Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)
1990-12-06 / 208. szám
1990. december 6. NÉPÚJSÁG 3 Nem nézhettünk a szemébe Családlátogatás - bombariadó után Ismét bomba robbant bombariadó ügyben, reméljük, hogy ezúttal az Utolsó fejezetet örökítik meg a rendőrségi jegyzőkönyvek. A bűnüldözési szervek kontra telefonáló közti párharcban a rejtélyes tárcsázó elvesztette lépéselőnyét, a névtelenség álarca mögé nem bújhat többé. Kicsoda ő? Egy mindenre elszánt, veszedelmes terrorista, kinek még a pillantásától is beleborzong az ember? Nagykorú vagy kiskorú? M. Erika, fiatalkorú, övé a kétes dicsőség. Egy 16 éves tinédzserlány adott pluszmunkát a rendőrségnek, társainak gyakran miatta nem jön álom a szemére. M. Erika ugyanis (legalábbis egyelőre) a Szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola tanulója. Erikát nem lehet megszólaltatni, szigorú paragrafusok védőbástyái mögé bújik, hiszen fiatalkorú. Pedig az egész iskolát sokkoló fenyegetése felnőtteket megszégyenitő hidegvérrel hangzott el. (Megjegyezzük, hogy néhány országban már 16 év a nagykorúság határa.) Elhanyagolt, régi sárközi parasztház egy Szekszárd környéki faluban. Itt él M. Sándor és felesége, valamint egyetlen lányuk Erika. Harapós vérebek itt nincsenek, egy tacskó őrzi a házat. Az apa a konyhában fogad, tükröződik az arcán a belső feszültség, hangja időnként megremeg.- Hétfőn újságolta a leány, hogy ismét bombariadó volt a suliban. Elbeszélgettünk, meg is jegyeztem, hogy ma már olyan a technika, hogy a névtelen fenyegetőket azonosítani tudják. Kedden délelőtt pedig a munkahelyemen értesítettek, hogy az egészségügyi szakközépiskola igazgatója beszélni szeretne velem. Szinte megszólalni sem tudtam, mikor közölte, hogy a rendőrség megállapitása szerint hétfőn reggel a lányom fenyegetőzött bombariadóval. A 42 éves férfi önmagával vivődik, alig tudja fegyelmezni magát Huszonnégy évet végiggürcölt becsületesen, miért pont vele esett meg ez a szégyen? A felelősség nagy teher A belső szobából szivet tépő zokogás hangfoszlányai szűrödnek ki. Az inkognitó- nak vége, ám az elkövető továbbra is a titokzatosság védőpáncélja mögé rejtőzik - az arcát most sem láthatom. Talán a titokra fény derülne, ha csak egyszer belenézhetnénk a szemébe.- Ne is próbáljon meg beszélni vele, nekünk se mond semmit Meg mernék rá esküdni, hogy csak a legutóbbi hivás származik tőle. Hogy miért tette? Ezt tőle kellene megkérdezni, most viszont nincs olyan állapotban, hogy beszéljen. (Mintha kárpótolni akarna, gyűrött fényképet vesz elő. Csinos, fekete hajú kislány mosolyog rám, maga a megtestesült ártatlanság.) Nagyon jó gyerek, maga választotta az egészségügyi pályát. Nyáron a csecsemőosztályon dolgozott, amikor hazajött tele volt élményekkel. Az első évben jól ment a tanulás, arról viszont már nem tudtam, hogy az ősszel komoly gondok voltak. Mikor az igazgató megmutatta a naplót, nem hittem a szememnek: tíz elégtelen volt benne, az ellenőrző könyvben pedig csak egy. Erika az első két bombariadó alkalmával úgy tudta, hogy a tetteseket nem kapták el. Talán azt gondolta, ha ilyen könnyen megúszták, ő is megpróbálkozik vele. A naplóban sorakozó egyesek lehettek volna az első vészjósló jelzések. Az érdemjegyek ellenőrző könyvbe való beírását sem a tanár, sem a diák nem erőltette. Szülő és iskola között megbomlott az összhang, mindkettő egymásra mutogat. Az édesanya halálsápadt arccal egyenesen az iskolából jön.- Az igazgató tanácsolta, hogy írassuk ki a gyereket. Ha kirúgnák, minden hazai középiskolára érvényes lenne az eltiltás. A családfő búcsúzáskor csüggedten, fáradtan csak ennyit mond:- Nem diákcsíny a gyerek cselekedete, terroristák művelnek ilyesmit Fogalmam sincs, mi jár érte, talán még egyszer tiszta lappal indúlhat Az életben csak egyszer emeltem rá kezet most sem teszem, nem lenne értelme. Elég büntetés neki a bélyeg, amit mindvégig hordania kell... - kesjár Toyota furgonok az AgrokertőT Magyarországon elsőként Pécsett az Agroker Áruházban mutatták be a Nissho-lwai japán kereskedőház és a pécsi Agroker Vállalat közös szervezésében a Toyota-Hilux kisteherautókat. A négyhengeres, benzimotoros és a négyhengeres dízelmotoros gépkocsikból már az idén megérkezik az első szállítmány. Az Agroker-szerviz háttérről és folyamatos alkatrészellátásról forintért gondoskodik. MTI-fotó Mindennapjaink Az íróasztal- Hát ide figyeljen, szakikám - törli meg öklével sörhabos száját asztaltársam -, maguk írhatnak, meg dumálhatnak akármit de itt csak annyi változott, hogy most mások szedik meg magukat- Azért nem egészen igy van - próbálok tiltakozni, de leint- Tudja mit szakikám, majd én mesélek magának, csak nyissa ki jól a fülét!- Megtettem.- No, akkor figyelem! Az új urak - a jóskapisták -, amikor még ők voltak az ellenzék, kéz- zel-lábbal tiltakoztak az ellen, hogy ne üritse ki a tanácsi vezetés a kasszát- Ez természetes. Nem akartak nulláról indulni.- Szakikám, ne vágjon közbe! No, szóval nem mindenhol ürült ki az a kassza, így a mi falunkban sem. Úgy hírlik, maradt még másfél millió a számlán. Mit gondol, mit csinált uralomra jutása után a mi kedves bürgermeisterünk, aki minden harmadik mondatában jogásznak és szakembernek mondja magát? Nem tudja, szakikám. Nem is találja ki... Első tette volt, hogy megemelte a dolgozók fizetését -, akadt akiét ötezerrel is! -, igy akart jó fiú lenni. De nem számolt a következményekkel. Ugyanis ma még nem tudni, hogy jövőre mennyivel gazdálkodik. Látom, érthető vagyok magának, szakikám.- Igen, azt hiszem.- Akkor jó, mert megyek tovább. Ez a nagy szakember aztán kicseréltette az összes függönyt a polgármesteri hivatalban, a tanácselnöki szobában pedig a bútort. Vett új szekrényt meg íróasztalt negyvenezerért! Érti, szakikám? Negyvenezerért! És most egész nap mögötte ül, s a jogszabályokat bújja. Na, meg tett egy feszületet is az iroda falára...- Vallásos?- A fenét! Csak a látszat kedvéért.- Mondja, barátom - veszem át a szót -, maradt még abból a másfél millióból?- Biztosan, mert úgy hallottam, hogy egy imazsámolyra még futnia kell...- Hogy...?- ~A*rt (ékes) Osztódva fogyatkozik Kívül-belül Fidesz Kilépett belőlem a párt - hallhattuk sokaktól a rendszerváltás idején. Ezzel a szokatlan fordulattal az állampárt azon tagjai éltek, akik eszméiket változatlannak tartották, csak már nem értettek egyet választott pártjuk működésével. Ennek a szezonja lejárt. Az eset azonban ismétlődik. Most kétszáznál is több szekszárdi Fidesz-tag sóhajthat fel: kilépett belőlem a párt! De a körülmények egészen mások. Ebben az esetben nem a tagok elégelték meg az egyre népszerűbb szervezetet, hanem annak aktívái elégedetlenek a tagsággal. A Fidesz szekszárdi szervezete ugyanis több mint 270 tagot számlál(t), de a választási kampány sikert hozó munkájában csak a töredék vett részt. A szervezet működőképességét az sem segíti, hogy néhányan jártak csak a gyűlésekre, amivel lehetetlenné tették azok munkáját. Sokan még csak a tagdíj befizetésével sem jelezték létüket. Ezért a Fidesz szekszárdi húzóemberei türelmüket veszítve levelet írtak, a szerintük csak divatból a pártba lépőknek, Ebben megköszönték eddigi áldásos részvételüket, és felhívták figyelmüket, hogy aki továbbra is (vagy inkább ettől kezdve) teve- kenykedni akar a Fideszben, az lépjen be a november 22-én alakult csoportba. Ennek létszáma folyamatosan növekszik, meghaladta már a harmincat. Természetesen a többiek is tagjai maradnak a Fidesznek, csak akkor nem, ha a tagdíjat 6 hónapon keresztül nem fizették. Tehát az új csoport csak egy a szekszárdi szervezeten belül. Sajátosság a - létrehozói szerint - az „egyébbel” szemben, hogy működőképes. - pi dott megbirkózni ezzel a feladattal. Közismert a parasztoknak az a különleges képessége, ahogy ki tudják játszani a többé- kevésbé távoli városi kormányszervek utasításait és ellenőrzéseit. Ezek a rendelkezések és ellenőrzések, s még inkább a rek- virálások, akkor a leghatékonyabbak, ha a helybeli falusi lakosság egy rétege hajtja végre azokat. Ezért Sztálin a szegényparasztokat a jómódú gazdák ellen fordította. Üres kézzel persze nem szólhatott a muzsikok tömegeihez. Kézzelfogható viszonzást kellett felajánlania az együttműködésükért. S milyen viszonzás lehetett volna csaloga- tóbb a nincstelen muzsik, egy kis parcella tulajdonosa számára, aki faekével szántotta a földjét nem volt sem lova, sem tehene, és a sorsa a kulákok és a falusi uzsorások kénye-kedvétől függött, mi lehetett csalo- gatóbb az ilyen muzsikok tömegei számára, mint a kollektív gazdaság, amely a kormány ígérete szerint megkapja majd a kulákok mezőgazdasági felszerelésének és teheneinek egy részét, s emellett még traktorokat is? Nem tudni pontosan, hogy a huszonöt- millió magángazda közül hányán tartoztak a nincstelenek osztályába. Öt-nyolcmillióra becsülték őket, s a legkisebb birtokok közül legalább ötmilliót faekével müveitek meg. A mérleg másik serpenyőjében másfél vagy legfeljebb kétmillió jómódú gazda volt, a „középparasztok” pedig tizenöt-tizennyolcmilliót számláltak. Vagyis a parasztságnak csak egy kisebbségétől, bár jelentős kisebbségétől lehetett elvárni, hogy teljes szívvel üdvözölje a „nagy változást”. Ha Sztálin nem tett volna mást, mint egyesíti a legszegényebb birtokokat és végrehajtja a vagyon mérsékelt újrafelosztását a parasztság legjómódúbb és legnincstelenebb rétegei között, akkor a kollektivizálás aligha fajult volna véres katasztrófává. S ha a kollektív gazdaságokat valóban ellátják szerszámokkal és gépekkel, segítik állami hitelekkel és technikai tanácsokkal, ha sikerül szemmel láthatóan javítani a kolhoztagok életszínvonalát, akkor valószínűleg vonzónak találta volna őket sok úgynevezett középparaszt is, aki nyomorúságosán tengette életét a szegénység bizonytalan határmesgyéjén. De 1929 közepe táján Sztálint magával sodorta a mozgalom lendülete. A kollektivizálás kezdete kétségtelenül sikeres volt. Ahogy szaporodtak a főtitkár asztalán a fejlődésről szóló jelentések, Sztálin elkezdte az eredetileg megadott határokon túl is erőltetni a kollektivizálást. Ügynökök ezreit küldte a falvakba azzal az utasítással, hogy „semmisítsék meg a kulákokat mint osztályt”, és léptessék be a húzódozó középparasztok tömegeit a kolhozokba. ...A vidéki Oroszország hamarosan valóságos pokollá változott A parasztság túlnyomó többsége kétségbeesetten szembeszállt a kormánnyal. A kollektivizálás katonai hadműveletté, kegyetlen polgárháborúvá torzult. A lázadó falvakat géppuskákkal kerítették be és kényszerítették megadásra. A kulákokat tömegesen deportálták Szibéria távoli, lakatlan vidékeire. Házaikat, pajtáikat, szerszámaikat a kolhoznak adták - maga Sztálin négyszázmillió rubelre becsülte az ily módon átadott kuláktulajdon értékét. A legtöbb paraszt saját tulajdonának minél kevesebb részét akarta bevinni a közösbe, mert a kolhozokat állami tulajdonban lévő gyáraknak képzelték, amelyekben ők maguk csupán gyári munkások lesznek. Elkeseredésükben leölték jószágaikat, összetörték szerszámaikat és elégették a termést. Ez volt a muzsikok nagy „luddita" lázadása. Sztálin csak három évvel később, 1934 januárjában tárta fel a következmények egy részét. 1929-ben Oroszországban 34 millió lovat tartottak. 1933-ra csupán 16,6 millió maradt -18 milliót leöltek. Ugyanígy 30 millió marhát az egész állománynak mintegy 45 százalékát, és csaknem 10 millió juhot és kecskét az állomány kétharmadát. Óriási főlek maradtak megműveletlenül. Éhínség söpört végig a városokon és Ukrajna fekete földű sztyeppéin. A mezőgazdaságban tett huszárvágása arra serkentette Sztálint, hogy hasonló huszárvágást kíséreljen meg az iparban is. A mezőgazdaság gyors gépesítése most élet és halál kérdésévé vált. A nagyüzemi gazdálkodás sokkal magasabb technikai alapot követel, mint a kistermelés, és különösen a vízözön előtti orosz típusú kistermelés. A lovakat traktorral kell felváltani. A nagy jószágirtás előtt a közgazdászok úgy számoltak, hogy a teljes kollektivizálás nyomán legalább negyedmillió traktorra és iszonyatos mennyiségű egyéb gépre lesz szükség. Amikor elkezdődött a fordulat, összesen hétezer traktor volt egész Oroszországban. Sztálin rendkívüli erőfeszítéssel 1929 folyamán még csaknem harmincezer traktort előteremtett Ez csepp volt a tengerben. Gépek és technikai tanácsok nélkül lehetetlen volt racionálisan megszervezni a mezőgazdasági munkát Sok kolhoz, amint megalakult, máris széteséssel fenyegetett. Parancsoló szükségletté vált, hogy az ipar a lehető legrövidebb időn belül hihetetlen mennyiségű gépet gyártson, hogy az olajkutakból kitermeljék azt a mind több millió tonna kőolajat, amely a traktorok működéséhez kellett, hogy a falvakat villamosítsák, hogy új erőműveket építsenek, s végül, de nem utolsósorban, hogy parasztok millióit tanítsák meg a különböző gépek kezelésére és vezetésére. Csakhogy egyszerűen nem léteztek azok a gyárak és üzemek, ahol mindezt előteremthették volna. A szén, acél, olaj és más alapanyagok termelése kétségbeejtően csekély volt. És azok az emberek is hiányoztak, akik meg tudták volna tanítani az írástudatlan muzsikokat a traktor kezelésére. Az egész kísérlet hátborzongató őrültségnek tűnt amelyben a logika minden szabályát és a gazdaság minden törvényét a feje tetejére állították. Mintha hirtelen egy egész nemzet elhagyta és lerombolta volna házait és kunyhóit, amelyek - bár ósdiak voltak, és már-már omladoztak - mégiscsak a valóságban léteztek, és mindenestül beköltözött volna valami elképzelt épületbe, amelyhez még csak itt-ott egy kis állványzatot készítettek el; s mintha ez a nemzet csak az őrült népvándorlás után állt volna neki, hogy téglákat gyártson új lakóhelyének falaihoz, s akkor vette volna észre, hogy még a téglához való szalma is hiányzik; s mintha akkor az egész éhező, szomjazó, hidegtől reszkető és betegségektől pusztított nemzet lázasan elkezdte volna keresni a szalmát, a téglát, a köveket, a kőműveseket és a munkásokat hogy mindezt összegyűjtve végre elkezdhesse építeni azt a házat amely összehasonlíthatatlanul tágasabb és egészségesebb lesz, mint a múlt sebtében elhagyott nyomortanyái. Képzeljük el, hogy ez a nemzet százhatvanmillió emberből áll, s hogy egy hétköznapi, prózai, szerfölött józan ember csábította, tuszkolta, korbácsolta és terelte bele őket ebbe a szürrealista vállalkozásba; egy ember, akit hirtelen hatalmába kerített egy félig valóságos, félig holdkóros látomás, és magára öltötte a mindenek fölötti bíró és építész, afféle modern szuperfáraó szerepét. Durván ilyen volt most az orosz élet különös színtere; teli kínnal és reménnyel, pátosszal és groteszkséggel; s ilyen volt benne Sztálin szerepe; csak éppen ő nem haszontalan piramisokat építtetett az embereivel. Ő saját magát nem modem fáraónak látta, hanem új Mózesnek, aki átvezeti a választott népet a sivatagon. Hiszen ennek az ateista diktátornak az agya bibliai képekkel és szimbólumokkal volt telezsúfolva. A lehangolóan unalmas írásaiban elszórt néhány kép és metafora közül talán éppen a „szocialista ígéret földje” ismétlődött a leggyakrabban. (Folytatjuk.) A paksi Bibliaismereti Szabadegyetem előadása December 10-én, hétfőn 17 órakor tartják Pakson a Bibliaismereti Szabadegyetem II. évfolyamának következő előadását, melynek címe: Jónás, az engedetlen. Előadó: Brebovszkyné Pintér Mária paksi evangélikus lelkész. A bérleteseket, érdeklődőket a paksi művelődési központ nagyklubjában várják. Könyvről könyvért vetélkedő a gyermek- könyvtárban AGyermekek'Házában Szekszárdon ma - december 6-án - színes műsorral kedveskednek a gyerekeknek. Délután fél háromtól rejtvényfejtők tartják összejövetelüket majd 15 órától zenés irodalmi műsorral egybekötött Könyvről könyvért vetélkedőt tartanak felső tagozatosoknak a gyermek- könyvtárban. Növényvédő szeres tanfolyam Dombóváron Az elmúlt év eredményén felbuzdulva az idén is megszervezi - december közepétől - a dombóvári művelődési ház és a kertbarátkor közösen az úgynevezett feltételes forgalmú növényvédő szeres tanfolyamot Minden olyan érdeklődőt várnak, akik olyan növényvédő szerrel permeteznek, vagy szeretnének permetezni, amelyet nagyüzemi szerekből alakítottak feltételes növényvédő szerré. Nemcsak kiskerttulajdonosokat hanem azokat is várják, akik intenziven foglalkoznak növénytermesztéssel. Múzeumi mozielőadás Szekszárdon - nyugdíjasoknak December 10-én, hétfőn 15 órakor múzeumi mozielőadás lesz nyugdíjasoknak a szekszárdi Wosinsky Mór Megyéi Múzeum pincemúzeumában. Három filmet vetítenek: a Térábrázolás a festészetben, a Ruhák, korok, mesterek és a Hangszerek királynője című filmeket Adventi hét Pusztahencsén Adventi csendeshetet tartanak Pusztahencsén december 10 és 16 között. Minden este 6 órakor várják a különböző felekezetű híveket a templomba, ahol római katolikus, református, evangélikus és metodista lelkész is szolgál.
