Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-06 / 79. szám

2 Képújság 1990. július 6. Urnákhoz: július 29-én „Az előkészületeket megtettük, megtesszük” Meghalt Kádár János, oda afz) iQazság I J hamisság* ___________*(a nem kívánt rész törtejdd) _______ ( Folytatás az 1. oldalról.) Választással kapcsolatban íratlan sza­bály az egész világon, hogy a nagy sza­badságolások idején, amikor választók és a választást lebonyolítók éves fáradal­maikat pihenik, majdnem reménytelen eredményre számítani. Ám az önkor­mányzati választásokat nem célszerű szeptembernél tovább halogatni, márpe­dig a törvény szerint előtte és utána hatvan napon belül nem tartható népsza­vazás. A népszavazást tehát vagy nyáron, vagy decemberben lehet megtartani. A kormánykoalíció a júliusi időpont mellett foglalt állást. Legfőbb érvük, hogy a poli­tikai stabilizáció megköveteli a köztársa­sági elnök választásának rendezését. Csak remélhető: nem politikai kisszerű- ség vezérli őket abban, hogy politikai holtidényre tették a nép „kikérdezését”. A népszavazást lebonyolító appará­(Folytatás az 1. oldalról.) A „tőkés csúcsok" résztvevői az első időben a megrokkant világgazdaság helyreállításával, a recesszió, a munka- nélküliség, az infláció és egyéb „közel­lenségek” megrendszabályozásával voltak elfoglalva. Megvitattak politikai kérdéseket is, de ennek a zárónyilatko­zatokban nem maradt nyoma. (Ilyen volt a fejlődő országok adósságának vagy a kelet-nyugati kapcsolatoknak majd minden találkozón szereplő ügye, ahol a politikai megfontolások háttérbe szorítot­ták a gazdaságiakat.) A világgazdaság stabilizációjával, a nyolcvanas évek elejének fellendülésé­vel már csak idő kérdése volt, mikor jele­nik meg nyíltan a politika. 1983-ban tört meg a jég, amikor a williamsburgi csú­cson a résztvevők a gazdasági mellett politikai nyilatkozatot is elfogadtak, elis­merve az Egyesült Államok vezető szere­pét. Ettől kezdve a politika hivatalosan is napirenden van. 1985 óta Mihail Gorbacsov feltűnése és a Szovjetunió politikájának átalakulá­sa (kivonulás Afganisztánból, INF-szer- ződés, belső demokratizálás) megváltoz­tatta a világpolitikát és az értekezletek hangulatát is. Az enyhülés egyben azt is lehetővé tette, hogy a résztvevők lassan, de biztosan megkérdőjelezzék a költség- vetési deficitjének terhei alatt roskadozó Egyesült Államok hegemóniáját és több kérdésben is szembeszálljanak az ame­rikai politikával. (Folytatás az 1. oldalról.) Tölgyessy Péter (SZDSZ) ezt a javaslatot nem tartotta elfogadhatónak, sőt kifejezet­ten alkotmányellenesnek minősítette, ha a piacgazdaságban ennyire mélyen beavat­koznak egy-egy cég „magánügyeibe”. Ha­lász István (MPF) ezzel szemben azt java­solta - s ezt Tölgyessy Péter is támogatta -, hogy külföldi példákhoz hasonlóan illesse meg a képviselőket mandátumuk lejárta után legalább féléves végkielégítés. Az is elhang­zott, hogy a honatyák több országban nyug­díjba vonulhatnak ha lejár a mandátumuk deezttöbbenamai magyar viszonyok között kivitelezhetetlennek ítélték A részletes vitá­ban jó néhányan kifogásolták hogy a tör­vényjavaslat túlságosan általánosan fogal­maz a felelősségre vonást illetően. Végül úgy módosították a szöveget hogy ha a képviselő becsületsértést rágalmazást követ el az Or­szággyűlésen vagy valamelyik bizottsági ülé­sen, erre az esetre nem vonatkozik az a kité­tusnak mindenesetre feladták a leckét. Az idő szűkössége miatt a megyei vá­lasztási iroda máris munkához látott. Er­ről kértünk tájékoztatást dr. Farkas Lász­lótól, a megyei tanács vb-titkárától, aki a választási iroda vezetője.- A tanácsok - tanácsi dolgozók - mindent megtesznek a sikeres lebonyolí­tás érdekében, annak ellenére, hogy kö­zülük is sokan szabadságon lesznek. A népszavazást Tolna megyében mégsem veszélyezteti semmi. Az előkészületeket megtettük illetve folyamatosan meg­tesszük. A névjegyzékek aktualizálása az or­szággyűlési választások alapján máris megtörtént. Július 10-én megyei tiszt­ségviselői értekezletet tartunk, amelyen áttekintjük a legfontosabb teendőket, hi­szen kötnek bennünket a belügyminisz­ter által meghatározott határidők. Július 16-ig kell a szavazatszámláló bizottságo­A tavalyi, sorrendben 15. találkozón a francia forradalom 200. évfordulóját ünneplő Párizsban a Hetek mintha kicsit kifújták volna magukat: a töretlenül foly­tatódó konjunktúra és a politikai enyhü­lés légkörében főként gazdasági témák­ról volt szó és a résztvevők annyira egyetértettek, hogy a találkozó vita nél­kül, a tervezettnél korábban ért véget. A találkozót levélben üdvözölte Mihail Gorbacsov, ezzel a Szovjetunió először lépett a Hetekkel hivatalos kapcsolatba, noha a felajánlott együttműködést azok udvariasan bár, de elhárították. A párizsi találkozó számunkra legfon­tosabb eredményeként a Hetek megkü­lönböztetett segélyt helyeztek kilátásba a reformok útján (akkor) legtovább előre­haladt két kelet-európai ország, Len­gyelország és Magyarország számára. A végrehajtással és a segélyek összehan­golásával az Európai Közösségek Bizott­ságát bízták meg; ebből nőtt ki a PHARE- program, amelyet ma már a többi volt szocialista országra is ki akarnak ter­jeszteni. Az idei, Houstonba tervezett csúcsta­lálkozó már korántsem ígérkezik ennyire békésnek, hiszen az elmúlt év olyan vál­tozásokat hozott, amelyekre a Heteknek reagálniuk kell, és véleményük igencsak megoszlik. Szó lesz az EGK tagjait foglal­koztató német gazdasági és politikai unióról, az egységes Németország NATO-tagságáról, a kommunizmust ma­guk mögött hagyó kelet-európai orszá­tel, miszerint: „a mentelmi jog alapján a képvi­selő bíróság vagy más hatóság előtt nem vonható felelősségre”. A törvényjavaslat a képviselői tisztség összeférhetetlenségéről is rendelkezik. Eszerint nem lehet képviselő például a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, az Állami Számvevő- szék hivatali szervezetének dolgozója, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke, a nemzetbizton­sági szolgálatok hivatásos állományú tagja, az Állami Vagyonügynökség, ügyvezető igazgatója. Külön paragrafus rendelkezik ar­ról, hogy az Országgyűlés elnöke és alelnöke nem folytathat más kereső foglalkozást s egyéb tevékenységéért - a szerzői jogi véde­lem alá esőket kivéve - nem fogadhat el díja­zást Az országgyűlési képviselők tiszteletdi­járól, s az őket.megillető egyéb juttatásokról külön törvényjavaslat készült Eszerint a kép­viselőket megillető alapdij a mindenkori mi­niszteri illetmény 50 százalékának megfelelő összeg. kát kiegészíteni, 20-ig pedig értesíteni a népszámlálás elrendeléséről, a szavazás helyéről a választópolgárokat.- Hogyan történik az értesítés?- A választók ezúttal nem kapnak ko­pogtatócédulát. A legfontosabb informá­ciókat plakátokon teszik közzé. A válasz­tók nyilvántartását július 20-ig kell köz­szemlére tenni. Kifogásokkal a tanácsok vb-titkáraihoz lehet fordulni július 25-ig. Általában a szavazóhelyiségeket ott állít­ják fel, ahol az országgyűlésiképviselő­választások alkalmával. A szavazáshoz szükséges nyomtatványokról a belügy­minisztérium központilag gondoskodik.- Hogyan szavazhat az, aki a választás napján nem tartózkodik állandó lak­helyén?- Természetesen szavazhat az ország­ban bárhol, ha a választást megelőző na­pig igazolást kér az illetékes tanácstól. PUSKÁS IMRE gok jövőjéről, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) létrehozásáról, a Kínához való viszonyról, a fejlődő or­szágok adósságáról. Végletesen megosztja a résztvevőket, hogy kell-e segíteni a csőd szélén álló szovjet gazdaságon és személy szerint Mihail Gorbacsovon. Az EGK dublini csúcstalálkozóján a Tizenkettek (Thatcher asszony fenntartásai ellenére) Kohl és Mitterrand nyomására a segély mellett álltak ki. A kérdés csak az: képe­sek-e meggyőzni igazukról az amerikai vezetést, amely több ízben és igen hatá­rozottan ellenezte a tervet. A Busch elnök hátországában, Houstonban várhatóan heves viták után megszülető döntések a világ (és a Szovjetunió) sorsát is jelentő­sen befolyásolhatják. Az eddig megrendezett tőkés csúcsta­lálkozók: 1. Rambouillet, 1975. november 15-17. 2. San Juan (Puerto Rico), 1976. június 27-28. 3. London, 1977. május 7-8. 4. Bonn, 1978. július 16-17. 5. Tokió, 1979. június 28-29. 6. Velence, 1980. június 22-23. 7. Ottawa, 1981. július 20-21. 8. Versailles, 1982. június 4-6. 9. Williamsburg, 1983. május 29-30. 10. London, 1984. június 8-9. 11. Borin, 1985. május 2-4. 12. Tokió, 1986. május 4-6. 13. Velence, 1987. június 8-10. 14. Torontó, 1988. június 19-21. 15. Párizs, 1989. július 14-16. Albán állampolgárok a tiranai magyar nagykövetségen Herman János, a Külügyminisztérium szóvi­vője arról tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát, hogy csütörtökön reggel újabb két albán állam­polgár - egy férfi és egy nő - jutott be a Magyar Köztársaság tiranai nagykövetségének terüle­tére, ahol így már hatan (későbbi hírek szerint még többen) várnak ügyük rendezésére. Az al­bán illetékesekkel folynak az egyeztető tárgya­lások (az érintett nagykövetségek közösen is fellépnek), de új fejleményről a szóvivő nem tu­dott beszámolni. Elmondta ugyanakkor, hogy a Magyar Vöröskereszt egységcsomagokat jut­tat el a magyar nagykövetségen tartózkodó al­bán állampolgároknak. Róla alkotott mostani véleményemet - amit még átgyúrhatnak az évek és a fel­bukkanó tények - G. fogalmazta meg legpontosabban: „Abban az időben azt lehetett tenni. Meg kell nézni, hogy mit csinált ő, és mit Ceausescu a saját terri­tóriumán. Kádár a maximumot kihozta Magyarországból.” Igen. Sztálin után, Gorbacsov előtt, Brezsnyev alatt nem volt tanácsos pat­togni, és új szelek dagasztotta zászlókat lobogtatni, csak kérni, kuncsorogni, en­gedményeket kicsikarni. 56-ról vitatkozhatunk. Eddig úgy tűnt: jó húzás volt. Most bebizonyosodni lát­szik az ellenkezője. Elmúlt, túléltük, pi­rosbetűs ünneppé nyilvánítottuk. Ennyi most már talán elég is lesz. Nehogy abba a hibába essünk - mint a nagy október, vagy a felszabadítók diadalának hirdetői - hogy fél évszázad elteltével is ugyanazt a dicsőséget zengjük. Egy éve halt meg Kádár János. Tíz-ti­zenöt esztendeje még, mikor az Ifjúsági Magazin a beatnemzedék legnagyobb alakjának választotta, és azt mondták ró­la, hogy Mátyás király óta ilyen népszerű vezetője nem volt az országnak, még en­gesztelhetetlen ellenfelei sem gondol­hatták, hgoy ez az esemény, ez a mai nap, ilyen „bizonytalan hangvételű ün­nep” lesz. Történt egy s más az elmúlt esztendő­(Folytatás az 1. oldalról.) A radikális fellépésre mégis az késztet­te a helyi tanácsot, hogy a zugárusok tö­mege immár a legelemibb higiéniai sza­bályokat sem tartotta be, emiatt kritikus­sá vált a település közegészségügyi és köztisztasági helyzete. Az árusok közül sokan például a közeli szoborparkot használták WC-nek, a strandot tisztasági fürdőnek, szállásuk pedig autójuk vagy az arborétum gyepszőnyege volt. A Köjál munkatársai elképesztő állapotokat tár­tak fel. A beköszöntött kánikulában bűz­hullámok és légyrajok árasztották el a szállodákat, az üdülő- és nyaralóháza­kat. A fokozódó járványveszélyre való te­kintettel döntöttek a hatóságok a zug piac azonnali beszüntetése mellett. A tanács előzőleg ötnyelvű szórólapon tette közzé az intézkedést, ennek ellené­re újabb és újabb kísérletek történtek az illegális árusításra. A hatóságok viszont már elszánták magukat, hogy minden­áron megvédik Harkány közrendjét és ben. Nemes egyszerűséggel nevezhet­jük 89-et így is: az év, melyben Kelet- Európa feltápászkodott. Nálunk, a korábbi történelmi fordu­latoktól eltérően, egyrészt nem hullott vér, másrészt az átkos régi lerombolói már ténykedésük kezdetén is tisztában voltak azzal, hogy a pompás újat is nekik kell felépíteni - s mert senki sem olyan hülye, hogy pluszmunkát szerezzen magának - óvatosabban radíroztak, ökleltek és öklendeztek. (Persze a helyes mértéket nehéz eltalálni: meddig tutyi- mutyiság, s mikortól túlbuzgóság egy- egy cselekedet.) De, visszatérve a kiinduló gondolathoz, Kádár Jánosnak mindenképp elévülhe­tetlen érdemei voltak abban, hogy a tér­ség államai közül legjobb sansszal Magyarország indulhatott a napjainkban kiteljesedő felzárkózási versenyben. (Le­számítva a patronált NDK-t.) A kisemberek közül sokan visszasírják a joviális kádári éveket. A meghurcoltak, mellőzöttek, félreállítottak nyilván más­ként gondolkodnak. De talán annyit mindannyiunktól megérdemel, hogy ezen a napon felidéz­zük emlékét, alakját. Felidézzük azt a Kádár Jánost, aki az elmúlt harminc évben közös sorsunk legfőbb kovácsa volt. köztisztaságát. Nagy költséggel feltakari ották és fertőtlenítették a zugpiac terüle­tét, ám az erősen szennyezett arboré­tumban már csak arra futotta erejükből, hogy földréteggel befedjék a bomló szemetet. Szép János tanácselnök elmondta az MTI munkatársának, hogy a határozott intézkedés megosztotta a harkányi pol­gárokat és pártokat. A többség egyértel­műen úgy véli, hogy a pillanatnyi kétes anyagi előnyökért nem szabad kockára tenni Harkány jövőjét. Sajnálatos módon azonban a lakosság egy része - akik közvetlenül vagy közvetve haszonélvezői voltak a kaotikus állapotoknak - aláírás- gyűjtést kezdeményezett, amelynek célja a zugpiac visszaállítása. A tanács azonban nem enged. Azt ter­vezi, hogy a dinnyeszezon idejére a gyü­mölcsárusok rendelkezésére bocsátja a területet, vasárnaponként pedig kézmű­ves kirakodóvásárokat rendez meghívott iparosok számára. wr sí ■ i n I ■ MSZMP Ügyelet Az MSZMP Szekszárd várősi koordinációs bizottsága hetenként hétfőn és szerdán, a megyei bizottság pedig pénteken tart ügyeletet Szekszárdon, a Mészáros Lázár u. 35. szám alatt, 15-18 óra között. Kenyeret és... posadát! A lakással nem rendelkező, ám meghittegyüttlétre áhítozó fiatal kubai párok öt pesóval - egy munkás napi átlagbérével - és sok­sok türelemmel felfegyverkezve néhány órán át boldogok lehet­nek egy ággyal és zuhanyzóval felszerelt kis szobában, Havanna egyik posadájában. A posada, vagyis a szerelem háza természetesen csak szük­ségmegoldás, jobb híján, hiszen a lakáshiány és a szállodák hoz­záférhetetlensége miatt a fiataloknak - és idősebbeknek - egy­szerűen nincs alkalmuk, hogy a világtól elvonulva találkozhassa­nak. A főváros nagyobb negyedeinek posadái előtt hosszú sorok kanyarognak: a helyek népszerűsége - a kényszeren túl - abból fakad, hogy a portások nem kérnek személyi igazolványt, még csak nyilvántartásba sem veszik a vendéget. A kétmilliós Havannában „csak” 120 ezer lakás hiányzik, a szállo­da csupán a turistáknak megengedhető luxus. Egy szerény hotelszo­bát külön engedéllyel, hónapokkal előre kell lekötni a nászutasoknak. A három évtizede tartó amerikai gazdasági blokád, s a gazdasági orientáció egy hiánygazdaságként működő térség, Kelet-Európa fe­lé, arra kényszerítették a szigetország lakóit, hogy kiporciózott ada­gokban, a fogyasztásukat ésszerűsítve éljenek, s kapják meg jussu­kat a központi marokból. Az, hogy a gépkocsi csakajövő évszázad ál­ma marad, még csak érthető a kubaiaknak. Azt is elfogadják, hogy hiány van mosógépből, vagy a szobában nem áll televízió. De hogy szoba se legyen ? A megértő fiatalok a diákgyűléseken mégsem la­kások, csupán újabb posadák építését követelik. Ez a kérés talán tel­jesíthető: 1959, az első ilyen jellegű létesítmény átadása óta, sorra épülnek a szerelmi szobabéríetek, s a pár órás ágyrajárás talán már rövidesen biztosított lesz a kubai fiataloknak. Tőkés csúcstalálkozó Houstonban Vita az országgyűlési képviselők jogállásáról WESSELY GABOR Felszámolták a harkányi „KGST-piacot”

Next

/
Oldalképek
Tartalom