Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-04 / 104. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. augusztus 4. 5600 forint lesz a minimálbér Göncz Árpádot választották Magyarország köztársasági elnökévé (Folytatás az 1. oldalról.) háza, hanem az ország közös választott­jának. Meglehet, ennek ékesebb kifeje­zése lett volna, ha magának a népnek a színe előtt mérettem volna meg, mégis úgy érzem, hogy az elnöki hivatal aligha bírt volna el, tekintélyének súlyos csor­bulása nélkül, még többhavi ideiglenes­séget. Amit az ország politikai stabilitása sínylett volna meg.- Engedjék meg, hogy azt is kijelent­sem: tudom, hogy ez a jelölés - bármily egyhangú volt is - nem annyira nekem, mint a legújabbkori történelmünk azon személyeinek szól, akiknek életem során munkatársa, némelyiküknek rabtársa voltam, akiknek a neve politikus létem ál­lomásait jelzi, s akiket - ha élnének -, mint magamnál méltóbbakat szívesen látnék az új Magyar Köztársaság elnöki székében. A magyar nemzet független­ségének olyan védelmezőit, mint a vérta­núhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endrét; a Magyar Diákok Szabadságfrontjának ve­zetőjét, a Parasztszövetség igazgatóját, a Margit körúton megkínzott Kiss Sándort, vagy a Független Kisgazdapárt egykori főtitkárát, az elhurcolt, s Vorkutában hosszú éveket raboskodó Kovács Bélát, mint Nagy Imrét, ötvenhat mártír minisz­terelnökét, mint Bibó Istvánt, akiben a legnemesebb demokratikus eszmék, a keresztényi türelem és hazaszeretet, a citoyen függetlenség öltött testet. Mint Donáth Ferencet, a haláláig fáradhatat­lan hídverőt, a Márciusi Front legjobb ha­gyományainak örökösét. Vagy mint az el­lenállás nemzeti függetlenségünkért éle­tüket áldozó kommunista és nem kom­munista résztvevőit, ötvenhat utcai har­cokban vérüket ontó, életüket bitófán végző Angyal Istvánjait, Bárány Jánosait. A kora délutáni órákban folytatódott az Országgyűlés rendes ülése. Napirend előtt Antall József miniszterelnök kért szót annak kapcsán, hogy az ellenzék csütörtökön felszólította a kormánykoalí­ciót: nyilatkozzék Kéri Kálmán nagy vi­hart kavart felszólalása ügyében. Antall József úgy ítélte, hogy a sokat idézett mondat, amely szerint a „Horthy- hadsereg” harca igazságos volt, ha a kommunizmus ellen harcolt - valóban nem volt szerencsés megfogalmazás, mert ilyen formában - átfogó elemzés nélkül - belemagyarázásokra adhat al­kalmat. A tábornok nyilvánvalóan arra kí­vánt utalni, hogy egy új honvédség szüle­tett, s e honvédség integritását, becsüle­tét, tisztességét kívánta hangsúlyozni, még akkor is, ha azt rossz oldalon, és nem jó célért vetették be. A miniszerelnök csaknem félórás tör­téneti fejtegetését zárva rámutatott arra: a magyar honvédség tisztikara már-már skizofrén állapotot jelentő nagy dilem­maként élte meg, hogy a Szovjetunió egyszerre volt a Hitler elleni szövetség egyik tagja és a sztálini rendszer képvi­selője. Antall József szavait kővetően a frak­cióvezetők ismételten szót kértek, jólle­het a csütörtöki ülésnapon az e kérdés feletti vita lezárásáról határoztak. Végül az elnöklő Szűrös Mátyás lezár­ta a vitát, és a képviselők rátértek az ere­detileg tervezett témára, azaz a helyi ön- kormányzatodról szóló törvényjavaslat részletes vitájára. Ronnie gyakran szerepel a legjobban öltözöttek listáján, de ezt a megtisztelte­tést valójában nem érdemli meg. Kevés figyeslmet fordít a ruházkodására, na­gyon elégedett volna egy farmerral és egy kockás inggel. Ronnie az évek során kiválasztotta a világ legrondább nyakkendőit. Szeren­csére ezek a nyakkendők időnként egy­szerűen eltűnnek. Volt azután egy ked­venc, emberi szem ne lássa szabadidő- ruhája is, ami furcsa módon szintén el­tűnt, amikor a Fehér Házból Los Angeles­be költöztünk. Meglepő, hogy mik meg nem történnek, ugye? • Ronnie elnökségének kezdetén öl­tönyt rendeltem a számára egy neves an­- Talán ez a névsor, egykori tanító- mestereim, bajtársaim és barátaim név­sora bizonyítja, hogy nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája. Vi­lágéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondo­latot, a szabad szót, a szabad hazában, a szabad hit gondolatát, a társadalmi igaz­ság emberi jogokban kiteljesedő, meg­különböztetést és kirekesztést el nem is­merő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni. A pártvitákban is érlelődő ma­gyar demokráciát. A jövőt. Azt a jövőt, amit a két győztes és győzelme teljében eltaposott magyar forradalom, 1848 jobbágyfelszabadító és 1956 munksáfel$zabadító szabad­ságharca jelöl, azt a demokráciát, ami­nek teljes megvalósításával még mindig adósak vagyunk.- Életem ugyancsak kacskaringós pá­lyáján az a szerencse jutott osztályrésze­mül, hogy megélhettem a munkássorsot, a paraszti sorsot, a szabad értelmiségi sorsot. Nem vagyok hát alkalmas rá, hogy szűk osztályérdekek kovácsa le­gyek. Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában sem jutott szó, akik a versenytársadalom versenyképte­lenjei. Akiknek nincs eszközük megvé­deni önmagukat. S akik épp ezért legin­kább szorulnak védelemre... Göncz Árpádot elnökké választása al­kalmából - ez a megbízatása négy évre szól - katonai tiszteletadással köszöntöt­ték az Országház előtt, a Kossuth téren. Az épület főbejáratán kilépő államfőt többezres, főként szabaddemokrata zászlót lengető tömeg ovációja fogadta. A plénum - áttérve a helyi önkormány­zatokról, valamint az önkormányzati kép­viselő testületek és a polgármesterek vá­lasztásáról szóló törvényjavaslatokra - elsőként az illetékes bizottságok jelenté­seit hallgatta meg. A Költségvetési, Adó- és Pénzügyi Bi­zottság előadója részletesen foglalkozott az egyes módosító javaslatokkal, hozzá­fűzve a testület véleményét, szám szerint is ismertetve a bizottsági szavazások eredményeit. Mint mondta: ezen indítvá­nyok azt a célt szolgálják, hogy valamifé­le garanciát építsenek a törvénybe az ön- kormányzatok tulajdonának, vagyoná­nak megteremtése érdekében. A helyi önkormányzatokról szóló tör­vényjavaslat feletti mintegy két órán át tartó részletes vitában huszonhármán kértek szót. Több olyan észrevételt tettek, amelyek nyomán bizonyos javaslatokat más jogszabályba kell a jövőben beépí­teni. Az MDF képviselői egyebek közt azt szorgalmazták, hogy a régiók székhelyé­nek kiválasztásakor a legnyomósabb ér­veket vegyék figyelembe; a vadászati jogból származó bevétel az önkormány­zatokat illesse; a települési önkormány­zat első rangú feladata a táj fejlesztése, fenntartása legyen. Fodor András Attila (MDF) a köztársasági biztos elnevezés elvetését javasolta, szerinte a törvényes­ségi, illetve önkormányzati biztos megfe­lelőbb lenne. Az ellenzék soraiból felszó­laló Kóródi Mária (SZDSZ) a törvény elfo­gadásának jelentőségét abban látta, hogy az csökkenti az átalakulás körüli bi­gol szabótól, aki ismerte a méreteit. Kék­szürke skótkockás volt, szövetmintaként csodálatosan nézett ki. De amikor né­hány hét múlva megjött a londoni cso­mag, elborzadtam. A ruha ordítóan feltű­nő és szemet bántóan ronda volt. Amilyen bolond vagyok, mégis odaad­tam Ronnienak, és persze az lett a ked­venc ruhája. Nem telt bele sok idő, s egy­szerűen nem tudtam ránézni. Egy napon, amikor megint megláttam rajta, ahogy fölszálltunk az elnöki repülőgépre, meg­mondtam neki:- Drágám, szeretném, ha túladnál ezen a ruhán. Különben kénytelen leszek el­égetni. Ronnie hitetlenkedve nézett rám: zonytalanságot. Fontosnak tartotta, hogy az önkormányzatok létrehozásával minél kevesebb gondja legyen a kormánynak. Hack Péter (SZDSZ) elfogadhatatlannak ítélte, hogy az önkormányzatoknak a rendőrséggel szemben semmiféle jogo­sítványa ne legyen. A helyi rendőrség ve­zetőjének kinevezési joga és beszámol­tatása mindenképpen a helyi önkor­mányzatokat kell megillesse. A Fidesz eredetileg 30 módosító javaslatot nyújtott be, és a bizottsági viták során közülük ki­lencet vont vissza. Fodor Gábor továbbra is ragaszkodott a nemzeti és etnikai ki­sebbségek szószólója, az ombudsman intézményének bevezetéséhez. A részletes vita bezárása után Horváth Balázs belügyminiszter annak a meg­győződésének adott hangot, hogy a kép­viselők alkotó módon járultak hozzá egy európai színvonalú törvény kidolgozásá­hoz, amely minden bizonnyal működő­képes önkormányzatot teremt. Fontos­nak tartotta, hogy sikerült a különböző ál­láspontokat közelíteni, a döntő kérdé­sekben konszenzus született. A vitában felvetődő eljárásjogi rendelkezéseket az eljárásjogi törvényben kívánja szabá­lyozni a kormány, e jogszabály várhatóan szeptember végéig megszületik. Az ön- kormányzatok és a rendőrség viszonyát érintő elképzeléseket a belügyminiszter szerint a rendőrségről szóló törvénybe kell beépíteni. E törvénytervezet az ősszel kerül a parlament elé. A kormány a köztársasági megbízott elnevezésen sem kíván változtatni, mert e név fedi a legjobban a fogalmat, a feladat körét - mondta végezetül Horváth Balázs. A helyi önkormányzatokról szóló tör­vényjavaslat részletes vitáját követően - a határozathozatal előtt - a képviselők rátértek az önkormányzati képviselőtes­tületek és a polgármesterek választásá­ról szóló törvénytervezet részletes vitájá­ra. Az illetékes bizottságok külön előadót nem állítottak. A vitában elsőként felszólaló Mészáros István (SZDSZ) arra kérte képviselőtár­sait: ne kényszerítsék a kisebbségeket minél több lista állítására annak érdeké­ben, hogy érvényesülhessen a kisebb­ségeken belül a politikai tagoltság, mert ily módon a lista összefogja a kisebbségi szavazatokat, s mégis megjelenhet ezen belül a politikai tagoltság. Utalt arra, hogy ugyanakkor a képviselőválasztás önma­gában nem oldja meg a kisebbségi ér­dekérvényesítés problémáját, csupán „begördíti” a képviselő-testületbe, mivel a kisebbségi képviselők a számok törvé­nye szerint leszavazhatók. Bratinka József (MDF) a csatolt közsé­gek helyzetére hívta fel képviselőtársai fi­gyelmét. Mint rámutatott: e településeket egy 1972-es elnöki tanácsi rendelettel erőszakolt és elhamarkodott módon csa­tolták az egyes nagyvárosokhoz. Az itt élőkben határozott igényként formálódik meg, hogy az új választójogi törvényben önálló településként kívánnak választani. Erre viszont nem ad lehetőséget az ön- kormányzati törvényjavaslat. Több felszólaló nem lévén, ismét Hor­váth Balázs kapott szót. Bejelentette: a kormány a bizottság által támogatott mó­dosító javaslatokat elfogadja. (Az ülés lapzártakor még tartott.)- Nem szereted ezt a ruhát?- Tudod, hogy nem. Ezerszer meg­mondtam - válaszoltam. Mike Deaver is ott volt.- Kérdezzük meg Mike-t - javasolta Ronnie. - Mike, milyen a ruhám? Mike csak mosolygott.- Gyerünk, Mike - szóltam közbe. - Mondja meg mi a véleménye.- Akarja, hogy őszinte legyen? - kér­dezte Ronniet.- Persze, hogy akarom!- Hát jó. Szóval a hivatalban mi ezt csak tökfilkóruhának hívjuk. Ahányszor csak fölveszi, az emberek azt mondják: „Ha már rálőttek, miért nem ezt a ruháját lyuggatta ki a golyó?!” (Folytatjuk.) (Folytatás az 1. oldalról.) A problémás cégek kezelésével kap­csolatban a miniszter előrebocsátotta, hogy ez ügyben a kormány nem hozhat határozatokat, ám olyan kezdeményezé­seket tehet, amelyek prespektivikusan megindíthatják a magyar gazdaság „tisz­tulási” folyamatait. A gazdaságot hovato­vább megbéklyózó gondok között emlí­tette Bőd Péter Ákos az úgynevezet sor­ban állást, vagyis a vállalatok között el­maradt fizetések halmozódását, a pénz­ügyi válsággal együtt járó piacvesztést, illetve a különféle vállalatszervezeti tor­zulásokat. A kezdeményezéscsomag kiemelt helyen foglalkozik a csődbejutott vállalatok sorsának rendezésével. A kormány foglalkozott a telefonfej­lesztés hosszú távú fejlesztésével is, s jó­váhagyták azokat az alapelveket, ame­lyeket Magyarország követ a fejlesztés­hez nyújtandó világbanki hiteltárgyalá­sokon. A tízéves fejlesztési program első három évében 1993-ig úgynevezett lefe­dő gerinchálózat épül ki, ami azt jelenti, hogy 520 ezer új vonallal bővül a jelenle­gi mintegy egymillió telefonvonalból álló hálózat. Az első három év beruházásá­nak összköltsége 84 milliárd forintra te­hető. Ez mintegy 352 millió dolláros devi­zaszükségletet foglal magában. A kormány elfogadta a szeptember 30-i önkormányzati választások költség­kereti előterjesztést. Eszerint az első for­dulóra 405 millió forintot, második fordu­lóra pedig 155 millió forintot különítenek el. A kormány határozott a kőtelező gép­jármű felelősségbiztosítási rendszer fel­újításáról. Ennek értelmében január 1 -tői a kötelező felelősségbiztosítás kereté­ben a biztosítás költségeit - mind a ma­gánszemélyek, mind a közületek eseté­ben - maguknak a biztosítottaknak kell fedezniük. Ezzel megszűnik az az 1982 óta érvényben lévő szisztéma, amely alapján a kötelező biztosítás költségeit a benzin árába beépítve fedezik az autó­Általános törvényszerűségként fogal­mazható meg, hogy krízishelyzetben a gazdaság alanyai két szélsőséges reak­ció egyikét választják: - a racionalitás erősödik fel,- az irracionalitás fokozódik. Közbülső lehetőség nincs. A választás pedig nem tudatos (vagy csak ritkán az): és alapvetően a történelmileg kialakult döntési mechanizmus függvénye; a dön­téshozók szubjektív szándékaitól többé kevésbé függetlenül. Az irracionalitás társadalmi méretű fel­erősödésére történelmileg tragikus pél­da a fasizmus előretörése a nagy világ­válság idején Európában (1928-1933); a racionalitás erősödésének pozitív pél­dája Nyugaton a gazdasági korszakvál­tás az 1980-as években, vagy az 1930- as években az USA-ban a New-Deal. A magyar gazdaságpolitika elmúlt 10 éve az irracionalitás erősödésének kitű­nő orvosi lovát szolgáltatja. Közgazda­ságtudományi egyetemeken kellene ta­nítani... Mert hogyan is lehetne másként értelmezni azt a tényt, hogy 1986-1988- ban az állami költségvetés már a vállalati jövedelmek 92%-át(!) központosította, (ez az arány ma is 85%) hogy a felhalmo­zásnak a nemzeti jövedelmen belüli részaránya 20%-ról 11 %-ra esett vissza 1979-1989 között (miközben az USA- ban a beruházások aránya a GNP 7-8%- ról 15%-ra, Ausztriában 12%-ról 25%-ra emelkedett!/? Ugyanis egyetlen racioná­lis túlélési stratégia létezik: a fejlesztés. Az antik korban ismert volt, hogy nehéz helyzetben az 1 -3 rabszolgát tartó pol­gár inkább magától és családjától vonta meg a falatot, hogy kevés rabszolgáját jó kondícióban tartsa: mert tudta, hogy az ő munkaerejüktől függ családja boldogu­lása. Van közelebbi példa is: nem is olyan régen a magyar paraszt több gondot fordított állatai táplálására, mint a saját­jáéra, ha a helyzet úgy kívánta. Másrészt megfigyelhető, hogy a fejlett sok. A rendszer megváltoztatására első­sorban azért van szükség, mert egyre nagyobb a különbség a káresetekre kifi­zetett összegek és a bevételek között. A statisztikák szerint 5,5 milliárd forintot fi­zettek ki a kötelező biztosítás alapján, ez­zel szemben a benzinárba épített biztosí­tási díjból csak mintegy 3,3 milliárd forint folyt be. A szóvivő elmondta: egy olyan lépcsőzetes biztosítási rendszert kíván­nak létrehozni, amely a minimálistól a tel­jes körű biztosításig terjedne. A művelődési és közoktatási miniszter beszámolt a kormánynak az orosznyelv­tanárok átképzésének helyzetéről. En­nek kapcsán elhangzott: mintegy 15 ezer nyelvtanárra lenne szükség azután, hogy eltörölték a kötelező orosznyelv-oktatást, s a tanulók szabadon választhatják meg, hogy milyen nyelvet kívánnak elsajátíta­ni. A „hiány” túlnyomó többségét az egy­kori orosztanárokkal kívánják betölteni. Ez mintegy 10 ezer orosznyelv-tanárt érint. Közülük 6 ezren jelentkeztek már a több évig tartó átképzésre. A költségve­tés jövőre 450 millió forintot folyósít erre. A jelentős költségek miatt az átképzett ta­nároknak legalább annyi ideig kell az ok­tatásban dolgozniuk, mint ahány évig át­képzésük tartott. Ellenkező esetben át­képzésük költségeit vissza kell fizetniük. A kormány a rádió, a tv és az MTI vezetői­nek választásáról elfogadott törvénnyel összhangban módosította az erre vonat­kozó korábbi Minisztertanácsi szintű jog­szabályokat. Az MTI vonatkozásában ér­vényben maradt, hogy a távirati iroda fő- szerkesztőjét és vezérigazgató-helyette­sét a kormány nevezi ki. Jeszenszky Géza külügymiiszter szo­kásos külpolitikai tájékoztatójában arról számolt be a kormánynak, hogy lassan időszerűvé válik Magyarország dél-afri­kai érdekképviseleti irodájának felállítá­sa. Ez ügyben döntés még nem született, a kormány mérlegelni fogja a dél-afrikai belpolitika fejleményeit. tőkés országokban a csúcstechnológiá­kat tartalmazó termékek import vámtéte­leit rohamosan leépítették, hogy előse­gítsék a termékek beáramlását, Magyar- országon a személyi számítógépek, a korszerű videoberendezések, stb. elter­jedését erősen fékezik az irreálisan ma­gas vámok. Sajátos helyzet, de például a Nyugatra utazó maagyar turista akkor jár jól, ha de­vizáját maradéktalanul elveri, megeszi- megissza. Ma ott tartunk, hogy Magyarország a konvertibilis devizatartalékok nagyobbik részét nem a fejlett technika importjára, hanem nyersanyagimportra költi. Ez per­sze már gazdaságszerkezetünk hiá­nyosságával függ össze: energia- és nyersanyagigényes a magyar gazdaság; nem a szürkeállomány-igényes ágazato­kat fejlesztettük. A sündisznóállás-szindróma („Nagyon érdekesnek és figyelemre méltónak tartom a sok helyütt alkalma­zott restrikciós politikát, csakhogy az ef­féle politika a történelemben még soha, sehol sem vezetett eredményre.” Milton Friedman). Az 1980-as években a jöve­delmek fokozott központosításával, ezzel párhuzamosan az újraelosztó mechaniz­mus irreális felerősödésével, restrikciós intézkedésekkel, a jövedelmek visszafo­gásával, a szabályozók „szigorításával”, a vállalatvezetők kezének gúzsba köté­sével reagált a vezetés. A restriktiv gazdaságpolitika a törté­nelmi tapasztalat szerint mindig a felső szintű döntési szféra reakciója a fölmerü­lő nehézségekre. Ahol a gazdálkodás alanyaira közvetlenül nehezedik a vá­lasztási kényszer, ott a döntések láncola­ta előbb-utóbb törvényszerűen az alkal­mazkodás irányába hat. A „szent tehén” effektus 1976-ban egy kormányzati döntés in­doklásában szerepelt az a kitétel, misze­Vita a helyi önkormányzatokról Nancy Reagan: Most rajtam a sor (3.) Én és Ronnie ruhái Utolérési törekvéseink és a kudarc (IV.) A magyar gazdaság válasza a kihívásra Félmiltiárd a nyelvtanárok átképzésére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom