Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)
1990-12-23 / 223. szám
2 - TOLNATAJ 1990. december 23. Gyökerek, életűt, értékek, kapaszkodók _________ A szeretet, a megbékélés gondolata hasson át valamennyiünket Karácsonyi beszélgetés dr. Pálos Miklóssal- Egy ember személyiségjegyeinek kialakulása igen mély gyökerekhez nyúlik. Vannak kapcsok, kötődések, élmények, amelyek kitörölhetetlenek és mély nyomot hagynak későbbi cselekedeteinkben, döntéseinkben - sokszor anélkül, hogy gondolnánk rá - indítékként fellelhetőek. Életében hol tudná megjelölni ezeket a máig élő gyökereket?- Személyiségem alakulását a szülői ház szabta meg. Apám szegény paksi kőműves gyermeke volt. Tehetségének köszönhette azt, amit elért. Pécsett a ciszterekhez járt iskolába, majd három év teológia következett, végül jogász lett. Talpig becsületes ember volt. Életében a nagy törés 1948-49-ben következett be. B-listára került, pedig soha nem politizált, pályája csúcsán mozdították el. Ezután változott személyisége, kereste önmagát, de nem találta. Értetlenül állt a változások előtt. Hitét soha nem hagyta el, de élete kicsit félrecsúszott. Soha nem alkudott meg, mindig visszatért a gyökerekhez, amelyek az egyedüli biztonságot jelentették. I- Ezek a gyökerek, amelyek a keresztény hitet jelentették, bizonyára befolyásolták az ön hitvallását is?- Olyan környezetben nőttem fel, ahol hittek. Ezt akkor is nyíltan vallottam és vállaltam, amikor ebből csak hátrányom származott. Komolyan vettem a keresztény hittételeket. Ennek köszönhető, hogy huszonöt éve békességben és szeretetben élek családommal. Ezek biztos alapok, és gyermekeimet is így neveltem. Hit- és erkölcstant tanultak, és úgy látom, nem vált kárukra.- A szülői ház, a szülök sorsának alakulása a gyermek számára más tanulságokat is rejt. Meghatározó lehet a hivatás választásában, érdeklődési körének alakulásában, a társadalomról, a korról kialakított véleményében.- Édesapám pályájának kettétö- rése természetesen befolyásolta az én életemet is. Korán éreztem a társadalmi igazságtalanságot, és éppen ezért korán érdeklődni kezdtem a politika iránt. 1956 nagy fordulópontot jelentett az én életemben is, és meghatározta sorsom további alakulását. A diktatúrát sem előtte, sem azt követően nem tudtam soha elfogadni. Próbáltam asszimilálódni, tolerálni, de lelkem mélyén nem tudtam vele azonosulni. 1968-ban goromba törvénysértéssel törték ketté pályámat, de nem vesztettem el hitemet, személyiségem nem sérült. Igyekeztem más munkaterületen tisztességgel dolgozni. I- Sokaknak úgy tűnhet, hogy politikai pályája nagyon gyorsan és váratlanul alakult így. Hol jelölhető meg az a pont, amely elindította ezen az úton?- Valóban úgy tűnhet, hogy hirtelen, váratlanul alakult így az életem. De közvetlen környezetem tudta, hogy mindig is örök ellenzékiként tartottak számon, amiből származott is éppen elég kellemetlenségem. Ezek okozóira természetesen nem haragszom, lelkem mélyén megbocsátottam valamennyiüknek. Mai politikai pályámhoz 1985-től vezet az út. A monori találkozó, az 1987-es lakiteleki találkozó publikációi hozzám is eljutottak, rongyossá olvastuk, továbbadtuk. Ekkor már sokan tudták, hogy ezt a társadalmat csupán reformokkal nem lehet javítani, a társadalmi rendszer megváltoztatása az egyetlen lehetséges út. Természetes volt számomra, hogy 1988-ban az elsők között lépjek be a szekszárdi MDF-be, ahol a kereszténydemokrata irányzathoz csatlakoztam. A Kereszténydemokrata Néppártnak pedig alapító tagja vagyok.- Ha nem is váratlanul, de gyorsan iveit politikai pályája. Szinte hónapok alatt az addig ismeretlen vidéki ügyvédből országosan, sőt nemzetközileg ismert politikus, a miniszterelnök politikai álI lamtitkára, a Páneurópai Unió hazai vezetője, a Kereszténydemokrata Néppárt társelnöke, parlamenti képviselő lett.- Ez igaz, de valahogy úgy jártam, mint az a tűzoltó őrmester, aki a ház oltásakor ráállt a létra alsó fokára, és mire észbe kapott, a létra tetején találta magát. Amikor elosztották a kormánytisztségeket, a koalíciós pártokjavaslatai döntőek voltak. Én a Kereszténydemokrata Néppárttól kaptam ezt a feladatot, ezért szolgálatnak tekintem munkámat és végzem mindaddig, míg erre igényt tartanak. Ha már nem lesz rám szükség, örömmel visszatérek ügyvédi pályámra. I- Szekszárdon igen keveset látni, munkája a fővároshoz köti. Lehet, hogy elszakadt a megyétől?- Fizikailag valóban elszakadtam, mert a hét szinte minden napján Budapesten vagyok. De a lelkem Szekszárdon van. Igyekszem abból a kis szabadidőből minél többet a családommal tölteni, de bizony sokszor csak hosszas telefonbeszélgetésekre telik. A házassági évfordulónk megünneplésére három órát engedélyezett a munkám, és a halottak napján is egy órát tudtam csak szüleim sírjánál tölteni. Nagyon hiányzik az is, hogy nem tudok rendszeresen találkozni választóimmal, otthoni barátaimmal. Leghőbb szándékom, ha csökkennek a terhek, gyakrabban látogatok haza.- Napi 12-14 órai, vagy még több munka, az ezzel járó felelősség mértéke, konfliktusok, egy más környezet, egy év változásai, mindez biztonságot nyújtó, támogató háttér nélkül nehezen elviselhető egy embernek.- A család biztos kapaszkodó számomra. Türelmesek, támogatnak, kímélnek, lesik a gondolataimat. Nagyon hiányzik a napi együttlét, különösen az, hogy keveset tudok a fiammal lenni, akinek 16 évesen szüksége lenne az apai jelenlétre. Maradnak a rendszeres, napi, közel negyedórás telefonok. Remélem, az ünnepeket családom körében tölt- hetem. I- Változtak-e a barátok? Azt hiszem, egy politikusnak nem köny- nyű eldöntenie, vajon érdek vagy önzetlenség motiválja azt, aki barátságot akar vele kötni.- Igaz, tartós, őszinte barátságok rövidnadrágos gyermekkorban kötődnek. Sok uj barátot is szereztem és mindig igyekeztem kiszűrni, közös lelki tulajdonságot, együttgondolkodást, vagy egyéni érdeket ke- resnek-e a barátságban. Egy biztos, soha semmiféle elvtelen kapcsolatra nem vállalkozom. A régi barátok pedig maradtak, őket nem lehet elhagyni, változatlanul fontosak az életemben.- A család, a barátok megannyi támasz az ember életében. Vannak azonban kevésbé konkrét, de a világhoz való viszonyt nagy biztonsággal meghatározó értékek. Olyan értékek, olyan tulajdonságok, amelyeket soha nem adhat fel az ember anélkül, hogy el ne veszítse a talajt a lába alól, ne váljék bizonytalanná, kilátástalanná. Mi az, ami ön szerint az elsődleges érték?- Az erkölcsöt tartom ezek közül a legfontosabbnak. Minden ember gyarló, irányt téveszthet, de fontos, hogy mindig visszataláljon az igaz útra. Mellékösvényre csak akkor és addig térhet, amíg azt erkölcsileg a társadalom tolerálni képes. Az igaz útra való visszatérés belső kényszere pedig nem más, mint a lelkiismeret. Ha mindannyian így érzünkés így élünk, megmenekül az ember, a társadalom. Az egyházakattartom a társadalom legnagyobb értékgondozóinak, és ezek az értékek jól bevált kapaszkodók az ember életében, a modern társadalmakban is. Elévülhetetlenek, örök értékűek, embert és világot formálnak. Ezeknek a több ezer éves erkölcsi értékeknek nem volt eddig más alternatívája.- A karácsony a csendes elmélkedések, a szeretet, az együvé tartozás érzésének napjai. Jobban figyelünk egymásra, megbo- csátóbbak, türelmesebbek vagyunk. Törődünk egymással, meghalljuk a másik gondolatát, örömét, bánatát. Ezek a napok valahogy mindig az adósságok törlesztésének napjai is.- Mindenkinek van adóssága embertársaival szemben. Általában sokat beszélünka békéről, a megbékélésről. Ez a társadalom csak akkor találja meg a békéjét, ha az egyszerű ember is megtalálja a sajátját. Amikor kineveztek erre a posztra, összehívtam az itt dolgozókat és elmondtam, nem érdekel, ki honnan jött, az a lényeg, ki merre tart. Egy csapásra megszűnt a feszültség, a bizonytalanság, mellém álltak és segítik munkámat. Tudja, az ország olyan nagy bajban van, hogy bizalom és együttgondolkodás, az egymás iránt tanú- sítotttürelem, figyelem nélkül nem tudunk változtatni. I- ATolnai Népújság olvasóinak szánt karácsonyi üdvözlőlapra mit írna a legszívesebben?- Áldásos karácsonyi ünnepeket kivánok. Ezen a szép ünnepen a szeretet, a türelem, a megbékélés gondolata hasson át valamennyiünket. Gondoljon mindenki arra, hogy megváltozott valami, van jövő, de az újjászületés útján közösen kell végigmenni. I- Köszönöm a beszélgetést, és önnek is boldog, békés karácsonyt kívánok. KAMARAS KATALIN Hol volt a cikádori csata? 550 évvel ezelőtt Tolna megye területén sorsdöntő csatára került sor, amely nemcsak az ország további sorsát, hanem egy család felemelkedését is lehetővé tette: a Hunyadiakét. A kortársak viszonylag sok információt hagytak ránk e csatáról, mégis sok a bizonytalanság. Nem tudjuk pontosan az idejét; vagy 1440 végén, vagy 1441 első napjaiban lehetett, s a csata pontos helyét is nehéz megállapítani, mert a források Szekszárdot, Bátaszéket és Bátát egyaránt említik. A történeti köztudat, a Thuróczi- krónika alapján a Bátaszék - egykor Cikádor - helyet fogadja el, s innen a cikádori csata elnevezés. * Albert király halála után 1439- ben válságos helyzet alakult ki Magyarországon, mert még utóda nem született meg. Az 1440 elején megtartott országgyűlésen két nagy párt alakult ki a választandó király személye körüli vitákban. Az egyik Albert, s az özvegy királyné híveiből, az ún. „udvari párt” embereiből állott, vezetői Ciliéi Ulrik gróf, a királyné közeli rokona, Garai László, Szécsi Dénes esztergomi érsek, valamint a Kanizsaiak és Frangepánok. Ők a „törvényes trónöröklés” elvét képviselték, s mindenképpen Albert és a királyné februárban megszületett fiát kívánták a trónon látni. A másik párt - melynek vezetője Hunyadi János Szörényi bán, Újlaki Miklós horvát bán és Rozgonyi Simon egri püspök volt - elsősorban a köznemesség érdekeit hangoztatva, olyan királyt akart a magyar trónra ültetni, aki nem csecsemő, és meg tudja védeni az országot a töröktől. Hozzájuk csatlakozott még Marcali Imrefőasztalnokmes- ter, Perényi János tárnokmester, s vele a kiterjedt Tallóczi - Perényi - Csáki - Bebek - Czudar - Marczali - Hédervári nemzetségek. E párt választása a 15 éves Ulászló lengyel hercegre esett, akitől elsősorban az ország védelmét, s a szokások és elődei hagyományainak tiszteletben tartását remélték. Mire azonban május végére Magyarországra érkezett, kiderült, hogy a királyné a Szent Koronát ellopta, hogy a koronázást meghiúsítsa. De nem érték be eny- nyivel, ugyanis a királyné zsoldosokat fogadott, s vezetésüket a huszita vezérre, Giskrára bízta, neki adva Zólyom várát. Ő villámgyorsan megszállta a Felvidék nagy részét, s a bányavárosokat. Szécsi Tamás Esztergomból kezdte pusztítani a Dunántúl északi részét, majd Győrből irányította a hadműveleteket. Erdélyt Losonczi Dezső, Erzsébet hű embere kormányozta, a Délvidéken pedig Ciliéi csapatai pusztítottak. Ekkor jött a hír, hogy a szultán hatalmas erőkkel zárta körül Nándorfehérvár várát, amelyet Tallóczi Zován, vránai perjel védett. Őszre a helyzet még súlyosabbá vált. A Felvidéken Giskra foglalt el újabb területeket, a Délvidéken pedig a királyné szított újabb lázadást, melynek vezetői Garai László, Botos András temesi ispán, s Ta- mássi Henrik voltak. Ezek hadaikat egyesítve északnak tartottak, hogy Budát elfoglalják, s elűzzék Ulászló királyt. Ulászló Hunyadi Jánost küldte ellenük, melléje adva Újlaki Miklóst, s egy ötezer főből álló lengyel segédhadat, melynek sikerült Giskra támadásai ellenére Budára érkeznie. A két sereg tehát - amint már említettük - december végén, vagy január első napjaiban találkozott össze megyénk területén, de hol? * A történeti szakirodalomban a csata színhelyét illetően három álláspont alakult ki, amelyek a korabeli források egy-egy csoportjára mennek vissza. Akik Szekszárdot fogadták el csatahelyül, azok Bon- fini munkájának régebbi kiadásaira alapoztak, amelyben Cikádor helyett a hibás Szekszárd névolvasat található. Tehát a szekszárdi csatahely egyértelműen kizárható. A történetírók másik csoportja a Thuróczi-krónika alapján Cikádor- nál jelöli meg a csata színhelyét. Csakhogy ők egy fontos tényezőt hagytak figyelmen kívül. Bátaszék környéke a középkorban mocsaras, ingoványos terület volt, ahol lovas csatát vívni nem lehetett. Azon történetírók véleményét pedig, akik Bátaszék és Báta közé helyezték a csatát, a Thuróczi-kró- nikán kívül befolyásolta még a lengyel Dlugosz, Miechovius és Calli- machusz történetírók krónikája is, akik a csatát Báta városa mellé helyezték. Ezért az ellentmondást úgy próbálták feloldalni, hogy a Bátaszék és Báta közti hatalmas síkot jelölték meg csatahelyként. Azt azonban nem vették észre, hogy ami igaz Bátaszékre kizáró okként, az igaz a Bátaszék és Báta közti hatalmas területre is, hiszen mocsaras terület lévén, itt csatázni nem lehetett. Tehát az eddigi szakirodalomból megnyugtató választ nem kapunk arra, hogy hol is volt a csata. Ami eredményre vezethet bennünket, az a források filológiai vizsgálata. Ha a rendelkezésre álló forrásokat mélyebben megvizsgáljuk és egybevetjük, érdekes eredményre jutunk. Figyelemre méltó Bonfini egy kifejezése, ti. hogy Ga- raiék a cikádori monostornál, melyet most Széknek neveznek, ütöttek először tábort. Thuróczi hasonlóan csak azt mondja, hogy Garaiék Cikádor monostora mellett ütöttek tábort. Dlugosz és Miechovius, kik nem táborról beszélnek, azt mondják, hogy a két sereg Báta városa körül találkozott és ütközött meg. Különös figyelmet érdemel Callimachusz előadása, ki részletesen elmondja a csata előzményeit. Szerinte Hunyadi nem több, mint 5000 lépésre volt Báta városától, ahova Garai László vonult be seregével. Végül 1000 lépésre az ellenségtől megerősítette táborát. Ezekből tehát látni lehet, hogy a Délvidékről jövő Garai seregével Cikádorig jutott előre, s itt ütötte fel az első tábort. Majd visszavonult Bétára, s ott verte fel a „második tábort”. Callimachusz szerint is Garai Bátára visszavonult, s itt ütköztek meg. A többi lengyel forrás is ezt támasztja alá. Itt persze felvetődik a kérdés, miért kellett Garainak visz- szavonulnia? Két okból is. Egyrészt, mert Hunyadi serege már közel járhatott Cikádorhoz, s itt ütközetre alkalmas terep nem lévén, kénytelen volt a fennsík kiszélesedő része felé vonulni. Másrészt Cikádor monostorának ekkor Újlaki, Hunyadi fővezértársa volt a kegyura, s így Garai cseltől tartva visz- szavonult a saját patronátusa alatt álló Bátára. Tehát Garai Báta monostora körül - talán a monostorban táborozott le. Követte őt Hunyadi, s 1000 lépésre (talán többre is) az ellenségtől megerősítette táborát alkalmas helyen ahonnét az legkevésbé volt látható. Ekkor megbízottakat küldött Garaihoz, felszólítva őt a békés megegyezésre, de az elhárította a lehetőséget. A következő hajnalban ütköztek meg. Először Garai egy tömegben indította rohamra seregét, ezt a frontális támadást azonban Hunyadiék mindenütt felfogták, majd amikor Garai erői kimerülőben voltak, a lengyel tartalékkal oldalba támadták a Garai vezette balszárnyat, majd sorait megbontva a derékhadat is megfutamították. Garai serege szétfutott, az erdők rejteké- ben keresve magának menedéket. Még egy kérdést kell felvetnünk, egy köztudott tényt, a Hunyadiak feltűnő ragaszkodását a bátai monostor és annak Szent Vér ereklyéje iránt. Ezt eddig mindenki Hunyadi győzelmével és-a család hálaadó lelkületével magyarázta. Egy dolog azonban különösen figyelemre méltó. A történeti források a cikádori csatával kapcsolatban Hunyadiék kegyetlenkedéseit emelik ki leginkább. Callimachusz elmondja, hogy Hunyadi a csata előtt azzal nyugtatta a seregében küzdő magyarokat, hogy ne tekintsék, hogy szemben is magyar ruhájú és fegyverzetű katonák vannak, mert azok mégsem magyarok, hanem a haza ellenségei. Azután a csatát követő eseményeknél még szörnyűbb dolgokat olvashatunk. „A vajda és a bán katonái üldözőbe vették őket és akkora öldöklést vittek végbe köztük, mintha tengerentúli idegen ellenséget találtak * volna maguk előtt. Itt pusztult el Botos András, az a kegyetlen ember, kegyetlen halállal. Hunyadi János vajda úr és Újlaki Miklós bán pedig kifosztotta az ellenség táborát, csapataival együtt dúskált a javakban.” Márpedig, ha Garai tábora a monostor könyékén, esetleg magában a monostorban volt, érthető a Hunyadi család ragaszkodása, de ellentétes értelemben, kiengesztelni, jóvátenni az atya esetleges vétkét. * Hunyadi ezzel a győzelemmel az ország déli részét lényegében megtisztította Erzsébet pártjának fegyveres erőitől. Jutalmul Újlakival el is nyerték az erdélyi vajdai kinevezést, s az ország leghatalmasabb zászlósuraivá váltak. Kinevezése után pályája új szakasza kezdődött, melyben a központi kérdés a török elleni védelem megszervezése lett. Sümegi József (A szerzőnek a cikádori csatáról szóló tanulmánya a közelmúltban jelent meg és a bátai valamint a báta- széki plébánián kapható.) Régészeti kutatások az MO-ás autópályán Aligha volt az utóbbi időben nagyvonalúbb kulturális gesztusa a közlekedési tárcának, mint amidőn a minisztérium és vállalatai (a Magyar Aszfalt Kft., az Út-Vasútter- vező Vállalat, és az Utiber) az eddig is szép summát kitevő támogatást újabb összeggel toldotta meg, a Budapesti Történeti Múzeum régészeti feltárásait finanszírozandó. Azt a leletmentő feltárást, amelyet az MO-ás autópálya leendő nyomvonalán folytatnak immár 1987 óta. A Soroksártól Nagytétényig vezető szakaszon, valamint az új 51-es út nyomvonalán az őskor különböző korszakaiból származó településmaradványok és sírok kerültek elő. Feltártak római kori - szarmata - településeket, honfoglalás kori és középkori házakat, templomokat is. Számos ismeretlen, új lelőhelyre bukkantak, s hitelesítettek régi ásatásokat is. Az újkőkortól kezdve folyamatosan lakták elődeink a Csepel-sziget Duna menti területeit, a soroksári Duna-ág partjait. Ez utóbbi helyen az i. e. Ill-ll. évezredből, a kora bronzkorból egy csónak alakú, nagyméretű oszlopvázas ház nyomaira találtak a régészek. Bronzkori települések (és temetkezések) népesítették be a nagy Duna mindkét partját is. A Duna bal partján, a mai Soroksár, Dunaharaszti és Taksony térségében utca rendszerű földbe mélyített házakból álló szarmata települések kerültek elő. Különösen jelentős, s a múzeum gyűjteménye számára is fontos a középkori falvak leletanyaga. Ezek a mindennapi életről, táplálkozási szokásokról adnak tájékoztatást. III. Béla király rézpénzei (1172-96), sütő-főzö kemencék, két kovácsműhely jelzik, hogy a 14. századi oklevelekben említett Kerekegyháza (a mai Soroksár határában, a Várhegy alatt) ennél az időpontnál sokkal korábbi eredetű település. Most tárták fel a tervezett autópálya nyomvonala alatt. A falu arról is nevezetes, hogy Zsigmond korában királynői birtok volt. Mátyás pedig királyi kincstartójának, Nagylucsei Orbánnak adományozta. E család birtoka maradt egészen a mohácsi csatáig, amikor is csak úgy, mint az alföldi falvak nagy része, elnéptelenedett. (Kádár)*
