Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-27 / 224. szám

1990. december 27.

Képújság 5

KOTA BAHARU, MALAJZIA: látogatók csodálják a 41 méter hosszú, fekvő Buddha-szobrot. A világ legnagyobb fekvő Buddhája a Wat Photivihan templomban található, Kelantan szövetségi állam fővárosában. telefotú- mti külföldi képszerkesztöség

fekvő Buddhája

A világ legnagyobb

Rushdie-ról - ismét, de nem utoljára

(Folytatás az 1. oldalról.)

Sokan most úgy vélik, ő maga remélte, talán az utolsó fejezet kezdődik történetében: közlése, miszerint áttér a muzulmán hitre és megváltoztatja a kifogásolt mű legtöbbet bírált részeit, talán arra indítja Irán vezetőit, hogy semmisnek nyilvánítsák a halálos ítéletet, s ezáltal véget érhetne az fró földalatti élete. Ali Hamenei iráni államfő azonban szinte azonnal reagált: a halálos ítélet a megbánás ellenére is érvényben marad.

A könyv megjelenése óta a kö- vetkezőek a leglényegesebb mozzanatok a modern krimiben:

1988. szeptember: a Viking Penguin kiadónál megjelenik Salman Rushdie Sátáni versek című könyve;

1988. szeptember-december: muzulmán körök azzal vádolják, hogy kigúnyolta az iszlámot, bemocskolta Allah nevét. A könyvet a legtöbb arab országban feketelistára helyezik;

1989. január 14.: az angliai Bradfordban nyilvánosan elégetik a könyvet;

1989. február 13.: Pakisztánban a feldühödött tömeg ellen kivezényelt rendőrség brutálisan támad a

tüntetőkre; öten meghalnak, több mint százan megsebesülnek;

1989. február 14.: Khomeini aja- tollah, Irán vallási vezetője halálos ítéletet mond ki Salman Rushdie- ra, s egyszersmind felszólítja híveit a világban az ítélet végrehajtására, majd egy nappal később tekintélyes vérdíjat ígér a sikeres merényletért. A Scotland Yard különleges antiterrorista egysége elfoglalja „állásait”; azóta Ruschdie tartózkodási helye ismeretlen;

1989. március 7.: Miután Anglia többszöri felszólítás ellenére sem adja ki Ruschdie-t, Irán felfüggeszti a diplomáciai kapcsolatokat Nagy- Britanniával. Az irodalmi világ felhördülését tettek követik: elsőként az olasz Mondadori kiadó fordíttat- ja le és publikálja a könyvet, majd a nyugat-berlini Tageszeitung, a francia Nouvel Observateur, a Le Figaro és több más lap közöl belőle kivonatokat;

1989. április: bár Rushdie ismeretlen tartózkodási helyéről több ízben tudatta már a világgal, nem állt szándékában megsérteni az iszlámot és annak híveit, egyre több muzulmán szervezet csatlakozik Khomeini felhívásához. Egymást követik a fenyegetések a

könyvet árusító boltok, a szerkesztőségek és a kiadók ellen;

1989. június 3.: Khomeini ajatol- lah meghal, ám politikai örökösei megerősítik a halálos ítélet érvényességét;

1989. július 19.: A kortárs művészek nemzetközi bizottságából „Rushdie védelmére” alakult testület 82 oldalas nyilatkozata 67 ország 12 ezer művészének, írójának aláírásával azonnali cselekvésre szólítja fel a kormányokat. A londoni Fourth Estate kiadónál megjelent The Rushdie File című összeállítás az összes kapcsolódó dokumentumot, kommentárt ismerteti;

1989. augusztus: miközben

Rushdie hétköznapjairól kevés hír szivárog ki, felesége, Marianne Wiggs (maga is író) nagy figyelmet keltő interjúban jelenti be, hogy különköltözött férjétől;

1990. február 14.: a halálos ítélet első évfordulóján több cikk jelenik meg az illegalitásba kényszerített íróról - eközben a Viking Penguin egyre halogatja a „Sátáni versek” szerződésben vállalt paperback kiadását;

1990. március 18.: a „Sátáni versek” szerzőjére kiszabott halálos ítélet megfellebbezhetetlen és végrehajtandó - jelentette ki Mohamed Ali Jazdi, Irán legfelsőbb bírája egy teheráni sajtóértekezleten;

1990. április: az átmeneti hírverést ismét csend követi. Salman Rushdie immár második éve a teljes illegalitásban várja sorsa jobbra fordulását;

1990. szeptember: miközben Rushdie írásai több kevesebb rendszerességgel megjelennek az angol sajtóban, s napvilágot lát egy-egy telefoninterjú is, intenzív tárgyalások folynak Anglia és Irán illetékesei között a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról;

1990. október 28.: Teheránban ismét megnyílik a brit nagykövetség, miután brit részről elismerték, hogy a „Sátáni versek” esetleg megsérthette a muzulmánokat;

1990. december 24.: Rushdie áttér az iszlám hitre, megtagadja müvének vitatott részeit, eláll a paperback kiadástól;

1990. december 26.: Ali Hamenei, Irán legfőbb vezetője nyilatkozatot ad ki, mely szerint Rushdié csak egyes hamis muzulmánok hatására tanúsított megbánást és a halálos ítélet változatlanul érvényben marad.

A szóban forgó könyvet eddig 15 nyelvre fordították le, s kereken egymillió példányban adták el, miközben a világ összesen húsz országában van feketelistán.

SZÄSZI JÚLIA (MTI-Panoráma)

Tv-napló

Orwell

Amikor Orwell 1950-ben, 47 éves korában meghalt, neve már régen tilalmi listán szerepelt a világnak ebben a felében. Tegyük hozzá, Nyugaton is nehezen barátkoztak meg vele, s két fő műve, az Allatfarm és az 1984 a hidegháború dermesztő légköre nélkül talán nem lett volna világsiker.

Orwell a nagy kiábrándult, nyugtalan ifjúsága is arra tanította, hogy gyanakodva nézze a világot. Indiában született, Burmában rendőr volt, s mint annyi írótársa, Spanyolországba ment, hogy a köztársaságiak oldalán harcoljon. Erről szóló riportkönyve, a Hódolat Katalóniának a trockisták ellen szőtt ármánykodást leplezi le, a szemtanú hitelességével. Egyébként a magyar Gerő Ernő is, moszkvai megbízottként itt tevékenykedett, vele azonban - szerencséjére - Orwell nem találkozott.

Állatfarm című regénye 1945-ben jelent meg sok huzavona után, az 1984 pedig 1949-ben. Ez már kiforrott remekmű, a lehetséges jövő szörnyű látomása, s amikor negyven évi késéssel nálunk is megjelent, az is szent borzalommal olvasta, akinek volt némi fogalma a sztálinizmusról.

Az Állatfarmból Peter Hall színpadi művet készített, s Richard Peaslee zenéjével musical lett belőle. Manapság divatos műfaj, sorra készül klasszikus művek ilyen átdolgozása, ami azért felhígítás is, mert a szerző egy-egy dalbetéttel felmenti magát az elmélyültebb ábrázolástól. Ezt a színpadi változatot mutatta be a kaposvári színház Ascher Tamás rendezésében, ezt közvetítette a tévé, karácsonyi ajándékként.

Az előadás kitűnő, a darab azonban nem remekmű. Minden keserűségével együtt könnyű szórakozás, amelyben gúnyos fintor lesz a történelem, s állati komédia a valóság. Az Állatfarm ugyanis történelmi mű, bár nem abban az értelemben, ahogyan Shakespeare nézte a történelmet. Orwell az októberi forradalom történetét mondja el, kronológikus sorrendben, könnyen behelyettesíthető szereplőkkel. Csak hát itt minden a disznók világában játszódik le, akik legyőzve gazdájukat, átveszik a hatalmat s uralkodnak a többi állat felett is. A disznók egymást természetesen elvtársnak szólítják, a Vén Agyaragy azonos Leninnel, s itt van Trockij és Sztálin, s az udvari költő, aki lankadatlanul gyártja a hatalmat dicsérő szörnyű klap- lanciáit.

A néző elégedetten bólogat, hogy valóban ilyen volt, vagy éppen fanyaloghat is, kegyeletsértést emlegetve, ahogy jó vagy rossz lelkiismerete diktálja. Orwell azonban csak mondja a történelmi leckét, hibátlanul és kegyetlenül, koncepciós perekkel és éhínséggel. Ennyi a darab és nem több, állatvilágba áttett történelem, ami készen kínál minden megoldást, anélkül, hogy a jellemek - állati jellemek - rajzával törődne. Shakespeare legalantasabb hősei is szemünk előtt alakulnak és alakítják a történelmet, itt a történelem tananyag, amit ebben az esetben disznók mondanak fel.

Az előadás viszont kitűnő, a színpadon nincs pillanatnyi megállás. Minden él és mozog, mint a történelemben.

Karácsony

Mindenki vonzalmának megfelelően merülhetett el a szeretet ünnepében: volt műsor az ifjaknak és a nyugdíjasoknak, Krisztus oratórium, éjféli mise, pápai áldás betlehemes játék, még az egyik bemondó hölgy is Szent Pált idézte - csak maradjon meg valami az ünnepek után is ebből a túláradó ellágyulásból.

Franco Zeffirelli négyrészes filmje, a Názáreti Jézus viszont valóban szép, helyenként elmélyült, költői alkotás. A középkorban misztériumjátékok elevenítették meg a szent történetet, amelyben az idők során vaskos tréfák is kerültek, a betlehemezés szép szokása még ma sem merült mindenütt feledésbe, most viszont itt van a technika, a názáreti Jézus mindenkinek házhoz jön. Zeffirelli óvatosan kezeli a csodás elemeket, humanizálja az evangéliumot, ezért nincsenek angyalai s Máriának is egy váratlan fénysugár jelzi az örvendetes hírt. Itt valóban emelkedett és ünnepélyes, de vannak percei, amikor mégis csak azt érezzük, hogy filmet készít, rutinnal, okosan, de mindig tapintattal. Kényes téma, sokféle érzékenységet sérthet, ugyanakkor ismeretet is terjeszt, főleg nálunk, ahol az elmúlt negyven évben kevés emberforgatta a Szentírást. Pedig az emberiség egyik alapkönyve, s az olyan részleteket, mint a Magnificat, magas rendű költészetet jelentenek.

Szent könyv s ugyanakkor történelem is, valódi szereplőkkel, akik közül jó néhányról a kortárs Josephus Flavius is megemlékezik. Áhítatot keltő film, szeretetet és megértést sugall, amire manapság oly nagy szükségünk van. Csányi László

Szomszédolás (I.)

Püthagorasz

hangtani

tanulmányai

A világ első hangtani laboratóriumát Püthagorasz rendezte be a Kr. e. 5. században. Itt vizsgálta a harangok hangját, mint arról Boethius késő római történetíró tudósit bennünket. Ennek során Püthagorasz felfedezte, hogy ösz- szefüggés van a harangok hangjának magassága és a megkondításukhoz használt kalapács súlya között: fele akkora súlyú kalapáccsal megütve a harang hangja pontosan egy oktávval magasabb, viszont a kalapács lendítőerejének semmi jelentősége nincs.

Püthagorasz vizsgálta a húrok hangját és változó meny- nyiségű folyadékot tartalmazó edényeket megkondítva a hangszerek hangjának fizikai szabályait igyekezett kideríteni.

Néhány amerikai mérnök és történész azt a célt tűzte maga elé, hogy a történelmi forrásokban fellelhető tudományos-technikai állításokat tartalmazó szövegrészeket értelmezve, az eddiginél jobb bepillantást nyerjenek a régiek kutatási módszereibe. Felismeréseik máris megmutatják, hogy Püthagorasz már módszeres laboratóriumi kísérleteket végzett, noha eddig azt feltételezték, hogy az ókori tudósok ismereteiket kizárólag csak elméleti megfontolások útján szerezték.

Csupaszok és kiszolgáltatottak ezek a házak, védtelenek. Bátran jár köztük a szél. Tövüknél a kövecses talajjal küszködve, bátortalanul nő a fű is, s cse- nevész a fa, a bokor. Ha lenne mit, innen messzire lehetne látni. Itt semminek sincs múltja, jelen van csupán, cementhiányos, porló járdaszegély, szürke vakolat Reggelente elviszik, estére pedig visszahordják ide a kapaszkodóktól erős hangú buszok az itt élőket. Gyorsan tűnnek el, ha megérkeztek a kapuk mögé. Dolgozni, élni, tanulni, szórakozni, örömre, vidámságra lelni közösen csak másutt lehet. Itt az egymás mellett, az egymás fölé szuszakolt betonkalitkákban - ha a szomszéd is alszik - csak aludni lehet. Lakótelep. Olyan mint a többi.

Csak ez mégis más. Egészen más, mert itt laknak a Szomszédok: az aranyos Lenke néni, a jobb és rosszabb napokat egyaránt látott Böhm bácsi, Mágel- heim doktor úrék és Vágásiék. A legszélső ház első emeleti lakásai az övék (de itt kapott helyet Gábor Gábor kozmetikai szalonja is, Mágelheim Julcsi szobája olyan, minta többi hasonló korúé. A falakon a posztereken

rockerek, a polcokon könyvek és csecsebecsék, a fiókokban tanszerek. A hallban ott áll a telefon.

Simont Tamás kellékes- Minden olyan, akár egy igazi lakásban, csak az a különbség, hogy egy-két helyen mozgathatók a falak, például Vágá- siéknál a gyerekszobában, hogy a stáb elférjen a kamerával. A fürdőszoba is „igazi”, még mosógép is van benne, csak hát a tükör hiányzik. Ott egy lyuk van a falon. A kamera onnan készít felvételt, ha a doktor úr borotválkozik.

Lenke néniék lakásában még tálaló is van, és tágasabb a konyha, s egy kis előszoba vezet Almáék külön hajlékáig. Itt a bútorok hagyományosabbak, az idősebbek ifjú korát idézik. A legtöbb tárgV a helyén van, keveset kell igazítani. Alkalmankéntfelszerelni csak a kozmetikai műhelyt kell, az amolyan pihenőszoba a stábnak. Forgatás előtt kerülnek ide a könyvek (Gábor Gábor ezzel is foglalkozik), s a kozmetikai cikkek. A Caola szponzorál, így az ő termékeiket kell jól láthatóan elhelyezni, de szponzor az Adidas és az ITT is, erre is vigyázni kell.

Ha külső helyszíneken forgatunk, akkor az valamivel nehezebb.

Jó érzés, hogy az emberek szeretik a sorozatot. Ha becsöngetünk egy idegen lakásba, virágot kérünk, s megmondjuk, hogy mire kell, örömmel segítenek.

Klári néni, az öltöztető

Forgatás előtt sürgés-forgás. Az egyik benyílóban vasalóállvány. Mellette Berente Imréné, Klári néni áll és vasal:- Ez az ing Nemcsák Károlyé. Minden forgatás előtt elő kell készíteni a színészeknek a ruhákat.

Itt mindenkinek külön ruhatára van, akárcsak otthon. Tessék csak megnézni a szekrényeket, hálóing, pulóver, az akasztókon ruha. Nemcsák Karcsinak kockás ingjei vannak, meg dzsekijei, ahogy a többi hasonló korúnak. Mágelheim doktor úrnak orvosi köpenyeket kell vasalni. Már nyugdíjas vagyok, szabó a szakmám, s amióta elindult a műsor, öltöztető vagyok. Lánárt Mária jelmeztervező a rendezővel és a színészekkel együtt kiválasztja a ruhákat. Itt mindennek olyannak kell lennie, mint az életben.

(Folytatjuk)

Nemcsák Károly és Zenthe Ferenc