Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)
1990-10-18 / 167. szám
1990. október 18. NÉPÚJSÁG 3 Hat zsák cukor (Folytatás az 1. oldalról.) Itt akár abba is hagyhatnám, a folytatást mindenki kitalálhatja. A tehetős ember nem áruhalmozó, nem is attól tart, hogy jövőre vagy két év múlva - meddig tart hat zsák cukor? - nem lesz mivel megédesíteni életét, a tehetős ember egyszerűen fél. Félelme reális és ellenőrizhető: attól fél, hogy az ellenőrizhetetlenné vált inflációban tovább emelkednek az árak, csökken a pénz értéke, s fejében már megfogalmazódott a régi közmondás új változata: amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra. Az ártatlan hat zsák cukor a gyanakvás jelképévé válik, azt példázza, hogy a pénz bizonytalan, jobb ha cukorrá lényegül át, ennek az értéke emelkedni fog, a tehetős ember számítása szerint a bankbetétnél is megbízhatóbb. Annak idején, amikor büszkén emlegettük az első szabad választást, minden párt az infláció megfékezésére esküdött, a kormánykoalíció is ennek jegyében kezdte meg regnálását, a tisztelt választópolgárnak pedig azt kellett tapasztalnia, hogy nem történik semmi. Elillant a száz nap egyébként is könnyelmű ígérete, a parlamentben véget nem érő viták kezdődtek másodrendű kérdésekről, a lényeggel azonban nem foglalkozott senki. Az elégedetlenség növekszik, itt- ott sztrájkolnak is, a kormány ilyenkor fut az infláció után, gyorsan toldozza-fol- dozza a béreket, amivel újabb pénzromlást gerjeszt. A legutóbbi választásokról sokan azt mondják, nem elég érett még a nép a demokráciára, de azt hiszem, az ellenkezőjéről van szó. A szabadságjogok közé tartozik a tartózkodás is, ami a bizalmatlanság megnyilvánulása, márpedig ebben az esetben ez történt, lévén a szavazásnak ez is egyik módja. Itt tartunk ma, vagy talán itt sem. Egy ilyen nagy múltú néphez mindenképpen méltatlan viták zajlanak a parlamentben és a parlamenten kívül, hogy ki a magyar, vannak pártok, amelyek maguknak követelik a csalhatatlanság jogát, miközben a nép hallgat, a külföld pedig, az áhítattal emlegetett Európa összevont szemöldökkel figyeli azt is, ami itt történik, s azt is, ami nem. A nyugati lapok kivétel nélkül a kormánykoalíció súlyos vereségéről cikkeznek, az itthoniak pedig rettegve várják, hogy mi lesz holnap, holnapután. Vérmes politikusok ismét az újságokat és az újságírókat szidják, mintha a sajtó- szabadság lenne oka minden rossznak, pedig emlékezniök kellene arra az időre, amikor „illetékes hely” diktálta a kötelező optimizmust, ami tudjuk, hogy hova vezetett. Sokan úgy vélik, nem rendszerváltás történt, csak a hatalmi posztok cseréltek gazdát, de ezt azért nem hiszem. Csak éppen a lényeg rekedt meg az üres ígéreteknél, az emberek pedig azt tapasztalják, hogy napról napra szegényebbek. Majd az önkormányzatok! - mondják hivatalos helyen, de eleink bölcsen tudták, hogy üres kamrának bolond a gazdasz- szonya. Ha így megy tovább, a reménység is hamis illúzióvá válik, a tehetős ember pedig vállat von, elmegy a boltba és vesz hat zsák cukrot, mert úgy véli, megbízhatóbb, mint a bankbetét. Lehet, hogy igaza is van. Csak hát hány tehetős ember van még? CSÁNYI LÁSZLÓ Az év lakóháza ’90 Együtt és mégis külön Közös fedél alatt A négygenerációs család legkisebbike Négy generáció egy fedél alatt zottság dicséretben részesített.- Egyedül nem tudtunk volna építeni, mert nem állunk úgy anyagilag - mondja Sütő Gáborné, aki 11 hónapos kisfiával és a 71 éves nagymamával éppen ebédhez készülődik. - Édesapám intézte az építkezéssel kapcsolatos dolgokat, így ránk kevesebb feladat hárult. Tősgyökeres szekszárdiak vagyunk, ott is dolgozunk valamennyien, mégis itt építettünk, mert jóval olcsóbb volt a telek, 185 forintért kaptuk négyzetméterét. A Reinhardt Mátyás által tervezett ház 8 hónap alatt készült el. Az épület szerkezeti rendszere egyszerű, tiszta és gazdaságos. A szülők házrészében a tetőtérben már lakhatók a szobák, a fiatalokéban még csak a válaszfalak állnak, idő és pénz kérdése, hogy mikor fejezik be. A két otthon közös fedél alatt van, mégis külön, teljesen szeparálva, így biztosítva a békés együttélés minden feltételét.- F. KOVÁTS ÉVA - GOTTVALD KÁROLY Különköltözni a szülőktől, saját lakást venni, vagy házat építeni - ez évek óta tendencia nálunk, pedig mennyivel könynyebb egy fiatal párnak, ha egy házban lakva az idősebb generációval, van kire bízni a gyereket, és nem kell mindennap főzni, mert néha oda lehet ülni a szülői asztalhoz. Kényelem és praktikum Mégis kevesen vannák, akik ezt a megoldást választják. E kivételek közül való Horváth Béla és lánya, illetve a veje, Sütő Gábor, akik Őcsényben, az „adóstelepen” - ahogy az qtt lakók magukat az OTP- tartozás miatt nevezik, - építettek kétlakásos családi házat, melyet az Év lakóháza pályázaton a bírálóbiTágas, világos nappali A jő bornak is kell cégér... Lehet, hogy az alkohol öl, butít és nyomorba dönt de a bor hazájában, Franciaországban a bor a jelek szerint nem sorolódik az alkoholos italok kategóriájába. Legalábbis erre utal, hogy a francia szenátus kivonta a most készülő egészségvédelmi törvény hatálya alól a borok reklámjának tilalmát. A törvény, amelyet a képviselöház már első olvasásban elfogadott, megtiltja a dohányneműek és az alkoholos italok mindenfajta reklámozását, beleértve a sportversenyek szponzorálását is - emiatt a vívók világhírű Martini-kupa versenye veszélybe került, mert az is alkoholos italt reklámoz. Már az eredeti tervezet is kivételt tett a nemes - és Franciaországgal szorosan összetartozó - itallal, a pezsgővel, a szenátus viszont a bort és az almabort is kivonta a rendelkezés hatálya alól. Claude Évin, az illetékes miniszter és szakértői most azért panaszkodnak, hogy ezzel a tövénynek az alkoholos italokra vonatkozó része gyakorlatilag összeomlott. A borvidéki szenátorok viszont, akiket kollegáik túlnyomó része támogatott, kijelentették: a jó bornak is kell cégér, s a borivás ritkán vezet alkoholizmushoz, különben is a borfogyasztás visszaesőben van az országban, az alkoholfogyasztás alig egyötödét teszi ki. A vita hevében egy szenátor egy üveg jóféle bort húzott elő táskájából, s az ülésteremben kínálta meg vele a minisztert - aki egyébként maga is úgy véli, hogy a mérsékelt borozgatástól nem válik senki alkoholistává, s az nem is veszélyezteti különösebben az egészséget. A dohányneműek reklámjának tilalmát a szenátus is elfogadta. Életre ítélt gyilkosok A halálbüntetés eltörlése mint az európaiság fokmérője Interjú dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyésszel lünk. Mutattak pár éve készült képeket, (Ezeket a nagy szentkép keretének sarkaiba tűzködték és így hozták ki a fényképezéshez, a ház elé. Reméljük, a velünk készült és elküldött képeknek is lesz helyük a szentkép kerete mellett és lesz rá lehetőség, hogy a minket követő látogatók is ezzel együtt fényképezkedhes- senek.) * A „műnk fajtánk” - mondják a bukovinaiak. Kedves üzletfelünk bajor, a Münchenhez közeli Rosenheimben lakik. Sokfelé vitt el bennünket, büszkélkedett tájakkal, kilátással, olyan igaz barátaival is, akikkel már vagy 20 éve nem is látták egymást. De büszkélkedett velünk is, mint barátaival, magyar barátaival. Amit láttam tőle, éreztem barátai, mindenki-ismerősei körében, megerősítette az emberhez, embercsoporthoz, tájhoz, tájegységhez, hazához való tartozást. * Én egykoron fotóztam, a fotómozgalmat is szerveztem, nem akármilyen, de amatőr szinten. Ebből az időszakból volt jó barátom Bánszky Pali, a Népművelési Intézetből. Amikor zománcképeket csináltam, írtam neki, hogy látogasson meg. (Netán megszervezhetne egy - merev, hivatalos vonalat megkerülő - kiállítást.) Nem egyedül, Karsai Zsigával jött, aki pár évvel később Magyarországon alapítója, kezdeményezője lett a táncházaknak. Pali először engem, majd Erzsit (mint szintén székelyt) biztatta, kérjük Zsiga bácsit, hogy táncoljon. Mi nehezebben álltunk rá a kérésre, mint Zsiga bátyánk a táncra. A tv előtt csinálta, ott volt rá hely. Az akkori svédpadlón, csettintgetett, füty- työgött, hujjogott, tapsolt, ütötte kivül-be- lül a lábait. Sem ének, se zene. Csak úgy porzott (a padlódeszkák közül a por). Egyszercsak megborzongtunk, dermed- ten néztük a viccnek indult produkciót. Igen nagy élmény, igen nagy megtiszteltetés volt. Sajnos, azóta sem találkoztunk. Egyedül kapáltam balatongyöröki szőlőnkben. Nem nagy a terület, csak éppen a kapáláshoz nem szoktam hozzá. A repülősök gyakorlónapja lehetett, mert hol innen, hol onnan jöttek kettesével a gépek, egymást kergetve; mindenesetre alaposan összetörve a magány, jóleső csöndjét. Az egyhangú munka, a nagy egyedüllét mindig motyogásra csábító, gondolatokat - emlékeket ébresztő. Amikor már összeszámláltam magamban, magam elé idéztem ott szerzett, meghalt barátaimat, múltat, miegyebet, akkor - nyilván a repülők miatt - egy Radnóti- vers kezdett matatni bennem: aki gépen száll fölé... Kapáltam tovább, a sorvégeken le a présházba, egy pohár borra. Megint csak: mert aki gépen száll fölébe ki gépen száll föléje... ... ez a kő jó köves a györöki talajunk ... ezt a követ sem látni... 7 A vonatról este 10 után szoktam hazaérni. A hazaúton is végig ezek a sorok motoszkáltak bennem, de nem álltak ösz- sze, nem jutottam előrébb. Itthon ilyenkor mindig befűtött fürdőszoba, a fűtéssel melegedett fürdővíz és meleg vacsora várt, de akkor más kellett. Anya! Melyik ez a Radnóti-vers?! Tudom, ismerem is nagyjából, csak a címét nem. Fürdést, evést megelőzve végignéztem a Radnóti- kötet tartalomjegyzékét, az aláhúzott verseket, mire megtaláltam a Nem tudhatom címűt. „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám... Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj... im itt e kő, de föntről e kő se látható...” Igen jólesett az este fürdés is, vacsora is. Oly szép vagy te magyar nyelv, hogy aki rajtad beszél, azt hiszi, már csinált is valamit. (Jókai?) MÁTÉ GYULA (Folytatás az 1. oldalról.) A neves jogászok a hivatalos nyilatkozataikban gyakorta érvelnek a halálbüntetés hiábavalósága mellett: így tett a szekszárdi orvosklub illusztris vendége, dr. Györgyi Kálmán, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze is.- A halálbüntetést kegyetlen, embertelen büntetésnek tartom, ennek az ítéletnek a célszerűségét a nemzetközi tudományos vizsgálatok is kétségbe vonják - mutatott rá a legfőbb ügyész. - Számos alkalommal bebizonyosodott, hogy a halálbüntetésnek nincs meg az a visszatartó hatása, mint amilyet a hívei tulajdonítanak neki.- Olyan visszatartó hatása sem lehet, hogy akit halálra ítélnek, az már nem követhet el több gyilkosságot?- Akit kivégeznek, az természetesen újabb bűncselekményt már nem tud elkövetni. Ám ha ez lenne a büntető-igazságszolgáltatás fő vezérlő szempontja, akkor a sokszorosan visszaeső tolvajt vagy rablót is halálra lehetne ítélni. Mindennek azonban ellene szólnak az emberiességi szempontok.- Mi tehát a megoldás, hogy ne kelljen rettegni egy lehetséges gyilkos szabadulásakor?- Már a mai magyar büntetőjog is csak a legsúlyosabb bűncselekmények eseteiben helyezi kilátásba a halálbüntetést, minden esetben alternatívaként. Azaz a bírónak választási szabadsága van abban, hogy tíztől-tizenöt évig vagy életfogytig terjedő szabadságvesztést szab ki...- Ezzel kapcsolatban viszont nem ártana eloszlatni egy közkeletű hiedelmet: Magyarországon ugyanis az életfogytiglani ítélet egyáltalán nem azt jelenti, hogy az elítélt az élete végéig a rács mögött marad...- Igen, jelenleg az életfogytiglan azt jelenti, hogy legalább húsz évet kell börtönben tölteni. Ha közben kegyelmet nem kap az elitéit.- Ezt ön megfelelő ellentételezésnek tartja egy többszörös gyilkos számára?- Az sokoldalú megvitatást igényel, hogy mi legyen a legkorábbi időpontja az életfogytiglani szabadságvesztésből való szabadulásnak egy olyan jogrendszerben, ahol nincs halálbüntetés. Viszont létezik olyan jogrendszer, ahol egyáltalán nem ismeretlen az életfogytiglani szabadságvesztésből történő szabadulás rendes, tehát a hazaival megegyező módja. Ilyen volt korábban a nyugatnémet jogrendszer. Nemrég azonban a nyugatnémet alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az emberi méltóságot sérti, ha valakit haláláig a rács mögött tartanak. Ezen a döntésen persze lehet vitatkozni, ám az tudott dolog, hogy Magyarország tagja kíván lenni az Európa Tanácsnak. Ez a szervezet pedig az emberi jogok európai konvenciójához kapcsolódó hatodik számú kiegészítő jegyzőkönyvében a halálbüntetés békeidőre vonatkozó eltörlését javasolja. Ehhez már egy sor ország csatlakozott, s amennyiben hazánk hasonlítani akar Európa nyugati részéhez, ugyanezt kell tennie.- Ezek szerint Nyugat-Európában már nem létezik halálbüntetés?- Egészen a legutóbbi időkig ebből a szempontból Európa térképén kirajzolódott két tábor. A szocialista országok mindegyike alkalmazta ezt a büntetést, az egységet csak 1987-ben törte meg az NDK. A tőlünk nyugatra fekvő országokban nem alkalmazzák a halálbüntetést.- Viszont az Egyesült Államokban igen, s ezt az országot bajos lenne diktatúrának nevezni...- Az Egyesült Államok esetében ezt nem lehet átfogóan kijelenteni, mert ott nincs egységes, szövetségi büntetőjog, viszont az tény, hogy az országot alkotó államok többségében létezik a halálbüntetés.- S vajon mikor szűnik meg végérvényesen hazánkban, annak ellenére, hogy a lakosság többsége vélhetően más véleményen van?- Én úgy vélem, hogy annak rendkívül nagy jelentősége lenne, ha a magyar büntetőjogból eltörölnék a halálbüntetést. Erre a magyar törvényhozás a történelem folyamán egyszer már vállalkozott: 1843-ban Deák Ferenc közreműködésével készült az a büntetötörvény- könyv-javaslat, amely a halálbüntetést feltétlenül eltörölni kívánta. Annak idején ezzel Európa csodálatát, a legkiválóbb jogászok elismerését váltottuk ki. Az alsótábla meg is szavazta ezt a javaslatot, a felsőházban viszont megbukott a főrendek ellenállásán. Gondolom, hogy 1991 - re elérheti Magyarország törvényhozása azt az erkölcsi színvonalat, amit 1843- ban az akkori időszak reformer honatyái már elértek. SZERI ÁRPÁD
