Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)
1990-09-01 / 127. szám
1990. szeptember 1. TOLNATAJ - 5- Itt se. Van, amikor nem lehet ügyelővel. Hasonlóan élnek, mint egy család. Magasba emeltek Roland csellózik. Előtte hegedült Zeneiskolába jár. Nagyon szereti a muzsikát Meg a kirándulást Ahova csak lehet elmegy. Számára a legszebb város Szekszárd. Ott lakott a csecsemőotthonban, s a gondozónénikkel sokat járt sétálni, meg körülnézni a „Kálá- ban”. így mondja, „s” nélkül az áruház nevét Hisz így könnyebb, s a gyermeki gondolkodás a tiszta, világos, egyszerű dolgokat kedveli. Roland nem is töpreng túl sokat azon, hogy lehet egy édes pici babáról csak úgy lemondani. Teljes természetességgel beszél arról is, hogy a házaspár, amely évekig fiúkként nevelte őt mikor rosszalkodni kezdett, szétfocizott egy pár cipőt fekete pontokat vitt az iskolából, büntetésből visszaadta az intézetbe. Roland nem ítélkezik. Élete kilenc évének apró üvegcserepeit rakosgatva emlékezik. Nevelőapjára, akivel nagyon szerették egymást motoroztak, nyilat készítettek, az erdőt járták. Nevelőanyjára, aki akkor is őrá sózott egyet a fakanállal, ha az édesfia volt a bűnös. Halvány emlékeket őrizget vér szerinti szüleiről is.- Amikor meglátogattak a csecsemőotthonban, sütit hoztak, amit utána elosztottunk... Meg emelgettek, fel a magasba.- Míg beszélgetünk, Roland korabeli fiúk gyűlnek körénk. Talán mi is nevelőotthonosok voltunk valamikor? - kérdezgetik. Miután elszaladnak játszani, Roland elmagyarázza:- Együtt lakunk, egy családban. Nyolcán vagyunk. Apukánk a tanár bácsi, ja, nem, az a nagypapánk, Laci bácsi azapukánk. Gyöngyi néni azanyukánk, a Sári néni meg a nagymamánk. A családok meg vannak számozva. A mienk a tízes család. CSER ILDIKÓ Fotó: ÓTÓS RÉKA Roland Vesz az ember egy szép nagy járóbabát.. Egy darabig fésülgeti, játszik vele, szereti. De a baba egyszer csak elromlik. Mást mond, mint amit várnak tőle, nem arra lép, amerre vezetik. Mi a legegyszerűbb? Megfogni és visszavinni a boltba. Nem kellek senkinek Timi is elromlott. Időnként füllentett, letagadta a rossz jegyeket elcsent otthonról egy s mást Szaporodtak vele a gondok. így aztán - bár ő érző, gondolkodó, hús-vérteremtés - nevelőszülei összecsomagolták a homijátés a kislányt visszaadták az államnak. Köszönik szépen, tovább nem kémek belőle. Timi tavaly óta újra a hőgyészi nevelőotthon növendéke. Tizennégy éves lesz, hatodikba jár. Ősztől már másodszor, mert megbukott Pedig értelmes, okos gyereknek látszik. De nehezen jön ki a tanáraival, verekszik, cigarettázik. Képtelen beilleszkedni. Visszavágyik. Az egykori tanműhelyben a fiúk laknak- A karácsony. A nevelöanyukámnak egy hajsütöt vettem, apukámnak meg egy kis likőrt Együtt voltunk. Családban. Kérdőjelek Apponyi Albert gróf 1760-ban épült csodaszép kastélya 1955 óta nevelőotthon. Volt itt már szakmunkásképzés belső iskolával, laktak lányok óvodástól 18 éves korig, ma fiúk és lányok körülbelül százan. Létszámuk állandóan változik, új gyerekek jönnek, régiek mennek. Most például három amnesztiával szabadult szülő kéri, hogy magához vehesse fiát lányát Egyre nagyobbnak bizonyul tehát a kastély, aminek fenntartására messze nem elegendő a nevelőotthon évi költségvetése. Tiz- húsz személyes hálótermeivel ráadásul nem is alkalmas az épület arra, hogy meghitt fészket nyújtson az ide kényszerű It gyerekeknek. Ezért az intézmény 1987-ben pályázatot nyújtott be az Egészségügyi Minisztériumhoz (akkor még oda tartoztak), melynek lényege az volt hogy a növendékek az úgynevezett családi típusú nevelési rendszer keretében a kastély parkjában üresen álló, s a célnak remekül megfelelő szolgálati lakásokba költöznének, a kastélyból vagy annak nagy részéből pedig szállodát alakitanának ki. A rekonstrukcióval száz férőhelyes szállóvá alakítható csodaszép épületet a nevelőotthon üzemeltetné, így az ott keletkező bevételt a gyerekekre lehetne költeni. A kastélyhasznosítás ügye azonban Balázsi Istvánná igazgatónő szerint csupa kérdőjel. Az még a legkisebb gond, hogy a gyerekek továbbra is a parkban laknának, házaikat a hozzá tartozó kertészettel együtt egy, a környezetbe illő erdei keritéssel leválasztanák. De az előkalkulációk szerint úgy kétszázmillió forintba kerülő átépítésre az intézménynek nincs pénze, megfelelő tőkével rendelkező vállalkozó partner kellene. De aki eddig jött, el is ment Pedig olyan is akadt a svéd, kanadai és más külföldi érdeklődők között, aki, miután meglátta az eladó magyar kastélyok katalógusába tévedésből bekerült épületet úgy nyilatkozott, tetszik neki, beszáll az üzletbe. De amint kiderült hogy nincs, akivel érdemben tárgyalhatna, fogta a millióit és sarkon- fordult. A kastély ugyanis a magyar állam tulajdona. - Most döbbentem csak rá, milyen megfoghatatlan ez a meghatározás - mondja az igazgatónő. - Ki az a magyar állam? Ki dönthet? Kihez forduljak? A felügyeleti szervünk a rendszerváltás óta a Népjóléti Minisztérium. A megyei tanácsnál ugyanakkor a művelődési osztály. A kastély sorsába beleszólása van a műemléki felügyelőségnek is. De ha most a megyei tanács rendelkezne is felette, mi lesz az önkormányzati választások után?- De ha a tulajdonjogi kérdések rendeződnének is, van igény Hőgyészen egy ekkora szállodára?- Ez is bizonytalan. Csu- pa-csupa „ha”... Ha tényleg lenne valami a csicsói meleg vizes fürdőből... Ha bekapcsolódna ez a régió a világkiállítás esemény- sorozatába... Ha... Az új nevelési módszer szerint működő csoportok számára az otthonokat ez év végéig mindenesetre ki tudjuk alakítani a pályázatra kapott hatmillió felhasználásával, s nemcsak a fiúk, hanem a lányok is fürdőszobás, konyhás lakrészekbe költözhetnek majd. Nyolcan-tízen lesznek egy-egy kis közösségben, nevelővel, gyermekfelA gyerekek érdekében Kastélyból családba? Egy a már kialakított otthonok közül- Valahogy semmi se megy azóta - mondja -, főleg, ha előveszem a fényképeket. Nincs is már meg mind, nem vagyok rájuk kiváncsi. Elosztogattam őket a barátnőimnek, meg Gábor bácsinak, a metodista papnak. Nem szeretek itt lenni. Nem kellek senkinek. Ha a lányok szidják anyukámat akkor ütök. Sírtam, amikor visszahoztak. Ő is sirt Jó volt náluk lakni. A szobámban babák voltak, könyvek, lemezjátszó, hörcsög. Mikor odakerültem, először szokatlan volt nem tudtam esténként elaludni, odabújtam anyukám mellé. Én vagyok az oka, hogy vissza kellett jönnöm. Nem mindig mondtam igazat..-És itt? Vállalkozó kerestetik Tímea A végső ok azonban nem ez volt Timi egy napon osztálytársai biztatására egy képeslapot irt Sohasem látott, vér szerinti anyjának, akiről az egyik lány azt állította, tudja, hol lakik. A dolog kitudódott a nevelőanya a gyámhatósághoz fordult El is kísérték Timit a vélt címre, de az édesanyáról persze senki sem hallott ott. A döntés azonban így is megszületett Timinek mennie kell.- Mit írtál édesanyádnak?- Hogy jöjjön értem, meg ilyen hülyeségeket Azóta sokat gondolkodtam ezen. Ha beállítana ide, megölném. Amikor megműtötték a szivemet akkor miért nem látogatott meg?-Melyik volt eddigi életed legszebb napja? Kidőlt a liszt Ozorán Nem véletlen, hogy az ozorai horgászok kidöntötték azt a bizonyos lisztet - régóta érett már a dolog -, és így most áll a bál. A történet azért tanulságos, mert túlmutat a pecásberkeken. De nézzük, mi is történt a Sió partján! Az ozora-fürgedi Egyetértés Mgtsz vezetése június 11-i ülésén egyhangúlag úgy határozott, hogy a helyi horgászegyesület néhány tagjának kérésére 25 ezer forint támogatást ad a pecásoknak, az egyesületnek. A támogatás folyósításának feltételéül kikötötték, hogy az egyesület tagjai kötelesek a Kula kastélyparkot lekaszálni. A munka elvégeztetett, a pénzt kifizették, ám a téesz vezetősége mégis hozott egy újabb határozatot augusztus 9-én arról, hogy a támogatás összegét fizessék vissza a termelőszövetkezet pénztárába. Levelükben kérték a horgászegyesület elnökét, név és idő feltüntetésével készítsen névsort, hogy a munkát végző egyesületi tagok részére a munkabért ki tudják fizetni. Mi a manó! - gondolhatnánk, add viszsza a babaruhát játszik a téesz vezetősége? Nem. Nem erről van szó.- Két évvel ezelőtt is kaptak 25 ezer forint támogatást, de akkor a termelőszövetkezetvezetősége végezte el helyettük a munkát - indítja a beszélgetésünket Gyémánt András főkönyvelő. - Most ismét csináltunk egy akciót, s a munka befejeztével mi a pénzt átutaltuk az egyesületnek. A gond az, hogy a 25 ezer forintot nem a tó fejlesztésére használták fel, hanem felosztották azt maguk között, tizenöten. Jöttek olyan hangok - mutatja a Block Ferenc, Dölles Ferenc, Papp László és Hankó Barna készítette „Átiratot” hogyan oszthatják szét, hogyan vehet fel tizenöt ember ennyi pénzt, mikor azt az egyesület százhúsz tagja kapta. Nem nagy terület, a munkadij normális körülmények között 6 ezer forint. Itt azonban nem munkaértéket mértünk, mert nálunk a támogatás hagyomány. Adunk az iskolának, a művelődési háznak, az ÖNO- nak, támogatjuk, támogattuk a különböző szervezeteket, de még olyat nem tapasztaltunk, hogy egymás között felosztották volna. Király Sándor, az egyesület titkára veszi át a szót:- Nem tetszett, hogy egyes horgásztársak megkerülve az egyesület vezetőségét, a téesztől támogatást kértek. A munka végeztével tanakodni kezdtünk, s végül úgy döntöttünk, mivel a harmincöt tavi horgász közül csak tíz-tizenöt vett részt a munkában, a többi semmit sem dolgozik az egyesületért, fizessük ki munkabérként... A téeszvezetőség levele után jöttünk rá, hogy valamit eltévesztettünk, jogtalanul osztottuk föl a pénzt. Ezért azt az egyesület kasszájába visszafizettük. Célunk: alkalom adtán halasítás- ra használjuk fel.- Gyakorlatilag a téesz is tudott volna halat szerezni a tóba - veti közbe Gyémánt András. - Az ismert okok miatt azonban úgy döntött a vezetőség, adjátok vissza a pénzt, adjátok be a névsort és a téesz becsületesen kifizeti a munkadijat. Az ügy erkölcsi hatása akkor lett volna meg igazán, ha azt mondjátok, a remegő lábú nyugdíjas helyett két renddel többet levágok. De itt az volt az elv: most már úgy sem ellenőriznek bennünket, osszuk fel. Hogyan tartaná be a fegyelmet az egyszerű horgász, ha a vezetőség neves tagja sem tartja be? Tovább folytatjuk a diskurzust - a közben közénk telepedő May Lászlóval kiegészülve -, amiből aztán megtudható az egyesület megy a saját feje után. Úgy tűnik, rájuk nem vonatkoznak az érvényben lévő rendeletek, ők törvényen kívüli pecások, kishalászok. Nincs horgászrend, nincs tórend, telepítés után azonnal horgászhatnak, és ki amennyit fog, azt elviszi. Tizenöt kisszerszámos van - ennyit a megye egyetlen egyesülete sem bír el -, „örökösödési jog" alapján megy a hálózás, nem beszélve arról, hogy „lejjebb járnak”, zsákszám árulják a halat. És nekik az egyesület ad engedélyt... Magas az engedély nélküli horgászok száma. A horgászegyesület vezetősége plusz 300 forint halasitási támogatást szed(ett), a Molnár-tón horgászoktól, ám abból 30 forintos órabért fizet(ett) ki társadalmi munkáért, a hínárhúzkodásért. Volt - mondják beszélgetőtársaim -, aki a saját horgászhelyét sem tisztította ki. Javasolták többször, eresszék le a tó vizét „pucolják ki a tavat”, aztán 25 évig szórakozhatnak, ám a javaslat nem talált értő fülekre. Az a 25 ezer - biztosan nem is adóztak róla - talán be se került a pénztárba? Hogyan fizették vissza?- A horgásztóval kínlódtok évek óta - így May László. - Most kaptatok az IB-től 30 ezret, a téesztől 25-öt, meg ha még tesztek hozzá egy kicsit, akkor 8 mázsa halat tudtatok volna telepíteni, így az intenzív tó lenne. Akkor már - engedély alapján -fd lehetne lövetni azt a háromnégy vidrát is, ami pusztítja a halakat... Figyeld meg, Sanyi, ezt az egyesületet hatóságilag fel fogják oszlatni... Itt nemhogy a horgászetika fogalmát, de az etika szót sem ismerik... Ha idejöttetek volna „rendesen", akkor az elnök, aki nagy lokál- patrióta, meg a vezetőség még talált volna egy kis pénzt nektek... Nos, remélem, az olvasó ennyiből is sejti, miért volt törvényszerű, hogy kidőljön a liszt Ozorán. Egy biztos, minden közösségben alapvető a rend, a fegyelem - még akkor is így van ez, ha társadalmunkban nem nagyon látszik mert anélkül anarchia van. Arra pedig már Ozorán sincs szükség. Rendre annál inkább, s mielőbb a horgászfejekben. Akár fejek árán is(?). ÉKES LÁSZLÓ
