Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-23 / 93. szám

1990. július 23. KÉPÚJSÁG 3 Kedvezően alakult az első félév külkereskedelmi mérlege Tagokat toboroznak Lakásbérlők egyesültek Szekszárdon Kuldottvalasztas szeptember 8-an A Nemzetközi Gazdasági Kapcso­latok Minisztériumának gyorsjelen­tése szerint az év első felében to­vább növekedett a nem rubelelszá­molású kivitel, a rubelexport azon­ban a tervezettnél kisebb mértékben csökkent. Az év első felében a tőkés export megközelítette a 3 milliárd dollár ér­tékét, ami 17 százalékkal, 440 millió dollárral több, mint az elmúlt év azo­nos időszakában. Az export minden cikkcsoportban jelentősen növeke­dett: az összkivitel 27 százalékát ki­tevő élelmiszeripari kivitelben pél­dául 163 millió dollár többlet keletke­zett. A 44 százalékos részarányt képviselő anyagok és alkatrészek exportjának dollárnövekménye 94 millió dollárt tett ki. Fogyasztási ipar­cikkekből 77 millió dollárral szállítot­tunk többet, mint tavaly. A gépexport 80 millió dollárral, az energiahordo­zók és a villamos energia exportja 24 millió dollárral haladta meg a múlt év első felében szállított értéket Az exportált termékek 45 százalékát az EGK tagországaiba szállítottuk, itt a forgalom a tavalyihoz képest 20 szá­zalékkal, 235 millió dollárral emelke­dett, s csaknem 1,4 milliárd dollárt ért el. A közös piaci országok közül legje­lentősebb partnerünk az NSZK, az el­ső félévben az ide szállított áruk értéke megközelítette a 650 millió dollárt A tőkés import az év első felében a tavalyihoz képesti ,3 százalékkal nö­vekedett, értéke 2,4 milliárd dollárt tett ki. A behozatal 54 százaléka az anyagok és alkatrészek importjából adódott, ám ez így is 163 millió dollár­ral kevesebb volt, mint a múlt évben. A gépbehozatal értéke viszont 126 millió dollárral növekedett, míg a me­zőgazdasági és élelmiszeripari ter­mékek behozatala szintén csökkent a múlt évihez képest. A tőkés import­ban 1,7 milliárd dollárt, azaz össze­sen 72 százalékot tett ki azoknak a termékeknek az aránya, amelyek a liberalizált áruk körébe tartoznak. Ezek elsősorban anyagok és alkat­részek, továbbá korszerű gépek és berendezések. Az import 48 száza­léka származott az EGK tagországai­ból, s ennek mintegy a felét az NSZK- ból vásároltuk. Összességében a nem rubelelszámolású forgalom egyenlege az első félévben 550 mil­lió dollár aktívummal zárult A rubelelszámolású export az év első felében 2,6 milliárdot tett ki, ez 29 százalékkal kevesebb, minta múlt év első felében. Az export áruössze­tétele valamelyest változott, a koráb­binál kevesebb gépet és berende­zést valamint anyagot és alkatrészt szállítottunk a KGST-tagországokba. Legnagyobb mértékben a Csehszlo­vákiába irányuló export csökkent - mintegy 30 százalékkal - a Szov­jetunióba 25, az NDK-ba pedig 13 százalékkal kevesebb árut szállítot­tunk, mint tavaly az első félévben. A rubelelszámolású országokból 2,7 milliárd rubel értékben importáltunk, s ez csaknem 20 százalékkal keve­sebb, mint a múlt év hasonló idősza­kában. Energiahordozókból és villa­mos energiából 134 millió rubellel kevesebbet vásároltunk, mint az el­múlt esztendő első felében. A KGST- országokkal folytatott kereskedel­münk egyenlege az első félév végén 58 millió rubeles passzívumot muta­tott, ami kevesebb a tervezettnél. Má­jus végén az egyenleg még 281 millió rubeles passzívumot mutatott, azóta azonban a kivitel kisebb mértékben csökkent mint a behozatal. Két éve már, hogy Budapesten, meg­alakult a Lakásbérlők Egyesülete, orszá­gos érdekképviseleti szövetségként. A múlt csütörtökön Szekszárdon, a Társadalmi Egyesületek Szervezete székházában (volt Hazafias Népfront) - nagy érdeklődés mellett - a jelenlevők kimondták csatlakozásukat ez országos szövetséghez és tagszervezetként nyomban ideiglenes vezetőket is válasz­tottak: Kaponya Györgyné, Lépőid Fe­renc, Klapka Mihály, Ujj Zoltánné és dr. Rosner Gyula személyében. Őket bízták meg a szeptember 8-i or­szágos küldöttválasztó közgyűlésen való részvétellel is. Bata Pál a Lakásbérlők Egyesülete fő­titkára és Fodorné Pirók Ildikó szervező- titkár az országos szövetség céljáról és eddigi tapasztalatairól, eredményeiről számolt be a szekszárdiaknak. Rövid tá­jékoztatójukban elmondták, hogy ez ön- szerveződés - a szövetség - célja: az ön­kormányzó, illetve önigazgató lakóház- kezelésre vállalkozók, vagy a lakásbér­lőkből tulajdonosokká válók szerveződé­seit, továbbá magánszemélyek érdekeit képviselje. Ezért a használattal, a helyi­séggazdálkodással, a lakásbérlettel, a lakóházak fenntartásával és a lakókör­nyezettel összefüggően védi a szövetség tagjainak érdekeit. A szövetség tagja le­het minden nagykorú személy, aki az alapszabályzatot elfogadja és tenni akar a lakásbérlők érdekeiért. A Lakásbérlők Egyesülete szoros kap­csolatot teremtett már eddig is a kor­mányzati szervekkel és a jövő önkor­mányzati testületéiben képviseltetni kí­vánja magát, de más társadalmi szerve­zetekkel is együttműködve akarja célját megvalósítani. Részletesebb felvilágosítást, egyéb in­formációt, a tagfelvételi lehetőségekről a szekszárdi 11-812-es és a 12-822-es te­lefonszámon kaphatnak az érdeklődők, de a Lakásbérlők Egyesülete Szekszárdi Szervezetének vezetősége lapunk útján is értesíti majd következő fogadóóráinak időpontjáról a lakosságot. - dkj ­Még egyszer a „támogatott ágazatról” Vége lehetne már a ködösítésnek! A mezőgazdaság „hatalmas” állami támogatásáról már ép­pen elegen kimutatták, hogy az tulajdonképpen elvonás, ha a végső egyenleget nézzük, hogy az ember azt hinné, már szóra sem érdemes ez a téma. Azonban minduntalan előjön a legkü­lönbözőbb formákban, a tömegkommunikáció csatornáin az agyontámogatott agrártermelés költségvetést nyomasztó képe, és az állampolgárba igyekeznek belesulykolni, hogy a magas élelmiszerárak, a gyors áremelkedés legfőbb oka az alacsony hatékonyságú mezőgazdasági termelés. Az egyik olcsó fogásról e lap hasábjain már írtam, az egész élelmiszergazdaság dotációiról úgy beszélnek, mintha azt a mezőgazdasági termelők kapnák. A másik fogás, hogy elhallgatják a mezőgazdaságot sújtó hi­vatalos és informális elvonásokat. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek költségvetési egyenlegéről Mézes Flórián az alábbiakat közli a Heti Világgaz­daság 1990. július 7-i számában (68. o.): év 1988 1989 költségvetési támogatás (M Ft) 17,8 14,7 költségvetési elvonás (M Ft) 39,4 44,6 egyenleg (elvonás-támogatás) 21,6 29,8 íme az „agyontámogatott” termelőszövetkezetek! Itt a bizo­nyíték, hogy a magas árak nem a „magas” termelési költségek miatt alakulnak ki. A 29,8 milliárd Ft nettó elvonás valahol meg­jelenik az élelmiszerárakban, hiszen ez a szövetkezeteknek va­lahol költségként jelentkezik. Ehhez még rájön a három-hat- száz százalékos kereskedelmi árrés (sehol a világon nincs ek­kora!), és máris érthető, hogy miért növekednek a csillagos égig az élelmiszerárak. Igazi elvonás: az eszközök beszerzésekor! Valójában az eszközök irreálisan magas árai révén csapolja meg igazán a költségvetés (és a többi ágazat) a mezőgazdaságot. Ez jóval nagyobb mértékű a hivatalosan kimutatható elvonásnál. Újra és újra vissza kell térnünk arra a kérdésre, hogy az oszt­rák, vagy a holland farmer hány vagon búzáért vesz meg egy John Deere traktort, és mennyiért veszi meg a magyar termelő? Miért kell a hazai eszközvásárlónak 3-4-szer annyi gabonát ki­fizetni ugyanazért a gépért? Egyes pártok programjában megtalálható az a követelés, hogy az agrártermékekre is a világpiaci árviszonyok legyenek érvényesek. Ez bizony hibás felfogás. Nyugaton a farmerek mil­liói mennének tönkre egyetlen év alatt, ha bevezetnék a világ­piaci árszínvonalat és árarányokat a mezőgazdaságban, a bel­ső piacon. Ma a világpiacon döntően az odahaza nem értékesít­hető feleslegek cserélnek gazdát, az árak nyomottak, túlterme­lés van 15 éve folyamatosan a fizetőképes kereslethez képest, ezért hatalmas állami támogatással tartják fönn a kormányok az élelmiszerexport zömét. Sokat nyernénk, ha sikerülne bejut­nunk teljes jogú tagként az EGK-ba, hiszen az integráció belső piaca el van szakítva a világpiactól, a belső export nem export­nak minősül, így a termelők többszörös árat tudnak elérni, mint­ha a közösségen kívülre exportálnának. Az EGK jelentős ártá­mogatást nyújt az integráción belüli feleslegek külső exporttal való levezetésére, és ez teszi ki a közösség költségvetésének kétharmad részét. Onnan lehet elvenni ...ahol van. Ezt meg kell érteni mindenkinek. Azt a lovat ütik, amelyik húz. A nemzetgazdaság mai állapota elengedhetetlen­né teszi, hogy a költségvetés jövedelmet szivattyúzzon el a me­zőgazdaságtól. Az más kérdés, hogy nem a gabonaforgalmi vál­lalatoknak kellene extraprofitot bezsebelni a gabonaexporton, mint jelenleg, és nem a közvetítő lánckereskedelem hiénáinak kellene meggazdagodnia a zöldség-gyümölcs-kereskedel- men, inkább a költségvetésbe csorogna be ez a pénz. Ezenkívül, ha a nettó elvonás ma kikerülhetetlen kényszer, úgy valljuk be, és ne ködösítsünk! Ideje, hogy e téren is lezárul­jon a hazugságok korszaka! GAZDAG LÁSZLÓ 16 keréken a Kárpátiéval (7.) Suomi: a csend országa* A finn mosoly Viborg - Viipuri ősi vára Az állami gazdaságok annyi búzát vetnek, mint tavaly Az állami gazdaságok az idén legalább annyi kenyérgabonát vetnek, mint tavaly. Oláh István, az Állami Gazdaságok Orszá­gos Egyesülése igazgatótanácsának elnö­ke, a Hejőmenti Állami Gazdaság vezér- igazgatója az MTI munkatársának elmon­dotta: az egyesülés 120 tagvállalata össze­sen mintegy 155-160 ezer hektáron készül elvetni a kenyérnek valót, amiből jövőre az elmúlt évek átlagát elérő csaknem egymil­lió tonna terméssel számolnak. Eddigi in­formációja szerint az állami nagyüzemek ,, többsége-kihasználva a nagyüzemi kere- I tek nyújtotta előnyöket a búzatermelésben - a napjainkban learatott kalászosok tala­ját, illetve a „vetésforgó” kínálta területeket már a következő vetéshez készíti elő. Mindez azért figyelemre méltó, mert az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy ha a kormány nem emeli az étkezési búza felvásárlási árát a termelők kisebb te­rületen vállalkoznak a növény termelésére. Tény, hogy az alacsony ár az állami mező­gazdasági nagyüzemek számára is kedve­zőtlen, ám ebben az üzemi körben azzal is tisztában vannak, hogy a búzatermő terület drasztikus csökkentése másoknak, így a kis- és a középméretű üzemeknek is hátrá­nyos. Egyebek között azért is, mivel az álla­mi gazdaságoknak még mindig jelentős szerepük van a megfelelő minőségű búza­vetőmag előállításában. Az egyesülés elnöke arról is szólt hogy a búzát termelő állami gazdaságok sincse­nek könnyebb helyzetben más üzemeknél, ezért kénytelenek a növény termeléséhez a drága műtrágyákból kevesebbet felhasz­nálni; helyette inkább a helyben meglévő, olcsóbb szerves trágyát alkalmazzák. Ezenkívül néhány energiaigényes művelet i kiküszöbölésével próbálják a termelés költségeit elfogadható szinten tartani. Viborgot elhagyva még láttuk az egykori Viipuri büszke várát majd nyomban a vá­ros szélén az első sorompó következett A határsáv ilyenekkel háromszorosan ellá­tott 60 kilométerre lévő túlsó végén pedig egyelőre még elfelejtették lebontani a ket­tős vasfüggönyt és megszüntetni a nyom- sávot (Záhonnyal átellenben, Csapnál úgyszintén.) Belépőhelyünkkel ellentétben itt viszont a vámvizsgálat mintaszerűen ud­varias és gyors volt A fináncnő megállapí­totta útiokmányunkból, hogy üzemanyag­fogyasztásunk megfelelő volt így sejthetö- leg nem kívánunk olcsó szovjet üzemanya­got külföldre csempészni. Valóban nem kívántunk. Közben a heroinkereső farkaskutyák vé­gigszagolták a Rábát Nem találtak kábítószert A finneknél 10 perc alatt végeztünk. Domsa barátom a Kárpátia útiokmányait rendezte egy patikaszerű terem bal sarká­ban. Én átellenben az útleveleket Mindket­tőnkét mert a határőr látta, hogy együtt jöttünk, így Pistára nem is hederitett Pénzváltás következett és némi magya­ros ismerkedés az árakkal. A finnek szokott szerénységükkel maguk is vallják, hogy Helsinki Európa legdrágább városa. Hihe­tő. Nem vagyok közgazdász, csak idegen- forgalommal sokat foglalkozó újságíró. Finn testvéreinkhez készülő honfitársaink tájékoztatására csupán annyit hogy a né­met márkát 1:2 arányban váltják át de az árak fölözik a németeket Korábban már említettem, hogy szigorú tárgyilagosságra, tényközlésre törekszem. Ez nemcsak a negatívumokra, a pozitívu­mokra is vonatkozik. Finnországban ez utóbbiak uralkodnak. A táj szépségéről az ember tulajdonképpen nem tehet Arról azonban már igen, hogy az elképzelhető legkevesebbet rontson rajta. Amiként az itt történik. A játszadozó óriások jókedvére emlékeztető, szerte szórt hatalmas szikla­tömbök között és körül toronnyi fenyők. A jávorszarvasoktól a forgalmat és a forga­lomtól a jávorszarvasokat drótkerítés védi. Szanaszét a tájban patyolattiszta faházak, egymástól kiáltásnyi távolságban, ugyanis a zárkózott finnek nem szeretnek szomszé- dolni. A Szekszárdtól Helsinki kikötőjéig meg­tett 2885, illetve a vosini kitérőt is számítva 3507 kilométeres kamiontúrával kapcso­latban félő, hogy már unalomig emlegettem az útviszonyokat. Ez most sem kerülhető el, de csak azért nem történik aranybetűk­kel, mert ez nyomdatechnikailag megold­hatatlan. A tükörsima út mentén jól érthető jelzőtáblák tömkelegé. A kikötőben egyéb­ként a köztársasági elnök palotája előtt be­kanyarodva lehet eljutni. A palota kapuja a piacra nyílik, ami világhírű és reggel 6-tól délután 2-ig működik. Majd a bódék eltűn­nek az elnök ablakai alól és tisztítógépek tömege fél óra alatt díszszemlére alkalmas­sá teszi a teret. Képzeljük el, hogy a Bosnyák téri piac az Országház előtt van, vagy a szekszárdi dé­lelőttönként a Béla téren... Az idegenforgalom nagy, a finnek azon­ban semmiféle hódolatra nem kaphatók a külföldiek előtt De nem is fosztják ki őket: - például vendéglőkben. Hajszálpontosan számolnak és bár elfogadják, mégis döb­benettel néznek arra, aki borravalózni pró­bál. Valami halvány mosolyféle csak egyet­len náció fiainak dukál. Bármennyire meg­lepő, de ezek mi vagyunk: magyarok, a „nagytestvérek”. Sejthetőleg nem gazdag­ságunk, vagy erkölcsi nagyságunk, hanem a finneknél kétszerié nagyobb lélekszá­múnk miatt. A mosolyok mellé új ismerősö­ket is sikerült szereznem. Persze nem finnül vagy magyarul, hanem németül cseveg­tünk. Erija Torfayeh mondta:- Tudja, hogy miért kerültünk mi, finnek ide északra?- Sajnos nem!- Amikor bő 2000 évvel ezelőtt őseink valahol az Urál lábainál útelágazáshoz ér­tek, az egyik nyílra ki volt írva: „Meleg, szép idő, jó termőföld”, a másikra: „hideg, hó, sziklák, tavak, fenyőfa”. A mi elődeink anal­fabéták voltak, ez utóbbi irányt követték. A magyarok tudtak olvasni... Vitatható. írta és fényképezte: Ordas Iván * Ennek a fejezetnek a címét Kodolányi János Finnországról szóló kötetéből köl­csönöztem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom