Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)

1990-10-05 / 156. szám

TOLNAI • TÁRSADALMI - POLITIKAI NAPILAP • ARA: 5,80 Ft 1990. október 5., PENTEK I. évfolyam, 156. szám „Csata” az Alexanderplatzon Keserű véget ért Berlinben Németor­szág újraegyesítésének fesztelen ün­neplése: még éjféltájban is a könnygáz- gránátok csípős füstje terjengett a berlini Alexanderplatz környékén, miután szer­dán este a nyugat-berlini rendőrség vi­déki alakulatokkal megerősítve a főváros keleti részében is megmutatta erejét: tüntetőkkel volt kénytelen összecsapni, vízágyúkat és könnygázgránátokat be­vetni. * ­Az első és nem végleges adatok sze­rint az alexanderplatzi „csata” után 200 sebesültet szállítottak kórházba, köztük rendőröket, és 180 embert vettek őrizet­be. A tüntetést a kreuzbergi anarcho-ba- loldali erők szervezték. Jelszavuk - „Né­metország - pofa be” - már az újraegye­sítés éjszakáján ráfestették a Berlini fal még megmaradt darabjaira. Az újraegye­sítést ellenző demonstráció szerdán dél­után kezdődött. (Folytatás a 2. oldalon.) Moszkvában már havazott Hosszú, kemény telet jósolnak a ta­pasztalt moszkvaiak. Vannak, akik táv­prognózisok tudományos érveire hivat­koznak, vannak, akik csupán arra építve jövendölnek, hogy elképzelhetetlen egy­más után négy enyhe tél. Ha a telet nem a csillagászati dátumok alapján számítjuk akkor igaznak ígérkeznek a komor jósla­tok, hiszen szerdán már havazott. Amo­lyan futó hózivatar volt csupán, s egyelő­re komolyabb havazást a következő na­pokra sem ígér a meteorológia, az éjsza­kák már fagyosak, s az egész szeptem­ber azt mutatta, hogy a moszkvai felhők­nek óriási csapadékutánpótlásuk. Az edzett moszkvaiak és a sorsukban átmenetileg pár évre osztozó külföldiek egybehangzóan mondják, hogy a hide­get még csak el lehet viselni, de... (Folytatás a 2. oldalon.) Az állampolgárok nélkül nem működik a demokrácia Irakból Az amerikai külügyminisztérium adatai szerint több mint 900 ezer külföldi mene­kült el Irakból és Kuvaitból azóta, hogy Szaddam Húszéin csapatai elfoglalták Kuvaitot. Lawrence Eagleburger helyettes kül­ügyi államtitkár szerdán Washingtonban egy szenátusi bizottság előtt azt mondta, hogy valószínűleg még kétmillió külföldi fogja követni az eddig elmenekültek pél­dáját. Eagleburger közölte, hogy az Irak­ból elmenekült külföldiek közül több mint 540 ezren Jordániába, 70 ezren Szíriába, 40 ezren Törökországba és 20 ezren Iránba távoztak. Kuvaitból több mint 240 ezer külföldi távozott Szaúd-Arábiába és az Öböl térségében fekvő más országok­ba. Az amerikai politikus hangsúlyozta, hogy a menekültek legtöbbször csak né­hány ingóságukat tudták kimenekíteni Irakból, illetve Kuvaitból. Sokan csak több száz kilométeres sivatagi kóborlás után értek biztonságos földre. Eagleburger bejelentette, hogy az Egyesült Államok 10 milliárd dollárt sze­retne összegyűjteni nemzetközi támoga­tással a menekültek segélyezésére és hazaszállításuk előmozdítására. Közölte, hogy Washington több mint 5 milliárd dollárt biztosít erre a célra. Kormányszóvivői közlemény a földkérdésről A kormányszóvivőt felhatalmazták az alábbiak közlésére: A kormány - meghirdetett programjá­nak megfelelően - támogatja a magántu­lajdonon alapuló vállalkozói mezőgazda­ság kialakulását. Ehhez ösztönzi az ága­zat privatizációját, melynek felgyorsítá­sához az Alkotmánybíróság határozatá­val összhangban a parlament elé terjesz­ti a földtulajdon rendezésének törvényét, és a tulajdonosok szövetkezését szabá­lyozó törvényt. A kormány továbbra sem mond le a korábbi tulajdonosok kártala­nításáról, s ennek megfelelően új törvény keretében kívánja a földtulajdonosok jo­gos igényét rendezni. A kormány fellép azok ellen, akik az Alkotmánybíróság döntését a mezőgazdaságban vállalkoz­ni kívánók megfélemlítésére akarják ki­használni. Kormányzati vélemény a hongkongiak letelepedéséről Eddig mindössze egy a konkrét kérés A magyar kormány teret ad minden hozzánk érkező működű tőkének, szíve­sen támogatja a külföldi befektetéseket - mondta Székely Árpád, a Miniszterelnöki Hivatal kormánytanácsosa a hongkon­giak letelepedési szándékával kapcso­latban elterjedt hírekről az MTI munkatár­sának, de nyomban hozzátette: a letele­pedni kívánók képviselői mindeddig nem jelentkeztek hivatalos magyar szervek­nél. A felröppent hírekkel ellentétben nem állnak sorban nálunk a betelepülni szándékozó hongkongi üzletemberek. Eddig mindössze egy személy kereste csak meg az illetékes magyar szerveket ilyen kéréssel. Közvetítők ugyan már több alkalommal jelentkeztek, de konkrét javaslatot a befektetésekkel kapcsolat­ban ök sem hoztak. Arról, hogy a hong­kongi tőke kisegítené Magyarországot a válságból, a kormánytanácsos azt mondta: komolytalan ez az elvárás, nem valószínű, hogy üzletemberek tőkéjüket bármelyik ország adósságának törlesz­tésére fordítanák. Ha azonban működő­töké behozataláról van szó, akkor termé­szetesen számtalan lehetőség van ha­zánkban. A közelmúltban a Lenia-Wawel osztrák-magyar kft. képviselői jelentet­ték be, hogy hongkongi üzletemberek egy csoportja megkereste az osztrák Wawel tőkéscsoportot azzal a kéréssel, hogy ajánlatukat juttassák el a magyar kormányhoz. Ennek lényege, hogy csak­nem 20 ezer család települne le hazánk­ban, mérnökök, középfokú műszaki vég­zettségű emberek és magasan kvalifikált szakmunkások. Közvetve számos nagy­tőkés is jelezte letelepedési szándékát, s azt, hogy komoly tőkét akarnak behozni az országba. Székely Árpád szerint ilyen tömegű ember letelepítése nemcsak kormányza­ti döntésen múlik, hanem a helyi önkor­mányzatok hozzáállásán is. Számítani kell arra is, hogy a külföldiek beáramlása főképp a munkanélküliek számának egyre gyorsabb emelkedése miatt, belső feszültségeket okozna. Tisztázásra váró kérdéseket vet fel az is, hogy a befekteté­si szándék nem jelenti azt, hogy a külföldi magyar állampolgárságot is kér, és for­dítva, a letelepedési szándék nem azo­nos a befektetéssel. Szovjet-kínai csapatosökkentés Moszkvában szeptember 10. és 28. között megtartották a szovjet és a kinai határ menti csapatcsökkentési tárgyalá­sok első fordulóját - közölték csütörtö­kön a szovjet fővárosban. A kínai küldött­ség Üzbegisztánba és Kazahsztánba is ellátogatott, ahol katonai létesítménye­ket tekintett meg. A tárgyalások következő fordulója Pe- kingben lesz. t A Reuter brit hírügynökség nyugati diplomaták becsléseire hivatkozva azt jelentette, hogy a Szovjetunió mintegy 750000 katonát állomásoztatott a Kíná­val közvetlenül határos területeken az előtt, hogy Mihail Gorbacsov tavaly beje­lentette a csapatok 120 000 fővel történő egyoldalú csökkentését. A csapatcsökkentésről szóló szovjet- kínai megállapodást a két ország külügy­minisztere irta alá Li Peng kormányfői moszkvai látogatása idején. Fülöp-szigefék: lázadók foglalásai A Fülöp-szigetek lázadó katonai ala­kulatai csütörtökön két várost is ellenőr­zésük alá vontak a déli Mindanao-szige- ten, amelyen kikiálották a „független köz­társaságot”. A városok megszállására az a tény utal, hogy a zendülők parancsnoka, Alexander Noble ezredes két páncélos­ból és tíz - katonákat szállító - teherautó­ból álló menetoszlop élén végigvonult a sziget északi részén lévő Cagayan de Oro városának főutcáján (előzőleg Bu- tuan város helyőrségét foglalták el). Cagayan de Oróban a lázadók nem üt­köztek nagyobb ellenállásba. Mindössze harminc katona védi továbbra is a város egyik - a kormány fennhatósága alá tar­tozó - katonai táborát. A felkelők Manilában eljuttattak a hír- ügynökségekhez egy közleményt, amelyben tudatják, hogy megalakították a szabad és független „Mindanaói Szö­vetségi Köztársaságot”. Beszélgetés Bihari Mihály politológussal a helyhatósági választások első fordulójáról (írásunk a 3. oldalon olvasható.) Mai számunkban: Újabb nacionalista szervezet Romániában Romániában újabb nacionalista szervezet alakult: a Tineretui Liber című bukaresti napilap tudósítása szerint Marosvásárhelyt létrehozták az „elmagyarosított románok demokratikus szövetségét”, amelynek kinyilvánított célja „helyreállítani a történelmi igazságot tagjai etnikai hovátartozását és nemzetiségét illetően”. (Folytatás a 2. oldalon.) „Répavonat” Kaposvárra Ha a cukor szót hallja az ember, való­ban felmegy a cukra, hiszen az áremelés, a nincs jut eszébe róla. Az előbbit hétfőn­ként már rendszeresen megtapasztaljuk, míg az utóbbit most, az aszály után szüret táján. Hogy jelenleg mégis a cu­korról, pontosabban annak nálunk hasz­nálatos alapanyagáról, a répáról beszé­lünk, annak nincs más oka, mint az, hogy cukorrépát szállító tehergépkocsikat lát­tunk a szakályi vasútállomásra tartani. Utánuk eredve megtudtuk, a Hőgyészi Állami Gazdaság takarítja be hatvanhek­táros ürgevári táblájáról a termést, na­ponta 5-8 tehergépkocsi hordja, s ha minden simán megy - nem hátráltat az időjárás -, akkor napi harminc vagon cu­korrépa kerül a vasútállomásra, onnan pedig majd Kaposvárra, a cukorgyárba. A Gemenc Volán Dombóvári Üzem­egységének dolgozója, Kocsis Lajos, nem először vesz részt a cukorrépakam­pányban. Most is, mint évekkel ezelőtt, a Fadroma homlokrakodóval egybetolja a répát - ahogy ő mondja: depóz utána pedig szállításához a vagonba rakja. A napi 10 órát dolgozó gépkezelőtől ami­kor arról érdeklődtünk, mi a különbség a tavalyi és az idei cukorrépa között, el­mondta, az idei kisebb növésű, az aszály miatt kevesebb a hektáronkénti hozam, de elfogadható a termés, a cukorfokot Gyarapszik a répahalom még nem ismerik, arról viszont beszél­gettek, hogy nem indokolja semmi a cu­kor árának emelését. Nem akkora a baj mint ahogy mondják - summáz, maja közli: - Tavaly ilyenkor már végeztünk a cukorrépával, az idén később kezdtük, de ha minden klappol, tíz nap alatt ké­szen vagyunk. Munkában a homlokrakodó Egy pillanatra megpihen a gép menekülő külföldiek

Next

/
Oldalképek
Tartalom