Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-05 / 181. szám

1990. november 5. KÉPÚJSÁG 5 Főiskolai asztalitenisz-világbajnokság Szekszárdon A magyar női együttes ma az aranyéremért mérkőzhet • *► __________________________________________ M ihályka Tibor, a Húsipari SE (Szek- szárd) súlyemelője: - Én ugyan „botke­zű” vagyok, de klubtársaim szabadide­jükben szívesen játszanak egy-egy par­tit. Gondolataim ugyan már a jövő heti budapesti súlyemelő vb-n járnak, (re­mélhetőleg bekerülök a csapatba) de a legjobb a lazítás, hogy figyelemmel kísér­hetem a húsz ország pingpongosait asz­talhoz szólító világversenyt. Pálinkás János versenybíró: - Kelle­mes fáradtságot érzek, hiszen szomba­ton este 11 óráig pattogott a kaucsuk. Az egy csapatmérkőzésre tervezett két óra rövidnek bizonyult, ezért csúszott a prog­ram. Ennek ellenére ilyen szemet gyö­nyörködtető labdameneteknél öröm bí­ráskodni. A fiatalok javarészt minősített bajnokságban játszanak, vagy pedig pár éve hagyták abba a versenyzést. Rendkí­vül sportszerűek az összecsapások, a főszereplők példás fegyelmezettséggel fogadják a bírói döntéseket, csak egy­szer kellett az ütő asztalhoz vágása miatt pontot levonni. Shibutani Goro, a japán csapat edző­je: - A felkelő nap országában tömege­sen hódolnak a sportágnak. Kelet- és Nyugat-Japánban egyaránt megrende­zik az egyetemi bajnokságot és az első öt helyezettet hoztuk el. Jól érezzük magun­kat, nagyszerű a vendéglátás. Szekszárd kisváros, mégis lenyűgözöek számomra a tágas terek, hiszen Japánban rendkívül zsúfoltan, szorosan egymás mellé épült lakóházakban élünk. Zörényi Attila, a büfé vezetője: - Soha rosszabb forgalmat a vendéglátóknak. Nálunk élelmet csak kismértékben fo­gyasztanak a sportolók, hiszen a Gasztro Kft. napi háromszori étkezést biztosít a számukra. Ennek ellenére bőséges a fo­gyasztás, bevételeink megsokszorozód­A Románia elleni elődöntő izgalmai a magyar csapat kispadján helyet foglalók arcán is tükröződött nak. Szó se róla, ezekben a napokban a földkerekség szinte minden pontjáról be­térnek hozzánk versenyzők, kulturáltan, európai módon viselkednek, a legtöbb­ször angolul rendelnek. Dr. Fekete Tamás szekszárdi ügyvéd: - Én csak a laikus szemével nézem a párviadalokat, de nem tudok betelni a lát­vánnyal, lenyűgöző a színes kavalkád. Örvendetes, hogy a megyeszékhely ilyen pompás impozáns világtalálkozónak is helyt ad már. Ám a csarnokot betöltő „bá­beli nyelvzavar” is a sokszínűség benyo­mását kelti. A lányom például tolmács­ként segédkezik, tőle tudom, hogy az ázsiaiak legalább két-három európai nyelvet beszélnek. Dr. Bolvári Katalin, a Kaposplast első osztályú versenyzője: - Nagyszerű a hangulat az egyetemista sportolók se­regszemléjén, itt újra diáknak érzem ma­gam, pedig már egy éve befejeztem az egyetemet. Kifogástalan a szervezés, de úgy érzem, hogy a viadal az asztalitenisz­szövetség részéről több figyelmet érde­melt volna. Elvégre a magyar színeket képviseljük, de az alkalomhoz méltó sze­relést mégis úgy