Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-25 / 147. szám

1990. szeptember 25. NÉPÚJSÁG 3 Telekárverés Tamásiban Folyamatos ellátás, nehézségekkel Liszt, cukor, só és rizs Tartós hiány nem várható (Folytatás az 1. oldalról.) Elöljáróban el kell mondani, 78 telket alakíttatott ki a tanács, s ebből augusz­tusban licittel értékesítettek 40-et. Most 38 várt gazdára, ennyit hirdetett meg a városi tanács műszaki osztálya, s adtak az érdeklődőknek térképet, a beépítésre vonatkozó előírásokról tájékoztatót, biz­tosították, hogy az árverés előtt mindenki megtekinthesse a területet. Nyugodtan mondhatjuk: mindent megtettek a jó vá­sárlás érdekében. Következhetett hát a licit második fordulója.- Harmincnyolc telekre harmincán je­lentkeztek - tudtuk meg Barkóczi Fe- renctől, a műszaki osztály vezetőjétől. - Húszezer a letét telkenként, amiért a vevő kap egy licitkártyát és az árverés során azzal jelzi, tartja-e a kikiáltási árat vagy sem. Az első fordulóra 168 telekigénylőt hívtunk meg - magyarázta az osztályve­zető -, ebből 45-en jelentek meg -, most ismét meghívtunk minden korábbi telek­igénylőt, 128 régit, 30 újat. Van közöttük budapesti, szekszárdi, siófoki, kocsolai, dunaújvárosi, székesfehérvári, nagycse- pelyi, sárbogárdi, paksi, szabadegyházi. Á teleknagyság 425-től 522 négyzetmé­terig terjed, s 520 Ft/négyzetméter a ki­kiáltási ár. Miközben a kuncsaftok érkeztek, meg­tudtuk azt is, hogy az értékesítés ilyen módja egyrészt gazdasági vállalkozás, másrészt igénykielégítés. (Itt jegyezzük meg: 200 telekre volt igény.) Arról -is tu­domást szereztünk: a 20 ezer forintos li­citkártyával bármelyik telekre licitálhatott az érdeklődő, s ha nem nyert, visszakap­ta az összeget, ha azonban sikeres volt, beszámították a vételárba. Tíz óra után néhány perccel megkez­dődött az árverés, dr. Göndöcs Tibor in­gatlanközvetítő vezetésével, A szabályok ismertetése után először a kőházzal be­építhető területek kerültek sorra. A vevők - kézben a térképpel - hallgatták, nézték a helyrajzi számot, a teleknagyságot, a kikiáltási árat, majd az emeléseket. Az első telek gyorsan gazdára lelt, a máso­dik - mivel nem volt ajánlattevb - maradt a tanács tulajdonában. Csendben, kultu­ráltan folyt a licit, akadt vevő és eladatlan telek is. Volt aki két területet vásárolt egymás után, de olyan is akadt, aki egyet sem vett. Mire a faházzal beépíthető tel­kek kerültek sorra, elég sokan elmentek, végül azonban ezekből a telkekből is si­került eladni néhányat. 40 Az ingatlanközvetítő azzal zárta az ár­verést, hogy a megmaradt telkek sorsá­ról az önkormányzat dönt majd, tehát hozzájuk fordulhatnak, forduljanak az ér­deklődők. (Folytatás az 1. oldalról.) Jelenleg vámkezelésre vár 120 tonna NSZK-cukor, a hét végén érkezett. Bő egy hét múlva várható Kaposvárról jelen­tősebb szállítmány, az már enyhíti a hiányt, mert 1 kilogrammos csomagolá­sú lesz. Lisztből jelen pillanatban megfelelő készletekkel rendelkeznek, számításaik szerint az ellátás folyamatos lesz. Hiány semmilyen körülmények között nem vár­ható. Olvasóink közül többen félnek a só­hiánytól. Tóth József elmondása szerint megfelelő készletekkel rendelkeznek, hosszabb távon is képesek ellátni a la­kosságot. Az étolaj és a rizs szállítási üteme már nem olyan zökkenőmentes, mint a liszté vagy a sóé. Étolajból kisebb-nagyobb hiányok ke­letkeztek eddig is. Amennyiben a felvá­Rácz nézetei már a múlté Munkástanács­tagokat a szakszervezetekbe » Megyei szövetségre lenne szükség A civil társadalom nehezen szer­veződik. Á pártok mint régen az egyetlen párt - uralják a terepet. A munkások érdekvédelmi szervezetei lassan alakulgatnak. Ez a tehetetlen­ség végül védtelenné teszi őket. Hi­szen, ma ha valakit elbocsátanak állásából, nincs aki szót emeljen mellette. Alakulnak át vállalatok káef- tévé és egyéb privatizációs trükkök­kel magántulajdonná. Csak a mun­kás várja a sült galambot, ami nem jön. Ezt a várakozást félelemnek mondják, pedig nemcsak arról van szó, hanem közönyről, arról, hogy már ezerszer is becsapták őket. A hét végén Budapesten tanács­kozott a Munkástanácsok Országos Szövetségének első kongresszusa. Tolnából többek közt az MMG-AM szekszárdi gyárának munkásta­nácselnöke, Turay Gábor is részt vett. Tegnapi nyilatkozatában el­mondta, hogy a kongresszus még mindig sokat markolt és keveset tett. Egyszerre van jelen a szerveződés­ben a tulajdonosi jogosítványok megszerzése és az érdekvédelem. Pedig egyszerűen azzal kellene fog­lalkozni, hogy a szakszervezeteket életre keltsék. Ha ez másképp nem megy, akkor a munkástanácstago­kat kell bevinni a szakszervezetekbe.- Melyik szakszervezettel tudnak együttműködni?- Nagyon jók a kapcsolataink a Szolidaritási Szakszervezeti Szövet­séggel és ^Mérnökök, Technikusok Szakszervezetével. A Vas megyeiek például a burgenlandi munkásszö­vetséggel építettek ki jó kapcsolatot.- Rácz Sándor a munkástanács­mozgalom veteránja nem ment el a kongresszusra. Megsértődött?- A Rácz által képviselt nézetek - a minden tulajdont a munkástaná­csoknak - elavultak. Ezért vannak vi­tái, és a kirekesztődése a szövetség­ből ennek is köszönhető.- Mi a legfontosabb feladatuk?- Nagyon gyorsan meg kellene alakítani a megyei szervezetet, de, sajnos, nem ismerjük egymást.- hj­sárlási láz enyhülne, úgy helyreállna az egyensúly. Az igazgató arról tájékoztatta lapunkat, hogy rendeltek osztrák étolajat is. Rizsből várhatók hiányok, de nem tar­tósan. Összességében a cukorhiány az új cukor piacra kerülésével megoldódik, a többi létfontosságú áruból pedig a ké­sőbbiekben sem várható tartós ellátási zavar, - nyilatkozta lapunknak Tóth Jó­zsef, a Füszért szekszárdi raktárházának igazgatója. Októbertől az ercsiek is emelik a cukor árát Tegnap - hétfőn - megkezdődött a cu­korrépa szállítása az Ercsi Cukorgyár vonzáskörzetében. így a fürgedi, a si- montornyai, a nagydorogi, a tolna-mözsi és a paksi vasútállomásokon fogadták is Igazi meglepetés volt a Vállalkozók Or­szágos Szövetségének kiállítási csar­nokában, a K 20-as pavilonban hatalmas piros betűkből kirakva a következő felira­tot látni: Tolna Városi Tanács. Vajon mi­lyen fogyasztási javakat állíthat ki a tolnai tanács a BNV-n? Mint kiderült, apró fél­reértésről van szó, a kiállító valójában Tolna Városi Tanács Költségvetési Üze­me, de a dekorációt készítők csak az első három szót emelték ki. Ezer János, a költ­ségvetési üzem vezetője elmondta, hogy egy egészen friss külföldi kapcsolatból származó új termékkel jöttek a kiállításra, ez pedig nem más, mint a Dekozell nevű, falak és mennyezetek bevonására alkal­mas anyag. Az épületek belső tereiben, az első szállítmányokat. Kajtor István igazgató tájékoztatása szerint pénteken, 29-én kezdi meg az Ercsi Cukorgyár a kampányt. A tolnai gazdálkodószerveze­tekkel 2875 hektárra kötöttek szerző­dést. A termésbecslés szerint várhatóan 34 tonna cukorrépát takarítanak be hek­táronként, ami azt jelenti, hogy Tolnából 100 ezer tonna cukorrépa kerül a gyár­ba. Az igazgató arról is tájékoztatta lapun­kat, hogy a mostani termés 30 százalék­kal kevesebb, mint a korábbi átlag. Vala­mint azt is elmondta az igazgató, hogy október 1 -jével 10 százalékkal emelik a cukor termelői árát, mivel kénytelenek voltak 300 millió forint magas kamatú fel- vásárlási hitelt felvenni, ugyanakkor nagymértékben emelkedtek az ener­giaárak, a papír és egyéb kiegészítő anyagok árai. lakásokban használható bevonat a fes­tést vagy tapétázást helyettesítheti, csak természetes anyagokból áll, vízzel hígítva kell a felületre felszórni vagy felkenni és költsége nagyjából a tapétázás költségé­vel egyezik. A terméket egy svájci cég gyártja, és Magyarországon kizárólagos forgalmazója lesz a tolnai költségvetési üzem. Közvetlenül is árusítják, de vi­szonteladókon, illetve vállalkozókon ke­resztül is hozzájuthat maga a lakosság, természetesen forintért. Az első vásári nap alapján Ezer János úgy vélte, hogy lesz igény a termékre, nagy volt az érdek­lődés iránta. Hosszú távon az sem kizárt, hogy megvalósítható a hazai gyártás is.- áa ­-él­Negyvenezerből tízezer maradt Hova tűntek az eladó állami boltok? Az Antall-kormány első száz napjára szóló program egyik legfontosabb ígérete a hazai kiskereskedelmi és vendéglátó bolthálózat gyors magánkézbe adása volt, az úgynevezett előprivatizáció. Ha a naptárra nézünk, talán még nem is vádolhatjuk túl nagy késéssel a kormányt, hiszen az előprivatizációs törvény végeredményben nem sokkal a száz nap lejárta után a parlament elé került. (Más kérdés, hogy a bennfente­sek szerint erre a négy hónapos várakozásra sem volt szükség, hiszen a nevezett tör­vénytervezetet már több mint másfél éve, még az előző kabinet elkészítette.) Ennél sokkal fontosabb azonban az a veszteség, ami azért éri az állami és az önkor­mányzati kasszákat, mert időközben -, azaz az elmúlt másfél évben az előprivatizáció tárgyai, az üzletek többsége már visszavonhatatlanul kikerült az állami fennhatóság alól. Még két-három hónapja is negyvenezer eladásra váró üzletről nyilatkoztak a vezető kormánytisztviselők, időközben ez a szám a hivatalos szövegekben húszezer­re csökkent, a napokban pedig a KSH felmérésére alapozva napvilágot látott a meg­döbbentő adat: már alig tízezer eladható bolt van az országban. De mi is történt valójában? A társasági törvény valamint az.átalakulási törvény jogi­lag teljesen tiszta és támadhatatlan lehetőséget teremtett arra, hogy a kereskedelmi és vendéglátóvállalatok üzleteiket gazdasági társaságokba vigyék. Ha eközben valami igen nagy pénzügyi disznóságot nem követtek el - azért erre is volt példa - akkor telje­sen törvényesen került társasági tulajdonba az állami vagyon, és ezen a végeredmé­nyen - hacsak nem akarjuk, hogy végképp hitelünket veszítsük a leendő külföldi tőke- beruházások előtt - nem is szabad utólag változtatni. Mi akkor a baj - kérdezheti bárki teljes joggal. Ezt akartuk, végre megfelelő tulajdo­nosokhoz kerül az állami vagyon, végre lesz aki hatékonyan, nyereségesen működ­tesse a kereskedelmet, a vendéglátást. Ennyire azért nem egyszerű a dolog. Az egyik probléma az, hogy a gazdasági társaságokká - részvénytársaságokká, kft-vé alakult állami vállalatok egy része ezen a ponton meg is állt. Az állam ugyan elvesztette tulaj­donjogát, de akikre rászállt, azok egyelőre változatlanul működtetik a hatalmas vállalati apparátust, és a jelek szerint a saját és vezetőtársaik anyagi helyzetének ug­rásszerű megjavításával részükről befejezettnek tekintik a rendszerváltást. Ettől ez még törvényes, legfeljebb a hatékony működés marad álom. Persze hosszabb távon valószínűleg változni fog a dolog. Annál inkább, mert a társa­sági tulajdonba került üzletek többsége nevetségesen olcsón jutott az új gazdákhoz. Ami érthető is, hiszen némi leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a vállalati vezetők maguknak adták el a boltokat, miért is szabtak volna a pénzügyminiszteri rendeletben ajánlottnál - azaz a mindenkori bérleti díj tőkésítésénél - magasabb árat. A következő lépésben viszont már a szabadpiaci - az előzőnél öt-tízszer magasabb árakon adják tovább - ugyancsak teljesen törvényesen - a társaságok birtokába került üzlfeteket. Ki nyert és ki veszített ezen a többlépcsős trükkös játékon? A nyertesek nyilvánva­lóan azoknak a társaságoknak a vezetői, de persze a tagjai is, amelyeknél az átválto­zott állami vagyon a piaci áron kel majd el. Értelemszerűen adódnak a vesztesek is: a költségvetés és a helyi önkormányzat, amely az eredetileg eltervezett rendszerben maga adhatta volna el piaci áron az üzleteket. Mit lehet ezek után tenni? Bármilyen fájdalmas is, a betervezett százmillióktól ily módon-elesett állami és helyi költségvetésnek, ezeket a tranzakciókat - amelyek még egyszer hangsúlyozzuk, az esetek túlnyomó részében jogilag támadhatatlanok -, tudomásul kell venni. Igen nagy hiba lenne, ha - a jogi feltételek hiányában - esetleg politikai alapon próbálná most az állam mégiscsak visszaszerezni az elügyetlenkedett üzletek tízezreit. Mert erről van szó, a több mint harmincezer állami tulajdonú üzlet privatizációjának bevételétől tulajdonképpen azért esett el a költségvetés, mert sem az előző, sem ez a kormány nem számolt az időközben meghozott törvények hatá­sával. Mindennek különös jelentőséget ad az a tény, hogy az állami vagyon meghatá­rozó részét kitevő termelőüzemek privatizációja csak ezután kezdődik. P. É. „Most a legfontosabb, hogy megismerjék a Dekozellt az emberek” - mondta Ezer János Liberó Úgy tűnik, hogy az el­lenzék elégedetlen a kor­mánnyal. Ezt mondja is. Szerencsére nem hivat­kozik a népre, az isten ál­dotta népre. Persze van bombasztikus megnyilat­kozás az ellenzék részé­ről, meg jól szervezett kampány is. A dolgok summázata mégis az, hogy az ellenzék elége­detlen a kormánnyal és a koalíciót alkotó három párttal. A kormánykoalíció elé­gedetlen az ellenzékkel. Lekommunistázza őket. Lépten-nyomon. Elég sű­rűn, más érv nem lévén. Előfordul az is, hogy az if­júság esetében a kisebb­ség uralmáról beszél. A szabaddemokratákra újabban azt is ráfogják, hogy a köztársasági elnök mögé bújik. A szocialis­tákról pedig azt zengik, hogy átmentették magu­kat, pedig ők is olyan gyű­lölt ellenségek, mint a kommunisták. Egyszóval a kormány és a koalíció elégedetlen az ellenzék­kel. Most azt kellene tud­nom, hogy a nép elége­detlen-e a kormánnyal és a koalícióval, vagy az el­lenzékkel. Nem tudom. Mert nem tudhatom, hogy mit mond a nép. Azt lá­tom, és-érzékelem, hogy az emberek, a környeze­temben élők elégedetle­nek. A helyzettel. Azzal, ami ma van. Nem emle­getik sem a negyven évet - talán a zsarnok helyi pártvezért igen -, sem Trianont. Ók azt sem mondják, hogy a kommu­nizmus ellen harcoltak a Don-kanyarban. Szegé­nyek nem mondanak semmit, csak egyszerűen elegük van. Akkor mit lehetne tenni ebben az elégedetlen időben. Elmenni a helyha­tósági választásra és tisz­tességesen dönteni arról, hogy kik legyenek a kép­viselőink a képviselőtes­tületben. Ezenkívül persze van még lehetőség, mivel mindenki elégedetlen mindenkivel, a politikusok néha a néppel is. A kor­mánykoalíció küldjön egy-egy csomag liberót az ellenzéknek. Az ellen­zék pedig a koalíciónak. Természetesen, hogy ezt megtehessék: a nép min­den politikusnak egy-egy csomag liberót. Végül pedig a kormány küldhet minden magyar állampolgárnak liberót, mert akkor legalább kint leszünk a...- hj ­hj Az őszi BNV-n láttuk A nagy meglepetés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom