Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-25 / 95. szám
1990. július 25. Képújság 3 Népszavazás előtt A tanácsok megkapták a népszavazás költségfedezetét „Elégedetlenek vagyunk a kormány teljesítményével” Pártjellemzés szabaddemokrata szemszögből Interjú Kis Jánossal, az SZDSZ elnökével (Folytatás az 1. oldalról.) Az előkészületek utolsó szakaszáról Tóth Zoltánnal, a Belügyminisztérium választási irodájának vezetőjével beszélgettünk.- Az utóbbi időben az ország több településéről is érkeztek híradások, hogy nehézségeket okoz a szavazatszedő bizottságok felállítása. Előfordulhat-e vasárnap, hogy egy-egy választókörzetben szervezési fennakadások miatt nem tudnak majd szavazni az állampolgárok?- Ilyen eset sehol sem fordulhat elő az országban - hangzott a válasz. - A kormányzat, s itt említve a választási irodát is, mindent megtett, illetve megtesz, hogy a népszavazás a törvényes előírások szerint, rendben megtörténjen. Az igaz, hogy helyileg adódtak gondok a szavazatszedő bizottságok összeállításánál, mozgósításánál a nyári szabadságok miatt. A korábbi szavazások megszokott hármas bizottságait - amelyek a tanácstól kapták a megbízásukat - legtöbb településen új tagokkal kellett kiegészíteni. A helyi tanácsi végrehajtó bizottságok azonban, rendkívüli ülésen, pártonkívüli, semleges tagokat delegáltak a csonkának mutatkozó bizottságokba. Jegyezzük meg, hogy ettől függetlenül, a korábbi bizottsági tagok megbízatása a jövőben is érvényes marad.- Hogyan rendeződnek a népszavazás anyagi kiadásai?- Köztudott, hogy a kormány javaslatára, a parlament 400 millió forintot szavazott meg a kiadások fedezésére. Még az előző kérdésre adott válaszhoz tartozik, hogy ugyancsak kormányzati javaslatra, s parlementi döntés eredményeképpen a szavazatszedő bizottságok tagjai - tehát a hivatalosan delegált bizottsági tagok - munkájukért 1000 forint tiszteletdíjban részesülnek. Először fordul elő ilyen eset, lévén szó társadalmi munkásokról. Ez - számításba véve, hogy az országban mintegy 33 ezren működnek közre a háromtagú hivatalos bizottságokban - 33 millió forint.- Korábban panaszkodtak a tanácsok, Az Országos Idegenforgalmi Hivataltól kapott tájékoztatás szerint idén az év első felében csaknem kétszer annyi külföldi kereste fel hazánkat, mint a múlt év azonos időszakában: mintegy 14,4 millió vendég érkezett, 80,6 százalékkal több, mint az elmúlt év első hat hónapjában. A legfontosabb partnergazdaságok közül - az NDK kivételével - szinte mindenhonnan többen jöttek, mint az elmúlt esztendő első felében. A csehszlovák turisták száma meghaladta az 1,2 milliót - ez 38,6 százalékos növekedést jelent -, Jugoszláviából 3,6 millióan érkeztek - csaknem két és félszer annyian, mint 1989 első felében -, a Romániából érkezők száma 34-szerese volt az előző évinek, s a Szovjetunióból is másfélszer any- nyian, több mint 800 ezren jöttek Magyarországra, mint tavaly 6 hónap alatt. Az amerikai turisták száma 54 százalékkal, az Olaszországból érkezőké 50 százalékkal, az NSZK-ból érkezőké 27 száhogy ráfizettek a választásokra. Kecskeméten például a képviselőválasztások két fordulója több mint egymillió forintjába került a tanácsnak, s később csak 360 ezer forint térült meg ebből. Most nem fordulhat elő hasonló eset?- Nem, mert a népszavazás minden költségére megnyugtató fedezetet jelent az emlegetett 400 millió forint. A tanácsok a kedd reggeli bankszámlával meg is kapták a szükségesnek látszó összegeket.- A mostani népszavazásnak megközelítően sincs olyan propagandája, mint az őszi „négypontos” népszavazáskor láthattuk.- Ami a választási iroda, s a tanácsok részére kötelező ez ezúttal is megtörtént, illetve megtörténik. Nyomattunk 50 ezer plakátot, amelyen a választási felhívás olvasható; ezt országosan „terítettük”. Emellett a helyi tanácsok már a múlt héten kifüggesztették a választási névjegyzékeket, s helyben is igyekeznek eligazítást adni a lakosságnak, hogy hol szavazhatnak. Az érdeklődők a Belügyminisztérium választási irodájánál az 117- 3026-os telefonszámon kaphatnak tájékoztatást esetleges kérdéseikre; a városokban községekben pedig a tanácsi ügyfélszolgálati irodák, illetve a tanácsok adnak a szavazással kapcsolatosan felvilágosítást. A pártok propagandájáról, ami a múlt népszavazáskor kétségtelenül nagyobb volt mint most, természetesen nem tudok mit mondani.- Mikor értesülhetnek a választók a szavazás eredményéről?- Ezúttal nem az országos számítás- technikai hálózat működik, mint a tavaszi választások idején. A szavazatszedő bizottságok a megyei központokba juttatják el a népszavazás zárultával a helyi eredményeket, s a megyékben összesített adatokat kapja meg az országos választási bizottság. Várhatóan vasárnap este 22 óra után tudunk adni országos részeredményeket. Nem hivatalos végeredmény pedig legkésőbb július 30-án, hétfőn, a déli órákban várható. zalékkal gyarapodott. Ausztriából is 12 százalékkal többen jöttek, mint egy évvel korábban. Mindössze az NDK-forgalom csökkent, 67 százalékkal kevesebben keresték fel innen Magyarországot, mint tavaly. A magyar turisták - nyilvánvalóan anyagi okokból - az első félévben kisebb érdeklődést mutattak a külföldi utak iránt, mint múlt esztendőben. A devizabevételekről, illetve kiadásokról csak előzetes adatok állnak az OIH rendelkezésére. Számításaik szerint a konvertibilis bevétel mintegy 289 millió dollár volt az év első 5 hónapjában, s ez 98 százalékos növekedésnek felel meg. A kiadások ugyanakkor - 41 százalékos növekedésük ellenére is alatta maradtak a 200 millió dollárnak. A rubelelszámolású bevétel 74 millió - 40 százalékkal kevesebb, mint tavaly -, a kiadás pedig mintegy 115 millió rubel, háromszorosa a múlt évinek. (Folytatás az 1. oldalról.) A meghívott vendég ezt követően kifejtette, hogy ez a fajta vélekedés, hangulat csak részben jogos, mivel ez a parlament még nem tanulta meg a demokratikus működés játékszabályait. Ugyanakkor az állampolgárok egy része is hasonló helyzetet él át. Kis János világosan különbséget tett a parlament és a kormány között, ez utóbbi hatáskörébe utalva a gazdaságpolitikai folyamatok mederben tartását. Az ellenzék szerepéről szólva a bírálat fontos, nélkülözhetetlen eszközét húzta alá: - A kormány kormányoz, az ellenzék pedig jól-rosszul rámutat a hibákra - vázolta fel ezt az optimális lehetőséget a filozófus, hozzátéve, hogy ehhez az SZDSZ-nek is van mit tanulnia. A hét végi népszavazást Kis János törvényesnek nevezte, s helytelenített minden olyan vitát, ami ezt megkérdőjelezné. Ugyanakkor kifejezte aggályait is, mivel ez a népszavazás - amennyiben sikerrel jár - megzavarhatja az új demokrácia megszilárdítását. A nép által megválasztott köz- társasági elnök az esetleges bizonytalanságokat kihasználva a népre hivatkozva teremthetne rendet, s ez nem más, mint elnöki diktatúra. Magyarországnak azonban szilárd parlamenti demokráciára lenne szüksége. Természetesen amennyiben az igen szavazatok jutnak túlsúlyra, azt az eredményt is vita nélkül elfogadják a szabaddemokraták. Ki a sajtószabadság igazi bajnoka? Borul a paktum? Ezt a - mi tagadás, jól hangzó - kérdést a parlamenti kötélhúzás láttán néhány fővárosi napilap is feltette a két érintettnek, a Magyar Demokrata Fórum, illetve a Szabad Demokraták Szövetsége vezetőinek. Kis János mindenesetre nem tartotta ennyire drámainak a helyzetet, annál is inkább nem, mivel véleménye szerint a két- párti megállapodás kilencven százaléka már teljesült. Az azonban nem kétséges, hogy amint a hátralévő vitás kérdések is rendeződnek, a paktum sorsa az elmúlás lesz.- Arról is rendszeresen lehet olvasni, hallani, elsősorban az MDF képviselőitől, hogy az SZDSZ nem konstruktiv, sőt, egyenesen a parlamenti munka lassítására törekszik.- Nem lepődöm meg az MDF szószólóinak ezen kijelentésein - mondta Kis János. - Ha egy ellenzéki párt veszi magának azt a fáradságot, hogy egy törvényjavaslattal szemben komplett ellentörvényjavaslatot nyújtson be, akkor azt érdemben kell megvizsgálni, s nem azonmód munkalassítást emlegetni. Az ellenzék érveinek, javaslatainak megvitatása mindeddig nem történt meg.- Ön egyszer kijelentette, hogy amint az SZDSZ átveszi a Fidesz határozott, markáns stílusát, abban a pillanatban ütött a kormány órája. Mostanában pedig élesedik a kormány és az SZDSZ közötti szembenállás. Készül valami?- Erről korai lenne beszélni, ám az kétségtelen, hogy rendkívüli módon elégedetlenek vagyunk a kormány teljesítményével. Ez a kormány, miközben a kelleténél több nosztalgiával viseltetik az 1945 előtti Magyarország iránt, addig jóval kevesebbet foglalkozik a jelenlegi súlyos gazdasági problémákkal. Nincs koncepciója, nincs világos álláspontja, nincs programja a gazdasági gondok megoldására, s ilyen helyzetben az ellenzék nem lehet közömbös.- Ez egyenesen lesújtó kép. Egyetlenegy bíztató jelet sem lát?- Azt hiszem, hogy alapjában véve helytálló az iménti jellemzésem. A részletek pedig színezhetők, de sok jóval ennek a kormánynak az országlása nem kecsegtet.- Vállalkozna arra, hogy hasonló egyértelműséggel jellemezné egy-egy mondatban a parlamenti pártokat?- Természetesen. Az MDF parlamenti frakcióját megítélésem szerint az érzelmi politizálás jellemzi. Ezenkívül vannak olyan részei - például a kulturális bizottságot megszálló Csurka, Csengey, Kulin hármas -, amelyek kifejezetten igyekeznek egy másik minisztériumként értelmezni parlamenti pozícióikat, s eközben megpróbálnak önálló kormányzati politikát folytatni. A kisgazdák - vezérszónokaik révén - hajlamosak a demagógiára, s mintha igen-igen el lennének szakadva a helyi szervezeteiktől. Ezeknek tagjai nem ismernek önmagukra parlamenti képviselőikben. A kereszténydemokraták mutatják a leghalványabb színt, csak azok a kérdések foglalkoztatják őket, amelyek valahol érintkeznek a keresztény állameszme, a politikai katolicizmus hagyományaival. Az ellenzékről nyilvánvalóan kedvezőbb a véleménye...- Az MSZP-ről az az érzésem, hogy még mindig viaskodik a pártállami múlt árnyékával. A Fidesz parlamenti szereplését egyértelműen sikeresnek ítélem, céltudatosan, a játékot jól játszva működnek. így ha a legnagyobb kormánypárt és ellenzéki párt között kompromisz- szum születik, akkor a kemény ellenzékiség álláspontjára helyezkednek. Amikor viszont nem jön létre megegyezés, akkor a megfontolt közvetítő színeit öltik magukra. Az SZDSZ ezt a játékot nem kívánja átvenni, ehhez túlságosan nagy a politikai súlyunk. Azt hiszem, a kezdeti bizonytalankodás után az SZDSZ mindjobban magára talált, s ezzel személy szerint is elégedett vagyok.- Befejezésül arról a frontvonalról kérdezném, amely a sajtó területen húzódik az MDF és az SZDSZ között. Érdekes módon mindkét párt a sajtószabadság bajnokának vallja magát. Mi akkor a vita oka?- Erről csak annyit: az SZDSZ soha nem tett kísérletet arra, hogy lapok privatizációs ügyeibe beavatkozzon, hogy fő- szerkesztők kinevezésébe vagy elmozdításába beleszóljon. Soha nem támadtuk a sajtót az SZDSZ-szel kapcsolatos kedvezőtlen cikkek miatt. Ez a tény, azt hiszem, eldönti azt a kérdést, hogy ki a valódi híve a sajtószabadságnak és függetlenségének. SZERI ÁRPÁD Fotó: GOTTVALD KÁROLY Telt ház várta Kis Jánost Az első félév idegenforgalmi mérlege 16 keréken a Kárpátiéval (9.) Rakodásaink I. A nagy várakozások ideje A speditőr az a szakember, aki fuvarozással foglalkozik. Az általunk megtett- hez hasonló távon természetesen oda- vissza, hiszen különben drága mulatság lenne az utazgatás. A Kárpátia Kft-nél két rokonszenves úriember a speditőr. Helsinkiben, Hakinskuja külvárosban egy hatalmas irodaházat benépesítő számban vannak. Közülük egy szőke ba- juszú svéd férfi a kikötői kirendeltséget testesíti meg. Oldalán mobil telefonnal, melynek segítségével bárhonnan hívni tudja központját. Irodájában némi tapasztalatot lehet szerezni a finn ügyvitel gépesítettségének fokáról. Jobb keze az írógépet veri, bal a számológépen zon- goráz, ő maga közben válltámasztékos telefonján beszél valakivel. Ha közben működésbe lép a telefax, nem áll fel, hanem gördülő széke segítségével elgurul a szoba másik sarkába. Az egészben van valami félelmetes és legkevésbé se emberi... A telefax, sajnos, sajnos sokáig nem adott hírt visszfuvarunkról. Izgatott telefonbeszélgetések zajlottak Szekszárd- dal, majd a pécsi speditőrrel, automata telefonnal, percek alatt. Ugyanis ha a hívott szám mással beszélt, a készülék rögzítette és öntevékenyen megismételte a hívást, mihelyt a vonal felszabadult. Az, hogy vasárnap, érkezésünk napján nem rakodhattunk le, érthető. A visszfu- var azonban még kedden is hiányzott, leszámítva a kósza hírt, hogy Domsa Pistának innen Törökországba kell továbbmennie. A kamionosoknak ilyesfajta várakozásért a szemük se rebben. Sáfár László nagykanizsai kollégánk például már egy hete rostokolt a kikötőben, mert a gdanski lengyel komphajó csak a következő fordulójára sorolta be a csupán „puha” valutával fizető magyart. Együtt ebédeltünk, magunk készítette konzerv májgombóc levest, állva, kamionunk mellett. Romantikus volt, de én eközben, a sok álvidámság mellett megéreztem valamit az útonjárók magányából. Numella, célállomásunk, Helsinki másik végén túl, tán 40 kilométerre van. A Martella faipari kombináthoz életünk első lappja kísért el bennünket. Fárasztó lapp volt, mert iránymutatás helyett anyanyelvén traktált bennünket a környék nevezetességeinek ismertetésével. Aznap csak 156 kilométert tettünk meg ömlő esőben és másodszor aludtunk a kompkikötőben, ahol egyszer is tilos lett volna. Erről azonban csak a jó terepismerő Sáfár László világosított fel bennünket. Ezután várakozás következett és lő- dörgés a városban. Ezzel telt a teljes 9. napunk. Utóbbival elsősorban csak nekem, mert Domsa Pisti teljes joggal fáradt volt, ezenkívül árudiszpozícióra vadászott telefonon - óránként. Mesterségem szerint kiváncsi természetű lévén, megállapíthatom, hogy az üzletekben magyar áru nincs. A rengeteg bank - a jugoszláv dinárral ellentétben - forintunkat nem jegyzi. Az idegenforgalmi hivatalokban Thaiföldtől a Bermuda- szigetekig mindenféle térkép kapható, a miénk nem. Testvéri turistautat senki nem szervez - de mi se, őnekik. A „Kap- peli"-ben beszéltem maga festette pornóképeket (eredménytelenül) vodkára cserélni próbáló tengerésszel, az itt túrázó USA Víziorgona Zenekar néhány tagjával és egy japán úrral, akinek megérte otthoni rendszámú Mercedesét ideha- józtatni, hogy a szokott kényelme meglegyen. A szépszámú - nagyon csinos - könnyűvérű hölgy egyike 500 márkás óradíjért édesítette volna meg kamionbeli magányunkat. Nem ismerem a szakma itthoni tarifáját, de ez a 8000 forintos órabérű üzlet nem jött létre. Épp úgy nem álszeméremből, mint ahogyan nemcsak anyagi okokból. Teljes finn ételsort se ettünk 5200 forintnak megfelelő márkáért és a Palace hotel ajándékboltjában kapható duplafedelű aranyórát (54 ezer márka = 864 ezer forint) is a kirakatban hagytuk. Másfél kiló pompás kenyeret azonban vettünk az 1882-ben épült, patikaszerü vásárcsarnokban. 45 márkáért, ami csak 690 forint. Ezzel végkép kilábaltunk a „mindent hazai árfolyamra átszámítani” csúnya, de azért némi tanulságokkal járó betegségéből. Újabb kikötőben, ezúttal hajójavító dokkok mellett, éjszakáztunk - nagyon jól. Kilencedik napunk délelőttje izgatott telefonálásokkal és némi tolmácsolással telt. Közben a főpostán egy idős úr azzal lepett meg bennünket, hogy tűrhető magyarsággal közölte, miszerint: „Isten any- nyira szerette e világot, hogy egyszülött fiát adta érte”. Majd a minálunk manapság ritkán hallható és csak az idősebbek által ismert „Magyar Hiszekegy” következett. Az Isten bennünket is szeretni látszott, mert a Ráiltrans és Lénia Bützov segítségével - minden hazai beavatkozás nélkül - sikerült visszfuvart szereznünk az Ihty- seet papírgyártól. így a Rábától telhető száguldás következett Hammelinnán és Tamperén keresztül Jamsánkoskiba. ORDAS IVÁN „Az SZDSZ magára talált” Árumozgatás Helsinki kikötője
