Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-12 / 187. szám
1990. november 12. NÉPÚJSÁG 3 Interjú dr. Balsai István igazságügy-miniszterrel Mit üzen ön mindazoknak, akik nem miniszterek? (Folytatás az 1. oldalról.) A felvételi nem sikerült, nem voltam KISZ-tag... Érettségi után segédlaboráns voltam a műszaki egyetemen egy teljes évig. Aztán újra próbálkoztam, föl is vettek, de előfelvételi volt, elmentem katonának. Közel van Kalocsa, oda vonultam be. Leszereltem fél év után. A szemem miatt. Visszamentem dolgozni a tanévkezdésig. Hetvenkettőben végeztem, népköztársasági ösztöndíjas voltam. Jól tanultam az egyetemen, summa cum laude végeztem, demonstrátor lettem a polgárjogi tanszéken, az államigazgatás volt az, ami érdekelt. Akkoriban nagyon nagy szóvolt, mint ahogy most is az, hogy valaki ügyvédjelölt legyen ilyen tanulmányi eredménnyel, háttér nélkül. Hiszen apám akkor már meghalt; nem minthogyha sokat tudott volna tenni értünk, egy bátyám van, aki szintén jogász, továbbtanulási nehézségek után estin végezte el a jogi kart. A feleségem is jogász. A sógornőm is.- Gyerekek?- Gyerekek még nincsenek.- Ha lesznek, biztos ők is jogászok lesznek.- Nem hiszem.- Hogy jutott önnek eszébe, hogy a miniszteri tárcát elvállalja?- Szerintem nem nekem jutott eszembe. Én azt mondtam akkor a miniszterelnök úrnak, hogy ha nem talál jobb megoldást, akkor számíthat rám, de inkább keressen valaki mást... Ö azonban úgy gondolta, hogy a feladatot el fogom tudni látni.- Hogy érzi magát a „polgári engedetlenség” alakuló világában?- Egyetértek a hangsúllyal, amivel kimondta, hogy „polgári engedetlenség”. Ez egy szociológiai-zsurnalisztikai katef Dr. Balsai István igazságügy-miniszter gória, nincs ilyen jogszabály, se büntetőjogi kategória nem létezik, ellenben kényszerítés, közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény, közúti közlekedés rendjének megzavarása és így tovább. Megvallom, nem érzem magam túl jól, mert úgy gondolom, hogy rendkívül súlyos mértékben megzavarta az ország köznyugalmát a kialakult helyzet. Természetesen nem jogi eszközöket keresett a kormány, és a kialakult helyzetre tekintettel nem kívánt erőt, s ezt kiemelném: nem erőszakot, hanem erőt kifejteni. A szóhasználatban felbukkanó erőszak- mentesség egy kissé félrevitte az értelmezést, erőszakról szó sem volt.- Hogy lehet erőt kifejteni erőszak helyett?- Ez egy műszaki kérdés, nem emberi tényező.- A vízágyú, az erő?- Nem. Szerintem á vízágyút nem autókkal szemben, hanem emberekkel szemben szokták alkalmazni. Gépjárművekkel okozott közlekedési akadály felszámolására alkalmas technikai eszközökkel lehet ilyen módon erőt kifejteni.- Szeretnék egy furcsa dolgot kérdezni. Ön szerint van-e igazság, és ha van, hányféle?- Hogy érti? Filozófiailag? Jogilag? Társadalmilag? Politikailag?- Ha ennyi féle, már csak az a kérdés, hogy van-e?- Az én miniszteri pozíciómban adható válasz erre a kérdésre csak egy lehet: mint ezért felelős miniszter, azt mondom, hogy igen, Magyarországon megvalósul a jogállamnak megfelelő igazságszolgáltatás, ezen belül az igazság érvényesülése. Megvannak az eszközök, a jogalkotási lehetőségek.- Mi lenne a sürgősségi sorrend a törvényalkotásban?- Ami aktuálisan a legfontosabb, és kétségtelenül az ország helyzetéből fakad, az a gazdasági törvénykezés. De ez egy kicsit más szféra, az én reszortjaimat illetően azt mondanám, hogy az igazságszolgáltatás korszerűsítése, ami egy hosszabb, de jól látható folyamat. Ebben már ez alatt a fél év alatt is tettünk, teszek is lépéseket, és nagyon fontos törvénykezéseket fogunk ebben a körben kérni a parlamenttől.- Mit üzen ön mindazoknak, akik nem miniszterek?- Akik nem miniszterek, most, hét végén valószínűleg pihennek... Talán any- nyit: sok a munka. Lejegyezte: DOMOKOS ESZTER Üvöltés Az üvöltés, mely az este kilencig nyitva tartó boltban hangzott el, nemcsak a levegőt, hanem a bent tartózkodó gyanútlan vásárlókat is megreszkettette. S ez nem is meglepő, hiszen Szekszárd „alvilágának” ismert és hírhedt figurái nyomultak be a Kölcsey lakótelepi, ismertebb nevén a százhatvanas alatti üzletbe. A bolti eladók valószínűleg elkövették azt a hibát, hogy már felbukkanásukkor nem hívták ki azonnal a rendőrséget, ámbár ezt ne írjuk rögvest a terhűkre: az eladók, mint esendő emberek, bizonyára hittek a jellem és a vérmérséklet időközönkénti változásában, javulásában - még az előbb említett alakok esetében is. Mint kiderült, tévedtek. A kitörő vihar előszele persze már érződött a levegőben, elég volt rátekinteni a társaság nem éppen bizalom- gerjesztő küllemére, melyet csak tetézett a belőlük sugárzó agresszivitás, no meg az a dülöngélés, amelyet nem kevés alkoholmennyiség elfogyasztása válthat ki. A „balhé” a pénztárnál robbant ki - szerencsétlen pénztárosok, fiatal lányok vagy éppenséggel tisztességgel megőszült családanyák, ilyen helyzetekben az ostor általában rajtuk csattan. Vajon havonta mennyiért kénytelenek vitázni s jórészt megalázva kikerülni a garázdákkal szembeni konfliktusokból? Szóval mint az várható vott, hamarosan méltatlankodó ordítozás verte fel az üzlet addigi viszonylagos csendjét - s kell-e mondani, hogy melyik fél volt a méltatlankodó? „Minden este ez van nálunk- hallottam az egyik kétségbeesett el- árusitónőtöl - bejönnek és kitör a botrány.” Ami ez alkalommal ráadásul egy jó darabig el is húzódott, mivel a bevásárlókosaraknál ácsorgó, tetovált bőrű alak a pénztárnál rajtacsípett társa segítségére sietett. Trágár, mocskos szidalmak repkedtek nemcsak az eladók, hanem a vásárlók felé is - akik a pénztárak előtti sorokban állva megszeppent gyerekekként, némán tűrték a garázdák terrorját, mintha nem is hallották volna az őrjöngő szitokáradatot. Felvillant az agyamban, hogy mennyi ideig tartana megfékezni a gátlástalanul- már-már állati hörgésekkel mocskolódó két személyt: valószínűleg nem sokáig, hiszen mindegyik a merevrészegség tüneteit mutatta. Elég lett volna a nyakuknál fogva kitenni őket az utcára - csakhogy mi értelme lenne ennek a cselekedetnek? Kijózanodott állapotban valószínűleg kíméletlen bosszút álltak volna, s nincs a Földön - Szekszárdon pedig végképp nincs - olyan hatalom, amelyik megvédene az elszánt bűnözőktől, s attól, hogy jobbik esetben kórházba kerüljek, rosszabbik esetben pedig örökre nyomorékként tengessem tovább életemet. Nem is beszélve a legrosz- szabb esetről... Persze, a rendteremtés nem is a védtelen állampolgár dolga, akit legfeljebb csak a tehetetlen düh forral, hanem a rendőrségé. Rendőrség viszont sehol, pedig az eladók már telefonáltak nekik. Hiába, messze van a kapitányság épülete, gyalog is legalább két perc... A garázdák mindenesetre nem siettek. Önelégült vi- gyorral nyugtázták, hogy egyetlen ember sem mert velük szembeszállni, s győzelmüket megkoronázandó, a bandafőnök hörögve közölte a boltban tartózkodókkal, hogy mit tegyenek vele, pontosabban az egyik testrészével. Majd végezetül „hülye kommunisták” megjegyzés kíséretében kisétáltak az üzlet ajtaján. (Örök szégyene az érintett pártoknak - akinek nem inge, ne vegye magára -, hogy sok esetben primitív, az alantas ösztönökre apelláló antikommu- nista hecckampányuk egyik következményeként ma egy nevelhetetlen gazember ilyen ordenáré kijelentéseket engedhet meg magának.) A távozást mindenesetre a bolt közönsége megkönnyebbülten vette tudomásul, most már csak arra kellett ügyelni, hogy kifelé menet lehetőleg elkerüljék a közeli ülőalkalmatossághoz letelepedő, és ott falatozó társaságot Hiszen nem lehetett tudni, hogy a bolti jelenettel kiadták-e egyelőre a dühüket vagy mindez csak előjátékként szolgált s a legelső alkalommal belekötnek a gyerekével arra haladó anyukába, a nyugdíjas nénibe vagy a fiatal párba. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy időközben megérkezett a rendőrség is, no nem a bolti közjáték alatt, hanem - annak végeztével. A két egyenruhás komótosan kiszállt az autóból, s valamit már sejthettek, mert nem a bolt, hanem a közelben ücsörgő társaság felé vették lépteiket Ám ha az olvasó úgy gondolja, hogy most az igazság pillanata következik, úgy csalódásban lesz része. A rendőrök valamit beszéltek a csoporttal, majd kisvártatva beültek a kocsiba és elhajtottak. Az imént még üvöltöző, embereket terrorizáló társaság pedig falatozott tovább. Majdnem azt írtam, hogy békésen. SZERI ÁRPÁD Vadászok szövetsége Eddig nem becsülték meg a hivatásosokat Érdekvédelmi, érdekképviseleti és szakmai feladatokat ellátó országos szövetségbe tömörül az ország mintegy 2000 hivatásos vadásza. Ezt szombaton Tatabányán mondták el a Hivatásos Vadászok Országos Szövetsége Komá- rom-Esztergom Megyei Szervezetének alakuló ülésén. Az új szervezet létrehozását az indokolja, hogy a hivatásos vadászok már nincsenek megelégedve az érdekük ellátására hivatott szakszervezetek eddigi tevékenységével. E cél érdekében a közelmúltban országos koordinációs bizottság alakult. A testület azóta kidolgozta a HIVOSZ alapszabály- és programtervezetét. Ebben úgy fogalmaztak: a hivatásos vadászok erkölcsi és anyagi megbecsülése már régóta nem áll arányban a természet és a vadállomány gondozásában, megóvásában, a természeti értékeket őrző vadgazdálkodásban betöltött szerepének fontosságával. A szövetség szorgalmazza, hogy a hivatásos vadászok a jelenlegivel szemben ne a vadásztársaságok alkalmazottai legyenek, hanem a megyei önkormányzatoké. A közeli napokban, illetve hetekben a többi megyében is létrejönnek a HIVOSZ területi szervezetei. Az országos szövetség pedig várhatóan december közepén alakul meg. Egy kis törvényismertetés Az önkormányát vagyona Elöljáróban el kell mondani, az önkormányzat saját tulajdonnal rendelkezik és költségvetési bevételeivel, kiadásaival önállóan gazdálkodik. Vagyonának külön része az úgynevezett törzsvagyon, s az e körbe tartozó tulajdon, vagy forgalomképtelen, vagy korlátozottan forgalomképes. Az előző fogalomhoz tartoznak a helyi közutak és műtárgyaik, a terek, parkok és minden más ingó, valamint ingatlan dolog, amelyet a helyi ön- kormányzat forgalomképtelennek nyilvánít. Korlátozottan forgalomképesek a közművek, intézmények és középületek, továbbá a helyi önkormányzat által meghatározott ingatlanok és ingó vagyonok. A helyi önkormányzatokat egyébként megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetve terhelik. A testület vállalkozhat, ám ez a kötelező feladatok ellátását nem veszélyeztetheti. Szólni kell a bevételekről is. A feladatok ellátásának feltételeit saját bevételekből, átengedett központi adókból, más gazdálkodó szervektől átvett bevételekből, központi költségvetési normatív hozzájárulásokból, valamint állami támogatásokból teremti meg. A saját bevételt képezik a helyi adók, a saját tevékenységből, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj, átvett pénzeszközök, az önkormányzat területén kiszabott és onnan befolyt környezet- védelmi és műemlékvédelmi bírság külön jogszabályban megállapított hányada, a vadászati jog értékesítéséből származó bevétel, valamint egyéb bevételek. Ez utóbbiak magánszemélyek jövedelemadójának meghatározott részeként, egyéb megosztott adóként, céltámogatásként kerülnek a kasszába többek között. Ezekkel gazdálkodhat az önkormányzat úgy, hogy alapítványt hozhat létre, közérdekű kötelezettségvállalást tehet, hitelt vehet fel, és kötvényt bocsáthat ki, a célhoz nem kötött forrást betétként helyezheti el, igénybe vesz egyéb banki szolgáltatásokat. A helyi önkormányzat az intézményét támogatásban részesíti. Nem vonhatja el és a támogatásba nem számíthatja be az intézmények kötelező térítési díjon kívüli bevételeit. Más által fenntartott intézmények működéséhez támogatást nyújthat. A gazdálkodás biztonságáért a képviselő-testület, a szabályszerűségéért a polgármester a felelős. A veszteséges gazdálkodás következményei az önkormányzatot terhelik, kötelezettségeiért az állami költségvetés nem tartozik felelősséggel. A fizetőképesség helyreállítása érdekében az önkormányzat köteles felfüggeszteni - a hatósági és alapvető lakossági szolgáltatások kivételével - a feladatok finanszírozását. A Tolna Megyei Tanácsi Építő-és <55TJ$> Szerelőipari Vállalat vállalati tanácsa PÁLYÁZATOT HIRDET IGAZGATÓI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE A munkakör 1991. január 1-jével tölthető be. Az igazgatót a vállalati tanács 5 évre választja meg. A VÁLLALAT FŐ TEVÉKENYSÉGI KÖRE: magasépítési és ezzel kapcsolatos szakipari, szerelőipari munkák végzése, valamint a vállalat telephelyén lévő üzemek eredményes működtetése. A VT olyan pályázók jelentkezését várja, akik vállalják a vállalat szakmai hírnevének és több évtizedes gazdasági stabilitásának megtartását, piaci stratégiájának továbbfejlesztését, a dolgozók jövedelmének növelését és a már megkezdett átalakításra megfelelő korszerű programjuk van, s ezáltal a vállalat hosszú távú további eredményes működését biztosítani tudják. A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉNEK ALAPVETŐ FELTÉTELE:- felsőfokú végzettség,- legalább 10 éves vezetői gyakorlat,- menedzsertípusú rátermettség és együttműködési készség,- erkölcsi bizonyítvány, büntetlen előélet. AZ ELBÍRÁLÁSNÁL ELŐNYNEK SZÁMÍT: ha a vállalat profiljába tartozó munkák területén piaci ismeretekkel és kapcsolatokkal rendelkezik. BÉREZÉS: az igazgató díjazását, anyagi érdekeltségét megállapodás szerint - a hatályos jogszabályok keretei között - a vállalati tanács állapítja meg. A PÁLYÁZAT TARTALMAZZA A PÁLYÁZÓ: részletes önéletrajzát, szakmai tevékenységének ismertetését, a pályázati feltételeket igazoló okiratokat, illetve másolatát, a pályázat szerinti munkakörben való működésének előzetes tájékoztatás alapján kialakított koncepcióját. A pályázatról részletes felvilágosítást ad: Tóbiás János, a vállalati tanács elnöke. Telefon: 74-11-122. A pályázat benyújtásának határideje: 1990. november 30. A pályázat elbírálásának határideje: 1990. december 21. A pályázatokat a fenti időpontig kérjük ajánlott jevélben postára adni. A borítékon jól látható módon feltüntetni: PÁLYÁZAT. Cím: Tolna Megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat Szekszárd, Keselyűsi u. 22. Postacím: 7101 Szekszárd, Pf.: 28. Tóbiás János, a vállalati tanács elnöke. A pályázatokat bizalmasan kezeljük. Annak elbírálásáról a vt dönt. Az elbírálásról a pályázatok egyidejű visszaküldésével írásban értesítjük a résztvevőket. (27/4(
