Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-18 / 141. szám

1990. szeptember 18. Képújság $ A tehén: kölcsön ad - a tej meg házhoz megy Szellem a palackban (Folytatás az 1. oldalról.) A kedvtelenság talán abból fakad, hogy a széles tömegek nem érezhették a leszá­molás indulatokat felszabadító mámorát. Az emberek ugyan olykor kivonultak az utcá­ra (március 15-ék, a már felidézett temetés, vagy az erdélyi falurombolás elleni tiltako­zás), de ezek egyike sem fajult a hatalom, illetve annak erőszakszervei elleni össze­csapásba, mert mindig annak jóváhagyásával történtek az események. Az utca embere nem került a két év alatt egyetlen olyan helyzetbe sem, amikor fel­mutathatta volna V betűt formázó ujjait: Minden változás lépésről lépésre folyt, egy szűk kör részvételével. A társadalom érdeklődését olykor demagóg, máskor igaz jel­szavakkal ugyan igyekeznek ébren tartani, mert időnként urnák elé kell citálni, hogy a történtek legitimitást kapjanak. Az érdeklődés mégis egyre lanyhul, az eddig bevált jel­szavak már nem lépik át az ingerküszöböt. Az eddig békés átmenet záloga az éppen erősebb józanságának és a folyamatok ki­számítható alakításának szándéka. Sorstársországainktól eltérően nálunk a kommu­nisták nem kívántak erőszakkal ellenállni az elégedetlenség mind több megnyilvánu­lásának. A másik oldal, a még csak szerveződő ellenzék, amely legitimálni csak a fenn­álló hatalom csődjével tudta magát, igyekezett mindig megtalálni a mértéket, ameddig éppen el lehet menni. így araszolt a demokratikus szocializmustól a teljes rendszervál­tásig. Az ellenzék később kormányra jutott szárnya különösen óvatosan viselkedett. Gondoljunk a tavaly őszi állásfoglalására a köztársasági elnök megválasztásáról, avagy, hogy akkoriban az új kormányt (nyilatkozataikban) nem tudták elképzelni a szocialisták nélkül. Ekkor még óvatosan kellett lavírozni a hatalomra törő elitnek, a tö­megbázisát (párttagságát) és fegyveres testületéit (munkásőrség) rohamosan veszítő, ám katasztrófákat még így is okozni képes hatalom, és az ezzel a hatalommal elége­detlen tömegek között. Vagyis sokáig olyat kellett ígérni, ami nem készteti jóvátehetet­len ellenállásra a régi elitet, de fenntartja a társadalom bizalmát az ellenzék iránt. Ez a kötéltánc a választási küzdelmekre megváltozott. A közhangulatot kiszolgálva az ellenzéki pártok (az a néhány tucat) egymást túllicitálva fejezték ki távolságukat a régi rendszer reprezentánsaitól. De még ekkor is meghagyták az egérutat a legyengült hatalomnak, azzal a szlogennel, hogy nem lesz leszámolás, csak elszámolás... Elma­rad a B-listázás... Az erőviszonyok a rendszerváltás kezdete óta teljesen megváltoztak. Kétségtelenül, ismét egyetlen hatalom van az országban, ám az elégedetlenség nem csökkent, sőt... Csakhogy ennek célpontja még javában a régi rendszer. Azonban az új hatalom az idő múlásával egyre kevesebbeket győz meg azzal az érveléssel, hogy a gazdasági ka­tasztrófát örökölte (bár igaz), és csak hosszú idő alatt tudja orvosolni. Könnyen meg­történhet, hogy a növekvő elégedetlenség hatására újra kettős hatalom lesz Magyar- országon, egyik a rendszerváltás által létrejött, a másik az utca. Csakhogy ezekből az egyik - az utca indulata - nem lesz olyan megfontolt, a másik érzékenységét tekintetbe vevő, mint az előzőleg szemben álló hatalmak. Az elégedetlenség egyelőre a régi politikai és gazdasági vezetők ellen irányul. Nincs politikai nagygyűlés, vagy utcai beszélgetés, ahol ne kelnének ki a múlt rendszer ki­szolgálóinak magas nyugdíja, a veszteséges vállalatok vezetőinek kifizetett hatalmas nyeresége ellen. Van akinek csak az igazságérzetét sérti, mások gazdasági javulást várnának ennek megszüntetésétől. Némelyekben forr a bosszú, mondván, annak se legyen jobb, aki ide juttatta az országot. Az új hatalom számára most már csak jó ízlés, politikai bölcsesség kérdése, hogy milyen választ ad erre a kívánságra. Hatalmi pozícióktól, fegyveres testületektől meg­fosztva, teljesen, vagy a gazdaságba visszavonulva a régi elit az ítéletre vár. Az ítélet pedig megszületett, az MDF pontokba szedve állt elő vele. Az igazságtevés tervével ak­kor lépett elő, amikor annak számára már nincs kockázata, amikor az elégedetlenség kezd az új hatalom felé fordulni, amikor a rendszerváltás (hatalomváltás) utolsó aktu­sára, a helyhatósági választásokra újabb jelszavakkal kell mozgásba hozni a tömege­ket. A Justitia-terv pontjait már sokan támadták, és magyarázták. Már nem is a tervezet tartalma érdekes, sokkal inkább a politikai szándék, ami a tálalás mögött meghúzódik. Lehet, hogy az MDF pontjai elkerülhetetlen, megvalósítandó igazságtevést fogalmaz­nak meg, csakhogy a felvezetés többet árthat, mint a végrehajtás értéke. Ha valóban szükségesnek tartották mindazt, amit pontokba foglaltak, akkor azt a törvénykezés rendes menetében kellett volna megtenni, amit pedig nem lehet, azt a történelem ítéle­tére bízni. Ám az MDF a jelek szerint fontosabbnak tartotta a köz óhajának megfogalmazását, mint a kérdés törvényi megoldásának keresését. Kár lenne bizonytalan politikai (választási) babérok learatásáért egy hajszállal is le­térni a törvényesség útjáról. Történelmi vakságnak tűnik az indulatok fűtése, még ha irányított formában is, akkor, amikor előreláthatóan tartós válság várható. Az ellenség­kép könnyen változhat, a történelem számos példával szolgál arra, hogy az üldözőkből üldözöttek lettek. A törvényesség útjáról nem lehet egyszer-egyszer lelépni, csak egy­szer. Talán még emlékeznek néhányan, hogy hónapokkal ezelőtt politikusaink legkedve­sebb példája a spanyol modell volt, ahol nemcsak vér, hanem mindennemű szankciók nélkül tudtak rendszert váltani. Inkább lássunk még néhány évig kedvtelen embereket, mint Viktóriát mutogatókat, mert az a győzelemjel a történelmi vereségünket adná tudtul. PUSKÁS IMRE Humor és politika Miért volt okos Rákosi és Kádár? Interjú Verebes Istvánnal Lefölözés harminc és csupán 2,8 százalék a zsír- tartalma.- A Szegfű 4,7-es zsírtartalmú tejet is ad, - dicséri fel a tehenet Haászné. Túrót, tejfölt is készítek, vajat csak annyit, amennyit a család megeszik. A túrót ki­lónként nyolcvan forintért adom, 2 deci tejföl 18 forint, - harminc fillérrel olcsóbb, mint a boltban. A tejfölt kedvezménye­zem. Leginkább a szegény nyugdíjaso­kat sajnálom. Az egyikük vett fél kiló túrót, két deci tejfölt, és azt mondta nekem: ez ám most az ünnepi eledel! Összeszorult a torkom. A fehér ceglédi kannát Haászné min­den reggel kiforrázza: a tej kényes élel­miszer, a tisztaságra nagyon kell vigyáz­ni. A tejpénz valaha a paraszti világban mindig az asszonyoké volt, ebből vettek a boltban élelmet és spóroltak belőle ruha­neműre. Haászéknál már nem-így van.- Ketten keressük a pénzt a férjemmel, de minden időnket szinte az állatok kö­zött töltjük. A fiamnak van egy lova, a Csil­lag. A gyerek befog, hazahozza a takar­mányt, nem kell fuvarost fogadni. A Csil­lag besegítő családtagnak számít, hisz nem csak a teheneket, hanem az öt bor­jút a sertéseket, és az aprójószágot is el kell látni, mert nálunk a gyöngytyúkon és a páván kívül minden jószág megtalálha­tó. A borjúkat figyeljük, mert ha kiöreg­szik a Szegfű és a Tücsök, két borjút megtartunk. Ha az anyjuknak csak a fele tulajdonságát öröklik, már jól járunk. A két tehén ugyanis naponta 40-45 liter te­jet ad. Az viszont igaz, hogy a tehén köl­csön ad, és a szájáról fejik. A tehén tejjel hálálja meg, ha jól tartja a gazdája. A megrendelőkre nincs panasza Haásznénak, rendesek, és egyforma mindenkinek a pénze. S akár csak ré­gen: hitel is van. Nem naponta, hanem havonta, fizetéskor adják oda a tejpénzt Haásznénak, aki megérti, ha valakinek nincs pénze, de fizetéskor adja meg min­denki a tartozását.- Én a vevőért vagyok, a vevő énértem. Pedig eleinte sokhelyütt gyanakodva fo­gadtak, az emberek elszoktak attól, hogy reggelente literes mérővel beállít hozzá­juk a tejesasszony. Beszélgetek velük és például bárkinek aki kíváncsi rá elma­gyarázom hogyan kell rétestésztát készí­teni, s a belevaló túrót. A túrókészítés bizony aprólékos munka, - nem is gondolná, aki ahhoz szokott, hogy a tejespultról leemeli a kocka alakúra pré­selt negyedkilós túrót. S a savó, amely ki tudja mivé lesz a nagyüzemekben nem csak a sertések kedvence, s a szomjat oltja, hanem kalácsdagasztásra is kitűnő, a ha­bart főzelékekről nem is beszélve. Tényleg visszakanyarodtunk a régi időkhöz? Miért ne, ha van, aki szereti az állatokat, és vállal­ja a vele járó töméntelen munkát. És hát igaz, ami igaz: a házitej finomabb, mint a nejlonzacskós, amely sokszor arrafelé is folyik, amerre nem kellene. dvm Fotó: Kpm Verebes István humorista a rádióka­baré műsorvezetőjeként szerzett magá­nak igazi népszerűséget az ország­ban. Azután nem sokkal a rendszerváltás előtt egy meglehetősen keserűnek tűnő értékelést követően megvált a konferan­szié hálás szerepkörétől. - Mi állt a dön­tés hátterében? - kérdeztük az ismert személyiséget, aki a Narancs Klub első vendégeként járt Szekszárdon.- Úgy gondoltam, hogy magamtól kell félreállni, mert ellenkező esetben vagy félreállítanak mások, vagy a helyemen hagynak, s akkor az még rosszabb - vá­laszolt sokatmondóan Verebes István. - Utáltam már a kibérelt helyemet, azt, hogy kockázatmentesen dolgozom, hogy nem vagyok versenyben.- A bérelt helyről nem az jut sok ember eszébe, hogy ön ezek szerint kollaboráns volt, azaz kiszolgálta a régi rendszert?- Abszolút nem tartom magam kolla- boránsnak. Nekem az volt a dolgom, amit én tettem. Ha én kiszolgáltam a régi rendszert, akkor az országban még tíz­millió ember tette ugyanezt. A demokrati­kus ellenzékről pedig az a véleményem, hogy bár tisztességesen helytálltak, ám azért a falak nem voltak olyan nagyon erősek nálunk. Amíg Lengyelországban, Romániában, a Szovjetunióban az ame­rikai újságírók eldugott helyeken, erdők­ben találkoztak az ellenzékkel, addig Ma­gyarországon a pártközpont adta meg a címüket, s a Gellért Szálló teraszán be­szélgettek.- Mindez azonban nem szolgálhat mentségként...- Persze, hogy nem! Csakhogy aki el­megy egy tüntetésre bármelyik korban vagy rendszerben, az a következő alter­natíva közül választhat: vagy csattan a nyakán a gumibot, vagy nem. Én, miután nem szeretem, ha fejbe vágnak, ma sem megyektüntenti, mintahogyan korábban sem voltam. Gyáva típus vagyok, de ezért szerintem nem lehet szemrehányást ten­ni.- Mikor érezte úgy Verebes István, hogy minden olyan szálat el kell vágnia, ami esetleg kapcsolódhat az előző rendszer­hez?- Az utolsó csepp a pohárban a Car- los-ügy volt. Kiderült számomra, hogy hazugságra épült minden. Vezetőink a békéről beszéltek, elítélték a terroriz­must, s közben brigantiknak adtak szál­lást. Innentől kezdve ezt a berendezke­dést felmenteni nem tudom. S igenis, aki a Carlost bújtatta, azt bíróság elé kell állí­tani.- A hatalomváltás könnyebbé tette a humorista sorsát? (Folytatás az 1. oldalról.)- Úgy van ez most is, mint régen - visz- szakanyarodtunk az időben - mondja.- Nem baj, csak időnk legyen, pénz és egészség. A tejet a két tehén - Szegfű és Tücsök- adja. Haász Józsefné azért viszi ki há­zakhoz a tejet, mert a férjének korán kell dolgozni menni a mözsi téeszbe, s egye­dül nem tudná a csarnokba vinni. így aztán a biciklire fölakasztja a két kannát, és reggelente házalni jár. Gyorsabban túl ad a tejen, mintha a mözsi csarnokba bi­ciklizne, hisz négy kilométer az út oda, ugyanennyi vissza.- Este hozzánk akár tíz, meg tizenegy óráig is lehet jönni. Az ember tudja, hogy aki dolgozik, munkahelye van, folyton ro­han, minden perc drága, s gyakran csak késő este ér a háztartással törődni. Reg­gel úgy hat óra után indulok útnak, vi­szem a tejet azoknak, akik gyerekkel vannak otthon, meg nyugdíjasoknak. A kiskönyvemben fölírtam, hogy ki mikorra kéri a tejet, van akinek mindennap kell, s van akihez csak másnaponta megyek. A házitej, házhoz szállítva literenként húsz forintba kerül, a boltban tizennyolc­Túrótechnológia- Nem tartom magam csak humoristá­nak, de ha ezt a műfajt gyakorlom, akkor az a dolgom, ami az elmúlt húsz évben. Tehát tükröt tartani a hatalom elé, függet­lenül attól, hogy melyik hatalomról van szó. Nekik pedig az a dolguk, hogy ezt pénzeljék - ha okosak. A Kádár-rezsim ebből a szempontból rendkívül okos volt, nem is beszélve Rákosiról. Rákosi úgy megfizette a színészeket, a művészeket, ahogyan az elmúlt száz évben senki. A kérdés az, hogy a művész mennyire haj­landó korrumpálódni.- A jelenlegi helyzetben nem áll fenn az a veszély, hogy a művészre nehezedő ko­rábbi, pártállami nyomás több pólusúvá válik?- De igen. Azt hiszem, hogy ki művész­ként elkötelezi magát bármelyik párt- mozgalom mellett, az megszűnik mű­vésznek lenni. Ez vonatkozik az általam igen becsült, illetve kevésbé becsült kol­légáimra. A művész ne politizáljon, ha­nem a politikából kiindulva moralizáljon.- Ez is egyfajta politizálás, nem?- Pontosabban a politika a politikusok dolga, mert az egy szakma. A művész ad­jon alkalmat a felismerésekre, hogy ezál­tal az ember jobban megismerje önma­gát. Ahogyan a Biblia a legkülönfélébb módon ad erkölcsi válaszokat a konflik­tusok megoldására, úgy a művésznek is minden művével a saját bibliáját kell megírni. Még akkor is, ha poénokat mond, ha szórakoztat.- Ez így nagyon szépen hangzik, csak­hogy bizonyos függetlenség nélkül nehe­zen megvalósítható.- Hiszen ez az új kor éppen ezt adta a művésznek, hogy végre megőrizheti a függetlenségét! Eddig kettő közül lehe­tett választani, méghozzá az egyetértés, illetve az egyet nem értés közül. Most meg lehet azt mondani, hogy én vagyok, s vagy egyetértenek velem, vagy nem. Senki nem kényszerit semmire egyetlen színészt vagy írót, csak a magas színvo­nalú alkotás a mérce. De hol vannak a re­mekművek?- S vajon hol van Verebes István, azaz hol helyezi el magát ebben a világban, mely Shakespeare szerint nem más, mint színház?- Tipikusan az a személy vagyok, aki kívül áll a partvonalon, s elmondja a véle­ményét arról, ami bent történik. Ez ké­nyelmes álláspontnak tűnik, csakhogy akik belül vannak, gólt is lőhetnek, s fel­állhatnak a dobogóra. Engem nem érde­kel a dobogó. Én nem a Hamlet vagyok, hanem Horatio, aki kíséri, de egyúttal saj­nálja a dán királyfit és a történetét. SZERI ÁRPÁD Átadás előtt az MO-ás autóút összekötő szakasza Átadás előtt az MO-ás autóút 14,9 kmr- es, most elkészült szakasza, amely az M5-ös, illetve a pécsi 6-os utat köti ösz- sze, áthaladva a Csepel-szigeten. Amint Balogh Attila, az Autópálya Igazgatóság osztályvezetője az MTI-nek elmondta: a világbanki hitelből, 4,5 milliárd forintból megvalósuló beruházás az eddigi leg­drágább ilyen jellegű hazai építés. A költ­ségeket megemelte a két, összesen több mint 1 kilométer hosszú Duna-híd - jár­dával, kerékpárúttal - és a környezetvé­delmet szolgáló több mü. Közéjük tarto­zik a Csepel-szigeten, az út közelében létesített figyelökútrendszer, amely a csepeli Duna-part ivóvízkútjait óvja. Se­gítségével kontrollálják, hogy a forgalom szennyezései érintik-e a csepeli vízbá­zist, ahonnan Budapest az ivóvíz jelentős részét kapja. A biztonságos közlekedés érdekében a Duna-hidakon jegesedés- előrejelzőket szereltek fel, amelyek mu­tatják mikor célszerű a szórógépeket megindítani. A zaj elleni védelemről is gondoskodtak: a hidakon üvegfal, a la­kott települések mentén fa, műanyag, betonfal vagy földgát csökkenti az autók keltette zajt. A Magyar Aszfalt Kft. és a Hídépítő Vál­lalat fővállalkozásában, több mint 100 al­vállalkozó részvételével elkészült autóút kétszer kétsávos burkolata a legkorsze­rűbb, érdesített homok-aszfalt keverék. A közlekedés akár meg is indulhatna, ám még hátra van néhány helyen a vízel­vezető árkok burkolása, az útpadka ki­képzése, a növények, fák, bokrok, cser­jék telepítése. Előreláthatóan az eredeti határidőnek megfelelően, október végén lesz a műszaki átadás, novemberben pe­dig megindulhat a közlekedés.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom