Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)
1990-06-30 / 74. szám
1990. június 30. TOLNATÁJ - 7 Ötágú síp Magyar vers Szlovákiában 1948 decemberében jelent meg a háború utáni első magyar nyelvű újság - az Új Szó - Szlovákiában, s az újságban 1949. szeptember 4-én lát napvilágot az első vers Dénes György tollából. A szétzilált és megalázott magyar kisebbség négy év után először a líra műnemében talál magára, s ettől kezdve egymás után jelennek meg versek a szaporodó magyar lapokban. 1949 márciusában megalakul a Csemadok, az irodalom olvasói bázisának jelentős szervezője, s ennek lapjai, a Fáklya, majd jogutódként a Hét - egészen az Irodalmi Szemle* (1958) megindulásáig - az Írók fontos fórumaivá lettek. A háborúó utáni első költőnemzedék két antológiát jegyzett. Az Új hajtások (1953) és a Három fiatal költő (1954) a nemzetiségi líra kezdetleges állapotát idézik. Fábry Zoltán két kritikájában is foglalkozik a pályakezdő fiatalokkal, figyelmeztetve őket a megszakadt kontinuitásra, átfogó esztétikai mércét állítva eléjük. Dénes György mellett az ötvenes évek líráját Bábi Tibor, Gály Olga, Török Elemér, Ozsvald Árpád és Csontos Vilmos jegyzi, s a két antológia mellett kilenc önálló verseskönyv lát napvilágot. A forma és a személyiség, a romantikus költőszerep előretörésére figyelhetünk a második nemzedék legjobbjainál, akiket a Turczel Lajos szerkesztette fiatal szlovákiai magyar költők (1958) című antológia mutat be. E generáció (a Nyolcak) három kiemelkedő alkotója Tőzsér Árpád, Cselényi László és Zs. Nagy Lajos. Az induló Tőzsér a József Attilával és lly- lyés Gyulával fémjelzett vershagyományból indul ki, később versei világát az önelemzés irányába tágítva alakít ki egy sajátos és eívontabb kölffci beszédet. Cselényi is a népi iskolával indít, a világgal való szembenézés költői programjával; A hatvanas évek közepén figyelme a külvilág felé fordul, a társadalmi átalakulások teremtette emberi válsághelyzetek érdeklik, lírájában a szubjektumnak egyre kevesebb szerepe lesz. Nominális stílusa, szövegei, töredékei a konstruktivizmussal rokoníthatók. Zs. Nagy Lajos a romantikus alapérzést a groteszk és az ironikus irányába tágította, de alapjaiban megmaradt a hagyományos látásmódon belül. A második nemzedékhez később csatlakozott Gál Sándor és Tóth Elemér. Ami Gál Sándort nemzedéktársai fölé emeli, az a nemzetiségi lét versbefogása, s hogy ezt a „köznapiság” szintjén tudja elmondani. A közösség mindig ott lelhető verseinek mélyén, lírájában ott munkál a küzdelem az intenzívebb és teljesebb életért, a történelem rejtélyeinek feloldásáért. 1970-ben újabb nemzedék jelentkezik, őket az Egyszemű éjszaka antológia mutatja be. A nemzedék nem egységes; ami összekovácsolja tagjait, az a tagadás. Elutasítják az örökséget, úgy látják, nem alkalmas a valóság kifejezésére. Nem meglepő ez, föllépésük a neoavant- gárd virágzására esik. Keszeli Ferenc, Tóth László, Mikola Anikó, Varga Imre, Kulcsár Ferenc nevét kell e költőnemzedékből említeni. Közülük Tóth László, aki illúziótlanul nézett szembe a világgal, lebontva azt elemeire, a nyolcvanas évek közepén áttelepült Magyarországra. A nemzedék legjelentősebbjének Varga Imrét véljük, aki komplex költői kifejezés- módra törekszik: A nyolcvanas évek elején ő is áttelepült, s Magyarországon kiadott könyvében kísérletet tesz az elvesztett történelem tudati, képzeleti rekonstruálására. Két nemzedék is egymásra torlódik a nyolcvanas években. 1980-ban Megközelítés címén lát napvilágot egy antológia, Tóth László és Kulcsár Ferenc szerkesztésében. E könyv költőinek világa oldottabb, lágyabb a korábbi generációénál. A személytelen felé haladnak, verseikben feloldódik, arcát veszti és tárgyiasul a költő. Barak László neve a legismertebb ezen alkotók közül, de Kövesdi Károly, Bettes István, Karsay Katalin neve sem cseng ismeretlenül a szlovákiai magyar lírára figyelők körében. A nyolcvanas évek közepén új nemzedék, az „iródiások” nemzedéke jelentkezik. (A szó - Irodia - eredeti jelentése a fiatal, kezdő irogatók negyedévenkénti érsekújvári találkozóját jelöli 1983-tól.) „Az Iródia kihívás az alkotásra és az együttgondolkodásra” - fogalmaz a program az Iródia Füzet második számában. 1986-ban a Főnix Füzetekben jelent meg közös antológiájuk Próbaút címmel, s ez az a sorozat, amely a pályakezdő szlovákiai magyar írástudókat útnak indítja a nyolcvanas években. A Próbaút 11 szerzőt mutat be, közülük nyolcán verssel lépnek a nyilvánosság elé. Az antológia szükségszerűen eklektikus, mégis látszik, hogy a legtehetségesebb alkotók líráját ironikus látásmód jellemzi; s hogy a modern stílusirányzatok csupán színezik az alkotásokat. Közülük Farnbauer Gábor, Juhász Ft. József és Hizsnyai Zoltán első kötetét is közreadta már, s úgy tűnik, a közös indulás után szétválnak a költői utak. Míg Juhász a modern szabadvers mesterein iskolázott, s versei sajátos, hazai ízeket alig hordoznak, addig Hizsnyai első kötete a kapcsolódási pontokat keresi, versei átélt alkotások. Ez azért is emelendő ki, mert a szlovákiai magyarság líráján alig- alig érződik a hely szelleme. így alkotói, a tágabb közösségre számítva, éppen az egyetlen lehetségest vesztik el. Hizsnyai mellett Krausz Tivadar antológiabéli versei fogtak meg; tehetségét mi sem jellemzi jobban, hogy néhány sorral képes olt- hatatlan szomjúságot kelteni bennünk. Szardínia című verse korosztályélményt is kifejez: „ha időben felnyitottad volna / tetten érted volna benne a tengert / ahogy tajtékzik / és amilyen végtelen / most már dobd el / az ilyesmit veszélyes magadnál tartani / még megölhet a vágy”. BÖRÖNDI LAJOS Az örökifjú Patkós Irma Rezzenetlen arccal, egyenes derékkal ült a fényben. Két keze egymáson, az ölében pihent. így várta, míg egy szék sem reccsen, míg az utolsó suttogás is elül. Tekintetével a közönségét kereste, majd ajka kinyílt, és varázslatos hangján mesélni kezdett. Eltűnt a parányi színpad, s egyetlen helyről, az arcáról sugárzott a fény. Messze kerültünk időben és térben, míg hallgattuk a madárlátta kenyér történetét, s aztán versek következtek: József Attila, Gyóni Géza költeményei... Irma néni nem szavalt, előadott. A legtisztább magyar nyelven jelenítette meg a sokszívű, sokértelmű gondolatot. Kilencvenévesen, egy személyben is teljes élményű színházat teremt, ahogy tette hosszú évtizedekig. Legendás szépségét kozmetikumok nélkül is megőrizte, arca most is ragyog, szeme fényt sugárzón csillogó- . I Cegléden él egy aprócska házban, most már testvérek nélkül, egyedül. Cegléden, szülővárosában, 1900 óta. Az országos színészegyesület iskoláját elvégezve kapott diplomát. Első ízben a Vígszínházban lépett fel. Majd játszott Békéscsabán, Pécsett, s a leghosszabb ideig Szegeden. Primadonna volt. Énekelt operát és operettet. Ö volt Médi (Schubert- Berté: Három a kislány), Suzuki (Puccini: A Pillangókisasszony), Sol- vejg (Ibsen: Peer Gynt), de a Lili bárónő is (Huszka), s a hercegnő Fe- dóra (Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő). Patkós Irma szaval 1945 után a Fővárosi Operett, a Néphadsereg és a Madách Színház tagja. Itt játszott a legendás Nóra- előadásban visszavonulásáig. A fiatalabb korosztály filmszerepeiből ismeri. Ő volt a Sárika, drágám (Sándor Pál filmjében, 1970- ben). De láthattuk a Gyermekbetegségekben (1965), az Ünnepnapokban (1967), a Végre hétfő és a Hangyaboly (1971), A legszebb férfikor, az Újvidék (1972) című filmekben is. Gyakran tűnik fel alakja tévéfilmekben. Legutóbb Odze György: A nagypapa ajándéka című írásából készült tévéfilmben szerepelt. Mint mondja, már fárasztja az autóút, különösen akkor, ha többször kell megtenni a fordulót. Ritkán vállal fellépéseket. De ha felvevőgép elé áll - akármilyen kis időre is -, ha dobogóra lép, hogy verseket mondjon, sugárzó körülötte a fény. Törékeny termetével, hófehér hajával nagyasz- szonya mesterségének. Tiszta, érthető magyar beszédével, eszközte- lenül, játékával, sokoldalú jellemformáló képességével életet, fényt és színt varázsol. A Nóra-beli Rank doktor szavaival: Köszönjük Irma néni a tüzet. Még sokáig vigyázza, még sokáig legyen velünk. JÓZSA ÁGNES Tárlat Pakson Czyránszky Mária és ifj. Koffán Károly alkotásai A szépség hírnökei Pakson a Munkásművelődési Központban július 11-ig tekinthető meg a Dunaföldváron élő művész házaspár: Czyránszky Mária és ifj. Koffán Károly alkotásaiból rendezett kiállítás. Tűzzománcok, textilek, grafikák, festmények, kisplasztikák sora jelzi munkálkodásuk útját. Az iménti fölsorolás sokoldalúságuk, felkészültségük bizonyítéka. Közös gondolkodásukban a szépség, az emberi test idealizált esztétikumának ábrázolása, megjelenítése. Ezt mindig valami mögöttes tartalom is kíséri, ami nem más, mint: a féltés. Rémület, a szépség, tisztaság elvesztése, lerombolása, elpusztítása miatt. Mind a ketten egyformán vállalják az emberi test egészséget, gyönyörűséget hordozó valójának ruhátlan, kendőzetlen tükrözését. Czyránszky Mária esetében fölerősödik mindez azzal az érzéssel, amit egy nő - szobrászként is - az anyaszerepben megélhet. Ifj. Koffán Károly örökölt tehetségét jól kamatoztatja, hű maradt az édesapja által megjelölt, •járt úthoz. Igazolja a paksi bemutatkozás is.- dkj Asszonyok I—II—III. - Czyránszky Mária tűzzománcai Tanulmány - ifj. Kottán Károly rajza
