Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-11 / 83. szám
6 NÉPÚJSÁG 1990. július 11. A Mondiale ’90 summája MONDIALE ’90 A14. labdarúgó-világbajnokság döntője után az MTI sportszerkesztősége a földkerekség több fővárosából gyűjtött híreket, ösz- szefoglalókat. A hírügynökség állandó tudósítói szedték csokorba azt, hogy „állomáshelyükön”, a különféle országokban miként fogadták az olaszországi futball- show történéseit. Lengyelország: nosztalgia a régi döntők iránt Bár futballistáik nem jutottak el a világbajnokságra, Lengyelország életét az utóbbi egy hónapban alaposan „befolyásolta” a Mondiale. A televízió nemcsak hogy élőben közvetített csaknem valamennyi mérkőzést, de - amire emberemlékezet óta nem volt példa - a szokott 19.30 órás kezdési időpontról rendre elcsúsztatták a megszokott esti híradót. A programok teljesen felborultak, mert a közben kialakult belpolitikai, sőt kormányválságot nem hagyhatták figyelmen kívül, így azután a nézők szinte mást sem láttak heteken át, mint focit és vitatkozó politikusokat, felváltva. A nagy labdarúgó-küzdelemből kimaradt lengyelek szimpátiája alapvetően Kamerun csapata felé fordult. A szurkolókat egyszerűen elbűvölte az afrikaiak játékstílusa és az a nemtörődöm bátorság, ahogyan nekirontottak legnevesebb ellenfeleiknek is. A szakértők egyébként nemegyszer már a labdarúgás halálát jósolgatták az unalmas taktikázásban kimerülő találkozók láttán, és nosztalgiával emlékeztettek a régi világbajnokságok nagy döntőire. A Slowo Powszechne című lap egyenesen azt írta a német-argentin mérkőzésről, hogy a legjobb lesz erről mielőbb elfeledkezni, ha a sportok rangsorában csúcson akar maradni a labdarúgás. Megválasztották azMTTSZ megyei vezetőségét Továbbra is szükség van a községi klubokra, melyek biztosítják az ifjúság rendszeres foglalkoztatását, a technikai- és tömegsportok területén. Ezt juttatták kifejezésre a Magyar Technikai és Tömegsportklubok Szövetségének Tolna megyei alakuló küldöttközgyűlésén is, amelyre Szekszárdon a BM Művelődési Házban került sor. Az ilyen klubok az egyetemes magyar sportmozgalom alapsejtjei és pótolhatatlan szerepet töltenek be az ifjúság szabadidejének hasznos eltöltésében. Először Szabó Tibor, az MHSZ megbízott megyei titkára köszöntötte a küldötteket, majd Durgonics János alezredes, az MHSZ volt megyei titkárának beszámolója hangzott el. Megtudtuk, hogy az MHSZ egyik jogutódjának, az MTTSZTolna Megyei Szervezetének összesen 126 millió forint értékű ingó és ingatlan vagyona van. Kiderült a hozzászólásokból, hogy a kis klubok kedvezően fogadják a megnövekedett önállóságot, a parancsuralmi vonások eltűnését. A látszattevékenységet folytató szervezetekre többé nincs szükség, viszont az életképes „sejtek” megérdemlik a támogatást. Kinyilvánították, hogy az utód- szervezet igényt tart a volt MHSZ minden szintű ingó és ingatlan vagyonára, valamint az állami támogatásra is. Az MTTSZTolna Megyei Szervezete társadalmi elnökének Stendl Károlyt, a BHG Szekszárdi Gyáregysége igazgatóját, ügyvezető elnöknek pedig Deé Lászlót választották. A két vezető tisztségviselőn kívül Ambrusz Pál, Gelencsér László, Adorján Ferenc, Balogh Béla és Gecse Lajos került be a héttagú elnökségbe. Washington: „Ferenc császár” 10 millió dollárja Aki.azt hinné, hogy a vb az Egyesült Államokban sokat segített a labdarúgás népszerűsítésében, az téved. Az amerikaiak túlnyomó többsége ugyanis nem látta a mérkőzéseket, nem is tudott róluk. A nagy, országos tv-hálózatok legfeljebb az elődöntők idején adtak - igen röviden - hírt arról, hogy egyáltalán Mondiale van Itáliában. Igaza, aki nagyon kiváncsi volt, az két kábeltévé-hálózat jóvoltából élőben láthatta a meccseket - ha ráért: az időeltolódás miatt ugyanis a mérkőzések felét reggel, vagy délelőtt, munkaidőben sugározták. Természetesen az elmaradhatatlan hirdetésekkel, amelyek akkor is megszakították a közvetítést, ha éppen gólhelyzetben volt a csatár, vagy a sárga lapot húzta elő a játékvezető. Miután az amerikai sport jelentős részben a tv-közve- títési jogdíjakból él, ezúttal is szüntelenül hallható volt a vélemény: az 1994-es amerikai vb eleve halálra lesz ítélve - mert ki kíváncsi rá...? Az amerikaiak ugyanis a náluk hagyományos sportágak iránt érdeklődnek, amelyekben sikeresek is: kosárlabda, baseball, amerikai futball, jégkorong. Ki nézi majd a vb- mérközéseket, ahol a hazai csapat minden, csak nem esélyes! Az elterjedt előítélet szerint az európai futball nem is látványos, nem elég mozgalmas, kevés a gól, és így tovább. A mégis reménytelennek tűnő helyzetben az amerikai labdarúgásnak egy ígérete van: Beckenbauer, aki profiként maga is, játszott egy ideig az Egyesült Államokban. A hírek szerint a német ex-kapitány - ha nem is hajlandó hasonló szerepet vállani az amerikai válogatottnál -, de körülbelül tízmillió dollár fejében kész egyfajta irányító menedzserként segíteni az amerikai csapat felkészülését 1994-re. Bécs: a büntetők vb-je Az olaszországi labdarúgó-világbajnokságon az NSZK csapatának győzelmét az osztrák lapok igazságosnak, megérdemeltnek minősítették, bár rámutattak a döntő mérkőzés egyetlen góljának vitatható „születési hibájára” is. Ausztria legnépszerűbb napilapja, a milliós példányszámú Neue Kronen Zeitung sajnálatosnak tartja, hogy a vb-finálét egy „viccnek tekinthető” tizenegyes döntötte el. Mint az újság sportkommentátora rámutat, a németek méltán lettek elsők, hiszen övék volt a legállóképesebb csapat a világbajnokságon. Több szép játékot mutattak Völlerék, és a döntő mérkőzésen is fölényben voltak. Ezért is nagy kár, hogy bírói segédlettel nyerték el a bajnoki címet. Mindez azonban jól illet e világbaj.- noksághoz, amely bizonyára nem sorolható a labdarúgás történetének legszínvonalasabb eseményei közé. Igaz, a szervezése közül minden a legnagyobb rendben volt - jegyezte meg a bécsi lap. A Kurier a vb tanulságait összegezve nem kevés iróniával vonta le azt a következtetést hogy ezen a nagy versenysorozaton főként a tizenegyesrúgások váltottak ki igazi feszültséget. Ezért - a kommentátor szerint - legjobb lenne a szünetek előtt, alatt és után büntetőkkel szórakoztatni a közönséget. Egyik-másik mérkőzés voltaképpen el is maradhatna... Buenos Aires: Maradona „bundáról” beszél Diego Maradona az argentin tv- nek adott nyilatkozatában is tudatta. ez volt az utolsó világbajnoki szereplése. Maradona vitatta az ellenük megítélt büntetőrugás jogosságát. Úgy vélekedett, „bundázás” történt! Előre eldöntötték, hogy a vb-aranyéremnek Európába kell kerülnie: Olaszországba vagy Németországba. A fővárosi sajtó kiemelt helyen ismertette Pierre Littbarskinak azt a nyilatkozatát, amely szerint Co- desal indokolatlanul ítélt büntetőrúgást az argentinok ellen. Litt- barski kijelentette: „Győzelmünk egyértelmű és megérdemelt, de szerintem Codesal a nekünk ítélt tizenegyessel inkább elégtételt akart szolgáltatni azért a szabálytalanságért, amelyet pár perccel azelőtt Augenthalerrel szemben követtek el.” (Littbarski Goyco- echea kapus és a német hátvéd összeütközésére célzott. - A szerk.) Carlos Fernando Navarro Montoya, a Boca Juniors kapusa ezzel szemben helyesnek ítélte a bírói döntést. Szerinte a tizenegyes jogos volt. Moszkva: majd 1994-ben Érthetően vegyes érzelmek jellemezték a szovjet sajtót és sportközvéleményt az olaszországi világbajnokság eseményeit illetően. Protaszovék minden várakozásnál korábbi és szégyenletesebb búcsúja máig fáj, de a lapok, a televízió vasárnapig azért Olaszországra és nem a vert seregként hazaértekre figyelt. A sportág kedvelői végigkövethették az eseményeket, minden mérkőzést láthattak. Közben Lobanovszkij volt szövetségi kapitánnyal készült önkritikus hangokat is hallató interjúk egész sora. A szovjet mester, aki már a vb előtt bejelentette távozását a válogatott éléről, az első interjújában még jobbára csak a játék- vezetés silányságában jelölte meg a kiesés okait. (A tévéfelvételek tanúsága szerint nem is alaptalanul bírálta a bírókat.) Később - már lehiggadva - azért feltárt több komoly szakmai hibát, taktikai következetlenséget is. A szovjet sajtó nem követelt fejeket, nem keres bűnbakokat. Úgy tűnik, hogy továbbra is számítanak Lobanovszkij szakmai tanácsaira, de egyértelműen egy új, a következő EB-re ütőképes csapat kialakulására számítanak. (A Szovjetunió a magyarokkal egy csoportban küzd az 1992-es EB-fináléba jutásért. - A szerk.) Ami a vb egyéb eseményeit illeti: az első visszhangok az aranyérmes német csapatban a világ- bajnokság legegyenletesebb, legjobb teljesítményt nyújtó válogatottját köszöntötték. Mindent egybevetve az érződik, hogy a szovjet futballbarátok is hamarosan már csak a szépre emlékeznek, és 1994 felé fordítják figyelmüket. Talán az Egyesült Államokban sorra kerülő 15. fináléban jobban sikerül a szereplés. Feltéve, ha eljut oda a „Szbornaja”. Brüsszel: Blatter Scifóra szavaz A belga lapok római különtudó- sításai szerint a világbajnoki döntőben kétségtelenül a jobbik csapat diadalmaskodott. Csak a németek voltak a pályán - írja a La Libre Belgique, ám a Le Soir szerint a „németek csak makacsságukkal és ádáz küzdeni tudásukkal kerekedtek felül, miközben senkire sem voltak meggyőző hatással”. Az előbbi lap az argentinokról alkot lesújtó véleményt, s antijátéknak minősíti azt, amit a dél-amerikai csapat produkált. „Mit gondoljunk egy csapatról, amely láthatóan kerüli a támadásokat, s a mérkőzés kezdetétől a tizenegyesekre gondol, mert még ezt tekinti a legjobb lehetőségnek? Ez a csapat a rendes játékidő alatt csak két mérkőzésen tudott diadalmaskodni a hétből a Mondia- lén. Ez az együttes, az olaszok elleni teljesítményén kívül, nem mutatott olyan színvonalat, amely elvárható a címvédőtől, illetve az újabb cím várományosától” - írja a belga lap. A belga értékelések kétségbe vonják a sorsdöntő tizenegyes jogosságát. A Le Soir szerint Sensini közbelépése nem érdemelt büntetőt, mivel az argentin védő egyértelműen a labdát célozta meg, és nem Völler lábát. A La Soir - érthető módon - idézte a Sepp Blatternek, a FIFA főtitkárának a véleményét, aki szerint a belgák kiválósága, Enzo Scifo volt a világbajnokság legnagyobb játékosegyénisége. Belgrád: új korszak kezdete(?) A jugoszláv fővárosban tulajdonképpen elégedettek a „plavi válogatott olaszországi szereplésével, bár a vb idején sokszor igazságtalan támadások érték a csapatot és vezetőit. Ivica Oszim, a szövetségi kapitány tárgyilagosan ezt szögezte le: játékosai tudásuk legtöbbjét nyújtották, de ez minden, ezen felül álmodozni már nem lett volna reális várakozás. Maga a világbajnokság is elnyerte a belgrádi sajtó és a közvélemény tetszését. Az egyik elődöntő kapcsán megértik a bronzérmes azzurrik bánatát, de elismerik az argentinok igazát is: a lagdarúgást mégiscsak gólra játsszák... Felfigyeltek arra is, hogy új korszak kezdetét jelentheti a világ labdarúgásában Costa Rica, Kamerun, Kolumbia és Írország szereplése. „Ne lépj a cipőd sarkára, mert nem lesz másik” Mercédesz(ek) ürügyén a szekszárdi atlétika helyzetéről Az alábbi írás tulajdonképpen kizárólag Geisz Mercédeszről szóK volna, a tehetséges szekszárdi atlétalányról, aki bekerült az ifjúsági válogatottba. Az, hogy a cikk nemcsak egy hagyományos „bemutató interjú” lett - hanem egy korkép a megye- székhely atlétikájának jelenlegi helyzetéről - nagyrészt Mercédesznek és edzőjének, Vaszkó Juditnak köszönhető. Telefonon beszéltük meg az edzőnővel a találkozó időpontját, de csak tízperces késéssel érkeztem ki a Pollack utcai sporttelepre, ahol az AC Szekszárd sportolói készülnek. Sokba került nekem ez a kis „csúszás", hiszen Mercédesz már edzett, így akadt egy szabad félórám, amíg nézelődhettem a tűző napsütésben. Először találkoztam a 15 éves, szemüveges gimnazista lánnyal, aki még ugyan serdülőkorú, de már ifjúsági válogatott, a 4x100-as váltó tagjaként. Egy szusszanásnyi szünetet kihasználva letelepedtünk a fűre és rögtön kérdéseimmel kezdtem zaklatni. „Örüljünk annak, ami van”- Mióta foglalkozol ezzel a sportággal?- Ötödikes koromban kezdtem el atlétizálni. Először Földesi Ildikó, majd Borbély Viktor irányítása mellett végeztem edzéseimet. Másfél éve kerültem Vaszkó Judithoz, jelenlegi edzőmhöz. Az idők folyamán a rövidtávfutásra és a távolugrásra specializálódtam.- Melyiket csinálod szívesebben?- A távolugrást.- Ez érdekes, hiszen 100 méteren lettél válogatott...- Igaz, de ha egyszer minden összejön, akkor a távolban is elérhetek jó eredményt. Talán a júliusi országos bajnokságon.- Milyen helyezésekkel lennél elégedett az ob-n?- Szeretnék dobogóra kerülni 100 és 200 méteren, valamint távolugrásban is.- Számonként mik a legjobb eredményeid?- Ugrásban 5,70 méter, futásban 100 méteren 12,27,200 méteren pedig 25,59 másodperc.- Hogyan értékeled válogatottságodat?- Örülök neki, sokat dolgoztam érte.- Milyenek az edzéskörülmények itt, Szekszárdon?- Télen nem nagyon tudunk edzeni, mert nincs fűtött futófolyosónk. Itt kint van salak- meg gumipályánk, de ezeket is lehetne már javítgatni. Persze, örüljünk annak, ami van. Ez igazi profi megnyilatkozás volt, amiből kihallatszott, hogy a gyerekek is tisztában vannak a klub nem éppen könnyű helyzetével. így - gondoltam - megpróbálkozhatok egy olyan kérdéssel, melyet eredetileg az edzőnek szántam.- Tudod-e tartani ezt a szintet a jobb körülmények között készülő, azonos korosztályú társaiddal szemben?- Hát igen egy darabig még... Nem tudom, hogy később mi lesz, de most a felszereléstől kezdve a versenyeztetésig mindent megkapunk.- Távlati terveidben szerepel-e a sort?- Igen, a tanulás mellett később is szeretném folytatni. Szerencsére össze tudom egyeztetni a kettőt, hiszen a tanév végén 4,5 volt a bizonyítványom, tehát az atlétika nem ment a tanulás rovására.- Na de most itt a nyár. Strand, barátnők, barátok...- Az edzések mellett marad idő a baráti körömre is. Mindennap találkozom velük. Egyébként itt a pályán is nagyon jó társaság van. Közben az edzőnő, Vaszkó Judit (egykori magasugró-válogatott) is „felszabadult” egy kis időre, így a továbbiakban őt faggattam a fiatal versenyző képességeit iletően. „Tudni kell, milyen a siker íze”- Mercédesz még nagyon fiatal, így nehéz eldönteni, hogy távolugrónak vagy futónak lesz-e jobb. Mindenesetre az tény, aki nagyot akar ugrani, annak olyan gyorsnak kell lennie, mint a sprintereknek. Persze, nem elég a gyorsaság, szükség van az ugráskészségre is. Ez nála adott. A távolugrásban gondjai vannak a nekifutással, általában hat ugrásból négyszer belép. Idő kell, míg megérzi a ritmust. A futása még egyelőre inkordi- nált, hiszen a futás húzó- és tolófázisból áll, és jelen pillanatban csak a húzófázist csinálja meg. Tehát a sebességszerzésnek csak az egyik lehetőségével él.- Amellett, hogy természetesen örülök válogatottságának meg is lepett, ugyanis ezt az idén nem terveztük, hiszen az ifiben 19 év a felső korhatár, ő meg csak szeptemberben lesz 16. Hogy nagy tehetség-e? Nézd, ez egy olyan dolog, hogy ebben az országban mindig voltak nagy tehetségek 15-16 éves korban, de valahogy ez a felnőttatlétikában nem mutatkozik meg. Feltehetően mi rontunk el valamit ...- Vagy a lehetőségek.- Hát igen, a lehetőségek.- Nem félő, hogy Mercédesz kortársai, akik jobb feltételek mellett készülnek, hamarosan túlszárnyalják őt?- Van rá esély. A pesti lehetőségekről nem is beszélek, mert az egy külön kategória. De a vidék is felfutott már e tekintetben. Nyáron semmi gond, itt a pálya, de télen mínusz 12 fokban...- Tényleg, télen mit csináltok?- Hát edzünk.- De hol?- Van egy kétsávos, fütetlen futófolyosónk a Dózsa-pályán. Bent hidegebb van, mint kint. Állítom, hogy távolugró-technikában azért tartunk ott, ahol tartunk, mert novembertől áprilisig nem tudunk minőségi munkát végezni.- Mi várható a jövőben?- Lehet, hogy ősszel már nem tudunk versenyezni, mert elfogy a pénzünk. A bajnokságokon való részvétel sokba kerül, pedig mindig a legolcsóbb helyeken alszunk. Támogatónk a BHG, minden tőle telhetőt megtesz, de ők is gondokkal küszködnek.- A gyerekek így egy bizonyos idő után megállnak a fejlődésben. És akkor még Szekszárd továbbtanulási lehetőségeiről nem is beszéltünk.- Az lenne a becsületes, ha a tehetséges versenyzők megrekednek egy szinten, akkor azt mondanánk nekik: menjenek el más, jobb lehetőségekkel rendelkező egyesületbe. Csakhogy ez bonyolult dolog, mert 4-5 év alatt kialakul egy olyan érzelmi kontaktus, ami ezt nehézzé teszi. A továbbtanulásról: hét évig nevelek egy gyereket, kezdenek jönni az eredmények és nekem arra kell biztatnom, tanuljon tovább, menjen el innen...- Ezek után megéri edzősködni?- Anyagi szempontból ezt nem lehet nézni. Ehhez tudni kell, milyen a siker íze. Ha azt mondják az ember tanítványáról, hogy bajnok... Most csak megemlítettem és végigfutott rajtam a hideg.- A gyerekek érzik a gondokat?- Nem hiszem, próbáljuk nem éreztetni velük. Esetleg csak ilyen, hogy ne lépj a cipőd sarkára, mert nem lesz másik. (UL: Mercédesz a hét végén öltötte magára először a címeres mezt. A görög-csehszlo- vák-NDK-magyar ifjúsági négyes viadalon a 4x100 méteres váltó kezdőembereként állt rajthoz. A váltó 46,66 mp idővel az első helyen végzett.) Kép és szöveg: KRASZNAI Z. Geisz: „A júliusi ob-n mindhárom számban szeretnék a dobogón végezni”
