Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)
1990-12-01 / 204. szám
1990. december 1. TOLNATAJ - 7 Pillanatkép Vigyázó tornyok fekete-fehérben Mözsi Szabó István műtermében Babits átváltozásai Csányi László könyve Mözsi Szabó István Vigyázó tornyok című - az erdélyi templomoknak emléket állító - színes festménysorozatát aligha kell bemutatni az érdeklődőknek. A Bogyiszlón élő festőművész otthonában most újabb sorozat indul útjára. Pontosabban a Vigyázó tornyok ezúttal fekete-fehér metszeteken jelentkeznek. Az 1960-as években jóval többet foglalkozott Mözsi Szabó István a grafikával, mint a későbbi időben. Az elválás egyik oka az a tűzvész volt, melynek Fóton, a Gyermekvárosban a fametsző eszközök is áldozatul estek sok más érték mellett. Minden mester ragaszkodik azokhoz a szerszámokhoz, amelyek ujjai- hoz idomultak használat közben. Hiába járta be Mözsi Szabó István Németország, Olaszország, Lengyelország, a Szovjetunió, Jugoszlávia, Ausztria, Csehszlovákia művéHárom lap a készülő albumból szeti eszközöket is forgalmazó boltjait, nem talált olyan szerszámokat, marokvésőket, amilyenekkel korábban dolgozott. A sokéves keresés után végül maga látott hozzá, hogy elkészítse a marokvésőket, új tervéhez. A szerszám készítés öröme mozdította előbbre az ötletet, a megvalósulás irányába, vagyis a tornyok metszése és fekete-fehér megjelenítése. Ezt szorgalmazta a kiállítási vendégkönyv egy bejegyzése is, amely szerint az egyik látogatóban ezek a színes képek Budai György metszeteiből idéznek valamit, s nyomban meg is kérdezte: „nem gondolkodott-e a művész azon, hogy érdemes lenne megmetszeni ezeket?” A baráti kérdés nyitott kapukat döngetett Mözsi Szabó Istvánnál és végül egy lett az ötlet a tettel. Ahhoz, hogy az ábra a nyomtató dúcok felületére kerüljön, először meg kell rajzolni, tükrözve átmásolni és ne részletezzük, mi minden segédmozdulat kell a metszéshez. Szinte kínálta az ilyetén ténykedést a balatonfüredi szanatóriumban eltöltött néhány hét is. Az inspiráló előzmények között jegyezzük meg, hogy Mözsi Szabó István - ő fogalmazott így - annyira tiszteli Budai Györgyöt, hogy nem tudja feledni Gy. Szabó Bélát. E két szellemi előd nyomán látott most munkához a bogyiszlói festőművész. Nem mindegy, hogy hányán hallják meg egy alkotó mondandóját. A színes festménysorozaton végigfuttatott gondolat, a sokszorosított fekete-fehér lapokon immáron többekhez eljuthat. Ebben jelentkezett segítő partnerként a Babits Mihály művelődési központ, amely vállalta kiadását, a 25-30 metszetből albummá álló grafikai sorozatnak. - decsi Egyéniség és alkotás a címe annak a sorozatnak, mely az Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg. Ennek keretében üdvözölhetjük Csányi László könyvét, a „Babits átváltozásait”. Ha egy esszéíró tanulmányai, dolgozatai, írásművei között valami miatt megkülönböztetett figyelmet fordítunk egyik-másik felé, akkor Csányi László most megjelent kötete ezek közé tartozik. Babits Mihály életútját követi, ám olyan mozgalmasan, lendületesen, pergőn teszi, mindezek által olvasmányosabbá és könnyebben befogadhatóvá, ami oka, hogy több jelentőséget tulajdonítsunk e könyvnek más tanulmányaival szemben. A költői életút alapjaként, történeti díszleteként pontos képet rajzol - bevezetőként - a századforduló Szekszárd- járól. Arról a városról, melyben Babits Mihály megszületett és idegen volt. Nyomban tegyük hozzá, hogy maradt is olyan idegen, akit csak nagyon kevesen ismertek, ismernek a mai napig. Ugyan hányán tudtak - e könyv megjelenése előtt - a szép fo- garasi cukrászlányhoz fűződő szerelméről, vagy kapcsolatáról Ady özvegyével, Csinszkával? Két olyan fejezete ez a kötetnek, melyeknél érdemes pár gondolat erejéig időzni a bemutatás kapcsán is. Ismert immár, hogy Babits Mihály a nyári és téli szünetekben Szekszárd- ról Fogarasra utazott, ahol a Chyba cukrászda alkalmi vendégeként ismerkedett meg Emmával, a „hideg, ostoba és közömbös: de szép!” cukrászlánnyal. „Mindennap habos csokoládét ettem a cu krászdában, csakhogy őt láthassam. Éhes voltam az asszonyra, de nem mertem lopni magamnak, a fizetett csókot utáltam, ott vergődtem hát az illatos torták között, szememmel falva, mit kezem nem ért el. Vizenyős ideálokban hittem, s Emma volt cukrozott álmaim királynője, a drága, az elérhetetlen.” Kinek mondta mindezt Babits? Nem másnak mint Török Sophie-nak. Csányi László mértéktartó intimitással, mégis kíváncsiságot fokozón teszi közzé kutatásainak e tárgyú részleteit. Hasonlóan jár el, mikor Boncza Berta - Csinszka - jelenik meg Babits Mihály életében. Itt Szabó Lőrinc kis naplóját hívja tanúnak, amelyben ez olvasható: „Mihálynak találkája volt Csinszkával. Mindig meglátom rajta, hogyha ezzel a kis növel van dolga. Biztosan szerelmes.” Ha már Szabó Lőrinc naplórészletét idéztük, meg kell említeni a kutatómunkához felhasznált források jegyzékét, amelyekből kitűnik, hogy Babits életének, munkásságának ma már gazdag irodalma van. Ezekből válogatott Csányi László kitűnő szerkesztői érzékkel, olyan pontokat hangsúlyozva Babits változásaiban, melyek alkotáslélektani szempontból igen fontos állomások a költő életében. E könyvet - melyben a szekszárdi vonatkozású fényképeket Czakó Sándor készítette - ajánlani kell minden Tolna megyei, vagy legalább minden szekszárdi középiskolás és főiskolás, irodalommal foglalkozó pedagógusnak, akik diákjaik körében (nem kötelező de hiányt pótló) olvasmányként jelöljék Csányi László könyvét. D. K. J. „Halad a nyelv, akárhogy nyúzzuk.” (Arany János) Meggyötört nevek Schweitzer szellemében Orgonán is lehet zenélni... Egyik ismerősöm újságolja: - A Körösi utcában lakom. Tudomásom szerint ilyen nevű utca nincs a városban, pedig a Magyar életrajzi lexikon a Körösi családnév után fölsorolja Albint, a piarista tanárt és műfordítót, Henriket, aki tanár és író volt. Még Körösi Sándorból is kettő van: jogakadémiai tanár az egyik, író és nyelvész a másik. Mindegyiküknek őrizheti emlékét utcanév - valahol, ám nálunk Körösi Csorna Sándorról neveztek utcát, akinek szülőhelye tiszteletből fölvette az ő nevét, így: Csomakőrös. Egykor éppen fordított * volt a helyzet, mert a székely ifjú szülőhelye nevével kívánta magát megkülönböztetni. Ha hibának, vagy vérmesebben szólva tiszteletlenségnek érezzük az ilyesféle névcsonkitást, az nem véletlen. Európa keleti felén mindig központi kérdés volt a név, itt még jobban illik tisztelnünk, mint másutt. Ennek ellenére láttam olyan hirdetést, kaptam olyan levelet, amelyen így szerepelt a név: Bajcsy-Zs. utca. Néhol már a kötőjel is elmarad, mintha a Zs. Zsigmond vagy Zsófia lenne. Persze, hogy nem az, hanem a kettős családnév része, amelyet senkinek nincs joga megrövidíteni. Ha ezzel kíván valaki időt nyerni, vagy bármivel takarékoskodni, inkább telefonáljon. ^ Még szembetűnőbb vétség, ha ezt látjuk: Victor H. utca. Talán csak nem kisko- rúsították a nagy francia romantikust?! Természetesen, nem, csak nem gondolta végig, aki leírta eben a formában, hogy V. Hugo, aki nem Ötödik Hugónak olvasandó, bizonyára nem örülne az ilyen „megtiszteltetésnek": éppen keresztnevét 'emelték ki, pedig azt lehetne többé-ke- vésbé büntetlenül elhagyni. Ha az előbbi példákban azt kárhoztattuk, hogy miért szabdalják illetlenül és értelmetlenül a neveket, azt is meg kell említenünk, amikor ennek ellenkezőjét teszik. Egy meghívón azt olvastam, a rendezvény a Béla király téren lesz. Bevallom, ebben a formában még sohasem hallottam szekszárdi ember szájából ezt a helynevet, s ebben megerősít Tolna megye földrajzi neveinek vaskos kötete, mert ebben sem találom így. Vajon mit akart kifejezni az, aki a királyt hozzá tette Bélához? Nyilván pontosabb akart lenni, gondolván, nem akármilyen Béláról, hanem a királyról nevezték el a teret. Igaz, ámde négy Béla nevű uralkodónk is volt, akkor már legyen inkább I. Béla király tér? Csináljunk az egyszerűből bonyolultat, magyarázzuk agyon azt, ami amúgy is érthető volt? Nem, dehogy: Szekszárdon úgyis mindenkinek illik tudnia, hogy Béla király volt, mégpedig az első ezen a néven. Ilyen esetekben mindig a nyelvi szokás a döntő. Mátyás király utcát mondunk, de senki nem gondol II. Mátyásra; ahogy Rákóczi neve hallatán sem kezdünk kételkedni, pedig e családban is akadtak jócskán jeles személyiségek. A számunkra legjelesebb azonban II. Rákóczi Ferenc fejedelem, de igy nem szokás utcanévként használni, ahogy nincs Árpád vezér utca, Csaba királyfi utca sem. Még akkor sem zavar ez senkit, ha nem tudhatjuk pontosan, hogy például a Zrínyi Miklós utcát a hős szigetvári védőről, vagy unokájáról nevezték-e el. S az sem - nyelvileg zavar, hogy nincs,Augusz utca - báróval vagy anélkül... DR. TÖTTÖS GÁBOR Muzsikusaink között igen kevés az olyan sokoldalú egyéniség, a zene funkcióját, hatását oly gondosan, felelősséggel vizsgáló előadóművész, mint Kovács Endre, a mai középnemzedék egyik kiváló orgonistája. Különös műgonddal választja ki a koncertje színhelyén lévő orgonához, egyszersmind a maga egyéniségéhez a megfelelő darabokat. De nem kerülheti el a hallgató figyelmét az az elemző igény sem, amely erőteljes vonásokkal igyekszik megrajzolni az orgona- kompoziciók hangjai mögött rejlő szerzői-emberi arcvonásokat. Talán ezért megkülönböztetett, gyakran meglepetést is okozó esemény Kovács Endre minden hangversenye. S talán azért is, mert ő az egyik leghívebb hazai apostola a romantikus orgonamuzsikának.- Pedig zongoratanulmányaim idején inkább a finomabb, Schubert, Schumann, Chopin alkotta romantika vonzott - vallja a művész -, s érdekes módon kevésbé Liszt, Brahms világa. Reger pedig, ez az ötletes, s az orgona minden adottságát kihasználni képes szerző, akinél jobban senki nem ismerte a hangszert (de Bachot sem!), még ma is meghaladja az én romantika-elképzelésemet. Sokáig éltem a zongora bűvöletében, Rubinstein volt - s részben maradt is - a nagy példaképem, s úgy éreztem, az orgonánál ösz- szefolynak a nagy hangtömbök, nem tudni, hol kezdődik egy frázis, nincs értelmezve a zene... Addig tartott mindez, amíg nem hallottam kitűnő mesteremet, Zalánfy Aladárt orgonáim. Egy Bach-fúgát játszott, s úgy emlékszem, pillanatok alatt megértettem, mit jelent a hangok birtoklásán túl tisztában lenni a zenével, annak érzelmi tartalmával. Alighanem ezért és azóta vonzódom jobban az idősebb muzsikusgenerációhoz, akik számára az orgona nem technika, s akiktől megtapasztaltam, hogy orgonán is lehet zenélni.- Művészetében - úgy tudom - megkülönböztetett helye van Cesar Francknak.- Franck szerintem az egész orgonairodalomban önálló helyet képvisel. Különösen közel áll hozzám befelé fordulása, fanyarsága, amelyben mindig dominál a fájdalom, a sötétség, s amely nála mindig hangosan szól, de amelyben mindig fellelhető a csöndesen megszólaló hit, megnyugvás, a világgal való megbékélés is. Talán Franck orgonazenéjében érzem legerőteljesebben a francia romantika jótékony, simogató hatását, ami annyira kell az embernek. Persze Bach is megnyugtat, jó hatással van a felzaklatott idegrendszerre, de talán hosszabb távon kevésbé kielégítő számomra.- Különösen érdekes, amit mond, ha figyelembe vesszük, hogy másik nagy példaképe Albert Schweitzer, minden idők egyik legnagyobb Bach-interpretátora.- Nincs ebben semmi ellentmondás. Annak idején Zalánfy Aladár Bach-játékában egyebek közt az az érzelemgazdagság fogott meg, amely Schweitzerében is. Persze éppen Bach esetében nem divat érzelmekről beszélni. Hamar ráfogják az emberre, hogy romantikus felfogású. Pedig ez nem igaz, csak úgy kell kezelni az orgonát, mint zenei eszközt, s nem mint gépet. Egyébként - büszkén mondom - diákkoromban egyszer-egyszer levelet váltottam Sch weit- zerrel. Később egész munkásságát, szellemiségét igyekeztem megismerni, különösen teológiai hitvallását, amely egy bibliai igén alapszik: Isten fogalma azonos a szeretet fogalmával! Számomra ez azért különösen fontos, mert szomorúan látom, hogy a gyakorlati életben a szeretet kiveszőben van. Azt remélem persze, hogy muzsikusként, ennek az igazán emocionálisan művészetnek a művelőjeként valamit tehetek ez ellen. Ezt szolgálják többek között azok a kéthetenkénti koncertjeim is, melyeket a Schweitzer-otthonban adok, melyekhez sikerült sok más művésztársamat is megnyernem, s ahol különböző felekezetű idős embereknek igyekszem örömöt, megnyugvást szerezni. Olyan ökumenikus szolgálatnak tekintem ezt, amely bizonyosan méltó Albert Shweitzer szellemi örökségéhez. Szomory György Kovács Endre
