Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-07 / 80. szám
2 - TOLNATÁJ 1990. július 7. ^5áárfi0€íf- Mondd csak nyugodtan, hogy szevasz, Pista bácsi. Én úgy szeretem, ha mindenki tegez. I- Aki dal és tánc közelében élt mindig, az csak komázó, vidám ember lehet..- Most már, nem messzire a hetventől, beteges vagyok, de összességében nincs okom panaszra, mert rengeteg sikerélménnyel ajándékozott meg az élet. I- Azt javaslom, járjuk végig ezeket a sikeres stációkat Mivel munkásságod egybefonódott a sárközi hagyományok megtartásával, újraélesztésével, ha magadról beszélsz, a szülőföldedről szólsz.- Igen, őcsényi vagyok, s miután Nagykőrösön elvégeztem a líceumot, Sárpilisen lettem református kántor. Í- Akkoriban a kántor volt a falu tanítója?- Egyszemélyben. És nem is akármilyen fizetésért. Kaptam egyrészt a java- dalmi juttatást (28 katasztrális hold föld, egyszer megszántva, 32 méter erdei hasábfa, az udvarra beszállítva, 16 mázsa búza, 20 mázsa széna, 8 hektó bor, beszállítva, és minden tanuló gyerek után egy tyúk és egy bolti söprű), másrészt jött az államsegély, 210 pengő. Mikor megkaptam a fizetést, vettem egy gyönyörű bokszbőr csizmát, és a pénzem egyhar- mada sem ment rá. Próbáljon ma egy pedagógus az első keresetéből venni egy félcipőt! ■ - Tehát otthon tanítottál...- Olyannyira otthon, hogy majdnem az egész Sárköz keresztanyám meg keresztapám volt. A szokás szerint ugyanis a keresztelői lakomán - mely egy kisebb lakodalomnak felel meg - mind a két-há- romszáz résztvevő a gyerek keresztszülője lesz. A szüleim keresztszülei szintén, és a vendégek szülei szintén az én ke- resztszüleimmé válnak. Úgy hogy ha ma ráköszönök egy nálam húsz évvel idősebb alsónyéki bácsikára, hogy „adjis- ten keresztapám”, így szól vissza: „ki vagy te, keresztfiam”. S mikor tisztáztuk, hogy ki kicsoda, nagy őrömmel újságolja otthon a feleségének, hogy „találkoztam ám a keresztgyerekkel”, pedig azelőtt sose váltottunk szót. I- Ha jól számolom, egészen háborúközeli években kezdted a kántortanítói munkát- ’43-ban. Egy évre rá be is hívtak Pécsre szolgálni, az úgynevezett Pótkeretbe. 32-en vonultunk be ekkor, s ebből 28 kántor volt. Képzelheted, micsoda dalárdát alkottunk. De nem sokáig katonáskodtam. Németországba vezényeltek minket, ott pedig amerikai fogságba estünk. I- Gondolom, a körülmények nem egészen olyanok voltak, mint a Szolzsenyicin által leírt táborokban... \- Életem egyik legszebb évének tartom az amerikai fogság idejét. A 3. amerikai hadsereg felszerelési raktárába osztottak be bennünket, pazar készlethalmok közé. Ilyen részlegek voltak, hogy nadrágosztály, csokoládéosztály, szappanosztály, vécépapir-osztály stb... Az első nap már nagyon éhesek voltunk. Igaz, hogy a zsebünkben lapult még a vésztartalékként kiosztott hazai kétszersült, de azt csak parancsra volt szabad felbontani. Vártuk, vártuk, hogy mikor jön már á gulyáságyú. Egyszer csak jött egy kocsi, és precízen előkészített, személyre szóló, színes egységcsomagokat osztottak ki, vízhatlan dobozokban. Azt hiszem, a zöld volt a reggeli, a kék az ebéd, a barna a vacsora. És ha a parafin- nal átitatott dobozokat elégettük, a lángján meg lehetett melegíteni a konzerve- ket. De találtunk azokban mindent, a víz- fertőtlenitő tablettától a csokoládéig. Ott ez járt a hadifogolynak. I- Hazatérésed után kezdted a kutató és gyűjtő tevékenységet? ■ - Amikor hazajöttem, dollárt hoztam. Mert ott ára is volt a munkának. Őrizgettem a 180 dollárról szóló csekket, míg fel nem szólítottak, hogy helyezzem letétbe a bátaszéki bankban. Elvileg azóta is ott van. A folklórra térve: már a háború előtt megalapítottam a sárközi református dalárdát, és elkezdtem foglalkozni a lakodalmi szokások gyűjtésével is. Visszaérkezve aztán folytattam a dalok, táncok megismerését és megismertetését. Még mindig nem lehetetlen anyagi körülmények között. Erre csak egy példa. ’48- ban bádogozni kellett a sárpilisi református templom tornyát. Mivel az egyháznak nem volt elég pénze, tőlünk kért kölcsön. A kultúrcsoport tudott adni kétezer forintot erre a célrá. Ma nemhogy másokat segíteni, de magukat eltartani sem képesek az együttesek. Hogyan létezhettek akkoriban életképes, önfenntartó dalárdák, tánckarok? Úgy, hogy mindegyiknek volt gazdája, pénztárosa, az együttessel törődő patrónusa. I- S elkövetkezett a Rákosi-éra, az üldöztetések évei. Amikor még a népet is a nép nevében nyírták. Nektek volt bántódásotok, sérelmetek, félnivalótok?- Egyszer elég nehéz órákat éltünk át az Operaházban. Én alapítottam az országban az első citerazenekart, és meghívtak bennünket - énekkart, tánckart, zenészeket: 60 nőt, 40 férfit - hogy a Rákosi 60. születésnapjára rendezett műsorban lépjünk fel. Már este hatkor bezsúfolták a csoportot egy szűk terembe, hogy várjunk a sorunkra. Csak nem hívnak, csak nem hívnak, mi lehet az oka? Találgattunk. Már mindenki rosszul volt, 10 óra körül három nő el is ájult, s akkor döbbentem rá, hogy mit is éneklünk mi, a Vezérnek... Falfehér lettem, azt hittem, hogy mindjárt engedik ránk a gázt. És amikor 11 után végre színpadra léptünk, óriási feszültséggel mutattuk be a záróképet: Egye meg a fene magát, ameddig éri a kabát. Ne úgy egye,«mint a hajmát, reszelje meg, mint a tormát. Rákosi tapsolt, tehát mindenkinek tetszett. , I- A citerazenekar ilyen ritkaságnak számított?- Olyannyira, hogy amikor tíz évvel később a Zeneművészeti Főiskolán Kodály tanár úrral találkoztam, emlékezett rám. Megvan még a citerazenekara? - kérdezte. - Vigyázzon rá, mert érték! I- Lassan elérkeztünk ahhoz a témához, mely beszélgetésünket indukálta: hogyan kezdődött a sárközi folklór, a sárközi lakodalmas életre keltése, népszerűsítése?- 1966-ban Sárközi napok néven, sárpilisi központtal szerveztük meg az első ilyen jellegű rendezvényt. Az ötlet onnan adódott, hogy a máshol tartott téli falusi kultúrversenyeken a sárpilisiek mindig elsők lettek. Hát hozzuk ide az eseményt! Háromszáz úttörőt táboroztattunk, alkalmi postabélyegző is készült, egész jól sikerült... De két évre rá, ’68-ban azt mondták: ilyen pici községnek minek ekkora karnevál? És attól kezdve Decs lett a sárközi lakodalom központja. Eleinte é- vente volt, majd kétévenként, de később összefogták a folklórfesztivállal, így csak minden harmadik esztendőben kerül megrendezésre. I- Sokat változott az esemény hangulata a kezdetekhez képest?- Korábban bensőségesebb volt. Két-, három-, négyezer néző, és csakis megyebeli folklórcsoportok adták a műsort. Az egészet kihoztuk 5-10 ezer forintból. Most 30 ezren is megfordulnak itt, és biztos, hogy a költségek is nagyságrendekkel változtak. Bekapcsolódott az idegen- forgalom, beindult a protokoll, nagyban megy a játék. I - Te már nem jársz ki?- Tíz lakodalmat megrendeztem, a tizenegyedikre elfelejtettek meghívni. ■ - És a mostanira?- Ha hívnak, megyek. Í-. Szekszárdra költözésed tehát nem jelent szakítást a Sárközzel.- Persze, hogy nem. 25 évig vezettem a sárpilisi népi együttest, körülbelül 540- en vettek részt ebben a munkában - felejthetetlen. Aztán elvitte az iskolát a körzetesítés, a tanács, a téesz, minden elkerült, nem volt utánpótlás, megszakadt a fejlődés. Sárpilis tönkrement. Én Szek- szárdon helyezkedtem el, s ide is költöztem a családommal. ■ - Mi maradt?- Nekem? ’83 óta nyugdíjas vagyok. Kijárok két kiváló együtteshez, a pörbölyi asszonykórushoz és az őcsényi népiegyütteshez segíteni, műsorokat összeállítani, betanítani. (Az őcsényiek a közelmúltban nyertek nagydíjat egy csehszlovákiai versenyen.) Ezenkívül népdaléneklési versenyek zsűrijében veszek részt, ha hívnak. S itt van még a tanyám is, ami már tájjellegű látványosságnak számít. Összegyűjtöttem a borászattal kapcsolatos szerszámokat, eszközöket, a sárközi élet kellékeit, bútorait, szőtteseit, dísztárgyait. Nem múzeum ez, nem kiállítás. A tanyában minden a helyén van, és mindent funkciójának megfelelően használok. I- Ki mindenki járt már nálad, a Bogár-tanyán?- Néprajzosok, színészek, politikusok, kül- és belföldről. Évente 2-3000-en is megfordulnak nálam. Tele van írva hét vaskos vendégkönyv; 52 országból voltak már itt. Az észak-koreai művelődési miniszter például nálam evett először körtét - fáról. Alig akart lejönni, pedig már sürgették, hogy várják Pesten valami tárgyalásra. I-Jól érzem, hogy ezt nem elsősorban pénzforrásnak, hanem hagyományápolásnak, a népi értékek átmentésének, vagy divatos szóval „szolgálatnak” tekinted?- Igen, azért is lázadozom a fesztivál elanyagiasodása ellen. Nem vitás, hogy ma mindenért fizetni kell. De itt van a programfüzetben egy tétel: Találkozás, a fesztiválra érkezett vendégek köszöntése - 50 forint. Miért? Vagy a lakodalom, amin csak az vehet részt, aki 800 forintot fizet. És ha nem akar enni, inni, csak nézelődni, táncolni? A falu ünnepét vették el igy. A kispénzű helybeliek eddig ott lehettek, szórakozhattak, bámészkodhattak, és nem került egy vasukba sem. De hogy a jót is mondjam, örülök annak, hogy sok régi, tapasztalt kolléga vesz részt a szervezésben, akikkel még én is együttműködtem. Azt is pozitívumnak tartom, hogy most minden községben lesz külön-külön lakodalom, s nemcsak egy násznép jár körbe, mint annak idején. I- Minden gondolatod keserűség és bizakodás sajátos ötvözete.- Ebben a korban már így van. Eszébe jut az embernek egy sérelem, és elszomorodik, egy dallam, mondjuk, amit a de- csi asszonykórus énekelt a Röpülj páván Pödörítem, fodorítom Pörög orsóm, bodoritom. Bibor ümög, selyöm fonál Aki szeret, majd megtalál és megvigasztalódik. Eszébe ötlenek a testi nyavaják (betegség, operáció), és búsulni kezd, de a következő percben már mosolyog, mert két levél jut eszébe. Az egyik Hollandiából jött ilyen címzéssel: Pista bácsi, Szekszárd, Hungária. A másik az NSZK-ból. írója csak arra emlékezett, mikor a tanyán kézzel-lábbal elmagyaráztam neki, hogy mit jelent a nevem, a Bogár. Ezt írta a borítékra: Züm- züm Pista bácsi, Hungária. És a postás megtalált. LIEBE GASTE! Die verschiedenen Internationalen Festivale, die Ausstellungen und die Berufstreffen bieten schon seit Jahren und Jahrzehnten die Möglichkeit dazu, dass sich die Völker einander näher kommen, sich besser kennenlernen und einander besser verstehen. Ungarn gibt eine bisher übertreffende Bedeutung solcher Veranstaltungen, wie das Folklorfestival der Donauvölker, welches nun schon zum zehn- tenmal im Komitate Bäcs-Kiskun, und in dem sich später anschliessende Komitat Tolna veranstaltet wird. Diesmal werden sich aus fünfzehn Länder Europas mehr als tausend Volkstänzerund Volksmusiker dem Publikum vorstellen. Zu den Programmen der Tänzer und Musiker - bei welchen auch vielfarbige Meisterstücke der Volkstracht vorgeführt werden - schliessen sich Berufstreffen, Ausstellungen, Krammärkte, Wasserkarneval und gastronomische Veranstaltungen an. In Kalocsa, Baja, Szekszárd, Decs, sowie in Alsónyék, Báta, Öcsény und Sárpilis können die Zuschauer die nacheinander folgenden sehenswürdigen Programmen und Produktionen mit Applaus empfagen. Im Hintergrude der entzückenden Augenweide ist es nicht schwer zu entdecken - dass obwohl die Sprachen, die Gebräuche, die Traditionen und das Temperament unterschiedlich sind, die vorgeführten Tänze und Liederscheinen doch - ähnlich zu sein, - denn sie sprechen ja alle von Liebe, von Geburt und Vergänglichkeit und von der Sehnsucht nach Glück. Das dreijährlich zu veranstaltende Folklorfestival bekam seinen Namen von der Donau. Von jenem Strom, der fast dreitausend Kilometer lang auf unserem Kontinent schlängelt, und welchen wohl Alle, durch dessen Heimatland er fliesst, für den schönsten und den beliebtesten Strom halten. Die Donau ist das Symbol der Zusammengehörigkeit aller Völker, welche am Strande der Donau leben. Auf ihre gegenseitige Ehre, Freundschaft und auf ihre Aufstieg bringende Zusammenarbeit müssen diese Völker gemeinsam achten. Geanu so, wie auf die Reinheit der Donau. Die Veranstalter des Folklore-Festivals SZEKSZÁRD 11.00 8. Juli Sonntag Hausgewebte Leintuche ausTOLNAaus derzeit der Jahrhundertwende Ausstellung von Bauerntuchen im Ausstellungsraum des Kulturzentrums Mihály Babits, Besichtigung täglich zwischen 10 und 19 Uhr. Eintritt: 20 Ft. 20.00 9. Juli Montag Eintreffen, Begrussung der Festivalgaste. Freundschaftstreffen und Vorstellung im Marmorsaal des Kulturzentrums Mihály Babits. Eröffnung des Festivalklubs. Gastgeber: Bartina Tanzgruppe. Eintritt: 50 Ft. 22.00 10. Juli Dienstag Festivalklub im Marmorsaal des Kulturzentrums Mihály Babits. Gastgeber: Bartina Tanzgruppe. Eintritt: 50 Ft. 11. Juli Mittwoch 10.00 Tanzunterricht und Vorfuhrung.Ungamdeutsche Tanze im Kulturzentrum Mihály Babits. Gastgeber Deutsches Nationalitatenensamble. Nagymányok. Eintritt: 50 Ft. 19.00 Missa Seksardica. Jazzmesse von Rudolf Tomsits in der innenstadtischen Kirche. Mitwirkung: Szekszárder Big Band und der Lehrerchor Franz Liszt, Dirigent István Pecze. Eintritt: 100, 50 Ft. 22.00 Festivalklub im Marmorsaal des Kulturzentrums Mihály Babits, Gastgeber: Bartina Tanzgruppe. Eintritt: 50 Ft. EXPERTENBERATUNG DES X. FOLKLORFESTIVALS DER DONAUGEGEND TEILNEHNER f England: Margaret Allenby, Theresa Buckland, Nigel S. Jaffé, Derek Schofield. Bulgarien: Anna llie- va. Tschechoslowakei: Helena Kovalcikova, Éva Rejskova, Takács András. Frankreich: Henri Coursaget, Jean Roche. Griechenland: Alkis Raftis. Jugoslawien: Olivera Vasic.Ttanada: Kálmán Dreisziger. Polen: Grayna Dabrowska. Ungarn: Andrásfalvy Bertalan Vorsitzender des Expertenausschusses, Borbély Jolán, Eredics Gábor, Felföldi László, Pesovár Ernő, Vásárhelyi László. DDR: Heike Müns. Portugal: Tornáz Ribas. Rumänien: Professor Avram, Kallós Zoltán. Schottland: Joan Henderson. Schweden: Ake Sjöndin. Sowjetunion: Marija Jakovleva Zsomyickaja. Türkei: Nezvat Gözaydin. 10th FOLKLORE FESTIVAL OF THE DANUBE REGION July 10-15 1990. Hungary It is the 10th time that Hungary organizes this festival to offer a venue for the peoples of the Carpathian Basin, the Danube Region and beyond to maintain and preserve their cultural heritage. In accord with the main eim of the Festival mostly smaller communities present their songs, dances costumes and customs in the hope of strengthening friendship and goodwill among different nations. Although the participants come from several countries they share a common mother tongue, folklore, which can serve as a universal means of communication and understanding. In the past decade the way to the 10th Festival hasn’t always been smooth. The organizers had to encounter some unwelcome ohstacles erected by either by domestic political views or tension among central European countries. The recent changes in Europe have also given a new impetus to the Festival and we can see the revival of a hundred-year-old aspiration of Danube Region peoples for cooperation which now broadens on a Europe-wide basis. Szekszárd joined the organizers five yeareago. The organizing comittee have a splendid task and Szekszárdians a rare opportunity to see their streets and squares busthing with various colourful programmes. We hope that the high spirits of the Festival shall rival the rays of the July sun. For a whole week Europe comes to Szekszárd... PROGRAMME OF THE 10th FOLKLORE FESTIVAL OF THE DANUBE REGION July 8. Sunday 11.00 . EXHIBITION OF HANDWOVEN CLOTHS AND TEXTILES FROM TOLNA COUNTY. A collection of private property peasant cloths dating from the turn of the 19th and 20th century. Open daily 10.00-19.00 at the exhibition hall of the Babits Mihály Művelődési Központ (Babits Mihály Culture Centre - BMCC). admission 20 Ft. July 9. Monday 20.00 MEETING. The greeting Of festival guests. A friendly get-together and introduction of participating groups. Opening of the Festival Club. Host: Bartina Folk Ensemble (Szekszárd). Venue: the Marble Hall of the BMCC. admission: 50 Ft. 22.00 July 10. Tuesday FESTIVAL CLUB at the Marble Hall of the BMCC. Host: Bartina Folk Ensemble, admission: 50 Ft. July 11. Wednesday 10.00 GERMAN DANCES FROM HUNGARY - Presentation and teaching by the German Folk Ensemble of Nagymányok at the BMCC. admisson: 50 Ft. 19.00 MISSA SEKSARDICA. Jazz Mess composed by Rudolf Tomsits at the Belvárosi (City) Church. Béla Square. With the performance of SZEKSZÁRD BIG BAND and LfSZT FERENC TEACHER'S CHOIR. Conductor: István Pecze. admission: 50 Ft. 22.00 FESTIVAL CLUB. At the Marble Hall of BMCC. Host: Bartina Folk-Ensemble, admission: 50 R. Bogár István és Wessely Gábor a sárközi hagyományélesztésrő!
