Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-31 / 100. szám

1990. július 31. Képújság 3 Tanácsolható tanácsok Önkormányzat német módra Nem csalás, de ámítás Társasjáték gazdasági vezetőknek Wernau 13 ezer lakosának legfelsőbb közigazgatási szerve a 22 tagú (öt évre megválasztott) községi tanácsosok taná­csa, akik nincsenek benne az ügyvezető­ségben. Minden hónapban egyszer tar­tanak tanácsülést a tiszteletbeli tagok, s két bizottságuk - az intéző és a műszaki bizottság mely 11-11 tagú szintén egy­szer ül össze havonta. A testület elnökét, a polgármestert 8 évre választják meg. Roger Kehle Wernau igen fiatal és agi­lis polgármestere kifejezett köztisztelet­nek örvend. Jó megjelenésű, kiváló be­szédkészséggel rendelkező fiatalember, aki a legapróbb részletig mindenre ügyel. Mit mond a polgármester? Roger Kehle Wernau polgármestere a magyarokról, a partnervárosi kapcsolat­ról és Európáról, a következő gondolato­kat mondta el:- Nemzeteink, népeink találkozása igen jelentős világpolitikai események idejéhez kötődik. A bonyhádi partnervá­rosi kapcsolat okmányának aláírását az NDK-helyzet békés fordulatainak kezdő pillanataiban tettük meg, s most a wer- naui aláírás a két német állam egyesíté­sének idejére esik. Nagy dolgok ezek, s mint Bonyhádon is elmondtam, a Magyar Köztársaság a pozitív európai változások indukálójaként nagy érdemeket szerzett, elsőnek törte át a vasfüggönyt, s lett így kezdeményezője a békés fordulatnak. Ezt a gesztust a német nép nem felejti el. A vasfüggöny tavaly még csak rozsdá­sodni látszott, a berlini fal csupán málla­dozott, de már ebben is szerepe volt a magyar népnek. S hogy mára mindkettő csak emlék, az is bizonyítja, hogy Európa népe jó úton halad. * Roger Kehle mellett olyan nagy tekin­télyű titkár dolgozik, mint Dieter Hauber úr, aki kora és tapasztalatai miatt igazi segítője. A polgármester egyébként ket­tős funkciót lát el, mert a községi tanács elnöke és az irodai dolgozók munkahelyi vezetője is egyben. Az, hogy a lakosság közül, közvetlenül a város polgárai vá­lasztják meg délnémet specialitásnak is számíthat, hiszen csak Baden-Württem­berg tartományban és Bajorországban van ez így. Az északnémet az angol séma szerint a testületből választanak maguk­nak vezetőt, aki a városi irodákat irányít­ja Érdekességként megemlíthető még, hogy a helyhatósági jog tartományi jog­nak számít, tehát nem Bonnból érkezik az utasítási csomag, amiből persze rögvest adódik az önkormányzati szerep erőssé­ge is. Egy kicsi a gyakorlatból A baden-württembergi címerrel ellátott wernaui városháza épületében rögtön az első ajtó mögött Wernau jövőjét láttuk a szemünk előtt kiterítve. A leendő új városháza épületének ma­kettje, a beépítésre váró területek térké­pe az iparterületi és lakásépítési helyek lehetőségeit mutogatta... mindez: a vá­rosépítészet és a jegyzőségi ügyintézői iroda egy helyen. Az építés nem proble­matikus, a bürokrácia az ipartelepítés építési ügyeinél jelentősebb s nem a ma- gánépitések esetében. (Lásd környezet- védelem.) Az építeni kívánó polgárt kész tények várják, s persze 4-5 féle variációs lehetőség, melyből tud választani. A terü­letek építésbe vonását a város oldja meg, szívesebben ajánl fel másik területet a tu­lajdonosnak mint fizet. A tanácsnál csu­pán a jogi kérdések dőlnek el, de az ügy­félnek nem kell szaladgálnia, mindenben előre gondolkodva a segítségére van­nak. A magánépítésre alkalmas telkek drá­gák, négyzetmétere 600 DEM körüli, de tökéletes infrastruktúrával (értsd telefon­nal is!) vannak ellátva. Az ipari területek ára 200 márka körül mozog négyzetmé­terenként. A tanácsnál egy hónappal a meg­vitatás előtt kifüggesztésre kerül a tervezet, s ha ez idő alatt érkezik észrevé­tel vagy bejelentés, a testület reagál azokra. Minden beadványt megtárgyal­nak. A tanács dolgozóiról mindig lehet tudni hol vannak éppen, s aki távol van, annak mindig van döntési joggal is rendelkező helyettese. Azt is tudja mindenki, hogy meddig terjednek a jogai és meddig a kötelességei. A városon belül az utak sokkal inkább a gyalogos mint az autós kényelmét szolgálják. Lassító kitérők, zöldnövény­zetnek helyet adó sarkok indukálják az óvatos autózást lakóterületen belül, s lát­szik, minden a gyalogos érdekeit szol­gálja. A városi nyilvántartói irodában minden komputeren bonyolódik, az ügyintézés gyors és precíz. Ottlétünk idején türelmes ügyfelek vártak sorukra, s mikor távoztunk az ügyintéző elnézést kért tőlük, de ugye magyar vendégek... íme kérem a szem­lélet...! Minden összekötve a baden-württem­bergi nagy agyközponttal, s minden kó­dok alapján funkcionál. A helyszínen készülnek a passportok is, de az új elkészülte a mostani rengeteg munka miatt (lásd NDK) 8-10 hétig is el­tart. Az irodák puritán egyszerűséggel és valódi célszerűséggel felszereltek. A polgármester irodájában sehol kolo- niálbútor és ülőgarnitúra... látszik, ide dolgozni járnak az emberek, s a tárgya­láshoz a legjobb a tárgyalóasztal, s nem a nyakig süllyedő fotelek világa. Na­gyobb létszámra ott van a külön tárgyaló, vetítőteremmel, videóval felszerelve, és a televízió sem az irodában, hanem az előadóteremben található. SZABÓ S. Fotó: FELSZEGI F. (Folytatás az 1. oldalról.) Ne nevess túl korán! Ennél a játéknál alapvető szabály, hogy ne örülj akkor sem, ha látszólag minden okod megvan rá. Tapasztalni fo­god ugyanis, hogy a hatos után legalább kétszer föltétlenül ki kell maradnod a do­básból. Korán nevettek azok a gazdasági ve­zetők, aki az év elején megjelent rendele­tet olvasva úgy vélték; megszabadultak az évközi mérlegbeszámoló kőtelező el­készítésétől. A mérlegösszeállítás ugyanis nem tartozik a főkönyvelők és munkatársaik kedvenc elfoglaltságai kö­zé, a sok munkával és idegeskedéssel járó ténykedést éppen elégségesnek tartják a gazdasági év lezártával elvégez­ni. Ám eljött a május, s vele az a pénzügy­minisztériumi rendelet, ami a játékból va­ló kimaradást jelenti. Bár mérleget nem, „egyszeri évközi adatszolgáltatást” az idén is be kellett nyújtaniuk a vállalkozá­soknak az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalhoz. Az adatlapot július 20-ig kel­lett kitölteni, a június 30. nappjával készí­tett főkönyvi kivonat alapján. Akárcsak tavaly és a korábbi években az évközi mérlegbeszámolót. Gyakorlott főkönyve­lők állítólag néhány óra alatt kitöltik a mérleget, ha a főkönyvi kivonat már ké­szen van. Ez utóbbi „összehozása” ugyanis a nagyobb munka - s ezt ugye az adatlap kitöltéséhez is muszáj elkészí­teni. íme a könnyítés, avagy egy lépés előre, egy hátra. Váltóátállítgatósdi Vannak játékok, amelyekben csak azok remélhetik a célba érkezést, akik­nek pénzük van. Lévén nálunk mostanában hitelszűke, a kereskedelmi bankok egy ideje propa­gálják a váltót, mint a jövő intézményét, mely pénzhelyettesítőként segíti az üzleti élet zavartalanabb folytatását. A váltóval ugyan (újabbkori) megjelenése óta van­nak problémák - bizalmatlanság vele szemben, ezért nehéz forgathatóság, gondok a leszámítolással, a költségvetés felé még elvileg sem működik pénzként- de az elterjesztését ösztönző szabályok - kedvező kamatfeltételek, a többször forgatott váltó leszámítolása - mégsem voltak eredménytelenek. A váltó már-már fölérni látszott legalábbis egy ötös do­bással! Igen, de jött a „lépj vissza...” Nem csupán a leszámitoltatás nehéz­sége vetekszik a hitel fölvételével, de az ára is. Nem, nem csupán a leszámítolási ka­matláb emelkedett. Kezelési költséget is fölszámolnak ezentúl a kereskedelmi bankok. Mind­össze egy százalékot. Ám azt a futamidő­től függetlenül. Egy hatvannapos váltó esetében ez ugye értelemszerűen - és gyakorlatilag - azt jelenti, mintha évi hat százalékkal nőtt volna a kamatköltség. Ja, vannak játékok, amelyekben több­nyire a bank nyer. Várj! Ne ugrálj... Szinte vadonatúj játék, a külkereske­delmi jog kiterjesztése óta válik mind is­mertebbé. De hogy népszerű is lenne... Szabá­lyait egy példa teszi világossá. Magyar vállalat külföldi vevőjétől várja a kiszállított termék árának átutalását, határidő június tizediké. (A szerződést bankgarancia mellett kötötték, azaz amennyiben a vevő nem fizetne, úgy a garanciát vállaló bank teljesítené a ma­gyar vállalat követelését). Az adott napon meg is érkezik a külföl­di féltől telefaxon a pénz átutalását igazo­ló nyomtatvány másolata. (A külföldi ugyanis ad jó hírnevére, amit nagymér­tékben rontana, ha a banknak kellene fi­zetnie helyette.) A címzett képviselője két nappal az átutalás után fölutazik Budapestre a te­kintélyes summa felől érdeklődni, az ügyletet bonyolító bankhoz. Olyan bank­ról van szó, amelyik nem mostanában kapta meg a devizaügyekhez szükséges jogosítványt, hanem azokban már nagy tapasztalata van. Ennek ellenére a távira­tilag átutalt pénzről két nap elteltével a folyószámlakönyvelés még nem hallott. Sőt, a szintén érdeklődő játékostársak elmondták, hogy a nyolcadikai átutalá­soknál sem jobb a helyzet. Címzett képviselője hazautazik, majd telefonon naponta érdeklődik. Nem hiá­ba. A pénz a tizedikéi átutalást követően - némi változáson átesve, márkáról fo­rintra konvertálva - huszonkettedikén megjelenik a vállalat egyszámláján. Ka­matot persze az eltelt tizenkét napra nem írtak jóvá. A dolog lényege az előzőhöz hasonló, némi kiegészítéssel. Vannak játékok, amelyekben csak a bank nyerhet. Devi­zát is. - ri ­Iskolai hitoktatás? Erkölcstan? A Biblia a kultúra szerves része (Meglehetősen sok embert foglal­koztat mostanában az iskolai (isko­lán kívüli?) hitoktatás, illetve az er­kölcsi oktatás-nevelés témaköre. Szerkesztőségünkhöz is többen for­dultak ezzel kapcsolatban, akadtak, akik írásba is foglalták nézeteiket, ezért úgy határoztunk, hogy helyt adunk olyan írásoknak, amelyek kü­lönböző oldalról világítják meg e té­makört, illetve ennek egyes részle­teit)- A hit az ember magánügye, ép­pen ezért neki kell eldönteni, hogy hisz-e vagy nem, ha igen, akkor mi­ben, milyen vallásfelekezet tagja lesz. Joga van szabadon dönteni. Az én véleményem az - mondja dr. Er­dős Tiborné, a tamási I. Számú Álta­lános Iskola igazgatóhelyettese -, a biblia a kultúra szerves része, anél­kül a művészetben és a világban sok mindent nem érhetünk meg: a Tíz parancsolat pedig olyan törvény, aminél jobbat nem talált ki senki. Szükség van tehát az iskolákban a hitoktatásra, az erkölcstant pedig már régebben is felvehették volna az órarendben, hiszen akkor ma más lenne a helyzet. A Művelődési Közlönyben két köz­lemény jelent meg a hitoktatással kap­csolatban - folytatja a gondolatsort. - A június 8-i, 11. szám a fakultatív val­lásoktatásról, a tanulók jelentkezteté­séről, az oktatási intézményekben a feltételek megteremtéséről szól: épül­jenek be a hittanórák az órarendbe, az anyagiakról az intézmények fenntar­tóinak kell gondoskodniuk. A másik közlemény, a Művelődési Közlöny 12. számában Qúlius 2.) a fakultatív vallás- oktatás óratervét heti 2 órában hatá­rozza meg úgy, hogy ezt az időt össze is lehet vonni, így is fel lehet használni az általános és középiskolában (az óraterv évfolyamonként és valláson­ként értendő). A közlöny mellett semmi más infor­mációt nem kaptak az iskolákban dol­gozók, így csak a tömegkommuniká­cióból értesülhettek arról, hogy vita van, s aki a joghoz is ért egy ki­csit, az rájött, az említett közlönyök­ben közölt jogszabály joghézagos. Tu­lajdonképpen a fakultatív vallásokta­tás óratervét rendeletként kell felfogni, de sem a miniszter, sem az államtitkár nem írta alá. Megfogalmazása olyan, hogy nem tekinthető kötelező érvé­nyűnek. Kapkodás, ellentmondások jellemzőek, olyan konkrét rendelke­zés, ami egyértelműen útba igazítaná az intézményvezetőket és az egyháza­kat még a mai napig nem jelent meg. A vita ugyanis ezért van, és arról folyik többek között, hogy külön legyen-e hit-és erkölcstanóra, ez utóbbi lesz-e, vagy nem, ha lesz, ki tanítsa - a legil­letékesebbek, a legszakképzettebbek az egyház képviselői -, ki fizesse, ho­gyan épüljön be az órarendbe.- Engem, az óratervi órák ellátá­sáért felelős igazgatóhelyettest a „ho­gyan?” izgat elsősorban. Eltúlzottnak érzem a vitát. Elsietett volt a miniszté­rium közleménye, mert nem megfelelő körültekintés, minden oldalról való megvizsgálás, megbeszélés után hoz­ták nyilvánosságra. A közlemény meg­jelentetése, formába öntése előtt le kellett volna ülni az egyházakkal, az is­kolákkal egyeztetni. Óriási a bizonyta­lanság, hiszen itt van augusztus és az iskolák nem tudják, hogyan oldják meg. Egyértelmű, hogy hitoktatás lesz, az iskolákban helyt kell adni annak - hangoztatja dr. Erdős Tiborné -, de hogy hogyan, miként, azt is jó lenne minél előbb megtudni. A fakultációval egyetértek - előrébb állítottam a, a hit az ember magánügye -, és azt mondom, hogy az érdekeltek véle­ményének egyeztetésével, vagy pon­tosabban az egyetértésükkel lehet megoldani ezeknek az óráknak az óratervbe való beépítését, a helyi sajá­tosságoknak megfelelően. Ám a dolog így sem egyszerű. Hi­szen az eddig napvilágot látott dönté­sek egy sor kérdést felvetnek, ame­lyek egy része - az órarend - techni­kai, a másik pénzügyi kérdés. Az egész tantervet át kellett volna refor­málni, hiszen túlterheltek a mostani gyerekek és ez még növeli a teherté­telt. A negyedik osztályosoknak is öt órája van, felső tagozatban öt napból kettő hatórás a hetedik, nyolcadik osz­tályban. Ezek az óratervi órák jelen pil­lanatban kötelezőek. A hittan óraterv­be iktatása azt jelenti, hogy nulladik vagy hetedik óra is lesz, vagy délutáni foglalkozás keretében bonyolítható le.- A mi iskolánknál nem tudom tante­remmel megoldani - így dr. Erdős Tiborné -, mert kell tanterem a lyukas órának is - annyi osztályterem van, ahány tanulócsoport de ugyanígy lesznek ott is, ahol vándorolnak a gye­rekek, meg ahol csoportbontás van. De mi van akkor - kérdezi -, ha har­mincból tegyük fel - nyolcán járnak hittanra, vagy ez a harminc gyerek más-más felekezethez tartozik? Sem­milyen más órát nem iktathatok be azoknak, akik nem vesznek részt a hit­oktatásban, mint lyukas órát. Ez plusz- költséget jelent ebben a pénzinséges világban. A felügyeletet biztosító peda­gógus bére ugyanis annyiszor heti 2 óradíj, ahány osztály van. Ki finanszí­rozza ezeket a költségeket? Talán az iskola gazdálkodja ki kevés költségve­téséből? A kérdések, tapasztalatokból vett érvek sora folytatható lenne, de ennyi­ből is kitűnik két dolog. Az egyik: feltétlenül szükséges a hit- és erkölcs­tan oktatása a mai érzelemszegény, si­vár világunkban. A másik: a megalapo­zatlanság, a félmegoldások félő, hogy nem vezetnek jóra. Még valamit: a káosz senkinek sem jó, de főleg annak nem, akinek az a feladata, hogy a fe­jekben rendet rakjon... ÉKES LÁSZLÓ Wernau városháza előtti tere ünnepi zászlódíszben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom