Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)
1990-10-11 / 161. szám
1990. október ti. NÉPÚJSÁG 5 DR. JÁNOSI GYÖRGY Ml ŐT SZERETNÉNK Szekszárdi polgármesternek ÉS ÖN? Szavazzon a listánkra! „Ebben a szakmában a krajcárokért is meg kellett dolgozni” kifizetni az adót, mert nincs annyi haszon, akkor azt válaszolták, hogy adjuk be az ipart. A fiam is ezt a szakmát tanulta, de régen abbahagyta, a té- eszben dolgozik. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Remek mesterek A bátaszéki kékfestő munkafázisokat, 52 évig ezt csinálta, ha álmából felébresztve kérdeznék, akkor sem tévesztené el ezt, éppúgy, mint a hétpecsétes titokként őrzött mintafestékek receptjét.- Ebben a szakmában a krajcárokért is meg kellett dolgozni, mert ha szépre, pontosra csinálta az ember az árut, akkor az ugyancsak sok időbe tellett -, mondja elővéve és mutatva az indigóval festett, pávás mintás asztalterítőt és a szőlőlevelekkel díszített, világos, meleg festésű anyagot.- Három éve abbahagytam a munkát -, halljuk. - Üldözött szakma volt a miénk. Alig értem oda a vásárba, már jöttek a papírral és kérdezték, hogy mennyi portékám van, aztán képesek voltak meglesni, hogy tényleg annyit adok-e el. Aztán ha nem, jött a büntetés, 40,70 ezer forint, kinek mennyi vagyona volt. Itt Tolnában megölték az adóval a kékfestőket, Baranyában nem piszkálták őket annyit, ott több van még ma is belőlük. Ha panaszkodtunk, hogy nem tudjuk A műhelyajtó - mintegy a mesterség címereként - kékre van festve Stengel János kékfestőnél Bátaszéken. Belül a 140 mázsás mángorlót lassan beszövi két szorgalmas keresztespók. A három méter mély festékeskádat viszont most is lehetne használni, alján még csillog a festék. A kád mellett mintázó, fölötte az abroncsokon 60 méter anyagnak van hely, a mosóüstök külön helyiségben sorakoznak.- Az anyagot - pamutárut, sifont - megvettük fehéren, aztán kifőztük, mostuk, szárítottuk, utána keményítettük, vasaltuk. Ezután lett mintázva, majd festve. Festés után többszöri mosás, öblítés, szántás következett, végül a simítás. - A 82 éves mester egyszuszra sorolja a KDNP az első fordulóban A BIZALOM SZÁMAI mm ■■ ■■■■■■ Köszönjük, hogy Ön is hitelesnek találta jelöltjeinket! 1. A10 000-nél kisebb lélekszámú településeken megválasztott képviselők és polgármesterek az állított jelöltek arányában (100 jelöltnél többet állító parlamenti pártok) a) Kislistán választott képviselők 1. KDNP 43,09% 2. Fidesz 41,39% 3. MDF-FKgP-KDNP 39,45% Polgármesterek 1. KDNP 35,00% 2. MDF 20,19% 3. SZDSZ 19,92% 2. a) A10 000-nél nagyobb lélekszámú településeken szerzett összes mandátumok (Budapesttel együtt) 1. SZDSZ 99,00% 2. MDF 89,00% 3. SZDSZ-Fidesz 66,00% 4. KDNP 53,00% b) A 10 000-nél nagyobb lélekszámú településeken szerzett összes mandátumok (Budapest nélkül) 1. MDF 2. Független 3. SZDSZ 4. KDNP 48,00% 48,00% 45,00% 40,00% A saját sorsáról Ön döntsön! KERESZTÉNYDEMOKRA TA NÉPPÁRT (102) India negyezer nepe Nem kevesebb mint 4384 (négyezer-háromszáznyolcvannégy) önálló - etnikai, nyelvi, kaszt- és törzsi - közösség alkotja India jelenleg 840 milliósra becsült össznépességét. Ezek közül 869 tartozik az úgynevezett „bejegyzett kasztok és törzsek” (az „érinthetetlenek”) kategóriáiba, 1051 -et pedig az „elmaradott osztályok” gyűjtőnéven tartanak számon. A külföldön elterjedt közhiedelemmel ellentétben az indiai közösségek többsége nem vegetáriánus. Legnagyobb részük kétnyelvű, a törzsi területeken élők körében pedig gyakori a háromnyelvűség. Ezeket az adatokat - több tízezer egyéb tény és szám mellett - az „India népei" című 110 kötetes mű tartalmazza, amelyet a napokban Delhiben mutattak be a sajtó és a szakmai körök képviselőinek. Az India Antropológiai Felügyelőségének irányításával készített monumentális adattár első ízben nyújt teljes képet a világ második legnépesebb országának etnikai, nyelvi, társadalmi, néprajzi sokféleségéről. Összeállítása csaknem 400 szakember ötéves munkájának az eredménye: a felmérések készítői több mint húszezer olyan emberrel folytattak helyszíni beszélgetéseket, akikről úgy vélték, hogy tudományos megbízhatósággal reprezentálhatják India négy és fél ezer falvának és 941 városának lakóit. A vállalkozás irányítói az Indiában élő közösségeket elválasztó - mint mondják, „továbbra is óriási” - információs szakadékok áthidalását tekintették legfontosabb céljuknak. Az „India népei" nem puszta katalógus. A közösségek teljes körű felsorolása mellett tartalmazza azok alcsoportjait és részközösségeit, a leszármazási vonalakat, a klánokat, a családneveket, valamint a címeket és rangokat. Az egyes közösségek leírása magába foglalja etnikai eredetüket, földrajzi megoszlásukat, társadalmi szerveződésüket, gazdasági helyzetüket és önmagukról alkotott képüket. A felmérés számos figyelemre méltó jelenségre és tendenciára világított rá. Egyik legfontosabb megállapítása a közösségek régiókhoz, illetve regionális kultúrákhoz való - jórészt a történelem előtti időkre visszanyúló - erős kötődésével kapcsolatos. Ezzel magyarázható, hogy az indiai közösségek 80-90 százaléka a (nyelvi határokhoz igazodó) szövetségi államokban, illetve szövetségi területeken él, és csak nem egészen 10 százalékuk szóródott szét több állam területén. A vizsgálatok megerősítették, hogy a kaszt és a „dzsati” (az a szűkebb csoport, amelyet a születés, a szűkebb közösség közös rituális öröksége jelöl ki az egyén számára) politikai szerepét tekintve napjainkra megmerevedett, történelmileg azonban dinamikus egységnek tekintendő. Lényeges felismerés, hogy erősödőben van a törzsi öntudat (Indiában a „törzs" ma már inkább közigazgatási, semmint szociológiai ismérveken alapuló fogalom), viszont jelentős mértékben visszaszorult (korántsem tűnt el) az „érinthetetlenség” mint társadalmi tény. A vizsgálati adatok szerint az indiaiak 75 százaléka immár az „érinthetetlenséghez” kötődő egyetlen tabuval sem azonosul. ERDÉSZ JENŐ (Újdelhi) Szölőleveles minta A kádakban akár még festeni is lehetne