kellett kölcsönkérnünk. Egyáltalán nem műkedvelő szinten hó­dolnak itt a sportágnak, a női mezőnyben különösen a koreaiak félelmetesek. Bár az is igaz, hogy a rendezvény oldottabb jellege miatt a versenyzők kevésbé „ha­rapnak”. Ám ez nemcsak világverseny, hanem diáktalálkozó is. Shereen El Alfi egyiptomi hölgyver­senyző: - Bár Egyiptom női válogatottja az arab bajnokság favoritja, európai ve- télytársainkkal szemben bizony fel van adva nekünk a labda, nem is beszélve az ázsiaiakról. A színvonalat minősíti, hogy elég sok Universiade-gyöztessel találkoztam. Ha balul sikerül egy szerva, fonákütés, nincs mérgelődés, a pingpongmámorban él: vezzük a játék örömét. A lányok viszont vasárnap a nyolcaddön- tőben ott folytatták, ahol a csoportmérkőzé­sek során abbahagyták. A lengyel válogatott elleni találkozójukon újból teljesítették a már szinte kötelező „házifeladatot", és magabiz­tos - talán már mondanunk sem kell - 3-0-as győzelmet arattak. Következett az elődöntő a románokkal szemben. Hegedűs adta meg az alaphangot, Ciosu ellen szinte iskolajátékot mutatott be. A hármas asztalnál gyülekező nézők a Nagy Krisztina-Nastase mérkőzésen néhány parádés labdamenetnek tapsolhat­tak, melyekből legtöbbször a magyar lány ke­rült ki győztesen, aki végül is 2-1 arányban nyert A páros már csak ráadás volt, így ma­radt a „hagyományos” 3-0. A ma reggel 9 óra­kor kezdődő döntőben főiskolásaink Dél-Ko- Teával küzdenek meg a világbajoki címért. Lapzártakor még tartott a férfiak elődöntő­je, a következő párosításban: Németország- Szovjetunió és Franciaország-Dél-Korea. Válogatottunk kapitányától, Vocskó Györgytől egy rövid értékelést kértünk a ma­gyarok szereplését illetően.- A fiúk teljesítményét az erőviszonyok ismeretében reálisnak tartom, bár a franciák ellen egy kis bravúrral lett volna sansz. A lá­nyok szerepléséről mindent elmond, hogy eddig mindössze két játszmát vesztettek. A döntőben szeretnénk nyerni, most akár a 3- 0-ás eredménytől is eltekintenék, csak győz­zünk. Nők: a legjobb nyolc között: Románia-Szov- jetunió3-2, Franciaország-Bulgária 2-3, Bel- gium-Dél-Korea 0-3, Magyarország-Len- gyelország 3-0, (Nagy-Klodnicka2-0, Hege- düs-Wojcik 2-0, Nagy, Hegedüs-Pindor, Kladnicka 2-0). Elődöntő: Bulgária-Dél-Korea 0-3, Magyar- ország-Románia 3-0 (Hegedüs-Ciosu 2-0, Nagy-Nastase 2-0, Hegedűs, Nagy-Ciosu, Nastase 2-0). Férfiak: a legjobb nyolc között: Dél-Korea-Ro- mánia 5-4, Jugoszlávia-Franciaország 2-5, Németország-Ausztria 5-0, Japán-Szovjet­unió 2-5. Lapzártakor a férfiaknál az elődöntők még zajlottak. Ikrek Belgiumból: Else és Elke Billen megbeszéli a követendő taktikát Ok mondták Hegedűs Ágnes, a magyar válogatott egyik „ásza” Az ikrek hálája Meglehetősen jó a hangulat a ver­senyzők között, eljárogatnak közö­sen táncolni, ismerkednek egymás­sal, és az őket körülvevő tolmácsok­kal, segítőkkel. Az utóbbiak köréből a lányoknál általában - remélem, nem köveznek meg azért, hogy el­mondom - a francia és spanyol, esetleg a német fiúk örvendenek nagy népszerűségnek. És téged, aki azt hiszi, hogy ez egyoldalú dolog... Na de kikkel szimpatizálnak a ma­gyar fiúk? Sok mindent elárul a kö­vetkező kis történet. Belgium csak lánycsapattal, mit csapattal, egy ikerpárral érkezett a világbajnokságra. Else Billen és Elke Billen első ta­lálkozójukat elvesztették a szovjetek ellen, ezért Tajvannal szemben min­denképpen győzniük kellett, ha nem akarnak elbúcsúzni a továbbjutás­tól. A kiélezett csatában nem várt segítőik akadtak, ugyanis két lelkes néző - talán mondanunk sem kell fiatal srácokról van szó - minden megmozdulásukat megtapsolta és biztatta őket, majd elégedetten konstatálták 3-2-es győzelmüket. Mivel a nagy szurkolásban egy kicsit megszomjaztak, elindultak a büfébe, ahol nem kis meglepeté­sükre összefutottak a két belga sző­keséggel. De hogy a meglepetés igazán teljes legyen, Elke és Else a legnagyobb természetességgel odament hozzájuk és köszönet­képpen meghívták egy italra a cso­dálkozástól szinte megdermedt ra­jongókat. Egyébként a lányok bejutottak a legjobb nyolc közé... Van ilyen, showmann a parketten... A né­met csapat játékosa, Adel Massaad a vetődéssel is megpróbálkozott Kosárlabda NB I. A Dombóvár és az Atomerőmű SE győzelemmel folytatta Dombóvári VMSE-Samax Mediter­rán-Szeged SC 85-76 (44-40). Dombó­vár, 800 néző. V.: Gergely, Schmied. Dombóvár: Ács (26), Kudlacz (15), Gó- czán (12), Molnár (8), Marijanovics (13). Csere: Czimbalek (1), Kerényi (10). Edző: Gróf Attila, Bálind József. Szeged: Walke (23), Simon (4), Dokmanóvics (6), Guoth (4), Jahni (23). Csere: Marton (-), Thuma (-), Kozma (2), Veress (8), Golinski (6). Edző: Gouth Iván. A vendég Tisza-partiak kezdtek jobban és Walker kosaraival a 3. percben 7-5-re vezettek, Ács majd Molnár triplájával 13-8-ra fordított a vasutascsapat. A 8. perc­ben időt kellett kérni Gróf edzőnek, hiszen 18-18-ra egyenlítettek a vendégek. A folyta­tásban a Szeged bedobója, Jáhni már a 4. tripláját szerezte és a félidő derekán mind­össze egy pont volt a DVMSE előnye: 27-26. A16. percben 37-32-re növelte elő­nyét a hazai gárda, de egy perccel később már ismét a Szeged vezetett. A félidő hajrá­ja Ácséknak sikerült jobban, bár megnyug­tató előnyt nem szereztek. Fordulás után fergeteges iramban kezdett a Dombóvár és a 25. percben 58-44-re elhúzott. Három perccel ké­sőbb felzárkózott a Szeged, hátrányából hét pontot ledolgozott. A dombóvári idő­kérés után újból beindult a házigazdák gépezete és a 36. percben 72-63-ra, majd két perccel később 81-65-re növel­ték előnyüket. Ezzel el is dőlt a találkozó sorsa. A támadásban jó teljesítményt nyújtó dombóváriak rászolgáltak győzelmükre. Kitűnt: Marijanovics, Ács, Kudlacz, il­letve Walker, Jáhni. Atomerőmű SE-Szolnoki Olajbá­nyász 96-94 (46-45). Paks, 1000 néző. V.: Szamos, Parádi. Atomerőmű SE: Pysz- niak (10), Muntean (5), Mokos (20), Stan- kiewicz (15), Radovics (37). Csere: Mor­gen (4), Halmai (4), Kovács (1). Edző: Ju­hász Sándor. Szolnok: Tyubin (21), Abel- janov (18), Tóth A. (9), Tóth Z. (7), Berkics (25). Csere: Horváth (7), Judik (7), Kiss (-), Knézics (-). Edző: Rezák László, Szá­lai Ferenc. Fej fej mellett haladtak a csapatok, fel­váltva estek a kosarak. A 6. percben .17-16 a Duna-partiak javára. Mindkét csapat feltűnően idegesen játszott, sok volt a pontatlan dobás és az eladott lab­da. Ez az eredményen is megmutatko­zott: a 12. percben 29-29 volt a mérkőzés állása. Továbbra is heves küzdelem jelle­mezte a játékot, egyik csapat sem tudott jelentősebb előnyre szert tenni, így a 16. percben 37-36 a Szolnok javára. Rendkí­vül izgalmasak voltak a véghajrá percei. A második félidő elején a szolnokiak összpontosítottak jobban és Berkics, va­lamint Tyubin pontjaival 57-48-ra a 25. percben elhúztak. Egy perccel később Morgen kipontozódott. Változatlanul ide­gesen játszottak az atomosok, szinte semmi sem sikerült, míg a vendégeknek szinte minden. A 30. percben így 74-61 a Szolnok javára. A közönség fergeteges buzdítása visszaadta a hazaiak önbizal­mát, akik Radovics és Mikos tripláival le­dolgozták a hátrányt, sőt a 36. percben 77-76-ra a vezetést is átvették. Feszült, ideges hangulat jellemezte a hajrát, amelyben felváltva vezettek a csapatok. A vendégek nem adták fel, így rendkívül izgalmas küzdelemben dőlt el a két pont sorsa. A végig szoros küzdelemben a jobb idegekkel bíró hazaiak megérdemelten nyertek. Kitűnt: Radovics, Mokos, Sztankie- wicz, illetve Berkics, Tyubin, Abeljanov. Pécsi VSK-KSC Szekszárd 85-70 (43-38). Pécs, 200 néző. V.: Weidinger, Faidt. PVSK: Sztojkovics (29), Horváth J. (11), Veres (10), Vilutyte (21), Budai (-). Csere: Ábrahám E. (2), Sajni (10), Ábra­hám I. (2). Edző: Vertetics István. Szék- szárd: Pott (6), dr. Oláh (7), Kranyecz (13), Várkonyi (23), Petrik (3). Csere: Szilágyi (3), Pfeiffenróth (4), Zerényi (11). Edző: Szabó Ödön. A két szomszédvár találkozóján Kra­nyecz találata volt az első, amire azonnal jött a válasz, mindjárt triplával. Ezután so­káig 2-3 ponttal vezettek a hazaiak, a 10. percben azonban már 20-13-ra elhúztak. Szabó edző időkérése után a 14. perc­ben 22-21-re felzárkóztak a szekszár­diak, a 15. percben 28-21, majd a találko­zó során a vendégek a 18. percben vették át először a vezetést, 34-33-ra. A hátralé­vő másfél percben fordítottak a vasuta­sok, majd ötpontos előnnyel tértek pihe­nőre. Szünet után is a pécsiek kaptak előbb lábra, ám a 24. percben felzárkóztak a KSC-sek 47-46-ra. Pott még ebben a percben kipontozódott és Sztojkovics megszabadulva őrzőjétől, egyre jobban belelendült. A 32. percben a hazaiak már 60-52-re elhúztak. Ekkor már Petrik is ki­pontozódott és ezután már nem volt két­séges a vasutasgyőzelem. Sztojkovicsék fokozatosan növelték az előnyüket, a 38. percben 79-61, majd a végén 85-70. Szoros első félidő után a második já­tékrészben mindkét centerét elveszítő Szekszárdnak meg kellett hajolni a jobb játékerőt képviselő hazai együttes előtt. Kitűnt: Sztojkovics, Vilutyte, Horváth J., illetve Várkonyi, Zerényi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom