Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)
1990-09-22 / 145. szám
1990. szeptember 22. TOLNATÁJ - 7 A színház az igazi szerelem Nem Vas-Zoltán Iván az egyetlen rendező, aki színészként kezdte, s tanulóéveknek számított az a főiskola utáni öt év is, amit a győri színháznál töltött. A rendezői szak elvégzése után Pécsre került. Az eddigi - mintegy ötven - rendezése a gazdag kínálatból gazdagon is markolt: volt közötte Kálmán Imre, Bertold Brecht, Moliére és Sarkadi -, hogy csak az emlékezetesebbekre utaljunk. Nem akart sohasem bevett, már másutt sikeres modelleket alkalmazni. Mindig vállalta, ami a nehezebb. így lehetett egyik, tizenöt év után is felejthetetlen rendezése Smegirjov: Szülj nekem három fiút című darabja, melyben a győri színházban Spányik Éva játszott nagyszerűen. Nemcsak Minarik Edének, a rendezőnek is kell egy csapat. A munkából részt kérhet világosító, jelmez- és díszlet- tervező, színész és műszaki. Közös munka, melyben félszavakból is érthetik egymást, mert valami eddig még nem volt, újat, igazat együtt, közös akarattal létrehozni a cél. Ő nem a staggione (alkalmanként, alkalmakra szerveződő csapat híve), hanem az összeszokott társulaté. Tudja, hogy izgalmas, érdekes feladatra mindenki mozgósítható. Szívesen választ ezért könyvélményeiből olyat, melyet színpadra vihet. A nevéhez fűződik Eric Segal villághirű regényének a Love Story-nak adaptációja és rendezése, melyből az előadásszám már hetven felé közelit. Sokat dolgozik. Egy Eisemann- operettet állít színpadra Nyíregyházán, Debrecenben a Tartuffe után új darab rendezését vállalta el, de Szegedre is hívták, s feladatok várják az Arany János Színházban is. Nem riad meg az élet kihívásaitól. Újabban a Rádió 68-18 műsorvezetője- ként is hallhatjuk. Mint mondja, nem színház helyett, mellett. A színház az örök, a nagy szerelem. JÓZSA ÁGNES Vas-Zoltán Iván Debrecenben rendez. A Tartuffe egyik jelenetét játssza elő Kocsmá- ros Jenő színésznek. (Máthé András felvétele) Konczek József: A dióbarna délutánnak... A dióbarna délutánnak földutat rejtő mélyeit már eltakarják lusta árnyak, koromsötét és zöld-szelíd y törzsek meg bojtos új hajtások, mint puha és nehéz szövet, s a ragacsos-hús vadcsapáson jönni látom az őzeket, az erdőalji rozsvetésben még süt a nap, szokott helyen megrezzenő fül-felütéssel legelnek együtt csendesen. Ég, ha dörren, megszokott zaj, még hirtelen vihar előtt is változatlan nyugalommal állnák a szélborzolt mezőt, csak a legnagyobb nyári csendben, a feledtető alkonyon kapkod fejük. Tán puska esetten, s telik vérrel a patanyom? Gottvald Károly kiállítása Szekszárdon Allegro fekete-fehér fényben Megtekinthető a Babis Mihály művelődési központban október 10-ig „ Arc Bartók Allegro...-ja vésődik a néző-hallgató fülébe, közben a képernyőn folyóvíz habzódik, sodródik, hullámzik gyors ütemben, vidáman, élénken, hévvel. Nem tudni az első pillanatban, hogy a látvány szülte-e a zenét, a vízcseppek villámlásai kottázódtak, vagy a zene ihlette a fénnyel író, fényképező operatőrt... Évtizede annak, hogy Gottvald Károly fényképeit úgy nézhetem, mint aki személyes ismerőse az alkotónak. Annak viszont két évtizede, hogy ő maga oly módon kezdte nézni a világot, mint aki személyes ismerőse az alkotónak. E szavakkal való játék mögött ott bujkál valamilyen titkok tudása. Nevezetesen, hogy Gottvald Károly tudja, hogy a leghatalmasabb erőkkel milyen szövetséget lehet kötni. Ismeri, hogy miként hajthatja ezt az erőt - például a fényt - a saját eszközei szolgálójává, de ennél sokkal fontosabb az erő iránti tisztelete, amivel ő maga vállal szolgálatot. Bevallom elfogultságomat Gottvald Károly fénnyel rajzolt alkotásai előtt, mert olykor-olykor avatott részesévé tett, mikor az előhívott filmkockákat a nagyítógépbe tette és a fókuszt le és föl mozgatva komponálta papírra az ellesett pillanat legtöbbet sugárzó, mondó részletét. Ezen később a vágóasztalon még formált és útjára engedte. Milyen alkotások születtek ilyenkor? Az élet kottázta képek: apró dalok, szimfóniák. Tragédiák és komédiák, humor és bánat, groteszk fintor és tisztelgő főhajtás... Nem folytatom. Látni tanultam Gottvald Károly képeivel. Amikor ezt kimond- tam, bevallottam, rájöttem, hogy ez célja, vagy pateti- kusabban fogalmazva: ars poeticájának része, a látni tanítás. Úgy kell járnunk a világban, hogy észrevegyük, meglássuk a szívet, lelket vidámító, tisztító szépet, de a keserű ízt is érzékelnünk kell, hogy ennek ismeretében tudjuk ellenkezőjére változtatni. Egy ember három pillanata Húsz év számvetése sok tanulsággal jár. Összegzésre hív Gottvald Károly. A megtett útján vezet, kalauzolja kiállításán a látogatót, de - mert egy napilap fotó- riportereként is leltároz - olyan tényekről is készít számlát, amelyek napjaink történelmi, társadalmi változásának hiteles dokumentumai, tükrei. Okulni kell ezekből a fényképekből, aztán a jobbító szándékkal lépni: hévvel, élénken, vidáman, gyors ütemben egyértelmű igenekkel és nemekkel, amint azt a fotóművész teszi: allegro fekete fehér fényben. DECSI KISS JÁNOS Vízpart
