Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)
1990-10-02 / 153. szám
2 NÉPÚJSÁG 1990. október 2. Helyhatósági választások ’90 A megye kilencvennégy településén már van polgármester (Folytatás az 1. oldalról.) Az alábbiakban betűrendszerint ismertetjük a megye „kistelepüléseinek” névsorát, mellettük feltüntetve a megválasztott polgármester, illetve a támogató párt, szervezet nevét. Vastagon szedve jelöltük mindazokat, akik szeptember 30-ig tanácselnöki tisztséget láttak el. Alsónána Kollár László független Alsónyék Bogár Dezső FKgP Aparhant Szűcs György független Attala Bognár Zoltán független Báta Vöő József SZDSZ Bátaapáti Krachun Szilárd független Bátaszék Werner Mihály MDF-KDNP-FKgP Belecske Schäfer Kálmán független Bikács ifj. Varga János független Bogyiszló Dr. Sümegi Zoltán Bogyiszlói Önkormányzati Kör Bonyhádvarasd Csaba Józsefné független Bölcske Kiss József független Cikó Forray Gellért független Csibrák érvénytelen Csikóstőttős érvénytelen Dalmand Nagy Ibolya független Decs Nagy Zoltán független Diósberény Lerch Henrikné független Döbrököz Szabó István független Dunaföldvár érvénytelen Dunaszentgyörgy Patai István MDF Dúzs Sudár Mátyás független Értény Szalai József független Fadd Tóth Ferenc független Fácánkert érvénytelen Felsőnána Kilyén Szilveszter független Felsőnyék Cseke István független Fürgéd érvénytelen Gerjen Szabó Elemér független Grábóc Szilágyi János független Gyönk Fekete József független Győré Csorna József független Györköny Rohn Mátyás független Gyulaj Müller Márton független Harc Horváth János FKgP Hőgyész Pál Imre független Ireg szemcse Túrós László független Izmény Szánya Zoltán független Jágónak Márhoffer János független Kajdacs Lengyel János független Kakasd Illés Ferenc független Kalaznó Szőts Ambrus független Kapospula Buda Józsefné független Kaposszekcső Marton István független Keszőhidegkút érvénytelen Kéty Bogos Ferenc független Kisdorog Läufer János független Kismányok Biró Andrásné független Kisszékely Májer József független Kistormás Takács Zsolt MDF-FKgP Kisvejke Höfler József független Kocsola Bárdosi Sándor független Koppányszántó Gyöngyössy József független Kölesd Kocsis György független Kurd Cser István független Lápafő Stickl János független Lengyel Bai József független Madocsa Szabó József MDF-FKgP Magyarkeszi Kiss Károly független Medina Csajbók Kálmán független Miszla Baksa János független Mórágy Garay János független Mőcsény Sikabonyi Miklós független Mucsfa Tillmann János független Mucsi Keidl Vilmos független Murga Jókai János független Nak Muharos Imre Agrárszövetség Nagydorog dr. Heidecker Péter független Nagykónyi Hegedűs Károlyné független Nagymányok Teleki István független Nagyszékely Tippel Péter független Nagyszokoly dr. Bíró Ferenc független Nagyvejke Lovász András független Németkér Bakos Batu KDNP Ozora Schranz Istvánná MDF Őcsény Szalma Gábomé független Pálfa Balogh László független Pincehely dr. Tóth László KDNP Pörböly Gajer János független Pusztahencse Hahn János független Regöly Fehér Kálmán független Sárpilis Erlich János független Sárszentlőrinc Szüsz János FKgP Simontornya érvénytelen Sióagárd Málinger József független Szakadát Varga Ferenc FKgP Szakály Balogh Árpádné független Szakcs Nagy János független Szálka Nagy Ferenc független Szárazd Várkonyi Henrik független Szedres érvénytelen Tengelic Huber Péter független Tevel Kitan its Lajos független Tolnanémedi Miklós Lajos független Udvari Radványi György független Újireg Fazekas Ferencné független Varsád György Ferenc független Váralja Amrein István független Várdomb Rács László független Várong Tancsik József független Závod Szász János független Zomba Szulimán Ferenc KDNP Interjú a megyei kórház új orvosigazgatójával (Folytatás az 1. oldalról.) A Tolna megyei kórház orvosigazgatójaként arra törekszem, hogy gondolkodásunk, munkamódszereink, szervezeti felépítésünk ezeknek az új elvárásoknak megfeleljen.- Hallhatnánk egy-két konkrét példát minderre?- Alapvetően fontosnak tartom, hogy az újonnan megválasztandó önkormányzattal, a minisztériummal, a majdani társadalombiztosítással, szponzorokkal, a lehető legjobb kapcsolatot alakítsam ki. Szeretném kihasználni azt a helyzeti előnyünket, amit a finanszírozási rendszer kidolgozásával megbízott minisztériumi intézettel való együttműködésünk jelenthet, részben az első kézből szerzett információk révén, részben úgy, hogy bizonyos fokig igényünk szerint tudjuk befolyásolni a finanszírozási rendszer egyes elemeit.- Ha jól tudom, alapvetően át kívánja alakítani a körzeti orvosok és a kórház jelenlegi kapcsolatát is.- A kétpólusú egészségügyi rendszer kialakításával azt szeretnénk elérni, hogy az alapellátás, a speciális szakrendelések és a kórház között olyan egyenrangú kapcsolat jöjjön létre, mellyel az orvosbeteg találkozások száma optimálisra csökkenthető lenne. Ennek érdekében el kell látni a körzeti orvosokat alapvető diagnosztikai műszerekkel, hogy például egy vér-, vizeletvizsgálat miatt ne kelljen a beteget ide-oda küldözgetni. Olyan, jó értelemben vett háziorvosi rendszert kell kialakítani, amelyben a körzeti orvosok az eddigieknél jobban figyelemmel tudják kísérni betegeik sorsát. Ebben a felállásban a rendelőintézetek a kórházi osztály ambulanciái lesznek.- Mindehhez új szemlélet, megfelelő személyi feltételek szükségeltetnek...- Kétségkívül, ez alapvető feltétel. Minden dolgozót érdekeltté kell tenni szakmai fejlődésében, növelni kell az önálló felelős döntési képességet és fokozni a dolgozói részvételt a kórház ügyeinek az irányításában. Decentralizálni kell a döntési jogkört, az érintett orvosokat be kell vonni a döntéselőkészítésbe. Mivel szakmai munkánk színvonalát jelentős mértékben a szakorvosi gárda képzettsége határozza meg, ezért ezeknek a munkatársaknak a számára a jelenleginél céltudatosabb, a modern gyógyító eljárások elsajátítására alkalmas, ha kell külföldi továbbképzési lehetőséget szükséges biztosítani.- Milyen személyi változásokat tervez?- Csak a kórház legfelsőbb szintű vezetőinél - gazdasági igazgató, nővérigazgató, igazgatóhelyettesek lesznek változások. Tervezem a főorvosi tanács hatáskörének a fokozását is, és egy szakorvosokból álló, öttagú bizottság létrehozását, melynek tagjai közvetítenék kollégáik véleményét a kórház felsőszintű vezetése felé. Orvosigazgatóvá való választásom igen nagy feladatokat ró rám, melyeknek igyekszem eleget tenni. F. KOVÁTS ÉVA Fidesz Köszönjük bizalmukat! (X) Horthy Miklós: Emlékirataim Az AustriaLotto nyereményjegyzéke A Lottó Unió Kft. tájékoztatása szerint a 39. heti AustriaLotto nyereményei az illetékek levonása után a következők: hatta- lálatos nem volt, jackpot van, a következő hétre átvitt nyeremény összege 10732 379 schilling, 2 db 5 plusz 1-es, egyenként 1 788729 schilling, 128 db 5 találatos, egyenként 41923 schilling, 8909 db 4 találatos, egyenként, 803 schilling, 190 600 db 3 találatos, egyenként 46 schilling, a nyerőszámok: 5, 18, 25, 37, 38, 44, a pótszám: 3. A jokerszámra fizetett nyeremények: jackpot van a jokeren is, a következő hétre átvitt nyeremény összege: 2 377 049 schilling. A jokerszám: 480117. Párthír KDNP Nem tag... A városi televízió választási műsorában 1990. szeptember 26-án Győrffi Péter elhangzott nyilatkozatával szemben egyértelműen kijelentjük, hogy nevezett nem tagja a Kereszténydemokrata Néppárt megyei, illetve városi szervezetének. KDNP Szekszárdi Vezetősége Kedves Választóim! Köszönöm, hogy szavazataikkal lehetővé tették számomra Önök és a város érdekeinek szolgálatát. Egyben kérem, a jövőben is tüntessenek ki gondjaikat feltáró őszinteségükkel. Tisztelettel: DOMBAI GYULA (x) A magyar olvasó először veheti kézbe tiltás nélkül Horthy Miklós Emlékirataim címmel publikált visszaemlékezését az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös kiadásában, amely az őszszel jelenik meg. Ebből közlünk részleteket. 7. Lemondásom énfénytelen A várpalotából távoztam kor semmit sem hoztam magammal, s így szükségesnek láttam, hogy a legszükségesebbek összecsomagolása végett visszatérjek oda. 16 óra körül megjelent nálam Feine követségi tanácsos, és a várpalotába kísért. Elkészültem rá, hogy végrehajtott „házkutatás" nyomai várnak, de amit láttam, minden elképzelést felülmúlt. A selyemdamaszt bútorokon Skorzeny legényei nyújtózkodtak. Minden szekrényt és fiókot feltörtek. Pusztító szabad rablás képe tárult elém. Feleségem ékszereitől kezdve, a cselédség megtakarított pénzéig minden elemelhetőt elvittek, aminek csak értéket tulajdonítottak. A visszataszító látvány színterén még komikusán ható jelenség is akadt: amint beléptem fürdőszobámba, hogy mosdószereimet magamhoz vegyem, saját fürdőköpenyembe öltözött katona jött velem szembe, nyilván akkor fejezte be fürdőjét. Néhai István fiam és foglyul ejtett Miklós fiam lakosztályait csakúgy kirabolták, mint minden egyéb helyiséget. Utasítást adtam régi inasomnak, hogy megmaradt ruháimat, fehérneműmet és egyéb holmimat becsomagolja. Még a fürdőszobában tartózkodtam, ahová három géppisztolyos őr kísért, midőn váratlanul betoppant Lakatos miniszterelnök, aki Veesenmayerrel együtt érkezett a várpalotába. Lakatos papírlapot nyújtott át, amely német nyelven lemondó nyilatkozatomat és Szálasi miniszterelnöki kinevezését tartalmazta. Átfutottam a géppel írt lapot, amelyen a német szöveg alatt - ugyancsak gépelve - ez volt olvasható: „géz. Horthy", vagyis „Horthy s. k.". Visszaadtam és megkérdeztem: „Mit jelentsen ez? írjam ezt alá?” Lakatos igenlően válaszolt, mire csodálkozva emlékeztettem, hogy Szálasi a nap folyamán már kétszer is kérte kinevezését, és hogy ő tanúja volt annak, hogy én mindkét esetben elutasítottam kérését. A dolgot ezzel befejezettnek tekintettem, és folytattam a csomagolást. Lakatos azonban tétovázva, továbbra is ott maradt. Észrevettem, határozatlanságát, mintha nem értené magatartásomat, megkérdeztem tehát, mi oka van arra, hogy aláírásomat kérje. Hiszen neki mint miniszterelnöknek éppen az elutasításra kellene tanácsot adnia. Ekkor olyan célzást tett, amelyből megértettem, hogy Miklós fiam életéről van szó. Szóltam, hogy hívják Veesenmayert, aki a fürdőszoba ajtaja előtt állt, és nyomban megerősítette, hogy fiam élete és szabadon bocsátása valóban az én aláírásomtól függ. Fel kellett tételeznem, hogy akár aláírom a szöveget, akár nem, mindenképpen azt fogják közölni majd a nyilvánossággal, hogy lemondtam és Szálasit kineveztem. Ezt a szándékot elárulta és bizonyítja a lapra előre rávezetett „Horthy s. k.”. Úgy láttam, hogy aláírásom megtagadásával már semmit sem segíthetek, viszont ha megtagadom az aláírást, talán megmenthetem Miklós fiamnak, most már egyetlen gyermekemnek életét. Azt mondtam tehát Veesenmayernek: - Látom, hogy ön az államcsínyhez a törvényesség látszatát keresi. Adhatja-e becsületszavát, hogy fiam szabad leszés hozzánk csatlakozhat, ha aláírom ezt a papirost?- Igenis, Főméltóságos — felelte Vee- senmayer -, a becsületszavamat adom rá. Erre kijelentettem előtte, hogy én sem le nem mondok, sem Szálasit miniszter- elnökké ki nem nevezem, és hogy aláírásommal csakis a fiam életét akarom megmenteni. Géppisztolyok fenyegetése közben kizsarolt aláírásnak nem lehet és nincs is alkotmányjogi érvénye. Veesenmayer és Rahn nagykövet igen boldog volt, hogy „békés úton” oldhatta meg rábízott feladatát, amelynek keresztülviteléért mindkettő „a fejével felelt”, eljárásuk megakadályozta Magyarországot a fegyverszünet végrehajtásában, és kikényszeritette, hogy a hadviselést tovább folytassa. Akármilyen szempontból nézzük is a dolgot, az én kierőszakolt „lemondásom”, a fogságban tartott aláírása semmis és érvénytelen. A nyilvánvaló erkölcsi és jogi hiányokat az sem pótolhatta, hogy Lakatos miniszterelnökkel aláírattak egy magyar szövegű, az október 15-i kiáltványom visszavonását tartalmazó iratot azzal a megjegyzéssel, hogy ennek eredeti szövegét az ő jelenlétében írtam alá. Ezt az iratot sohasem láttam, és következésképp nem is írhattam alá. Mikor Lakatos ezt a neki tollba mondott megjegyzést leírta, maga is fogoly volt. Későbbi szabadon bocsátásakor úgynevezett „szabadlábra helyezési igazolványt” kézbesítettek számára. Október 21-én Szálasi táviratban mondott köszönetét Hitlernek „a bajtársi hűségért, mely a magyar-német élet- és sorsközösség jegyében október 15-én és 16-án olyan felemelő módon nyilvánult meg”. Hitler válaszában Szálasit „felelős miniszterelnöknek” nevezte, és biztosította, hogy „Németország sem fogja soha cserbenhagyni Magyarországot”. Csak ezután, éspedig november 2-án ült össze a képviselőház, mely számos, a Sztójay-kormány idejében elhurcoltak- nál is nagyobb számú tagjának időközben történt letartóztatása után erősen megcsonkult és megfélemlített együttes volt. Az ülés elején Tasnády Nagy András házelnök nekem tulajdonított két nyilatkozatot olvasott fel, amelyen bizonyára az előbb ismertetett két írást értette. Tudósítás nem szól arról, hogy ezeket megtekintésre a Ház asztalára tette volna. A kormányzóválasztást elhalasztották. A csonka képviselöház „tudomásul vette”, hogy Szálasi a „miniszterelnök", és hogy „ideiglenesen a kormányzó jogkörét is gyakorolja” mint úgynevezett „nemzetvezető”. Ez az együttes természetesen már nem volt törvényes népképviseletnek tekinthető. Az úgynevezett nemzetvezető minden kísérlete meghiúsult, hogy úgynevezett kormányát a semleges államokban elismertethesse. Kapkodó csomagolás befejezése után a várpalotából visszatértem az SS székházéba. Este meglátogattott feleségem és menyem. A német követség gépkocsiján jöttek át a nunciatúráról, ahová - a területenkívüliséget semmibe véve - ugyancsak behatolt a fegyveres SS. Fővárosunkat és hazámat október 17- én hagytam el mint fogoly. Délután fél 5 óra körül megjelent Feine követségi tanácsos, hogy a pályaudvarra kísérjen. Erős katonai fedezettel mentünk gépkocsin a kelenföldi állomásra. A különvo- natban feleségem és menyem is helyet foglalt már fiacskájával, s indulásra készen állott. Veesenmayer még előző napon megkérdezte, hogy kíséretemből kit kívánok magammal vinni. Én Ambrózyt, Lázárt, Vattayt és Tostot neveztem meg, aki akkor még életben volt. Veesenmayer semmi ellenvetést sem tett, azonban a vonaton csak Vattayt találtam meg Brunswik altábornagyot, akit pedig nem neveztem meg. Életemnek ez volt a legszomorúbb utazása. Majdnem teljes negyedszázadon át álltam hazán élén, amely ezalatt állandóan fejlődött, amíg csak Hitler Európát háborúba nem döntötte, és akaratunk ellenére Magyarországot is a háború örvényébe nem sodorta. Most távoznom kellett, mert idegen erőszak segítségével kiszorított a bitorló, aki a magyar névhez nem méltó uralmat vezetett be. (Folytatjuk)
