Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-13 / 188. szám

Hiador természetesen álnév. A múlt századbeli kitűnő újságíró, Jámbor Pál álneve volt. Az emlékét őrző paksi Jámbor Pál Társaság példamutató buzgalommal újra kiadta régi kollégánk lapját, melyről már többször írtunk. Most az Eöt­vös József Alapítvány, a Paksi Kon­zervgyár, az Építőipari Ktsz, a helyi áfész, a Halászati Tsz, az Aranyka­lász Tsz és a Paksi Á. G. anyagi tá­mogatásával helytörténeti könyv- sorozatot indítottak. Ennek első kö­tete, dr. Csonka Ferenc munkája, szól Hiadorról, akinek arcképével is megismertetjük az olvasót. O. I. Jámbor Pál (1821-1897) Sztárpletykák Pavarotti a futball áldozata Második legnagyobb szenvedélyének, a focinak vált áldozatá­vá az 54 éves olasz tenorista, Luciano Pavarotti (első szenvedé­lye az evés). Egy alkalommal Pessaro közelében lévő hétvégi há­zától nem messze egy réten futballozott barátaival, csatárt ját­szott. Valahogy szerencsétlenül rúgott a labda után és kificamította a bal térdét Luciano azt mondja, „úgy látszik, hogy ezentúl inkább a szurkolásra kell korlátoznom a futballszenvedélyemet, egysze­rűen túl nehéz vagyok”. „A múlt olyan, amilyen. Azt még az Úristen sem tudja megváltoztatni. Legfeljebb a történészek.” - írta könyvének elejére Gazda István tu­dománytörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudományos fő- munkatársa. A szerző jó néhány ilyen „változáshoz” elvezeti az olva­sót a Kuriózumok a magyar művelő­dés történetéből című kötetben.- Mi a kuriózum az ön értelmezésé­ben?- Elsősorban az, amiről eddig keveset írtak a magyar kultúrtörténet feldolgozói, illetve vannak a kötetben olyan részek, amelyeket eddig nem kutattak. A művelő­déstörténetet is meglehetősen leszűkí­tették, főleg művészet-, irodalom-, isko­latörténeti áttekintést jelentett. A mi köte­tünk viszont a közlekedés, a posta, a ter­mészettudomány történetét is érinti. És ide kívánkozik az utóbbi negyven évben meglehetősen mellőzött családtörténeti kutatások néhány eredményének publi­kálása is.- A könyv 365 témát kínál, vagyis min­den napra egyet. De csak egy oldalt, vagy még ennyit sem engedélyezett ma­gának a szerző. A szűkszavúság mögül azonban kitűnik a háttér alapos tanulmá­nyozása. Meg tudná mondani, mekkora anyagból állt össze a 365 téma?- Nagyjából háromezer kötetből. Eb­ben oklevelek, bibliográfiák, tanulmá­nyok egyaránt szerepelnek.- Egyik alkalommal említette, hogy a hazai levéltárak anyagának csak a töre­dékét ismerjük. Vajon többet tudnánk a múltról, ha alaposabban ismernénk a részleteket?- Szerintem Magyarország története számos kérdésben és korszakban pon­tosítható lenne, ha a levéltárakban poro­sodó kéziratokat közreadnák. Feldolgoz­ták őket, de nem tették közzé. Vagy pedig az oklevelek jelentős hányada olyan kiadványokban található, melyekhez a vidéki kutatók nem jutnak hozzá. Nekem az a véleményem, hogy ha Magyaror­szág külföldi segélyt kap a történeti kuta­tásokhoz és a kéziratok feldolgozásához - előfordulhat, hogy a segély „címkézet­ten” érkezik - akkor a legfontosabb az alapvető kézikönyvek, a történeti feldol­gozások, sőt folyóiratok kiadása lenne, azért, hogy ezek eljussanak az ország komolyabb könyvtáraiba, beleértve az is­kolai könyvtárakat is. Szomorú, hogy számos esetben amiatt hiányosak tehet­séges kutatók írásai, mert a szerző nem jutott hozzá valamennyi fontos forráshoz.- Kiknek szánta, milyen olvasókat kép­zelt maga elé a kuriózumok írásakor?- A könyvnek vannak olyan fejezetei, amelyek könyvtárosoknak szólnak. Más részeknél az általános és középiskolai tör­ténelemtanárok érdekét tartottam szem előtt. De úgy gondolom, hogy az első né­hány sor elolvasása után bárki megállapít­hatja, hogy a tárgyalt téma, vagy inkább egy másik terület érdekli. Nem teljes igényű mű­velődéstörténetről van szó - ehhez leg­alább tízszeres terjedelem kellett volna én inkább olvasmányt, továbbgondolást és ötletet adó műnek nevezném. Például azokra a középiskolás diákokra és főisko­lásokra gondolva, akik szívesen indulnak pályázaton. Kijelölhető belőle néhány, a megye történetét érintő részletkérdés. Az a titkos vágyam, hogy ha még két-három kö­tetben közreadhatom a kuriózumokat, ak­kor elkészítem majd az időrendi mutatót is a múltban való tökéletesebb eligazodáshoz. Mióta viselünk rendjelet? A régi rendjeleket a szakirodalom egy­szerűen a „rend” megjelöléssel látja el, mely néha félrevezetheti az olvasót Az első, oklevéllel hitelesítő magyar lovagrend a Ká- .roly Róbert által 1326-ban alapított Szent György-rend volt. Zsigmond 1408-ban hozta létre a Sárkányrendet, melynek tag­jait a főrangú családok jelesebbjei alkották. 1429. január 10-én Burgundiában alapí­tották az Aranygyapjas rendet - nagymes­terei kezdetben a burgundi hercegek, majd a spanyol királyok voltak, de 1477 után a nagymesteri méltóság a Habsburg-házra szállt -, 1725 után pedig mind a spanyol uralkodó, mind a Habsburgok adományoz­ták. E rendjelet kapta pl. Zrínyi Miklós (1664) és II. Rákóczi Ferenc (1708). Az ősi főrangú családok hölgytagjai nyerhették el 1668-tól a Csillagkeresztes-rendet (ponto­sabban: rendjelet). VI. Károly császár özve­gye hozta létre 1750-ben az Erzsébet-Te- rézia-rendet. Nyilván az olvasók előtt is jól ismert a Mária Terézia által 1757. május 13- án alapított Katonai Mária Terézia-rend, amelyet a monarchia 1918-ig adományo­zott, de Bécs lényegében 1931 -ig. Ezután a rendet magyar alapítványnak nyilvánítot­ták. Híres polgári kitüntetés volt múltunkban a Szent István-rend, amelyet ugyanez az uralkodó keltett életre 1764. május 5-én. (Megújítására 1938-ban került sor.) E ren­det - akárcsak az előzőt - nagykeresztes, parancsnoki és kiskeresztes fokozatok for­májában ítélték oda, s az első fokozat tulaj­donosai , a „valóságos belső titkos taná­csos” méltóságra is igényt tarthattak. 1884-ig volt érvényes az a rendelkezés, mely szerint a középső fokozat odaítélése után díjazott (illetve családja) a grófi rangért is kérelmet nyújthatott be, míg azzal, illetve a kiskereszttel a bárói rang „automatikusan” megkapható volt. A rend nagymestere maga az uralkodó volt s a díjak átadására minden év aug. 20- án került sor. I. Ferenc császár és magyar király 1808. jan. 8-án édesapja emlékére hozta létre a Lipót-rendet, majd 1816. febr. 12-én a Vas- korona-rendet Ennek is három fokozata van, akárcsak az előbbieknek, s 1884-ig az első fokozattal belső titkos tanácsosi mél­tóság, a másodikkal a bárói, a harmadikkal nemesi rang járt együtt. I. Ferenc József nevéhez fűződik a Fe­renc József-rend 1849. dec. 2-án történt bevezetése. Az első világháború során adományozott Katonai Érdemkeresztet is még 1849-ben alapították. 1898. szept 17-től volt ismert a hölgyek­nek átnyújtott Erzsébet-rend (illetve rend­jel), melyet a császár édesanyja emlékére alapított. A számos katonai érdemrend mellett ki­emelkedő egy másik, a „Művészetért és tu­dományért” elnevezésű, melyet V. Ferdi- nánd hozott létre 1835-ben, ennek utóda lett az 1887. aug. 18-án alapított „Pro litteris et artibus". Kéty Egy iskola történetének fejezetei Nem feltétlenül öröm, de az új­ságíró olykor sok mindenre visz- sza tud emlékezni. így arra is, amikor tán két év­tizede fényképes írást közölt Kéty iskolájáról. Aztán számot ad­hatott arról, hogy az iskolát, a megyei közigazgatás mérsékelt dicsőségére, „bekörzetesítet- ték”. így a következő fényképes tudósítás már csak arról a mérsékelt sikerélményről ad­hatott számot, hogy az iskola­buszra váró gyerekeknek nem kell az ég alatt fagyoskodniuk, hanem valamikori tantermeiket legalább melegedés céljaira megnyitották. Van fejlődés, amit úgy is lehet­ne fogalmazni, hogy visszaút a rosszul választotton, követendő a régit. Fábián Lászlóné körjegyzőtől megtudtuk, hogy az idén szep­temberben a régi épületben is­mét elkezdték tanítani az I—III. osztályba járó gyerekeket. Négy pedagógus, közülük az egyik nyugdíjas, aki a német nyelvet oktatja. Elképzeléseik szerint az iskolát fokozatosan teljes értékűvé fej­lesztik. A 10 milliós költség részleges fedezésére pályázatot nyújtottak be a Pro Renovenda alapítvány 6 milliós támogatásának elnyeré­sére. A régi épület új tanulói PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium PÁLYÁZATOT HIRDET a budapesti, a békéscsabai, a debreceni, az egri, a győri, a kaposvári, a kecskeméti, a miskolci, a nyíregyházi, a pécsi, a salgótarjáni, a szegedi, a szekszárdi, a székesfehérvári, a szolnoki, a szombathelyi, a tatabányai, a veszprémi és a zalaegerszegi közúti igazgatóságok igazgatói munkaköreinek betöltésére. A kinevezés határozott időtartamra - legfeljebb öt évre - szól, alkalmasság esetén megújítható. A munkakör betöltésének időpontja: 1991. január 1. A közúti igazgatóság költségvetési szerv, a székhelye szerinti megye területén az országos közutak kezelésével, üzemeltetésével, fenntartásával és fejlesztésével kapcsolatos állami feladatokat látja el. AZ ALKALMAZÁS FELTÉTELEI:- műszaki felsőfokú közgazdaságtudományi, vagy állam- és jogtudományi egyetemi végzettség,- legalább tízéves, az útügyi igazgatásban, vagy az útüzemeltetésben, -fenntartásban, -építésben, -tervezésben eltöltött szakmai gyakorlat,- ötéves, legalább középvezetői gyakorlat,- büntetlen előéletet igazoló erkölcsi bizonyítvány. Bérezés: a 21/1983. (XII, 17.) ÁBMH rendelkezésben foglaltak szerint. A PÁLYÁZAT TARTALMAZZA: A) -a pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását, munkaköri besorolását,- iskolai végzettségét, szakképzettségét tanúsító okiratok másolatát,- részletes szakmai önéletrajzát,- egészségi állapotára vonatkozó nyilatkozatát. B) A közúti igazgatóság irányítására, feladatainak maradéktalan színvonalas ellátására, a feladatok belső arányaira vonatkozó elképzeléseit. A pályázatot legkésőbb 1990. december 7-én, 16 óráig a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium személyzeti önálló osztályához (Budapest VII., Dob u. 75-81. Pf.: 87.1400) kell benyújtani. (136| HIADOR Kulisszatitkok Múltunk 365 kuriózuma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom