Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-28 / 150. szám

2 KÉPÚJSÁG 1990. szeptember 28. Csatlakozás Európához Tájékoztató a Külügyminisztériumban Hogyan válasszunk? Tudnivalók a helyhatósági választások előtt (Folytatás az 1. oldalról.) dött, s vannak elképzelések a külpoliti­kai együttműködés kialakítására is. Várhatóan felgyorsul a társulási szer­ződés előkészítése. A napokban kül­döttség tartózkodott Magyarországon, s a tárgyalásokon ez a téma is szóba került. Amennyiben létrejön a szerződés, az lehetővé teszi Magyarország és az integrációs szervezet tagországai között a kereskedelmi akadályok teljes lebontását. A tájékoztatón szóba kerültek a ma­gyar biztonságpolitika legégetőbb kérdései is. Meiszter Dávid hangsú­lyozta, hogy a kormány elsősorban nem katonai tényezőkkel kívánja garantálni az ország biztonságát. Amennyiben sikerül kialakítani az új európai kooperatív biztonsági struktú­rát, a térség országainak szoros kap­csolatai révén olyan körülmények jönnek létre, amelyek nem teszik lehe­tővé komoly konfliktusok kialakulását. Ebben az esetben a katonai tényező Európa valamennyi országában mind­inkább háttérbe kerül. Magyaror­szágon nem képzelhető el a svájci tipu­Párthírek Fidesz Kampányzáró Fidesz-nap Pakson 1990. szeptember 28-án, tehát ma délután 16 órától a Fidesz paksi csoportja a lakótele­pi vásárcsarnokba vár mindenkit néhány vi­dám órára. Lesz BMX-, gördeszka- és gör­korcsolya-bemutató, lepényevés, söröshor- dó-guritóverseny, szkanderbajnokság, sör­ivóverseny, valamint gyermekprogramok, különféle dijakkal. Műsorvezető: Dám Lász­ló, a Magyar Rádió és a Calipso Rádió mun­katársa. A műsorban bemutatkoznak a Fi­desz paksi jelöltjei. MSZDP Új alapszervezetek Tamásiban megalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyi alapszerveze­te. Ügyvivője: Hohner Ferenc Tamási, Széchenyi út 13. * Dúzson megalakulta Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt helyi alapszervezete. Ügyvivője: Fodor István, Dúzs, Béke út 59. sú fegyveres semlegesség. Ez a megol­dás a konfrontáció időszakában tűn­hetett vonzónak, jelenleg azonban, amikor jelentősen csökkenőben van a tömbök szembenállása, a semleges­ség veszít jelentőségéből. Az új európai biztonsági struktúra kialakításának fontos része, hogy a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgya­lások sikerrel záruljanak. Számos téves információ jelent meg a sajtóban a tárgyalásokkal kapcsolatban. Ezeket cáfolva a Külügyminisztériumban elmondották: a tárgyalásokon körvo­nalazódó megállapodás egyaránt garantálni fogja Nyugat-és Kelet-Euró- pa biztonságát. Magyar javaslat alapján ugyanis nemcsak a Kelet- Európában, illetve a Nyugat-Európá- ban állomásozó haderők létszámát korlátozzák, hanem a készülőben lévő szerződés országonként fogja tartal­mazni: egyes fegyvernemekből mekkora haderőt lehet fenntartani. A körvonalazódó megállapodás alapelve egyébként az, hogy a biztonságot nem katonai erővel, hanem a sokoldalú európai együttműködés előmozdításá­val kell garantálni. KDNP-MDF Választási koalíció Tisztelt Választópolgárok! Ismételten fel­hívjuk szíves figyelmüket, hogy Szekszár- don a Kereszténydemokrata Néppárt és a Magyar Demokrata Fórum választási koalí­ciót kötött. Ennek értelmében kérjük a KDNP-vel és az MDF-fel szimpatizáló választópolgáro­kat, hogy szavazataikkal kölcsönösen támogassák közös jelöltjeinket. Szocialista Párt Kampánypénz - közcélra Különféle közösségi célokra ajánlottak fel - a rendelkezésre álló kevésből is - a Szocialista Párt alapszervezetei. Pálfán szórólapok helyett, - mondván, hogy ha helyben nem ismerik a jelöltet, akkor úgy­sem szavaznak rá - szociális célra ajánlot­ták fel a pénzt. Regölyben az óvoda eszkö­zeinek fejlesztésére, játékok vásárlására fordítják a rendelkezésre álló összeg na­gyobbik felét. A szekszárdi alapszervezet a Garay tér rekonstrukciójára a Garay iskola által létrehozott alapítványnak fizeti be azt az összeget - várhatóan mintegy tízezer fo­rintot -, amit sikerült megtakarítani a vá­lasztási kampány költségeiből. (Folytatás az 1. oldalról.) A városokban is két szavazólapot kapnak a választópolgárok, de más céllal. Az egyik, az egyéni választó- kerület szavazólapja lesz, ezen az egyéni választókerület jelöltjei van­nak ábácé sorrendben felsorolva. Ezen a szavazólapon csak egy sze­mélyre lehet szavazni, ha többet ik­szel a választópolgár, akkor érvény­telen a szavazat. A másik szavazólap pártlista, ott egy pártot kell megjelöl­ni. A pártok neve alatt az az öt sze­mély van felsorolva, akik az adott párt listáján az első öt helyen állnak, de azokra nem kell szavazni az ál­lampolgárnak, kizárólag csak a pártra. Ki, hol, mikor? Szeptember 30-án, vasárnap reg­gel 6 órától délután 6 óráig adhatják le az állampolgárok szavazatukat a saját választókerületükben kialakí­tott választókörzetben. A névjegy­zékre történt felvételről minden sza­vazóképes állampolgár még augusztusban értesítést kapott, amin rajta van, hogy milyen sorszámon szerepel a választói névjegyzékben, hogy hol szavazhat. Ezt az értesítést célszerű elvinni a szavazóhelyiség­be, mert így könnyebben megtalálják a névjegyzéken az állampolgárt. Amennyiben valamilyen oknál fogva ez az értesítés nincs meg, az sem ki­záró ok, elég, ha a szavazásra jogo­sult a személyi igazolványát felmu­tatja, mert ezzel a szavazóbizottság azonosítani tudja. Minden szavazóhelyiségben leg­alább két szavazófülke lesz tollal el­látva. A jelen lévő szavazóbizottság pedig tájékoztatást fog adni az ál­lampolgároknak a szavazás mód­járól. Javított listák Tolna megyében a választólistákat a Szekszárdi Nyomda készítette el, mivel a szavazólapokon a pártok ké­résére feltüntetésre kerülnek jelvé­nyeik is. A nyomdai átfutási idő miatt a listákon az esetleges változásokat e hét közepéig tudták átvezetni. Az ezt követő választásokat a továb­biakban már manuálisan kell a sza­vazólapokra rávezetni. A BM ez ügy­ben kiadott tájékoztatása szerint, (választójogi törvény 35. szakasz el­ső bekezdés) hivatalos szavazólap­nak minősül az a szavazólap is, ame­lyen a szavazatszámláló bizottság oly módon végez változtatást, hogy az eredetileg induló jelöltek közül ki­húzza az időközben kiesett jelölt ne­vét. A szavazólap attól minősül hivata­losnak, hogy azt a szavazatszámláló bizottság pecsétjével látja el. A szava­zólapokon végzett utólagos módosítá­sokról a szavazólap átadása előtt a szavazatszámláló bizottság tájékoztat­ja a választópolgárokat ha a szavazó­lapról törölt jelöltre mégis szavazatot adnak, akkor ezeket a szavazatokat fi­gyelmen kivül kell hagyni. Etnikai, nemzetiségi * kisebbségi jelöltek Ha valaki kisebbségi jelöltként in­dult, az előnyöket élvez bizonyos terü­leteken, az Országgyűlés ugyanis 15 millió forintot szavazott meg a nemzeti­ségi és etnikai kisebbségi jelöltek ré­szére. Ennek értelmében az egyéni jelöltek kétezer forintot, a polgármes­terjelöltek négyezer forintot kaphattak, a nemzetiségi listát állító pedig tízezer forintot Ezeket az összegeket szep­tember 15-ig lehetett a helyi tanácstól fölvenni. Ez az összeg a független kép­viselőjelölteknek nem jár. Etnikai vagy nemzetiségi listaállitás estén a jelölt akkor is mandátumhoz jut ha egyéb­ként nem éri el a mandátumszerzés­hez szükséges szavazatokat hanem annak csak kétharmadát Mikor lesz eredmény? A több jelölt és a jelöltállítás bonyo­lultsága miatt a szavazatok össze- számlálása minden bizonnyal tovább fog tartani, mint azt a korábbi választá­soknál megszoktuk. A szavazatok öss­szesrtése manuálisan, kézzel történik a községekben, az így összesített listát juttatják el Szekszárdra, ahol számító­gépen rögzítik az eredményeket A hat városban már az összesítés is számí­tógépen történik, így összesítik a párt­listák eredményeit is, ami elég bonyo­lult számítási mód, mivel a pártlistákra leadott összes szavazatokból kell kiin­dulni. Ennek alapján számítják ki hogy egy mandátum eléréséhez hány sza­vazatot kellett az adott pártnak elérnie, és ennek alapján kerül a listán megje­lölt első, második, haramdik... személy a képviselőtestületbe. A városokban az egyéni választóke­rületben több feltétel szükséges ah­hoz, hogy már az első fordulóban legyen képviselő. Nagyon fontos, hogy az állampolgárok minél nagyobb számban vegyenek részt a helyható­sági választáson, mivel a névjegyzék­be felvett választópolgároknak leg­alább a 40 százalékának kell elmennie szavazni ahhoz, hogy érvényes legyen a választás. Másik feltétel, hogy a jelölt a leadott szavazatok legalább 25 szá­zalékát elérje. Aki ezt, vagy ennél töb­bet elér, az lesz a képviselő. Ha nem érte el egyik jelölt sem a 25 százalékot akkor második fordulóra kerül sor, ahol már az lesz a győztes, aki többsé­get szerez. Községekben nem szükséges 25 százalékot elérni a képviselőtestületi tagjelöltnek. Amennyiben a szavazó­polgárok 40 százaléka elment szavaz­ni, akkor a legtöbb mandátumot elért személyek jutnak be a képviselőtes­tületbe. Ajelöltek, illetve azok képviselői kér­hetik a szavazatszámláló bizottságtól, a szavazási jegyzőkönyv egy példá­nyát így ők az állampolgároknál ko­rábban megtudhatják az eredményt Az állampolgárok azzal, hogy el- menmennek a helyhatósági válasz­tásokra, javítanak helyyzetükön, hiszen számukra megfelelő, helyi sorsukat javító képviselőket vá­laszthatnak. F. KOVÁTS ÉVA Horthy Miklós: Emlékirataim A magyar olvasó először veheti kézbe tiltás nélkül Horthy Miklós Emlékirataim címmel publikált visszaemlékezését az Európa Könyvkiadó és a História folyó­irat közös kiadásában, amely az ősszel jelenik meg. Ebből közlünk részleteket. 4. Hadbalépésünk hiteles története ... Mi, amennyire csak lehetett, addig kivontuk magunkat a Hitler által óhajtott korlátlan szövetség megkötése alól, és még 1941. június 22-e után is ennek a politikánknak,folytatására tettünk kísér­letet. Közvetlenül a német támadás meg­kezdése után ismét kaptam olyan levelet Hitlertől, amilyent az ember kelletlen ér­zéssel, vonakodva bont fel. Azt kívánta, hogy üzenjünk hadat a Szovjetuniónak. Az első minisztertanácson, mely erről tárgyalt, Bárdossy miniszterelnök még a diplomáciai összeköttetés megszakítá­sára sem volt hajlandó, és úgy gondolta, hogy magatartásunkhoz moszkvai kö­vetségünk tájékoztató szolgálatának hasznosságára való hivatkozással a né­metek belenyugvását is elérheti. Amikor Jagow német követ a külügyminiszteri sajtóiroda közleményéből értesült erről, azonnal felkereste Bárdossyt, és kijelen­tette, hogy a diplomáciai kapcsolat meg­szakítása a legkevesebb, amit Berlin a magyar kormánytól vár. Június 23-án is­mét összeült a minisztertanács, és meg­tárgyalta Werth vezérkari főnök előter­jesztését, mely haladéktalan hadüzenet érdekében foglalt állást. Hivatkozott arra, hogy Románia máris belépett a háború­ba, úgy hogy Magyarország ahelyett, hogy egész Erdély megszerzésére nyíl­nék kilátása, vonakodásával a bécsi döntésben visszakapott részét is kocká­ra teszi: Bárdossy álláspontját ez az érv sem ingatta meg, és ehhez a kormány tagjai is csatlakoztak Győrffy-Bengyel tá­bornok kivételével, aki a távol levő Bart- ha Károly honvédelmi minisztert képviselte, és az ő utasítását követte. A határozat az volt, hogy a diplomáciai kapcsolatot meg­szakítjuk, de tovább nem megyünk. Ennek megfelelően adtam választ Hitler­nek, és közöltem, hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy Oroszországnak - méghozzá minden ki­hívás nélkül - hadat üzenjen. Az ilyen lé­pés a két ország méretei között fennálló igen nagy különbségre és erőink csekély voltára tekintettel valóban nevetséges­nek látszott előttem. Június 26-án az a hír lepett meg ben­nünket, hogy Kassát és Munkácsot bom­batámadás érte. Werth vezérkari főnök jelentése szerint az azonnali vizsgálat azt állapította meg, hogy a támadást szovjet repülőgépek hajtották végre. Egy bom- barepeszdarabon a leningrádi hadiszer- gyár jegyét ismerték fel. Ezzel a „kihívás” bekövetkezett, és június 27-én megjelent a hivatalos nyilatkozat: „Magyarország a felségterületén végrehajtott, nemzetközi- jog-ellenes, ismételt szovjetorosz légitá­madás miatt a Szovjetunióval hadiálla­potban lévőnek tekinti magát.” Nem kímélhetem meg Bárdossyt attól a szemrehányástól, hogy azokban a vál­ságos napokban eltitkolta előttem moszkvai követünk egyik táviratát, mely­ről csak három évvel később értesültem. Ekkor Bárdossy, nyomatékos kérdésem­re, be is ismerte ezt a tényt. Kristóffy kö­vet távirata azt a jelentést tartalmazta, hogy Molotov Magyarország semleges magatartása esetére az erdélyi kérdés­ben a szovjet támogatását helyezte kilá­tásba. Ennek az ajánlatnak komolyságá­ra vallott, hogy követségünknek június 23-át követőleg még nyolc napon át le­hetővé tették, hogy a szokásos rejtjeles táviratok útján érintkezzék Budapesttel. Moszkva ezenkívül erélyesen cáfolta, hogy a magyar városok ellen intézett „kihívó” bombatámadásokat szovjet re­pülőgépek hajtották végre. Molotov ígéretének, melyet Kristóffynak tett, bizonyára kérdéses az értéke; nagyha­talmak ilyen vonatkozásban nem éppen tartózkodóak, ha arról van szó, hogy kis ál­lamokat bevonjanak a háborúba, vagy attól távol tartsanak, különösen pedig akkor, ha ígéretük másnak a számlájára történik. Moszkva cáfolata azonban - szemben a saját vezérkari főnökünk jelentésével - megfelelt a valóságnak! Erre a keserű megállapításra a tények kényszerítenek. Bárczy István miniszter- elnökségi államtitkár 1944-ben olyan tit­kos összejátszásról tett nekem utólag jelentést, amilyennek lehetőségével so­hasem számoltam. Az előzmények köz­vetlen ismerete alapján mondta el Bárczy, hogy Krúdy Ádám repülő száza­dos, a kassai repülőtér oktatótisztje írás­ban jelentette Bárdossy miniszterelnök­nek, hogy ő saját szemével látta, hogy a bombákat német repülőgépek dobták le. Időközben azonban a hadiállapot már beállott. Ezért aztán Bárdossy Krúdy szá­zadost hallgatásra intette és figyelmez­tette, hogy ellenkező magatartása ránéz­ve kellemetlen következményekkel jár­hat. A miniszterelnökség tisztviselői is parancsot kaptak, hogy hallgassanak. Elméletileg ugyan nem teljesen kizárt az a lehetőség, hogy Krúdy repülő száza­dos 1941. június 26-i megfigyelése eset­leg téves volt, ez azonban két okból na­gyon is valószínűtlen. Mint említettem, vezérkari főnökünk éppúgy kívánta volt, akárcsak Hitler, hogy részt vegyünk a há­borúban. Mindkettőjüknek tehát, hogy úgy mondjam, érdekében állott, hogy az a kihívás, amelynek hiányára Hitlerhez intézett levelemben elutasító álláspon­tom megokolása során hivatkoztam, va­lóban bekövetkezzék. Másrészt ismere­tes, hogy milyen gyenge lábon állt az orosz légierő különösen akkor, a gyors visszavonulás napjaiban. Nyilvánvaló, hogy az oroszok összes bevetésre alkal­mas gépeiket az elönyomuló ellenség el­len fordították, és nem rendelkeztek olyan felesleggel, hogy olyan állam váro­sainak bombázására gondoljanak, amelynek semlegessége kétségtelenül érdekükben állott. Ez tehát a Szovjetunióval szemben be­következett hadba lépésünk hiteles tör­ténete. Ennek előadásával távolról sem akarom azoknak a bátor férfiaknak emlé­két és érdemét kisebbíteni, akik hazán­kért vitézül küzdöttek, és sokan közülük hősi halált is haltak. Senki sem állíthatja bizonyossággal, hogy Magyarország az említett titkos összejátszás, mondhat­nám, összeesküvés nélkül ugyanazt a politikát folytathatta volna mindvégig mint Bulgária, amely egyáltalán nem üzent háborút a Szovjetuniónak, olyan politikát, amely Bulgáriának sem vált hasznára. Moszkva 1944 szeptemberé­ben, amikor a bolgár-angolszász fegy­verszüneti tárgyalások már folyamatban voltak, végül is váratlanul hadüzenetet küldött Szófiának. A való tényállást már azért is meg kellett világítanom, hogy tisztán álljon mindenki előtt: milyen ter­mészetű is volt tulajdonképpen ún. „szö­vetségünk”, amelynek alapján Hitler egy­re fokozódó követelésekkel lépett fel velünk szemben... Magyarország 1941 júliusában mint­egy 30 000 embert küldött a keleti arcvo­nalra: ezek egy részét személyes kéré­semre Hitler októberben hazaengedte. Németország ugyan a háború első hó­napjaiban hatalmas győzelmeket aratott. Azonban Hitler nyilvánvalóan nagy stra­tégiai hibát követett el, mikor elvetette a hadvezetőségnek azt a javaslatát, amely védelmi vonal felállítását tanácsolta, és a támadást Moszkva ellen elrendelte. Erre aztán Moszkvából a németeket olyan érzékenyen érintő visszavágás érte, hogy a német csapatok győzhetetlensé­gébe vetett hit megrendült... Minden hagyományos külsőség mel­lett is, amely Ribbentrop birodalmi kül­ügyminiszter első budapesti látogatása alkalmával 1942. január 6-án megnyilvá­nult, a beavatottak előtt nyilvánvaló volt, hogy nagy az eltérés aközött, amit Hitler tőlünk követelt, és aközött, aminek telje­sítésére mi hajlandók és képesek vol­tunk. Aki túlzottan él a propagandával, az odajut, hogy szavát akkor is csak üres propagandának tartják, ha az története­sen valóságot tartalmaz. Mi nem egészen adtunk hitelt Ribbentrop közlésének, amely szerint az angolszászok „elvakult készségükben odáig mentek, hogy tár­gyalásaik során a bolsevizmusnak Euró­pában szabad kezet ígértek, csak hogy újabb véráldozatra bírják a Szovjetet”. Január végén azonban, amidőn Keitel vezértábornagy látogatást tett Bartha honvédelmi miniszternél, és a szükséges páncélkocsik meg egyéb hadianyag ren­delkezésünkre bocsátására ígéretet tett, mégis rászántuk magunkat, hogy Jány tábornok vezetése alatt 150 000 ember­ből álló második hadsereget állítsunk fel. Az említett összes hadianyagból hadse­regünk a többször megismételt ígéretek ellenére nemcsak útra kelése előtt, ha­nem a hadszíntérre érkezése után sem kapott meg soha semmit. Ennek az volt a közvetkezménye, hogy a Voronyezs mel­lett folyt harcok során a mi csapataink egészen kivételesen súlyos veszteséget szenvedtek. Amikor Keitel látogatásának szomorú következménye ismeretessé vált, az elkeseredésben az a keserű mondás kelt szárnyra, hogy egymást kérdezték az emberek: „Mit hozott nekünk Keitel?”, s ezt válaszolták: „Egy filmet.” És ezen az akkor pergetett Halálos tavasz-t ér­tették...

Next

/
Oldalképek
Tartalom