Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-16 / 191. szám

4 NÉPÚJSÁG 1990. november 16. Nagy hír a kis világból November 22-én szerkesztőségünk Szegedre utazik. A szegedi Irodalmi Ká­véházban a SZOTE és a JATE rendezé­sében „Szekszárdi est” lesz. A SZIL há­rom hónapos fennállása alatt öt kiemel­kedően tehetséges fiatalt „fedezett fel". Kámán Péter (Apáczai Csere János Szakközépiskola, Dombóvár), Lázár Ildi­kó (Mezőgazdasági Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola, Lengyel), Fin- ta Judit (Garay János Gimnázium, Szek­szárdi, Vecsei Edit (Béri Balogh Ádám Gimnázium, Tamási), és Janthó Attila (volt Rózsa Ferenc szakközépiskolás, Szekszárd). Őket szeretnénk bemutatni a rendez­vény alkalmából. Kérjük, hogy jöjjenek be november 19- én a szekszárdi Sajtóházba 16 órakor. Ekkor szeretnénk megbeszélni a csütör­töki utazás összes feltételét. Iskolai kiké­rőt, útiköltséget, szállást a november 22-i (csütörtök) és 23-i (péntek) napra bizto­sítunk. ZSÉDELY ANDREA 6x6 bekezdés az emberről Rendhagyó nekrológ- x emlékére ­Emberek, megszülettem! Ide nekem az egész világot! Az Uratok leszek, a Mindenhatótok. Hozzám intézitek imáitokat, Tőlem rettegtek majd álmatlan éjszakákon... Születésekor mulasztás történt, S púpos kis gnónríként élt, Egy könyvelői állást kapott, Szerelmet neki senki sem adott, Nem ért meg 40 évet sem, Sírján névtelen fakereszt... Runyai Andrea Garaysok kasztja Városunk szellemi életének fellegvárá­ban néhány hete szecskabált rendeztek. Magasabb körökben a fenti rendezvény ismerkedési est névre hallgat, szecska­bálnak csak a magamfajta alpári nősze­mélyek nevezik. Azt megértem, hogy a felsőbb vezetés nem szeretné bűnbarlangként üzemel­tetni a gimnáziumot. De azt nem tudom és nem is akarom megérteni, miért kell a ga- raysókat mereven elkülöníteni a város többi diákjaitól. Mintha mi egy külön kasztot képeznénk. Hét után már csak azokat a kiválasztot­takat engedték be, akik igazolni tudták, hogy a tudás e szentélyében habzsolják a szellemi táplálékokat. Az eredmény: az ablakokban és a kerítésen egy csomó érdeklődő porhüvelye kalimpált, s re­ményzöld alma méterünket megszállták az idegen hordák. Velem pedig közölte az ajtóban egy tanárnő, hogy szerinte nem vagyok garays és mielőtt még meg­szólalhattam volna, elegáns mozdulattal becsapta előttem a paradicsom kapuját. A tanár a teremtés csodája, s mint ilyen, természetesen tévedhetetlen. Hogy is lennék én garays, hisz alig több mint három éve csillapítom itt olthatatlan tudásszomjamat! Azt azért ezúton tuda­tom a kedves tanárnővel, hogy egy eny­he lefolyású idegroham után csak azért is bejutottam - a hátsó kapun át. Ezt ugyanis valaki felelőtlenül nyitva hagyta, nem törődve azzal, hogy a szellemi elitet így akadálytalanul megfertőzhetik a be- csörtető, alantas néptömegek... Mi lehet a véleménye az iskoláról an­nak a kis elsősnek, akit szintén kitagad­tak...? Javaslom, hogy a továbbiakban .ren­dezzünk gyűjtést, vásároljuk meg a berli­ni fal tégláit és építsünk bevehetetlen erődítményt a suli köré. Esetleg szö- gesdrótgyártó szakkört is indíthatnánk. Attól viszont óva intem