Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)

1990-10-13 / 163. szám

2 - TOLNATÁJ

1990. október 13.

„Matskákat elkergessék!”

A „vörös kakas”

Tűzvészek a Sárközben

§!Héfryég||S

beszélgetés

Pék Jánosné és Domokos Eszter a színházról- Arról szeretnék beszélgetni veled, a szekszárdi Babits művelődési központ főmunkatársával, hogy visz- szaköltözik-e igazából az idei évadban a Thália Szekszárdra. A mostani változó, közben inflációs világban a színházak helyzete is válságos, a közönség érdeklődése nem áll arányban a növekvő költségekkel, ugyanakkor a színház mint műfaj valóságos lakmuszpapírja a társadalomban végbemenő változásoknak, nem beszélve arról, hogy egyik legfőbb kapaszkodónk a kultúra megőrzésére. Nem mondhatunk le róla, amint színvonalas olvasmányainkról sem a konjunktúraműfajok kedvéért Beleolvastam a napokban egy ókeresztény korban játszódó szerelmes regénybe, és elborzadtam. A távolságokat hol yardban, hol versztben jelöli a szerző, vagy talán a fordító, a legrémesebbek a csepegős szerelmes jelenetek. Tragédiának érez- ném, ha a színpadon is teret kapna a fogyasztóknak szánt rágógumi.- Mi is úgy döntöttünk, hogy visszahívjuk a Tháliát. Bátran mondhatjuk, hogy ennek a gondolatnak a jegyében szervezte meg az idei évad színházi műsortervét a Babits Mihály művelődési központ. De nemcsak visszacsalogatni szándékozunk eddigi nézőinket, hanem azok számára is hozzáférhetővé igyekszünk tenni az előadásokat, akiknek a színházlátogatáshoz a mai világban kedvezményre van szükségük.

I- Tehát nagyobb közönséget akartok megnyerni. Milyen eszközökkel?- Bővítettük a színházakkal a kapcsolatainkat. Méghozzá a színvonal jegyében. Erőteljesebben támaszkodunk az idén a kaposvári színházra. Három előadásukat láthatjuk: Csehov Sirályát Ács János rendezésében, Csákányi Eszterrel, Dánffy Sándorral, Helyei Lászlóval, Jordán Tamással, Koltai Róberttel, Molnár Piroskával, Pogány Judittal a főbb szerepekben, a Hegedűs a háztetőn-t, a Csíky Gergely Színház elmúlt évadban óriási sikert aratott produkcióját és a Valahol Európában, a Kalotaszegi Madonna című filmek zeneszerzőjének, Buday Dénesnek a Csárdás című nagyoperettjét. így, igaz, hogy nagyobb költség árán, de sikerült mind a Hegedűs-, mind a Sárdy-bérletbe kaposvári előadásokat biztosítanunk. Egyébként a Hegedűs bérlet nézői a Sirály és a Hegedűs a ház- - tetőn mellett a Budapesti Radnóti Színház Könnyű erkölcsök című előadását láthatja, melynek Nino Marino mellett a világhírű filmszínész, Nino Manfredi a másik szerzője, a kétszereplős komédiát Schütz Ha és Haumann Péter játsszák, valamint a Pécsi Nemzeti Színház előadásában Tennessee Williams A tetovált rózsa című színjátékát. A Sárdy-bérlet a két zenés kaposvári előadás mellett Szerb Antal Pendragon-legendájának színpadi változatát, az Úriember, jó kriptából című fantasztikus krimivígjátékot nyújtja még a nézőnek a Székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában Szakácsi Sándorral, Tóth Tahi Mátéval, Esztergályos Cecíliával, Szegedi Erikával, Gutting Andrással és Zenthe Ferenccel a szereposztásban, meg a Veszprémi Petőfi Színház Caragiale-előadását, a Farsang című komédiát Esztergályos Cecíliával, Rajhona Ádámmal, Trokán Péterrel.- Ez olyan nívós műsorterv, hogy arra kell gondolnom: most az egyszer talán jobban jár vele Szekszárd, mintha állandó társulat működne a városban. Mit tartogattok a fiataloknak?- A Babits Ifjúsági Bérlet előadásai az idén este hétkor kezdődnek. Azért tűztük ki ezt a kezdési időpontot, hogy igazi színházi riézőként ülhessenek be a fiatalok a nézőtérre, nem mint eddig, dzsekiben, táskával, ahogy az iskolából jöttek. A közönségnevelés is feladatunk, azt pedig megfelelő életkorban kell elkezdenünk ahhoz, hogy későbbi nézőink kulturált résztvevői legyenek az önmagában is eseményjellegű színházi rituálénak. Az előadásokat irodalmi szempontból a középiskolai tananyaghoz kapcsoltuk. A pécsiek előadásában Shakespeare-t láthatnak (Szeget szeggel), a veszprémiekében, A kőszívű ember fiai-t, a Tolcsvay-testvérek zenéjével beiktattuk itt is a műsorrendbe a két kaposvári előadást, a Sirályt és Tersánszky Kakukk Marciját. Az idén először lesz a felnőttbérletes előadásokon is diákjegy. A vidékről bejáró tanulóknak, akiknek többsége Bátaszékről, Tolnáról, Gyönkről jön be, kedvezményként színházi buszt biztosítunk az esti előadásokra, két alkalommal ingyen, két alkalommal helyi anyagi forrásokból fedezik a járatokat.- Ez azt jelenti, hogy egészen új jellegű, nagyon személyes kapcsolatra törekedtek a közönséggel. A fiatalokon kívül milyen nézőrétegeknek tudtok kedvezményeket nyújtani és hogyan? Várható-e az, hogy új rétegeket nyerhettek meg a színháznak?- Reméljük, hogy igen. Gondoltunk a nyugdíjasokra. A nyugdíjasbérlet jóval kedvezőbb, az első helyár 420 forint helyett mindössze 280. Igény mutatkozott a városban arra is, hogy a Felsővárosi Asz- szonyklub tíz nyugdíjas nézőjének szervezzük meg az ingyen be- és hazaszállítását. Megtesszük. Azt tervezzük, hogy mozgássérülteknek, gyengénlátóknak és egy kísérőnek kedvezményt biztosítunk. Az árakon - bár a színházi árak jelentősen nőttek - nem emeltünk.- Van valami heroikus abban, ahogy ma a művészetekért harcba kell szállnunk. A magam részéről nem hiszem, hogy kulturális múlttól elszakadva, a már kitermelt szellemi értékeket, művészi értékeket sutba dobva „el lehetne érni Európába”. Ugyanis ezeken a területeken Janus Pannonius, Balassi, Bornemissza Péter óta Európában éltünk. És élünk. És Európa élt és él a magyar színpadokon. Gondolom, az a dolgunk, a közös dolgunk, hogy ettől ne távolodjunk el valamilyen irányba. Azért értékelem különösképpen szándékaitokban azt, hogy minél több nézőt igyekeztek behozni a nézőtérre, mert a színházi nézőteret, legyen az bárhol a világon, igényes repertoár esetében a legnemesebb szellemi fórumnak tartom. Igenis most kell a szülők segítségére sietniük a népnevelőknek, amikor az anyagi helyzet egyre kérdésesebbé teszi, hogy szellemileg „mire futja” az anyagi szükségleteket talán vagy alig kielégítő jövedelmekből, most fontos az élmények gazdagságával pótolni az elanyagia- sodó környezet sivárságát. De közönséget nevelni nem lehet elég korán. Az elfoglalt szülők televízión felnövő gyerekeinek is biztosítani kell az író-olvasó kor előtt, hogy a művészet szintjén férjenek hozzá, élő közelségben az anyanyelvi kultúrához, ami az európai kultúra alapjául szolgál a későbbiekben. Mit tesztek a gyerekekért?- A szekszárdi Babits művelődési központ ebben az évadban is indít a gyerekeknek színházbérletet, mégpedig négy sorozatban, a korcsoportoknak megfelelő előadásokkal. Közönségünk az óvodásokból és az általános iskolák tanulóiból áll. Az óvodás előadások 10-kor, a kisiskolásoknak tartott előadások 14 órakor kezdődnek, repertoárkínálatunk pedig a következő: a Pécsi Bóbita Bábszínház Nagy akarok lenni című bábelőadása, Az ördög lakomája a Mosoly Meseszínpad előadásában, és két Z’ZI LA- BOR-produkció, Égimódi csavargó és Aki másnak vermet ás címmel. A gyermekbérlet ára 160 forint óvodásoknak, 200 forint iskolásoknak.

I- A Babits Kaptár idei 10. számának hátoldalán ajándékutalványt hirdettek a művelődési ház rendezvényeire. Mi az ötlet lényege és van-e sikere?- Az ötlet Bognár Ceciltől származik, a pontos elnevezése: Ajándékutalvány a kultúrához. Maga az utalvány 250 forintért megvásárolható, és gyermekeknek, felnőtteknek bármely színházi, szabad- egyetemi előadásra, tanfolyamra beváltható, készpénzzel szükség esetén kiegé- szithetők a szelvények, amelyek egyenként és összevontan is érvényesek. Értékes, szép ajándék bárkinek. Ráadásul a megajándékozott tetszése szerint használhatja fel. Igen nagy az érdeklődés iránta.- Az elmondottak alapján az az érzésem, hogy példaértékű munkát végeztetek az idei színházi évad előkészítésekor. Jó volna egy kicsit a jövőbe látni most, és megbizonyosodni afelől, hogy megtelik a nézőtér minden, de legalábbis legtöbb előadáson. Hogy a színház Szekszárd életében ismét elfoglalhatja az őt megillető helyet, hogy az igazán igényes néző is gazdagodhat művészi élményekben, hogy a színházi előadás rítusa a kulturált életforma nélkülözhetetlen szertartásává lesz ismét. Mindezt nem a nosztalgia mondatja velem, noha bujkál bennem egy ilyen kulturális honvágy is, az bizonyos; ez egy olyan kívánság, amit talán Ady fogalmazott meg a legtalálóbban: „éhe kenyérnek, éhe a szónak, éhe a szépnek” - típusú egyenrangú szükségletrendszer mondatja velem. Az a város, amelynek művelt, értékelni tudó, őszinte, sznobériától mentes színházi közönsége van, az új önkormányzati rendszerben is tudni fogja, mit tekintsen olyan kulturális értéknek, amit nem szabad feladni. Természetes, hogy ilyert közönség ott tud elsődlegesen kialakulni, ahol saját társulat állandó társulat műdödik, hiszen a néző nevelője maga a színház. De a társulat társulatokkal pótolható.- Ezért biztosítunk erre az évadra összesen hét bérletsorozatot, ezért emeltük magasabbra a mércét, tartottuk szinten az árakat, biztosítottuk a kedvezményeket. Reméljük, hogy az október végén kezdődő évad másfél havonként bemutatott előadásai egységes folyamattá kapcsolódnak össze.- Az igazi évad, amin igazán színvonalas repertoárt, nagy látogatottságot értek, azt jelentené, hogy sikerül Tháliát visszacsalogatni ebbe a városba. A mostani változó világban annak külön fontosságot tulajdonítok, hogy az emberek ne csak politikai fórumokon találkozzanak össze, ne csak a gazdasági változásokat, inflációs tüneteket tárgyalják meg esténként szűk családi vagy baráti körben, ne csak az istentiszteleteken üdvözöljék ismerőseiket, hanem legyen közös ügyük a kultúra is. Menjen végbe az a művelődésbeli polgárosodási folyamat, ami a polgárt érdekteltté teszi a város kultúréleté- ben. Érdekeltté és annak szerves részévé. Hiszen a műveltségi szint emelkedése egyenes arányban áll a város rangjának növekedésével. Minőségi-művészi élményekkel kell rehabilitálni az irányított műsorpolitika által elközönyösített nézőt. Erre, úgy gondolom, semmilyen esélyt nem szabad elszalasztanai.- Mi is, úgy gondoljuk: a közönségnek az a dolga, hogy eljöjjön az előadásokra és örüljön, a mi dolgunk pedig az, hogy tegyük olyanná ezt az évadot, hogy ismét presztízse legyen Szekszárdon a színháznak.

A Duna menti sárközi falvak lakosai még a múlt század első felében is szakadatlan védekezésre kényszerültek a természet erőivel szemben. Az évenkénti menetrendszerűen megjelenő áradások a községek földrajzi helyzetéből adódtak. A gyakori tűzvészek azonban országos jelenségek voltak, hisz a falusi házak zöme sövényből és sárból épült, gyakran még a kéményt is sövényből készítették. A sövényfálú házak tetejét szalmával vagy náddal fedték, amelyben komoly károkat okoztak a véletlen keletkezett, vagy a villámcsapástól származott tüzek. A természeti csapások miatt gyakran módosult, változotta falukép. Egy-egy nagyobb tűz után mérnöki tervek alapján szinte teljesen átalakult a falvak képe.

Megpróbáltak ugyan védekezni e természeti csapások ellen, de nem mindig sikerrel. Az alsónyéki községi tanács már1789. május 14-én határozatot hozott, hogy akinek kemencéje az udvarban van, bontsa le és a konyhában építsen újat Egy hónap múlva már azt jelentették, hogy aki nem bontotta le, azét lerombolták. 1808. március 1 -jén 14 személyt „tűzi eszközökre vigyázókká” tettek meg. 1826-ban Bankó Jánosnak a templom szomszédságában épülő házát cseréppel kellett befednie, nehogy a gyúlékony zsúp miatt az Isten házát is veszélyeztesse. Sőt a szomszédos Bátaszék mezőváros mártűzvé- delmi eszközzel „vizipuskával” is rendelkezett, amivel készségesen segítette a bajbajutott alsónyékieket is.

Őcsényben 1810. március 17-én tanácsi határozatot hoztak a tűzesetek megelőzése érdekében. Tapasztalva a károkat, a községi tanács úgy döntött, hogy a hadnagyokon és csőszökön kívül utcabirákat fognak kinevezni, akik éjszakánként a saját utcáikban vigyáznak a veszedelmekre, dorbézolásokra, mulatságokra. „Magok a lakosok és asszonyok köteleztetnek arra, hogy szeles időben tüzet gerjeszteni fűjteni, akár sütés, akár más szükségeikre nézve, kivált éczakának idején, nem szabad, sem pedig fél-eszű, bódult ifjak, vagy éretlen idejű leányaikra s gyermekeikre soha a füjtést ne bízzák. Mikor a rántást teszik, vigyázzanak, mivel akkor hamar lobbanó láng szokott esni, tüzet szomszédból hor-. dani soha szabad nem lészen, az éczakára be takart tűz mellől a matskákat elkergessék, ne hogy a könyen szőreikbe ragadó párását padlásra, vagy ki az udvarra vigyék. Télre az asszonyok vigyázzanak, hogy a kender, vagy szösz körül métsel ne forgolódjanak, sem azokat kemenczére száradni ne rakják, mert hamar ki-gyulladhat. A pipázás eszter- héjon kívül tsendes időben, szeleskor pedig belől is, és minden marhák körül való forgoló- dásban tilalmas, úgy, hogy akit akár ki bejelenti elsőbb 12, másodszor pedig 24 kemény pálczákkal büntettetni fog: aki a tilalmas helyen pipázót látja be nem jelenti, az asszony 6 korbátsal, férfi pedig 6 pálczákkal a rend tartásra emlékeztetni fog.’’

E megelőző intézkedéseknek azonban nem sikerült érvényt szerezni, hisz 1817. május 28-án este 11 órától hajnali 3, vagy 4 óráig 187 telkes jobbágy és 33 házas zsellér vagyona ment füstbe, hamuvá lettek házaik, minden berendezésük, ruházatuk, élelmük.

A fűz szándékos gyújtogatás eredményeként lobbant fel. Nemes Barna Osváld Mihály felesége Seres Erzsébet (kiről a falu lelkésze feljegyezte, hogy „egynéhány esztendőktől fogva mélységes hipocondriában volt”) számt szándékkal rágyújtotta házukat, bentiévő családtagjaira. Ő maga pedig csónakba ülve a falu mellett elfolyó Báta vizén átevezett és onnan nézte a tüzet Házuk a község alsó végén volt, nagy szél „futván téli napnyugatról” fele falun csaknem két óra alatt átfutott, majd a szélirány fordulása után a falu másik részén délről folytatta a tűz „gyászos prédálását úgy hogy hajnali 3 órára már a tűz a szél mentében pusztulásra valót nem talált"

A tűz megfékezésének akadályait több tényezőben látták Őcsény vezetői. A férfiak a szőlőmunkák miatt a hegyen tartózkodtak és a nagy árvfz miatt gyors segítséget nem nyújthattak az otthonmaradottaknak. A nagy szárazság miatt a szél „6ik 8ik s 1 Óik ház ellen is vitte a tüzef, melynek nem lehetett ellenállni. Tűzoltó segítség Szekszárdról sem jöhetett, hisz sokan nem is értesültek a tűzről, akik esetleg látták, azok nem tudtak a „habok kő- , zött éjjel jönni.” A decsiek megpróbáltak ugyan segíteni, de a tűz veszedelmes lángjai éppen a falunak azon a részén lobogtak, ahol bejöhettek volna, másfelé a víz miatt nem kerülhettek. „Egy szóval semmi emberi segedelemnek módja nem lévén, élöl viz, hátul tűz közzé foglaltattunk a Tűzi veszedelem a szelekkel szabadon vitte dühös és prédáit erejét” - folytatódik a tudósítás.

„Midőn a bánatos szívű és megfizethetetlen károkat vallót Lakossaink észre vették azt, hogy azonn gonosztevő gyújtogató asszony a víz hátáról tsonakbol nézné azon gyászos és szomorú tűzi prédálásnak lángjait, aki örül azon rémítő eseten”, midőn azt is látták, hogy a szélvész miatt a tüzet nem tudják eloltani, meg már nagyobb részt le is égett a község, ekkor utána mentek a gyújtogatónak s „tulajdon maga házában be vetvén” a lakosok közakarattal „búban és bánatban s elfelejthetet- len keserűségben merült zokogó szavakkal kiáltván ellene meg égették."

A prédikátor azonban megjegyzi az egyházi protokollumban, hogy ezután a férje a temetőn kívül eltemette.

A községi jegyző 1817. június 15-én kelt összegzése szerint: leégett 219 lakos háza a melléképületekkel együtt, a község háza és egyéb épületei, az egyházhoz tartozó épületek, az iskola, a jegyzőlakás, a kocsma, a mészárszék, az ebből származó összes kár 203 899 forintot tesz ki.

A község vezetői azonnal hozzákezdtek az újjáépítés megszervezéséhez. Nosztori Pál bíró június 27-én a szekszárdi uradalomhoz fordult az őcsényiek által más helységeknek eladott nádkévék ügyében. Kérte az úriszéket: engedjék visszatartani a nádat, természetesen a már kifizetett vételárat visszatérítenék. Másnap a helytartótanácshoz küldték el levelüket a házak újjáépítéséhez szükséges fa és tégla megszerzésének érdekében. Engedélyt kértek arra, hogy az épületfákat a község határában vághassák ki és a kéményekhez szükséges téglákat is saját határúkban égethessék ki. Augusztus 6-án a helytartótanácshoz adományok gyűjtésének engedélyezése érdekében folyamodtak: az ország adakozó állampolgárainál „alamizsnát” gyűjtenének a középületek felépítéséhez, küldötteik útján. Ezt engedélyezték és az elöljárók be is járták a környező megyéket, pénzt és egyéb természetbenieket gyűjtve. A szekszárdi uradalom pl. 40ezertégla kölcsöntjut- tatott folyamatosan a kárvallottaknak, valamint három évi robotszolgáltatást engedette!.

A református lelkész szerint a tűz gyors terjedésének az oka a szél mellett az lehetett, hogy az égés előtt igen sűrűn épültek a házak a helységben, volt olyan udvar, ahol négy, öt sőt még több ház is állott. A hasonló sajnálatos események elkerülése érdekében a szekszárdi uradalom tiszttartójának, Pozner Bemátnak közbenjárására az uradalom engedélyezte a község regulációját (mérnöki tervek alapján történő felmérését), még pedig úgy, hogy minden gazda elegendő területű házhelyet kapott. Ennek érdekében Vavrik János megyei földmérő felmérte a község belterületét, melyet ~á lakosság számához mérten kevésnek talált, s így az alsó- és felsőtelken lévő búzaföldekből jó darabot házhelynek osztottak ki. A következő évben el is kezdték a házak építését, sőt a középitkezé- seket is. A felmérés alapján a középületek helyét a falu közepére, a templom köré jelölték ki. Az eklézsia és a falu vezetői szerződést kötöttek a foktői Győri Sámuellel az iskolaház megépítésére. Az új iskola felépítését sem a régi fundusom tervezték, hanem a templom mögött egy 308 négszögöles telket kapott az eklézsia iskolaállításra. Az épület rövid időn belül el is készült, már a következő évben itt kezdték meg a gyermekek tanítását. A községháza 1818-ban, míg a jegyzőlakás 1819- ben készült él.

E nagy tűzvészre emlékezve a község elöljárósága 1826. december 12-én bejárta a helységet, hogy érvényt szerezzen a tűz ellen hozott intézkedéseknek. Nagyon sok hiányosságot tapasztaltak, 120 családnál volt probléma: főleg a kéményekkel, udvari építményekkel és a szomszéd ház falához rakott gyúlékony anyagokkal: nád, tűzifa stb. Például: „Öreg Kis Deák Istvánnak pozdorjája, szalma petrentzéje és fa rakása, a szomszéd háza elől el rakatni, a tuskót pedig az uttzáról be hempergettetni rendeltetett. Péterfi István- nénak meg parantsoltatott keményen, hogy kéményét ki rakassa és vagy vájaggal vagy téglával rakja, nem élére, hanem lapjára tsi- náltassa.” Magyar Istvánnak megtiltották az udvaron lévő kemencéjében való sütést-fő- zést.

Ezen óvintézkedésekkel sem sikerült azonban elejét venni a tűzeseteknek, hisz 1830-ban ismét tűz pusztított Őcsényben, de ez méreteiben meg sem közelítette az 1817. évi nagy égést.

Dr. Balázs Kovács Sándor