Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)
1990-10-05 / 156. szám
4 NÉPÚJSÁG 1990. október 5. A megismerés fokozatai!- OÓh, de szerelmes vagyok!!!- Szeretem!!- Vannak furcsa dolgai!- Hogy ez miket művel!!- Hát ez tiszta hülye!!!- Hála istennek, végre megszabadultam tőle!- Jé, milyen ismerős, mintha láttam volna már valahol! Zs Gitársuli 2. Az elmúlt alkalommal röviden bemutattam a gitárt, mint meghódítandó hangszert. Ma a kezdők általában legnagyobb gondját jelentő hangolás kerül terítékre. Már hangolunk is! Mielőtt azonban nekilátnánk ennek, feltétlenül meg kell ismerkednünk az önmagukban megpendített húrok hangjaival. Ezek - a legvastagabbtól a legvékonyabb felé haladva (6 húros gitár esetén) - E, A, D, G, H, E. % Ha nagyon pontosan akarunk hangolni, akkor egy „normál A”-t kell valahonnan beszerezni. Budapesten pl. a telefon egyik szolgáltatása, de a célnak a legjobban a hangvilla felel meg (ugyanakkor jó pl. a zongora, vagy a hangolósíp is). A G-húr, második érintőközénél lenyomva (és megpendítve) egy A-t kell adjon. Ha ez mélyebb, mint a „beszerzett” normál A, akkor húzni, ha magasabb engedni kell a húron egész addig, míg egyformának nem érezzük a kettőt. Ha ez rendben van, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a húrt üresen megpendítve G-hangot kapunk. A többit pedig ehhez hangoljuk, mégpedig úgy, hogy az eggyel (nekünk a gitárt fogva) feljebb levő (vastagabb) húrt az ötödik érintőköznél lenyomjuk és összehasonlítjuk a már behangolttal. Eltérés esetén természetesen ismét addig eresztünk vagy húzunk a hangolandón, amíg nem „stimmel”. Most már a D-húr is jó. Megint eggyel feljebb lépünk és most az A-húrt nyomjuk le az ötödik érintőköznél és ezt a hangot hasonlítjuk az üresen pendített D-húrhoz (a közvetlen alatta levőhöz). Ha ez is jó, akkor a legfelső, legvastagabb húr ötödik érintőközét nyomjuk be és hasonlítjuk össze az eggyel (nekünk) alatta levő, üresen pendített A-val. Ezzel a legvastagabb húrok hangolása kész, most következik a vékonyak „beállítása”. Itt némileg módosul a fenti eljárás, mivel visszatérünk a G-húrhoz és ennek most a negyedik érintőközét kell benyomni. Ehhez a lenyomott hanghoz hasonlítjuk az üresen megpendített H-húrt, amit addig kell húzni vagy ereszteni, amíg a két hang nem egyezik. Ezután a H-t nyomjuk le az ötödik érintőjénél és hasonlítsuk össze az üresen pendített E- vel (közvetlen nekünk alatta). Természetesen most az E-t kell húzni vagy ereszteni. A jobb megértés kedvéért készítettem egy ábrát, ami bizonyos mértékig csalóka (fent és lent viszonya). A gitár fogólapját ábrázolja, legalábbis annak szükséges részletét, úgy, mintha az mondjuk egy asztalon feküdne. A bal oldali vastag vonal a fogólap vége (itt kezdődik a gitár „hangolófeje”), a jobb oldalon, az ötödik érintőközbe rajzolt karika (pötty) pedig általában minden gitáron megtalálható - jelzi, hogy itt lenyomva kell hangolni. A bal oldali betűk az üresen megpendített húrok hangjait, a fekete pöttyök melletti bekarikázott betűk pedig az ott lenyomott húr megpendítés utáni hangjait jelzik. Még egy - nem mellékes - apróság. A normál A-hang beszerzése többnyire (még zenészeknek is) gondot jelent. Egy ötlettel segíthetek azonban ezen is. Nagyjából a húrfeszességből következtethetünk arra, hogy „hol tart” a húr, azaz nem nagyon laza-e (tompa, gyenge hang, zörgés) vagy nem túl feszes-e (nehéz lenyomni, nagyon vágja az ujjat stb.). Itt is először a G-húrt érdemes megvizsgálni és engedni vagy húzni rajta - találomra. Ha ezt beállítottuk, a többit már az előzőekben ismertetett módszerrel hozzá lehet hangolni. Gitárunk nem lesz ugyan hangra pontos, de önmagában nem lesz hamis, az akkordok ugyanúgy zengenek rajta. (Mondjuk pl. a D nem igazi D, de ráfogjuk és úgy vesz- szük, mintha az lenne.) Ezzel kész is a hangolás, kezdetét veheti - a jövő alkalommal ismertetendő - akkordjáték. SZEIFERT DEZSŐ- Szia. Szeretlek. Megmondanád a neved! Használt dal- Esti Hírlap! Megjelent az Esti Hírlap. Szenzáció. Ki ölte meg Napóleont? Arzén volt a tapétában! Ki ölte meg Napóleont? Arzén a tapétában... és jó, meleg puha ágyba! Használtak lettünk Drágám Használt a szerelmünk Használt a bánatunk és Használt lett mindenünk Használt a házunk a kertünk Meg az idegrendszerünk Használt a szemünk, használt a szánk Használt az orrunk és fülünk Használtan nézünk és elhasznált Hangokat adunk és veszünk Használt a lábunk között a tér És a remény Pedig valamikor Vadonatújak voltunk mindannyian Begörcsölünk lassan És ezt nem tudjuk kiheverni (Azért, szép dolog az elmúlás. Az a jó benne, hogy elmúlik az egész.) A. E. Bizottság CMC Relativitás, relativitás, relativitás... Félúton megáll egy alma. Bajban van a szokás hatalma. Sok Newton haját tépi. Fél világ döbbenten nézi, Hogy félúton megáll az alma, Bajban van a szokás hatalma. Dicső faj, nem olyan bárgyú, Az almára lő minden ágyú. A földön szétfröccsent az alma, Győzött a szokás hatalma. Ez újabb siker, nem vitás, Éljen a relativitás! Relativitás, relativitás, relativitás... Relativitás Nincs más hátra, mint előre Szökőkút illanó permete múló mosolyt lehel telkedbe, előle félre nem állsz. Másnap tömegben csörtetve, félő kézrázással futásra készen vízágyú ütésére vársz. Harmadnap belehasít a döbbenet agyadba és azonnal letisztul a gondolat: Szökőkúttól futni el, vízágyúval szemben állni keménységre ez nevel, ez oldja meg gondodat. B. NAGY LÁSZLÓ Csigamese A csigakislány és a csigakisfiú az erdőben sétáltak. Egy nagy lapulevél közelébe érve így szólt a csigakisfiú:- Tyű, odanézz csigakislány, mekkora lapulevél! Bújjunk be alá!- Ugyan, hova nem gondolsz - pirult el a csigakislány. - Majd ha lesz nagyobb... esetleg! A csigakislány és a csigakisfiú továbbmentek hát. Kisvártatva egy még nagyobb lapulevélhez értek.- Azta, mekkora lapulevél! - csillant fel a csigakisfiú szeme, s közben a hideg veríték lepte el.- Bújjunk be alá csigakislány - kö- nyörgött.- Neem! Majd ha lesz nagyobb... esetleg. A csigakislány és a csigakisfiú hát még tovább sétáltak az erdőbe, mikor is egy, az előzőnél is sokkal nagyobb lapulevélhez értek. A csigakisfiú habzó szájjal kö- nyörgött:- Csigakislány, most már bújjunk be a lapulevél alá, jó!?- Neem - makacskodott a csigakislány. - Majd, ha lesz nagyobb... esetleg! így aztán a csigakislány és a csigakisfiú tovább sétáltak az erdőben. Kisvártatva a csigakislány felkiáltott:- Hű, milyen hatalmas lapulevél! Bújjunk be alá csigakisfiú. De a csigakisfiú lógó orral ezt mondta:- Ó, csigakislány, eddig felcsigázott csiga voltam, most meg .már elcsigázott csiga vagyok...! EFOTT 1990. Hova lettél Giovanni?- Giovanni, már megint hol csavarogtál? - szinte ordította anyja. - A fene egye meg, hogy soha nem vagy itthon. Na, hol voltál! Ó hogy... Milyen a ruhád! Takarodj vacsorázni! Előbb tisztísd le a cipőd. Mindig én pucolom ki, már hány éves vagy és milyen tunya. Úristen, hát ez már nem lehet Itt gürcölök, mint egy állat, ez meg itt szórakozgat. Többé nem mehetsz el sehova és ha 10-nél később jössz haza nem engedlek be. Jegyezd meg... A többivel már nem törődött, csak bevágódott a konyhába. Ez már csak így megy minden este. Az ordibálás és a pesz- szimizmus olykor az agyára ment. A konyhaasztalon Luigi táncolt ördögi ritmusban és énekelt:- Giovanni, Gi-o-vanniii... Már nem tudta befejezni, annyira nevetett. Harsányan és erőszakosan, majd hirtelen a nyakába ugrott.- Ne szólj a maminak! - és mint egy macska hízelgett, ugye nem szólsz, na Giovanni, szeretlek. - Nem bírt ellenállni. Megsimogatta, felkapta. Majd odarohant a hűtőszekrényhez és ebben a pillanatban gyomra hatalmasat kordult - Estharang, vacsora! - ugrált Luigi. - Kérsz enni Lui?- Hát persze Lui éhes, nagyon éhes - hülyéskedett.- Nos akkor! - és egy színpadias mozdulattal úgy vette ki a tejfölt mint a dráma végén a főhős a pisztolyát, mikor tépett hajjal agyonlőni készülődik.- Csináljunk boszorkánykonyhát! - nyaggatta a csimpaszkodó szőkeség.- Hát, jó, paprika, só, hagyma, bors, ke- verem-kavarom. - Én is, én is - És most hamm, bekapom - a kanalat a kapálódzó apróság szájához emelte. - Most én jövök, na Lui ne fogd le a kezem, kikapsz, ezek a büdös kölykök! - És anyját utánozta. Lui már a földön fetrengett, közben Giovanni szerzett egy másik kanalat. Zabáit, már reggel óta nem evett, persze gondolt Luira is, hagyott neki. Délben nem jött haza, Antonióval csavarogtak a belvárosban, szórakoztak a rendőrökkel. Most égette a torkát a túlfüszerezett tejföl, de jólesett Nem tudta elgondolni Lui, hogy miért tömi magába ezt a mardosó lángot. Végre talált egy fél szelet kenyeret - ahogy a hűtő tetején matatott, eltette, jó lesz rágcsálni. Imádott rágcsálni, főleg ha annak amit csócsált szerette az izét Most gyorsan felugrott mert már tűz égett a torkában, észrevette a konyhapolcon a köcsög tejet. Anyja biztos aludttejnek szánta, de ez most nem érdekelte, felhajtotta. Akkor Lui megint nekitámadt: - Giovanni, én is, én is kérek - a végét már ő itta meg. A két cinkos azonnal nekilátott a takarításnak. A hűtőről a paprikát, a mozaikról a tejmaradványokat Lui cipőjét az asztalról. Összekacsintottak és elindultak kifelé. Ekkor jutott eszébe az anyja, már megint mos, mindig mos. De most el kell tűnnie, az ajtóban lelépett előle. Botrány! Mit fog kapni ezért reggel? Pongy (folyt köv.) Pukuj-pukuj Tán pukuj-pukuj fészekben költött a világra anyám. Hogy szomorú legyek mindig hogy szüneteién sírjak, akar fészkén a pukuj madár. Ki volt anyám, aki megszült? apám, akivel egyesült? Hogy miként a pukuj-pukuj, hegyszorosokban, hágókon kóvályogjak társatlanut. A kopár csúcsra felmegyek, a bánatom oda talán nem követ. De mindenre csak még jobban emlékezem, hallgatván, hallgatván a fütyülő szelet. « (Indián népdal!) Aranyköpés Gondolataiba akart menekülni, de kiderült, hogy nincs hova. Alkoholizmus három felvonásban 1. Mindenkinek hinni kell valamiben. Én azt hiszem, iszom még egy pohárral! 2. Tán ittam, tántorgók, de részeg az nem vagyok! 3. Hukk-hukk és hamarosan sötétség! Csak egy szó a szerelem Johannes Mario Simmel regényében romantikus szerelem éled egy olyan világban, ami nem más mint: Bürokratizmus és korrupció amely már csírájában eltapossa a jót. Sznobság, ami gátat állít minden újnak. Deviáns emberek, akik nem képesek normális emberi érzelem kinyilvánítására. Hatalom, mely ellen tenni nem lehet. • Nincs szükségünk Kasszandra jóslatára, hogy sejthessük a végkifejletet. Simmel nem adja meg az olvasónak azt az örömet hogy életben hagyja hősét. Oliver cinizmusával és tragikus halálával társadalombírálatát fogalmazza meg. Lesújtó véleményét az emberekről, kik homlokukra tűzhetnék „Mi urunk a Pénz". Az ismerős sor Adytól származik, ő 1877-ben született. 1990-et írunk szeretném tudni az évszámot melyben egy új igazság születik: Az ember érték mindenekfelett! Zs A SZIL szerkesztősége Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Tel.: 16-211/12. Szerkesztő: Zsédely Andrea. Grafikus: Lengyel Levente. Munkatársak: Sziprtó Erika, Tulok Imre, Major Péter. Ügyelet: október 8-án 16 órától 20.30-ig.
