Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 3. szám

191. január 4. NÉPÚJSÁG 3 indennapjaink Leltár Két hónapja, hogy Minden­napjaink címmel útjára indult egy sorozat, s a megírt jegyze­tek a címnek megfelelően a mindennapok jelenségeibe pillantottak be. így került szóba a hulladékgyűjtőből étkező öregúr, a tarhálók, a korrupt pénzügyi szakember, a meg­bélyegző listát állító önkor­mányzat, a pálfai tejsegély, a tamási vandalizmus, a köpö­nyegforgató, a hatás- és jog­körét túllépő szenátor, diákét­keztetés sanyarú helyzete, a tapsot kiérdemlő rendőr és a felelőtlen polgármester töb­bek között. Mindegyik írás - fi­gyelmet felhíva egy-egy fontos dologra - használni akart és remélem, néhány helyen hasz­nált is. Egy biztos, a megcsip- kedettek nem, de az egyszerű emberek, vagy ahogy manap­ság illik szólni róluk, a nép ki­hallotta, belőlük azt, amiért íródtak. A beérkező vélemé­nyek ugyanis ezt tükrözik és folytatásra ösztönöznek mondván, sok még a tennivaló, az írnivaló. Persze, korántsem ilyen po­zitív azok reagálása, akik tet­teik miatt eltalált céltáblák let­tek. Van, ahol bölcsen hallgat­nak a dolgokról, máshol betar­tanak a vélt (!) informátornak, beváltván ezzel, hogy róluk (is) szól ez a valóságos „mese”, míg volt olyan polgármester aki akkor is felkapta a telefont, amikor semmi köze nem volt az írás tartalmához. Fontos­kodva érdeklődött, kiről van szó, hol történt, ami történt, ám amikor rákérdeztem, hogy „miért talán náluk is van ilyen?”, akkor mentegetőzni, magyarázkodni, majd támadni kezdett. Közölte, neki az is fel­adata, hogy vigyázzon a testü­let jó hírére. Nos, ez utóbbival nincs gond, de úgy látszik, nem jutott eszébe a közmondás: Akinek nem inge, ne vegye magára. Jaj, míg el nem felejtem: a történelem folyamán két lány közül még mindig az esett elő­ször teherbe, akinek az anyja rajt ült a szoknyája szélén. (ékes) Csak a válság ne mélyüljön? „Nem vagyok hajlandó munkakönyveket osztogatni” Beszélgetés Balogh Lajossal, a Totév igazgatójával (Folytatás az 1. oldalról.)- Kertelés nélkül kijelentettem a programomban is: a jelen körülmé­nyek között magamattartom a legal­kalmasabbnak arra, hogy a Totév problémáit megoldjam - szolgál ma­gyarázattal Balogh Lajos, aki a vára­kozással ellentétben egyáltalán nem tűnik szívbetegnek, még kevésbé „szívbajosnak”. Ezt támasztja alá ha­tározott fogalmazásmódja, energi­kus véleménynyilvánítása a vállala­tot érintő kérdésekben. Meg kell hagyni, Balogh Lajos előtt nem is­meretlen a Totév, hiszen közel húsz esztendőt töltött el itt különböző beosztásokban, 1986-ban - negy­venkét évesen - gazdasági igazga­tóhelyettesként ment nyugdíjba. S amíg a kényszernyugdíjazást köve­tően Balogh Lajos közel fél tucat gazdasági egységnél kamatoztatta tudását, addig a Totév a külső gaz­dasági hatások következtében egy olyan útra kényszerült, melynek a felcserélése elsődleges célkitűzés a mostani helyzetben. Az elmúlt évben már megtörtént a vezetőváltás a Totév élén, ám az új, megbízott igazgató sem maradt hosszú ideig a posztján: a de­cembervégi pályázati elbíráláskor vé­gül is Balogh Lajos maradt talpon.- Kétségkívül merésznek is ne­vezhető bizonyos szempontból az elhatározásom - mondja az új igaz­gató. - Ám az is igaz, hogy a Totév története folyamán nem most került először ilyen mélyre. Soha nem tar­toztunk az elkényeztetett sikerválla­latok közé, rengeteg szemetet kellett lenyelnünk, ugyanakkor sokan ki­használtak bennünket.- S vajon miként képzeli a mély­pontról való kimászást, az ön ve­zényletével?- Először is: ennek a cégnek van egy borzasztó súlya és borzasztó re­zsije, amitől mindenképpen meg kel­lene szabadulni. Mindenekelőtt ver­senyképessé kell tenni a vállalatot nemcsak árban, hanem bérben is. Ez szakmai szempontból nem túl ne­héz feladat, csakhogy ragaszkodom az egyik fő elvemhez, azaz nem va­gyok hajlandó munkakönyveket osztogatni. A szanálást tehát ebből kiindulva fogom végrehajtani.- Azt hiszem, az ön elődei is felis­„Soha nem hagytam el magam” merték azt, hogy hiba volt a Totév-et ilyen óriási beruházással „fejleszte­ni”...- Ők csak nagyvállalati formában tudtak gondolkodni, hiszen húsz éven át mást sem lehetett hallani, mint azt, hogy az építőiparhoz egy hatalmas központi telep tartozik tér­betonozással, világítással és így to­vább. Ahelyett, hogy igyekeztek vol­na ettől a szemlélettől megszabadul­ni és olyan mozgékonnyá válni, mint az újonnan alakult kisszövetkezetek. Csak egy példát mondok: egy étte­remben nemcsak enni lehet, hanem varmi is. A Totév új igazgatója egyébként nem vesztegette az ide­jét. Ez abból is kitűnik, hogy máris ki­választotta azokat a munkatársakat, akikkel együtt kíván dolgozni a tervek végrehajtásában. Ugyanakkor úgy vélekedik, hogy beosztásával nem fér össze a szakszervezeti tagság.- Munkáltatói érdekeket képvise­lek, ezért a munkavállalókkal szem­ben ellenérdekű fél vagyok. Persze, tévedés ne essék: nekem nagyon jól együtt kell működnöm a szakszerve­zettel, mert dsak ellenérdekű felek, de nem ellenségek vagyunk. Beszélgetésünk végeztével Ba­logh Lajos még megjegyzi, hogy cél­jait csak akkor sikerül elérni, ha nem mélyül tovább számottevően az épí­tőipar válsága. Szerencsére az igaz­gató hisz magában: - Soha nem hagytam el magam. Ha ezt tettem vol­na, már nem lennék itt - szeri ­Képviselők a Nemzeti Alapítványról Három Tolna megyei országgyűlési képviselőt kérdeztünk meg tegna­pi lapszámunkban arról, hogy csatlakoztak-e a Nemzeti Alapítványhoz. Közülük dr. Témák Gábor és Nyerges Tibor igennel válaszolt, dr. Nádori László még nem döntött. Ez alkalommal újabb két honatyát szólaltattunk meg, akik nem titkolt ellenérzésekkel nyilatkoztak az alapítványról. Pólyák Sándor (SZDSZ): - Nem csatlakozom. Először is, nem tisz­tázott ennek az alapítványnak a célja. Másrészt, ha a szegényeket kívánjuk támogatni, akkor arra ott van a Szeta, azaz a Szegényeket Támogató Alap. Nem feltétlenül ér­tek egyet azzal, hogy külön alapot kellene még ezen kívül létrehozni. Mást tartanék célszerűbbnek. Pél­dául azt, hogy megfelelő kormá­nyunk legyen. Azt támogatnám. A tréfát félretéve: a Nemzeti Alapít­ványban a magyarság túlhangsú­lyozását látom, miért a svábság és a cigányság kirekesztése? Ez az alapítvány számomra nacionalista, a lényeg az, hogy nem csatlako­zom, hiszen ezt a lépést már meg­tettem a Szeta felé. Barcza Imre (SZDSZ): - Először is azért nem csatlakozom, mert Csengey úr kezdeményezte, ami már magában nem szerencsés. Továbbá az MDF-nek sem kívána­(Folytatás az 1. oldalról.)- Milyen volt a forgalom az ünnepek alatt?- Mérleget készíteni még nem volt időnk, de érvényesültek az új boltokra jel­lemző előnyök és hátrányok is. Egyrészt: ezt az üzletet még nem ismerik eléggé, másrészt olyan portékákat is tudunk kí­nálni, amelyek máshol nem kaphatók.- Csak alkatrészeket forgalmaznak?- Zömmel igen, de láthat a polcokon egyéb műszaki dolgokat, szerszámokat, tos propagandaanyagot adni. S azt is én szeretném eldönteni, hogy a pénzemet mire használom fel. Én a magam kerületében, akárhány­szor gyűjtenek, mindannyiszor adok, de ettől függetlenül ízléste­lennek tartom egyáltalán beszélni erről. Egyébként ez az egész ügy emlékeztet egyfajta zsarolásra. Odanyomtak az orrunk elé egy ívet, s azon ott találtunk néhány ismert nevet, akiket már beültettek a hin­tába. Csengey felállt a parlament­ben, s az ő szokásos, rendkívül szimpatikus modorában jelentettte be ezt az alapítványt. A televízió is leadta nagy csinnadrattával, hogy már kétszázan aláírták, ám én de­cember 30-án még csak negyven­két aláírást láttam az íven. Most meg az megy, hogy micsoda hazafi az, aki nem ad pénzt Csengey úr­nak? Na, nem! Az ilyennek elejét kell venni, mert nem lesz vége so­ha. - szá ­és helyet kaptak szórakoztató elektroni­kai cikkek is.- Belföldi beszerzésűek?- Főleg.- És még?- Osztrák, német...- Az utánpótlás folyamatos?- Külföldről igen, de aki ma Magyaror­szágon Trabant-, Wartburg- vagy Lada- alkatrészt tud szerezni, az mágus. De szóljon nekem is! Kapospula jegyzője a volt vb-titlcár Kapospula Önkormányzati Kép- viselő-testülete 1991. január 1-jé- vel kinevezte a község jegyzőjét. A jegyzői feladatokat Szentpáli Árpádné látja el, aki korábban Kurd község vb-titkára volt. Petrasovits Anna Tamásiban A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt Tamási városi vezető­sége és a Szociáldemokrata Ifjúsá­gi Mozgalom megyei vezetősége 1991. január 5-én, szombaton dél­után fél háromkor Tamásiban, a vá­rosi diákcentrumban értekezletet tart. Napirenden szerepel a város jelenlegi helyzete, gondjai, de fel­vetődnek a fiatalság problémái is. Szó esik a megyei vezetés munká­járól, feladatairól. Az értekezleten résztvevők meg­hallgathatják az országos vezetés értékelését az 1990-es évben vég­zett munkáról. A rendezvényen részt vesz Petrasovits Anna, a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke. Új igazgató a Decsi Faiuházban Kinevezték a Decsi Faluház új igazgatóját Szűcs Sándorné sze­mélyében, aki ez év január 1-jétől lépett új hivatalába. Előzőleg a Szekszárd-Palánki Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben oktató tanárként tevékenykedett.- Wy­A bolt belső tere foto: gk Műszaki cikkek, elektronika, szerszámok Alkatrészt keres a kereskedő 2. A cikk tanult szerzőjének nyil- /án elkerülte a figyelmét a Munka Törvénykönyve (1967. évi II. tv.) 26 B (1) bekezdése is, mely szerint „A latározatlan időre létesített mun- <aviszonyt felmondással, mind a munkáltató, mind a dolgozó bármi­kor megszüntetheti.” 3. Régi beidegződés, hogy köz­ségek problémáinak megoldására „felülről" jött emberek próbálnak megoldást találni. Szerencsésebb, ha a helyi problémákat a helyi ön- kormányzat oldja meg. 4. A cikk személyemre vonatko­zó szubjektív részleteivel nem kívá­nok foglalkozni. A képviselő-testület nevében: DR. BÍRÓ FERENC polgármester * Tolnai Népújság Szerkesztősége Az 1990. december 12-én meg­jelent „Farba rúgott törvények Nagyszokolyban” című írásukkal kapcsolatban a következő kiegé­szítést, illetve javítást kérem: Fejes János képviselő írásuk szerint azt mondta, hogy „Szerinte védőnőre nincs szüksége a községnek”. Ez valójában úgy hangzott el, hogy „milyen feladata van a védőnőnek a községben?” Az ülés jegyző­könyve valóban az első idézett szö­veget tartalmazza, de a testületi ta­gok egy részének meghallgatása után bizonyossá vált, hogy az utób­bi idézet hangzott el. Fáradozásukat köszönöm. Tisztelettel: LIZICZAI IMRE jegyző * Ismét bebizonyosodott - ritkán, de akad ilyen is - az újságíró ír, az olvasó pedig azt olvas ki abból, amit akar. Ez utóbbit nagyon jól példázzák a nagyszokolyi levelek. Jólesik, hogy a képviselő-testü­leti tagok elismerik fantáziámat, ám nem örülök a vádaskodásuknak. Kijelentem ezért, a cikk érdemi szerzője is Ékes László, s az önök által kritizálásnak vett gondolato­kat segítségnek szántam. Megjegyzem: a bemutatás nem egyoldalú - aki figyelmesen elol­vasta a riportot, az tudja is -, s az ide vonatkozó törvényeket ismer­tettem a megszólaltatottakkal. Kénytelen voltam ezt tenni, mivel kiderült tájékozatlanságuk. Erről csupán annyit még: igaz, hogy „a polgármester kinevezi a hi­vatal dolgozóit és gyakorolja a munkáltatói jogokat”, de ehhez be kell tartani a törvényes feltételeket, vagyis azt, hogy a felmondást írás­ban teszi meg, határozatban indo­kolja és - egyáltalán - figyelembe veszi, betartja az érvényes jogsza­bályokat. Nem mentség Nagyszokolyban, hogy nem ismerték a Munka Tör­vénykönyve ide vonatkozó passzusát, a 38/1973. MT. rende­letét és az MT. 63/1980-as rende­let 2. szakasz 3. bekezdését sem... ÉKES LÁSZLÓ A hatóság büntet A mosóvizet zárt tartályban gyűjtik FŐT Védik vagy károsítják a környezetet? rejlő értékes alapanyagot is visz- szanyerjük. Ennek ellenére nem­egyszer százezres nagyságrendű bírságot fizettünk - legutóbb ép­pen néhány hete - a környezetvé­delmi hatóságnak. Számtalan termékkel próbál­koztunk már, amelyek gyártását különböző hatóságok betiltották. A ledarált ballonokból például nem gyárthatunk hypósflakonokat, vagy esőcsatornát, sőt, még azt sem sikerült elérnünk, hogy a Ti­szai Vegyi Kombinát - ahol ezek a ballonok készülnek - visszavegye az alapanyagot és újra növényvé­dő szeres göngyöleget gyártson belőle. Az ész megáll! Végeztünk egy kísérletet: fehér mustárt, a szennyezésekre legérzékenyebb Decsen darálják a ballonokat (Folytatás az 1. oldalról.)- Aki mégis vállalkozik ennek a problémának a megoldására, aki igyekszik környezetkímélő módon újrahasznosítani ezeket a göngyö­legeket, annak furcsa módon ép­pen a környezetvédelmi hatóság­gal gyűlik meg a baja - mondta Nagy János, a decsi Egyetértés Mgtsz elnöke. - Mi ugyanis már három éve veszünk át más mező- gazdasági üzemektől göngyölege­ket és alapos mosás után ledarál­juk, újrafeldolgozzuk a műanyag­üzemünkben. Olyan termékeket állítunk elő a 99 százalékban polie­tilén alapanyagból, amelyek nem veszélyeztetnék a környezetet, vagy az emberi egészséget még akkor sem, ha lenne bennük szer­maradék. Például szőlőtámoszlo- pokat, szőlőkarókat, betonvas táv­tartókat, traktorokhoz való légszű­rő armatúrákat. A növényvédő szeres ballonokat hatóanyag szerint összeválogatjuk és az ezek mosásakor keletkezett szennyezett vizet kipermetezzük a földekre. Természetesen a mosó­víz koncentrációja jóval kisebb, mint a szokásos, mindenki által használt permetleveké, így nem ér­heti károsodás sem a dolgozókat sem a növényzetet, sem pedig a ta­lajt. Végül is veszélyes hulladéko­kat ártalmatlanítunk ezzel olyan módon, hogy a göngyölegekben növényt ültettünk az itt készült műanyag granulátum és föld keve­rékébe. A növények vígan zöldell­nek! Azért bízunk abban - mondta vé­gül Nagy János -, hogy van jövője ennek az ágazatnak, hiszen nem gyűjthetők a végtelenségig a nö­vényvédő szeres ballonok, előbb- utóbb kezdeni kell velük valamit. Mi egy megoldást - szerintünk jó megoldást - kínálunk erre a fel­használóknak. Egyébként nem­csak ezzel foglalkozunk itt, gyár­tunk sokféle egyéb műanyag ter­méket is más alapanyagból, például habosított poliuretánból kőművesszerszámokat, polipropi­lénből vízzáró dugókat, hypósfla­konokat. Sok embernek ad munkát ez­zel a műanyagüzem - ami ma­napság egyre fontosabb szempont falun is.- aa ­A növényvédő szeres ballonokat hatóanyag szerint szétválogatják

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom