Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-26 / 70. szám

1990. június 26. Képújság 5 Ausztriai mozaik Jellegzetes osztrák ház, melyben az év minden szakában 5-6 szoba kiadó Micsoda változások: egy éve még szi­gorú ellenőrzések voltak a határ magyar oldalán, még a kocsiból is kiparancsol­ták az utasokat. Most szinte rájuk se néz­nek. A vámos Rábafüzesen lebélyegezte a valutakiviteli engedélyt és intett: mehe­tünk. És az útlevelet nem bélyegzik? - kérdeztem. Jó utat és mutatott a felnyitott sorompóra. Hogy mennyi időt töltöttünk a határon? Talán harminc másodpercet. * Engem nem lepett meg, hisz talán vagy huszadszor utaztam Ausztriába, vagy azon át az NSZK-ba, de útitársam, aki először járt „sógoréknál”, nem akart hin­ni a. szemének. Az utakon tisztaság, a parkolókban ragyog minden, asztalok, padok azoknak, akik éppen megpihen­ni vagy enni akarnak. Hamar megnyug­tattam: csak azóta van ez ismét így, amióta megszűnt a magyarok „inváziója”. * Az osztrák kereskedők biztosan visz- szasírják azokat a szép napokat, amikor hajnaltól késő estig sorban állás volt az üzletekben a hűtőládákért, a tévékért, vi­deókért és ki tudja még mi mindenért. Ma csend és nyugalom honol az üzletekben. Nemcsak az ország belső városaiban, hanem a határ mentén elterülő helyisé­gekben is. Pedig áru, kínálat és vele együtt reklám bőven van. Magyar rend­számú gépkocsit viszont alig-alig látni. Hiába, az 50 dollárral nem lehettél mesz- szire menni. * Még a tavasszal Budapesten, az Uta­zás '90 kiállításán az osztrák pavilonban kaptam egy négyoldalas magyar nyelvű Ízléses meghívót Feldbachba. Kerestem a térképen a négyezer lakosú kisvárost, és csak nagy nehezen találtam meg. Ezért túlzottnak találtam a kedves invitá­lás felsorolását, mely szerint a városnak kétszáz üzlete várja a magyar turistákat, vevőket. Kellemesen csalódtam. Textil­üzletek, szupermarketek, ékszerboltok, autószalonok, speciális elektroüzletek dugig tömve árukkal. A magyar nyelvű reklám tehát nem túlzott, a látottak alap­ján még szerénynek mondható. * Útitársam buzgón nézegetett minden kirakatot és talált egy fantasztikusan szép női szandált. Már azzal a gondolat­tal foglalkozott, hogy megveszi feleségé­nek, de amikor átszámolta, hogy mennyi is a 950 schilling magyar forintban, azon­nal elpárolgott vásárlási kedve. Aztán né­zegettük az árakat: a férfiöltönyök 3000, a férfiingek 4-500 schillingnél kezdőd­nek. Egy 6-8 éves fiúnak való tiroli nad­rág szövetből 500 schilling... * Graz közelében egy kisváros központ­jában egy reklámfeliratra figyeltem fel: egy kilogramm Tomato 8,50. Gyors fej­számolás: ez mindössze csak ötven fo­rint körül van. Aztán megnéztem a falá­dát, melyben ízlésesen kínálta magát a paradicsom. A felirat made in Holland. Ha már ott voltam, megnéztem, vajon mennyi a banán ára. Az első osztályú 133, a má­sodosztályú 10-11 schilling. Hát ez sem több mint hetven, illetve ötven forint. Más­nap hazafelé megnéztem Zalaegersze­gen az árakat. A paradicsom és banán egyaránt 100-110 forint volt. * Mariazell várakozáson felül adott szépséget, látnivalót. A közel ezer méter magasságban lévő 2500 lakosú kegy­hely központját a hatalmas háromtornyú dóm uralja. Körülötte luxusszállodák, éttermek, minden ami a kényelmet szolgálja. Mert Mariazell is a többi sok-sok osztrák vá­roshoz hasonlóan idegenforgalmi neve­zetesség, és ehhez megvan minden alapfeltétel. A magyarok különösen ked­velik a várost és a dómot, hisz ott helyez­ték el Mindszenty József bíboros földi maradványait. A kápolna és annak bejárata zsúfolás­ig tele piros-fehér-zöld szalaggal díszí­tett koszorúkkal. A kriptája felett fényké­pe, előtte mécses ég. ' Mivel a dómban magyarul is gyóntat­nak, sikerült beszélnem a páterrel, aki többek között elmondta: hétközben napi 100-150 magyar látogatója van a temp­lomnak és a kardinális hamvainak helyt adó kápolnának. Szombaton és vasárnap a magya­rok száma megugrik, ezer-ezerötszázan is leróják kegyeletüket. * Semmering közelében működik a he­gyilift. A magyar libegőhöz hasonlóan itt is nagyon szeretik a turisták, a kirán­dulók. Igaz, nem éppen a magyar pénz­tárcához mérték, szabták meg a díjsza­bást. Személyenként oda-vissza 65 schilling. Ez magyar pénzben megfelel kb. 360 forintnak. Az összeg sok, de a szépség, látványosság arányban áll ez­zel. 1532 méter magasságba viszi fel az utasokat a libegő, ahol csend, nyugalom, kellemes környezet, étel is ital is várja őket. Mielőtt bárki sajnálkozni kezdene az osztrákokon a már többször említett árak miatt, gyorsan hozzáteszem: különös­képpen nem kell sajnálni őket, a fize­tésük kb. négyszer annyi schillingben, mint a mienk forintban.- kas ­Zsebtolvajok alkonya? „Sejtelmem sincs, hová tettem a pénz­tárcámat” - a népszerű sláger bizony gyakran időszerűvé válik, mikor a gya­nútlan állampolgár fizetni akar. ilyenkor döbben rá, hogy a keresett tárgynak nyoma veszett, pontosabban csak gaz­dát cserélt. Kimegyünk a piacra és gyakran észre se vesszük, hogy hemzsegnek körülöt­tünk a zsebtolvajok. Akik nevükkel ellen­tétben elsősorban nem a zsebekre, ha­nem a táskákra utaznak, melyben a fi­gyelmetlen vásárló bukszája nem egy­szer ejti kísértésbe az alkalmi szarkát. És ekkor kezdetét veszi a jól ismert for­gatókönyv: az idős ember rendőrért kiált és a tolvajokat gyakran kézre is kerítik, de a pénzt már nem tudják visszaszolgál­tatni. Hiszen láncreakciószerűen műkö­dik a hálózat és a zsákmány a piaci for­gatagban a pillanat tört része alatt to­vábbvándorol biztos helyre. De ha a tolvajok jól meg tudják szer­vezni „munkájukat”, miért ne lennének rá képesek a bűnüldöző szervek? Az Or­szágos Rendőr-főkapitányság ebből a megfontolásból döntött úgy, hogy a váro­si rendőrkapitányságokon megelőzési csoportot kell szervezni. A változtatásra Szekszárdon is sor került, így létrehozták a megelőzési alosztályt.- Az alosztály hat főből áll, feladatunk, hogy szemmel tartsuk a megyeszékhely forgalmas részeit, ahol a legtöbb zsebtol­vaj „dolgozik” - hallottuk Szíjártó István rendőr századost, az alosztály vezetőjét.- Járőreink rendszeresen figyelik majd a piac, a vásárcsarnok környékét, nem egyszer hangosbeszélőn is figyelmeztet­jük a lakosságot a leselkedő veszélyre. , Tanácsokat adunk a gazdálkodó szerve­zeteknek is a vagyonvédelemre vonat­kozólag, hiszen a vállalkozóknál, szövet­kezeteknél ezen a téren igen nagy hiá­nyosságokat tapasztalunk.- km ­Környezetvédelem - svéd módra Amióta a Springer-lapok sorába tartozunk, elég bőven hozzájutunk korábban csak nehezen és drá­gán beszerezhető nyugati lapok­hoz, melyekben érdemes tallózni. Az alábbi összegezés Günter Graf- fenberger cikkének tömörítése, mely a Die Welt május 25-i számá­ban jelent meg. A környezetvédelem éllovasá­nak számító skandináv ország parlamentje rövidesen jelentős ösz- szegeket szavaz meg - szemétvá­logatásra. A korábbi papír, vagy műanyag zsákok, konténerek he­lyett minden lakóházat ellátnak olyan gyűjtő alkalmatosságokkal, melyek lehetővé teszik, hogy a szemetet már keletkezése helyén válogassák a későbbi felhaszná­lásnak megfelelően. A „későbbi felhasználás” nem téves kifejezés. Szakemberek kiszámították, hogy a 8 és fél millió svéd mindegyike évi 370 kiló szemetet, hulladékot „termel”. Ennek felét, ipari hulladék esetében 90 százalékát elégetik ugyan, de még így is évi 40 millió köbméter befogadóképességű szeméttelepekre lenne szükség. Ezekből a szeméthegyekből ve­szélyes anyagok szivárognak visz- sza a talajvízbe, vagy ugyanilyen gázok fejlődnek. Az eddigi tapasztalatok szerint egy hulladékgyűjtő zsák tartalmá­nak 35-40 százaléka papír, tizede plasztik, 25-35 százaléka kerti és konyhai hulladék, 3-4 százalék fém. A többi gumi, bőr, fa. Az üve­get már régóta külön gyűjtik - a magyarországi hasonló próbálko­zásokkal szemben, sikerrel. Svéd­országban évente 4 és félmillió tonna hulladék, továbbá fél millió tonna, speciális körülmények közt megsemmisítésre kerülő, veszé­lyes anyag képződik. A távfűtés már idáig is hulladékok elégetésé­ből nyeri energiája 15 százalé- kát(l), de ez az arány hozzáértők szerint a duplájára emelhető, ha a szemét és hulladék válogatása már a háztartásoknál elkezdődik. 1994-től minden háztartás három különböző gyűjtőzsákot kap: „El­égetendő”, „Komposztálható”, „Új­ra felhasználható” jelzéssel. Mindehhez hozzáteendő, hogy a svéd csomagolóipar már az idei nyáron megszünteti valamennyi környezetet károsító anyag fel- használását és műanyag flaskák helyett például visszatér a jó, öreg üveghez. A papírgyűjtés sikere minden elképzelést felülmúlt. Ma­napság három kiolvasott újság kö­zül kettőből ismét újságpapír, vagy toalettpapír lesz. Tavaly 20 ezer teherautó szállította rendeltetési helyére a 450 ezer tonna régi pa­pírt. Egyre több svéd irodában nem egy, hanem két szemétkosár található. Ezek egyike csak papír- gyűjtésre szolgál, amire a rajta ol­vasható felirat figyelmeztet: „Ment­sétek meg a svéd erdőt!” Mit szóljunk akkor mi, magya­rok...? (Ordas) A nagyokat visszatették, a kicsiket eldobták Márványcímer a házalapban Az ötvenes években a hőgyészi Apponyi-kastély külső és belső homlokfaláról eltűnt az Apponyiak családi címere. Kis idő múltán győ­zött a józan ész, és a leszedetők visz- szatetették őket a helyükre. Azóta is ott vannak, és a barokk stílusú kas­tély külsejének egyik fontos megha­tározói. zül előkerült egy levesestányér nagyságú címer. Az Apponyiak fehér márványból faragott családi címere. .Hol volt (voltak) annak idején a kastélyban? Nem tudjuk! Úgy, ahogy azt sem, hogy miért, mikor és hogyan került a régi ház udvarának a földjé­be. Kérdéseinkre valószínűleg nem lesz válasz. Némi eligazítást ad azon­ban egy letűnt korszellem. A háború után országszerte széthordták a kastélyok kincseit. Itt sem volt más­képpen. Szemtanútól hallottam, hogy annak idején például a kastély­beli könyvtár könyveinek egy része halomba dobva hevert a magtár mö­götti udvaron. Az idegennyelvű könyvekbe bele-belelapoztak a kí­váncsibbak. A veretes borítójúakból talán haza is vittek, de a könyvkupac hamuvá vált a tűzben. Szerencsére a kövek nem égnek! A belőlük faragott „idejétmúlt” tár­gyakat legfeljebb összetörik, esetleg egészben kidobják. Kár! Nem is any- nyira a tárgyakért. Velük együtt akkor kidobódott va­lami más is. Nemrégen Hőgyész központjában lebontottak egy régi házat, és a he­lyén az újnak ásták az alapját. A kila­pátolt cserép- és téglatörmelék kö­A kastély 65-ös út felöli oldalán levő nagy címerhez korona is tartozik. Itt a kürt más irányba mutat, mint a kicsin. A földből előkerült kis címer STEFÁN GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom