Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-13 / 111. szám
1990. augusztus 13. NÉPÚJSÁG 5 Az utolsó félegyházi fiákeres A század elején még 23 fiákeres volt Kiskunfélegyházán. Napjainkra közülük csak a 80 éves Hegedűs Antal folytatja a régi mesterséget. Az idős fuvaros 6 évtizedes pályafutása alatt több mint 100 ezer kilométert hajtott le, a Magyar Császári és Királyi Udvari Kocsigyárban készült fiákerével. Fotó: H. SZABÓ SÁNDOR Egy japán tudóscsoport erőteljes kutatást folytat a veszélyes nukleáris hulladékok elhelyezési problémájának megoldása érdekében. Egy olyan módszeren dolgoznak, amelynek lényege az, hogy a nagyon hosszú felezési idejű és ezért sokáig veszélyt jelentő anyagokat el tudják választani a hulladékok túlnyomó részét kitevő, gyorsabban lebomló anyagoktól. Ez az elválasztás azért lenne fontos, mert a hosszú felezési idejű radioaktív elemeket felhasználhatnák újra a reaktorokban, míg az aktivitásukat 500-1000 év alatt elvesztő anyagokat biztonságosan el lehetne temetni megfelelően stabil és mély sziklaüregekben. A szakértők szerint ugyanis a kezeletlen nagy aktivitású radioaktív hulladékok - elsősorban a kimerült fűtőelemek - még egymillió év múlva is veszélyesek maradnak, ilyen hosszú időre pedig nem garantálható a legstabilabbnak tűnő sziklaüreg épsége sem. A kifejlesztés alatt álló elválasztási módszer jelentősége tehát az, hogy eltemethetővé tenné a reaktorokból kikerülő nagy aktivitású hulladékokat is. A kanadai CANDU reaktorok hulladékának aktivitása egy év alatt az eredeti érték századrészére, öt év alatt pedig ezredére csökken, mert a rövid felezési idejű elemek gyorsan elbomlanak. Sajnos azonban e hulladékokban vannak igen kellemetlen radioaktív anyagok is, minta Neptunium 237, amelynek 2 millió év, a Plutónium 239, amelynek 20 ezer év, vagy a Curium 245, amelynek 9 ezer év a felezési ideje (a felezési idő alatt bomlik el az illető elemből a hulladékban eredetileg jelen lévő mennyiség fele, újabb felezési idő elteltével a maradék fele és így tovább). A japán tudósok új módszere ezen elemek elválasztását szolgálná és abban bíznak, hogy az eljárás 1997-re működőképessé fejleszthető. Az e módszerrel „megtisztított” hulladékokat Kanadában biztonságosan el tudnánk temetni a nyugati partvidéken húzódó Sziklás-hegységben, amely rendkívül erős és szilárd marad még millió évekig. De még fontosabb ennek a módszernek az elterjedése Európában vagy a Távol-Keleten, ahol nincsenek a miénkhez hasonló hatalmas hegységek. A nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezésének biztonságos megoldása sajnos még várat magára, éppen ezért mostanáig Kanadában nem temettük el a radioaktív hulladékokat. Az Ontario Pickering reaktorokból kikerülő anyagokat biztonságos módon, víz alatt tároljuk. Sok ember követeli, hogy állítsák le az atomerőműveket, ez azonban a józan ész ellen szól, a többi energia- forrás ugyanis még veszélyesebb a lakosságra. Elég, ha Kelet-Németország vagy Lengyelország ipari területeinek mérgezett, az emberi életre veszélyes levegőjére gondolunk. A csernobili katasztrófa után Szaharov, a leghumánusabb szovjet tudós kijelentette: „Az emberiség nem élhet nukleáris energia nélkül... Az emberiségnek központosítania kell tudását és igyekezetét nem az új energia eltiltására, hanem biztonságosabbá tételére”. Csernobil után a paksi atomerőmű sürgősen rendelt Angliából ólomból készült védőlemezeket a hasonló balesetek megelőzése érdekében. Ez az óvatosság és az új nyugati biztonsági berendezések nyugalmat és biztonságot jelentenek a környező lakosság, ezen belül szülővárosom, Dunaföldvár polgárai részére is. HORVÁTH LAJOS TORONTÓ Variációk a tisztaságra Nyugaton a helyzet változatlan Nemcsak klubtagoknak Slick 50 - az Autóklub új szolgáltatása Az autósok jelentős hányada ismeri a Slick 50 nevű - az USA hadseregében 1950-ben feltalált - olajcserénél alkalmazható egyszeri kezelőszert Mint Hágen Zoltántól, a Szekszárdi Autóklub titkárától megtudtuk, a COCOM-listáról közelmúltban lekerült kezelőanyagot az országban az elsők között alkalmazzák a szekszárdi és a bonyhádi műszaki állomásokon. Mégpedig közvetlenül a gyártótól beszerezve, így garantált minőségben. Ez a kezelőszer a motor- és a hajtóműolajjal elegyítve mindazon helyeken, ahova az olajjal együtt eljut olyan teflonszerű bevonatot képez, amely nagyon jó súrlódási viszonyokat hoz létre, kialakul egy kemény kopásálló réteg. Előnye, hogy minden gépkocsitípusnál alkalmazható. Konkrét hatása nyomán csökken a motor belső súrlódása, ami hatásfokjavulást eredményez, növekszik a teljesítmény, csökken a fogyasztás és meghosszabbítja a motor élettartamát. A kialakult kopásálló réteg 160 000 kilométer megtételéig garantáltan megmarad. És van még egy napjainkban egyre jobban előtérbe kerülő kedvező hatása: környezetkímélő, ugyanis a kezelőszer alkalmazásával a kibocsátott szénmonoxid jelentős mértékben - 50% körül - csökken. Új gépkocsiknál a bejáratási időszak alatt - mintegy 10000 kilométer - nem alkalmazható. Nem ajánlatos a már lefutóban levő motorok esetében sem. De a kettő között kiváló hatású. Egy mondat a szolgáltatás költségéről: pl. egy Lada típusú személygépkocsi kezelése munkadíjjal együtt négyezer forint. GEISZHAUER JÁNOS Az első benyomás Már egy hete élveztem a „szabadság” és a vendégeskedés kellemes napjait egy Frankfurt melletti csodálatos kis faluban, Erlensee-ben, amikor a húsz éve odakint élő kedves hazámfia feltette a kérdést. A szabály úgy szólt, hogy egy pillanatig sem gondolkodhatok a válaszon, mert akkor már nem az igazi: A kérdés pedig így hangzott: Mi volt az az első benyomás - mindegy, hogy emberekkel, jelenséggel, bármivel legyen kapcsolatos - amit észleltél? A másodperc nem a gondolkodáshoz, hanem a szó kimondásához kellett: tisztaság. Ismerősöm elmosolyogta magát és bevallotta, ezt a választ várta. Hát igen, mi is lehet a legszembetűnőbb az embernek, ha nem az, ami teljesen más, mint amit megszokott. Virágfesztivál Egy falu, amely a rózsákból él. Az alig több mint ezer lakost számláló helységben minden évben megrendezik a rózsafesztivált. Hasonló a mi debreceni virágkarneválunkhoz, csak annál sokkal kisebb és csak rózsákból építik a csodás életképeket megformáló ügyes kezek a virágkocsikat. Az egész falut elárasztják a nézelődő, közelről és távolról érkező vendégek, akiket a kánikula sem riaszt el, akiknek a hűsítő víznél és erdőnél is nagyobb élvezet a látvány, ami elmondhatatlan. A felvonulás után megnéztük a kiállítást is, ahol egy óriási kiállítóteremben (erre a célra építették évekkel ezelőtt) szökőkutakkal, csörgedező patakkal, füves sétautakkal varázsolták a rózsákból kötött óriási csokrokat olyanná, hogy az embernek az volt az érzése a szultán rózsakertjébe tévedt. A rózsaparadicsomból - ahol szemünk és orrunk tobzódott a színek és illatok kavalkádjában - kilépve már hűvösebb levegő és az üres utca fogadott. Itt-ott lapáttal, söprűvel közlekedő emberek takarították el a fesztivál maradványait. Nem volt nehéz dolguk. Alig hittem a szememnek. A kirakott szemeteskukák nem bírták el a megterhelést, ezért aztán az elfogyasztott nagy meny- nyiségű üdítő, sörösüvegeknek, ételmaradékoknak hely kellett. De hogy?! Valaki elkezdte, letette az üres sörösdobozt egy sarokba, vagy csak a járda szélére. Aztán a többiek mellé. Szép rendezett kupacokban gyűlt a szemét, ami nem fért bele a kukákba. Nem elszórva, eldobálva, eltaposva. Egy magyar plakát jutott eszem- bé róla. Nem szúrja a szemét a szemét! Hát az övékét nem, csak az enyémet a látvány! Autópálya Hosszú út előtt álltunk. Az autópályán nyári csúcsforgalom. Mintha egész Németország egyszerre vette volna ki a szabadságát. A monoton utazást egy-egy pihenőhelynél megállva próbáljuk elviselhetővé tenni. ízléses padok, asztalok, mellette zöldövezet, telefon, mellékhelyiség. Elemózsiánkat elfogyasztva, az üres papírral viccesen megcéloztam unoka- testvéremet. Belesápadt a mozdulatba. Mint kiderült később, nem abba, hogy eltalálom, hanem hogy azt hitte, el akarom dobni a papírt. Miközben a kukához ballagok, arra gondolok, ők elsápadnak egy eldobott papírzacskótól, mi viszont el sem pirulunk. WC-idill Egy ország kultúráját a mellékhelyiségek tisztaságával lehet lemérni. Nem tudom ezt ki mondta, de biztos igaza volt. Meg kell vallanom, hogy szinte gyerekes kíváncsisággal mentem be egy-egy nyilvános helyre, étterembe, múzeumba, üzletbe, mert a mellékhelyiségekben mindenhol minden másképpen működött. A vízöblítő, a kézszárító, a vízcsap, na meg az ajtók. Kész rejtély volt egyik-másik működését kitalálni. Frankfurtban a Pallas Varietében pedig szemem szám elállt, amikor a Damen feliratú ajtón beléptem. Az előtérben asztal, fotelok, folyóiratok, mindez a berendezés egy teljesen tükörben úszó helyiségben. Azt hittem rossz helyen járok, de amikor visszalépve a felirat alatt a minden kétséget kizáró nemzetközi jelet, egy női fejet láttam, továbbmerészkedtem. Márvány, virágok, csempék csillogása, fényözön, aztán a bizonyos ajtók. Szerencsém volt, az egyik tárva-nyitva állt. Megbirkóztam a vízöblítővel és mint aki jól végezte dolgát, nyitottam az ajtót, amin valami fényes semmire sem emlékeztető szerkezet csillogott, de nem engedett, hiába csűrtem-csavar- tam. Már éppen körülnézve megállapítottam, ha nem sajnálnám a műsor második felét, elég jól ellennék itt egy darabig. Világos van, kényelmes, olvasnivaló is van, na meg valahonnan isteni parfümillat árad. Győzött a szabadságvágy és a kíváncsiság. Elkezdtem kifelé kopogni. A hölgy (semmi WC-s néni kinézete nem volt) finoman benyitott és mosolyogva közölte, hogy befelé nyílik és miután be sem zártam (amit ő kívülről látott) így szabadított ki nagyon könnyen. Aztán elnéző mosollyal megnyitotta nekem a csapot, kellemes felfrissülést és további jó szórakozást kívánva otthagyott anélkül, hogy a borravalót „kinézte” volna belőlem. SAS ERZSÉBET Horváth Lajos levelét, kézhezvételét követően, eljuttattuk Rósa Gézához, a Paksi Atomerőmű tájékoztatási irodájának vezetőjéhez, hogy a sugárvédelemhez értő szakemberként adjon véleményt a levélben leírtakról, különösképpen az erőművet közvetlenül is érintő utolsó mondatokról. Rósa Géza a következőket válaszolta:- Horváth Lajostól mi is kaptunk már levelet, amelyből kiderült, hogy az Atomerőmű című újságunk néhány számát olvasta és örülünk annak, hogy foglalkozik ezzel a témával. E levelében foglaltak megfelelnek a valóságnak, a japán kutatók munkájáról nincs bővebb információnk. Azt tehetném még hozzá, hogy a kiégett fűtőelemek repro- cesszálása, vagyis az újra felhasználható radioaktív anyagok kinyerése már 40 éve folyik a világ legnagyobb, atomenergiát felhasználó országaiban és e technológiák fejlesztése napjainkban is tart. A Paksi Atomerőműre vonatkozó megállapítások viszont nem helytállóak, illetve azt mutatják, hogy a levélíró laikus volt ebben a kérdésben. Az erőmű biztonsági rendszereit Csernobil előtt is és azóta is folyamatosan fejlesztjük, az új ismeretek, kutatási eredmények alapján, de az ezzel kapcsolatos nemzetközi követelmények is - amelyeknek messzemenően eleget teszünk - egyre szigorúbbak lesznek. Csernobil egyrészt nagyon fontos tanulságokkal szolgált, de a balesettel kapcsolatos érzelmi hatás is sokat nyomott a latban, hogy a mind tökéletesebb biztonság igénye felerősödött. Az említett ólomlemezek azonban nem illenek a képbe, nem részei az aktív biztonsági filozófiának, a megelőzésnek, hanem bizonyos karbantartási munkáknál vagy egy esetleges üzemzavarnál a személyzet sugárterhelését csökkenthetik.- aa Állampolgár, védd magad! Mitévő legyen a földi halandó, mikor ugrásszerűen szaporodnak a bűncselekmények és mindezzel a rendőrség sem képes lépést tartani? Szekszárdon ebből az indíttatásból alakítják meg az első önszerveződő közösségi klubokat, melyek a bűnözés elleni harcot tűzik zászlajukra.- Törvény nem szabályozza ezt a kérdést, de semmi akadálya nincs az összefogásnak - hallottuk Szíjártó István rendőr századost, a Szekszárdi Városi Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya megelőzési alosztályának vezetőjét. - Természetesen támogatjuk az ilyen spontán szerveződéseket és ha igénylik, koordináljuk is a tevékenységüket. Semmiképpen sem akarunk élére állni az állampolgári kezdeményezésnek, de természetesen szükség szerint technikai felszerelésekkel, illetve hasznosítható információkkal segítjük őket. Úgy tűnik, országos jelenség a lakóközösségek hasonló célú ösz- szefogása, legutóbb Pécsről kaptunk ilyen híreket. Valami hasonló Szekszárdon is elkezdődött: a Kölcsey és az Alisca utcai lakótelepen jöttek létre az első bűnözés ellen szerveződött kisközösségek. Mindezeket örömmel üdvözöljük és szeretnénk, ha a többi lakótelepen is követnék a példájukat.- km Levél Kanadából Új módszer a radioaktív hulladékok kezelésére
