Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-24 / 198. szám

I. évfolyam, 34. szám 1990. november 24. Reform - emberségből Hittanra gyülekeznek a gyerekek. Egyelőre még csak hárman vannak, de mint megtudjuk, a kismé­retű terembe alkalomadtán székeket kell bevinni, hogy mindenkinek jusson ülőhely. A szekszárdi I. Számú Általános Iskola harmadik osztályosa, Nagy Klára kérésünkre röviden elmagyarázza, hogy mi is történik egy-egy hittanórán, itt a Beze- rédjutcában. - Különböző történeteket tanulunk, meg imádkozunk - s máris egymáshoz érinti két tenyerét, bemutatva, miként is néz ki az imádkozás. Mint kiderül, a kislány szívesen jár erre gz órára, annak ellenére, hogy van épp elég elfoglaltsága. Hogy miért? - Mert ez nem olyan, mint a többi óra. Ott valahogy nehezebb minden. De házi feladat azért itt is van. Ezt már azonban padtársa, a negye­dik osztályos Horváth Magdolna mutatja meg, aki először a Jézushoz megyünk című könyvet lapoz­za fel, majd a füzetét. Egy idézetet kellett átmásolni a füzetbe, s a szövegrész a bűnök megbánásának szükségességére hivja fel a figyelmet.- Talán neked is vannak bűneid? - a kérdés hal­latán a kislány mégsem esik zavarba, s csendesen kérdez vissza: - Mindenkinek vannak, nem? Lehet, hogy lassan elülnek a hullámai annak az „össztársadalmi” vitának, melyet a fakultatív hittan­oktatás iskolai bevezetése váltott ki néhány hónap­pal ezelőtt hazánkban? A közben eltelt idő minden­esetre azt látszik bizonyítani, hogy túlzott volt a fenntartásaikat, kétségeiket hangoztatok aggodal­ma. Ez a megállapítás természetesen nem jelenti azt, hogy a szeptember óta létező iskolai hitoktatás kezdetei ne okoztak volna zavarokat az érintett in­tézmények életében. A már említett I. Számú Általá­nos Iskola igazgatóhelyettese, Pirginé László Judit egy szinte mindenütt jelentkező nehézségről, a te­rem- és időpont-egyeztetési gondokról is beszámol.- Szinte megoldhatatlan probléma elé állította a tantestületet az alsó tagozatosok hittanoktatása. Ez a korosztály ugyanis nálunk három, egymástól eltérő épületben tanul, így a kérdés óhatatlanul fel­merült: hol helyezzük el őket? Ugyanígy gondot je­lentett a hittanoktatás időpontja. Fél háromkor kezdődjön? Eleinte ezt tartottuk szerencsésnek, ám ez ütközött a napközis tanórával. Fél kettő? Ez jó is lenne az elsősöknek, viszont a harmadik-ne­gyedik osztályosok nem tudnak megebédelni. Az ebédlő kicsi, a gyerekek időhöz vannak kötve, húsz percenként van a váltás... Farkas Béla katolikus plébános számára az is­kolai hitoktatás bevezetése egyfajta szabadabb légkört - s több munkát jelent. - Más felekezethez képest a római katolikusok - legalábbis Szekszár- don - létszám szerint többen vannak. Mi már tavaly sem tudtuk minden esetben vállalni a plébánián történő hitoktatást, nincs is olyan helyiségünk, ami erre most, a megváltozott körülmények közepette alkalmas lenne. Persze, az iskolai hitoktatásra ko­rábban is volt lehetőség, legalábbis papíron. Ám azt hiszem, nem kell ecsetelnem az előző időszak ezzel kapcsolatos megszorításait. * Hafenscher Károly evangélikus lelkész viszont éppen annak a gyülekezetnek a lelkipásztora, amely a megyeszékhelyen a legkevesebb hívet számlálja. - Számomra nem jelentett újdonságot az iskolai hitoktatás, hiszen az korábban sem volt tilos, az már más kérdés, hogy nem támogatták. Ha a praktikum úgy kívánta, akkor iskolában tartottam a hittant, így van ez jelenleg is Kétyen és Zombán. Szekszárdon minden az egyház épületén belül tör­ténik. Talán a szekszárdi gyerekeknek bizonyos szempontból jobb is, hogy nem az iskolában talál­kozunk, hanem a lelkészi hivatalban. Ugyanis az is­kola a gyerek számára egyfajta értelmi kötődést je­lent, a hittanoktatáson pedig nem elhanyagolható az érzelmi kötődés. Az vitathatatlan, hogy a hitoktatás meghirdetése most szélesebb körben történhet, na­gyobb nyilvánosságot kaphat. Hivatalosan eddig nem tehettem ki az iskolában még egy plakátot sem, s az igazgató - amennyiben nem volt személyes is­merősöm - nem segíthetett semmiben.- Vita nélkül egyeztünk meg a felekezetek képvi­selőivel az iskolai hitoktatás kérdésében - tájékoz­tatott Kékesi János, a szekszárdi V. Számú Általá­nos Iskola igazgatója. - Történt mindez annak elle­nére, hogy az iskolában közel harminc a szakkörök száma, délután is van tanítás és napközi. Ez azt je­lenti, hogy tizenkilenc tantermünk négyig, fél ötig folyamatosan foglalt. A közel ezerkétszáz tanulóból hozzávetőlegesen kétszázan jelentkeztek hitokta­tásra, az így létrejött tizenhárom csoportra négy tanterem jut... Ráadásul a sportfoglalkozások miatt alkalmazkodni kell a tornatermi beosztáshoz is. Szinte képtelenség elérni azt, hogy a sporttevé­kenység ne egy időben legyen a hitoktatással, de ugyanígy néhány szakkörrel vagy éppen a napkö­zivel. Jómagam például már a negyedik éve veze­tem az asztalitenisz diáksportkört, amit szerdán és csütörtökön tartok meg. Nyilvánvaló, hogy nem szántszándékkal szervezem keresztbe a hitokta­tást, ami szintén szerda délután négy órakor kez­dődik. Bennem ez így fel sem vetődött, bár meg kell mondjam, némely hitoktató az egybeesésekért az iskolát teszi felelőssé. Döntse el a szülő, hogy hova menjen a gyereke. * Farkas Béla úgy véli, hogy fontos lenne a hit­tanoktatás számára védett időpontot biztosítni, hiszen - mint mondja - a párhuzamosan tartott szakkörök, sportfoglalkozások esetenként za­varják a gyerekeket. - A tanulók este öt-hat óra körül mennek haza, mert a délutáni hittantanítás négykor vagy ötkor kezdődik. Nem meglepő, hogy fáradtak. S amíg a hittan nem épül be az órarendbe, addig nem is várható ez ügyben vál­tozás. A plébános úr megemlíti azt a jó együttműkö­dést, ami a hitoktatók és a tantestületek között kialakult: - Másképp bánnak velünk az iskolá­ban, már szóba mernek velünk állni a pedagó­gusok, nem félnek attól, hogy vajon mit mond a másik. Hafenscher Károly arra mutat rá, hogy az egyház képviselői és az iskolák igazgatói egy­aránt nehéz helyzetben voltak - legalábbis kez­detben: - Teljesen járatlan utat kellett kitaposnunk, természetesnek tartottam volna, ha nem minden megy úgy, ahogyan azt mi elképzeltük. Az is veszélyt jelentett volna, ha átesünk a ló túlsó oldalára. Ám kellemes meglepe­tésre sikerült korrekt kap­csolatokat kialakítani az igazgatókkal. Nagyon fon­tosnak tartom az állandó kapcsolattartást, mindkét fél részéről. Pirginé László Judit is megerősíti, hogy náluk nincs nézeteltérés peda­gógus és hitoktató között, ami annál is inkább érthető, mivel a két hitoktató egyút- - tál pedagógusi végzettség­gel is rendelkezik. - A gye­rekek szeretik, várják a hit­tanórákat. Az l-es iskolá­ban egyébként már a múlt évben volt példa arra, hogy osztályfőnöki óra kereté­ben mutatkoztak be az egy­házak képviselői, egyebek mellett a Biblia történetével ismertették meg a tanulókat, továbbá énekórán külön témaként egyházi zenével foglalkoztunk. Az összesítésekből kiderül, hogy a megye- székhelyen az általános iskolások közel egyne­gyede beiratkozott hittanra. Ez azt jelenti, hogy a megközelítőleg négyezer tanulóból ezer vállal­kozott arra, hogy a tanórák után sajátítsa el a szükséges ismereteket. A jelentkezők létszáma tehát megnövekedett, s mint arra Farkas Béla rámutat, nem is annyira a tavalyi, mint inkább az azt megelőző évekhez képest. Hafenscher Ká­roly is megemlíti az érezhetően megnövekedett érdeklődést, ám ez mégsem akkora, mint ami­lyenre sokan gondoltak.- Talán nem is baj, hogy nem következett be az ötszörös-hatszoros létszámemelkedés - mu­tat rá az evangélikus lelkész. - Nem biztos, hogy azt őszintének lehetett volna tekinteni. Zentai András, a szekszárdi Garay János Gimnázium igazgatója is arra számított, hogy a véglegesnél jóval többen jelentkeznek majd hit­tanra.- Ám mindössze húszán, ha jelentkeztek a ka­tolikus, hatan pedig a református hitoktatásra. Meglepett ez az eredmény, mivel manapság „sikk” lett hittanra járni. Bár a szekszárdi 505-ös Számú Ipari Szak­munkásképző Intézetben, helyesebben az in­tézmény kollégiumában éppen mostanában kezdődött el egy reményekre jogosító kezdemé­nyezés az egyházak részéről, azt Farkas Béla is megerősíti, hogy a középiskolákban jóval ki­sebb a hitoktatás iránti érdeklődés.- Egy általános iskolás a szülő, a nagymama hatására is jár hittanra, ez az ösztönzés a közép­iskolában jórészt elmarad. Sok fiatalra jellemző az érdektelenség, másik részük pedig elfoglalt. Magam is részt vettem olyan megbeszéléseken, ahol a leterheltségről esett szó: csodálkoztam is, hogy miként képes egy középiskolás heti négy alkalommal órák hosszat angolt tanulni. Ez a középiskolás mégis jelentkezett hittanra. S az­zal, hogy felkerestük ezeket az intézményeket, valahogyan mégis csak jelen vagyunk, s ez az első év, hogy bemehettünk a középiskolákba. * Magyarországon - s így Tolna megyében is - jórészt a katolikus, a református és az evangéli­kus egyház vállalta a hitoktatást. Ebből az is következik, hogy a különböző felekezetekhez tartozó tanulók bizonyos kérdésekben más is­mereteket kapnak. - Mégis, az alappillérekben nincs lényegi különbség - vázolja az eltéréseket és a hasonlóságokat Hafenscher Károly. - A bibliai ismeretek terén nincs eltérés. Ugyanez vonatkozik Jézus életére és az evangéliumokra. Ahol eltér egymástól a három felekezet, az mindenképpen az egyháztörténet. A három egy­ház útja a reformáció, tehát a XVI. század óta sajátosan alakult: a gyökerek azonosak, az utak eltérnek egymástól. Másképp közelítjük meg a szentek életét, valamint a Szűz Máriával kapcsolatos kérdéseket. Az evangélikus egy­házban fontos szerep jut a Mária-kérdésnek, Luther is nagyon sokat foglalkozott ezzel. Elté­rően ítéljük meg a pápaságot is. A felsoroltak ellenére mégis ki lehet jelenteni, hogy a hitokta­tásban nincsenek alapvető különbségek. A jelenlegi helyzetben mind a három egyház az alapozás szintjén van, mert több évtizedes le­maradást kell pótolni. Ma már igen ritka az, hogy a gyerek otthon kap vallási ismereteket, amire lehetne építeni az iskolában. A kisdiákok jelentős részének soha semmilyen kapcsolata sem volt az egyházzal, sokaknál még a kereszte­lő is elmaradt. Véleményem szerint ez esetben nem az lenne a megoldás, hogy ajtóstól ront­sunk a házba. A kisgyerek kötődjön, szokjon ide, azaz a hittanoktatáshoz, s később majd eldönti, hogy szüksége van-e erre, vagy sem. *- A keresztény kultúrát lehetetlenség meg­kerülni, akárcsak a Bibliát - vallja Papp István­ná, a Szekszárdi III. Számú Általános Iskola igazgatója, aki magyar-történelem szakos tanár lévén nyomon tudja követni tanítványai ez irányú fejlődését. - Azelőtt, ha az órán szó esett a Bib­liáról, egy-két tanulónak voltak csak ismeretei erről a könyvről. Most érezhetően megnöveke­dett az ezzel kapcsolatos tudásszint, s ez a hit­tanoktatásnak tulajdonítható. Vitéz Zsolt, a Szekszárdi IV. Számú Általános Iskola igazgató­ja viszont arról tájékoztatott, hogy az idő rövid­sége miatt még nem érezhető a maga teljessé­gében a hitoktatás hatása. Ehhez a vélemény­hez csatlakozott Kékesi János is, aki hozzátette, hogy a hatás a kisebb gyerekeknél teljesen másképp nyilvánul meg, mint a felső tagozato­soknál. Zentai András, a gimnázium igazgatója nem titkolta, hogy adott esetben maga is kíván­csi lenne a diákok, mármint a hittanra járó diá­kok véleményére, tapasztalataira. Azt azonban egy pillanatig sem vitatta, hogy a hitoktatás szá­mos értékes ismeretet adhat a humán érdeklő­désű tanulók számára.- Az iskolában - a plébániától eltérően - min­den az oktatás szempontjából van „beirányoz­va" - húzta alá Farkas Béla katolikus plébános. - A tanuló a többi tantárgy közé kell, hogy beso­rolja a hittant is. Pedig, ha úgy is mondjuk, hogy hitoktatás, azért az még nem oktatás. Itt a hit át­adásáról van szó, és ez az elsődleges.- A hittan nem egyenlő a vallástörténettel - tette mindezekhez Hafenscher Károly. - Nekem az a feladatom, hogy színvonalasan, személyes hangon mondjam: miért érdemes ezen az úton járni, miért érdemes szeretetben, erkölcsösen élni, miért érdemes túllátni az adok-veszek élet­módon. Mert egy olyan országban, mint a mienk, az embereknek nem elsősorban gazdasági, ha­nem emberi reformokra van szükségük. SZERI ÁRPÁD

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom