Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-31 / 227. szám

1990. december 30. NÉPÚJSÁG 5 Aranypille-pusztán is választottak Gazos Gizi önkormányoz Tisztelt Szerkesztő Ur! Notórius szilveszteri levelezőként újfent jelentke­zem az általam nagyra becsült lapjukban. Apju- komnak - már tökéletes híve az én szenvedélyes esti aerobicolásomnak - mondtam is: tudod Teofi- lom, ez a levelem egy olyan élethű, az Aranypille- pusztán élő emberek érzésvilágát tükröző kordo­kumentum, mint a Fellini rendező úr cinema verité- je. Verítékből répaegyeléskor nekünk is jócskán ki­jutott, annál több már csak a választásokból. Ám, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, el is kezdeném a filmkockák visszapergetését. (Csak zárójelben említem, mert még valamelyik pluralista irigyem dicsekvésnek vélné, szóval, én lettem a keskenymozi gépésze.) Aranypillére is beszökött az ősz, vele együtt az önkormányzati választások. Elkészültek a listák, na mit beszélek, szóval a lajstromok. Az urnák elé 175- en járulhattunk, beleértve az első bálozókat is. Ubornyul Izidor ráérzett, mert ahogy fárasztó edzé­sek nélkül sportsiker sincs, ő is sajátságos edzése be kezdett. Az udvarán lévő galambdúcot még in­kább aláducozta. Az emeletnyi magas oszlopokra deszka szanetlit épített. Fölcihelte a szakadt epe- darugós díványát, s a választás előtti kortesidőszak minden éjszakáját odafönt strázsálta végig. Talál­gatták az emberek, hogy vajon mi történt vele? Né- hányan arra gyanakodtak, hogy összeveszett Te- rus ángyival, élete párjával. Erre utalt, hogy a mag­nós rádiójából esténként gyakran felcsendült a dal: „Ma este felmegyek majd hozzád és mindent el­mondok neked, mióta kettőnk útja szétvált, még nem voltam veled.” Mások meg azt suttogták, hogy odafönt a galambok karéjában írja a kortesbeszé­dét. Merthogy megpályázta Aranypille polgármes­teri funkcióját. Szerkesztő Úr! Tud még követni? Szóval eljött az első alkalom, hogy a jelöltek szint vallottak. Ubor­nyul Izidor a maga magasleséről imigyen szólt a puszta népéhez.- Drága magyar tezsvéreim! Rövidesen nagy ün­nep köszönt reánk. Tezsvéreim, mi több, véreim az RH-pozitiv faktorból, önállósodunk Szunyoglepé- nyestől. Saját magunk vesszük kézbe az ügyek in­tézését. Én, mint a gazdaság méregraktárosa, felajánlom tudásomat, tapasztalatomat, ha rám voksoltok. Kivirágoztassuk Aranypillét. Oda a Re- kettyés tóba strandot építünk, mellé rekortán borí­tású tenisz- és kézilabdapályát álmodtam. Tezsvé­reim, drága Aranypillések... Artézi kutat is furatunk. Polgármesterként latba vetem külkapcsolataimat, dől majd ide a nyugati valuta, ha beindul a szub­kontra privatizáció. Nincs futballcsapatunk, most lesz. A Szekszárdi Dózsa NB ll-es csapata anyagi gondokkal küzd, Nádvágó FC néven áttelepítjük őket, nálunk akadnak majd pénzes szponzorok. Végezetül ígérem, önálló napilapot is indítunk Pille Presse címen, amiből száműzzük a szexet. Tezsvé­reim, hát gondoljátok meg jelöltségemet... Lejött az emelvényről, hogy fogadja a gratuláció­kat. Elsőként Terus ángyi lépett elibe, aztán zűrnek a kupájára a nokedliszaggatóval.- Te szerencsétlen kókler, mi akarsz te lenni, amikor a testvéreim megszólításból a tét is kiha­gyod. Szerkesztő Úr, mi tagadás nagy kudarc volt ez Izidor számára. Visszaódalgott a magaslesre, s még az ember­gyűrű füle hallatára új kazettát indított a magnóján. „Áldj meg engem, áldj meg engem, áldj meg ben­nem minden tiszta szót”. így esett aztán, hogy esténként az asszonyok tor­náján egyre többen mondogatták Gazos Gizinek: „Te, Gizus! Miért nem jelölteted magad? Igaz, hogy Ubornyul a méregraktáros, de te szereztél Wofa- toxot a nyáron is a terjedő répabarkó ellen. Évekkel ezelőtt Egyszuszránéval létrehoztátok ezt az aero- bicos testépítést. Szakszervezetisként te harcoltad ki, hogy a hízó bikákra itteni állatorvos ügyeljen. Igaz, a doktor úr felesége húsvét előtt fizetés nélkül akart távozni a szekszárdi üzletből egy kötözött sonkával, de azóta megjavult. Meg szépen fogyizik is, már csak 97 kiló.- Gizusom - replikázott Újéviné Szivárványos Kamilla - hiszen a te érdemed, hogy visszakörzete- sítették az iskolát. A szülői munkaközösség elnöke­ként harcoltad ki Szunyoglepényesen, miközben hozzávágtál egy üveg hecsedlilekvárt az igazgató­hoz. Te nem a szavak, a tettek embere vagy. Ne­künk meg ilyen kell. Tisztelt Szerkesztő Úr! Ugye mondanom sem kell, hogy amit az asszonyok egyszer a fejükbe vesznek, azt tutira kivitelezik. Aranypille önkor­mányzati választásának eredménye: Gazos Gi- zi-Ubornyúl Izidor 170-5. Még Terus ángyi is ba- rátnémra, Gizusra szavazott, azóta ő önkormányoz Aranypillén. Karácsony előtt gondterheltnek lát­tam, mondta is, ha ez így folytatódik, akkor rosz- szabbul járunk mint a moszkvai GUM-áruház vá­sárlói. Ott van pénz, de üresek a polcok. Nálunk meg se pénz, se posztó. Ezzel zárom soraimat, maradok az Önök notórius levelezője: EGYSZUSZRA TEOFILNÉ Meg­indult az agyunk A segesdi Popótakaró és Selyemtelenítő Kft. hosszas kísérletezés után különleges finom­ságú, testszínű tenisz­bugyikat hozott forga­lomba. Az idehaza Pop-Panoráma, külföl­dön pedig a tenisz szép fantázianéven piacra dobott tanga olyan észrevétlen, mintha nem is viselnék a teniszező hölgyek. * Ez itt a reklám helye Biztos lesz a lakása mécsvilága, ha kebelbeli a gyertyája ■ Óévi apró Elcserélném a régi pártállamban sa- mottozott, használt tűzhelyemet két ér­melegítőért. Gyapjú réklit és kötött hosz- szú alsónadrágot is beszámítok. „Köz­jegyző” jeligére a kiadóba. Disznótoros vacsorákon egy adag sültkolbászért és egy tányér toroská­sáért lebilincselő történeteket mesélek a háború előtti nyomorúságunkról. Kos Kolos nyugdíjas klntornász. Szilveszteri szívküldi Pezsgőspohárral a kézben, az év utolsó munkanapján az ember nem akarja már megírni az addig elmulasz­tott legnagyobb riportját Lazábbra fogja a gyötrő gondokat is, s mert le­hetőség kínálkozik egyszer az óévben, hát szívküldire adja a fejét Bálind Józsefnek, a Dombóvári VM- SE kosarasedzőjének „Nem születtem grófnak, de nem is baj”. Kerekes Antalnak, a kézilabdaszö­vetség megbízott vezetőjének: „Ha vol­na valaki, aki megfogná a kezem és biz­tatóan visszanézne rám”. Szinger Ferencnek, a labdarúgó- szövetség elnökének: „Bocsánat elnök úr, gyere tvisztelj velünk, attól még tisz­telünk, hogy együtt tvisztelünk”. Link Ferencnek, az asztalitenisz­szövetség leköszönt főtitkárának: „Mindent egy lapra tettem fel én, se ve­led, se nélküled élni nem tudok”. Kovács Istvánnak, a Kisdorogi ME- DOSZ leköszönt edzőjének: „Napfény voltál, nekem ragyogtál, örök rejtély maradsz már”. Farkas Attilának, a Dombóvári Va­sas leköszönt edzőjének: „Fizetek főúr, volt egy feketém”. Hoffmann Ervinnek, az Atomerőmű SE világbajnoki ezüstérmes kenusá­nak: „Egy Duna-parti csónakházban nagy a jókedv mindennap”. Losonczi Istvánnak, a Bonyhádi SE labdarúgóedzőjének: „Várjatok még őszi rózsák, ne mondjatok búcsút a szép nyárnak”. Mercsényi Gyulának, a KSC Szek- szárd technikai vezetőjének: „Hány­szor mondtam már magamnak, nézd ezt nem szabad, hagyd a nőket abba már”. Ledneczki Mihálynak, a Nagydo- rog-Németkér körzeti labdarúgó-mér­kőzés partjelzőjének: „Most kéne ab­bahagyni, elfutni, elrohanni”. Pókhálós oldalháló Éjfélkor- Pardon, bocsánatot kerek... I am a Englishman... turist. Where találom en város, izé great neveze­tessége? Ami nincs Párizs... ami nincs Róma, sőt London.- Művészetek Háza?- Csudát.- Zeneiskola? Muzik of Liszt?- No, no, izé...- Prométheusz szobor?- Francot!- Soloist?- Az, az kerem... soloist sok krig- livel.- Talán a Dózsa söröző?- Yes. I am Englishman turist, nekem lenni gyűjtőszenvedély. Van már darabocska vasfüggöny ala magyar határ szögesdrót, es van téglám berlini falbul. Hallani odaát, hogy új evben rombolni le Dózsa... izé söröző. Gondoltam, vinni belőle is darabka suvenir. Megkergetett fekete mezes Ejnye, bejnye, de berzenkedem. Persze, nyelvem pereg e-vel, veled csendesen elcsevegek. Hebrencs nekem nem kenyerem, de neked elrebeghetem: fekete mezesnek lekentem egyet. Eme meccsen nem ment nekem. Mesterem sze­memre vetette:- Gyerek, szerelgetsz, terel­getsz, de cseppet sem elevenen. Pettyest kergetve ne restelld, vesd bele tested hevesebben. Menj, te­kerj, s fejeld le ellenfeled! Mellre vettem. Mester nekem zengzetesen ne esdekeljen. Mel­lesleg epe bennem egyre felemel­kedett. Keszeg ellenfelem fedezet­len egyetlen percre sem enged­tem. Reflexszel rebesgette: re­csegtetve ne ess nekem, velem szemben ez gyerekes recept.- Ejnye, te ernyedt keszeg! - fe­leseltem, s kedvem szegetten fel­kentem. Gyepen fekve erre delejesen szemembe nevetett:- Jegyezd meg te fegyelmezet­len eszeveszett, fekete mezes le­kerget! E percben fekete mezes kerek- ded keze zsebben vereset kere­sett. „Eredj le, feredj meg!” - re- begte nekem. Nem kertelek, leplezetlen elre- begem: megkergettem. De tette­met ellenezve, heten nekem estek, velem gyepet hengereztek. Embe­rem, fekete mezes erre express mellettem terem. Perelt, szeme perzselt. Bennem epe egyre emel­kedett, feszes tenyerem meg tettle­gesen lekent egyet. Fegyelmi tárgyaláson Csak ülök és csodálkozom. A megkergetett játékvezetőt szólítják be a fegyelmi bizottság ülésére. Pontosftsunk - mondja az elnök, mi is történt valójában?- Elmondani jaj de nehéz, hogy mit érzek én. Talán álom csak az egész, ahogy újra átélem én - hall­juk a nyitányt. Aztán visszapereg a novemberi meccs-egyveleg. A tet­tes kilétére a sípos ember nem tu­dómmal felel. Beidézték a vendég­csapat valamennyi tagját is, első­ként a kapust faggatják.- Kérem szépen az úgy volt, hogy a sűrű ködben én csak egy távoli csetepatét láttam. Állt a játék, na gondoltam éppen ideje falatoz­ni. Tudják, amikor délután egykor kezdünk, soha se tudok megebé­delni odahaza. Szóval, ment a bal­hé a ködben, én meg elővettem a nejlonzacskót, amibe az anyósom a barátfülét csomagolta. Szóval, eszegettem, meg dühöngtem. Hiá­ba mondtam az anyósnak, hogy a barátfülét barackízzel csinálja, er­re ő barackjamot kent bele. A sziklakemény söprögető Edit Piaf slágeréből merít: „Összedől­het fent a magas ég, leomolhat minden ami ép, én akkor sem em­lékszem, hogy ki balhézott.” A balhátvéd egyszerűen lírikus hangot ölt. „Én megszívleltem La Rochefaucauld mondását, misze­rint a nagy emléket az jellemzi, hogy kevés szóval is sokat monda­nak. A kisszerűeket viszont az, hogy sokat beszélnek és semmit sem mondanak. Személyemet mi­nősítse a tisztelt fegyelmi bizott­ság, de én se mondok semmit.” A középső középpályás a ki volt a tettes kérdésre kérdéssel vála­szolt: „Uraim, tudják-e, hogy aki két kézzel égeti élete gyertyáját, az hamar elég? Ezt azért mondom, mert könnyen előfordulhat ebben a mérkőzés félbeszakadás ügyben is, amit Molier orvosa mondott: a műtét sikerült, a beteg meghalt.” A robusztus csatár, avagy ahogy Sárköz szívében becézik, Lala a gólvágó következik. „Asztat nem tudom, hogy ki zargatta meg a bí­rót. Azt viszont holtziher állítom, hogy én nem. Minek kéne nekem a rinyálós balhé, amikor elmondha­tom: szép a párom, a falu is cso­dálja, ilyen legyen százhúsz éves korában. Ne lássam a Márvány tengert, ha hazudok. Pedig tudják- e, hogy melyik a legjobb buli? Se­gítek, hát az isztambuli... A szilveszteri sportoldal anyagait írta és összeállította FEKETE LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom