Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-28 / 23. szám
4 NÉPÚJSÁG 1991. január 28 A közelmúlt évtizedek sajnos a közelgő évtizedekre is elegendő okot teremtettek ahhoz, hogy egyre újabb és újabb börtön-visz- szaemlékezések szülessenek. Változatos színvonalon, amihez történetesen tavaly jómagam is hozzájárultam egy kötettel. Fekete Sán- dorné Háry Márta könyve kilóg a sorból. A legjobb értelemben, ugyanis póztalan, a tények - nem ritka - utólagos retusálásának legcsekélyebb szándéka se érződik soraiból, őszinte és emberi. Főszereplője csak részben a férj - Fekete Sándor, a volt Új Tükör főszerkesztője, irodalomtörténész és publicista - pedig valójában ő ült börtönben. 9 évre szóló ítéletének felét húzta le zárt körülmények közt, kitéve minden olyan megaláztatásnak, amiről az ilyen helyek úgylehet egyszer s mindenkorra nevezetesek. Fiatal felesége, akkoriban még csak a Népszava újságíró-gyakornok jelöltje, egy órát se volt bezárva. Ö valóban szabadlábon töltötte rabságát. Nem egyetlenként, hiszen Magyarországon százezrek fordultak meg odabenn és ezek jelentős részének volt hozzátartozója idekinn, akik valameny- nyien bőségesen ihattak a keserűség poharából. Erről az oldalról azonban tudtommal senkinek se jutott eszébe asszonysorsot örökíteni. Ez legnagyobb érdeme. A jó stílus mellett, ami kötelező kellene, hogy legyen minden újságírónál. Környezetábrázolása is kitűnő, amivel most a kintire gondolok. A szerencsétlen sorsra jutott mellett következetesen kiállók gyér táborára és az utca túlsó oldalára hirtelen átmenők sokkal nagyobb gyülekezetére. Az ártatlanul elítélt Feketének előbb-utóbb már a felesége is gyanús lesz, hála a Kádárrendszer önarcképteremtő zsenialitásának. Hiszen mégis csak lehet a bűnében valami, ha még akkor is benntartják, amikor odakinn már minden (látszat)konszolidálódik... Névre szóló ismereteink tovább gya- rapithatók. Azt idáig is tudtuk, hogy néhai Komlós János, vagy éppenséggel Berkesi András magas beosztású verőlegény volt. A nagy szellemi képeségü Boldizsár Iván Horthyéktól kezdve (Szálasit nem számítva) minden rendszer besúgója, ezt Háry Márta is megerősíti. Fekete kihallgatását történetesen a később igazságügy-miniszterré avanzsált Korom Mihály vezette, az igazságosságtól meglehetősen távolian. Bár az olvasók jelentős része, magamat is közéjük sorolva, tulajdonképpen nem sokat törődik azzal, hogy koncepciósnak nevezett pörök keretében a kommunisták egymást mészárolták. A nem kevesebb koncepcióval elroppantott paraszti gerincek millióiról és más tönkretet- tekről már nem esik ilyen sok szó. Az igazságtalanság azonban akkor is az marad, ha hithü marxisták követik el ugyanilyen elveket vallókkal szemben. Fekete Sándor apja történetesen a kevés tényleges magyar ellenálló egyike volt, ő maga pedig „Hungaricus” álnéven szinte azonnal, máig lenyűgöző pontossággal elemezte 1956 és a megtorlás okait. A gondolkodás hosszú esztendeibe került, Háry Mártának pedig egy kitűnő könyvet eredményezett, amit sejthetőleg szívesen kihagyott volna az életéből és életművéből... Ordas Iván Televíziós képek és képtelenségek Nekünk Dallas kell! Méghozzá az az amerikai filmsorozat, amelyik most - és még hosz- szú ideig - szerencsélteti a tévénézőt. Mert a Dallas - nincs rá jobb szó - megrázó erejű alkotás. Ennek bizonyítására elég felidézni egy röpke jelenetet a legutóbbi epizódból. Két elszánt alak hatol be a főhős házába, azzal a szándékkal, hogy magáévá teszi - no nem az ezüstkanalakat - henem az ott tartózkodó hölgykoszorút. Ez egyfajta bosz- szú, derül ki a filmből, ugyanis a (házba) behatolók feleségeit már korábban magáévá tette a főhős és barátja. A két (házba) behatoló ahelyett, hogy a lényegre térne, először megénekelteti a főhős ártatlan feleségét, majd miután kiderül, hogy nemcsak a feleség, hanem végső soron a főhős is ártatlan - mert az egyik behatoló felesége volt a kezdeményező - az egyik behatoló így szól a másik behatolóhoz: - Ez igaz? Miután kiviláglik, hogy igaz, ami igaz, az egyik behatoló vészjósló arckifejezéssel így szól a másik behatolóhoz (egyébként barátok): - Akkor most lesz egy-két szavam hozzád! Jelenet vége, oldalra el, s így már soha nem tudjuk meg, hogy az egyik behatoló vajon megénekel- tette-e a másik behatolót. A hírek szerint egyébként a Dallas azért nem juthatott el hozzánk a rendszerváltás előtt, mert egynémely kultúrítész szerint ez a sorozat a kapitalizmust dicsőíti. Ez a vélekedés azonban újfent csak azt erősíti meg, hogy az ideológiai fejlettségünk felett őrködő korifeusok mennyire nem értették meg a film lényegét. Mert a Dallas - sajnos - nem a kapitalizmust, hanem a butaságot dicsőíti. Nem mese ez, gyerekek? Nem a népből jött, a népért küzdő és a népért élő országgyűlési képviselőről szeretnék írni, holott közel egy órán keresztül ezt a megható képet tárta elénk a pécsi körzeti televízió műsora a hét elején. Szó ami szó, a Somogy megyei Gáli doktor az MDF színeiben nem kis fegyvertényt hajtott végre, mikor magát Horn Gyulát előzte meg a parlamenti választásokon. A portréfilm létjogosultsága így egy pillanatig sem lehet vitás, még akkor sem, ha kezdettől a végig ott motoszkált jelen sorok írójának a fejében: ez a filmkészítési stílus valahonnan nagyon ismerős. Megvan! Legutóbb - igaz, ez azt jelenti, hogy a hetvenes évek ántivilágá- ban - a jó öreg Vértessy Sándor készíthetett ehhez hasoló termelési dokumentumot. A mester örülhet: tanítványai megszólaltatták a képviselő úr körzetének számos választóját, akiktől olyan alapigazságokat tudhattunk meg, mint például: a sajtó bizony felelős, mert nem támogatja a kormány áldozatos tevékenységét; sajnos, késik a rendszerváltás, mert mindenütt a kommunisták ülnek. A kommunistákkal még más baj is van, mert azok - ugyebár - soha nem dolgoztak, ezzel szemben mindig csak dolgoztattak. A riporter beleegyező hallgatása közepette eszembe jutott még valami. Mégpedig az, hogy bár a Vértessy műsorait is körüllengte a méla unalom, az mintha mégis elegán- sabban csinálta volna.- Vagy egészen egyszerűen arról van szó, hogy a mesét már akkor is annak fogtuk fel, ami - most pedig azt igaz történetként kívánják tálalni? SZERI ÁRPÁD Tv-tükrünk Hogy jobban megértsük egymást Kikérem magamnak! Ha este fél nyolc, tv bekapcs. Nem éppen a nap koronájaként, de jöhet a felnőttek esti meséje, mert allergiásak vagyunk ugyan a hitel- vesztést, hitelvesztésre halmozó politikára, de narkomániások is. Már nem tudjuk nélkülözni még legszelídebb ünnepeinken sem a nap további rágódásra alkalmas esti üzeneteit, pedig mind „ehetetlenebb”, amit (tisztelet a minoritásként számon tartott kivételeknek) néhány híradós elénk tálal. Most is mi van... azt mondja ez az epebajos küllemű atyámfia, hogy „Szép jóestét” kíván nekem, neked, nekünk, akik már jó ideje tudjuk, hogy a beköszöntés üres, csupán arra jó, hogy eleget tegyen az udvariasság szabályainak, arra azonban már alkalmatlan, hogy bizalmunkba is fogadjuk. Mára a nehezebb felfogásúak is tudják, hogy atyámfiának az inkább eredeties- kedő, mint eredeti köszöntése kimeríti képességeinek javát. Kivált azóta van ez így, mióta emlékezhetünk ama lesújtó riporteri fegyvertényére, midőn a Kossuth téren csaknem fejbeverte az elhallgattatás szándékával azt az atyafit, aki helyreigazítani igyekezett interjú- alanyának rablómeséjét a blokád alkalmával. „Mai” vendégem orgánuma változatlanul recseg és reszel, tetőtől a talpáig görcs az egész ember, akármi áron hatni, tetszeni akar. Kezdettől fogva a szakmájában tilos megerőszakolás bevetésével is, mert sejti a rideg valót, azt, hogy csak átmenetileg érheti be azoknak a tetszésével és bizalmával, akik fittyet hányva az országnyi nézősereg nemtetszésére, képernyőt adtak neki. Tették pedig ezt arra gondolván, nem baj, ha nem olyan csillogóan kivételes tévés személyiség, mint amilyeneket seregestül sepertek ki a televízió székházából, csak azt gondolja, mondja, amit a népszerűség, szeretettség dolgában igencsak szűkölködő hatalom. Utóbbi persze szemforgatva hiteles, tárgyilagos, pártatlan tájékoztatásáról prédikál közben, mert különös demokrácia ám a mienk! El akarja velünk hitetni, hogy eltemette a pártállam apóját, pedig csak átfestette. Amaz a Fehér Házban székelt és piros volt, ez piros-fe- hér-zöld.' Lakcíme megegyező a kormányéval, aminek korlátozó igyekezetéből megszületett a fából vaskarika, a szigorúan ellenőrzött és ostorozott sajtó szabadsága. Sejthető ugye, mit mondanánk erről 1848. márciusának ifjai?! Pirulva vallom be, hogy én ezt az embert neveletlen magamban rókapofának neveztem el. Úgy látom, kilátástalan újra keresztelni, mert ha SZÉPJÓESTET úr - mind most is - megjelenik, tudom, hogy résen kell lennem, ez az az ember, aki a legszolgálatkészebben manipulál, rendre megpróbálkozik a soros át- verőcskével, miközben dehogy néz velem szembe, pislog, hunyorog és mondja, amit elvárnak tőle hűségének próbájaként. Kikérem magamnak, de hiába kérem ki. így azokon az estéken, amikor ez az úr a híradó szerkesztő műsorvezetője, kénytelen vagyok kezemet imára kulcsolva párbeszédet kezdeni a láthatatlan Jóval, aki az írás szerint a vesémbe lát. Régóta tudja rólam, hogy hiába fogadnék akármit, én ezt a felebarátomat szeretni nem tudom. Bűnömet tartósan legföljebb az enyhítheti, hogy tenmagamat se vagyok képes szeretni néha. (Azt mondják különben, hogy az igazán érdekes társaság nem a mennyországban lakik...)- Li Hozzászólás szexboltügyben A Tolnai Népújságban 1991. január 16-án megjelent „Csak semmi szexet kérem, mgyarok vagyunk?" című cikkhez szeretnék pár gondolatot fűzni. Magyarországon és általában Kelet- Európában, az emberek ismeretanyaga a nemiséggel, a szexualitással kapcsolatban igen hiányos. A témával foglalkozó olvasmányaim azt bizonyítják, hogy ennek társadalmi, vallási, kulturális okai vannak. De ha összehasonlítom a nyugat-európai kultúrát a keleti kultúrával (India, Kína, Japán) akkor azt mondhatom, hogy ott 2000 évvel ezelőtt többet tudtak az ember szexualitásáról, annak pszichikai hatásairól, mint a XX. század legtöbb embere. A bolt működésével kapcsolatos kifogás, hiányos ismereteink és talán a tájékozatlanság miatt érte el ezt a szintet. De véleményem szerint az Autonóm Kft. szaktanácsadója sem mondható ebben a témában elég tájékozottnak. Egyrészt eleve ellenük hangolta a közvéleményt azzal, hogy idézem „most már nagyon sok beteg emberéi a társadalomban, homoszexuálisak, aberráltak és ferde hajlamúak”. Kérdezem: azelőtt nem voltak? Statisztikai adatok bizonyítják, voltak, csak nem illett, vagy nem volt szabad nyilvánosságra hozni. De arról senki nem beszél, mennyi magányos ember van, aki nem tud, vagy nincs módja tartós, vagy időszakos párkapcsolatokban élni. Ezek a boltok ezért kell, hogy legyenek. Az eladónak kicsit pszichológusnak is kell lennie, egy kicsit üzletembernek is és legfőképp intelligens, jól tájékozott, megnyerő, bizalmat adó embernek. Aki ha kell felvilágosít, tanácsot ad, segít az egyén problémájának megoldásában. Voltam mindkét szekszárdi boltban és budapestiben is. Nem tapasztaltam, hogy kétes egyének keresnék fel ezeket a boltokat. Ottlétemkor intelligens, tájékozott emberek vásároltak, akik tudták mit vesznek és miért pont azt, mert ismerték annak alkalmazását. Többször jártam délelőtt és délután is a Béri Balogh Ádám utcában, de majdnem üres volt a környék, így túlzottnak tartom agyerekekkel kapcsolatos aggodalmat, a szülők részéről. De csökkenthető a veszélyeztetettség megfelelő felvilágosítással, oktatással, egészséges életvitellel. A gyerekek egy részét a szülői házban több rósz hatás éri, mint az utcán. Egyrészt a túlhajszoltság, másrészt nagyon sok gyerek hozzájut olyan videofilmekhez, amelyek inkább rombolják egészséges képzeletvilágát, mint az ilyen jellegű boltok megléte. Talán el kellene gondolkodni azon, hogy beépítsék az oktatásba, a nevelésbe a szexualitással ösz- szefüggő ismereteket és akkor jobban megértenék az emberek az újat és talán egymást is. Szeretném megjegyezni, hogy a szexológia minden nyugati orvosegyetemen kötelező tantárgy, válogatni lehet orvosokban, klinikákban, nálunk azonban az egyetemeken csak érintőlegesen foglalkoznak a témával. Az orvosok közül azok is, akik specialistái lettek e témának, magánszorgalomból jutottak el a megfelelő színvonalra. De örvendetes tény, hogy az utóbbi években egyre több kórház és orvos tekinti fontosnak a szexualitás problémáinak kezelését és magát a felvilágosítást. Több gyengédséget, szeretetet tudnának adni egymásnak az emberek, kevesebb kielégületlen, depressziós, feszült ember lenne. Ha csak ennyit elérnénk, az már óriási lépés lenne feszültséggel és bizontalanságokkal teli világunkban. Természetesen az is jó lenne, ha le tudnánk mondani az irigységünkről, belénk rögzült előítéleteinkről. Varga János Szakály Muzzy Magyarországon Muzzy - ha még nem ismernék - egy rendkívül barátságos földönkívüli óriás szörny, aki igen szereti az órákat - megenni! Ő siet a börtönben senyvedő hősszerelmes, Bob segítségére. Ja, és hogy Bob, a kertész miért ül rács mögött? Hát azért, mert nem átallotta megcsókolni Szilviát, Gondoland királyának szépséges leányát. De ami még ennél, is nagyobb baj, hogy a királykisasszony is viszontszereti a motorral száguldozó legényt. Mindezt a fondorlatos és gonosz Corvax, a legfőbb gondolandi miniszter leplezi le, és árulja be a királyi szülőknek. A történet fordulatos, kalandos, ahogy az egy mesefilmhez illik. Csakhogy ezúttal különleges mesefilmről van szó. A BBC által ösz- szeállított történet egyúttal angol nyelvlecke is, kisiskolásoknak szánva. A szerzők héttől tizenhárom éves korig ajánlják, de világszerte vannak Muzzy-rajongók háromtól kilencvenhárom éves korig. Muzzy most a Magyar Televízióban és a Novotrade Kiadó jóvoltából Magyarországra érkezett. A tévé nyelvoktató produceri irodája (most így nevezik a tévében a hajdani szerkesztőségeket) a kiadó közreműködésével a BBC-től a teljes oktatóprogramot beszerezte. Január második hetében elindult a TV1-en a program, amely húsz héten keresztül folytatódik. De, mint már sejtik, nem holmi hagyományos iskolai oktatásról van szó. A mesefilm cselekménye közben ismerkednek meg a szavakkal és a fogalmakkal, a beszédfordulatokkal a gyerekek, miközben leköti figyelmüket a kedves-szellemes, humoros mese. Hogy ennek mennyi előnye van, azt bármilyen gyakorló pedagógus vagy szülő is felmérheti. A rajzfilmeket ugyanis sokszor, szívesen nézik újra a gyerekek. Az ismétlés pedig nem gyötrődés a számukra, hanem szórakozás. Izgalmas nyelvtanítási lehetőséget nyújt a videofilm a pedagógus számára is, aki módszertanilag igen sokféleképpen alkalmazhatja e segédeszközt (kimerevitve a képet, részenként ismételve, hang nélkül, csak a hangot hallatva, hagyományos módszerekkel, találós játékkal, kártyalapokkal, stb. kombinálva.) Egy jelenet a mesefilmböl Egyébként néhány budapesti, egy kecskeméti és más iskolákban már oktatnak e meseprogram szerint. És hogy ne csak a tévében meg az iskolában foglalkozhassanak a programmal, a Novotrade megvásárolta a BBC-től az oktatócsomag licencét, és kiadták a tévésorozat alapján készült, 6 részből álló videokazettát. Ehhez kapcsolódik 6 szép kiállítású képeskönyv (borítóján társasjátékokkal), egy szülői és nevelői útmutató. De gondolva arra, hogy még nincs minden háztartásban videokészülék, összeállították hangkazettán a mese szövegét, számos dallal kiegészítve. Szemenszedett igazság Az optimizmus azoknak a kötéltáncosoknak a privilégiuma, akik védőháló nélkül dolgoznak. G. Fischer-Diehl A színpadon a bonyodalmat a házasság oldja meg. Az életben ez a házassággal kezdődik. Francia szerző Egy politikus esetében veszélyes, ha igazat mond. Az emberek ugyanis megszokhatják, és mindig az igazat akarják hallani. G. B. Shaw Mindig a legrosszabb kerék csapja a legnagyobb zajt. A. Rivarol Az ember háború nélkül? Olyan ez, mint a föld emberek nélkül! G. Fischer-Diehl A férfiak különbözőek. A férjek azonban mind egyformák. W. Sommerset Maugham Az élet olyan, mint a szemtelen pincér. A számlához a dátumot is hozzáadja. P. Gregor Nem tudom, megfigyelték-e: a legjobb vitorlázókkal mindig a parton találkozik az ember. B. Robson Tévedni emberi dolog. A tévedést beismerni emberfeletti. J. Kvas Az ígéret földje az a föld, ahol éppen nem vagyunk. H. F. Amiéi Mi a politika? Elérni, hogy az emberek minket szolgáljanak, és közben elhitetni velük, hogy mi szolgáljuk őket. L. Dumur Az államférfiak megmámorosodnak annak a bornak a gőzétől, melyet másoknak töltenek, és a saját hazugságuk elámítja őket. J. Joubert
