Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-21 / 92. szám

1990. július 21. TOLNATAJ - 5 Pestre kerültem gimnáziumba Tehát én gya­korlatilag csak a szüneteket és az ünnepeket töltöttem a kastélyban. Igen szépen, és nagyon nyugodtan éltünk. Nagyanyám fűzött, s gyakran nagy ebédek voltak hisz hivatalos vendégek fordultak meg nálunk Olvasgattam, strandra jártam Tolná­ra, kézimunkázgattunk Tágas volt a kastély, szép és kényelmes. Majdnem mind a tizen­egy szobát empire stílusban rendezték be. Hatalmas konyhában fűztünk s ami abban az idűben ritkaságnak számított, hideg-me­leg viz folyt a mosogatóba. Szakácsnőnk nem volt, az egyetlen belső cseléd a takari- tásban segített, vasalta a durvább holmikat A teraszról nyílt a hall, itt fogadtuk a vendége­ket Az ebédlőben a nagy asztalnál ebédel­tünk s itt állt a zongora is - szekszárdi hang­versenyein ezen játszott Fischer Annie. Ren­geteg könyvünk volt s nemcsak a könyvtár- szobában, hanem a hallban is. Márai Sán­dort olvastuk Zilahyt Kodolányit s már akkor Steinbecket Ez a nyugalom és békesség 1944-ig tar­tott, amikor fölborult az életünk Én külföldre kerültem, s csak 1945 októberében jöttem vissza Tolna-Szigetre. Édesapám, Heisler Imre Tolna megye rendűrfókapitánya lett, s így kerültem el a rendőrbálba, ahol megis­merkedtem a férjemmel. A kastélyban beren­deztek nekünk egy szobát s ott éltünk majd Szekszárdon, a Hunyadi utcában kaptunk egy lakást Ezután következtek a bajok Apá­mat 1949-ben kirakták a rendőrségtől, mert osztályidegennek minősítették A gazdaság egész eddig rendesen ment apám féltestvé­re vezette a birtokot Ezt is elvették menni kel­lett innen is. Pesten, a Földművelésügyi Mi­nisztériumban kapott apám állást de lelkileg annyira megviselte mindaz, ami vele történt hogy nem élt már sokáig szegény. A férjem nem sokáig maradhatott a rend­őrségen, el kellett jönnie, mert az apám - apám volt A Hunyadi utcai lakásból a három­éves kislánnyal együtt kiraktak - társbérletbe egy családhoz. A férjem eredetileg orvosnak tanult de a háború miatt abba kellett hagynia az egyetemet Később a jogi fakultásra irat­kozott be, de miután a rendőrségről kitették ezt is ott kellett hagynia. A vízügynél helyez­kedett el, igen kevés fizetéssel. Én, minthogy apám földbirtokos volt sehol sem tudtam el­helyezkedni. Az anyósomnak itt Pécsett volt családi háza, s táviratozott, hogy társbérlőt akarnak hozzá beköltöztetni. így kerültünk ide Pécsre, a férjem továbbra is a vízügynél dolgozott, innen is ment nyugdíjba. A kastély terasza egykor... ...es ma A Heisler kastély? Tán maguk is vevők lennének? Megsúgom: a kastély nem el­adó, állítólag nemrégiben itt járt az egykori földbirtokos családja, érdeklődtek beszél­gettek az emberekkel és úgy hírlik vissza akarnak jönni - világosít föl a farmeröltő- nyös férfi, akinek a nyakában ujjnyi vastag aranylánc fityeg, s vevő lett volna a Tolna és Bogyiszló közötti Szigeten a földekre, épü­letekre, de hát a kastélyt nem adják anélkül pedig fabatkát sem ér az egész birtok A kastély. A park díszfáit és bokrait ki­vágták, korhadnak a fenyőgallyak csupán néhány kipusztithatatlan puszpáng tá­masztja a hulló vakolaté falakat A kastély­parkot bevetették kukoricával és kender­rel. Az ablakokat bedeszkázták, a kazettás ajtó egy-egy táblája betörve, a szépmívü te­rasz földfoltjain megtelepedett és már vi­rágzik a gaz. Az épületet irodának használ­ták egykoron, falakat bontottak és építet­tek több szoba üres. Csak ketten laknak ma már itt egy-egy elkerített részben. Dér Istvánná, aki havi 120 forintért a vendég­szobát az irodát s a befalazott folyosórészt bérli, hangoskodva hadonászik: „Nem me­gyek el innen, csak ha házat kapokTolnán, különben bonthatják a fejem fölül a tetőt!” A kastély tömör, száraz és magas falai visszhangozzák a bérlő indulatos hangját nem, dehogyis, hát hogy nézne ki, ha a kas­télyból egyenesen a hosszúházsorba kel­lene költöznie! Milyen lehetett az élet egykor ebben a kastélyban? Kik voltak a tulajdonosok mi­vel foglalkoztak, hogyan alakult az életük a háború után? Egyre kíváncsibban kutatok az élők után, míg végre sikerül megtud­nom: Heisler Éva, asszonynevén Gombkö­tő Sándomé Pécsett él. Arra kértem őt: a boldog békeidőkről, a kastélybeli életükről meséljen nekünk Íme. Én 1925-ben Tolnán születtem, ahol az anyai nagyszüleim laktak A kastélyt az apai nagyszüleim építették Nekik Bácská­ban volt birtokuk azt eladták még a szüle­tésem előtt, s kezdtek építkezni a szigeten. Kukoricával vetették be a kastélyparkot Apám gazdálkodott az 500 hold birtokon, amelyhez még ugyanennyi földet bérelt Rengeteg kendert termettek kukoricát, bú­zát hatalmas gyümölcsöskertünk volt A tejgazdaság igen nagy volt ez képezte a termelés gerincét A tejet iskoláknak, lakta­nyáknak adtuk el. Lovakat disznókat bir­kákat tartottunk és persze rengeteg szár­nyas állatot tyúkot libát kacsát pulykát. Igen sok gyümölcsöt adtunk el. A szőlőn kí­vül minden szépen termett abban a párás klímában. A tejből, a jószágokból, az almá­ból, a zöldségfélékből, és a kenderből származott a gazdaság bevétele. Édes­apám Bécsben végezte a gazdasági aka­démiát szenvedélye volt a gazdálkodás, s tudatosan művelte a földet tenyésztette az állatokat amolyan mintagazdaságot ren­dezett be a szigeten. Együtt élt három generáció a kastélyban, s mindenkinek megvolt a maga feladata. Nagyapám hajnalban kelt, s lovas kocsival járt ki a földekre, nézte, hogy megy a mun­ka, milyen a vetemény. Apám inkább az ál­latokkal, lovakkal foglalkozott, s ő vitte az üzletet, tárgyalt a gyárakkal. Nagyanyám a gyümölcsösbe járt, ez az ö birodalma volt. Minden áldott nap kiadták a cselédek­nek, hogy ki mit csinál. A kastély körül 10-12 cselédházban éltek, iparos csak kettő volt: a bognár és a kovács - minde­gyik külön műhelyben dolgozott. A tej­üzemben a tejet tejszínné, vajjá dolgozták fel, így adták el. Mennyi kommenciót kaptak a családok? Na látja, ezt nem tudom. Nálunk a gazdál­kodás dolgait sohasem beszélték meg a gyerekekkel, nekünk iskolába kellett járni, és tanulni. A mi dolgunk ez volt. A négy ele­mit Tolnán jártam, majd 11 éves koromban Kastély a szigeten Egykori felvétel a Gombkötő házaspárról Én meg kalauznő lettem 1950-ben a kom­lói, meg a mohácsi távolsági buszjáraton. De még innen is ki akartak tenni, mert osztály­idegen voltam. Mit ad Isten: beküldtek a sze­mélyzetishez, s kit nem találok ott, mint régi parádéskocsisunkat Megismert, megölelt és segített Vince bácsinak hívták. Komlón lettem adminisztrátor. Később számlázóként dolgoztam a Fűszértnél, értékeltem a szelvé­nyeket a lottózónál, majd a számítástechni­kánál helyezkedtem el, ellenőr voltam. Ké­sőbb az Akövhöz mentem könyvelőnek A hetvenes évek elején kezdtük érezni, nem ve­szik már annyira figyelembe a származást Tizenkilenc évig voltunk az anyósoméknál, s ekkor kaptunk a vízügytől szolgálati lakást Ezt az OTP-öröklakást amiben most lakunk 1980-ban vettük A férjem sajnos hamarosan meghalt s én 1982-ben megbénultam. Ne­héz, nagyon nehéz ilyen nyomorékon élni. A kastélyban 1949 óta most húsvétkor jár­tam először. Én ott akkor annyira megdöb­bentem, hogy megbénult bennem minden érzelem, még sími sem tudtam. A kétholdas park teljesen tönkrement a fenyőket kivág­ták az ablakokat bedeszkázták az ajtókat befalazták bemenni nem tudtunk csak be­kukucskáltunk a réseken. A család gondolkodik azon, hogy most mivel ilyen változások vannak az országban, talán mi is visszaigényelhetnénk ami a mienk A fiatalok úgy tervezik hogy helyre kellene ál­lítani a kastélyt a föld egy részére is igényt tartanánk Gazdálkodásba már nem vágnak bele, de az idegenforgalomba bekapcsolód­nának Lovaspanzióra gondoltak - termék szetesen szponzorral, mert egy ilyen üzletbe belefogni bizony sokba kerül. Nem tudom, mi lesz, de próbálják meg. Én sajnos már nemigen tudok segíteni, de nagyon szeretném újra látni a kastélyt úgy ahogy fénykorában egykor éltem benne. Lejegyezte: D. VARGA MÁRTA Fotó: KISPÁL MÁRIA Sokszemközt a plébánossal Értő türelmetlenséggel... Simon János a gyönki római katolikus egyház lelkésze, 45 éves. Talán az egyik leghatékonyabb életszakasz a közjó szolgálatához, az önmegvalósí­táshoz, mikor csupán a megélt tapasztalat is érett summázatot feltételez. Az átlagostól eltérő, érdekes egyéniségek gondolatai, ítéletei ezért különösen ér­demesek a nyilvánosságra, közfigyelemre. Simon János ilyen ember. Szerény, kissé visszafogott, de meginduló szavain átsüt személyiségének hiteles­sége. A megváltozott társadalmi helyzet kapcsán kértem véleményét.- Az átalakuló viszonyok között változik-e az egy­ház szerepe és megítélése?-Természetesen. Remélhetőleg minden másként lesz. Az egyházak roppant meg voltak alázva. Nyo­más alatt, csöndes és lassú halálra ítéltettek. De a hí­vő embert nem lehet megfélemlíteni, manipulálni. Csak a testet tudják bezárni, megbéklyózni, a hit olyan, mint a lézer, áthatol mindenen. Az ebben való meggyőződésünket a híveink is erősítették. A tiszta, polgári demokrácia elvei szerint, az élni és élni hagy­ni nyíltságával és tisztességével. Csupán esély- egyenlőséget kérünk, és majd azzal gazdálkodni fogunk.- Egy papnak, egy katolikus lelkipásztornak mi­lyen szerep vállalására van módja és indíttatása a helyi közéletben?- Nekünk első a hivatásunk osztatlan és töretlen szolgálata. Az elkötelezett, pártszinekben való politi­zálás nem szerencsés, mert megoszthatja a hívein­ket. Persze lehetnek kivételes történelmi helyzetek, amikor az aktív és direkt kiálás az egyedüli megol­dás. Ilyen Tőkés László példája is.- Az új pártok tájékoztatóin ön szinte kivétel nélkül részt vett, és ott meglepő tájékozottságot árult el. Az ember néha nem tudta, hogy ki is készül profi politi­kai életre.- Igen, ott voltam ezeken az összejöveteleken, de megmaradva az érdeklődés és tájékozódás szintjén. Tudnom kell, hogy mi történik körülöttem, a híveim­mel, hogy őket és létüket milyen hatások érik, helyes válaszokat csak így várhatnak tőlem. Az aktív politi­zálás tehát számunkra nem járható út, inkább a csendes diplomácia eszközeivel kívánunk élni.- Talán nem tapintatlan a kérdésem: a katolikus pap nőtlenségi létét, mint magánember, mint férfi, miként éli meg?- Igen - mosolyog erről magunk között is sok szó esik, de csak a kívülállóknak tűnik ez igazán neuralgikus pontnak. Valójában nekünk ez termé­szetes, mert akit katolikus pappá szentelnek, annak tudnia kell, hogy mire vállalkozik, hogy mivel jár a szolgálata. Lelkészi szolgálatunk legfontosabb felté­telei: a hithez valóhűség, az engedelmességi foga­dalom és a nőtlenségi fogadalom. Nos, amire a kérdés vonatkozik, egyik vezérelve papi létünknek, mivel a család szent köteléke megosztaná energián­kat - elsősorban a szellemi energiára gondolok - ez a kisebbítettségi állapot pedig a hivatásgyakorlás rovására menne. Vagyis, semmilyen hátrányt nem szenvedünk a nőtlenség gyakorlatával, inkább az el­lenkezője igaz.- A katolikus egyház nem túl szigorú, nem diktató­rikus ebben a kérdésben? Mintha az idő már régen meghaladta volna ezt a kitételt. Az emberi- és egyé­niségszabadság korlátozásaként is felfogható a pa­pi nőtlenséghez való konok ragaszkodás. Mi erről a véleménye?- Ami nem az enyém, arról nem is kell lemonda­nom. A tízparancsolat alapjaiban rendezi ezt, így az­tán minden világos és egyértelmű. A többi pedig em­beri tisztesség és önfegyelem dolga.- A hívek és a közvélemény miként ítéli meg a lel­készt, ha vétkezik? . - A kapzsiság és a gőgösség a legnagyobb bű­nök, amit a hívek a legkevésbé tolerálnak, teszem hozzá, teljes joggal. Harmadikként pedig igen jelen­tős erkölcsi vétségnek veszik, ha „szégyent hozunk rájuk”. Ez lehet botrányokozás, lerészegedés, mun­kában való mulasztás, hanyagság vagy pedig gya­nús kapcsolat, éppen, amiről most beszélünk.- Az emberek, a közvélemény gyakran megkérdő­jelezi a nőtlenségi fogadalom betarthatóságát, ezzel élcelődnek, ironizálnak. , ­- Valóban így van, de elsősorban személyünk hitelessége oszlathatja el a kételyt, a homályt, az esetleges pletykát, illetve az a biztosíték rá, hogy hi­telünket kétségbe se vonják. Mert ugye, Teréz anya Nobel-dijra jelölésekor senkinek se jutott eszébe, hogy életútját, elkötelezettségét vitassa.- Mi a véleménye a Tövismadarak tv-filmről?- Örülök annak, hogy az egyház most már sokol­dalúbban, vagyis reálisabban megjelenhet a tömeg­kommunikációban, művészi alkotásokban. Ilyen filmek voltak a Legyetek jók, ha tudtok és talán rész­ben a Tövismadarak is. Azért részben, mert az utób­binál írói túlzást, műhibát érzek, hisz az eset nem ál­talánosítható, inkább eseti, lelki dilemmát láthattunk. Természetesen, egy házasélet gondjait látva, ismer­ve segíthetünk, de nem úgy, hogy „helyettesítjük” az érdemtelenné vált férjet. Az a katolikus pap, akinek ez harc önmagával, és egymaga képtelen túl­jutni rajta, módja van „kilépni a körből”, de ez egy hosszú és szigorú procedúra. A házasodó papok már nem hirdethetnek igét, kivétel a görögkatolikusoknál, akik felszentelésük előtt megnősülhetnek. A nőtlenségi fogadalomról tehát az a véleményem, hogy a kívülállók túldimen­zionálják, akik benne élnek, akikre vonatkozik, azok természetesnek tartják, még akkor is, ha kissé szigorú. De a szigorúság az önfegyelem édestestvé­re. A hithű szolgálat nem tűr lazaságot, inkább meggyőződést és egészséges „megszállottságot" feltételez.- Sok a vita manapság a hitoktatásról.- Ismerem a liberálisok, elsősorban az SZDSZ véleményét. Meg kellene már jegyezni, vagyis el kel­lene végre már hinni, hogy az egyház nem tör semmiféle egyeduralomra, kizárólagosságra. Úgy érzem, hogy ebben a kérdésben az SZDSZ fanto­mokkal riogat, azzal viaskodik. Csupán fakultatív alapon kívánunk bekerülni a tanmenetbe, ez elemi létünk egyik feltétele. Elfogadott és megbecsült tanítók akarunk mi is lenni. A szülő joga, hogy eldöntse gyermeke hitok­tatását, mely se előjog, se pedig bélyeg ne lehessen. Itt is esélyegyenlőséget szeretnénk, vagyis ne a hetedik, nyolcadik órákban „kifacsartan” kapjuk meg a gyerekeket, mert ez már komolytalanná teheti az egészet.- Végül: tulajdon, önkormányzat. Mi erről a véle­ménye?- Nos, ezekről mint magánember szólhatok. Kelle­iV nek a gyökeres változások! Ismerős a közös lóról szóló mondás. Tulajdonra igenis szükség van. Ennek a totális elvetése irreális, kommunista vágy­álom. Az emberek érezzék, hogy végre több mun­kával előbbre juthatnak. Ne a hatalmi és hangulati eszközök döntsenek, ne a pozíció, az összefonódá­sok, hanem a józan ész szava. Földkérdés? ... A járadékosok országa lettünk. Aki közösben kíván dolgozni, az érezhesse az ön­kéntes szövetkezés biztonságát, még akkor is, ha nincs tulajdonban. A vezető pedig mindenki által el­fogadott szaktekintély legyen, mert a kolhoz mintájú tsz-ek hatalmi mechanizmusa nyirbálja az emberek hitét, a jövőjükbe vetett reményét. Tehát körültekin­téssel és szakértelemmel, enélkül csöbörből-vödör- be eshetünk. Önkormányzatok? ... Végre igazi közösségekre, helyi önigazgatásra lenne szükség, amit az emberek a sajátjuknak éreznek. Vidéken még az elmúlt időszak haszonélvezői maradtak posztokon, ezeknek az erőknek a túlsúlya a kettős hatalom tartóssága miatt veszélyes. Én ezt a tényt a javulást joggal remélő politikai közérzet je­lentős akadályának tartom. Mert hitetlenség és bizalmatlanság van az emberekben, hogy valóban megváltozhat az életük, hogy sorsuk jobb irányba mehet. Ez talán érthető is, mint amikor a biciklit nem hajtjuk, de még egy darabig tovább gurul. A népnek ki kell kerülni az apátiából, akár egyéni kompromisszumok által is. Fenn és lenn is tanulni kell a demokráciát. Tudnunk kell okosan, értőn tü­relmetlennek lenni, ami azt jelenti, hogy ne ke­ressünk mindenáron bűnbakot és céltáblát vélt vagy jogos sérelmeink orvoslására. Az nagyon félrevinné a dolgainkat, talán még jobban, mint Romániában. Önmagunk és a világ előtt veszítenénk el hitelün­ket. Türelmetlenségünk feloldását hittel, bizalom­mal és szorgalmas munkával tudom csak elképzelni, persze az utóbbiból eddig sem volt igazán hiány.- Miben látja tehát jobbuló jövőnk zálogát?- Csak ismételni tudom az előbbit. Hittel, bizalom­mal és értelmes, szorgalmas munkával élni, akkor előbb-utóbb mindenkinek jobb lesz.- Ezzel, azt hiszem, egyetérthetünk az út bárme­lyik oldalán. Köszönöm a beszélgetést. TÖRICHT JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom