Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-09 / 81. szám
2 NÉPÚJSÁG 1990. július 9. Elkezdődött a X. Duna Menti Folklórfesztivál Sárköz ünneplőben Kiállítások, istentiszteletek (Folytatás az 1. oldalról.) Alsónyéken az istentisztelet után Öcsény Népviseletbe öltözött nők, férfiak egyéni és csoportképe, újságkivágások a harmincas évekből. Az egyik a francia Riviérán, Cannesben készült, a másik Budapesten, Horthy Miklós kormányzó díszszemléjén. Mindegyikben az egykori őcsényi gyöngyösbokréta-együttes tagjai ünneplőben, fellépés előtt vagy után. „Minél jobban forogtunk, annál jobban tapsoltak... Mondta is a Szűcs nénje, forogjunk, ha a bugyogónk tetszik nekik, had nézzék!” olvasható a régi fellépők egyikének nyilatkozatában a művelődési ház földszinti termében rendezett „Gyöngyösbokréta története” című kiállításon, melyen az archív fotókon, régi szőtteseken, hímzéseken, porcelánfejű és háromlábú népviseletbe öltöztetett babákon kívül a látogató megismerkedhet a hagyományőrzés mai lehetőségeivel is. Mig a földszinten a gyöngyösbokréta, addig a művelődési ház emeleti termében a „Sárköz motívumkincsei” tekinthetők meg. Itt a megye amatőr díszítőművészei mutatkoznak be. A helyi művelődési ház és a megyei művelődési központ által kiírt pályázaton szőttes munkáiért kiemelt díjat kapott Werner Andrásné, a népművészet mestere, és hímzéseiért a szekszárdi Bukovszky Amália. Díjazottak lettek Zsalakó Istvánné csuhébabái, Egyed Mihályné, Hutai Kázmérné, Bötös Istvánné és Benkő Ildikó hímzései, valamint Lehel Péterné bátai festett húsvéti tojásai és dr. Margitthay Istvánné nyakba való hagyományos rojtkötései. Ezzel az őcsényi kiállításoknak még nincs vége, a falu galériájában Cs. Vasvári Ibolya festőművész alkotásai tekinthetők meg. A sárközi hagyományokat, népviseletet megörökítő festmények nagy érdeklődésre tarthatnak számot, mivel dokumentumszerűen, de művészszínvonalon rögzítik egy letűnőben lévő kor szokásait. * Őcsényben nem ásták el a kincseket. A talentumokról szóló példázat alapján méltatta Szemerey László lelkipásztor azokat az ajándékokat, amelyeket a Sárköz, s benne Öcsény népe az Istentől kapott. Az itt élő emberek álmai, vágyai jelennek meg a népművészeti alkotásokban. Álmok vannak a szőttesekben - mondta a lelkész. Szavai hiteléül pedig gyönyörködhettünk a fehér-fekete szószéki terítőben, a csodálatosan hímzett, díszített népviseleti ruhákban. Sokan ismét magukra öltötték azokat és úgy jöttek el a templomba. Szép szokás, hogy az úr asztala előtt a legifjabbak, a gyerekek foglaltak helyet. Az istentisztelet végeztével pedig táncot jártak a templomajtó előtt, úgy, amint azt régen is tették. Szólt az ének, perdült a szoknya, a lányok és asszonyok összekapaszkodva énekelték: „fehét singölt zsebkendőmet jaj, de nagyon sajnálom...” A parókián kiállítás nyílt az egyházközség történetéből. Kulturális dokumentumok, iskolai és egyházi pecsétek, tanítói kézikönyv - 1800-ból, vizitációs jegyzőkönyv 1816-ból nyújt értékes eligazítást a mai kor embere számára. Ezek az emlékek csak villanások - jelezte Szemerey László, de mégis fényt, útmutatást adnak számunkra. Mindannyiunk közös relikviái az ünnepi alkalomból nyílt kiállítás tárgyai. Báta Festői környezetben a kegyhely. A bátai Szent Vér templomban is ünnepélyesebb volt a mise a máskor szokottnál. Sokan jöttek népviseletbe a hívogató harangszóra. A rendezvénysorozat keretében nyílt meg „Báta története és egyházi kincsei” című kiállítás. A kegyhely története Szent László korára nyúlik vissza, aki 1090 körül járt itt. A jeles király templomot építtetett és apátságot alapított, valószínű a környékbeli besenyők megtérítésére. A most megnyílt tárlat egyedülálló, a nagyközönség számára ismeretlen anyagot mutat be. A kápolna bejáratának két oldalán, a falu múltjának maradványait helyezték el. Római és középkori téglák, kályhacsempe töredékek, halászeszközök, hálónehezékek a kiállítóasztalokon. A tárlókban levelek, okiratok. Beljebb, a plébánia első anyakönyve és a História Domus (a plébánia története) látható. Körben miseruhák, Szent Borbála fából készült szobra, füstölők és novicula, oltárpárna és imakönyvek. A közszemlére tett egyházi kincsek között parasztbarokk feszület és pieta, szentelők és fa gyertyatartók ékeskednek. Bizonyára sokan elgyönyörködnek majd a XIX. századi üvegtárgyakban, ámpolnákban. * Tájház is nyílt Bátán, ezzel régi óhaja vált valóra a nagy múltú sárközi községnek. Végre méltó helyre és körülmények közé kerültek a falu életére jellemző használati, lakberendezési és egyéb tárgyak. Takaros kis fahíd vezet a gondosan rendbe hozott parasztházba. A kapun belül az udvarban nyári konyha, mellette a szántóvetö ember eszközei. A nádból font halászkunyhó az árterületen élők mindennapjait idézi. A fészer alatt gazdasági eszközök, a földmívelők hajdan használt szerszámai. Megtalálható itt a boronától a fa szőlőprésig szinte minden. Belépve a nagy körültekintéssel berendezett házba, mintha a múlt század, vagy a századelő köszönne ránk. A sarokban rokka, ezen készültek a textíliák alapanyagai. Téglából rakott tűzhely árasztotta a meleget. A sublótban régi kelengyék. Különös jelentősége volt az ágynak. Azt tartották: minél magasabb a nyoszolya és minél több vánkossal teli, annál módosabb gazda lakik benne. A fekhely tartozéka egy csodálatos kézi szőttes biborvég. Az ágy mellett, a maga korában elmaradhatatlan csizmahúzó. Az újszülött bölcsőben ringott, jellegzetes pólyában. Látható a szobában női és férfi népviselet is. Több generáció hordta ezeket a ruhákat. Nem mindenkinek jutott ugyanis új. A féketőt (fejkötö) külön szeretettel mutatja a ház létrehozásában jeleskedő gondnok. A kiállított ködmön érdekessége, hogy a gazdagé bársony volt, a szegényé egyszerű anyagból készült. A kendő alatt bíboringet hordtak. A most átadott bátai tájház a felsoroltakon kívül még sok értékes látnivalóval szolgál. Alsónyék Ebben a sárközi faluban is ünnepibb volt az istentisztelet egy rendes évközi vasárnapénál. A templomba most a régi népviseletbe öltöztek fiatal leányok, legények, menyecskék. Ez a tény önmagában is ünnepibb. Újból megnyíltak a szépet vágyó és vállaló lelkek. Velük együtt tárultak a sublótok, üveg ómáriumok, ládák és szekrények rejtett zugai. Öröm, hogy volt akik megnyissák a kincseket rejtő bútorokat, és dupla öröm, hogy a megnyitók jó szívvel osztoztak féltett, takargatott gyöngyszemeik bemutatásában. A gyűjtők és adakozók neveinek felsorolásakor biztosan kimaradna egy Örzsike, Vicike néni, egy Aranka, vagy Ildikó. Akik elmennek és megnézik a falu tanácsházában kiállított helytörténeti gyűjteményt, tudni fogják, hogy melyik fékötő, rostos kendő, fénykép, ágy, bölcső, szőtt abrosz, selyem röpike kitől való. Alsónyék e gyűjteménnyel felbecsülhetetlen értéket teremtett. Az anyag ilyetén bemutatása felelősség, amit fokoz a megtartás iránti kötelességtudat. Meg kell találni a módját, hogy megőrizve, gyarapítva, továbbra is a közönség rendelkezésére álljon: a múltat vigyázva a jelen ölelésében a jövőnek. Decs 450 éves e decsi református gyülekezet. Ünnepi istentisztelettel vette kezdetét Decsen a XIII. Sárközi Lakodalom és megemlékeztek a helyi református gyülekezet fennállásának négy és fél évszázados jubileumáról is, Az alkalomhoz illően sokan, az idősebbek és fiatalabbak közül népviseletben jelentek meg az Is..Dicsérjétek az Urat'' Emlékezök ten házában. Csécsy István helybeli lelki- pásztor hirdette az igét. Beszédében szólt arról, hogy századok emlékeivel vannak együtt a jelenlévők. Pál apostolt idézve utalt arra, hogy erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét kapták a de- csiek. Ezt őrizze továbbra is Isten dicsőségére, az egyház, és népünk javára. A kapott ajándékokat azonban nemcsak megtartani, de továbbvinni is szükséges. Az istentisztelet után kiállítás nyílt 450 éves a decsi református gyülekezet címmel. Az egyházközség 1540-ben alakult. Második lelkésze, Eszéki István, püspöki tisztet is viselt. A gyülekezet életéből kevés tárgyi emlék maradt 1773 előttről, mert akkor az egész falu, s benne a templom is leégett. Ezt követően közel másfél évig a négy fal között, de a szabad ég alatt voltak az istentiszteletek. A kiállítás gazdag és értékes anyagot mutat be. Szemet gyönyörködtetőek a hímzett úrasztali térítők, a szószéki készlet, mely selyem zsorzsettből készült, fehér selyem sárközi hímzéssel. A kiállított kurátorláda 1785-bűl való, az ovális óntál a XVIII. századból. Az istentisztelet ünnepélyességét emelte a szekszárdi német nemzetiségi baráti kör fúvószenekara Véghelyi Miklós karnagy vezetésével. „Látod rózsám azt a magos hegyöt...” - csendült fél a decsi asszonyok ajkáról a nóta, mintegy hívogatóul azon a kiállításmegnyitón, ahol a múlt népművészete és jelenlegi örökösei találkoztak a decsi volt pártházban kialakított kiállítótermekben. Ünnep ez a mai nap, a dalok, a táncok, a szövés ünnepe. A közös akarat teszi ünneppé - mondta Czakó Sándor újságíró megnyitójában. Régi szőttesek, hímzések, népviseleti ruhák kerültek elő hihetetlen gazdagságban a község lakói jóvoltából. Lányok, asszonyok pompáztak öltözékeikben, igazolva, hogy az igazi népművészet túlél minden viszontagságot. Nagy Zoltánné gyöngyszemei, Decsi Kiss János kötél és kendervászon kompozíciói láttán pedig mondhatjuk: a forrás nem apadt el, a ma művészének is nélkülözhetetlenek ezek a gyökerek. A régmúlt népművészeinek alkotásait nézvén többen felsóhajtottunk: ezt a kiállítást nem szabad lebontani, ezt az értéket együtt kell tartani és gazdagítani. Talán az a közös akarat, amely létrehozta, képes lesz erre... Az összeállítást készítette: Decsi Kiss János, F. Kováts Éva, Kamarás Katalin, Klspál Mária, Lemle Zoltán. Rendeződik az albán menekült- problémai?) Az Albán Népi Gyűlés elnöksége rendeletet bocsátott ki, mellyel rendeződhet a tiranai nagykövetségekre menekültek helyzete - válaszolta szombaton az MTI érdeklődésére Laincsek Károly tiranai magyar konzul. Az érintett országok nagykövetei az albán Külügyminisztériumban 14 órakor vették át a dokumentumot. Az azonnal életbe lépett rendelet garantálja, hogy a menekültek - az érvényes szabályok szerint - útlevelet kapnak és semmilyen büntetésben nem részesülnek. A diplomáciai képviselők az albán illetékesekkel garanciális szabályokban is megállapodtak. A hatóságok a nagykövetségekre juttatják el az útlevélkérő lapokat Ott ké- • szülnek el a szükséges fotók is. A kitöltött papírokat a diplomaták viszik majd el a hatóságokhoz, s később a menekültekkel együtt mennek az elkészült útiokmányokért Az albán állampolgárok ezután visz- szatérhetnek a nagykövetségekre, s ott várhatják meg, amíg vízumot kapnak a kiszemelt célországba. A tiranai rádió szombat esti közlése szerint az albán vezetőség kétnapos tárgyalásán úgy határozott, hogy leváltja a belügyminisztert, a védelmi minisztert, és változtatásokat hajt végre a kormányzó Albán Munkapárt politikai bizottságában is. Az eltávolított Simon Stefani miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter helyére Hekuran Isait nevezték ki, az új védelmi mi- • niszter Prokop Murra helyett Kiqo Mustaqi lett. Hekuran Isai 1982 és 1989 között egyszer már betöltötte a belügyminiszteri tisztséget, mostani kinevezéséig KB-titkár volt Simon Stefani nem távozik teljesen a politikai színtérről: az állami ellenőrzési bizottság élére kerül. A politikai bizottságból eltávolították Ma- nush Myftiu miniszterelnök-helyettest Rita Markót, az államfő helyettesét (mindkét ortodox hírben álló politikust nyugdíjba küldték), Lenka Cuko KB-titkárt (ő Fier város pártbizottságának élére került), valamint a két leváltott minisztert A PB-be négy új tag (köztük a két újonnan kinevezett miniszter) és két új póttag került. Diplomáciai források szerint az Albán Munkapárt központi bizottságának rendkívüli ülésén nyíltan felszínre került az a ha- < talmi harc, amely Enver Hodzsa 1985- ben bekövetkezett halála óta folyt a politikai kulisszák mögött. Ramiz Alia Albánia fokozatos nyitását sürgette, míg Hodzsa özvegye a sztálinista politika folytatásáért szállt síkra. Ramiz Alia a KB-ülésen kijelentette, hogy az országban megkezdett reformok „visszafordithatatlanok” de egyben megerősítette, hogy a kommunista párt megőrzi vezető szerepét. Az osztrák televízió szombat este arról számolt be, hogy a személyi változások bejelentése után többezertiranai lakos vonult az utcákra, hogy néma menettel tiltakozzék a rendszer politikája ellen. A tiranai nagy- követségeken eközben folyamatosan nőtt a kivándorolni szándékozó albánok száma. A tiranai görög nagykövet becslése szerint szombat este mintegy 5000-en vártak arra, hogy a Népi Gyűlés elnökségének határozata értelmében útiokmányokat kapjanak és kiutazhassanak az országból. A legtöbb menekült - mintegy SOOtT- az NSZK nagykövetségén található, s számuk vasárnapra virradóra egy újszülöttel gyarapodott: egy albán fiatalasszony ugyanis a nagykövetségi orvos segítségével kislánynak adott életet. A tiranai olasz nagykövet 1500-ra becsülte az olasz nagykövetségen tartózkodók számát s a francia nagykövetségen mintegy 500-an lehettek. Katonák és rendőrök vasárnap lezárták a járókelők elől azt a tiranai utcát, ahol a legtöbb külképviseleti épület áll és biztosítják a missziók - közöttük a magyar nagy- * követség - nyugalmát. Ezáltal a menekültáradatnak is véget vetettek - közölte az MTI telefonon feltett kérdésére Komidesz Mihály nagykövet Egyes diplomáciai hírforrások 600 főnyi karhatalom bevetéséről tudnak. Korábban az albán katonák és rendőrök szemet hunytak a tömeges szökések fölött, ami viszont szinte elviselhetetlen körülményeket teremtett a menekültekkel zsúfolt képviseleteken. Az eseményekhez tartozik, hogy kemény hangú kommentárt tett közzé vasárnap az ATA albán hírügynökség. - Bizonyos országok - állítja - brutálisan beavatkoznak Albánia belügyeibe azzal, hogy megengedik nagykövetségeiken albán állampolgárok tartózkodását jóllehet az Albán állampolgároknak országuk büntetlenséget ígért. A kommentár szerzője (vagy szerzői) csodálkoznak azon, hogy miért maradnak még mindig albánok a külföldi követségeken, hiszen az albán Népi Gyűlés elnöksége szombaton dekrétumban biztosította őket arról, hogy nem fogják felelősségre vonni őket tettükért. Az ATA megjegyzi, hogy a külföld beavatkozása az albán belügyekbe megengedhetetlen és büntetendő. „Albániában az albánok az egyedüli urak, nem olyan ország ez, amelyre külső akaratot lehet kényszeriteni” - így az ATA. A bátai tájház szobabelsője Ülésrend az őcsényi református templomban