a felsőbb veze­tést, hogy más iskolákhoz hasonlóan metropoliszunk nyilvánossága előtt, az önkiszolgáló étteremben tartsa az ilyen rendezvényeket. Ennek ugyanis renge­teg hátránya van: egyrészt ha valahová be szabad menni, az mindjárt nem olyan izgalmas, ezzel egy rakás alvilági alaktól fosztanánk meg magunkat. Másrészt a Lenin szobor sem kerülne ismeretlen műgyűjtők karmai közé. És utoljára, de nem utolsósorban: az iskola még bevé­telhez is jutna a belépőkből - megannyi rendkívüli csapás a gimnáziumra nézve! FINTA JUDIT Még a megértésben sem árt mértéket tartani. * Nemcsak az asszonyok szoktak elve­télni és nemcsak magzatot... Valószínű, hogy majd’ minden ember elvetél né­hányszor. Kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság - sűrű és nehéz vérzés kíséretében. De nem minden vetélés merő veszteség. Aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit. * A testi sértésekről készíthető látlelet, így az is megállapítható, hogy hány na­pon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvo- nogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember? * Ha nincs olyan kicsiny dolog két em­ber kapcsolatában, aminek ne lenne je­lentősége, ha az is fontos, hogy a másik­nak nem kellett sokáig várni a villamosra, és az új cipőjét már megszokta-e, akkor Wernaui emlékek Néhány éve irigykedve olvastam oszt­rák barátnőm levelét, amiből megismer­hettem a nyelvtanulás leghatékonyabb módszerét. Ő a nyelvgyakorlás céljából 1 -1 hónapot töltött Amerikában és Fran­ciaországban. Sokan az anyagiakra gondolnak rög­tön, pedig ez - a magyar pénztárcához mérten - olcsón is megoldható. Bizonyíték erre, hogy október elején a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium ta­nulójaként 2000 forint útiköltség fejében az NSZK-beli Wernauban tölthettem egy hetet. Huszonhét diáktársammal együtt egy- egy család látott vendégül minket. Hála a jó testvérvárosi kapcsolatnak és a néme­tek vendégszeretetének, mindannyian jól éreztük magunkat. Bepillantást nyerhettem egy tízosztá­lyos reáliskola mindennapjaiba. Megis­merhettem igazgatóját, aki közvetlensé­gével és gyermekszeretetével mindany- nyiunk szívébe belopta magát, többi pe­dagógustársával együtt. Irigyeltem a már szinte baráti tanár- diák kapcsolatot, a jól felszerelt iskola nyújtotta lehetőségeket, a hatalmas sporttelepet, sportpályákat, fedett csar­nokokat, a jégstadiont. Fantasztikus él­mény volt a stuttgarti Népünnepély (Volk­fest) is. Falunyi területen fekvő színes ka- valkád, hullámvasúttal és hatalmas óriáskerékkel. Esti sötétségben a színes lámpák és tűzijátékok fényében örök em­lék marad nekem. Minden program segített abban, hogy bővüljön német szókincsem, javuljon be­szédkészségem. Sajnálom, hogy csak ilyen rövid időt tölthettem Wernauban. Várom már a folytatást, miszerint a cse­reakció keretében wernauiakat hívunk hozzánk. Remélem, egyre több ilyen le­hetőségről lehet majd hallani. Minden nyelvtanulónak kívánom, hogy legyen ré­sze hasonló élményekben. BENCZE BABETT az a kapcsolat is fontos és erős. Azt hi­szem, az emberi kapcsolatokban csak az egészen kis dolgok fontosak, hogy el ne felejtsük, melyik a másik ember kedvenc kispárnája, melyikkel szeret aludni, ak­kor is, ha az az elnyüttebb, öregebbik párna. * Az ember olyan lény, akinek vágyai szerények és szerénytelenek. Ha valakit szeret, akkor attól a tudattól is boldog, hogy az a világon van. De szerénytelen, mert folyton látni kívánja, és soha nem te­lik be vele. * Egyetlen jó rivalitást ismerek. Amikor ketten, akik szeretik egymást, azért ver­sengenek - természetesen szótlanul és önmaguk előtt is titokban -, hogy melyi­kük szerez több örömet a másiknak. Ez a rivalizálás mégsem felel meg nevének. Mert előbb-utóbb - sokszor egyszerre - rá fognak jönni, hogy az örömszerzésben át kell engedni az elsőbbséget a másik­nak, hogy neki jusson a nagyobb öröm. Nem ezt hívják az akadémiákon circulus vitiosusnak? Ha így is hívják, azért nem olyan rossz ez a kör. ANCSEL ÉVA Foszlányok Nem baj? Versbe öntlek Téged Ne félj! Nem fáj! Csak egy barátot kérek. KÁMÁN PÉTER Hukk-hukk Előző rejtvényünk szerencsés nyerte­sei a következők: Kesjár Éva (Dombóvár, Molnár Gy. u. 28.), Tóbiásné Koczka Margit (Bölcske, Akácfa u. 11.) és Mátrai Imre (Szekszárd, Alisca u. 17.) Nyereményüket postán küldjük el cí­mükre! A helyes megfejtés: 1: b, 2: b, 3: b, 4: c, 5: a, 6: a, 7: b, 8: b, 9: c, 10: b, 11: c, 12: b, 13: a, 14: c, 15: b. Rabszolga-rózsa Megtört karóként, ábrándok kísérnek, emléked hulláma lélekölő korbács a távolodó ködben, mint keserves kísértet sikolyai oly eleven szemekkel kísértitek. Az ámyékszagú múltban otthagyott elfelejtett simogató, dédelgető segítség, Ájult batyu, ólmos csomag nyomja váltam, lelkem tengerének mélyét felsértvén. A vörösen izzó Rabszolga-rózsa meghajolt tövisek nélkül simogatott De a havas, jégokádó tűzben elhervadván, már csak egyedül viszem a csomagot Letört ágak között őrülten zúgnak a súlyos zongorafutamok; záporában még mindig viszem a csomagot mely egyre nehezebb; és érzem, hogy összeroskadok MESTERHÁZY BALÁZS E heti okoskodásunk 12. Veszélyes az emberre nézve az a meggyőződés, hogy már azzá lett, amivé le­hetne. (Karl Jaspers) Idill ősz remete, cellád ölén, e léted nyűvő esteien - szavadra, jó Bölcs! - kérdlek én: mi a boldogság, s hol lelem? így szólék, s keblem epede, könnyem is elcsorrana már, de szól az ősz, bölcs remete: „Jer, fiam, egy kis sört igyál.” SAMUEL JOHNSON Vágtázó halottkémek Ml TÖRTÉNT? (részlet) „Általad / felkavarom a világot / kiálts! / kiálts! / ameddig nézlek / ameddig nézlek / ál­modon túlhajtalak / egy igazabb, valóbb való­ságba / magamévá teszlek / téged és a világot / túláradás taníts! / amiről nem tudok! / és összerázkódnak a holnapok / testet öltő akaratok / más világ! más világ! más világ!” „A halál kiemel a hétköznapokból és végle­ges elszánást követel. A halál tudata korlátla­nabbá teszi az embert. Nagy kihívás ez, a vé­ges lét végtelenné tételének kihívása.” „Az emberek túlnyomó része egyszerűen elfogad mindent készen, bármi legyen is az, anélkül, hogy felismerné saját érdekeltségét.” „Ha zárkózott vagyok, az nem véletlen. De ha egy mód van rá, vagyok olyan nyílt, hogy belesápadnál.” (GRANDPIERRE ATTILA) Előjött forró teám gőzeiből ...el-”ö”-jött... Alkony-pír társaként!, húsomba, velőmbe karmol... s felemel. Köldökzsinórt elvágva lebegek ...a mámor tengerében Érzem én... szemének melegségét,... átölelő gondolat-felhőjét... Érzem én... só-tartományú cseppjeit,... hajának öröm-könnyeit... Érzem még... bőrének édeskés rezgését... titkos mezejének illat-felhőjét... ÚJRA LÁTOM ÉN... szerelmem szép szegletét... hogy vízilóhoz telepszik... ...nyálkás rostjához hozzáér!... RÁÉBREDEK!... Herékből jött könnyeim, mindennapi ajándék-adag A csatornában élő baktériumnak... SZÜZ-pecsenye képzet él­tetve beleimet... e­perzselő ajkak mézét szürcsölöm Bársony-bőrök illata lép elő... ...forró teám gőzeiből! JANTHÖ ATTILA Exkluzív Véletlenül találkoztunk. Egy teázó- ban futottunk össze. Sok mindent mesélt. Elmondta, hogy Olaszországba készül. „Pihenni”. Azóta visszajött. Talán kipihente magát, talán nem. Mindenesetre itthon van. Dolgozik. Menedzsel, dalszövegeket ir. Vállán gitáréval végigkóborolva az ország­ban keresztül-kasul. Ö Labant Csa­ba. Kisfiús bája megigéz. Dala elvará­zsol. Faggatom.- Mesélj nekem magadról. Mit sze­retsz legjobban?- A hideg gyümölcslevest (amit ál­- Vannak kevésbé kellemes emlé­keid is?- Mindenkinek vannak, azt hiszem. A legutóbbi az idén nyáron történt meg velem. Balatonfüreden egy al- j kálómmal kint a mólón gitároztam. Egy idő után elég komoly számú kö­zönség gyűlt össze. Egyszer csak megjelent két rendőr és felszólítot­tak, hogy „botrány és cirkuszolás'” nélkül kövessem őket”. Gondoltam, azt azért csak megkérdezem, hogy vajon mi okból. Felvilágosítottak, hogy „zenélési ti­lalom” van, s ezt még én sem szeg­hetem meg. Az már egyáltalán nem lítólag az első kanálnál mindig meg­fújok) és az autóvezetést.- Ha ennyire szereted a szágul­dást, akkor miért nem mondjuk rali­versenyző lett belőled? Hogy lettél dalszövegíró, énekes?- Talán úgy, hogy énekelni és gitá­rozni tanultam és nem autóverse­nyezni. Nekem a zene az az eszköz, ami segít az emberekkel való kap­csolatteremtésben.- Mi a legmaradandóbb emléked a zenével, a zenei világgal kapcsolat­ban?- Amikor a Bródy Jánossal megis­merkedtem az egyik közös zenélés alkalmával, és pár percnyi beszélge­tés után úgy konferált be a színpad­ra, mint egy „nagyon régi jó barátját”. érdekelte őket, hogy nekem engedé­lyem van, és hogy hivatásos zenész vagyok. Egyszerűen fogtak és elci­peltek a megdöbbent tömeg szeme láttára.- Gondolom nem igazán öröm- ködtél ebben az esetben. Nagyon sok konfliktus, probléma ér minket az életben. Van valami életfilozófiád ezek elviselésével kapcsolatban?- Szerintem senkinek sem szabad elkeserednie a nehéz időkben, mert bizony nehéz idők vannak és még egy jó darabig azok is maradnak. A lényeg az, hogy megtanuljunk egy­más közt maradni. Megmaradni egy­másnak, és önmagunknak. Ennél több nem kell. Úgy érzem ez minden. ZSÉDELY A. A SZIL szerkesztőségünk Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Tel.: 16-211/12. Szerkesztő: Zsédely Andrea. Társszerkesztő: Szijjártó Erika. Grafikus: Lengyel Levente. Ügyelet: november 19-én 16 órától 20.30-ig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom