznek ki a rács mögül a második világháború óta használaton kívül helyezett Breakwater börtönben Fokvárosban. A kikötőben álló „dutyiban” két órán át foglalkoztatják és felügyelik a gyermekeket, mialatt szüleik zavartalanul ismerkedhetnek a város látnivalóival. j
