Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)

1990-10-21 / 170. szám

1990. október 21. NÉPÚJSÁG 5 Mázli-sorsjegy Főnyeremény: Renault 5-ös személygépkocsi „E sorsjegy nem pártlista, itt a nyertes mázlista”. Ezzel a szlogennel indított útjá­ra a Magyar Szabadidősport Szövetség egy új sportsorsjegyjátékot, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a befolyt összeget a szabadidősport fejlesztésére hasz­nálja fel. Mint azt Szilágyi Dezsőtől, a megyei szervezet ügyvezető elnökétől meg­tudtuk, százezer sorsjegyet igényeltek Tolna megye számára. És hogy kik is áru­sítják a 20 forint értékű szelvényeket? A kérdés fontos, hiszen akik résztvesznek e tevékenységben, jutalékot kapnak. Elsősorban a szabadidősport-szövetséghez kapcsolódó szervezetek (bizo­mányba 8 forint, készpénzfizetés esetén 10 forint a jutalék jegyenként), a sport­egyesületek, a diáksportkörök, azok a társadalmi szervezetek, akik támogatják a sportot (bizományba 6 forint, készpénz 8 forint), valamint az egyéni árusítók (bizo­mányba 3 forint, készpénz 5 forint). Tehát a szövetség nemcsak saját „háza táját” kívánja dotálni. A játék október 10-től december 31-ig tart. No és a legfontosabb, a nyereménylista: 1 db Renault 5-ös személygépkocsi, 2 főnek négynapos utazás a wimbledoni teniszversenyre, 2 főnek négynapos utazás Monte-Carlóba a Forma-1-es futamra, 2 főnek négynapos utazás a londoni maratoni futóversenyre, 2 főnek egyhetes részvétel a bécsi szabadidős sportközpontban, 500 ezer forintos nyeremény, 100 ezer forintos életbiztosítás és sokféle értékes ajándék. A sorsjegyekért a Tolna Megyei Szabadidősport Szövet­ségnél lehet jelentkezni (Szekszárd, Dózsa Gy. u. 1.). Kosárlabda NB 1. Egy hét alatt kettős szekszárdi bravúr A DVMSE nagy lehetőséget szalasztott el Johnson nem kell a svédeknek... A jövő évi, stockholmi fedett pályás at­létikai játékok szervezőbizottsága úgy határozott, nem hívja meg Ben Johnsont, aki letöltötte kétéves eltiltását és január­ban tér vissza ismét a pályára. A kanadai sprinter ugyan jelezte, hogy szívesen rajthoz állna a skandináv városban, a rendezők azonban nem tartanak igényt „szolgálataira”:- Ha Johnson indul, akkor a többi ne­ves, eredményes sportoló teljesen a hát­térbe szorul, és a figyelem csak rá, na és persze a doppingra irányul! A sprinter menedzsere, Ed Futerman ugyancsak meglepődött, hogy Ben Johnson nem szívesen látott vendég Stockholmban:- A döntést tudomásul vesszük, de mi mást is tehetnénk... Ben egyébként ettől függetlenül rendkívül elfoglalt lesz, talán még jól is jöhet neki egy rövidebb pihenő. Sportműsor Hétfő Kézilabda: Az NB ll-ben: Sárvár-Hús­ipari SE Szekszárd 14 óra. Labdarúgás: Körzeti bajnokság: Zom- ba-Sióagárd (Hegyi), 13.30 óra. Kedd Kézilabda: Megyei bajnokság: Tolna- Tengelic 10 és 11 óra. Kocsolán 9 órától „Kocsolai DSK-kupa”. Labdarúgás: Körzeti bajnokság: Bá- ta-Cikó (Deák) 13.30 óra. Tudósítóink figyelmébe! Kérjük, hogy a vasárnapi labdarúgó-mér­kőzések tudósításait a találkozók lefújása után közvetlenül telefonálják meg sportrova­tunkba. Vasárnap ügyeletet 14.30 órától tar­tunk a szerkesztőségben. Telefonszámunk: 16-211. Segítségüket előre is köszönjük! KSC Szekszárd-MTK-VM 78-75 (46-45). Szekszárd, 300 néző. V.: Bacs- fay, Vasvári. Szekszárd: Pott (12), dr. Oláh (14), Kranyecz (16), Petrik (15), Vár- konyi (17). Csere: Zerényi (-), Szilágyi (4). Edző: Szabó Ödön, Murvai Árpád. MTK-VM: Czinege (6), Bakai (8), Nagy (13), Bíró (12), Körmendi (20). Csere: Szőcs (2), Újvári (2), Suhajda (4), Róna­széki (-), Gerencsér (8). Edző: Gyimesi János. Gyors, 4-0-lal kezdtek a főváro­siak, amire Várkonyi és Pott válaszolt. Folytatódott a dobópárbaj, amiben 10-6- ra, majd 14-9-re elhúzott a palánk alatt határozottabb vendégcsapat. Az első triplát dr. Oláhtól láttuk, ezzel együtt a 7. percben 20-18-ra felzárkózott a Szek­szárd. Időt kért a fővárosiak edzője, a folytatásban felváltva estek a kosarak, ám a tudatosságot inkább az ellenfél já­tékában véltük felfedezni. A félidő dere­kán 30-23, merthogy továbbra sem javult a szemlátomást megtorpant házigazdák védekezése. Sőt, ziccereket is kihagytak. A 18. percben 42-41-re mégis a Szek­szárd vette át a vezetést, s egypontos előnyét szünetig megőrizte. Szünet után 50-45-re növelte előnyét a pályaválasztó. Közben rendkívül izgal­massá vált a találkozó, ami a sokat hibá­zó MTK-VM-nek is köszönhető volt. No, de kit érdekelt a fővárosiak megtorpaná­sa, amikor előbb hat, majd nyolc pontra nőtt a KSC előnye. A 34. percben 69-65- nél hazai időkérés, aztán a folytatásban egész pályás letámadásra áttért MTK- VM egyik irányítója, Czinege kipontozó­dott. Azzal együtt is, hogy elfáradt a hazai gárda, a közönség óriási bíztatása köze­pette tartani tudta egy-háromppontos előnyét. Önfeledt örömmámor kerítette hatalmába a sportcsarnokot, amikor a parázs hangulatú hajrából is sikerrel ki­kerülő hazaiak végső győzelmét ünne­pelte a publikum. Szép volt, lányok! Egy hét leforgása alatt két fővárosi patinás klub legyőzése „pestiesen” mondva, nem semmi! Kitűnt: az egész hazai együt­tes, illetve Bíró és Gerencsér. Bp. Honvéd-Dombóvári VMSE-Sa- max-Mediterrán 76-75 (44-44). Dombó­vár, 700 néző. V.: Váradi, dr. Páli. Bp. Honvéd: Halm (12), Zuffa (8), Jermolinsz- ki (12), Krasovecz (13), Heinrich (21). Csere: Gáli (10), Dávid (-), Molnár (-). Edző: Lukács Sándor. Dombóvár: Ács (15), Kudlacz (17), Miedzik (16), Góczán (10), Molnár (-). Csere: Czimbalek (3), Bosznai (-), Kerényi (14). Edző: Gróf Atti­la, Bálind József. A fővárosi együttes kez­dett jobban és a 4. percben 10-5-re ve­zetett. Három perccel később 18-14-re a DVMSE vette át a vezetést. A folytatásban már hat pontra nőtt a hazai előny, ám egy megtorpanás elég volt ahhoz, hogy a Honvéd 40-36-ra fordítson. Ezt az előnyt szünetig sikerült ledolgozni Miedzikék- nek. A második félidőben nagyszerűen kezdtek a vasutasok, 52-45-re elhúztak. Sőt, a folytatásban is ők játszottak fö­lényben, így előnyüket 74-65-re növelték a 35. percben. Ezután Molnár kipontozó­dott, majd a Honvéd kihasználta a ha­zaiak bizonytalanságát és 76-74-re új­fent fordított. Az izgalmas végjátékban még nyerhettek volna a házigazdák, de az utolsó harminc másodpercben semmi sem sikerült. Biztosnak látszó győzelmet engedett kicsúszni kezéből a Dombóvár. Kitűnt: Halm, Heinrich, illetve Góczán, Kerényi. Zalaegerszegi TE-Atomerőmű SE 86-63 (46-27). Paks, 800 néző. V.: dr. Gencsev, Farkas. Zalaegerszegi TE: Lu- kosius (32), Farkas (2), Kiss (8), Bodrogi (2), Lekarauskas (11). Csere: Bencze (3), Dobi (14), Kovács (3), Polster (11). Edző: Farkas Sándor. Atomerőmű SE: Pysz- niak (17), Munteán (4), Stankiewicz (16), Kovács (4), Mokos (-). Csere: Jankovics (5), Halmai (7), Radovics (10). Edző: Ju­hász Sándor. Feltűnően idegesen kezd­tek a csapatok, sok pontatlan átadással és dobással. Az 5. percben 10-6 a ven­dégek javára. A hazaiak dobóteljesítmé­nye ezután sem javult, s ezt a vendégek kihasználták. Tetszetős játékkal szinte zsinórban szerezték pontjaikat: 11. perc 21-9. A házigazda Duna-partiak tovább­ra sem tudtak kilábalni az igencsak mély hullámvölgyből, így a 16. percben 33-21 - es ZTE-előnyt mutatott az eredményjel­ző. A félidő hajrája is az egerszegiek fölé­nyének jegyében telt el. Fordulás után ott folytatták a csapatok, ahol az első játékrészt befejezték. A pak­siak hibát-hibára halmoztak, s ez az eredmény alakulásában is megmutatko­zott. A 26. percben 57-32-re növelte elő­nyét a vendégcsapat. Ezt követően egy kissé feljavult az Atomerőmű SE legény­ségének csapatjátéka, ám az egersze­giek hamar lehűtötték a házigazdák fel­villanását. A 31. percben így aztán már 68-46-ra állva hagyta ellenfelét a ZTE. Közben a házigazdák egyik legjobbja, Pyszniak kipontozódott. Nem hozott je­lentős fordulatot a véghajrá sem, hiszen ezen az estén játékuk sajnos csapnivaló volt. A 36. percben 80-54-re növelte elő­nyét a fegyelmezetten, tudatosan játszó ZTE. Teljesen megérdemelten nyertek a vendégek a rossz napot kifogó paksiak­kal szemben. Kitűnt: Lukasius, Polster, Lekarauskas, Dobi, illetve Pyszniak, Stankiewicz. „A válogatott 70 százalékát megölték a háborúban” Csőri, az exkajakos történelemkutató Egy magyar-svéd a kunok nyomában „Féltem, ha visszajö­vök, többet nem en­gednek ki az ország­ból”- Öt-hat évvel ezelőtt a sógorommal összeakasztottuk a bajszunkat, hogy vannak-e még kun leszármazottak vagy nincsenek. Na, innentől kezdve kezdtem el komolyabban foglalkozni a történe­lemmel. Igyekeztem hozzájutni minél több forrásanyaghoz, rengeteget olva­sok a magyar nép eredetéről és az ásatá­soknál is szívesen segítek. Mint például tavaly, tél környékén a Dunán a szek­szárdi Wosinsky Mór Múzeum munkatár­sainak... - emlékezett vissza - a névjegy- kártya szerint - László Csordás, a svéd­országi Hallsbergböl. Nem, nincs tévedés tisztelt olvasók, ez a sportoldal és nem egyfajta kulturális melléklet. Nem is a skandináv államban történt a beszélgetés, hanem Dunaföld- váron. Csordás László esetleg, ha úgy tetszik, Csőri vagy éppen Svéd Laci bá­csi í948-ban hagyta el Magyarországot. Válogatott kajakos volt az ezt megelőző időszakban. Sok mindennel foglalkozott, még több országot bejárt, élete akár egy képregény. Ennek mi most csak egy tö­redékét tudjuk olvasóink elé tárni, ugyanis Laci bácsi kérte, inkább a sport kerüljön előtérbe, mint személye. „Ha a szovjetek nem, akkor mi se...”- Budapesten születtem 1925-ben. Már 13 éves koromban is eveztem, de akkor még csak a cserkészeknél. Négy évvel később kezdtem el komolyabban kajakozni, ekkor már egyesületi szinten a Bp. Leventében, majd az Elektromosban. Javában zajlott a háború - sőt nem sok­kal később már Budapestet is bombáz­ták - de azért működött a sport, voltak bajnokságok, versenyek. Mivel nem akartam fogoly lenni, elhagytam az or­szágot, így kerültem Olaszországba. Egészen 1947-ig ott éltem, hiszen kinek volt kedve olyan rossz hírek hallatán ha­zajönni...- Később mégis hazajött. A háború után milyen állapotban találta a magyar kajaksportot?- Fiatal állapotban... Szomorú ok miatt: a válogatott 70 százalékát megölték a né­metek. Balatonit - ő egyébként nagyon- nagy név volt abban az időben - Nagy- majtényit, Weszelit, Kövért... azt hiszem, hat-nyolc kajakost. Benne voltak egy nemzetőr században, és megbízást kap­tak: vigyázzanak egy nagy lisztraktárra a Margit körúton. Éjszaka bejöttek az oro­szok, már mindenki kezdett örülni, hogy vége van, de másnap visszatértek a né­metek... A háború után a válogatottban talán ketten voltak húsz évnél idősebbek.- Kik jelentették ebben az időszakban a sportág krémjét?- Lírányi János, Varga Feró, Blahó Kál­mán és jómagam alkottuk az élmezőnyt. A Blahóval összeálltunk kettesben és szinte az egész Európát bejárva sok nagy versenyen diadalmaskodtunk. Az egyes­re nem fektettünk akkora hangsúlyt, hisz a svéd Fredriksson (többszörös olimpiai bajnok) mindenhol tarolt, kiemelkedően nagy egyéniség volt. Bajnokságokat nyertünk, majd készültünk az 1948-as londoni olimpiára, ezért Svédországba utaztunk edzőtáborba.- Blahó ezen az olimpián már Lírányi­val állt rajthoz, ön pedig London helyett Stockholmot választotta. Miért döntött a disszidálás mellett?- Mielőtt kiutaztunk Svédországba, azt mondták nekünk, a szovjetek nem men­nek Londonba, akkor mi sem. Akkoriban a vezetőkkel - elsősorban nem sportve­zetőkről van szó - finoman fogalmazva nem voltam jó viszonyban, ugyanis tud­tam néhány kétes ügyletükről. Féltem, ha visszajövök, többet nem engednek ki az országból. Ezért maradtam ott. Végül a szovjetek nem, de a magyarok mégis mehettek az olimpiára... Kint még egy da­rabig folytattam, de mivel külföldi voltam, nem tudtam részt venni a bajnokságo­kon. Az itthoni csapattársaimmal meg­szakadt a kapcsolatunk, abban az idő­ben nagyon csúnyán néztek arra, aki disz- szidens volt. ' Családfa 1542-ig- Távolodjunk el egy kicsit a sporttól. Hallottam, nagyon sok országban járt. Mesélne erről?- Arról beszélnék, ahol hosszabb időt töltöttem, hisz egyébként rengeteg he­lyen megfordultam a munkámmal - mű­anyaggyártással - kapcsolatosan. Olaszországban nyelvet és filozófiát ta­nultam, Svédországban dolgoztam, * itt nősültem meg először és itt született az első fiam. Később elváltam, majd 1954- 55-ben Afrikában képviseltem a svédek érdekeit. Az 1960-as év az NSZK-ban ért, 1970-től 75-ig Finnországban, majd újra Svédországban tevékenykedtem.- Mikor járt disszidálása után először Magyarországon?- Először 1971 -ben jöttem haza. Mióta nyugdíjba mentem, sokat vagyok itthon, elsősorban a történelemkutatás miatt. Azért is töltöm itt az időmet Dunaföldvá- ron, mert innen könnyen eljutok minden engem érdeklő területre. Persze kint is hozzá lehet jutni iratokhoz, és mivel én a nyelvekkel jó „barátságban” vagyok, sok minden a kezembe került.- Úgy tudom, a családfáját is kutatta...- Igen, egészen 1542-ig sikerült visz- szavezetnem a családomat a budai szandzsák összeírása segítségével. Tu­lajdonképpen e kutatás során került oly sok papír, könyv a kezembe, hogy el­kezdhettem komolyan foglalkozni egyes részterületekkel, mint például a kun-ku­tatás. Az édesapám járt az Isonzónál, me­sélt róla, és emiatt az első világháború történelmébe is belemerültem.- Mit tart a legnagyobb eredményének a történelem kutatásában?- A kun eredetem keresése során megerősödött bennem az a már többek által hangoztatott nézet, - miszerint a ma­gyar az itt Magyarországon lett magyar, hiszen a honfoglaló nép rendkívül ve­gyes összetételű volt.- Esetleg a megváltozott politikai klíma is szerepet játszott abban, hogy többet jár Magyarországra?- Nem politizálok, nem lépek be sem­miféle egyesületbe, csak sportegyesü­letbe!- Félig svéd szemmel, mi tűnt fel önnek a mai Magyarországban?- Ami nem tetszik: itt nyolcórás mun-- kaidőből nem lehet megélni. Na meg az új, svéd típusra épülő adórendszer... Higy- gye el, Svédországból is vannak mene­kültek, csak ők a magas adókulcsok miatt távoztak.- Meddig marad még?- Egy hét múlva megyek vissza, meg­látogatom a nemrég született unokámat, majd körülbelül egy hónap múlva ismét visszajövök. Szeretném, ha a gyerekeim, unokáim is többet jönnének, hisz valahol ők is magyarok... KRASZNAI ZOLTÁN Fotó: ÖTÖS RÉKA Csak röviden... „GIPSZBEN” A KAPITÁNY. Papp Amb­rus, az Iregszemcsei TKI NB ll-es kézilab­dacsapatának kapitánya a Dunaföldvár elleni legutóbbi bajnoki találkozón sú­lyos sérülést szenvedett. Az orvosi vizs­gálat bokacsontrepedést állapított meg, igy Papp lábára előreláthatólag öt hétig gipsz kerül. CSELGÁNCSÉRMEK SZEGEDRŐL. Az Atómerőmü SE gyermek korosztályú fiú cselgáncsozói Szegeden, a „B” kategó­riás egyéni országos bajnokságon lép­tek tatamira. Közülük Szabó Tamás a 30 kg-ban, Veréb Attila a +58 kg-ban ezüstérmet, Hegyi János a 28 kg-osok súlycsoportjában bronzérmet nyert. Déri Balázs a 40 kg-ban, Kovács János pedig az 58 kg-ban egyaránt hetedik lett. KOCSOLAI DSK-KUPA. Október 23- án hat csapat - Dalmand, Simontornya, Kocsola, Dombóvár, Balatonföldvár, Szekszárd - részvételével rendezik meg Kocsolán a kézilabda Kocsolai DSK-ku- pát. GYENGE RAJT - JÓ HAJRÁ. A Buda­pesten megrendezett TOP 12 serdülő asztalitenisz-versenyre a Tolnai SE-ből az elmúlt évi eredmények alapján Né­meth Esztert hívta meg a versenybizott­ság. A tolnai versenyző az első napi megilletődött játékával'(5 mérkőzésből egyet nyert) mélyen tudása alatt szere­pelt. Annál jobban folytatta, hiszen a má­sodik versenynapon hat mérkőzésből négy győzelmet aratott. Különösen érté­kes volt a későbbi ezüstérmes Hajduska (Statisztika) elleni sikere. Németh Eszter végül a hatodik helyen végzett. PEDAGÓGUSJELÖLTEK SPARTA- KIÁDJA. Szombathelyen rendezték meg a Pedagógusjelöltek Országos Sparta- kiádját, melyen a szekszárdi pedagógiai főiskola hallgatói is részt vettek, szép he­lyezésekkel. Az atlétika és úszás sport­ágakban öt ezüstérmet szereztek, míg a csapatjátékokban: a lányok kosárlabdá­ban harmadik, a kézilabdában pedig a hatodik helyezést érték el. Felkészítő ok­tatójuk Mozolai Annamária tanárnő volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom