Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-03 / 180. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. november 3. Hetente két kormányülés L?kás célú hitelek - A koncessziós törvény tervezete - A diákönkormányzatok követelései - Költségvetés (Folytatás az 1. oldalról.) László Balázs - még a kormányülés konkrét napirendjének ismertetése előtt - elmondta azt is, hogy a kabinet tanács­kozásán egy rövid ideig Antall József is részt vett. Hozzátette: a miniszterelnök várhatóan szombaton a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti megbeszélésére érkező kül­ügyminisztereket is fogadja majd. Rátérve a kormányülésen megvitatott témákra elsőként a lakás célú hitelek ka­mattámogatásainak kérdéséről szólt a szóvivő. Mint mondta, a kormány két vál­tozatot vizsgált meg a kamattámogatá­sok rendezéséről, természetesen abból kiindulva, hogy az Alkotmánybíróság még az év elején alkotmányellenesnek ítélte a kamatadót. Az első változat szerint az 1988. december 31-e előtt nyújtott kamatmentes vagy 1-3,5 százalék kö­zötti kamatozású kölcsönök kamatának mértéke egységesen évi 15 százalékra emelkedne, oly módon, hogy a havi tör­lesztőrészlet növekedése ne haladja meg az 1500 forintot. A másik lehetséges változat értelmében a hitelek felét elen­gedné a költségvetés, míg a fennmaradó részre a mindenkori bankhitel kamatai lennének érvényesek. Megvitatta a kormány a koncessziós töívénV tervezetét is, s a vita során egyér­telműen megfogalmazódott, hogy a tör­vénnyel meg kell szüntetni azt a gazdál­kodási szerkezetet, amely a nem állami gazdálkodó szervezeteket kirekesztette bizonyos tevékenységi körökből. így a törvény hatálya alá esnek majd az állam klasszikus gazdasági monopóliumai, mint a bányászati, ásványkitermelő tevé­kenység, a távközlés vagy a szerencse- játékok. A koncesszió jogi formája a szerződés lesz, amelynek feltétele nyilvános pályá­zat kiírása. A pályázaton hazai és külföldi vállalkozók azonos feltételekkel indul­hatnak majd, s a legkedvezőbb ajánlatot tevő nyeri el a szerződést. Az elképzelé­sek szerint a koncesszió legrövidebb időtartama öt év, a leghosszabb pedig 35 év lenne. A szóvivő tájékoztatójából kiderült, hogy a kormányülésen foglalkoztak a diákönkormányzatok követeléseivel, ille­tőleg az egyetemi és főiskolai hallgatók ösztöndíjának felemelésével. Mivel a diákönkormányzatok továbbra is kevés­nek tartják a 3150 forintos ösztöndíjösz- szeget, a kormány jóváhagyta a közokta­tási és művelődési miniszter javaslatát, amely szerint a jövő évre tervezett kétlép- csös'támogatásemelésből előrehoznak erre az évre 10 százalékot. Egyúttal azt is jóváhagyta a kormány, hogy jövőre az el­ső félévben a hallgatói normatív állami tá­mogatás összegét 20 százalékkal, a má­sodik félévben pedig további 30 száza­lékkal emeljék. A kormány megvitatta a jövő évi költ­ségvetés, azaz az államháztartási tör­vény - egyelőre még konkrét számada­tokat nem tartalmazó - elvi alapjait is. Erről a szóvivői tájékoztatón Botos Kata­lin pénzügyminisztériumi államtitkár szá­molt be részletesen az újságíróknak. A jövő évi költségvetés elvi alapjául szolgá­ló három törvényjavaslat lényegét össze­gezve kijelentette: a piacgazdaságra való áttéréshez - a piac és a vállalkozók sza­badsága érdekében - meg kell szigoríta­ni az állam gazdálkodását. Hozzátette: az inflációs időszak és a piacgazdaság fo­lyamatos kialakítása egyaránt kötöttsé­geket igényel. Éppen ezért a közpénzek­kel való gazdálkodást a parlament és a nyilvánosság erős kontrollja alatt kell folytatni. Ugyanakkor a gazdálkodásért az egyes tárcáknak kell viselniük a fele­lősséget. Ezzel kapcsolatosan az állam­titkár rámutatott: helytelen álláspont len­ne a társadalomban és a közvélemény­ben, ha a jóságos tárcák és a gonosz költségvetés ellentétének képzete ala­kulna ki. Botos Katalin elmondta: elképzelhető, hogy a kormányzati szándékok ellenére jelentős lesz a feszültség a fogyasztási cikkek ára és a közszolgálati bérek kö­zött. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az utóbbi időkben tapasztalható gyors ter- melőiár-emelkedést okosabb és szoro­sabb gazdálkodással mindenképpen vissza lehet fogni. Az államtitkár által ismertetett terveze­tek és kormányzati elképzelések mellett még két kisebb horderejű kérdésben született döntés a csütörtöki kor­mányülésen. így - mint László Balázs elmondta - módosították az oktatási törvény végrehajtására kiadott miniszter- tanácsi rendeletet, s ennek értelmében a szakközépiskolai, a szakmunkásképző iskolai és szakiskolai szakmai oktatás tartalmi kérdései átkerültek a munkaügyi tárcához. Mindemellett a kormányülésen áttekintették annak a rehabilitációs bizottságnak a tevékenységét is, amely az elmúlt rendszerben különböző sérel­meket szenvedetteket anyagilag kárta­lanítja. Az új politikai helyzetről és az önkormányzatokról SZDSZ sajtótájékoztató (Folytatás az 1. oldalról.) Az SZDSZ megítélése szerint a kormány összetételében változásokra van szükség - hangoztatta erről dönteni azonban - a koalíciós partnerekkel való tárgyalások után - a miniszterelnök dolga. Az SZDSZ azt is szükségesnek tartja, hogy a kormány végre világosan, őszintén beszéljen arról: milyen, valóban elkerülhe­tetlen intézkedésekre készül. - Úgy látjuk, e téren a kormány álláspontja meglehetősen homályos. Kézzelfogható cselekvési prog­ramot kell adnia a válság kezelésére, s an­nak elfogadásához tárgyalófeleket keres­nie - húzta alá Kis János. Változást remélnek a törvényhozásban: a legfontosabb törvényeket az Országgyű­lés akkor is konszenzussal igyekezzék megalkotni, ha azok elfogadtatásához elegendő lenne a kormánykoalíció birtoká­ban lévő 50 százalék plusz egy szavazat is. Miként változtatni szükséges megítélésük szerint abban is: a kormány ne akkor kérje az ellenzék türelmét amikor intézkedik, hanem már az előkészítés szakaszában vi­tassák meg az intézkedések szakmai vonatkozásait és várható politikai követ­kezményeit. Az pedig - okulva a múlt hét eseményeiből - az egész országnak alap­vető érdeke, hogy minden szakmában és munkahelyen megalakuljanak a szabad érdekvédelmi szervezetek - összegezte Kis János. Magyar Bálint ügyvivő az önkormányza­tok alakulásának első tapasztalatait érté­kelve rámutatott: több körülmény is jelentő­sen nehezíti a testületek működésének beindítását Hiányzik számos, az önkor­mányzati tulajdon kialakításához, a gazdál­kodáshoz és a közigazgatási feladatok el­látásához szükséges törvény. E helyzet is eredményezheti, hogy esetleg majd a vagyonátmentési kísérletek új formájával kell szembenézni: nevezetesen az önkor­mányzatokból a központi kormányzati va­gyonba történő átmentéssel. Kitért ezután arra: nem mindenütt sikerült megvalósítani a szabaddemokraták azon törekvését hogy az önkormányzatok felállásukba ne kövessék a parlamenti modejlt, vagyis va­lamennyi erő jelentőséget és’felelősséget kapjon az önkormányzatban. Sajnálatos­nak ítélte ezzel összefüggésben, hogy az MDF körlevélben kérte fel tagjait: lehetőleg ne vállaljanak alpolgármesteri tisztséget SZDSZ-es polgármester mellett Bejelentették: Demszky Gábor főpolgár­mesterré választásakor azonnali hatállyal lemondott az SZDSZ ügyvivő testületében viselttagságáról, miként a nemzetbiztonsá­gi bizottság elnöki tisztéről is. Parlamenti képviselői státusát november 30-ig kívánja fenntartani, s ugyancsak addig lesz tagja a parlament külügyi bizottságának. Egy, a személyi változásokra vonatkozó kérdésre elmondták: nem terveznek ilyet de kívána­tosnak tartják, hogy megújuljon a veze­tőség. Az újságírók érdeklődésére elmondták, hogy a Fidesz még nem adott végső választ arra: vállal-e a fővárosi önkormányzatban alpolgármesteri tisztséget Pedig *- mint­hogy a két párt képviselői együttesen a tes­tület felét alkotják az SZDSZ szerint a ki­alakult aránynak valamiképpen az önkor­mányzat vezetésében is tükröződnie kel­lene. Az azt firtató kérdésre, vajon miért húzó­doznak a fiatal demokraták, elhangzott: a fi- deszesek gondosan ügyelnek arra, hogy az MDF-SZDSZ vitájában ne kötelezzék el magukat az SZDSZ mellett Kis János meg­ítélése szerint nem vállalnak szívesen al­polgármesteri posztot addig, amíg a kor­mánykoalíció pártjai nem fogadnak el ugyanilyen tisztet Demonstráció a Pécsi Szikra Nyomdában Három hónap megszállás után (Folytatás az 1. oldalról.) Az eltelt idő arra mindenesetre alkalmas volt hogy - tíz, Irakot elitélő ENSZ BT-határo- zat ellenére - szembeötlő repedések tűnje­nek fel az Irakkal szemben annak idején im­pozáns sebességgel felállt fronton. A Bagdad ellen fellépett arab tábor vezető országa, Egyiptom semmit sem változtatott eltökéltségén, Kairó alku nélkül követeli a tel­jes, feltétel nélküli iraki kivonulást Kuvaitból és az elűzött emír uralmának visszaállítását Az elmúlt hetekben emlegetett esetleges te­rületi engedmények Irak javára - mondják Egyiptomban - csakis a kuvaiti törvényes hatalommal folytatandó tárgyalások révén képzelhetők el. Szaúd-Arábia, ahol rövidesen több mint 300 ezres amerikai többségű soknemzetisé­gű erő állomásozik szemben az iraki hadse­reg félmillió katonájával, már kétértelmübb magatartást tanúsít. Innen hangzott el elő­ször nyilvánosan az a javaslat hogy Kuvait (szaúdi emigrációban élő) uralkodója tehet­ne területi engedményt a tengeri kijárathoz ragaszkodó és kuvaiti olajmezőket magának megtartani kívánó Iraknak. Igaz, a külügymi­niszteri nyilatkozatról utóbb azt állították, hogy a világ félreértelmezte, szó sincs en­gedményekre tett ajálatról. Próbaléggömb volt tehát a javaslat akárcsak a Bagdadból felröppentett területi engedményeket sugal­mazó hírek. , f\z irakellenes arab front kulcsországá­nak, Szíriának az álláspontja a legutóbbi na­pokban kezdte mutatni a kétértelműség je­leit A damaszkuszi sajtó Amerikát támadó Írásokkal jeleskedik, melyeknek fő üzenete, hogy „Irakot nem engedem bántani”. Ameny- nyire meglepte Washingtont annak idején, hogy Szíria - Egyiptommal és Marokkóval együtt - nyomban csatlakozott a Szaúd-Ará- biába csapatokat küldő államokhoz, annyira váratlan a legújabb fordulat: arab sajtóérte­sülések szerint Damaszkusz nem egysze­rűen vonakodik a korábban ígért további csapatokat a helyszínre vezérelni, de a már ottlévők visszavonását fontolgatja. Az Irakkal szembeni „északi” - másként szólva nyugat-keleti - front lazulásának jelei is aligha leplezhetők. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia magatartásának változatlanul sarokköve, hogy az Irak ellen foganatosított gazdasági embargó Bagdadot „puhító” hatását várva a katonai megoldás fenyegetésének is mű­ködnie kell, Iraknak teendő engedményekről pedig szó sem lehet Franciaország Mitterrand elnök néhány héttel ezelőtti ENSZ-beszédétJen, ha kör­mönfont megfogalmazással is, de tudatta, hogy Irák egyik alapkövetelését bizonyos formában kész fontolóra venni, nevezete­sen nem utasítja el az őbölválság és a kö­zel-keleti alapviszály - az arab-izraeli konfliktus - rendezésének összekötését. Ez az árukapcsolás egy nemzetközi kon­ferencia keretei között nem idegen a szov­jet megközelítéstől. Bár ezt Moszkvában korábban sem titkolták. A hét eleje szovjet részről mégis megle­petéssel szolgált az öbölválság kezelé­sében. Párizsi látogatása során Mihail Gorbacsov elnök „Irak álláspontjának megváltozásáéról beszélt és arabközi ér­tekezletet szorgalmazott a viszály megol­dására. Mindezt azzal egyidejűleg, hogy különmegbízottja, Primakov nyilvánvaló kudarcot vallott egy hónapon belül má­sodik bagdadi missziójával. A szovjet elnök politikai tanácsadója, mint utóbb megálla­pítható, nyugat-közel-keleti kőrútján nem annyira új bagdadi gondolatokat tolmá­csolt az ellentábornak, mint inkább Moszkva azon óhaját, hogy a katonai megoldás kerüljön ki a lehetséges válasz­tások tárából. Vélhetően nem tévednek azok a Kremlt és a Közel-Keletet közelről figyelő nyugati szakértők, akik szerint a szovjet diplomácia két versengő szárnya közül az egyik a Washingtonnal való együttműködésttekinti mindennél előbbre valónak, beleértve ebbe az öbölválság kezelésének egyezte­tését - e tendencia első számú szószólója volna Sevardnadze külügyminiszter -, mig a másik a korábban szerzett vívmányok, a harmadik világbeli, ezen belül arab be­folyás megóvását tartja szem előtt. Az idé­zett szakértők elemzése alapján ez idő szerint az utóbbi szárny kerekedett felül, az, amelynek egyik jeles képviselője a ré­gi arab kapcsolatokkal rendelkező Pri­makov. Az arab csúcsértekezlet összehívására tett szovjet javaslatot az Irak által fenyege­tett Öböl menti országok és Egyiptom csalódottan vették, s elutasították. Egyiptom, Szíria és Szaúd-Arábia külügyminisztere a héten sebtében össze­hívott dzsiddai találkozón vitatta meg az újonnan előállt helyzetet, s a közeljövőre újabb megbeszélést tűztek ki, ezúttal Damaszkuszban. Diplomáciai erőfeszítésekben tehát nincs hiány, ám hogy ezek, lévén sokszor ellentétes irányúak, képesek lesznek-e a kuvatiti kész tény - a megszállás, a több százezer menekült, a helyben maradiakkal szembeni atrocitások - megszüntetésére, az mindmáig nyitott kérdés. RÁKOS GYÖRGY Az igazgató lemondását követelő de­monstrációt tartottak a Pécsi Szikra Nyom­dában. Az előzetesen a rendőrségnek is bejelentett, a vállalati munkástanács által szervezett tiltakozó akción mintegy 25-30 nyomdaipari dolgozó vett részt. Dr. Farkas Gábort a vállalati tanács né­hány héttel ezelőtt újabb öt évre erősítette meg (12 igen, 3 nem) vezetői pozíciójában, ám nem sokkal a bizalom megszavazása után Pécsi István főkönyvelő és öt további vállalati tanácstag jogsértésre hivatkozva bírósághoz forult. A hat tiltakozó vt-tag, akik közül egy fizikai dolgozó időkében vissza­vonta aláírását a vállalati tanács döntésé­nek megsemmisítését és az igazgatói poszt betöltésére pályázat kiirását javasolta a bí­róságnak. Indokolásuk szerint a nyomda szakszervezeti bizalmi testületé nem véle­ményezte az igazgató újraválasztását a szervezeti szabályzatban előírtaknak meg- felélően; megbízatásának meghosszabbí­tása előtt dr. Farkas Gábor nem tett eleget a vt előtti beszámolási kötelezettségének; el­titkolta a vállalat katasztrofális pénzügyi helyzetét; koncepció és szakmai hozzáér­tés nélkül vezette a nyomdát. Pécsi István főkönyvelő az esetleges vá­dak elkerülése érdekében egyértelműen kijelentette, hogy nem pályázik a nyomda igazgatói székére. Véleményé szerint kifi­zethetetlen számlák, hitelek, adó- és közte­hertételek formájában pillanatnyilag mint­egy 60 millió forintos adósságállománnyal küszködik a Pécsi Szikra, a gazdasági helyzet azonban csak egyik kiváltó oka volt a demonstrációnak. A tiltakozók egyértel­műen az igazgatót tették felelőssé a válla­latnál kialakult rossz légkörért, a 400 fős ál­lományhoz viszonyított maroknyi számukat is a vezetői megfélemlítés, lekenyerezés számlájára írták. Gölöncsér Gyula, a válla­lati munkástanács elnöke a saját példáját említette igazolásul. A rendelkezési állo­mányban lévő nyomdász véleménye szerint őt szándékosan akadályozták a munkástanács megalakításában. A demonstráció után dr. Farkas Gábor válaszolt az ellene felhozott vádakra. Az igazgató újraválasztását a szakszervezeti bizottság véleményezte, ezt a tényt tegnap a vállalati érdekvédelmi testület titkára is megerősítette. A nyomda elmúlt öt évéről, igazgatói tevékenységéről az előző vállalati tanácsnak számolt be. Az újjáalakult testü­letet csak az időközben eltelt két hónap eseményeiről tájékoztatta, de mint mondta, csatolva mindenki megkapta a korábbi időszakról szóló írásbeli tájékoztatót is. A munkástanácsot megalakító Gölöncsér Gyulát csak a munkaidő alatti szervezke­dés miatt figyelmeztették, a nyomdász ren­delkezési állományba helyezése szakmája munkaellátottsági hiánya miatt vált szüksé­gessé. Végül dr. Farkas Gábor arról számolt be, hogy az elmúlt napokban egy szakértő csoport vizsgálta és elemezte a vállalat pénzügyi helyzetét és tagjai számszakilag, tételesen bizonyították, hogy a főkönyvelő állításai valótlanok. A közeljövőben ha­sonló vizsgálatot kívánnak lefolytatni a vállalat likvidálásával kapcsolatban is. A csoport által feltárt eddigi tények ismere­tében az igazgató megkérdőjelezte a főkönyvelő hozzáértését, és mint mond­ta, kezdeményezni fogja eltávolítását eddigi pozíciójából. Ennek azonban egyelőre adminisztratív akadálya van, hi­szen a vt-tag főkönyvelő bizonyos érte­lemben felettese a vállalat vezetőjének. Kettejük vitájában valószínűleg a cégbí­róság mondja ki a végső szót. KASZÁS F. Az IMF elégedett a magyar gazdaság ez évi teljesítményével A Budapesten tartózkodó Massimo Russo, a Nemzetközi Valutaalap európai osztályának igazgatója - aki a Magyar- országon tárgyaló IMF-küldöttséget vezeti - elégedetten nyilatkozott a Magyar Nemzeti Bankban pénteken tar­tott sajtótájékoztatón a magyar gazda­ság ez évi teljesítményéről. Véleménye szerint a kormány végrehajtotta az IMF- fel kötött megállapodásban foglaltakat. A kitűzött célokat sikerült elérni, s bizo­nyos területeken túlteljesíteni. Gondot egyetlen területen látott, figyelmeztetett arra, hogy túlságosan felgyorsult az infláció. Massimo Russo elmondotta: a ma­gyar kormánnyal megkezdték a tárgya­lásokat, Magyarország és az IMF jövő évi és az azt követő együttműködéséről. A kormány politikája nagy vonalakban megegyezik azzal, amit az IMF szorgal­maz. A Nemzetközi Valutaalap támogat­ja a liberalizáció gyorsítását, a piac- gazdaság kiépítését, a restriktiv pénz­ügyi politika fenntartását és a privati­zációt. Kérdésekre válaszolva kifejtette: nem tudja megítélni, hogy hol húzódik a ma­gyar lakosság tűrőképessége, elviselik- e a tervezett szigorító intézkedéseket, ám felhívta arra a figyelmet: a reformo­kat minél előbb meg kell valósítani, mert ha a kormány ezeket halogatja, még többe fog kerülni az országnak. A ma­gyar kormány dolga miként hozza meg a szükséges intézkedéseket, az IMF tá­mogatása, pénzügyi segítsége arra szolgál, hogy a program végrehajtása zökkenőmentesebb, kevésbé megrázó legyen. Massimo Russo egyetértett Antall József miniszterelnöknek azzal az értékelésével, hogy Magyarországon a korábbi években a lakosság - a felvett külső hitelek révén - jobban élt a lehet­ségesnél. Ezen most változtatni kell. A magyar lakosság életszínvonala első­sorban saját munkája nyomán javulhat. Fontos azonban, hogy a kormány min­dent megtegyen a szükséges konszen­zus kialakítása érdekében. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom