Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-12 / 187. szám
4 NÉPÚJSÁG 1990. november 12. Tv-napló Hunyady Sándor másképp Szikora János romantikus variációja Puskin Anyeginjéről nagyon szépre, túl szépre is sikerült, s enyhe anakronizmustól sem volt mentes, a széliében énekelt O sole mio ugyanis nem népdal, mint hinni lehetne, hanem Di Capua szerzeménye s valamikor a századforduló idején keletkezett, tehát jóval Puskin halála után. Bán Róbert filmjét, amit Hunyady Sándor novellájából készített, egészen más kifogások érhetik. Hunyady kitűnő és népszerű író volt, több novellájából köztük (Bakaruhában, A vörös lámpás ház) sikeres film készült, s készülhet ezután is, mert a Hunyady-novel- lák között van még bőven, ami filmre kívánkozik. Valamikor a harmincas években írt egy novellát Kártyaaffér hölgykörökben címen, s a téma később is foglalkoztatta, mert színdarabot írt belőle, amit a Vígszínház mutatott be Kártyabotrány asszonyok közt címen, sokáig játszották, nagy siker volt. Bán Róbert azonban elégedetlen volt az íróval, egyik változat sem tetszett neki, s a novella alapján zenés tévéfilmet készített belőle: ritka szerencsétlen vállalkozás. Hunyady igazi polgári író, ellentétben Máraival, bizonyos bohém vonások sem hiányoztak belőle, amit az is mutatott, hogy soha nem volt lakása, élete végéig szállodákban lakott. Elsősorban a jómódú polgárság írója, de van benne irónia is, a kártyás asszonyok története is erre példa. Mert végtére keserű történet ez, s a boldog megoldás nem old fel semmit, csak annyi történik, hogy a négy asszony tovább kártyázik. Bán Róbert orvosi környezetbe helyezi hőseit, s zenés vígjátékot csinál a novellából, amire nem is alkalmas, más a hangulata, a közege. Bergendy István zenéje egyébként is fáradt, s fáradtak G. Dénes György versei, amelyekben ilyen sorokat hallhattunk: Szent Pál és Lisieux-i Szent Teréz, / gond nélkül a mennyben él, - vagy: Édes a bosszú / öröme hosszú, - amihez nem kell kommentár. Szikora János túl szépre csinálta az Anyegint, Bán Róbert meghamisította Hunyadyt, kiforgatta mivoltából, ami az eredetiben jó, itt rossz lett és unalmas. Erre pedig nincs mentség. Az öngyilkos Nyikolaj Robertovics Erdman tíz éve halt meg, életében ismert és kedvelt színpadi szerző volt, számos film forgatókönyvét is ő írta. Az öngyilkos című darabja korai alkotás, a sztálini évek alatt nyilván fiókja mélyén rejtegette, bár mint minden jó műnek, ennek is módosult az idők során értelmezése és értelme. Ma úgy látjuk, a szovjet rendszer leleplezése, minden abszurditása mellett is hitelesen, kegyetlenül. Az alapötlet Gogolé, többször hivatkoznak is rá a szereplők: emberekkel, lelkekkel, egész pontosan holt lelkekkel is lehet kereskedni. A mihaszna Podszekal- nyikovnak ezért kellene fejbe lőnie magát, ha már életével nem, legalább halálával használjon embertársainak. De Podszekalnyikov inkább élni szeretne, bárhogy is, s csak annyit kér, legalább szűk baráti körben suttoghassa el, hogy az élet nehéz, a körülmények hitványak, az egész nem ér semmit. Szerény kívánság, de a sztálini esztendőkben ennyi sem adatott meg az embereknek. Amíg idáig eljut a boldogtalan főhős, sok minden történik vele és környezetével, éppúgy, mint Gogol regényében, felvonul a társadalom minden rendű és rangú típusa, mi pedig önfeledten nevetünk ezen borotvaélen lebegő komédián, még a darab egyenetlenségein is átsiklunk. A kaposvári színház előadását láthattuk, Ascher Tamás pompás rendezésében, kitűnő színészekkel, mint Kottái Róbert, Pogány Judit, Lázár Kati, Jordán Tamás ésa többiek, végig az egész színlapon. Színházi válság, amiről ma oly sok szó esik? Amíg ilyen előadásokat láthatunk, aligha lehet beszélni válságról. CSÁNYI LÁSZLÓ A halak nem hazudnak Gyakran jut eszembe az utóbbi időben Karinthy két paródiának szánt mélybölcs röpkéje. Az egyik így hangzik: „Minden túlsó parttal szemben megtalálod az innensőt.” Amikor felötlött benne az akkor még nevetségesen egyszerű evidencia, a világnak fogalma sem lehetett róla, hogy valaha véresen komoly, mélyértelmű axiómaként fogjuk idézni. Elég, ha a mai világ földrészeket átfogó migrációjára gondolunk, vagy a budapesti pályaudvarok hívatlan lakóira, az illegálisan Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárokra, akik számára ez volt a túlsó part - és most megtalálták az innensőt... A másik sem kevésbé aktuális: „A halak nem hazudnak”. Ellentétben a mocskolódó, rágalmazó, befeketítő szóbajnokokkal. Ma nyugodtan használhatnók mottóként, ha az írástudók felelősségéről értekeznénk. Ami nem azt jelenti, hogy a halak társadalmát tekintenők ideálisnak, Mindennapjaink A lista Valaha létezett az úgynevezett szociális háló - igaz, sokan vitatták annak tökéletességét -, de úgy tűnik, mára már csak foszlányai maradtak. Legjobban példázza ezt az, hogy a Szekszárd közeli jómódú településen december 31-vel megszüntetik az idősek klubját mondván, tizenkilenc emberre nem jut 600 ezer az önkormányzat költségvetéséből. De az illetékes tárca sem áll a helyzet magaslatán, ugyanis - úgy tűnik - csak a menekültekkel, a hajléktalanokkal és az ingyenkonyhákkal foglalkoznak, s leszűkül tevékenységük „Pestországra”. A parlament lassú törvényalkotásának eredményeként késik a szociálpolitikai törvény is. Nem véletlenül nagy ezért az elbizonytalanodás lent. A napokban hallottam egyik ismerősömtől, hogy már néhány településen kifüggesztették a polgármesteri hivatalban, kik azok, akik szociális segélyt kaptak. Készen tehát az a lista, ami megaláz, ami rossz példa lehet másoknak, ami a négymillió koldus országában még inkább távol tartja a rászorulót... Jó, jó, tudom, az eddigi elosztási elv nem volt tökéletes, nem mindig oda, illetve annak jutott a segély, aki a legrászorultabb, aki legjobban kiérdemelte volna azt. De az is tény, volt olyan, aki szégyellt kérni. Ennek ellenére én nem hiszek a listás megoldásban, ugyanis tele hassal könnyű a türelem, a megértés fontosságáról papolni a korgó gyomrúnak. Főleg akkor nem hiszek a listázásban, amikor tapasztalom egyre nehezebb helyzetünket. Nem vitatható, a szegénységnél csak a lelki szegénység a rosszabb. Márpedig az említett tények és a lista mögött az búmelyben a nagy hal néma csendben falja fel a kicsit. Erre gondoltam, amikor 130 magyar állampolgár (művészek, egyházi személyiségek, mérnökök stb.) nyílt levelét olvastam. Egyetértek állásfoglalásukkal: „Tiltakozunk az ellen, hogy hatalmas szellemi és anyagi erőket pazaroljunk el olyan kérdésekről vitatkozva, amelyek hazánk jelenlegi állapotában sorozatban szülik a nem kívánt feszültségeket, mindannyiunkat lejáratva a ránk ez idő tájt fokozottan figyelő világ előtt.” DOMOKOS ESZTER Hétköznapi portré Aki megszólítja a fákat Adonics Ferenc- né Kölesden lakik, és három hónapja viseli a postások egyenruháját. Korábban a helyi téesz melléküzemágában dolgozott. Ebben az óra-ékszer üzemrészlegben azzal is kitűnt társai közül, hogy egy-egy névAdonics Ferencné nap, vagy valamilyen társadalmi ünnep kapcsán versben köszöntötte a megjelenteket. A maga faragta rímek mellett - mert a szegény ember érzékenyebb - a klasszikus költők, írók alkotásait is olvasgatja. Petőfi Sándor, József Attila, Csokonai, Jókai nevét sorolja a kedvencek közül. A megszólalás kényszere vezérli, hogy leüljön és egy darab papírra kiírja magából azt ami bántja, ami lelkének fájdalmat okoz. Akad ilyen bőven napjainkban, elég, ha a rendszerváltásra gondol, a választások körüli csatározásokra, az eredmény okozta csalódásra. Ha legeltetni kihajtja jószágait, akkor könnyen megesik, hogy a csöndben megszólítja a fákat, virágokat. Az így született gondolatait kislánya tolmácsolja iskolai ünnepségen, óvodai közösség előtt. Vallja, hogy a szépen formált szavak, szebbé teszik az életet is. DKJ-KPM Almaecet Barátom megkért, ha Szekszár- don járok, hozzak részére négy-öt flakon almaecetet.- Mit? - kérdez(het)tem bambán, mire alaposan kiokított:- Mondom, almaecetet.... Tudod, a mi családunk használja. Olvastuk, illetve hallottuk a rádió „Orvosi tanácsok” című műsorában, hogy mennyi bajra, nyavalyára használják. A népi gyógyászat már régóta felfedezte. Egyébként a szabolcsi alma levéből készítik biológiai erjesztéssel. Javasolják fáradtság, álmatlanság, hasmenés, hányás, gyomormérgezés, sót magas vérnyomás ellen. Nagyban elősegíti az emésztést, jó hatással van a vese- és az epehólyag-működésre. Természetesen nem natúrban kell inni, hanem egy pohár vizben feloldva egy-két kávéskanálnyit Erős fejfájáson (migrén) is segit az almaecet gőzének beszippantása. Nincs szándékomban reklámozni, ezért ajánlom, próbáld ki magadon Pistikém... Különben tényleg rád férne pár hónapos kúra (mutat pocakomra), ugyanis fogyókúrázóknak szintén ajánlják. Tehát étkezésnél igyál vízzel kevert almaecetet. Egyik délelőtt Szekszárdon akadt dolgom. Eszembe jutott a haver kérése, s „beugrottam” az üzletekbe. Tizenhetes bolt: - Hetek óta nincs almaecet. Huszonötös bolt: - Nincs. Ötvenes bolt: - Jelenleg nem tudok adni - szól udvariasan a megkérdezett hölgy. A kórházzal szembeni ABC-ben, a múlt héten kaptak ugyan, de rögtön elkapkodták - kapom az információt. Skála: - Uram, ott azon a pulton az ételecet mellett tessék megnézni... (Megnéztem, hiába.) Irány a százhatvan lakásos alatti élelmiszer:- Várjon, mindjárt megnézem a raktárban, felel a kérdezett eladónő. Kisvártatva visszajön, s csodák- csodája a műanyag kosár tele almaecettel. Most kaptuk... szabadkozik. Vettem azonnal ötöt a cimborának, kettőt pedig saját célra. Igaz, a vásárolt terméket még nem próbáltam, de a fogyókúrára vonatkozó megállapítással kezdek egyetérteni. A fél várost végigloholtam mire kaptam s ez már néhány deka súlyveszteséggel jár... (Remélem.) Tettem mindezt azért, hogy véletlenül se kelljen a barátomnak magyarázkodnom. Mondjuk például eképpen: - Izé... (alma) ecet... HUNYADI ISTVÁN A Tolna Megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet (Szekszárd, Béri Balogh Á. u. 5-7.) FELVÉTELT HIRDET az I. sz. belgyógyászati osztályára egészségnevelő munkakör betöltésére. Jelentkezési fettétel: testnevelő, vagy biológiatanári képesítés. A kinevezésre kerülő egészségnevelő feladata: egészségnevelési és szervezői tevékenység. Az állás azonnal elfoglalható. Részletes írásos jelentkezéseket a megjelenést követő két héten belül lehet a személyzeti és oktatási osztályra leadni. (126) EZ A FORRÁS NEM APAD KI! NSZK-tapéta nagy árengedménnyel, bő választékban. Kop-Ka Áfész Forrás áruháza, Tamási. Telefon: 714/17-18. n ’ <118 Berlin: történészek leltározzák a feloszlatott Allambiztonsági Szolgálat (Stasi) székházának berendezését Az épületben 1990 októberében megnyílt kiállításon a nagy- közönség elé tárják a titkosrendőrség történetét és az ahhoz kapcsolódó főbb dokumentumokat Szepesi Attila: Arany János háza Az Üllői út egyik szűk mellékutcájában (ma Erkel Ferenc nevét viseli) nagyjából egy távolságra a Duna-parttói, a Múzeum-kerttől, a Kálvin tértől meg a mocsárra épük Nagykörúttól, áll egy öreg bérház. Homlokzatát a főútnak veti üres ablakszemeivel, mert a sarkon áll, igy ablakai részben az Üllői útra tekintenek de keskeny kapubejárata a sikátor felől nyílik Mint minden régi épület ez is megőrzött valamit a régi térből, melyet környezetéből kihasított, az udvar ecetfái és pocsolyái régibbnek látszanak a falaknál. Valaha tán a város legszélén álk, de ahogy egyre tovább terjeszkedtek a háztömbök egyszer csak belül találta magát szinte belváros lett A bejárat macskakövei még a régiek Ezeket rótta valaha Arany János. Oldalt a kapubejáraton túl, két díszes és értelmetlen vakablak ásít a falban. Szerencsére alig lehet észrevenni őket mert van ebben a bejáratban valami bunkerszerü. Az ember akaratlanul is legömyed, ha ide belép, pedig csak a félhomály tréfálja meg. Balra nyílik a lépcsőház. Szemközt a szabálytalan alakú udvar. Körülzárják a szomszédos házak tűzfalai. Fény alig téved ide a magasból, de ha mégis, megvilágítja a falak tövén zöldellő bokrokat az alattuk ásító veres macskát a kékestollú galambokat egy pillanatra idilli hangulatot teremtve. Az udvar közepén három óriásira nőtt ecetfa áll. Szinte lábujjhegyen nyújtóznak a fény felé. Kezdetben tán túl akarták nőni a tűzfalakat de mivel ez nem sikerült legalább a térnek azt a negyedét választották lombjuk számára, ahová leggyakrabban tűz be a napsugár. A tűzfalak illeszkedései az egykori építkezés szeszélyességéről árulkodnak, de a lépcsőház szép lehetett valaha. Vaskorlátja rozsdásan, foghíjasán is szépvonalú. Elképzelem a költőt ahogy tartózkodó idegenséggel felkapaszkodik a lépcsőfokon, mely inkább harangját vesztett torony hangulatát idézi gyors kanyarulataival. A koránál mindig idősebbnek látszó férfi itt lakik, bár egészen idegen. Mintha vendégségbe járna önmagához. Tele van sóvárgással. Aszinek és visszfények alkonyi játéka távoli világokat keit életre benne. Néha, amikor ideje engedi, és kedve támad egy kis sétára, elbolyong a mocsaras, gyorsan alakuló városvégen, és ideig-óráig elnyomja lelkében a szorongást Figyel egy görbe fát, lehajlik egy virághoz. A ligetek közt, melyek visszamaradtak a durván illeszkedő háztömbök takarásában, feltör a viz, a betemetett láp olykor még visszakövetelné a magáét Az utca parti kanálisban döglött macskák, rothadó gyümölcsök. Ha nincs sétálós kedve, beül a közeli Két Oroszlán fogadóba Ennek cégére, a két kopott kőállat ma is látható az egyik Kálvin téri ház kapubejárata felett Bent tágas udvar fogadja, a forgalmas térből - egykor piactér volt! - kiszakított nyugalom. Leül, megfog egy idegen tárgyat Talán ez a legnehezebb számára: az új tárgyakhoz szokni. A hideg, sokasodó, egészen egyforma ipari limlomokhoz - kanálhoz, pohárhoz, szék karfájához, kilincshez. Az egyszeri tárgyak varázslata, melyben felnőtt, nincs többé. A személyes és emberarcú használati eszközök kultúrája és zenéje. Ezek az ipari tárgyak sosem tudnak megérni. Nincs történetük. Cserélgetik őket Nem szelídülnek az ember kezéhez az elődök keze érintésével. Talán még nehezebb ezekhez a lomokhoz szoknia, mint az idegenszerű beszédhez, legyen az magyar vagy német Mindkettő csak karikatúra. A hangsúlyok megbi- csaklanak, a mondatok össze-vissza indáznak. Nincs zenéjük. Minden csupa csikorgás. Kifejezések illeszkednek ormótlanul. A szavaknak nincs íze, ahogy a nagyban főzött ételnek sem, melyről a szakács maga sem döntötte el, minek szánja: beleaprít mindent ami a keze ügyébe kerül, de többféle ételre is emlékeztet az eredmény. És ami többféle, az sem ilyen, sem olyan. Zagyvalék. Az arcokat mintha maszk takarná. Az emberi kapcsolatok bonyolultak, de mélyükön az érdekek talmisága Talán egyvalamit szeret ebben az idegen nagyvárosban. A telet Ilyenkor eltompulnak a zajok. Egynemüvé érik a hó ragyogásában a sok esetleges részlet a járművek és hivalkodó kapuk, hintók és elesett koldusok, a lovak és a rikkancsok. Minden meghitt lesz, majdnem otthonos. Ahogy kapaszkodik felfelé a lépcsőn, a félhomályban, távolból száncsengő csilingelőse hallatszik idáig. Bal kezével kitapintja a korlátot jobb kezében görbebotot tart, kopogtatja velük a lépcsőket de a falak visszhangja sehogysem akar találkozni lépései ütemével. Lettár a Stasi székházában
