Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-05 / 4. szám

4 NÉPÚJSÁG 1991. január 5 A HIT VILÁGA „Példa mutalja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Január 6.: Jézus Krisztus meg keresztelése Könyv A szeretet önkéntesei A Fórum Rt. Könyvkiadó gondo­zásában jelent meg Dobos Marian­ne könyve, A szeretet önkéntesei, amely a Magyar Máltai Szeretet­szolgálat áldozatos tevékenységé­vel foglalkozik. Ök segítettek a Ma­gyarországon keresztül a ma már egységes Németország felé tartó keletnémet, illetve a romániai, Ma­gyarországon biztonságra és ha­zára találó menekülteknek, ők jut­tattak elsőként segélyszállítmá­nyokat az 1989. decemberi forra­dalmát élő Romániába. S bár azóta ritkábban szerepeltek a hírekben, tovább folytatták, folytatják munká­jukat: szegényeknek, elesettek­nek, üldözötteknek nyújtanak vi­gaszt, támogatást. A riportkötetben megszólal Kozma Imre atya, a szol­gálat vezetője, Csilla von Boesela- ger bárónő, a legfőbb patrónus - és Imre atya „gyermekei”. A keresztyén egyház január 6-án emlékezik meg Jézus Krisz­tus megkereszteléséről. Ez tulaj­donképpen azért számít jelentős eseménynek, mert Jézus a ke- resztség felvétele után kezdte meg nyilvános működését. A gyermek Jézusról keveset tu­dunk. Az evangélisták csak azt je­gyezték föl, hogy nyolcnapos korá­ban körülmetélték, majd Mária tisz­tulása után bemutattákajeruzsále- mi templomban. Tizenkét éves volt, amikor - zsidó, szokás szerint - szülei felvitték a húsvéti ünnepre a templomba, és ott részt vett az ál­dozat bemutatásában és az ün­nepségen. Későbbi eseményekről nincs hitelt érdemlő ismeretünk. Legközelebb csak a tanítás meg­kezdésekor tűnik fel Jézus Krisztus alakja. A Judea pusztájában prédikáló Keresztelő János óriási tömegeket vonzott. ítéletet hirdetett a meg nem törőknek. Egyértelműen Jézus Krisztus útjának előkészítését vé­gezte. Amikor Jézus megjelent a Jordánnál, János éppen keresztelt. Jézus megkérte Keresztelőt, hogy őt is részesítse a keresztségben. János először el akarta hárítani ezt a kérést, mert méltatlannak érezte magát erre. De Jézus határozott kérésére végül mégis teljesítette a feladatot. Ennek a keresztségnek a mi­kéntjéről semmit sem tudunk. Csak sejtéseink vannak. Mivel az akkori keleti valláskultúrákban sok he­lyen találkozunk a rituális tisztálko­dással, a szent mosdásokkal, ezért feltételezhető, hogy Keresztelő Já­nos is alámerítette a Jordánban a keresztségre jelentkezőket. De az sem kizárt, hogy a vízbe ereszke- dőket csak meghintette, azaz: te­nyeréből csurgatta rájuk a vizet. Ennek az ismerethiánynak tulajdo­nítható, hogy a mai egyházban a különböző vallásfelekezetek más és más keresztelési gyakorlatot alakítottak ki. A történelmi egyházakban ál­talánosan elterjedt a leöntés gya­korlata, a szabadegyházak többsége pedig inkább a beme­rítést részesíti előnyben, de sok helyen a meghintést alkal­mazzák. Egyben azonban általában egyetértenek, nevezetesen, hogy nem a forma a lényeg, hanem a ke- resztség ténye, amellyel az egyház tagjaivá leszünk. Jézus Krisztus megkeresztelé­séről a Biblia azt írja, hogy utána fe­hér galamb szállt le - a Szentlélek jelképe -, és hang hallatszott az égből: „Ezamazén szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” (Máté 3:17.) Ez a mondat az Atya Isten ki­jelentése volt, mellyel közölte a vi­lággal, hogy Jézus valóban az ő fia, és működéséhez a Szentlélek ál­dását adja. KOMPÁN ZSOLT Háromkirályok a művészetben A háromkirályok utazása. XV. század első fele. Sasetta művét New Yorkban, a Metropolitan Museumban őrzik. Váli Dezső: Ima a békéért Háromkirályok Itt vagyok előtted, Uram! Taníts engem a békére, Uram! Taníts meg minket a belső bé­kére, Uram, mert ez a világbéke feltétele! Béke belül, és megőrizni má­sok békéjét is. Békében akarok élni, Uram! Békében - először is önma­gámmal. Különben hogyan él­hetnék békében másokkal?! Békében, tehát: elfogadva minden tévedésemet sutaságomat ügyetlenségemet tehetetlenségemet, minden csacsiságomat Másodszor - és ez után - bé­két akarok teremteni a világban. Békében élni, nem haragban. Békében kislányommal, ami­kor éppen 217-edszer felejti égve a villanyt a fürdőszobában - a legrejtettebb gondolatom­ban is békében akarok élni av­val a Közért-pénztárossal, aki olykor becsap - avval a harma­dik emeletivel, aki részegen időnként lehányja a lépcsőhá­zat - Uram, teljes szeretetben akarok élni avval a fekete bőr- nadrágos sráccal is, aki folyton a magnóját bömbölteti add, Uram, hogy mindent megte­gyek a szeretetért, vagyis a bé­kéért; amikor zavarnak amikor elkésnek amikor figyelmetlenek amikor kihasználnak amikor elfelejtik, hogy - amikor tönkreteszik, pedig - harmadszor, Uram, a többiek­nek kérek békét. Különösen azoknak, akiket én zavarok akiknek én vagyok kellemet­len, bántó akiknek én okozok bajt, sérülést és kárt. A béke ellentéte nem a há­ború. A béke ellentéte a szeretet- lenség. A mauthauseni koncentrá­ciós tábor közepén békében élt az a magyar asszony, aki há­romszor is megszökhetett vol­na, de nem tette mert látta, hogy néhány embernek nagy szük­sége van itt az ő szavára, jelen­létére. Uram, ha mi magunkkal és másokkal békében élünk, az a világbéke. Jöjjön el a Te országod. Amen. (A festőművész 1985-ben meg­rendezett kiállításának megnyitóján elhangzott ima.) Vízkereszt Intézmény vagy élmény? A bölcsek csillagot látnak nap­keleten, és ennek a látomásnak igézetében indulnak útnak. Há­nyán mosolyoghatták meg őket útközben kis horizontú emberek: hogyan lehet egy ilyen élmény után otthagyni a hazájukat és útra kelni távoli messzeségbe, bi­zonytalanságba? Tiszteletre mél­tó a bölcsek hűsége, hogy csil­lagélményük hatására mindent vállalva elindultak. Milyen különös, hogy ezeket a látó lelkeket, amikor a csillag el­tűnik a szemük elől, olyan embe­rek igazítják útra a Gyermek felé, akikben a prófétai látomás már betűvé hamvadt. Az írástudók és a papi vezetők, akik később Jé­zus legnagyobb ellenségei és fél­reértéi lettek. Életet nem, de irányt tudnak adni a keresőknek. Mintha már itt érződne Jézus sza­va: „Tegyetek meg mindent, amit mondanak nektek, de tetteiket ne kövessétek...” (Mt 23,1). A bölcsek történetében jelent­kezik számunkra az a minden időben fölmerülő probléma, hogy vallási életünkben melyik a fonto­sabb: az intézmény vagy az él­mény? Sok hívő ember élmény­központú korunkban az intézmé­nyes egyház leépítésének szük­ségességéről beszél, mások a vallásos élmények egyedülisé- géről, ismét mások csak a meg­szokott, jogszerű vallásos életke­retet tartják megengedhetőnek. Az isteni Bölcsesség mutatja meg, hogy a három bölcs történe­tében hogyan találkozik a két véglet: egy élményeknek nem hí­vő intézmény (a farizeusi) ad irányt a csillagát vesztett élmény vezette embereknek, a három ki­rálynak. Jeruzsálem után a bölcseknek ismét kigyulladt a „keleten látott csillag”, és a kis Jézushoz vezette őket. Mintha a kinyilatkoztató Is­ten az események művészi egy­másba rendezésével bizonyíta­ná: az intézmény mutatta eszmé­nyeket kell átélni, hogy megtalál­juk az Istent, és öröme betöltse szívünket. PÁPAY JÓZSEF Vízkereszt (jan. 6.), ősi egyházi ne­vén Epiphania, a Teleki-kódex fordí­tása szerint Úr kijelentése, görögka­tolikusaink ajkán úrjelenés, ismét másként háromkirályok: Gáspár, Menyhért, Boldizsár napja, az egy­háznak egyik legrégibb ünnepe. A háromkirályok tiszteletének az Újszövetség, illetőleg a liturgia mel­lett Köln (Colonia) városa a fő forrá­sa. Természetes tehát, hogy a mi magyarországi kultuszunk is bősé­gesen merített belőle. Merített pedig az Aachenfahrt, vagyis az Aachen­ben hétévenként ismétlődő búcsú­járás révén, amelyen évszázadokon át egészen II. József tiltó rendelkezé­séig magyarországi zarándokkö­zösségek is megfordultak. Útjukban Köln városát sem kerülték el. Helyi mondaszerű kölni hagyomány sze­rint ínség idején fogadalmat tettek a háromkirályok tiszteletére. Zarándo­kaink nemzetiség szerint lehettek hazánkba vándorolt vallonok és né­metek ivadékai, de természetesen magyarok is. Búcsúsaink Kölnben hat hétig tar­tózkodtak, maga a város látta őket vendégül. Rendesen május második felében érkeztek ide. Később csak június elseje után eresztették be őket a Hahnentor nevezetű kapun, ahol tolmácsok és kórházi emberek ellenőrizték őket van-e útlevelük, és nem hurcolnak-e be valami járvá­nyos betegséget. Amikor minden vizsgálat megtörtént a magyarok imádkozva és énekelve bevonultak a székesegyházba. Huszonnégy fér­fi kivált közülük és elöresietett hogy a nagyharangot ünnepélyesen megkondítsa. (...) Bibliai utazásukból, de a kölni bú­csújárásból is érthető, hogy a három napkeleti király; Gáspár, Menyhért Boldizsár egyfelől az utasok, útonjá- rók, vándorok, zarándokok, másfelől pedig a vendégfogadósok patrónu- sa lett A vendégfogadók, szállodák hajdani neve, cégére, cimere is szerte az európai katolikus világ­ban e három, részben szerecsen- nek tartott szent vándorra emlé­keztetett: Három Király, Három Szerecsen, Három Korona, majd a képzet fokozódó elhalványulásá­val Szerecsen, Korona, Magyar Korona, Magyar Király, sőt Angol A jó pásztor Mondsee-ben a Maria-Hilf (Mária, segíts) templom szószékének orom­zatát díszíti Meinrad Guggenbichler (1649-1723) szobra Hanglemez Beneventán liturgikus énekek Először jelenik meg a Hungaroton jóvoltából és .a Schola Hungarica előadá­sában válogatás az ősi be­neventán liturgia zenéjéből. Ezt a dél-itáliai lombard her­cegségben használták, a műfaj Benevento városa után kapta nevét, ahol szüle­tett. Első emlékei a 8. szá­zadból, legkésőbbiek a 12. századból valók. Ekkor lé­pett helyére a gregorián dal­lamvilág. A lemezen a leg­szebb beneventán dallamok szólalnak meg. Királynő. Szegeden is volt a múlt száazd elején Három Korona ne­vezetű fogadó. Az utcát is cégéré­ről nevezték el: Háromkorona utca. Ez az árvíz (1879) után a jellegtelen Korona utcává szürkült. Ugyanek­kor volt Szegeden, de másik he­lyen Három Király vendéglő is. Há­rom Szerecsen kávéház volt még századunk elején is Esztergom­ban. Napjainkban a mátrai papi üdülő Stella nevének megváltozá­sa is mintha e hagyomány tudatá­ban történt volna. Nevüket az útra indulók valami­kor a térdükre kötötték, fáradtság ellen, talizmánul. Akik hosszú útra készültek, a középkorban misét (missa de tribus regibus) végeztet­tek, ezenkívül érmet viseltek a tisz­teletükre. A gyakorlat eleven lehetett, hi­szen a hitújító Szkhárosi Horvát András nem megy el korholó szó nélkül mellette: Reggel ha indulunk, messze útra megyünk, Három szent királtul segítséget kérünk, Bölcsős ereklyét nyakunkban függesztünk. (Részlet Bálint Sándor Kará­csony, Húsvét Pünkösd című köny­véből; Szent István Társulat kiadása, 1973) Újjáalakul a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa A hazai protestáns és ortodox egyházak képviselőinek részvételé­vel közgyűlést tartott a Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Taná­csa 1991. január 3-án a budapesti Evangélikus Gimnáziumban. Az elnökség és a közgyűlés man­dátuma ugyan 1992-ben jár le, azonban az egyházakban történő megújulási folyamatok és személyi változások miatta közgyűlés idősze­rűnek tartotta az újjáalakulást A ha­tározat értelmében az új közgyűlés március 8-án ül össze a tagegyhá­zak jelölése alapján. Az elnökség és a résztvevők an­nak az óhajuknak adtak kifejezést hogy az egyházak ökumenikus együttműködése a jövőben széle­sedjék ki, és ezért javasolták, hogy a Tanács legyen nyitott azon felekeze­tek számára is, amelyek nem tagjai az ökumenikus közösségnek. Több fontos kérdés szerepelt napirenden, mint a január 20-án kezdődő ökumenikus imahét amelyet a hazai egyházak részvéte­lével rendeznek meg országszerte; a pápa látogatásának előkészületei; az Egyházak Világtanácsa 1991 februárjában Ausztráliában tartandó nagygyűlése munkájának megvita­tása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom