Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-11 / 212. szám

1990. december 11. népújság 3 Mindennapjaink Az üveges A névnap átment jogos panaszáradat­ba. Érthető, hisz Boriska néném és Feri bátyám, akik egész életükben megszok­ták a becsületes munkát, életet, mástól is azt várják el, hogy hasonlóan tegyenek, mint ők. De nem így történt, ezért jött a zokszó, a panasz, a türtőztetett indulat. Mindennek az oka a P. utcai üveges.- Bolondnak néz bennünket - hábor­gott Feri bátyám, miközben poharát koc­cintásra nyújtotta. - Az előszoba bejárati ajtó üvegezését kellene megoldania - magyarázta. - Kijött, lemérte, 9 négyzet- métert mondott, kiszámolta hogy 5600 fo­rintba kerül, aztán elment. Azóta nem láttuk, eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Minden készen van, csak be kellene ra­gasztani az üveget és egy óra alatt meg­kereshetne 5600 forintot.- Két hónapja szekáljuk, hogy üvegez­ze már be azt az ajtót - így a ház asszonya -, voltam nála én is, a sógorasszonyom, az anyósom, és az egész utca népe szólt már neki, de még a füle botját sem mozgatja. Hát mondd meg nekem, mi ez, szolgáltatás vagy kiszolgáltatottság? Nem vitás, az utóbbival állunk szem­ben, és ez ma így van legtöbbnyire. Most már olyan nagy „úr” az üveges, ha kitörik az ablak, nem ő megy a helyszínre, s ott méretvétel után, hanem a tulajdonosnak kell az ablakot leszerelni, elvinni, majd ha­zaszállítani. De így vagyunk mással is. A gyorsszol­gálat csak holnap tud szakembert - vil­lanyszerelőt, vízvezeték-szerelőt, aszta­lost, lakatost... egyebet - küldeni a ma el­végzendő munkához. És végül is nincs olyan iparos, aki rövid időn belül el­végezné a gyorsjavításokat. így jó eset­ben marad a rokon, a barát, az ismerős, a kontár, a fusizó... És sajnos, marad az a néhány, iparostáborba nem illő, szakmá­ját és önmagát lejárató ember. Mára megfordult az értékrend. Állítom azonban, hogy egyre inkább két csoportra - gazdagokra és szegényekre - szakadó társadalmunkban úgy kell ez nekünk, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. (ékes) A megye gazdasági élete 'és a lakosság életkörülményei (Folytatás az 1. oldalról.) Tolna megye ipari és építőipari szerve­zeteinek termelése - az országos ten­denciákhoz hasonlóan - jelentősen visz- szaesett a háromnegyedévben. Az ipar termelése 7,7%-kal csökkent a tavalyi­hoz képest, amit a belföldi és a külföldi - főleg a rubelelszámolású - piaci értéke­sítési nehézségek okoztak. A rubelelszá­molású export mennyisége 39%-kal ma­radt el az egy évvel korábbitól, miközben a konvertibilis exporté 11,3%-kal növe­kedett. Az ipari gazdálkodók többségé­nek sikerült a kiesett rubelelszámolású kivitelt konvertibilis piacokon ellensú­lyozni. A gépipar közel 45, a könnyűipar majdnem 35%-kal több árut adott el eb­ben a relációban, mint egy évvel koráb­ban az élelmiszeripar valamivel keveseb­bet. Az építőipari szervezetek termeléséből a saját építési-szerelési tevékenység vo­lumene több, mint 18%-kal volt kevesebb az egy évvel korábbinál. A két megyei nagyvállalat teljesítménye ennél kisebb mértékben esett vissza, a 20-300 fős szervezeteké erőteljesebben. Az elmúlt negyedévben Tolna megye mezőgazdasági üzemeiben a súlyos aszály ellenére is 2,6%-kal több kalászos gabonát takarítottak be, mint egy éve. Mindebben a magasabb termésátlagok mellett a vetésterület növekedésének is szerepe volt. A termésátlagok az idén is meghaladták az országos szintet. A ku­koricatermesztés ugyanakkor jobban megsínylette a krónikus csapadékhiányt. A megyei tanácstól származó előzetes információk szerint a termésátlagok messze alatta maradtak a tavalyinak. Az 1990. szeptember 30-i állatszámlá­lás adatai szerint a megye nagyüzemi gazdaságaiban a szarvasmarhák és a sertések száma is csökkent. A kisterme­lőknél ugyanakkor a szarvasmarhák ál­lománya 1983, sertéseké 1984 óta nem volt ilyen magas, mint az idén. Az MNB-től származó információ sze­rint a gazdálkodó szervek az előző év azonos időszakához viszonyítva, jelentő­sen növelték közép- és rövid lejáratú hi­teltartozásaikat a három nagykereske­delmi bank fiókjainál. A magánvállalko­zók hitelállománya több mint kétszere­sére nőtt a háromnegyedév alatt. A megfigyelt gazdálkodói körben - a korábbiaknál nagyobb mértékben - to­vább csökkent a foglalkoztatottak száma, a fizikaiaké és a szellemieké egyaránt. Tovább növekedtek a foglalkozási fe­szültségek Tolnában is. A Foglalkoztatási Hivatal nyilvántartá­sa szerint szeptember végén összesen 2052 fő munkaviszonnyal nem rendelke­ző állást keresőt regisztráltak a megyé­ben, 87%-kal többet, mint az év elején. A bejelentett álláshelyek száma ugyanak­kor mindössze 350 volt, mig januárban 620. Hónapról hónapra növekedett a munkanélküli-segélyre, járadékra szoru­lók száma. Szeptemberben csaknem 1500 fő - a kilenc hónap során 2149 fö - részesült ezen ellátási formában. A foglalkoztatottak havi bruttó átlagke­resete a megfigyelt ágazatok közül a ke­reskedelemben volt a legalacsonyabb, 10154 Ft, s az iparban a legmagasabb 13 414 Ft. Növekedése az építőiparban volt a legszerényebb, 7,4%, s a kereske­delemben a legdinamikusabb, 37,9%. Az OTP Tolna Megyei Igazgatósága és a takarékszövetkezetek adatai szerint a lakosság betétállománya csak a deviza­betétekben történt elhelyezésekkel emelkedett, a többi betétfajta állománya a korábbiakhoz hasonlóan tovább fo­gyott. A lakosság hiteltartozása is szeré­nyebb mértékben emelkedett, mint a ta­valyi év hasonló időszakában. A kiskereskedelem a kilenc hónap so­rán 8,6%-kal kevesebb árut értékesített, mint egy évvel korábban. A visszaesés valamennyi árufőcsoportban megfigyel­hető volt. Tolna megye kereskedelmi szálláshe­lyeit a háromnegyedév során 6%-kal több vendég kereste fel, mint a tavalyi év hasonló időszakában. A belföldi és kül­földi látogatók száma egyaránt növeke­dett. Az ideérkezők ugyanakkor keve­sebb időt töltöttek nálunk, mint tavaly. A vendégforgalom döntő hányadát - az idegenforgalmi mikrocentrumnak nevez­hető - Dombóvár-Gunaras, Fadd-Dom- bori és Szekszárd bonyolította le. Az oktatási intézmények közül az álta­lános iskolák száma bővült: három kis lé­lekszámú településen, Bátaapátiban, Já- gónakon és Kétyen alakítottak ki egy- egy iskolát, egy-egy, illetve két tanterem­mel. (Ezek mindegyike osztatlan, s közü­lük az első német nemzetiségű.) Jelenleg Tolna megye 28 településén - a közsé­gek 27,7%-ában nincs alsófokú oktatás. A 70-es évek demográfiai hullámának nagy létszámú korosztályai lassan kike­rülnek az általános iskolákból, így ezek tanulólétszáma ez év szeptembertől ke­vesebb, mint egy éve volt. Csökkent az osztálytermek zsúfoltsága, és megyei át­lagban egy pedagógusra is kevesebb ta­nuló jut. A gimnáziumok és szakközépis­kolák tanulólétszáma ezzel párhuzamo­san emelkedett. Bővültek az oktatás sze­mélyi és tárgyi feltételei is, így a zsúfolt­ság összességében nem növekedett. Te­rületi különbségek ennek ellenére ter­mészetesen léteznek: az egy osztályte­remre jutó tanulólétszám a paksi gimná­ziumban és a szekszárdi szakközépisko­lákban a legmagasabb (41 -48 fő). A me­gye szakmunkásképző iskoláiban is töb­ben tanulnak ebben a tanévben, mint ta­valy. Mig a többi középfokú oktatási intézményben nőtt az első osztályosok száma, addig ezen iskolatípusban vala­melyest csökkent. E fogyás annak elle­nére következett be, hogy az intézmény- hálózat is bővült, Pakson egy önálló szakmunkásképző iskolával. JERKOVITS ILONA KSH Tolna Megyei Igazgatósága Megszűnt a paprikaforgalmazás állami monopóliuma (Folytatás az 1. oldalról.) Csakhogy ahogyan a gyümölcsök között is van férges, éppúgy az ősterme­lők között is akadt, aki nem elégedett meg a tisztes haszonnal, hanem liszttel, téglaporral és egyebekkel vegyítette az őrölt paprikát, amivel növelte ugyan saját hasznát, de csökkentette a vevők bizal­mát. Mint várható volt, rendelet született, mely feloldotta a paprikaforgalmazás ál­lami monopóliumát, de egyben előírta, hogy a kiskereskedők által árusított őrölt paprikát minden esetben meg kell vizs­gáltatni és csak ezzel, a szakhatóságok által kiállított bizonyítvánnyal lehet árusí­tani. Míg ez a rendelet az ügyeskedő kis­kereskedőket hátrányosan érintette, ad­dig másoknak épp ez jelentett szabad utat; egymás után alakulnak gazdasági társulások fűszerpaprika forgalmazásá­ra. A tolnai székhelyű Bo-Fű-PaTermelé- si-, Értékesítési- és Kereskedelmi Kft. az elsők közül való. Az ötlet, hogy bogyiszlói fűszerpaprikával foglalkoznak, a hét ala­pítótag közül Varga Istvántól, a Paksi Konzervgyár faddi üzemének nyugdíjas igazgatójától eredt.- Bogyiszlói származású vagyok, már a nagyszüleim is paprikával foglalkoztak, ebben nőttem föl - mondja Varga István. - Elsőnek kaptuk meg a minisztériumból az engedélyt fűszerpaprika forgalmazá­sára, szeptember elsején jegyeztek be bennünket. Azóta több ilyen társulás jött létre, többek között Bogyiszlón és Kaj- mádon. * Édeskés paprikaszag terjeng a kft. ál­tal bérelt családi ház udvarán. A kertben fémvázas pajta, fólia tetejének köszön­hetően a lyukacsos zsákokban, „szü- tyőkben” felakasztott csöves paprika csontszáraz, kopog, ahogy a munkások kirázzák a nyerges vontatóra. Varga István ingujja feltűrve, segít a pakolásban.- Itt mindenki dolgozik, most, hogy nem jött meg az egyik ember, én is segí­tek, holnap Szegeden kell lennie a szállít­mánynak, - halljuk a magyarázatot. Az ottani paprikafeldolgozóban mossák, csumázzák, szárítják az előírt technoló­gia szerint a tolnai paprikát. A kft. kérésé­re a szárítás 60-70 fokos hőmérsékleten történik, ennél magasabb hő esetében ugyanis megbámul, elég, megke­seredik a fűszerpaprika.- A mi őrölt paprikánk­ban 6 g/kg festék van - mutatja a tűzpiros őrle­ményt Varga István, mi­közben magyarázza, hogy ez azért fontos, mert az alacsony festéktartalmú paprika napfény hatására hamar kifehéredik. A BoFű-Pa termékeivel ez nem fordulhat elő, állít­ja, mivel magasabb a fes­téktartalma, mint az orszá­gosan legjobbnak tekin­tett „Kalocsa aranyágnak. A paprikadaráló a garázsban van, roszdamentes acélból csináltatták, más­Púder finomságú, tűzpiros a paprika, mutatja Varga István fél mázsa paprikát lehet megőrölni rajta egy óra alatt. Ha ezen háromszor átenge­dik a paprikát púder finomságú lesz, hengerszékes malomban nem lehet ezt elérni. A felvásárolt öt vagon fűszerpaprika nagy része már lekötve, a Székesfehér­vári Húsüzem hetente 10 mázsát igényel, de viszik a kiskereskedők is. Most készül a grafikus által tervezett emblémás cso­magoló, amelyben kisebb kiszerelésben is árusítható lesz a paprika. Az ötven va­gon paprika több mint felét felfűzték, úgy szárították. Jöttek a környékbeli asszonyok, lá­nyok, három forintért fűzték kilóját a fű- szerpaprikának.- Nem lehet megcsinálni, mondták nekem eleinte. Dehogynem, válaszoltam. Mindenhol, mindent lehet, csak dolgozni kell, odafigyelni és megfizetni az em­bereket - vonja le a tanulságot Varga Ist­ván. F. KOVÁTS ÉVA Paprikamalom Tolnán „Mindenre van ember, csak meg kell fizetni" Fotó: GOTTVALD KÁROLY Korszerűnek lenni (Folytatás az 1. oldalról.) Rögtön fontos törvényeket hoztak, rendezték a közös államadósságot, vám- és kereskedelmi szövetséget hoztak lét­re az addig ellenséges Ausztriával, ki­mondták a nemzetiségek és az izraeliták egyenjogúságát, rendezték a népokta­tást. Viszont alig esett szó már 48-ról, a sokat emlegetett 48-as törvények visz- szaállitásáról, az új és mindenképp legi­tim kormány tudta, hogy nem ott kell foly­tatni, ahol Világossal megszakadt a fejlő­dés, hanem korszerűnek kell lenni, be kell kapcsolódni a felgyorsult európai haladásba. Pest hihetetlen gyorsasággal épül, néhány évtized alatt világváros lesz, s nem is emlékeztet a Széchenyi által ok­kal emlegetett piszkos balkáni városra, amit a por és sár jellemzett. Az ország megindult a kapitalizmus út­ján, ami a liberalizmust jelentette, pedig a társadalom, amely megvalósította, távol­ról sem volt homogén. Az is igaz, hogy tág látókörű, bölcs politikusok álltak az or­szág élén, olyanok, akik előtt biztos nem­zetkép lebegett. Aki állandóan a múlton mereng, nem jut előbbre egy lépéssel sem. A korsze­rűség nem boszorkányság, egyszerűen belátás kérdése, ahogy a háború után Németország nyugati felében gondol­koztak. Nem a vilmosi Németországot akarták restaurálni, helyette olyan gaz­daságot hoztak létre, amilyent az idő dik­tált, s aminek eredményét ma tapasztal­juk. Sztálin szűklátókörűsége a lerombolt régi üzemeket állíttatta helyre, amelyek többségében ugyanolyan silány termé­ket gyártottak, mint a háború előtt. A vég­eredmény különbségét nem kell magya­rázni. Nálunk mindig eleven volt a történelmi dicsőség tudata, a folyamatosan vesztett háborúk utáni nyomorúság azt az illúziót keltette, hogy „nagy volt hajdan a ma­gyar”. A kiegyezés politikusai nem az áb­rándból indultak ki, hanem a valóságból, s megkezdődhetett a polgárosodás fo­lyamata, ami sajnos megszakadt 1914- ben, utána 1920-ban, majd Horthy óva­tos liberalizmusa után az újabb háború­val, s amikor végre eszmélhetett volna az ország, ránk tört a „fordulat éve”. Viszont a polgárosodás most sem kez­dődhetett el, a kormánykoalíció újabb il­lúziókat táplál, a kisgazdák a 47-es vi­szonyokat szeretnék visszaállítani, má­sok még tovább mennek, egész a Horthy-évtizedekig, oly ügyetlenül, hogy még a régi tisztségeket is vissza kívánják hozni, mintha főispán nélkül nem lehetne boldog ez az ország. A Nyugat, az áhított Európa is zavaro­san jelenik meg az elmékben, legtöbben luxusautóra gondolnak, elektronikus já­tékokra, jólétre s természetesen pénzre, sok pénzre. Európa azonban csak má­sodsorban jelenti ezt, mert az alapja a kiegyensúlyozott gazdaság, az eleven szellemi élet, a tudományos haladás. A miniszterelnök, aki 15 millió magyar mi­niszterelnökének deklarálta magát - szerencsétlen fordulat -, most azt láthat­ja, hogy a szakemberek java elhagyja he­lyét, fizikusok, biológusok mennek kül­földre, van aki itthon próbál szerencsét, amint olvasom, a Pénzügyminisztérium­ban már alig van szakember. Könyvki­adásunk a csőd szélén áll, folyóirataink megszűnnek, de amikor a külföldi tőke valóban megjelent a lapkiadásban, hisz­térikus kifakadásokat hallhattunk, s jó néhány politikus azóta is az újságokra próbálja hárítani saját tehetetlenségének következményét. Az unalomig ismételik, hogy erre sem jut pénz, arra sem. Azt viszont minden szegény ember tudja, hogy beosztással kevés pénzzel is lehet gazdálkodni. Fel­téve, hogy az árakat nem emelik heten­ként, mert akkor a szegény ember fize­tésképtelen lesz, s akkor már hiába lesz két-háromszoros a lakbér, a villany, a közlekedés. Egyik napilapunkból Írom ki a következő hivatalos adatokat: a költ­ségvetés szerint a miniszterelnökség 26, az Országgyűlés csaknem 3 milliárd fo­rintjába kerül az országnak. Nem sok ez egy kicsit? A miniszterelnöki rezidenciát 35 millióért renoválták, ráadásul nem is hibátlan. Csinos összeg, s bármennyire fontos is, mert az, talán mégsem ezzel kellene kezdeni. A legnagyobb baj azonban az, hogy olyan embereket fizet az ország, akik párthűség vagy személyes kapcsolat ré­vén kapták a stallumot, akiknek minden­ről csak az áremelés jut eszébe. Egy pél­da kívánkozik ide, mindenki tapasztal­hatja. A patikák állandó hiánnyal küzde­nek, alapgyógyszerek egész sora hiány­zik, épp a minap tapasztaltam. Ugyanak­kor már a jövő évi gyógyszer-áremelés­ről beszélnek, amihez azért némi ciniz­mus is kell, hisz annak is fel akarják már jó előre emelni az árát, ami nincs. Mindenki tudja, nehéz helyzetben van a kormány, de a kormány vegye figye­lembe, hogy az emberek is nehéz hely­zetben vannak. A szegénység pedig - ré­gi igazság - rossz tanácsadó. Nem vagyunk korszerűek. Illúziókban élünk, ábrándozunk a múltról, s vissza szeretnénk hozni azt, ami elmerült az idő­ben. Vitáink is ilyenek körül forognak. Mi­lyen legyen a hitoktatás, hogyan hívják a főispánt, közben az emberek látványo­san elfordultak a pártoktól, a politikai ci- vódásoktól, a hordószónokokat, mert vannak ilyenek, megmosolyogják. Visz- szamenni 47-ig vagy éppen a Horthy- korszak neobarokk - Szekfű Gyula szel­lemes meghatározása - társadalmához? Mindez ábránd, nagyapó meséje, el lehet rajta merengeni a hoszú téli estéken, bor mellett, de csak ennyi, semmi több. Kor­szerűnek kellene végre lenni, ezt kellene a Nyugattól megtanulni. De ettől egyelő­re, úgy látszik, nagyon messze vagyunk. CSÁNYI LÁSZLÓ Őrlésre váró, kicsumázott, szárított paprika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom