Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-29 / 226. szám

4 NÉPÚJSÁG 1990. december 29. Szomszédolás (III.) Sunyovszky Szilvia és Frajt Edit Csupaszok és kiszolgáltatottak ezek a házak, védtelenek. Bátran jár köztük a szél. Tövüknél a kövecses talajjal küszködve, bátortalanul nő a fű is, s csenevész a fa, a bokor. Ha lenne mit, innen messzire lehetne látni. Itt semminek sincs múltja, jelen van csupán, cementhiányos, porló járdaszegély, szürke vakolat. Reggelente elviszik, estére pedig visszahordják ide a kapaszkodóktól erős hangú buszok az itt élőket. Gyorsan tűnnek el, ha megérkeztek a kapuk mögé. Dolgozni, élni, tanul­ni, szórakozni, örömre, vidámságra lelni közösen csak másutt lehet. Itt az egymás mellett, az egymás fölé szuszakolt beton kalitkában - ha a szomszéd is alszik - csak aludni le­het. Lakótelep. Olyan mint a többi. Csak ez mégis más. Egészen más, mert itt laknak a Szomszédok: az aranyos Lenke néni, a jobb és rosszabb napokat egyaránt látott Böhm bácsi, Mágelheim doktor úrék és Vágásiék. A legszélső ház első emeleti lakásai az övék, de itt kapott helyet Gábor Gábor kozme­tikai szalonja is, Mágelheim Julcsi szobája olyan, minta többi hasonló korúé. A falakon a posztereken rockerek, a polcokon könyvek és csecsebecsék, a fiókokban tansze­rek. A hallban ott áll a telefon. Frajt Edit színművész- Nemcsak szeretem ezt a sze­repet, de hálás is vagyok a szerep­nek, mert pici baba mellett rend­szeresen dolgozhatok. Biztosan mondták már, hogy szülés előtt egészen az utolsó pillanatig szinte a felvevőgép előtt álltam. Szándék szerint előre vettük volna a jelene­tet az éppen aktuális adásban, és elmentünk a nőgyógyászatra, s imitáltunk egy olyan jelenetet, ami a szülés előtti pillanatokról szól. Valószínűleg ennek a pszichés ha­tása is hozzájárult ahhoz, hogy másnap szültem, az előre jelzettnél majd két héttel korábban. Egyálta­lán ez a szerep nem olyan mint egy színpadi. Amikor elkezdtük, senki sem tudta, hogy meddig húzódik a sorozat, és egyáltalán nagyon ke­veset tudtam a figuráról. Előre csak annyit mondhatok, hogy van egy orvos férjem, egy kamaszodó kislányom, kozmetikus vagyok, aki számára fontos a munkája, nem­csak a családja, és hogy most köl­töztünk albérletezés után az első önálló lakásba. Még „anyám” is később kapcsolódott a történetbe. Itt kevés a kapaszkodó a színész számára, mert hiszen hétköznapi történéseket és hétköznapi mon­datokat kell hétköznapi környezet­ben hitelesíteni. Azt kell nekem ki­találni, hogy ha délelőtt játszódik a jelenet, vagy vacsorakészítés köz­ben a konyhában, akkor milyen le­gyek. Ideges? Fárasztó? Beletörő­dő?... Nagyon jó közösség van körü­löttem, remek partnerek. Segít a sminkes, a fodrász, hogy az a Má- gelheimné legyek, aki számára nemcsak a család a fontos, de a hivatása is, s aki vállalkozni kény­szerül kicsit több pénzért... így... Sunyovszky Szilvia- Számomra ez a szerep egy a sok közül. A különbség csak annyi, hogy nincs átfogó képem a figurá­ról, nem ismerem a tanárnő sorsát, mert az élet írja a történetet. Mindig örömmel dolgozom Horváth Ádámmal, mert rábízhatom ma­gam. A sorozatban sok a szeretet­reméltó figura és remélem, hogy a tanárnő is köztük van. Én a magán­életemben nem vagyok ilyen tanító néni, bár nagyon szeretem a gye­rekeket, és mindig összegyűjtöm őket magam köré. De van egy el­képzelésem erről a figuráról, a megjelenéséről: legyen ez egy ele­gáns tanárnő. Nem vitatom, hogy a tanárok fizetése nem enged meg különösebb eleganciát, de igye­kezzenek. Úgy képzelem el, hogy egy tanárnő mindig is példakép a gyerek számára, akire fel kell te­kinteni. Van egy tizenhat éves lá­nyom, Bea, szerencsére jól tanul, nincsenek iskolaváltoztatási gondjai, de megértem, hogy a gye­rekeknek ilyen problémájuk is le­het' (Folytatjuk) A bratszki vízi erőmű gépterme A KGB tudta nélkül... Tartozunk az olvasónak egy vallomással. Amikor több, mint 7 esztendővel ezelőtt, 1983 nyarán Bakó Jenő barátommal és kollégámmal felejthetetlen vonatos-repülős turistautat tet­tünk a Szovjetunióban, meg­sértettük az állambiztonsági előírásokat. Legyünk ponto­sak, mindkét alkalommal vak­merő fotóriporterünk tette ezt. Ha jól emlékszem először a transzszibériai expressz vala­melyik nagy állomásán, ahol - éppúgy, mint Magyarországon - a műholdak világában tilos volt fényképezni. Bakó Jenő természetesen kihasználta az eléggé hosszú várakozási időt és kiszállva, az egyik felüljáró­ról megörökítette a valószerűt­len vagontömeget. Egy milicis- ta tetten érte és nyomban kihú­zatta vele a filmet. Ezek után barátom vissza- szállt közepes luxusszínvonalú fülkénkbe és annak ablakából, egy másik géppel, lefényké­pezte: a milicistát. Eljutottunk Irkutszkba, a Baj- kál-tóhoz, majd a Bratszki-ten- gerhez. Ez utóbbit így nevezni nem oroszos túlzás. Elvittek bennünket a világ második leg­nagyobb vizi erőművébe is. Nagy élmény volt, a felügyelet pedig szinte képtelenül szigo­rú. Megmondták, többször hangsúlyozták, hogy fényké­pezni tilos. Sőt az erre vonatko­zó figyelmeztetés kivételesen nemcsak cirill betűkkel díszel­gett a falon. Ör civilben, őr egyenruhában, őr félegyenru­hában, de másodpercnyi két­ségünk se volt afelől, hogy az országháznyi turbinatermet bemutató kísérőnőnk legalább annyira őr, mint a fegyveresek. Az ott készült fénykép mellé­kelve. Én se tudom, hogy és mikor készült, pedig barátomtól öt lé­pésnél szinte sose kerültünk távolabb egymástól. Tény, hogy a KGB tudta nélkül. Akkor nem a jelenlegi Krjucskov ne­vezetű szakember volt a leg­főbb főnök, de talán így utólag ő se haragszik meg érte. Nem a CIA-nak dolgoztunk, hanem csak kis megyei lapunknak, melyben akkori riportsoroza­tunk napvilágot is látott... ORDAS IVÁN Fényképezte: BAKÓ JENŐ TISZTELT HIRDETŐNK! Segíteni akarunk önnek hirdetése feladásában. A Tolnai Népújságba szánt hirdetését közvetlenül, levélben is elküldheti. írja a mellékelt kockákba hirdetési szövegét. Egy betűt 1 kockába. Adja össze a betűk számát, szorozza meg 5-tel - 1 betű 5 forint -, s a pénzt rózsaszín postautalványon adja fel címünkre. A pénzfeladást igazoló szelvényt, valamint a kitöltött és az újságból kivágott megrendelőlapot a hirdetés szövegével küldje el címünkre. A borítékra írja rá: APRÓHIRDETÉS. Az így beérkezett hirdetések néhány napon belül megjelennek lapunkban. Köszönjük bizalmát. Címünk: AS-B Kft. Tolna Megyei Irodája, 7100 Szekszárd, Liszt F. tér 3. Pf. 71. APRÓHIRDETÉS-MEGRENDELŐLAP Megrendelem önöknél az alábbi szövegű apróhirdetés megjelentetését: • ALÁÍRÁS (név, lakcím, szem. szám) Megrendelem a Tolnai Népújság című napilapot .......példányban, é s kérem, hogy az alábbi címre kézbesítsék: Név: Város, község: Utca, szám, em. ajtó: aláírás Előfizetési díj: egy hónapra 145 Ft, negyedévre 435 Ft, fél évre 870 Ft, egy évre 1740 Ft. POSTAHIVATAL HELYBEN (A megrendelőlap átadható a kézbesítőnek, bedobható az utcai postaszekrénybe és személyesen is eljuttatható a helyi postahivatalba.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom