Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-03 / 76. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. július 3. Mi van az áremelés hátterében? (Folytatás az 1. oldalról.) Amint az közismert, meglehetősen szűk­re szabott kényszerpályán mozogtunk a költségvetés elfogadásakor: a Nemzetközi Valutaalap 10 milliárd forintos deficithez kötötte a vele való megállapodást, amihez viszont a külföldi bankok kötötték a magyar gazdaságnak adott további hiteleket. Ége­tően szükségünk volt tehát a deficit leszorí­tására - de nem csupán az IMF diktátuma okán. A költségvetési deficit ugyanis általá­ban azt jelenti, hogy a kiadások összege nagyobb, mint a bevételeké. A különbség pedig jellegzetesen két módon finanszíroz­ható: vagy az ország belső megtakarításai­ból, vagy a külföldi eladósodás növelésé­ből. Miután azonban nálunk sem a gazdál­kodók sem a lakosság megtakarítási halandósága nem elegendő ehhez, az el­adósodás jelentős növelésének terheit vi­szont az ország nem tudja elviselni, az IMF követelései nélkül sem tehettünk egyebet: muszáj volt minél kisebbre szoritani a de­ficitet. Az élet azonban ezúttal is túlhaladt a terveken. Hosszú évek tapasztalata, hogy a tervezett hiányt rendre túlléptük: míg a be­vételek szükebben csordogáltak, a mindig jó előre elköltött kiadások rendre túlszár­nyalták az elképzeléseket. Nem történt ez másképp most sem - bár az első negyed­évben még tartottuk a megállapodásban rögzített értéket, az első négy hónapban már jóval meghaladtuk. Hamarosan nyil­vánvalóvá vált, hogy intézkedések híján az év végére akár meg is duplázódhat a defi­cit, egyes szakemberek 50-60 milliárd fo­rintra is becsülik a várható hiányt. Ami viszont az IMF-megállapodás felborítását jelenthetné. Ilyen rövid távon viszont rendkívül szűk a költségvetés mozgástere. A bevételek elsősorban az áremelések révén növelhetők, így ugyanis több adó jut a költségvetés kasszájába. A számítások szerint a benzin és a gázolaj árának emelé­se 6 illetve 3 milliárd forintos többletet je­lent De növeli a bevételeket - mintegy 2 milliárd forinttal - az is, hogy szűkül a vállal­kozási nyereségadó-kedvezményben ré­szesülők köre, s mintegy 4 milliárd forintot jelent, hogy az állami vagyon utáni osztalék 18-ról 25 százalékra nő. A költségvetési egyensúly javításának további lehetőségei a kiadási oldalon lel­hetők fel. Itt az egyik legnagyobb tétel a me­zőgazdasági exporttámogatás 2,7 milliár­dos csökkentése. A szocialista kivitelt nem, csak a konvertibilis exportot érintő intézke­dés azonban nem csupán a költségvetési egyensúlyt javítja, de a hazai piacot védő szerepe is van. A támogatások révén ugyanis a gabonaexport olyan jövedelme­ző, hogy a termelők a felesleget szívesen viszik exportra. Holott a belföldi piac szá­mára az volna a kedvező, ha itthon alakulna ki túlkínálat, ami szabályozni tudná az ára­kat. A gabonaexport extrajövedelmének 80 százalékos elvonása fontos lépés lehet eb­ben. Ezenkívül csökken a költségvetési intézmények támogatása, a központi mű­szaki fejlesztésre jutó támogatás, a kedvezőt­len adottságú termelőszövetkezetek támo­gatása, stb. Ossszességében a fenti intézke­dések révén 27,7 milliárd forinttal javítják a költségvetés pozícióit Az áremelések, vala­mint a támogatáscsökkentések inflációs ha­tásainak legalább részbeni ellensúlyozására 2,5 milliárd forintot fordítanak A gazdaság tányéraknái Mindez ugyanakkor még nem elég a kormány programjában szereplő vállalko­zásélénkítésre, szociálpolitikára, az önkor­mányzatok anyagi alapjainak megteremté­sére. Ezért még a nyáron további intézke­Párthír Fidesz Új iroda A Fidesz Tolna Megyei Szervezete dések is várhatók amelyek azonban - mind a kormány programjának kidolgozói több al­kalommal is hangsúlyozták nem járhatnak áremeléssel. Bár ez majdhogynem teljesíthe­tetlen kívánság, reménykedhetünk hogy így lesz Ha a most meghirdetett program telje­sül, azaz sikerül tartani a tervezett költségve­tési deficitet, nem kis akadályon jut át az új kormány. A gazdaságirányítás igazi vizsgája azonban mégsem ez lesz Az igazi próbatétel ugyanis az, hogy sikerül-e elkerülni a hason­ló problémák újratermelését, sikerül-e olyan válságkezelési módszereket találni, amelyek révén jövőre már biztonságosabban meg­alapozható a költségvetés. A kérdést nem könnyű megválaszolni, már csak azért is, mert igen sok a bizonytalansági tényező, gazdaságunk helyzetében rejlik né­hány tányérakna. Ilyen például a ma­gyar-szovjet gazdasági kapcsolatok alaku­lása. Az egyre nehezebb helyzetben levő Szovjetuniótól függ energiaellátásunk s szá­mos vállalatunk piaca. Sok bizonytalanságot rejt a dollárelszámolásra való áttérés is, ami hosszú távon igen előnyösnek ígérkezik ugyan, rövid távon azonban alighanem in­kább a hátrányait fogjuk érezni. Bizonytalan a sokszor megígért, ám eddig még nem konk­retizált nyugati segítség is, s egyáltalán nem erősíti az amúgyis gyengélkedő, strukturális és pénzügyi gondok sokaságával terhes gazdaságot az a bizonytalanság sem, amit a rendszerváltás okoz a gazdálkodó szerveze­teknél. A közigazgatásban a minisztériumok átszervezése okoz elbizonytalanodást, a me­zőgazdaságban a földdel kapcsolatos viták az iparban a tulajdonviszonyokkal, a privati­zálással kapcsolatos polemizálás, és a me­nedzserekkel szembeni, sok helyen tapasz­talható ellenérzés okoz olyan gondokat, amelyekkel meg kell küzdeni a gazdaság stabilizálása érdekében. Úton a piacgazdaság felé Az a gyorsprogram, amelyet a kormány meghirdetett, s amely már csak a parlament jóváhagyására vár, sok biztató elemet tartal­maz A sorbanállások megszüntetése, a „ke­mény mag” ellen a felszámolási eljárás meg­indítása, a kisvállalatok megvédelmezése, a követelés-megelőlegezési alap, az Állami Va­gyonügynökség révén mintegy 20 sikeres vállalat privatizálása, az Egzisztencia-bank a szervezeti decentralizálást megindító prog­ramcsomag jó alapot adhat arra, hogy a gaz­daság meginduljon egy, a mainál jobban mű­ködő piacgazdaság irányába. Ugyanezt a célt erősíti a nemsokára benyújtandó privati­zációs törvény, valamint a készülő verseny- törvény is. Mindezek szükséges, de még nem elégséges feltételei annak hogy a jövő­ben elkerülhető legyen a költségvetéssel kapcsolatos folytonos tűzoltás. Ahhoz ugya­nis még a tulajdonviszonyok törvényi rende­zésén túl olyan kérdéseket kell parlamenti szinten tisztázni, mint a leendő önkormány­zatok anyagi alapjai, azok adózási lehetősé­gei, ezzel összefüggésben a költségvetés szerepének változása. Mire terjedjen ki az ál­lami költségvetés, honnan szerezheti bevéte­leit milyen mértékben és milyen célokat szükséges támogatnia - egyszóval egy költ­ségvetési, államháztartási reform keretében új elveket kell lefektetni a képződő jövedel­meknek az állam, az önkormányzatok a gaz­dálkodó szervezetek és a lakosság közötti megosztására. Ennek eldöntése, az összes érdekelt támogatásával való törvénybe ikta­tása vihet le bennünket arról a kényszerpá­lyáról, amely az eleve bizonytalanul tervezett, állandóan felboruló költségvetést újabb és újabb áremelésekkel, s nemegyszer már a gazdaság normális működését is nehezítő támogatáscsökkentésekkel képes csak egyensúlyba hozni. K. J. 1990. július 5-től a szekszárdi Beze- rédj u. 2. szám alatt (saroképület emeletén) található új irodájába köl­tözik. A szövetségbe való belépéssel és a szövetség munkájával kapcsolatos kérdésekről minden érdeklődőt tájé­koztatunk. Fidesz Visszhang Ki hatalmazta fel az MDF-et?! A megyei tanács legutóbbi, 1990. június 29-i ülésén napirendi pont volt a Megyei If­júsági Alapítvány kérdése is. Az ülésen a Fidesz nem tartotta szükségesnek részvéte­lét, mert nem akart asszisztálni Mátyás „úr-elvtárs” korkedvezményes nyugdíjaztatá­sához, hiszen itt érdemi beleszólási és szavazati jogunk nincs. Az Ifjúsági Alapít­vánnyal kapcsolatban a Fidesz már többször állást foglalt. Az előzetes, nyilvános tár­gyalásokon az MDF nem vett részt, az IDF képviselői is csak az utolsó megbeszélésre jöttek el, ahol egyetértettek az alapítvány módosított változatával. Ezért felháborítónak tartjuk, hogy az MDF képviselői a Fidesz nevében is nyilat­koztak, amikor nekünk sem ellenvetési, sem egyetértési lehetőségünk nem volt. Dr. Dávid Ibolya és Szögi Béla önként magára vállalt szócső szerepét nem tartjuk eti­kusnak! Ezúton szeretnénk felhívni minden megyei politikai és egyéb szervezet figyelmét, hogy előzetes tárgyalások nélkül a Fidesz nevét ne használják fel önálló véleményük közlésére! Fidesz Tolna Megyei Szervezete SZKP-kongresszus A kelet-európai újságírók kellemetlen meglepetése A legfőbb szovjet pártfórum a korábbi gyakorlattól eltérve külön elszámoltatja a Politikai Bizottság tagjait és póttagjait, a KB titkárait is. Az SZKP XXVIII. kongresz- szusának résztvevői egyúttal úgy döntöt­tek, hogy a tanácskozás 10 napig fog tartani. Ez utóbbi elhatározást némileg meg­kérdőjelezi, hogy mára hétfő délelőtti na­pi- és ügyrendi vita is jócskán elhúzódott. A több mint kétórásra nyúlt egyeztetések miatt Mihail Gorbacsov az eredeti prog­ramtól eltérve csak a délelőtti szünet után foghatott hozzá főtitkári beszámolójához. Bár az első ülésen lényegét tekintve ügyrendi kérdésekről volt szó, a hozzá­szólások már előrevetítették a kemény politikai összecsapások árnyékát. Az egyik küldött nyíltan támadva az Oroszországi Kommunista Párt múlt hé­ten megválasztott új első titkárát, kijelen­tette: a döntés nem válik sem a párt, sem az oroszországi kongresszus résztvevői­nek dicsőségére. Közölte egyúttal azt is, hogy a párttagság tekintélyes része állí­tólag nem ért egyet a választással, s ez veszélyezteti a párt reformját. Ugyanez a hozzászóló javasolta, hogy a kongresszust két szakaszban bonyolít­sák le, s közben tartsanak referendumot a párttagság körében a napirenden sze­replő kérdésekről, így a beszámolókról és a párt programdokumentumairól. Ezt az indítványt azonban a kongresszus elvetette. A pártfórum hat munkacsoportot állí­tott fel az egyes részterületek programjá­nak kidolgozására. Különbizottság fog­lalkozik majd a párt megújulásának, reformjának kérdésével, az ideológiával, a társadalmi és politikai szervezetekhez való viszonnyal, a szociálpolitikával, a nemzetiségi politikával és külpolitikai kérdésekkel. A kongresszus első napjának negatív szenzációja, hogy a Központi Bizottság apparátusa nem engedélyezte a Moszk­vában akkreditált kelet-európai tudósí­tók - korábban már jóváhagyott - részvételét a nyitóülésen. A nyugati tudó­sítókat ez a lépés nem érintette. Tehát kellemetlen meglepetés érte a térség országainak azon újságíróit, akik az SZKP 28. kongresszusának megnyi­tását a helyszínről akarták nyomon kö­vetni. Még szombaton arról tájékoztatták őket a kongresszusi sajtóközpontban, hogy a „poolba" (az újságírók előre meg­határozott csoportjába) felvett újságírók hol és mikor jelenjenek meg. Hétfőn reggel azonban közölték velük a sajtóközpontban, hogy egyikük sem kap belépőt a kongresszus helyszínére. Állítólag minderről az utolsó percekben az SZKP Központi Bizottságának munka­társai döntöttek. Helyettük a kelet- és kö­zép-európai újságoktól általuk meghívott újságírók kaptak bebocsátást a terembe. (A Moszkvában akkreditált nyugati új­ságírók csoportját ez a döntés nem érin­tette.) Mint az MTI moszkvai irodáját hét­főn délelőtt tájékoztatták, a magyar sajtó képviseletében egy ember jutott be a helyszínre - állítólag az Új Fórum című folyóirat képviseletében. Ha így igaz, ak­kor az SZKP KB illetékesei döntésük meghozatalakor vagy nem tudták, hogy a folyóirat május 18-i utolsó számának megjelenésével megszűnt, vagy nem tu­lajdonítottak különösebb jelentőséget annak, hogy nem létező lap képviselőjé­nek biztosították a jelenlétét, kirekesztve a munkából a valóban létező orgánumok képviselőit. Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) így múlik el a világ dicsősége - juthat­na eszünkbe a mondás a múlt heti parla­menti ülés egyik közjátéka láttán. Horn Gyula, volt külügyminiszter emelkedett szólásra, aki a tárgyalt napirend előtt az Országgyűlés munkájával kapcsolatos véleményét - s mint szavaiból kitűnt, le­sújtó véleményét - szerette volna megosztani a honatyákkal. A folytatást ismerjük, a képviselők közbeszólásokkal akadályozták tevékenységében Horn Gyulát, akitől a T. Ház elnöke e tárgyban meg is vonta a szót. - Miként értékeli egy hét elteltével a történteket? - kérdeztük a szenvedő félt.- Én abból indultam ki, hogy több kép­viselőtársam elég hosszasan beszél nem napirendhez tartozó kérdésekről - indo­kolta szándékát Horn Gyula. - Másrészt a Ház elnöke, Szabad György nemegy­szer kérte a képviselőket arra, hogy külön felszólalásokkal lehetőleg ne ter­heljék az Országgyűlés munkáját. A ké­sőbbiekben szándékomban áll valami­lyen módon kifejezésre juttatni a kritiká­mat,-ám nem akarok belesétálni a végte­lenbe nyúló napirend előtti felszólalások csapdájába.- Mintha egyre gyakoribb lenne a par­lamentben a személyeskedő hangvétel...- Velem együtt nagyon sokan úgy lát­ják, hogy eluralkodott egy destruktív stí­lus, egymást követik a sértegetések, a le­járatások, köztük a Szocialista Párt lejá­ratásának a szándéka, főleg az SZDSZ részéről. Ez nem vezet sehova, legfeljebb még jobban elmérgesíti a légkört. amennyiben így haladnak tovább a dol­gok, ellentét keletkezhet a nép és a par­lamenti SZDSZ-frakció között. A vá­lasszal nem maradt adós Tölgyessy Péter, kifejtve, hogy dr. Torgyán József megnyilatkozásában - s ekkor mintha valamiféle irónia csendült volna ki sza­vaiból - tekintélyuralmi elemeket vél fel­fedezni.- Megfontolásra érdemesnek tartja dr. Torgyán József azon megjegyzését, mely szerint megszakadhat a nép és az SZDSZ között a kapcsolat? - érdeklőd­tünk Tölgyessy Pétertől.- Ezt majd a nép fogja eldönteni a vá­lasztásokon - jelentette ki az SZDSZ frakciójának vezetője. - S Torgyán úrnak ott csak egy szavazata lesz.- S mit válaszolna annak a képviselő­nek, aki szerint ön a nemzet pénzén húz­za az időt?- Egyesek mindig úgy fogják érezni, hogy a nemzet pénzén húzzuk az időt, s ha mi nem fogadjuk el az általuk világ- megváltónak tartott javaslatokat, azt szin­tén nemzetellenes támadásként fogják fel. Erre lehet azt mondani, hogy ez a klasszikus tekintélyuralmi nézet. Tölgyessy és a Fidesz akcióegyeztetésen Főszerepben a nemzet- Időhúzás a nemzet pénzén! - süvített be egy hang a kormánypárt részéről Töl­gyessy Péter, az SZDSZ frakcióvezetőjé­nek egyik felszólalása alkalmából. Tölgyessy Péter mindenesetre nem za­vartatta magát, tovább folytatta kemény kritikáját, amivel egyebek mellett Szabad Györgyöt, az Országgyűlés elnökét illet­te. Dr. Torgyán József sem bírta magát tovább türtőztetni, éles hangú expozé­ban ítélte el Tölgyessy Péter ténykedé­sét, rámutatva többek között arra, hogy A Fidesz-kivonulás elmaradt- Kivonulunk! - hallatszott fel a jelszó a Fidesz padsoraiból a karzatra, miközben Orbán Viktor, a frakció elnöke fáradha­tatlanul tartotta kezét, jelezve a Ház elnö­kének felszólalási szándékát. Ám Sza­bad György mintha észre se vette volna a jelentkezést, helyette elkezdődött egy szomorú játék a szavazógépekkel.- A magyar parlamentarizmus történe­tében még nem volt példa az alkotmány Orbán Viktor ilyen durva megsértésének a szándéká­ra - nyilatkozott lapunknak a példátlan esetről Orbán Viktor. - Az MDF nem ke­vesebbet állít, mint azt, hogy az önkor­mányzati törvényhez nem a képviselői szavazatok kétharmadára, hanem ötven százalék plusz egy szavazatára van szükség. Holott az alkotmány világosan leszögezi, hogy ez kétharmados törvény. Ugyanakkor véleményem szerint a ház­elnök mindent elkövetett annak érdeké­ben, hogy ne fejthessem ki állásponto­mat ezzel kapcsolatban. Tíz percig tartot­tam a kezem türelmesen, de nem kaptam szót, ezért fontolgattuk a kivonulást.- Miként lehetne rendezni ezt a kínos ügyet?- Az MDF-nek be kell ismernie, hogy amit mond, az alkotmánysértő, Szabad Györgynek pedig be kell látnia, hogy megsértette a házszabályt. Jellegzetesen határozott „orbánvikto- ri” vélemény. A történethez még hozzátartozik, hogy Szabad György a szünet után megindo­kolta cselekedeteit, s beszéde befejezté­vel kisebbfajta rokonszenvtüntetésnek is beillő tapsot kapott. Mármint a kormány­párt részéről... A parlamenti összeállításokat ké­szítették: Gottvald Károly és Szeri Árpád. Horn Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom