Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-29 / 202. szám
4 NÉPÚJSÁG 1990. november 2í ne hagyja! Tisztelt Uram, drága Asszonyom! Itt a Nagy Karácsonyi Poloskavásár! Egy salgótarjáni magáncég gondoskodott az Ön szükségleteiről. Nézze, tegye félre negyven év alatt berögződött előítéleteit. Poloskát nem csak politikai vagy hadi fürké- szésre használhatnak. A rádiósok megkérdezték a fővárosi főügyészt, az általa elmondottak alapján biztosíthatom Önt afelől, hogy nem ütközik törvénybe a poloska használata. De hát nem kell mindjárt a legrosszabbra, lehallgatásra, kémkedésre, zsarolásra gondolnia, dehogy. Egyszerű példát mondhatok Önnek: megismerheti kedves neje legrejtettebb igényeit is, ha mondjuk házasságtörése alkalmából használja ezt a több méretben kapható, hasznos készüléket. Végeredményben nagy finomságú rádióadókról van szó. Hát nejn jobb, ha Ön tudja meg először, amit rövidesen tud majd az egész város? Vagy: miért is ne tanúsíthatna gyöngéd érdeklődést üzleti vetély- társai tervei irányt? Nincs ebben semmi rossz, ha nem tudják meg, hogy illetéktelenül készített hangfelvételt és azt nem használja fel - illetéktelenül-, semmi törvénybe ütközőt nem követ el. Ne hagyja ki! Mit éra családi otthon poloska nélkül? A régi polgári házakban is volt poloska egyes családok bútorában. A boldog békeidőben. Csak nem tudták, mire jó, ezért irtották. Tartson lépést a divattal: hiszen annyiféle gate volt már, a jövő a család-gate-é! Ha kis szerencséje van, akár már Mikulásra is beszerezheti szeretteinek, mi több, ellenségeinek ezt a kedves meglepetést. Ne izguljon, semmi hézag, megvédi Önt a joghézag. . d.e. Cecíliahangverseny A pécsi székesegyház kórusa koncertet adott Jobbágy Valér vezényletével Szekszárdon a Béla téri római katolikus templomban Szent Cecilia, a zene védő- szentje tiszteletére, majd közreműködött a hangversenyt követő szentmisén. Az együttes műsorát Farkas Béla plébános ismertette. Első számként Carol Andreas: Magnificat szólalt meg. A számunkra ismeretlen XVI. századi mester egy jellegzetes reneszánsz formában írta a müvet. Hallgatása különleges élményt nyújtott. A Veni sanctae Spiritus pünkösdi gregorián sequentia, az újabb gregoriánok körébe tartozó dallam. Mint megtudtuk, II. Róbert francia királynak az ezredforduló táján irt himnusz szövegére készült. A pécsiek figyelemreméltó előadásban tolmácsolták. Szívesen hallgattuk Leo Massier: Diligam te Domine c. szerzeményét, mert a XVI. századi német komponista miséi, motettái ritkábban kerülnek bemutatásra, inkább világi muzsikája ismert. Palestrina feldolgozásában élvezhettük a Péter-Pál-napi offertoriumot (felajánlási éneket). Victoria azon kevesek közé tartozik, akik kizárólag egyházi zenét szereztek. Tőle a Musica sacra műfajában a O magnum mysterium kezdetű karácsonyi res- ponzorium csendült fel. A koncertet követő mise során Victoria: Missa quarti toni (Mise negyedik tónusban), Viadona: Leatatus sum, gregorián alleiuja, Palestrina: Dum aurora fi- nem daret (Szent Cecília napjára készült motetta) és Haller: Pange linqua hangzott el bensőséges ünnepélyességgel. LEMLE ZOLTÁN Kilencvenkét év Fekszik az ágyon. Már öt éve. Öt éve vak és nagyot hall. Fogom a kezét és örülök, hogy nem látja a könnyeimet. Az életét meséli. Özvegyemberhez ment feleségül, hozományként egy kislányt kapott. A férje jó ember volt, ritkán verte meg. Egész életében keményen dolgozott. Parasztasszony volt, kevéske földdel, állattal. De azért munka volt elég. A gyerekeket az utca, majd később az apácák nevelték. Hogy boldog volt-e? Nem tudja. Biztosan, de már elfelejtette. Örült valaminek? Igen, az unokáinak, dédunokáinak. A kisebbiket már nem nagyon ismeri. Rosszul látott már, amikor megszületett. Az én lányomat sem látja. Körültapogatja, simogatja. Elmondatja milyen a haja, szeme színe, kire hasonlít. Húsz évvel ezelőtt még a kútról hozta a vizet. Két teli vödröt is elbírt. Most már csak a betegség terheit hordozza. Nyugdíját régóta a vele élő lány veszi fel. Neki már minek? Egyik vejét is eltemette hat éve. Elég az a kis tea és tejeskávé kenyérrel. Mást nemigen bír el a gyomra. Hosszú, nagyon hosszú volt ez a kilencvenkét év. Hogy úgy csinálna-e mindent, ha újra kezdhetné? Miért? Lenne más választása? Miben hisz? Istenben és abban, hogy nem éri meg a kilencvenharmadik évét. W. GÄNSZLER BEÁTA Iskola - darabokban Mözsön a helyzet - rosszabb Az önkormányzat is csak ígérhet Korai kongatni a vészharangot. Azok az iskolák, amelyek valóban önállóan gazdálkodhatnak, a szülők és a pedagógusok összefogásával még talpon tudnak maradni, ésszerű, jól szervezett munkával el tudják látni az alapfeladatokat. Éppen két évvel ezelőtt mondta a fentieket Saramó Sándor, a mözsi általános iskola akkori igazgatója, kérdésemre, hogy elég-e a tanácsi költségvetésből az iskolára jutó pénz működésre, fenntartásra, fejlesztésre. Optimizmusa persze nem volt teljes. Hiszen mind az óvodai, mind az iskolai csoportokra kevesebb jutott mint korábban, le kellett csípni a szakkörök, fakultációk költségeiből, s a tüzelőanyagok drasztikus áremelése miatti többletkiadásokat is az intézménynek kellett állnia. Az élelmiszerek drágulása következtében megnőtt étkezési térítési dijakat pedig a szülőknek, akik ehelyett gyakran kivették inkább gyermeküket a menzáról, napköziből. A tanítás ráadásul embertelen körülmények között, szanaszét, szükségtantermekben történt. S bár az őszi tanácsülés rangsorolta a teendőket, csupán ígéretek voltak arra, hogy a következő évben új iskola épül Mözsön. Lezuhant a mennyezet Mi történt azóta? Dudái Ferenc, az új igazgató keserűen válaszol.- Jelentősen rosszabbodott a helyzet. Az idei tanévre előirányzott 12 millió 700 ezer forintról első pillanatban tudtuk, hogy kevés lesz. A fönököm jelezte is a tanácsnak. Úgy április, májusban ígéretet is kaptunk arra, hogy az úgynevezett dologi előirányzat pótlására adnak félmilliót. Meg is kaptuk, padokat vettünk, kicseréltük az egyik óvodai csoportban a szálkás, ócska székeket, villanytűzhelyt meg húsdarálót vásároltunk a konyhára és kicseréltettük a lefolyócsövet. Szerencsére a Tanért utódja leárazást tartott, így még jó néhány tantárgy szemléltető eszközeit is pótolni tudtuk. Az iskola évszázados épületei közül azonban némelyik használhatatlanná vált. Az amelyikben két tanműhely működött, megsüllyedt, teteje megroggyant, életveszélyessé kellett nyilvánítani. A tornatermi szárnyat alá kellett dúcolni, a falán olyan repedések keletkeztek, hogy átfért rajta egy felnőtt keze, a harmadik épületben pedig egyik délután fogta magát és lezuhant a mennyezet. Ez őszintén szólva várható is volt, hisz annak reményében, hogy épül az új iskola, ebben a traktusban évek óta csak meszeltek, takarítottak. Hajópadlója alatt egerek randalíroztak, zárhatatlan ablakait be kellett szögelni, vagyis szellőztetni sem lehetett. Az áldatlan állapotok láttán a tanács engedélyt adott arra, hogy lebontsák a rogyadozó épületeket, s vállalta, hogy 2 millió 100 ezer forinttal hozzájárul a költségekhez. Szanaszéjjel tanítunk A dolgok persze ettől kezdve sem mentek simán. Az aláázott tanműhelyek után a biztosító több mint 300 ezer forinttal kevesebbet fizetett, mint amennyiről a helyreállítás számlái szóltak, s ezt a tanács az iskolával akarta kifizettetni. Hosz- szú huzavona kezdődött, melynek végén az igazgató megmakacsolta magát, s nem volt hajlandó kiegyenlíteni a számlát. Hiszen akkor decemberben már egy fillér se jutott volna az óvodai és a napközis csoportokra. Vagyis be kellett volna zárni az iskolát.- Nem volt etikus az eredetinél magasabb összegű számla, de az sem, hogy a főnökömet csőbe húzták a tanácsnál az ígérettel, hogy adnak pénzt - mondja Dudái Ferenc. - Ha előbb közük ezt, akkor hagytuk volna összedőlni az épületet, ehelyett rögtön azt kértem a munkásoktól, hogy először a fűtéscsöveket vágják el, hogy már ne lehessen visszacsinálni a dolgot. Most ott tartunk, hogy többszöri versenytárgyalás után egy bonyhádi szövetkezet 23 millióért elvállalta az új iskola építését. (Volt aki a dupláját kérte.) Reményeink szerint, 1991. augusztus 15-re elkészülnek. A régi szárnyakat köOroszóra a tornateremben A technikaterem bejárata tik össze egy zsibongóval, s egy emeletet is húznak rá. Addig tanítunk így tovább: hét tanterem van á főépületben, egynek feláldoztuk a tornaszobát, kettő van e mellett, egy a tanácsházán, egy a volt párthelyiségben, kettő a kultúrházban, kettő az óvodában, egy a napköziben a technikaterem helyén, és egy az egész- ségbáz melletti kis helyiségben, ahol a nemzetiségi németet oktatjuk. Szerencsére nekünk még jutott a megyei tanács vitatott pénzmaradványából 4 millió, mert ha ez nincs, kilátástalan helyzetben lennénk. Ezenkívül a napokban levelet írtam Cseresznyés László helyettes államtitkárnak. Kértem, hogy a hátrányos helyzetű iskolák támogatására szolgáló minisztériumi keretből juttassanak nekünk valamennyit. Hiszen ha van a megyében siralmas körülmények között működő intézmény, hát a mözsi az. Ezt azért is állíthatom, mivel több mint tíz évig a megyei művelődési osztályon dolgoztam, ismerem a többi iskola gondjait is. Ha kapnánk pénzt, azonnal bevezetnénk a fűtést a tornatermi szárnyba, mert ott egyelőre olajjal tüzelünk, illetve az új helyiségekben sehogy, mert odáig már nem tudtuk elvezetni a csöveket. A polgármesterrel is beszéltem, őt is kértem igényeljenek plusztámogatást.- Ön mint az önkormányzati testület egyik tagja, lát-e esélyt az oktatás helyzetének javulására? Nem tart-e attól, ami itt-ott már tapasztalható, hogy az önkormányzatok látványos eredményekre törekedve az iskolák költségeiből igyekeznek lefaragni?- Ennek a veszélye sajnos fennáll, bár a polgármester annak idején maga is felkért arra, hogy induljak a választásokon az SZDSZ támogatásával, így a kapcsolatunk jó. Mégis úgy gondolom, egyedül kevés vagyok a testületben képviselni az oktatás ügyét. Jó lenne, ha az itt lakó pedagógusok minél többször eljönnének az önkormányzati ülésekre, s akár csak egy tapssal igyekeznének befolyásolni a döntéseket. CSER ILDIKÓ Fotó: ÖTÖS RÉKA Rádió Önemésztő gödörben Hová csurog a lé? Mi lesz a fekáliás, mosószeres, szappanos szennyvízzel? Eddig a falu határában lévő szeméttelepre hordta ki egy főállásban vállalkozó fuvaros, októbertől viszont a szomszéd településén található tisztítóműhöz kell szállítania. Csakhogy dupla annyiért, mint idáig, mert a dijat időközben megemelték. Az emberek persze háborognak, sokallják a tartályonként 700 forintot (korábban 300 volt), s van aki úgy döntött, nem is veszi igénybe ezentúl a szolgáltatást. Inkább kiereszti a szennyet az utcára, vagy a kertbe, ahova éppen tudja. Ezzel persze mérgezi a talajt, s így az ivóvizet, de hát a szeméttelepen sincs ez másképp. Ott is a föld alatti erecskékbe szivárog vissza a kiürített piszkos folyadék. A szakhatóság nem is engedte, inkább csak szemet hunyt a módszer felett, de aztán a helyi Duna Kör is szóvá tette, s ekkor leállították a dolgot. A fuvaros tehát most a tisztítóműhöz viszi a kiszippantott szennyvizet. Messzebbre, közben megdrágult üzemanyaggal. De azt mondja, nem ügyeskedik, nem szabadul meg rakományától például egy elhagyatott erdőszélen, mert akkor megbüntetik. (Elvben. A gyakorlatban még nem fordult elő.) A polgármester aki korábban a két összevont település tanácselnöke volt, s így jól ismeri a helyzetet, úgy nyilatkozik, régi tervük volt már a csatornázás. De állami támogatással is 40-50 ezer forint jutott volna egy háztartásra, anélkül meg 70 ezer. így nem épült meg a hálózat. Ma is bele kerülne házanként 50 ezerbe, hogy saját tisztítótelepe legyen a falunak, de a polgármester szerint pont azért, mert a szippantatás is egyre drágább, mégis csak támogatni fogják az emberek az építkezést. A természetvédő egyesület tagja is soknak tartja a szenny- vízszállittatás költségeit, s egyetért a Köjál illetékese is. Hangsúlyozza, hogy minden évben sürgetik „a csatornázás mértékének fokozását” hiszen az ivóvízhálózat kiépítettsége 85 százalékos a megyében, míg a szennyvízcsatornáké csak 15 százalék, de az már nem rajtuk múlik, hogy erre a falvaknak lehetőségük van-e. A házakban tehát rendre gyűlik a szennyvíz, azzal valami történik is, de hogy valójában mi, azzal a Köjál, azon kívül, hogy sürgeti a csatornaépítést, nem tud foglalkozni. Ez az önkormányzat dolga - summázza a nyilatkozó. S a kör ezzel be is zárult. Hiszen az az intézmény kapta vissza a feladatot, amely egész idáig nem tudta megoldani. Új néven bár, de ugyanannyi pénzből vajon megbirkózik majd vele? A Kossuth adón hétfőn délelőtt sugárzott műsorban két észak-magyarországi község emésztőgödreit, s az embereket emésztő gondokat villantotta fel Hollauer Péter. Riportja akár Tolna megyében is készülhetett volpa. CSER I. GYŐRÉ KÖZSÉG KÉPVISELŐ-TESTÜLETE PÁLYÁZATOT HIRDET JEGYZŐI ÁLLÁS BETÖLTÉSÉRE. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK:-jogi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség,- legalább 2 éves államigazgatási gyakorlat. A PÁLYÁZATNAK TARTALMAZNI KELL:- részletes önéletrajzot,- végzettséget tanúsító okmányt Fizetés a hatályos jogszabály szerint A pályázatot a polgármesternek címezve 1990. december 15-ig lehet benyújtani. Cím: 7352 Győré, Petőfi Sándor u. 3. (263) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! Nagyszokoly Község Polgármesteri Hivatala meghirdeti a GAZDÁLKODÁSI ELŐADÓI munkakört. A pályázat feltétele a következő: gazdálkodási pénzügyi gyakorlat, érettségi bizonyítvány, alapfokú számítógépes ismeret. Pályázati határidő: 1990. december 10. A pályázatot a nagyszokolyi Polgármesteri Hivatalhoz lehet benyújtani. (245)
