Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-05 / 181. szám
1990. november 5. NÉPÚJSÁG 3 Amíg az államiból magán lesz Vállalkozásélénkítés pénz nélkül? (Folytatás az 1. oldalról.) Véget ért a kisvállalkozói tanácskozás- Mire számíthatnak mindezek után a meglévő és az új vállalkozók a gyakorlatban? - kérdeztük Vigh Istvánt, a Minisztertanács gazdaságpolitikai titkárságának tanácsosát- A ma még mesterségesen összetartott nagyvállalatok privatizációjával kezdjük, mivel azok normális körülmények, piaci viszonyok között egyébként is külön álló, de együttműködő kisvállalkozások együtteseként működnének. Például itt van a Rába vagy az Ikarus. Ezek a vállalatok egy piacgazdaságban csak ösz- szeszerelő tevékenységet végeznének, és hatalmas beszállító kör dolgozna nekik. Nálunk majdhogynem csak a csavart csinálja külső cég, és minden apró alkatrészt maga a vállalat állít elő. Ma azonban még erős érdekek hatnak a privatizáció ellen. A vállalatvezetés a legtöbb helyen azon munkálkodik, hogy a vállalat egészét valahogy egyben tartsa. Hiszen ha a vállalat bedolgozói rendszerben, vagy bérlet-, illetve lízingkonstrukcióban az anyavállalathoz kapcsolódó egységekre tagolódik, azok előbb-utóbb önállósodnak és leválnak. A legtöbb privatizációra kiszemelt nagyvállalatnál azonban a bedolgozói, beszállítói rendszer megteremtése előtt meg kell szüntetni a vállalat fizetésképtelenségét. Ezekben az esetekben nem egyszerűen privatizálásról van szó, hanem válságkezelésről.- A privatizációs programba ezt a manővert vállalkozásba adásnak nevezik. Ha jól értettem, a kormány jobb- ban szeretné, ha vállalatok dolgozói mint vállalkozók végeznék el továbbra is a munkát. Mert ha külföldi tulajdonba kerülne a gyár, a külföldi úgyis átalakítaná, és a partnereit bízná meg a beszállítói munkával, munkanélkülivé tévea nagyvállalat szakmunkásait.- így van. A privatizáció és a vállalkozásba adás között nagy a különbség. A gyárat kétféle módon privatizálhatjuk. A beszállítónak eladjuk a gépet, az a tulajdonába kerül, amire hitelt vesz fel, a tőkét és a kamatokat 4-5 évig fizeti. Ez esetben a vállalkozó kiszolgáltatott, a vállalat a fizetésképtelensége esetén magával ránthatja az egész beszállító körét. Ám ha a beszállító csak lízingeli vagy bérli a gépet, az egy ideig nem kerül a tulajdonába, a pénzügyi kockázat és a vállalkozás finanszírozás igénye minimális. Alapvető cél, hogy a vállalkozásba adással végső soron magántulajdonába menjen át az állami tulajdon, amit ez a konstrukció garantál. De létezzen egy átmeneti időszak, amíg a kockázat és a kezdő vállalkozásoknál oly nagy problémát jelentő tőkeigény alacsony. A munkavállalók, mint a potenciális vállalkozói kör tagjai a lízingdíj, vagy a bérleti díj erejéig könnyen fizetőképessé tehetők.- Az alapgondolat valóban vonzó; a kicsik és a nagyok optimális egyensúlya, összekapcsolva a privatizációval. De ahhoz, hogy ez működjön, szervezeti átalakításon kívül más is kell. Például üzleti, fizetési fegyelem.- Az átmeneti időszakban ennek is ki kell alakulnia. Mi azt szeretnénk, ha azokból lennének vállalkozók, akik a gyárban ugyanolyan gépen, eddig is ugyanazt a munkát végezték. Először munkavállalókból vállalkozókká, majd tulajdonosokká válhatnának. A vállalatból - tevékenységtől függően - csak egy összeszerelő egység, vagy egy szolgáltató és pénzügyi feladatokat teljesítő, a lízingdijakat beszedő egység maradna. Más kérdés, hogy kik fogják ezt az átalakítást elvégezni, és ezeket a feladatokat ellátni. A jelenlegi vállalati menedzsment ugyanis nem érdekelt saját funkcióinak a felszámolásában.- A beszállítórendszer, a vállalkozásba adás átszervezéssel megoldható. Valóban nincs jelentős finanszírozási feltétele. Ám attól még az eszközök ugyanolyan korszerűtlenek maradnak. Előbb-utóbb tehát mégis be kell vonni a külföldi gyártót, aki behozza a korszerű technológiát, menedzsmentet, piacismeretet.- Elképzelésünk szerint először végre kell hajtani az átszervezést, a magyar munkásoknak lehetőséget kell adni a vállalkozóvá váláshoz. A vagyonértékelésben is jelentős anyagi hátrányt jelentene, ha az átszervezés előtt adnánk el a vállalatokat. Azután viszont szívesen fogadjuk a külföldi tőkét.- A munkavállalókkal is el kell hitetni, hogy az érdekükben történik mindez. Meg kell győzni őket, hogy jobb lesz nekik a saját kockázatukra dolgozni, mint a nagyvállalat biztonságos, kényelmes közegében. A munka- vállalók nagy része azonban csak kényszerből válik vállalkozóvá, és nem biztos, hogy alkalmas is rá.- Ez menet közben kiderül. Az átmeneti időszakban még a tulajdonossá válás előtt megtörténik a szelekció. Mi sem akarjuk, hogy a vállalkozók jelentős része tönkremenjen.- A hatalmas magyar államadósság a privatizációs program finanszírozásához szorosan kapcsolódik. Végül is hogyan lehet ily módon csökkenteni az adósságukat?- A készpénzért történő eladások esetében a vételár nagyságával azonnal csökkenteni lehet az államadósságot. A hitelből történő vásárlásnál viszont először csak egy átalakulás történik - államadósság magánadóssággá válik. Ez esetben csak a hitel folyamatos törlesztése vezet az államadósság valódi csökkentéséhez. A lízingnél is ugyanez történik. A privatizációt egyébként a már meghirdetett kedvezményes hitelekkel segítjük.- Az elmodottak jól összehangolt, harmonikus működő kapcsolatrendszert feltételeznek a bankok, a vállalkozók, a hatóságok, az államigazgatási szervek és az állami vállalatok között. Ám ez a valóságban korántsem így van. A bankok például egyáltalán nem fogadnak hitelkérelmet a vállalkozóktól. A Vállalkozásfejlesztési Alapítvány pénze nem fedezi az igények tizedét sem. A programkészítők mégis mintha elégedettek volnának a vállalkozások számára ma rendelkezésre álló vagy más kormányok által beígért pénzügyi források nagyságával.- Két különböző dologról van szó. Az állami vagyon értékesítéséhez kapcsolódó hitelnek már megvan a forrása, mégpedig az államadósság, amelyről már volt szó. De ha egy válalkozó új tevékenységbe kezd, helyiségre, forgóeszközökre van szüksége, arra nincs meg a fedezet, hiszen új forrás a gazdaságon belül alig van. A külföldi felajánlások körülbelül másfél milliárd dollárt tesznek ki. Ennek 10-20 százaléka céltámogatás, a többi kedvezményes hitel. Ám ha ezeket a hiteleket igénybe vesszük, akkor az ország eladósodását növeljük. Az MNB jogosan gondolja úgy, hogy ha már nem várhatja el a kisvállalkozó szektortól a devizahitel visszafizetését devizában, akkor legalább a hitel forintfedezete legyen meg. A forinthitel viszont, az állandó leértékelést figyelembe véve, 30 százalékos kamatot kíván. A kereskedelmi bankok erre ráteszik a maguk százalékát, így jön létre a végeredmény, ami valóban minden, csak nem kedvezményes hitel.- Mit várhatnak a kormánytól az elkövetkező időszakban a vállalkozók?- A hitelek és a kamattámogatások mellett a vállalkozói infrastruktúra javítását szorgalmazzuk. Minél több ipari parkot, inkubátorházat kell létesíteni. Sok gépipari, építőipari vállalat fogja rövidesen bezárni a kapuit, és nem a gépeire, inkább a telephelyeire lesz szüksége a vállalkozóknak. A tanácsokkal együttműködve fel kell kutatni használható telephelyeket, és vállalkozások befogadására alkalmassá tenni. A kisvállalkozók érdekében működő szervezeteket, vállalkozásokat egy hálózatba kell szervezni és működésüket úgy kell összehangolni, hogy az optimálisan segítse a magán- szektort. Erre hivatott a Kisvállalkozási Hivatal, amely hamarosan megkezdi működését. D. M. Véget ért a Tengelici Oktatási Központban az a háromnapos kisvállalkozói vitafórum, amelyet a szekszárdi Alisca Patent Kft. szervezett, más hasonló, a kisvállalkozások szervezésével, tanácsadással, innovációs tevékenységük menedzselésével foglalkozó cégek részvételével. Az utolsó nap délelőttjén lényegében a vitafórumon elhangzott összegzése történt azzal a céllal, hogy a részt vevő szervezetek hatékonyabbá, összehangoltabbá tudják tenni a vállalkozások létrehozásával, támogatásával kapcsolatos tevékenységüket. A tapasztalatok összegzése azt mutatja, hogy a kisvállalkozások valódi támogatásának számos feladata közül a legégetőbb a kisvállalkozások támogatására szánt bel- és külföldi források hozzáférhetővé tétele és a ma még rendezetlen információtömeg hatékony felhasználásának megszervezése. - áa Munka nélküliek és munkanélküliek Az emberiség történelmét szinte folyamatosan jellemezte az az állapot, hogy több volt a munkaerő, mint a munkaalkalom. Ezért aztán érthető, hogy a társadalmi, sőt, a gazdaságpolitikai tudat ma is a foglalkoztatás gondjaitól retteg. A jelen század második fele azonban éppen az ellenkezőjéről tanúskodik, azaz az egészséges társadalmakat a munkaerőhiány jellemzi. Érdemes a tényeket sorra venni: A háború utáni két legjelentősebb gazdasági csoda ott és akkor valósult meg, amikor a múlt századi logika alapján a leginkább fenyegetett a munkanélküliség. A Német Szövetségi Köztársaságnak akkor kellett tízmilliót meghaladó kitelepítettet, menekültet befogadnia, amikor romokban hevert az ország. Lényegében hasonló volt a helyzet Japánban is, ahol a meghódított területekre telepített japánokat kellett visszafogadni. Ennek ellenére mindkét országra az volt a jellemző, hogy a munkanélküliség szintje alacsonyabb volt, mint a győztes országokban. Japánnak a művelésre és a telepítésre alkalmas területre vetített népsűrűsége a miénknek tízszerese, az NSZK-é pedig a közel négyszerese. Tehát szó sincs arról, hogy az üres élettér vonzotta a betelepülőket. A volt gyarmattartó országok mindegyike jelentős arányban fogadott be a felszabadult gyarmatokról nemcsak hazatelepülőket, hanem gazdasági menekülteket is. Ebben a tekintetben is milliókról kell beszélnünk. Többről, mint amekkora a hivatalos munkanélküliek száma. Külön megemlítendő, hogy a lakosság tíz százalékát kitevő betelepülés volt Európa legsűrűbben lakott országában, Hollandiában is. A háború utáni sikeres újjáépítés lendületét csak úgy sikerült megteremteni Nyugat- Európában, hogy több millió vendégmunkást fogadtak be a Földközi-tenger országaiból. Az derült ugyanis ki, hogy a nyugat-európai lakosság egy sor munkát nem hajlandó elvállalni. A történelem során először az a különös jelenség vált jellemzővé, hogy nincs olyan munkanélküli, akinek nem volna lehetősége az elhelyezkedésre. Azért van munkanélküliség, mert a lakosság egy része nem hajlandó az igényeit meg nem ütő munka vállalására. Az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália is sok millió bevándorlóval gyarapodott. Az USA nagyobbrészt illegális bevándorlókkal, akiket fokozatosan kénytelen legalizálni. Az a tapasztalat, hogy a bevándorlók körében sokkal kisebb a munkanélküliség, mert ők sokkal kevésbé válogatósak a munkavállalásban. A német a japán hazatelepítettek még a honiaknál is törekvőbbeknek bizonyultak, a gazdasági csodákhoz tehát az átlagosnál is jobban hozzájárultak. Az Egyesült Államokban a bevándorló zsidóság és a távolkeletiek kiugró eredményeket értek el a hazai angolszász lakossághoz viszonyítva is. Ide sorolható a népesség számához viszonyítva a kisszámú 1956-os magyarság is. Nem találunk példát arra, hogy a népesség befogadása negatív gazdasági következményekkel járt volna. Csak egyszer fordult elő, hogy a közvélemény és a politikusok kimondottan gazdasági előnyt vártak volna a betelepítésektől. Ez a mediterrán országok vendégmunkásainak az esete, érdekes módon ez a betelepülés járt a legkevesebb gazdasági haszonnal és a legtöbb társadalmi feszültséggel. Mindezt két okból mondottam el: Véleményem szerint a hazatelepülök száma nálunk is jelentősen növekedni fog. Ugyanakkor ma nagy az ettől való politikai és gazdasági félelem. Egyrészt olyan területek magyarságának az elvesztésétől félünk, amelyek akkor is elvesznek, ha nem engedjük ide őket; másrészt félünk, hogy ezzel csak fokozódik a munkanélküliség fenyegető veszélye. A tőkéjükkel hazatelepülőket még szívesen fogadjuk, az elszakítottsá- gukban szegényen maradókat azonban nem, mert ők „csak” a munkaerejüket, szorgalmukat, törekvésüket hozzák. Csakhogy ennél nincs nagyobb hazahozható kincs. Félő, hogy egy sor gazdasági reformunk, mindekelőtt az agrárreformunk, azért lesz tele később sokba kerülő kompromisszummal, mert mindenáron munkaalkalmat akarunk biztosítani. Márpedig a jelenkorban ott magasabb a munkanélküliség, ahol azt megtűrik a vállalatokon, az intézményeken belül, illetve a gazdaságtalan foglalkoztatást közpénzekből finanszírozzák. Korunkban a világgazdaság csak ott biztosít sok munkaalkalmat, ahol hatékony a termelés. Ez azonban csak ott lehetséges, ahol minden nélkülözhető munkaerőt leépítenek. Ha például olyan földreformot hajtunk végre, amelyik az indokoltnál több munkaerőt köt le a mezőgazdaságban, akkor drága lesz a termelés, lehetetlen az export, kielégíthetetlen a támogatási igény. Csak az a (mező)gazdaság lehet hatékony, ahol nincsenek többen a kívánatosnál. KOPÁTSY SÁNDOR Dunaföldvár Város Képviselőtestülete pályázatot hirdet jegyzői állás betöltésére. Pályázati feltételek: államigazgatási főiskola vagy jogtudományi egyetemi végzettség és legalább kétéves közigazgatási gyakorlat. A pályázathoz önéletrajzot is kérünk. Fizetés: jogszabályi keretek között, megegyezés szerint. A pályázat benyújtásának határideje: 1990. november 30. Cím: Dunaföldvár város polgármestere, 7020 Dunaföldvár, Kossuth u. 2. Pályázati felhívás Szekszárd Város Képviselő-testülete pályázatot hirdet a polgármesteri hivatal jegyzői állására. A pályázat feltételei: állam- és jogtudományi egyetemi végzettség, öt év közigazgatási gyakorlat. Bérezés a hatályos jogszabályok szerint. A pályázat benyújtható írásban 1990. november 21-ig a polgármesternél. Cím: polgármesteri hivatal, 7100 Szekszárd, Béla tér 8. Pf. 83. (575/40) Paks város polgármesteri hivatala pályázatot hirdet titkárnői állás betöltésére. Pályázati feltételek:- középiskolai vagy gimnáziumi érettségi bizonyítvány,- gyors- és gépírási szakmai képesítés,- erkölcsi bizonyítvány. A pilyízit elbírálásánál előnyben részesülnek, akik küzépfoké német nyelvvizsgával rendelkeznek és jártasak a Kode* 2000 szövegszerkesztő kezelésében. Bérezés megegyezés szerint. Pályázatot 1090. noiember 15-ig kérjük írásban, részletes ünéletrajzzal, a képesítést igazoló okiratok másolatával együtt eljuttatni a polgármester címére. Cím: Polgármesteri hivatal, 7030 Paks, Dézsa 6y. o. 55-61. (59) ^PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! "! J Újireg község képviselő- ^ I testületé pályázatot hirdet I I jegyzői állás betöltésére. I | Alkalmazási feltételek: | ■ - állam- és jogtudományi ■ j egyetemi végzettség, * | - államigazgatási főiskolai | ■ végzettség, ^ ■ - tanácsakadémiai I végzettség. § ■ Bérezés megegyezés szerint, i- A pályázatot * I 1990. november 15-ig | lehet benyújtani ■ a polgármester címére. ■ * Újireg, Kossuth u. 4/A. ’ L ________________________!53J
