Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-09 / 81. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. július 9. Elkezdődött a X. Duna Menti Folklórfesztivál Sárköz ünneplőben Kiállítások, istentiszteletek (Folytatás az 1. oldalról.) Alsónyéken az istentisztelet után Öcsény Népviseletbe öltözött nők, férfiak egyéni és csoportképe, újságkivágások a harmincas évekből. Az egyik a francia Riviérán, Cannesben készült, a másik Budapesten, Horthy Miklós kormányzó díszszemléjén. Mindegyikben az egykori őcsényi gyöngyösbokréta-együttes tag­jai ünneplőben, fellépés előtt vagy után. „Minél jobban forogtunk, annál jobban tapsoltak... Mondta is a Szűcs nénje, fo­rogjunk, ha a bugyogónk tetszik nekik, had nézzék!” olvasható a régi fellépők egyikének nyilatkozatában a művelődési ház földszinti termében rendezett „Gyön­gyösbokréta története” című kiállításon, melyen az archív fotókon, régi szőttese­ken, hímzéseken, porcelánfejű és há­romlábú népviseletbe öltöztetett babá­kon kívül a látogató megismerkedhet a hagyományőrzés mai lehetőségeivel is. Mig a földszinten a gyöngyösbokréta, addig a művelődési ház emeleti termé­ben a „Sárköz motívumkincsei” tekinthe­tők meg. Itt a megye amatőr díszítőművé­szei mutatkoznak be. A helyi művelődési ház és a megyei művelődési központ ál­tal kiírt pályázaton szőttes munkáiért ki­emelt díjat kapott Werner Andrásné, a népművészet mestere, és hímzéseiért a szekszárdi Bukovszky Amália. Díjazottak lettek Zsalakó Istvánné csuhébabái, Egyed Mihályné, Hutai Kázmérné, Bötös Istvánné és Benkő Ildikó hímzései, vala­mint Lehel Péterné bátai festett húsvéti tojásai és dr. Margitthay Istvánné nyakba való hagyományos rojtkötései. Ezzel az őcsényi kiállításoknak még nincs vége, a falu galériájában Cs. Vas­vári Ibolya festőművész alkotásai tekint­hetők meg. A sárközi hagyományokat, népviseletet megörökítő festmények nagy érdeklődésre tarthatnak számot, mivel dokumentumszerűen, de művész­színvonalon rögzítik egy letűnőben lévő kor szokásait. * Őcsényben nem ásták el a kincseket. A talentumokról szóló példázat alapján méltatta Szemerey László lelkipásztor azokat az ajándékokat, amelyeket a Sár­köz, s benne Öcsény népe az Istentől ka­pott. Az itt élő emberek álmai, vágyai je­lennek meg a népművészeti alkotások­ban. Álmok vannak a szőttesekben - mondta a lelkész. Szavai hiteléül pedig gyönyörködhettünk a fehér-fekete szó­széki terítőben, a csodálatosan hímzett, díszített népviseleti ruhákban. Sokan is­mét magukra öltötték azokat és úgy jöt­tek el a templomba. Szép szokás, hogy az úr asztala előtt a legifjabbak, a gyere­kek foglaltak helyet. Az istentisztelet vé­geztével pedig táncot jártak a templomaj­tó előtt, úgy, amint azt régen is tették. Szólt az ének, perdült a szoknya, a lá­nyok és asszonyok összekapaszkodva énekelték: „fehét singölt zsebkendőmet jaj, de nagyon sajnálom...” A parókián kiállítás nyílt az egyházköz­ség történetéből. Kulturális dokumentu­mok, iskolai és egyházi pecsétek, tanítói kézikönyv - 1800-ból, vizitációs jegyző­könyv 1816-ból nyújt értékes eligazítást a mai kor embere számára. Ezek az em­lékek csak villanások - jelezte Szemerey László, de mégis fényt, útmutatást adnak számunkra. Mindannyiunk közös relik­viái az ünnepi alkalomból nyílt kiállítás tárgyai. Báta Festői környezetben a kegyhely. A bá­tai Szent Vér templomban is ünnepélye­sebb volt a mise a máskor szokottnál. Sokan jöttek népviseletbe a hívogató harangszóra. A rendezvénysorozat kere­tében nyílt meg „Báta története és egyhá­zi kincsei” című kiállítás. A kegyhely tör­ténete Szent László korára nyúlik vissza, aki 1090 körül járt itt. A jeles király templomot építtetett és apátságot alapí­tott, valószínű a környékbeli besenyők megtérítésére. A most megnyílt tárlat egyedülálló, a nagyközönség számára ismeretlen anyagot mutat be. A kápolna bejáratának két oldalán, a falu múltjának maradványait helyezték el. Római és kö­zépkori téglák, kályhacsempe töredé­kek, halászeszközök, hálónehezékek a kiállítóasztalokon. A tárlókban levelek, okiratok. Beljebb, a plébánia első anya­könyve és a História Domus (a plébánia története) látható. Körben miseruhák, Szent Borbála fából készült szobra, füs­tölők és novicula, oltárpárna és imaköny­vek. A közszemlére tett egyházi kincsek között parasztbarokk feszület és pieta, szentelők és fa gyertyatartók ékesked­nek. Bizonyára sokan elgyönyörködnek majd a XIX. századi üvegtárgyakban, ám­polnákban. * Tájház is nyílt Bátán, ezzel régi óhaja vált valóra a nagy múltú sárközi község­nek. Végre méltó helyre és körülmények közé kerültek a falu életére jellemző használati, lakberendezési és egyéb tár­gyak. Takaros kis fahíd vezet a gondosan rendbe hozott parasztházba. A kapun belül az udvarban nyári konyha, mellette a szántóvetö ember eszközei. A nádból font halászkunyhó az árterületen élők mindennapjait idézi. A fészer alatt gazda­sági eszközök, a földmívelők hajdan használt szerszámai. Megtalálható itt a boronától a fa szőlőprésig szinte minden. Belépve a nagy körültekintéssel beren­dezett házba, mintha a múlt század, vagy a századelő köszönne ránk. A sarokban rokka, ezen készültek a textíliák alap­anyagai. Téglából rakott tűzhely árasz­totta a meleget. A sublótban régi kelen­gyék. Különös jelentősége volt az ágy­nak. Azt tartották: minél magasabb a nyoszolya és minél több vánkossal teli, annál módosabb gazda lakik benne. A fekhely tartozéka egy csodálatos kézi szőttes biborvég. Az ágy mellett, a maga korában elmaradhatatlan csizmahúzó. Az újszülött bölcsőben ringott, jellegze­tes pólyában. Látható a szobában női és férfi népviselet is. Több generáció hordta ezeket a ruhákat. Nem mindenki­nek jutott ugyanis új. A féketőt (fejkötö) külön szeretettel mutatja a ház létrehozá­sában jeleskedő gondnok. A kiállított ködmön érdekessége, hogy a gazdagé bársony volt, a szegényé egyszerű anyagból készült. A kendő alatt bíborin­get hordtak. A most átadott bátai tájház a felsorolta­kon kívül még sok értékes látnivalóval szolgál. Alsónyék Ebben a sárközi faluban is ünnepibb volt az istentisztelet egy rendes évközi vasárnapénál. A templomba most a régi népviseletbe öltöztek fiatal leányok, le­gények, menyecskék. Ez a tény önmagá­ban is ünnepibb. Újból megnyíltak a szé­pet vágyó és vállaló lelkek. Velük együtt tárultak a sublótok, üveg ómáriumok, lá­dák és szekrények rejtett zugai. Öröm, hogy volt akik megnyissák a kincseket rejtő bútorokat, és dupla öröm, hogy a megnyitók jó szívvel osztoztak fél­tett, takargatott gyöngyszemeik bemuta­tásában. A gyűjtők és adakozók nevei­nek felsorolásakor biztosan kimaradna egy Örzsike, Vicike néni, egy Aranka, vagy Ildikó. Akik elmennek és megnézik a falu tanácsházában kiállított helytörténeti gyűjteményt, tudni fogják, hogy melyik fékötő, rostos kendő, fénykép, ágy, böl­cső, szőtt abrosz, selyem röpike kitől való. Alsónyék e gyűjteménnyel felbecsül­hetetlen értéket teremtett. Az anyag ilye­tén bemutatása felelősség, amit fokoz a megtartás iránti kötelességtudat. Meg kell találni a módját, hogy megőrizve, gyarapítva, továbbra is a közönség ren­delkezésére álljon: a múltat vigyázva a je­len ölelésében a jövőnek. Decs 450 éves e decsi református gyüleke­zet. Ünnepi istentisztelettel vette kezdetét Decsen a XIII. Sárközi Lakodalom és megemlékeztek a helyi református gyü­lekezet fennállásának négy és fél évszá­zados jubileumáról is, Az alkalomhoz il­lően sokan, az idősebbek és fiatalabbak közül népviseletben jelentek meg az Is­..Dicsérjétek az Urat'' Emlékezök ten házában. Csécsy István helybeli lelki- pásztor hirdette az igét. Beszédében szólt arról, hogy századok emlékeivel vannak együtt a jelenlévők. Pál apostolt idézve utalt arra, hogy erőnek, szeretet­nek és józanságnak lelkét kapták a de- csiek. Ezt őrizze továbbra is Isten dicső­ségére, az egyház, és népünk javára. A kapott ajándékokat azonban nemcsak megtartani, de továbbvinni is szükséges. Az istentisztelet után kiállítás nyílt 450 éves a decsi református gyülekezet cím­mel. Az egyházközség 1540-ben alakult. Második lelkésze, Eszéki István, püspöki tisztet is viselt. A gyülekezet életéből ke­vés tárgyi emlék maradt 1773 előttről, mert akkor az egész falu, s benne a templom is leégett. Ezt követően közel másfél évig a négy fal között, de a szabad ég alatt voltak az istentiszteletek. A kiállítás gazdag és értékes anyagot mutat be. Szemet gyönyörködtetőek a hímzett úrasztali térítők, a szószéki kész­let, mely selyem zsorzsettből készült, fe­hér selyem sárközi hímzéssel. A kiállított kurátorláda 1785-bűl való, az ovális óntál a XVIII. századból. Az istentisztelet ünnepélyességét emelte a szekszárdi német nemzetiségi baráti kör fúvószenekara Véghelyi Miklós karnagy vezetésével. „Látod rózsám azt a magos hegyöt...” - csendült fél a decsi asszonyok ajkáról a nóta, mintegy hívogatóul azon a kiállítás­megnyitón, ahol a múlt népművészete és jelenlegi örökösei találkoztak a decsi volt pártházban kialakított kiállítótermekben. Ünnep ez a mai nap, a dalok, a táncok, a szövés ünnepe. A közös akarat teszi ünneppé - mondta Czakó Sándor újsá­gíró megnyitójában. Régi szőttesek, hím­zések, népviseleti ruhák kerültek elő hi­hetetlen gazdagságban a község lakói jóvoltából. Lányok, asszonyok pompáz­tak öltözékeikben, igazolva, hogy az igazi népművészet túlél minden viszontagsá­got. Nagy Zoltánné gyöngyszemei, Decsi Kiss János kötél és kendervászon kom­pozíciói láttán pedig mondhatjuk: a for­rás nem apadt el, a ma művészének is nélkülözhetetlenek ezek a gyökerek. A régmúlt népművészeinek alkotásait nézvén többen felsóhajtottunk: ezt a kiál­lítást nem szabad lebontani, ezt az érté­ket együtt kell tartani és gazdagítani. Ta­lán az a közös akarat, amely létrehozta, képes lesz erre... Az összeállítást készítette: Decsi Kiss János, F. Kováts Éva, Kamarás Katalin, Klspál Mária, Lemle Zoltán. Rendeződik az albán menekült- problémai?) Az Albán Népi Gyűlés elnöksége rende­letet bocsátott ki, mellyel rendeződhet a ti­ranai nagykövetségekre menekültek hely­zete - válaszolta szombaton az MTI érdek­lődésére Laincsek Károly tiranai magyar konzul. Az érintett országok nagykövetei az albán Külügyminisztériumban 14 órakor vették át a dokumentumot. Az azonnal életbe lépett rendelet garan­tálja, hogy a menekültek - az érvényes sza­bályok szerint - útlevelet kapnak és sem­milyen büntetésben nem részesülnek. A diplomáciai képviselők az albán illetéke­sekkel garanciális szabályokban is megál­lapodtak. A hatóságok a nagykövetségek­re juttatják el az útlevélkérő lapokat Ott ké- • szülnek el a szükséges fotók is. A kitöltött papírokat a diplomaták viszik majd el a ha­tóságokhoz, s később a menekültekkel együtt mennek az elkészült útiokmányo­kért Az albán állampolgárok ezután visz- szatérhetnek a nagykövetségekre, s ott várhatják meg, amíg vízumot kapnak a ki­szemelt célországba. A tiranai rádió szombat esti közlése sze­rint az albán vezetőség kétnapos tárgyalá­sán úgy határozott, hogy leváltja a belügy­minisztert, a védelmi minisztert, és változta­tásokat hajt végre a kormányzó Albán Munkapárt politikai bizottságában is. Az eltávolított Simon Stefani miniszterel­nök-helyettes, belügyminiszter helyére Hekuran Isait nevezték ki, az új védelmi mi- • niszter Prokop Murra helyett Kiqo Mustaqi lett. Hekuran Isai 1982 és 1989 között egy­szer már betöltötte a belügyminiszteri tiszt­séget, mostani kinevezéséig KB-titkár volt Simon Stefani nem távozik teljesen a politi­kai színtérről: az állami ellenőrzési bizott­ság élére kerül. A politikai bizottságból eltávolították Ma- nush Myftiu miniszterelnök-helyettest Rita Markót, az államfő helyettesét (mindkét or­todox hírben álló politikust nyugdíjba küld­ték), Lenka Cuko KB-titkárt (ő Fier város pártbizottságának élére került), valamint a két leváltott minisztert A PB-be négy új tag (köztük a két újonnan kinevezett miniszter) és két új póttag került. Diplomáciai források szerint az Albán Munkapárt központi bizottságának rendkí­vüli ülésén nyíltan felszínre került az a ha- < talmi harc, amely Enver Hodzsa 1985- ben bekövetkezett halála óta folyt a politikai kulisszák mögött. Ramiz Alia Albánia foko­zatos nyitását sürgette, míg Hodzsa özve­gye a sztálinista politika folytatásáért szállt síkra. Ramiz Alia a KB-ülésen kijelentette, hogy az országban megkezdett reformok „visszafordithatatlanok” de egyben meg­erősítette, hogy a kommunista párt megőrzi vezető szerepét. Az osztrák televízió szombat este arról számolt be, hogy a személyi változások be­jelentése után többezertiranai lakos vonult az utcákra, hogy néma menettel tiltakozzék a rendszer politikája ellen. A tiranai nagy- követségeken eközben folyamatosan nőtt a kivándorolni szándékozó albánok szá­ma. A tiranai görög nagykövet becslése szerint szombat este mintegy 5000-en vár­tak arra, hogy a Népi Gyűlés elnökségének határozata értelmében útiokmányokat kapjanak és kiutazhassanak az országból. A legtöbb menekült - mintegy SOOtT- az NSZK nagykövetségén található, s számuk vasárnapra virradóra egy újszülöttel gyara­podott: egy albán fiatalasszony ugyanis a nagykövetségi orvos segítségével kislány­nak adott életet. A tiranai olasz nagykövet 1500-ra becsülte az olasz nagykövetségen tartózkodók számát s a francia nagykövet­ségen mintegy 500-an lehettek. Katonák és rendőrök vasárnap lezárták a járókelők elől azt a tiranai utcát, ahol a legtöbb külképviseleti épület áll és biztosít­ják a missziók - közöttük a magyar nagy- * követség - nyugalmát. Ezáltal a menekül­táradatnak is véget vetettek - közölte az MTI telefonon feltett kérdésére Komidesz Mihály nagykövet Egyes diplomáciai hír­források 600 főnyi karhatalom bevetéséről tudnak. Korábban az albán katonák és rendőrök szemet hunytak a tömeges szö­kések fölött, ami viszont szinte elviselhetet­len körülményeket teremtett a menekültek­kel zsúfolt képviseleteken. Az eseményekhez tartozik, hogy ke­mény hangú kommentárt tett közzé vasár­nap az ATA albán hírügynökség. - Bizo­nyos országok - állítja - brutálisan beavat­koznak Albánia belügyeibe azzal, hogy megengedik nagykövetségeiken albán ál­lampolgárok tartózkodását jóllehet az Al­bán állampolgároknak országuk büntet­lenséget ígért. A kommentár szerzője (vagy szerzői) csodálkoznak azon, hogy miért maradnak még mindig albánok a külföldi követségeken, hiszen az albán Népi Gyű­lés elnöksége szombaton dekrétumban biztosította őket arról, hogy nem fogják fe­lelősségre vonni őket tettükért. Az ATA megjegyzi, hogy a külföld beavatkozása az albán belügyekbe megengedhetetlen és büntetendő. „Albániában az albánok az egyedüli urak, nem olyan ország ez, amely­re külső akaratot lehet kényszeriteni” - így az ATA. A bátai tájház szobabelsője Ülésrend az őcsényi református templomban

Next

/
Oldalképek
Tartalom