Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-16 / 87. szám

1990. július 16. NÉPÚJSÁG 3 Német nemzetiségi tábor Gyönkőn Munkában a vagyon- ellenőrző bizottság A mostanában sokat emlegetett kettős hatalom, és az ebből fakadó bizonytalan­ság szülte a vagyonellenőrzö bizottságok felállítását A hatalomváltás megtörtént az ország vezetésében, de változatlan felállásban dolgozik a tanácsi apparátus, valamint a gazdálkodószervek. És ezek­kel szemben a társadalom és az új hata­lom bizalmatlan. A megszülető önkormányzatok va­gyonalapjainak megőrzése, a vagyonát- mentések megakadályozása a társada­lom érdeke. Az ingatlanforgalom teljes moratóriuma a befejezett hatalomváltá­sig azonban ellentétes ezzel az érdekkel. Az ingatlanforgalom leállítása ugyanis megbénítaná az oly áhított privatizációt. Ebből a helyzetből igyekezett kivezető utat találni a parlament, amikor a me­gyékben és a fővárosban felállította a va- gyonellenőrző bizottságokat A testüle­tek hatásköre az 1990. évi XXXVII., a XXXVIII. és a XU. számú törvényekben meghatározott ügyletekre terjed ki. A bi­zottságok a hozzájuk meghatározott mó­don benyújtott, már megkötött ügyleteket bírálják el. A Tolna megyei vagyonellenőrzö bi­zottság, amelynek dr. Farkas László, a megyei tanács vb-titkára hivatalból veze­tője, megtartotta alakuló ülését. A bizott­ság hat tagja, valamint a meghívott pártok képviselői előtt ismertette az eddig benyújtott ügyeket. A testületek felőli tájékozatlanságot mutatja, hogy az eddig beérkező harminc ügyletből csak három felel meg az alaki követelményeknek. Három egyáltalán nem tartozik a bi­zottság hatáskörébe, huszonnégy ügy­letet pedig hiányos adatokkal nyújtot­ták be. Három értékelhető ingatlanátruházás­ról hozott határozatot a vagyonellenőrzö bizottság. Két esetben az elidegenítés­hez nem járult hozzá a földingatlan rend­kívül alacsony ára miatt. A testület egyet­len ingatlancseréhez járult hozzá. A vagyonellenőrzö bizottság ezt köve­tően rendszeresen hétfőn 15 órakor tart­ja üléseit. móval összetörték, adtak hozzá egy to­jást és jól összekeverték. Ebből a masz- szából kanálnyit tenyérre szedtek, meg­nyomkodták, forró zsírban ropogósra sütötték és paradicsomszósszal vagy befőttel, esetleg savanyúsággal tálalták - hallhattuk a „Gestorute Knál” receptjét gyönki módra. Amri néni szerint ennél jobb étel nem is igen volt, hacsak a „zsidó-batyu" nem, ami hasonló a barátfüléhez, csak a tész­tát zsírban, hagymával pirított krumplival töltötték meg és úgy főzték ki. Ha jönnek az unokái, ma is mindig ezt készít nekik először, mert ezt kérik. *- Három éve, amikor az első tábort megrendeztük, még az volt a célunk, hogy kapcsolatot teremtsünk a német nyelvű országokkal -, mondja Reimer Eckhard a tábor vezetője. Akkor még elég nehéz volt egy asztalhoz leültetni az NSZK-ból érkezett vendégeket és az NDK-sokat. Ma egész más a helyzet, így a jelenlegi tábor célja is más. Nemcsak a nylevgyakorlás a cél, hanem az is, hogy a nem németországból érkezett, de német nemzetiségű emberekben erősítsük a nemzeti tudatot. Közhelynek hangzik, de végre el kellene felejteni a határokat Szeretnénk vendégeinkkel megismertet­ni az itteni szokásokat, a helyi nemzetisé­gi kultúrát, olyan személyes kapcsolato­kat kialakítani, amelyeket a jövőben egyenként is tovább tudnak ápolni. Ez utóbbira azért van szükség, mert jövőre az anyagi források apadása miatt nem biztos, hogy sikerül megrendezniük a tábort F. KOVÁTS ÉVA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Petra, az olasz csoport egyetlen lány résztvevője A réteskészítés fortélyait a gyönki nemzetiségi klub tagjai ismertetik A francia csoportot Guillot Marie - Ge- neviere és Nioré Franciose pedagógu­sok vezetik. A két hölgy, akárcsak a cso­port többi tagja, Párizsból érkezett és először járnak hazánkban. A németet nem anyanyelvként beszélik, iskolában sajátították el, most a tábor lakói között ez jelenti az összekötőkapcsot, e nyelven keresztül ismerik meg Magyarországot.- Ismeretlen volt az önök országa élőt- y Készül a kuglóf tünk, nem volt előzetes elképzelésünk semmiről. Kellemes meglepetésként ért az itteniek vendégszeretete, nyitottsága. Reimer úr nagyszerűen szervezte meg ezt a tábort, módunk nyílt családokkal találkozni, betekintést nyerni az életükbe. A fiatalok megismerhették egymást, őszinte barátságok kötődnek - mondja Franciose, miközben félszemmel a rétes­készítés menetét lesi, mert mint mondja, Auszt­riában már látott almás rétest elkészíteni, de ká­posztást még soha. * Az Olaszország északi részéből, Tirolból érke­zett fiúknak legjobban a bábolnai állami gazda­ságban tett kirándulás tetszett, ahol a vállalko- zóbbak lovagolhattak is. A tizenöttől huszonkét éves korú csoport olasz állampolgárságú, német nemzetiségű fiatalokból áll, vezetőjüket is -, szőke hajával, kék szemével inkább nézné németnek, mintsem .olasznak az em­ber.- Reimer úr vette fel klubunkkal a kapcsolatot, a gyönki gim­nazisták már jártak nálunk -, magyaráz­za el Norbert Leimgruber -, akinek az ál­tala vezetett csoport többi tagjához hasonlóan az anyanyelve német -, ho­gyan is kerültek ide, a gyönki táborba. Amúgy ő is először jár Ausztriától kele­tebbre.- Egész más a vidék errefelé, mint ná­lunk - mondja - tetszenek az egybefüg­gő, hatalmas szántóföldek. Jó az is, hogy itt a tábor szervezezésénél segítenek a helybeli családok, meg a német nemzeti­ségi klub tagjai. A tiroliaknak nyelvi nehézségeik nin­csenek, jól beszélik a németet, mindenki­vel megértik egymást. Jövünk majd turis­taként is, hogy jobban körülnézhessünk -, mondják. * A réteskészitésnek nemcsak a vendé­gek örülnek, hanem úgy tűnik a bemuta­tót tartó német nemzetiségi klub tagjai is. Reidl Ádámné, Amri néni nyújtja a tésztát, miközben egyfolytában magyaráz. A vendégeknek németül, nekünk ma­gyarul.- Nem csináltak régen annyi húst, mint most, inkább tésztákat főztek. A kockára vágott krumplit megfőzték sós vízben, mi­kor megpuhult, megszórták liszttel, úgy is főzték még egy kicsit, aztán krupmlinyo­Fiúk kötényben, hajuk helyre kis pántttal leszorítva, kezük könyökig tésztás, ki ré­test segít nyújtani, ki kuglófot dagaszt. Gyönkőn, a 33. nemzetiségi ifjúsági tá­borban teljes az emancipáció, míg a fiúk segédkeznek a helybéli német klub idő­sebb hölgy tagjainak az ebéd elkészítésé­ben, a lányok addig járják a falut, néprajzi anyagot gyűjtenek. Német nyelvet tanuló, illetve német nemzetiségű fiatalok töltenek 9 napot a Tolnai Lajos Gimnázium német ifjúsági klub vezetőjének, Reimer Eckhardnak a meghívására Gyönkőn. A programok so­rán a 15 francia, 50 olasz, 5 német vendég 39 magyar, illetve német nemzeti­ségű fiatallal tölti együtt napjait, ismerke­dik hazánk tájaival, szokásaival, népvise­letével. Rétes, kuglóf és barátság Kenyértörésre kerül sor? Egy mázsa búza nyeresége=2,5 kiló kenyér Ha megérett a búza, hát le kell aratni - nincs értelme tüntetni, ki­vonulni, mert mint már bebizonyo­sodott, ezzel nem sok mindent lehet elérni - mondják a termelő- szövetkezetekben, s hozzáteszik: az viszont már kérdés, hogy meny­nyit adnak el a termésből, s hogy mennyit vetnek idén ősszel. Merthogy hiába kérik az üze­mek: áremelés nincs. Pedig mint megtudtuk: egy mázsa búza átla­gos előállítási költsége ötszáz fo­rint, az átlag átvételi ár pedig 550 forint. Tehát 2,5 azaz két és fél kiló kenyeret lehet venni a kenyérga­bona nyereségén. Ez az összeg egyszerűen nevetséges. Éppen ezért az üzemek ha nincsenek túl­ságosan rászorulva a pénzre rak­tározzák a búzát, remélve, hogy talán-talán csak történik valami a búzaárral. Mert mint számolják ér­demesebb a búzatermesztésbe fektetett pénzt bankba tenni, hisz a kamatokkal jobban járnak, mintha Vetnének és aratnának. A Tolna Megyei Agrárkamara jú­lius első napjaiban levelet juttatott el dr. Orbán Ferenchez, az Agrár­kamara főtitkárához, amelyben kértek, hogy juttassák el levelüket a Földművelésügyi Miniszté­riumba. A levélben megfogalmazták, hogy: „a kormány sürgősen tegye nyilvánossá a Magyar Agrárkama­ra számára, hogy mi indokolja az étkezési búza állami hatósági ár­kategóriába sorolását. A jelenleg betakarítás alatt álló étkezési búza felvásárlási ára egyezzen meg a vi­lágpiacon elérhető árral; A követ­kező időszakra vonatkozóan legyen szabadáras a minőségi ét­kezési búza is, a termelési költége- ket fedező állami védőár kialakí­tásával.” Mint azt Szentes Nándortól, a Tolna Megyei Agrárkamara elnö­kétől megtudtuk: a levélre válasz eddig nem érkezett. Pedig az ara­tás már javában tart...- dvm ­16 keréken a Kárpátjával (1.) Szekszárdtól - Eszéken át - Vosinba Rakodás Vosinban - egy nap alatt A rakodás (VI. 25.) A fuvareszköz, melyen alkalmilag be­tömhettem hazánk alighanem legöregebb árukísérőjének szerepét, egy Rába 833 Turbo mintájú kamion volt. Vezetője, te­hát parancsnokom, Domsa István, faddi születésű, dunaszentgyörgyi lakos. Aki­ről később kiderült, hogy nemcsak pom­pás szakember, hanem minden iránt érdeklődő, víg kedélyű, jó társalgó és Pe- tőfi-imádó. Még egy, csupán kerékpár­vezetésre képes műszaki analfabétából is ki tudott csiholni némi, bár minimális, technikai segitőkészséget. Minden hosszabb út nélkülözhetetlen kelléke az útiterv. Ilyenben kerek két hó­napig nem volt hiány. Ugyanis a Kárpátia eredetileg Székesfehérvárról vagy Nyí­regyházáról akart a Baltikumon keresz­tül, Leningrad érintésével, messze Helsinki fölé küldeni egy szállítmányt. A tényleges útvonalról ezekből a folytatá­sokból majd tudomást szerez az Olvasó. Rövidebb volt, mint elképzeltük, de fá­rasztóbb, mint sejtettük. A baltikumi vi­szonyokról, az elszakadási szándékról és a lebeszélő-represszió legkülönbö­zőbb változatairól idehaza sokat hallot­tunk és keveset tudtunk. Ez jelentette az út fő vonzóerejét, meg az, hogy a SZU művelt nyugatának legkulturáltabb köz­társaságaiban nem lőttek. Karabahba, Kirgíziába vagy Örményországba e so­rok írója még nagy összegű rubel napidí­jért, páncélozott helikopterrel se ment volna el... Ide se egykönnyen sikerült, amiről egy alkalommal már irtunk la­punkban. A határok úgynevezett spiri- tualizálódása, eszmeivé válása, mifelénk egyelőre még politikai álom és gyakorlati maszlag. Hol az útvonalengedély hiány­zott, hol az üzemanyag-ellátás vált bi­zonytalanná, hol az biztossá, hogy egyál­talán be se engednek bennünket a Balti­kumba. Újságírót pedig különösen nem. így igazán nem látszott szükségesnek a többnyelvű újságíró-igazolvány lobog- tatása. Erre nem is került sor. Végre érkezett egy szállítási megbízatás az Eszék melletti Vosinból a Helsinki feletti Nummelába. Eszék esetében a „melletti”-t a megbízók képzelték, mintegy 12 kilomé­ter távot jósolva. A valóságban Vosin és az ottani GAJ Faipari Vállalat 102 kilométerre van Eszéktől, ami még kamionnal se cse­kély különbség. A táj egyébként nagyon szép. A részben kisparcellás földek pompásan műveltek, a szinte egymásba érő kis falvak városiasak. Főleg pedig tiszták, így arra a sajnálatos megállapításra jutottunk, hogy a „balkáni állapotokat”, legalábbis errefelé, a jugo­szláv határtól északra kell keresni... A munkatempó jobban közelit a miénk ez. Csodálatos, keskenyen kanyargó hegyi utat leküzdve háromnegyed 10-kor érkez­tünk egy völgybeli, komoly méretű, eléggé elegáns üzemhez. Egész délelőtt gyönyör­ködhettünk a tájban, mert a rakodás csak háromnegyed 1-kor kezdődött és 17 óra­kor ért véget A nyelvi nehézségek miatt csak fokozatosan sikerült megértetni ve­lünk, hogy a saját főnökük által is csapat­modorban „kupi-brigádnak” becézett ra­kodómunkás-együttes, balszerencsénkre épp aznap kapott fizetést így hosszú táp­lálkozási szünetet tartott, ebéd után rövid ideig dolgozott, majd végleg eltűnt Három­negyed 4-kor végül a művezető és egy Du­sán keresztnevű rokonszenves óriás pat­tant az emelőplatós targoncákra és ötne­gyed óra alatt befejezte a rakodást Fa bútorlapokat (!) vittünk a fában dús­káló finn testvéreknek. Pontosan 16,3 tonnát Írta és fényképezte: ORDAS IVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom