Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)
1990-10-19 / 168. szám
4 NÉPÚJSÁG 1990. október 19. Ég veled bús hétfő! A fagyizóval szembeni rendőróvoda mellett, egy négyemeletes betondobozban tárol engem a magyar állam. Körülbelül harminc, hozzám fő tulajdonságaiban hasonló, azonos kromoszómaszámú, de szaporodási közösséget nem alkotó egyed él ott, normálisan tartalmatlan és értelmetlen életet. Én elég rendesnek mondhatom magam. Délelőttönként eljárok a hülyitőbe, ahol aztán jó nagy adagokban kapom a rizsát. A legtöbb velem egykorú fiatal eljár valamilyen hülyítőbe. Aki amúgy is primitív, annak a barkácsoló- és játszóházakban adnak szép, tágas tancellákat, ahol jól képzett smasszerek örködnek állandó mozgásban tartásuk felett. Az efféle játszóházakat az együgyűség jelölésének kedvéért nem névvel, hanem számokkal látták el (pl. 505,504,518 stb.). Van rendes nevük is: ipari szakmunkásképző - ez arra utal, hogy az innen távozó tökéletes murugyákat a felnőtteket unatkoztató intézményekben helyezik majd végső butulásra, ahol kedvük szerint kerülhetnek az alkohol befolyása és a hétköznapok súlya alá. A magamfajta izgágább tökfilkókat ennél komplikáltabb próbáknak vetik alá, lásd gimnázium. Már a neve is sokat mond - semmit. Ennél többet nem is mondhat. Ebben a létesítményben a legostobább életcélok és filozófiák útvesztőjébe terelgetik a fiatalt, valahol majdcsak eltéved! Négy év intenzív leápolás után pedig nagy versenyt rendeznek Rohadtsági címmel. Na, ott aztán a smasszerek árgus szemekkel figyelik, ki milyen szabályos kockára csiszolta a fejét, illetve mennyire tud közhülyéül bégetni. Aki a feladatul kapott válogatott ökörségeket a legstabilabb érvekkel tudta alátámasztani, azt jó érdemjegyekkel jutalmazzák, amit a társadalom általános elismerése és tisztelete övez. Akinek pedig a legjobban sikerült a szereplés, azokat tovább küldik a főhülyitö- be, mert az ilyen túlinteiligensekkel vigyázni kell. Ezt most csak azért írtam, hogy az okosok azt mondhassák, az a hülye, aki ezt irta. Ui.: Felkérem a társadalommal szemben immunis hölgyeket, ha van kedvük megmenteni ezt a félig elhülyült kókuszt a végleges begyöpösödéstől, küldjenek leveleket a szerkesztőségbe „Hülyüljünk együtt!" - jeligére! MAJOR PÉTER Szívjuk vagy ne? Mivel tanulók vagyunk, nekünk TILOS. Mivel tanulók vagyunk, nálunk ez vagány- ság. Van aki a szüleitől látta, van aki más felnőttől, vagy netán tanártól. Az iskolánkban most volt egy jó sztori. Mint mindig, a huszas szünetben nagy tömeg gyűlt össze az iskola mögött a parkban, hogy elszívják a cigijüket. A nyugtalanság ilyenkor állandó, hátha jön „látogató". Pechünkre pont jött egy tanár. Az egész banda sprintéit az iskola körül, a sáros parkban, az Olümposz ablakai alatt (a gyengébbek kedvéért: a tanári ablakai alatt). Sikerült éppen egy másik tanár karjaiba rohannunk, aki élénken érdeklődött rohanásunk okáról. Akkor hangzottak el a legjobb szövegek. Ki lepkét kergetett, kinek fut- hatnékja vplt. A kővetkező órán ez volt a téma. Ha nem lenne annyira tiltva a dohányzás, nem fújnák a füstöt annyian. Mindenki döntse el maga, akar-e tüdőropit szívni, avagy nem. Ez magánügy. Hülye dolog, hogy otthon a szülők megengedik (mit tehetnének mást), a suliban meg nem. Én például nem érzem magam annyira kislánynak, hogy ne tudjam eldönteni, kell-e vagy nem. Én azt választottam, hogy igen, kell. Én is szívom, talán épp a tiltás miatt, talán nem. A törvény szerint, akit elkapnak dohányzáson, kirúgják. Hát akkor hol lenne már a mai tanuló ifjúság? Hárman járnának egy osztályba? Nem lenne jó! Tessék a tanárokat is kirúgni az állásukból, ha az iskola területén (jó példát mutatva) dohányoznak!- Lázár Ildikó Öcsém, mint kritikus Öcsém hazajön a moziból, a Ször- nyecskék II. című filmet nézte meg. Hevesen érdeklődöm tőle:- Na, milyen volt?- Hát..., a címe roppant találó. Képzeld - furcsa, nem?! Szalad az idő Csak nem itt nálunk Van két kezünk És van két lábunk - képzeld Nyomorgunk a palotákban Didergünk a forró nyárban Vigyorgunk a szemétdombon Elvérzünk a másvilágon - furcsa, nem?!? L. L Béke Veled Cárnő (Katalinnak) Bebarangoltunk mindent! Éreztük a tapintatlant, Követtük vérünk ütemét, Elhaltunk csókjainkért. Vigyáztam volna léptedet Egyetlen rezdülésedet. Lásd, most más útra tévedek... Engedlek, bár követellek... De jobb hogy s szebb legyen Elmegyek! Béke veled (talán nem örökre) Talán lesz még nap Mely beragyogja életem. Talán lesz még szebb idő, Mikor mindent megteszek. Talán lesz még másként a Föld... S Te újra átölelsz engemet Talán... Lesz még talán, ...Talán! Talán a talán is A remény haván, A sóhajok habjain Megtalálja magát is. De addig is: Elmegyek! BÉKE VELED! JANTHÓ ATTILA Aranyigazságok- A kutya is tanul abból, ha megverik, csak az ember nem. (Móricz)- Némelyek a virágokat és az állatokat szeretik, mert felebarátjukat nem képesek megérteni. (Undset)- Minden kisgyerek okos, a legtöbb felnőtt ostoba. Ezt teszi a nevelés. (Móra) *- Férfi és nő. Hogyan érthetnék meg egymást, hisz mind a kettő mást akar. A férfi a nőt, a nő a férfit. (Karinthy) E heti okoskodásunk 8. A szerelem az, amikor nem kapjuk meg elsőre azt, amit akarunk. (Nem tudjuk ki mondta, de igaza volt - a szerk.) Kölyökzseni Guillaume Apollinaire A XX. század fordulóját a művészetben a régitől, a hagyományostól, a megszokottól való elszakadás jellemezte. Az irodalom és a művészek érzékenyen reagáltak azokra a változásokra, amelyek a társadalom, az ember életfeltételeiben, az ember és világ kapcsolatának alakulásában bekövetkeztek. Nagyarányú művészeti forradalom bontakozott ki, melynek kezdeményezői és megvalósítói az ún. avantgárd-mozgalmak voltak. Ezek a mozgalmak szakítottak a hagyományos, polgári élet művészetével, a megszokott, kiüresedett formákkal. Az új és korszerű formákat kutatták. Jelentősebb irányzatai a kubizmus, konstruktivizmus, futurizmus, expresszionizmus, Dada, szürrealizmus. Apollinaire a kubizmus, szimultanizmus, a szürrealizmus, impresszionizmus első apostola. Költészetét az újítás és hagyományőrzés egysége jellemzi. Szenvedélyesen kutatta a költöi megújulás lehetőségeit. „Költészete egyedülállóan, döbbenetes bensőséges: Verlaine jut eszünkbe róla... Kozmopolita szülők gyermekeként született. Egész Európát beutazta, mert mindent látni akart, kiváncsi volt az országokra, emberekre, kultúrákra; úgy épült fel az élete, mint egy templomtorony; nevek, eszmék, évszázadok ragyognak kövein. Ám e szinte megragadhatatlan, heterogén felület mögött mindig egy romantikus alkat bújik meg, egy ember, akinek sikerült a lehető legnagyobb egyszerűséggel kiejtenie egyetlen szót: azt, hogy Szerelem... Apollinaire élhagyta költeményeiben a központozást; ez az újítás szerencsésebb, mint verseinek grafikai újításai... A pályakezdő daloktól fokozatosan jut el a nagy lélekzetű szabadversekhez, amelyek hatalmas hullámokként hömpölyögnek, összemosván érzelmeket és képeket. Bármiről beszél, Krisztusról, városokról, emberekről, minden legbensőségesebb, legszemélyesebb titkává változik.” - mondta róla Karel Capek. A nagy „látnok”. Az új francia líra úttörö vezére és szervezője, a költői nyelv megújitója. Formabontó és formateremtő, a francia chanson továbbfejlesztője. A tündéri báj és az újszerű groteszkség jellemzi. Picasso barátja, s lelkes híve és szószólója az új festészetnek, a kubizmusnak. 1914-ben jelentkezett katonának. Ott kapott sebesülésének következményei haláláig elkísérték. Legyöngült szervezete már a spanyolnáthát nem tudta legyőzni. 1918-ban, 38 éves korában halt meg. Legjelentősebb két • verseskötete a Szeszek (1913) és a Kaligram- mák (1918). Sz TÖREDÉKEK Nem szabadna az embereknek ennyire megbízniuk egymásban Hitünk abban, hogy Mi leszünk azok, akik majdan MEGVÁLTJÁK A VILÁGOT tévesnek bizonyult. Mi nemhogy a világ, de saját magunk megváltására is képtelenek vagyunk MERT Állandó keresgélés az életünk. Felőrlődünk abban, hogy valami megfoghatatlan után kutatunk. Önmagunkra kéne rátalálnunk! Szerelem- A férfi azt hiszi, hogy ő választja az asszonyt, pedig majdnem mindig az asz- szony választja a férfit. Az asszony választja ki azt a férfit, aki őt fogja választani.- Minden kalandod olyan legyen, hogy aláírhasd. A legfutóbb kalandnak is legyen értelme, a legszerényebbnek is legyen illata. Mindegyik legyen egy költemény. Nemcsak nagy költemények vannak. Akadnak egészen kicsinyek is, amelyek tökéletesek.- Az asszonyok nem szeretik a tanulókat. Minden játékban az a szomorú, hogy először meg kell tanulni. (Paul Géraldy) Hova lettél Giovanni? Furcsa volt Antónió. Giovanni rájött: Antónió is szerelmes Lucrétiába. Amíg ö áradozott róla, felkeltődött Antónió ér- . deklődése is. Barátja egyszer csak fogta magát és elment szerelmet vallani a lánynak. Erre Giovanni is összeszedte minden bátorságát, elmondta Lucrétiának érzelmeit, de a lány nem szólt semmit rá. Ahogy ezeken gondolkodott, már vége is lett az órának. A többiek már ott őrült- ködtek körülötte. Toro, hát persze az „őrült". Az apja spanyol volt, s lehet, hogy ettől voltak a srácnak hülyülési rohamai. Innen eredt a beceneve is. (A Toro spanyolul bikát jelen.) A nagy trió Antónió- Toro-Giovanni, együtt sülve-főve. Megbeszélték, hogy ma hanyagolják a csa- tangolást.- Majd a bulin! Hazarepült, szálldosott. Ebédelt, elkérte magát, persze mindezt az utolsó pillanatban. Fürdött. Játszott Luival. Felöltözött. Elment. Egész úton Lucrétia lüktetett fejében. Dudorászott, énekelgetett. Felugrott a lányhoz, 'dé az éppen valami ruhát próbált a barátnőjével. Nem várta meg, elindult a buliba. Első volt, ez rossz jel, nem szerette, ha ő van ott elsőként. Elment Torohoz, de az már elindult otthonról, s elkerülték egymást. Leült egy padra a parkban, gondolkodni kezdett - lehet, hogy Lucrétia nem is szereti?! Á! Az nem lehetséges. Nem tudta elképzelni. Visszament. Semmi különös nem történt. Aztán egyszer csak belépett Lucrétia Botiba karolva. Érezte, hogy szétmálik a szíve. Gyorsan felkérte Antóniát táncolni, érezte a lány minden porcikáját. De hát mindennek vége egyszer, Antóniának haza kellett mennie. Giovanni ekkor omlott ösz- sze. Kiment az erkélyre.- Nincs Isten! Mennyit imádkozott, hogy Lucrétia szeresse, pedig egyáltalán nem volt vallásos. Mindent gyűlölt. Mindenki becsapta, ö mindig bízott valakiben, s mindig átverték.- Szerencsétlen vagyok - sajnálta magát. Úgy érezte, nem fűzi őt semmi ide. A barátaiban is számos esetben is csalódnia kellett. Apja öt éve meghalt, rá már csak ködösen emlékezett. Az egyetlen dolog, ami tisztán megmaradt benne, az egy nagy verés emléke volt. A mama meg a pesszimizmusa elviselhetetlen. Testvérek Pietró és Francesco, nem volt velük sík kapcsolata. Talán egyedül Luigival, őt imádta, a szőkesége, kedvessége megragadta, szerette a csöppséget. Végtére is eddig úgy, ahogy, ő nevelte. Hasonlított is Giovannira, s még azt is megmondta a mamának, amit ő nem mert volna. Giovanni úgy döntött, elmegy. Itthagy mindent. Mindig az volt az álma, hogy egyszer lemegy Délre. Ott azt csinál, amit akar. Nem fordul vissza, fogja a cók- mókját, és megszökik. Örökre. Gondolatban elbúcsúzott mindenkitől. Siratta magát, a szerelmét, mindent. Aztán felkelt, hazament. Lefeküdt. Megvárta, míg minden elcsendesedett. Összeszedte a ruháit, egy sportszatyorba rakta. Elindult, az utca végéről visszarohant. Elhozta Luigi kedvenc kabaláját, egy fehér, bolyhos nyuszit. Nekivágott a városnak. Az irány DÉL. Megpróbált stoppolni. Nem állt meg senki, leült az út szélére. A várostól már messze voit, nincs visz- szaút. Meglepően hideg éjszaka volt. Száguldó autók, meredten nézte őket. Egy kamion fékezett mellette. (Folyt, köv.) Pongy Hatökrös szekér Nem Pesten történt, amit most hallotok, Ott ily regényes dolgok nem esnek. A társaság „úri” tagjai az út szélén Taxira lesnek. Taxira, az ökrök, de CITY-taxira! Két pár gumi tévé a gépet. Az országúton végig a taxiban A hat ökör vadul tépett. Világos éj volt. A hold fenn vala. Haloványan járt a városi szmogban, Nagy orrát befogta, s- Büdös van! - mondta. Vett a szellő az iparvidéken Gyárkéménybői „édes” illatot. Az országúton végig a taxiban A hat ökör sokáig hallgatott. A társaságban én is ott valék, S valék szomszédja éppen Erzsikének, A társaság többi tagjai Beszélgetőnek s énekelgetének. Én ábrándoztam, s szóltam Erzsikéhez:- Ne válasszunk magunknak villanyoszlopot? Az országúton végig a taxiban A hat ökör sokáig hallgatott. Én kinéztem s jól láttam: Egyre közelgünk a célhoz. Mi aztán nagy hatökrök vagyunk! Ilyenkor taxiban utazunk...! Végállomás. Mi? Hogy én fizessek?! Erzsiké majd állja az egészet! Mi lassan kitápászkodtunk, S Erzsiké leégett. ww A SZIL szerkesztősége Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 16-211/12. Szerkesztő: Zsédely Andrea. Társszerkesztő: Szíjjártó Erika. Grafikus: Lengyel Levente. Ügyelet: október 20-án 16 órától 20.30-ig.
