Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-11 / 83. szám

6 NÉPÚJSÁG 1990. július 11. A Mondiale ’90 summája MONDIALE ’90 A14. labdarúgó-világbajnokság döntője után az MTI sportszer­kesztősége a földkerekség több fővárosából gyűjtött híreket, ösz- szefoglalókat. A hírügynökség ál­landó tudósítói szedték csokorba azt, hogy „állomáshelyükön”, a kü­lönféle országokban miként fo­gadták az olaszországi futball- show történéseit. Lengyelország: nosztalgia a régi döntők iránt Bár futballistáik nem jutottak el a világbajnokságra, Lengyelország életét az utóbbi egy hónapban ala­posan „befolyásolta” a Mondiale. A televízió nemcsak hogy élőben közvetített csaknem valamennyi mérkőzést, de - amire emberemlé­kezet óta nem volt példa - a szo­kott 19.30 órás kezdési időpontról rendre elcsúsztatták a megszokott esti híradót. A programok teljesen felborultak, mert a közben kialakult belpolitikai, sőt kormányválságot nem hagyhatták figyelmen kívül, így azután a nézők szinte mást sem láttak heteken át, mint focit és vitat­kozó politikusokat, felváltva. A nagy labdarúgó-küzdelemből kimaradt lengyelek szimpátiája alapvetően Kamerun csapata felé fordult. A szurkolókat egyszerűen elbűvölte az afrikaiak játékstílusa és az a nemtörődöm bátorság, ahogyan nekirontottak legneve­sebb ellenfeleiknek is. A szakértők egyébként nemegy­szer már a labdarúgás halálát jó­solgatták az unalmas taktikázás­ban kimerülő találkozók láttán, és nosztalgiával emlékeztettek a régi világbajnokságok nagy döntőire. A Slowo Powszechne című lap egye­nesen azt írta a német-argentin mérkőzésről, hogy a legjobb lesz erről mielőbb elfeledkezni, ha a sportok rangsorában csúcson akar maradni a labdarúgás. Megválasztották azMTTSZ megyei vezetőségét Továbbra is szükség van a köz­ségi klubokra, melyek biztosítják az ifjúság rendszeres foglalkozta­tását, a technikai- és tömegspor­tok területén. Ezt juttatták kifeje­zésre a Magyar Technikai és Tö­megsportklubok Szövetségének Tolna megyei alakuló küldöttköz­gyűlésén is, amelyre Szekszárdon a BM Művelődési Házban került sor. Az ilyen klubok az egyetemes magyar sportmozgalom alapsejtjei és pótolhatatlan szerepet töltenek be az ifjúság szabadidejének hasznos eltöltésében. Először Szabó Tibor, az MHSZ megbízott megyei titkára köszön­tötte a küldötteket, majd Durgonics János alezredes, az MHSZ volt megyei titkárának beszámolója hangzott el. Megtudtuk, hogy az MHSZ egyik jogutódjának, az MTTSZTolna Me­gyei Szervezetének összesen 126 millió forint értékű ingó és ingatlan vagyona van. Kiderült a hozzászó­lásokból, hogy a kis klubok kedve­zően fogadják a megnövekedett önállóságot, a parancsuralmi vo­nások eltűnését. A látszattevé­kenységet folytató szervezetekre többé nincs szükség, viszont az életképes „sejtek” megérdemlik a támogatást. Kinyilvánították, hogy az utód- szervezet igényt tart a volt MHSZ minden szintű ingó és ingatlan va­gyonára, valamint az állami támo­gatásra is. Az MTTSZTolna Megyei Szerve­zete társadalmi elnökének Stendl Károlyt, a BHG Szekszárdi Gyár­egysége igazgatóját, ügyvezető el­nöknek pedig Deé Lászlót válasz­tották. A két vezető tisztségviselőn kívül Ambrusz Pál, Gelencsér László, Adorján Ferenc, Balogh Béla és Gecse Lajos került be a héttagú el­nökségbe. Washington: „Ferenc császár” 10 millió dollárja Aki.azt hinné, hogy a vb az Egye­sült Államokban sokat segített a labdarúgás népszerűsítésében, az téved. Az amerikaiak túlnyomó többsége ugyanis nem látta a mér­kőzéseket, nem is tudott róluk. A nagy, országos tv-hálózatok leg­feljebb az elődöntők idején adtak - igen röviden - hírt arról, hogy egyáltalán Mondiale van Itáliában. Igaza, aki nagyon kiváncsi volt, az két kábeltévé-hálózat jóvoltából élőben láthatta a meccseket - ha ráért: az időeltolódás miatt ugyanis a mérkőzések felét reggel, vagy délelőtt, munkaidőben sugározták. Természetesen az elmaradhatat­lan hirdetésekkel, amelyek akkor is megszakították a közvetítést, ha éppen gólhelyzetben volt a csatár, vagy a sárga lapot húzta elő a já­tékvezető. Miután az amerikai sport jelentős részben a tv-közve- títési jogdíjakból él, ezúttal is szün­telenül hallható volt a vélemény: az 1994-es amerikai vb eleve halálra lesz ítélve - mert ki kíváncsi rá...? Az amerikaiak ugyanis a náluk ha­gyományos sportágak iránt érdek­lődnek, amelyekben sikeresek is: kosárlabda, baseball, amerikai fut­ball, jégkorong. Ki nézi majd a vb- mérközéseket, ahol a hazai csapat minden, csak nem esélyes! Az el­terjedt előítélet szerint az európai futball nem is látványos, nem elég mozgalmas, kevés a gól, és így to­vább. A mégis reménytelennek tűnő helyzetben az amerikai labdarú­gásnak egy ígérete van: Becken­bauer, aki profiként maga is, ját­szott egy ideig az Egyesült Álla­mokban. A hírek szerint a német ex-kapitány - ha nem is hajlandó hasonló szerepet vállani az ameri­kai válogatottnál -, de körülbelül tízmillió dollár fejében kész egyfaj­ta irányító menedzserként segíteni az amerikai csapat felkészülését 1994-re. Bécs: a büntetők vb-je Az olaszországi labdarúgó-vi­lágbajnokságon az NSZK csapa­tának győzelmét az osztrák lapok igazságosnak, megérdemeltnek minősítették, bár rámutattak a döntő mérkőzés egyetlen góljának vitatható „születési hibájára” is. Ausztria legnépszerűbb napilap­ja, a milliós példányszámú Neue Kronen Zeitung sajnálatosnak tartja, hogy a vb-finálét egy „viccnek te­kinthető” tizenegyes döntötte el. Mint az újság sportkommentátora rámu­tat, a németek méltán lettek elsők, hi­szen övék volt a legállóképesebb csapat a világbajnokságon. Több szép játékot mutattak Völlerék, és a döntő mérkőzésen is fölényben vol­tak. Ezért is nagy kár, hogy bírói se­gédlettel nyerték el a bajnoki címet. Mindez azonban jól illet e világbaj.- noksághoz, amely bizonyára nem sorolható a labdarúgás történetének legszínvonalasabb eseményei közé. Igaz, a szervezése közül minden a legnagyobb rendben volt - jegyezte meg a bécsi lap. A Kurier a vb tanulságait össze­gezve nem kevés iróniával vonta le azt a következtetést hogy ezen a nagy versenysorozaton főként a ti­zenegyesrúgások váltottak ki igazi feszültséget. Ezért - a kommentátor szerint - legjobb lenne a szünetek előtt, alatt és után büntetőkkel szóra­koztatni a közönséget. Egyik-másik mérkőzés voltaképpen el is marad­hatna... Buenos Aires: Maradona „bundáról” beszél Diego Maradona az argentin tv- nek adott nyilatkozatában is tudat­ta. ez volt az utolsó világbajnoki szereplése. Maradona vitatta az el­lenük megítélt büntetőrugás jo­gosságát. Úgy vélekedett, „bundá­zás” történt! Előre eldöntötték, hogy a vb-aranyéremnek Európá­ba kell kerülnie: Olaszországba vagy Németországba. A fővárosi sajtó kiemelt helyen ismertette Pierre Littbarskinak azt a nyilatkozatát, amely szerint Co- desal indokolatlanul ítélt büntető­rúgást az argentinok ellen. Litt- barski kijelentette: „Győzelmünk egyértelmű és megérdemelt, de szerintem Codesal a nekünk ítélt ti­zenegyessel inkább elégtételt akart szolgáltatni azért a szabály­talanságért, amelyet pár perccel azelőtt Augenthalerrel szemben követtek el.” (Littbarski Goyco- echea kapus és a német hátvéd összeütközésére célzott. - A szerk.) Carlos Fernando Navarro Mon­toya, a Boca Juniors kapusa ezzel szemben helyesnek ítélte a bírói döntést. Szerinte a tizenegyes jo­gos volt. Moszkva: majd 1994-ben Érthetően vegyes érzelmek jel­lemezték a szovjet sajtót és sport­közvéleményt az olaszországi vi­lágbajnokság eseményeit illetően. Protaszovék minden várakozás­nál korábbi és szégyenletesebb búcsúja máig fáj, de a lapok, a tele­vízió vasárnapig azért Olaszor­szágra és nem a vert seregként ha­zaértekre figyelt. A sportág kedve­lői végigkövethették az eseménye­ket, minden mérkőzést láthattak. Közben Lobanovszkij volt szö­vetségi kapitánnyal készült önkriti­kus hangokat is hallató interjúk egész sora. A szovjet mester, aki már a vb előtt bejelentette távozá­sát a válogatott éléről, az első inter­jújában még jobbára csak a játék- vezetés silányságában jelölte meg a kiesés okait. (A tévéfelvételek ta­núsága szerint nem is alaptalanul bírálta a bírókat.) Később - már le­higgadva - azért feltárt több ko­moly szakmai hibát, taktikai követ­kezetlenséget is. A szovjet sajtó nem követelt fejeket, nem keres bűnbakokat. Úgy tűnik, hogy to­vábbra is számítanak Lobanovsz­kij szakmai tanácsaira, de egyér­telműen egy új, a következő EB-re ütőképes csapat kialakulására számítanak. (A Szovjetunió a ma­gyarokkal egy csoportban küzd az 1992-es EB-fináléba jutásért. - A szerk.) Ami a vb egyéb eseményeit illeti: az első visszhangok az arany­érmes német csapatban a világ- bajnokság legegyenletesebb, leg­jobb teljesítményt nyújtó váloga­tottját köszöntötték. Mindent egybevetve az érződik, hogy a szovjet futballbarátok is ha­marosan már csak a szépre emlé­keznek, és 1994 felé fordítják fi­gyelmüket. Talán az Egyesült Álla­mokban sorra kerülő 15. fináléban jobban sikerül a szereplés. Felté­ve, ha eljut oda a „Szbornaja”. Brüsszel: Blatter Scifóra szavaz A belga lapok római különtudó- sításai szerint a világbajnoki dön­tőben kétségtelenül a jobbik csa­pat diadalmaskodott. Csak a né­metek voltak a pályán - írja a La Libre Belgique, ám a Le Soir sze­rint a „németek csak makacssá­gukkal és ádáz küzdeni tudásuk­kal kerekedtek felül, miközben senkire sem voltak meggyőző ha­tással”. Az előbbi lap az argenti­nokról alkot lesújtó véleményt, s antijátéknak minősíti azt, amit a dél-amerikai csapat produkált. „Mit gondoljunk egy csapatról, amely láthatóan kerüli a támadá­sokat, s a mérkőzés kezdetétől a ti­zenegyesekre gondol, mert még ezt tekinti a legjobb lehetőségnek? Ez a csapat a rendes játékidő alatt csak két mérkőzésen tudott dia­dalmaskodni a hétből a Mondia- lén. Ez az együttes, az olaszok elle­ni teljesítményén kívül, nem muta­tott olyan színvonalat, amely elvár­ható a címvédőtől, illetve az újabb cím várományosától” - írja a belga lap. A belga értékelések kétségbe vonják a sorsdöntő tizenegyes jo­gosságát. A Le Soir szerint Sensini közbelépése nem érdemelt bünte­tőt, mivel az argentin védő egyér­telműen a labdát célozta meg, és nem Völler lábát. A La Soir - érthető módon - idézte a Sepp Blatternek, a FIFA fő­titkárának a véleményét, aki szerint a belgák kiválósága, Enzo Scifo volt a világbajnokság legnagyobb játékosegyénisége. Belgrád: új korszak kezdete(?) A jugoszláv fővárosban tulaj­donképpen elégedettek a „plavi válogatott olaszországi szereplé­sével, bár a vb idején sokszor igaz­ságtalan támadások érték a csa­patot és vezetőit. Ivica Oszim, a szövetségi kapi­tány tárgyilagosan ezt szögezte le: játékosai tudásuk legtöbbjét nyúj­tották, de ez minden, ezen felül ál­modozni már nem lett volna reális várakozás. Maga a világbajnokság is el­nyerte a belgrádi sajtó és a közvé­lemény tetszését. Az egyik elődön­tő kapcsán megértik a bronzérmes azzurrik bánatát, de elismerik az argentinok igazát is: a lagdarúgást mégiscsak gólra játsszák... Felfigyeltek arra is, hogy új kor­szak kezdetét jelentheti a világ lab­darúgásában Costa Rica, Kame­run, Kolumbia és Írország szerep­lése. „Ne lépj a cipőd sarkára, mert nem lesz másik” Mercédesz(ek) ürügyén a szekszárdi atlétika helyzetéről Az alábbi írás tulajdonkép­pen kizárólag Geisz Mercé­deszről szóK volna, a tehetsé­ges szekszárdi atlétalányról, aki bekerült az ifjúsági válo­gatottba. Az, hogy a cikk nemcsak egy hagyományos „bemutató interjú” lett - ha­nem egy korkép a megye- székhely atlétikájának jelen­legi helyzetéről - nagyrészt Mercédesznek és edzőjének, Vaszkó Juditnak köszönhető. Telefonon beszéltük meg az ed­zőnővel a találkozó időpontját, de csak tízperces késéssel érkeztem ki a Pollack utcai sporttelepre, ahol az AC Szekszárd sportolói készül­nek. Sokba került nekem ez a kis „csúszás", hiszen Mercédesz már edzett, így akadt egy szabad fél­órám, amíg nézelődhettem a tűző napsütésben. Először találkoztam a 15 éves, szemüveges gimnazista lánnyal, aki még ugyan serdülőko­rú, de már ifjúsági válogatott, a 4x100-as váltó tagjaként. Egy szusszanásnyi szünetet kihasznál­va letelepedtünk a fűre és rögtön kérdéseimmel kezdtem zaklatni. „Örüljünk annak, ami van”- Mióta foglalkozol ezzel a sport­ággal?- Ötödikes koromban kezdtem el atlétizálni. Először Földesi Ildikó, majd Borbély Viktor irányítása mellett végeztem edzéseimet. Másfél éve kerültem Vaszkó Judit­hoz, jelenlegi edzőmhöz. Az idők folyamán a rövidtávfutásra és a tá­volugrásra specializálódtam.- Melyiket csinálod szíveseb­ben?- A távolugrást.- Ez érdekes, hiszen 100 méte­ren lettél válogatott...- Igaz, de ha egyszer minden összejön, akkor a távolban is elér­hetek jó eredményt. Talán a júliusi országos bajnokságon.- Milyen helyezésekkel lennél elégedett az ob-n?- Szeretnék dobogóra kerülni 100 és 200 méteren, valamint tá­volugrásban is.- Számonként mik a legjobb eredményeid?- Ugrásban 5,70 méter, futás­ban 100 méteren 12,27,200 méte­ren pedig 25,59 másodperc.- Hogyan értékeled válogatott­ságodat?- Örülök neki, sokat dolgoztam érte.- Milyenek az edzéskörülmé­nyek itt, Szekszárdon?- Télen nem nagyon tudunk edzeni, mert nincs fűtött futófolyo­sónk. Itt kint van salak- meg gumi­pályánk, de ezeket is lehetne már javítgatni. Persze, örüljünk annak, ami van. Ez igazi profi megnyilatkozás volt, amiből kihallatszott, hogy a gyerekek is tisztában vannak a klub nem éppen könnyű helyzeté­vel. így - gondoltam - megpróbál­kozhatok egy olyan kérdéssel, me­lyet eredetileg az edzőnek szán­tam.- Tudod-e tartani ezt a szintet a jobb körülmények között készülő, azonos korosztályú társaiddal szemben?- Hát igen egy darabig még... Nem tudom, hogy később mi lesz, de most a felszereléstől kezdve a versenyeztetésig mindent megka­punk.- Távlati terveidben szerepel-e a sort?- Igen, a tanulás mellett később is szeretném folytatni. Szerencsé­re össze tudom egyeztetni a kettőt, hiszen a tanév végén 4,5 volt a bi­zonyítványom, tehát az atlétika nem ment a tanulás rovására.- Na de most itt a nyár. Strand, barátnők, barátok...- Az edzések mellett marad idő a baráti körömre is. Mindennap találkozom velük. Egyébként itt a pályán is nagyon jó társaság van. Közben az edzőnő, Vaszkó Judit (egykori magasugró-válogatott) is „felszabadult” egy kis időre, így a továbbiakban őt faggattam a fiatal versenyző képességeit iletően. „Tudni kell, milyen a siker íze”- Mercédesz még nagyon fiatal, így nehéz eldönteni, hogy távolug­rónak vagy futónak lesz-e jobb. Mindenesetre az tény, aki nagyot akar ugrani, annak olyan gyorsnak kell lennie, mint a sprintereknek. Persze, nem elég a gyorsaság, szükség van az ugráskészségre is. Ez nála adott. A távolugrásban gondjai vannak a nekifutással, általában hat ug­rásból négyszer belép. Idő kell, míg megérzi a ritmust. A futása még egyelőre inkordi- nált, hiszen a futás húzó- és tolófá­zisból áll, és jelen pillanatban csak a húzófázist csinálja meg. Tehát a sebességszerzésnek csak az egyik lehetőségével él.- Amellett, hogy természetesen örülök válogatottságának meg is lepett, ugyanis ezt az idén nem ter­veztük, hiszen az ifiben 19 év a fel­ső korhatár, ő meg csak szeptem­berben lesz 16. Hogy nagy tehet­ség-e? Nézd, ez egy olyan dolog, hogy ebben az országban mindig voltak nagy tehetségek 15-16 éves korban, de valahogy ez a fel­nőttatlétikában nem mutatkozik meg. Feltehetően mi rontunk el va­lamit ...- Vagy a lehetőségek.- Hát igen, a lehetőségek.- Nem félő, hogy Mercédesz kortársai, akik jobb feltételek mel­lett készülnek, hamarosan túlszár­nyalják őt?- Van rá esély. A pesti lehetősé­gekről nem is beszélek, mert az egy külön kategória. De a vidék is felfutott már e tekintetben. Nyáron semmi gond, itt a pálya, de télen mínusz 12 fokban...- Tényleg, télen mit csináltok?- Hát edzünk.- De hol?- Van egy kétsávos, fütetlen fu­tófolyosónk a Dózsa-pályán. Bent hidegebb van, mint kint. Állítom, hogy távolugró-technikában azért tartunk ott, ahol tartunk, mert no­vembertől áprilisig nem tudunk mi­nőségi munkát végezni.- Mi várható a jövőben?- Lehet, hogy ősszel már nem tudunk versenyezni, mert elfogy a pénzünk. A bajnokságokon való részvétel sokba kerül, pedig min­dig a legolcsóbb helyeken al­szunk. Támogatónk a BHG, min­den tőle telhetőt megtesz, de ők is gondokkal küszködnek.- A gyerekek így egy bizonyos idő után megállnak a fejlődésben. És akkor még Szekszárd tovább­tanulási lehetőségeiről nem is be­széltünk.- Az lenne a becsületes, ha a te­hetséges versenyzők megreked­nek egy szinten, akkor azt monda­nánk nekik: menjenek el más, jobb lehetőségekkel rendelkező egye­sületbe. Csakhogy ez bonyolult dolog, mert 4-5 év alatt kialakul egy olyan érzelmi kontaktus, ami ezt nehézzé teszi. A továbbtanu­lásról: hét évig nevelek egy gyere­ket, kezdenek jönni az eredmé­nyek és nekem arra kell biztatnom, tanuljon tovább, menjen el innen...- Ezek után megéri edzősködni?- Anyagi szempontból ezt nem lehet nézni. Ehhez tudni kell, mi­lyen a siker íze. Ha azt mondják az ember tanítványáról, hogy baj­nok... Most csak megemlítettem és végigfutott rajtam a hideg.- A gyerekek érzik a gondokat?- Nem hiszem, próbáljuk nem éreztetni velük. Esetleg csak ilyen, hogy ne lépj a cipőd sarkára, mert nem lesz másik. (UL: Mercédesz a hét végén öl­tötte magára először a címeres mezt. A görög-csehszlo- vák-NDK-magyar ifjúsági négyes viadalon a 4x100 méteres váltó kezdőembereként állt rajthoz. A váltó 46,66 mp idővel az első he­lyen végzett.) Kép és szöveg: KRASZNAI Z. Geisz: „A júliusi ob-n mindhárom számban szeretnék a dobogón vé­gezni”

Next

/
Oldalképek
Tartalom