Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)
1990-09-15 / 139. szám
1990. szeptember 15. TOLNATÁJ - 5 Tárgyalt ésítélta Magyarországon bizonyára van néhány közintézmény és hivatal, melyekkel kapcsolatban lehet használni a „barátságos” jelzőt. Bíróságaink nem tartoznak ezek közé, noha azt nem lehet elmondani, hogy ne lenne jellegük, vagy éppenséggel hangulatuk. A Tolna Megyei Bíróság épülete is ezek közé tartozik. A Ferenc József-i kor hagyatéka, mely fővárosunkat hidakkal, vásár- csarnokokkal, egyetemekkel, az országot pedig kaszárnyákkal, vasútállomásokkal és börtönökkel látta el. Valamennyi mindmáig használatban van. A bíróság folyosói egyébként patyolattiszták, a falakon műanyag burkolat, a várakozóknak rendeltetett padok mellett pedig szépszámú hamutartó. Itt még a kocadohányosok is sűrűbben gyújtanak rá. A főlépcsőház vöröskő lépcsői kikopottak a számlálhatatlan láb taposásától. A látogatónak óhatatlanul eszébe jut, hogy hány évezrednyi börtönbüntetést szabtak már ki itt a legutóbbi, kereken száz esztendő alatt... Lapunkban sűrűn beszámolunk az ítéletekről, többnyire hosszabb-rövidebb tudósítások formájában. Most a riport formát választottuk, abból a meggondolásból, hogy egyetlen teremben, egyetlen büntetőtanács egy napja olvasóinkat valószínűleg érdekli. Tehát egy nap a bíróságon. Délelőtt Színhely az I. emelet 121. sz. tárgyalóterem. Tárgyal és ítél dr. Uzsák Zoltán megyei bíró büntetötanácsa. A délelőtti ügy vádlottja Orsós József, csikóstőttősi lakos, aki bilincsben érkezik. Nem a legkellemesebb viselet, de az 1935-ben született, középtermetű, vállas testalkatú férfinak aligha idegen. A vád: emberölés kísérlete. A bilincset a büntetőtanács elnökének utasítására a fogházőr leveszi, de azért Orsós egy lánc segítségével továbbra is kísérőjéhez van csatolva. Aligha véletlenül. A lakcímét tudakoló kérdésre válaszol :- Csikóstöttős, Ófalu 26. szám.- Nem 25.?- De azt hiszem, igen! Ez a hitbéli meggyőződés később furcsán ismétlődik:- Hány eltartásra szoruló, kiskorú gyermeke van?- Azt hiszem egy...- Azt hiszi? Csakugyan azt hiszi.- Hol van a gyerek?- Azt hiszem intézetben... Később több-kevesebb biztonsággal az intézet holléte is megállapítást nyer. Orsóst az ügyészség azzal vádolja, hogy az idén február 5-én Sárközi Jánost vita közben úgy vágta halántékon fejszével, hogy sértett bal halántékából egy 5x6 centiméteres csontpikkely kitört, az agyállomány roncsolódott és a koponyában gyermekökölnyi vérömleny keletkezett. A nem mindennapi fizikumú sértett azt az ütést nemcsak túlélte, hanem másfél hónapi kezelés után a kórházból meg is szökött. A vita tárgya az időközben már elhunyt Lakatosné volt, akit a vádlott rendszeresen, mint „az öregasszonyt” emleget. A férfinem iránt nem mindennapi érdeklődést tanúsító öregasszony lehetett, nyugodjék békében...- A hatósággal került már összeütközésbe?- Én, bíró úr? Soha! Orsós emlékezetkihagyását a tanácsvezető bíró az iratokból korrigálja. 1980- ban súlyos testi sértésért ült. 1986 és 1988 között a rendőrhatósági felügyelet megszegése miatt összesen 8-szor 60 napra vonták ki a forgalomból, nem beszélve egy félévi börtönbüntetésről. Az eset körülményeinek tisztázásához nem csekély türelemre van szükség. A vádlott előadói készsége ugyan nagy, de amit elmond, az nehezen érthető. Lassan kiderül, hogy az ő elmondása szerint csak védekezett és ezért ragadta fel a hűtőszekrény mellett tárolt fejszét. Az egyik ülnök ezen fennakad:- Ott volt a fejsze rendes helye? Ott volt. A bíró mindvégig udvarias, halk, nyugodt, sokkal inkább a kulturált társasági hangnemet használja, mint számos hazánkfia a bíróság falain kívül. Csak néha csattan fel, amikor Orsós belebeszél a tanúkihallgatásokba, vagy bármikor. Érdekes figyelni a bírót, az ügyészt és a védőt. Három azonos egyetemi végzettségű szakember, akik közül kettő ha nem is homlokegyenesen egymással ellentmondót akar bizonyítani, de legalábbis más irányból közelíti meg ugyanazt a kérdést. Dr. Papp Géza orvosszakértővel persze nem lehet vitatkozni. Félreérthetetlenül bizonyítja az ütés irányát, a közepesnél jóval erősebb mivoltát és azt, hogy következménye csakis tartós, maradandó károsodást okozó lehetett. Minden közhittel ellentétben, az ítéleteket nem adják ingyen. Helyszíni bizonyítási eljárásról, az eset újbóli lejátszatásáról szerzünk tudomást. A tanács vezetője előtt halomban állnak az ítélet meghozatala előtt bizonyára felhasználandó fényképek. ítélet egyébként nem születik, a tárgyalást elnapolják. Újabb tanúk, elsősorban pedig a nem akármilyen fejsérülést túlélt sértett megidézését rendelik el. A jelek szerint Sárközi János nem lehet haragtartó ember, mert már azt ígérte, hogy csomagot küld az előzetes letartóztatásban lévő Orsósnak... Orsósnak egyébként semmilyen iskolai végzettsége nincs, szociális segélyből él. Sárközi pedig nem rendelkezik lakással, ott hál, ahol éppen befogadják... Amennyiben ez olvasóinkat érdekli, a későbbi ítéletre lapunkban visszatérhetünk... Délután A színhely és az ítélőtanács ugyanaz. Az ügy jellege egészen más. Kovács László József, a decsi Egyetértés Tsz volt munkavédelmi és tűzrendé- szeti felelőse főiskolai végzettségű. A termelőszövetkezet látta el a falu tűzoltótestületének feladatát is. A szükséges anyagok beszerzésénél az I. rendű vádlott kereken 848 ezer forintot fordított a saját céljaira. Vajda Sándor II. rendű vádlott, csekély mértékben ugyan, de segítette hamis bizonylatokkal a folyamatosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalást. Kovács László József, még mielőtt az úgy látszik nem túlságosan kemény belső ellenőrzéssel büszkélkedhető termelőszövetkezetben erre fény derült volna, maga vallotta be tettét. A későbbiekben is feltáró jellegű, beismerő vallomást tett. így a bíróság esetében a törvényben kiszabható minimális büntetést alkalmazta. 2 évi börtönt kapott, melynek egyharmada az érvényes amnesztia alá esik. Előzetes letartóztatásának idejét az ítéletbe beszámítják. A kár megtérítésének kötelezettsége természetesen fennáll, ennek érdekében a vádlott 200 ezer forintot már letétbe is helyezett. Ezt a termelőszövetkezet visszakapja. A II. rendű vádlott 100 napra esedékes, 70 forintjával számolt pénzbüntetése amnesztia alá esett. Dr. Fofstéf Alfréd ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlottak és védőik 3 nap gondolkodási időt kértek. Tehát az ítélet még nem jogerős. * Befejezésül még jó lenne valamire felhívni a figyelmet. A bíróság nem indulatok, hanem érvényes jogszabályok alapján ítél, ugyanis jogállamban élünk. Ezek az ítéletek nagyon gyakran nem találkoznak a közvélemény tetszésével. Csakhogy, ha az ítélkezés a közvéleményre lenne bízva, akkor Magyarországon naponta röpködnének a halálbüntetések, ami mégsem lehet cél. Természetesen az se, hogy többé-kevésbé szerelminek nevezhető vitákat úton-útfélen a hűtőszekrény mellett őrzött fejszékkel intézzünk el. Vagy, hogy a mindannyiunkat sújtó rossz gazdasági viszonyokból több százezres nagyságrendű sikkasztásokkal akarjunk kilábalni. Az eddig leírtakkal kapcsolatban az újságírónak mégis van némi gátlása. Ha az 1990. szeptember 13-i nap ugyanezen a helyen véletlen gázolók bűnpereinek tárgyalásával telt volna, ezek a sorok sose kerülnek papírra. Itt és most azonban többről volt szó. A két tárgyalás adalékokkal szolgált annak a társadalomnak alaposabb megismeréséhez, melyben élnünk adatott. Ezt próbáltuk rögzíteni. ORDAS IVÁN Változásokról vagy rosszat, vagy semmit? Próbáljunk most eltérni ettől a napjainkban nem éppen ok nélkül divatos elvtől, s kíséreljünk meg valami mást! Mondjunk a változásokról: valamit. Változások: vannak. De vajon irányukkal, s mértékükkel elégedettek lehetünk? Emeljünk ki egy lapot a pakliból, s vegyük szemügyre a hívő hadkötelesekkel kapcsolatos történéseket! Jehova tanúja bakaruhában Kemény Szilárd vétke Kemény Szilárdot a Paksi Városi Bíróság egy év börtönre ítélte (2 év próbaidőre felfüggesztve), 3 ezer forint pénzbírságra és a perköltség megtérítésére. Szilárd Jehova tanúinak szervezetébe tartozik, s mint ilyen, megtagadta a katonai szolgálatot. Nemcsak a fegyverest, a fegyver nélkülit is. Az első világháborúban lövészárkok ásására „használták” Jehova tanúit, ekkor véneik úgy döntöttek, hogy mivel ez a tevékenység is a gyilkolást segíti, nem vállalhatják a hívek. Inkább a börtönt. S akkoriban még szigorúan le is töltötték a büntetést. Ma már felfüggesztve kapják, és rebesgetik, hogy további enyhítés is várható. Nem lenne nehéz dolga a hatóságnak, csak - ahogy mondani szokás - ismerni kéne azokat, akikről döntenek. Jehova tanúi nem biztosítanak menedéket idegeneknek. Tehát attól nem kellene tartani, hogy kívülálló, harcra termett ifjak az ő segítségükkel kijátszhatnék a törvényt, megúszhatnék a bevonulást Az, hogy igazolványaik vannak, belátom, nem egy nyomós érv, hisz ilyesmit lehet hamisítani. De hogy véneik mindannyiukat ismerik, mind- annyiukat „beazonosíthatják”, ez tény, és az is, hogy náluk fel sem merülhet az, hogy „nem mondanak igazat”. További részletek után a Honvédelmi Minisztériumban szerettem volna érdeklődni. Konkrétan a vallás és a hadsereg új alapokra helyeződött kapcsolata foglalkoztatott, különösen a kaszárnyán belüli hitgyakorlás. De az illetékes, miután lediktáltam neki kérdéseimet, két nap haladékot kért. Ez egy hete történt... Csömör Ferenc cselekménye Őrnagy elvtárs - akkor még így szólította őt valamennyi honvéd elvtárs - beadta a jelentést Hétfő volt zászlóalj-sorakozó. A mintegy öt, öt és fél méternyi vigyázzme- netnél tokája pompásan rengett. Később felolvasta a jegyzőkönyvet a hét vége nagy eseményéről: Csömör honvéd dobbantá- sáról. Hogyaszongya: fent nevezett előre megfontolt szándékkal kiugrott a laktanya kerítésén (Szolnokon) és megkezdte cselekményét stop gépkocsival Budapest irányába. Ott berúgott egy diszkóban, és a váposok egy kórház kerítésének tetejéről szedték le, ahonnan a hullaboncolást figyelte. Bár Csömör Ferenc saját bevallása szerint öt üveg sört fogyasztott, az orvosszakértő úgy nyilatkozott, hogy másnap 15 óráig nem volt kihallgatható állapotban. Mit érdemel ez a bűnös? Lefokozni nem lehet, alhonvédek nincsenek... Zárka! Persze helyben járás, kimenőelvonás mindenkinek, az öregek begőzölnek, a gumik nem nézhetnek tévét, a kopaszok fókáznak, térdig járnak az ultrahabban. Tíz éve ilyen élményeket adott nekünk a Magyar Néphadsereg. Nem vagyok egy nagy nacionalista, de akkor ott (mikor egyenként kellett lemosni a cserepes növények leveleit, vagy fogkefével tisztogatni a szögesdrótot, vagy összegyűjteni az avart az őszi erdőn) az jutott eszembe: magyar ember a magyar emberrel hogy viselkedhet így? Tizennyolc-húszéves srácok magázódtak, és nem is kényszerből, már- már sportból b...k ki egymással. Csömör honvédet azért hoztam szóba, mert megannyi cselekménye között akadt egy, ami minden addiginál jobban kiborította a vezérkart: Bibliát olvasott. Alhadnagy elvtárs csípte rajta, s tüstént el is kobozta a tiltott könyvet. (Mentségére legyen mondva, hogy miután feletteseivel konzultált e nem éppen szokványos ügyben, megígérte, hogy leszereléskor visszaadja.) És a kis zseb-Biblia körbejárt. A tisztek érdeklődéssel lapozgatták, nyilván még sosem láttak ilyet. No nem ismereteket keresgéltek, inkább olyasmit, amibe bele lehetne kötni. Mondjuk a szocialista társadalmat kritizáló fejezeteket. Csicsó György szabadsága Az Általános 220-as a katonai élet törvénykönyve. Mint minden efféle szerzemény a mai Magyarországon, ez is javítgatásokkal, pótlásokkal, kiegészítgetésekkel tűzdelt. Egyik módosítása ez év elején jelent meg, mely többek között rendelkezik arról is, hogy a hívő sorkatonák maguknál tarthatják személyi tárgyként imakönyveiket De nemcsak ilyesmikkel foglalkozik a szolgálati szabályzat. A Magyar Honvéd című lap legutóbbi számából megtudtam, hogy még érvényben van a „kuss parancs”, a „szájzár”, ami annyit tesz, hogy a katonának csak úgy van joga nyilatkozni (saját magáról, és nem a KGST-hadiipar nagyszabású terveiről!), ha előtte feljebbvalóitól engedélyt kért. így aztán eltelt egy-két nap, mire bejutottam a szekszárdi laktanyába, hogy beszélhessek a parancsnokkal, Kovács János századossal és egy hívő honvéddel, Csicsó Györggyel. *- Mikor szűnik meg Tolna megye utolsó magyar3 laktanyája?- Valószínűleg még az idén. A parancsnokságom alatt álló egészségügyi dandár még meglevő néhány katonája is elmegy, s átadjukjaz ingatlant a városnak.- Pénzért?- Elvileg pénzért, bár még a Vendéglátóipari Szakközépiskolának juttatott épületért sem kapta meg a HM az 50 milliót.- És ez a most átadandó épületegyüttes még értékesebb?- Sokkal. Ez az egykori Gömbös Gyula, ma Budai Nagy Antal laktanya 1936-ban épült, 800 ezer pengőért. Egyrészt ki kéne fizetni az árát másrészt oktatási célra alkalmassá kéne tenni, ami megint 200-250 millió...- A katonák persze nem örülnek az áthelyezésnek.- A bizonytalannak senki nem örül. Sem ők, sem a tavaly megalakult Tolna Megyei Édesanyák Szövetsége. Ez- a szervezet azért harcolt, hogy fiaikat ne vigyék el; itt élnek, tanulnak, dolgoznak, itt a családjuk, hadd töltsék le itt a katonaidőt is. Számukra ez az a szűkebb haza, amit bármi áron megvédenék.- Az új önkormányzat már nem változtathat e dolgon?- Az új önkormányzat megalakulása után megindul majd a harc az ingatlanok újrafelosztásáért. Ki mit hoz? Aztán értékesítésekre kerül sor, kemény valutáért, s így fogják ellensúlyozni a költségvetési hiányt.- Milyen az utolsó hetek, hónapok hangulata a laktanyában?- Mindenki végzi a dolgát, alig kötöttebben, mint egy polgári munkahelyen, s ha különösebb ok nincs a katona benntartá- sára, mehet kimenőre. Most szeretnénk elérni, hogy a civil ruhát be lehessen hozni, és az eltávozók abban hagyhassák el a laktanyát.- Kis létszámú az alakulat, úgy tudom, egyetlenegy hivő van közöttük. Ő gyakorolhatja a vallását?- Minden további nélkül. Olyan beosztásban dolgozik, hogy esténként ki tud menni, ha istentiszteleten akar résztvenni. *- Jehova tanúja katona? Ilyet még nem hallottam! Alá is merítkeztél már?- Nem, ott még nem tartok. Most bibliatanulmányozást folytatok, s ha mélyebben megismerem az Igazságot, csak aztán következhet az alámerítkezés. Bevonuláskor még nem tartoztam a gyülekezethez.- Kéred a leszerelésedet?- Nem, erre semmi alapom nincs. Egy év a katonaidő, ezt végigcsinálom.- De ha már ez a hited...- Isten nem azt hirdeti, hogy ne legyünk katonák, hanem, hogy ne öljünk.- Hol a puskád?- Raktárosként dolgozom itt, van ugyan fegyverem, de nem használom.- Hogy viszonyulnak hozzád a többiek?- Mint egy bolondhoz.- De ez téged nem ingat meg...- Hatezer éve íródott a Biblia, ami benne van, az már 90 százalékban beteljesedett. Erre ez a válaszom.- Mit ad neked a hit?- Kiegyensúlyozottságot, nyugalmat, szabadságot, lelki békét.- Tarthatsz magadnál itt is Bibliát?- Persze, ma már nem tiltják. Konklúzió Ez az írás egy kicsit olyan, mint a magyar valóság. Átfogó képet kívánt adni valamiről, aztán csak belepiszkált a tespedtségbe - ami más szemszögből nyugalmat jelent. A zacc ott ült a kávéspohár alján. A kis- kanál nem tűrhette tovább. Keverintett-ka- varintott, el is unta, el is fáradt, s így szólt: nem lehet éles határt húzni az üledék, és az értékes kávészemcsék között. S egy idő után minden ismét a helyére került. A nagyemberek a magaslatra, a kisemberek a hangyabolyba, a Komondor kommandósok kezébe a pisztoly, a hívők kezébe a Biblia. Nehéz olyan korban élni, amikor akadnak ugyan eredmények, de korántsem olyan szépek és kövérek, mint amilyeneket megígértek nekünk. Nem lehet boldog az, aki többet vár. WESSELY GÁBOR Fotó: ÖTÖS RÉKA
