Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)
1990-06-26 / 70. szám
2 NÉPÚJSÁG 1990. június 26. Az Országgyűlés hétfői ülésnapja (Folytatás az 1. oldalról.) A napirend előtti felszólalók sorát Nagy Varga Dezső (FKgP) kezdte meg, aki 1950. június 23-ára emlékeztette képviselőtársait. Mint mondta: ezen a napon Soprontól Szegedig több ezer embert hurcolt el az ÁVO - Kádár János bel- ügyminisztersége alatt - azzal az indokkal, hogy jelenlétük lakóhelyükön közrendi és közbiztonsági szempontból nem kívánatos. Minden ingó és ingatlan vagyonuktól megfosztották őket, s 35-45 hónapot töltöttek kényszermunkatáborokban. A képviselő ügyükben - a Recski Szövetség országos küldöttgyűlésén résztvevők megbízásából is - jóvátételt sürgetett. Ezt követően rendkívüli ügyben kért szótTorgyán József (FKgP), s a tőle megszokott vehemenciával idézte fel a legutóbbi ülésnapon kirobbant „nyomógombos ügyet”. Utalt arra, hogy az ország kormányozhatóságát biztosító alaptörvény módosítását „súlyos provokáció” zavarta meg: az MSZP padsoraiból üres helyről adva le szavazatot. Annak a véleményének adott hangot, hogy az MSZP-nek saját erkölcsi mércéje szerint kellene állást foglalnia az ügyben, Flámori Csabának pedig magának kellene megítélnie, hogy ezek után lehetségesnek tartja-e képviselői mandátumának megtartását. Torgyán József felidézte Hámori Csabának egy korábbi, a kisgazdapárti képviselőre tett negatív megjegyzését is, amelyben parlamenten kívüli megnyilvánulása kapcsán ország- gyűlési reakciót kezdeményezett. „Az a képviselő, aki más vonatkozásában ilyen magas mércét állít, ítélje meg ennek megfelelően azt a helyzetet is, amibe ő maga került” - mondta. Páris András (SZDSZ) rövid felszólalásában a népszavazással összefüggő aláírások mielőbbi hitelesítését szorgalmazta annak édekében, hogy az Ország- gyűlés már a jövő heti ülésén foglalkozhasson az üggyel. Szólt arról, hogy minden demokratikus rendszer alapkérdése a hatalommegosztás stabil gyakorlatának kialakítása. Kijelentette: a kormányzatnak be kell bizonyítania, hogy eben a kérdésben nem azok mellett áll, akik a kialakult függő jogi helyzetet fenn kívánják tartani. Ezután éles, vádaskodásoktól sem mentes, heves vita alakult ki a képviselők között. Pozsgay Imre (MSZP) ismertette pártja népszavazással kapcsolatos álláspontját, amely szerint azt a helyhatósági választásokkal egy időben kellene megtartani. Reflektálva Torgyán József szavaira, visszautasította az MSZP elítélését az üres helyekről leadott szavazatok kapcsán, utalva arra, hogy más pártok is szavaztak hasonló módon az adott ügyben. Mint mondta: a Ház számára becsületbeli üggyé is vált a dolog, mert nem Hámori-ügyről, hanem a szocialista párti frakció megbélyegzéséről van szó. „Koncepciót látok ebben a kezdeményezésben” - jelentette ki Pozsgay Imre, majd kérte a plénumot: gondolja meg, hogy ezen akció nyomvonalán halad-e tovább. Hozzátette: a házszabálynak a szavazási és a távolléti ügyekben világos szabályokat alkotva kell segítenie a képviselők munkáját A karzat becsületét pedig állítsák helyre azok, akik ott vendégek, hogy ne titkosügynökök és megfigyelők szóljanak bele a Ház dolgainak intézésébe. Az Országgyűlés tekintélye szenved sérelmet, ha a képviselők tovább élezik a vitát a nyomógombos ügyben - vélekedett Kónya Imre (MDF). A népszavazás július 14-i kitűzését a pártfrakció nevében elutasította. Kifejtette: véleményük szerint eleve eredménytelen szavazásra lehet számítani, mert a nyár közepén az emberek nem mennek el szavazni. A helyhatósági választásokkal való összekapcsolását is elfogadhatatlannak tartotta, mert - mint mondta - az ország érdeke szempontjából összehasonlíthatatlan kérdésekről van szó - a helyhatósági választásokon az ország jövőjének sorsa dől el, s nem szabad elvonni a figyelmet más természetű dolgokkal. Hack Péter (SZDSZ) a július 14-ére tett javaslatot védelmébe véve kijelentette: a pártok és a nép érdeke, hogy minél előbb véget érjenek a választási kampányok. Az SZDSZ javaslata lehetővé teszi, hogy az önkormányzati választásokkal befejeződjön ez az időszak. A képviselő reagált Pozsgay Imre szavaira is utalva arra, hogy azokat vádolta, akik leleplezték a csalást. Megjegyezte: nem akarták a szocialista pártot megbélyegezni, de bebizonyosodott, hogy Hámori Csaba nem mondott igazat. A következő perceket az e témában kialakult Pozsgay-Torgyán szócsata jellemezte, majd Tölgyessy Péter kért szót, aki előbb vádaskodással illette a Hámori Csaba védelmére kelt Pozsgay Imrét, majd felolvasta azok névsorát, akiknek az ominózus szavazási procedúra közepette működött a gépe, ugyanakkor a néhány perccel későbbi létszámellenőrzésnél nem voltak jelen. Eszerint Bokros Lajos (MSZP), Demény Pál (MSZP), Der- dák Tibor (SZDSZ), Für Lajos (MDF), Hámori Csaba (MSZP), Huszár Tibor (MSZP), Jakab Róbertné (MSZP), Kósa Ferenc (MSZP), Medgyasszay László (MDF), Nagy István (MDF), Sipos Imre (FKgP), Szabó Lukács (MDF), Török Gábor (MDF) és Vincze Kálmán (FKgP) nem tartózkodott a teremben. A képviselő leszögezte, hogy a lista önmagában nem jelent semmit, nem bizonyítható, hogy helyettük más szavazott. Más a helyzet Hámori Csaba esetében, ahol tanúk bizonyították, hogy más helyett is megnyomta a gombot. Pozsgay Imre visszautasította Tölgyessy Péter példálózásait, megjegyezve, hogy vádaskodásait nemzedéki kérdésként tekinti. Még a napirend előtti vitában emelkedett szólásra Horváth Balázs belügyminiszter. Leszögezte: a Belügyminisztérium és a magyar közigazgatás képes £ megadott időpontban lebonyolítani a népszavazást. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a közigazgatásban dolgozókra ez óriási terheket ró. Ezt követően az elnöklő Szabad György véget vetett a napirend előtti vitának, s bejelentette, hogy a felmerülő kérdésekkel a Házbizottság foglalkozik. Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután a bírósági népi ülnökök megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat feletti vitával folytatta munkáját az Országgyűlés. Az Országgyűlés a beterjesztett törvényjavaslatot nagy többséggel - 242 igen szavazattal, 5 ellenvélemény és 14 tartózkodás mellett - elfogadta. Ezt követően a lakáscélú állami kölcsönök utáni adófizetésről szóló, tavaly hozott törvény hatályának rendezése került napirendre. Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár előterjesztésében alkotmányellenesnek minősítette a köznyelven kamatadónak nevezett fizetési kötelezettséget, s emiatt indokoltnak, tartotta, hogy e törvény megsemmisítésének hatálya visszamenőlegesen is érvényesüljön. Az Országgyűlés a módosító javaslat elfogadását követően ellenszavazat nélkül, 13 tartózkodás mellett, nagy többséggel elfogadta a beterjesztett törvényjavaslatot. Ezután került sor a földről szóló törvény módosítására. A földről szóló 1987. évi I. törvény májusi módosításának újabb kiegészítését Botos Katalin pénzügy-minisztériumi államtitkár előterjesztésében egyebek között azzal indokolta, hogy az akkori módosítás nem volt eléggé átgondolt. Szükség van ugyanis arra, hogy az elfogadott rendelkezések ne akadályozzák a lakóház építésére szolgáló telkeknek és az értékesítés céljára épített, építtetett és vásárolt ingatlanoknak a magánszemélyek részére történő elidegenítését, továbbá a bankhitel fedezetéül szolgáló in- gatlánok jelzáloggal való megterhelését. Az államtitkár hangsúlyozta: a korábban kialakult mechanizmusok szerint az OTP és más bankok, állami építőipari vállalatok értékesítésre lakásokat építenek, illetve építtetnek; ezek elkészültük után állami tulajdonba kerülnek, majd főleg tanácsi elosztással magánszemélyeknek adják át őket. Másrészt a tanácsok ingatlanközvetítő szervei lakásokat vásárolnak magánszemélyektől. Évente több mint 30 ezer lakás értékesítése történik ily módon, s a forgalmazást megnehezíti a májusi törvénymódosítás. Ugyancsak gondot jelent - mondta Botos Katalin -, hogy a módosított földtörvény az állami ingatlanok megterhelését a vagyonellen- őrző bizottságok engedélyezéséhez köti. Ez zavarokat jelent az állami vállalatok, s főként a mezőgazdasági üzemek pénzintézetekkel fennálló hitelezési kapcsolatában. A hatályos földtörvény ugyanis megnehezíti a magyar gazdálkodók 60-70 százalékának rövid lejáratú, valamint az összes cég középlejáratú hitelfelvételét, másrészt visszamenőleges hatállyal von el szerződésben rögzített zálogjogokat. Végül pedig általános jelleggel csökkenti a hitelek fedezeteként rendelkezésre álló vállalati vagyonok értékét. A törvénymódosítást az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága, az Alkotmány- ügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság, valamint az Önkormányzati, Közigazgatási, Belbiztonsági és Rendőrségi Bizottság egyaránt támogatta. Az általános és részletes vitában mindössze Szájer József (Fidesz) kért szót. A képviselő szerint a parlament eddigi működését szimbolizálja, hogy egy néhány hete elfogadott törvényt ismét módosítani kell. Emlékeztetett: az akkori vitában indítványozta, hogy a törvényjavaslatot adják át a kormánynak a szükséges finomítás elvégzése végett. Megjegyezte, hogy az elhamarkodott törvénymódosítás eredményeként tömegével állnak januárban elhatározott lakásépítések, mivel az illetékes szervek visszatartják a tulajdoni lapokat. A módosító javaslatot a képviselők 274 igen szavazattal, 9 tartózkodás mellett elfogadták. Ebédszünet után meggyorsult az Országgyűlés törvényhozó munkája. Az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról több órán át folyt az általános vita. Ennek lezárása után - az idő előrehaladta miatt - a képviselők már nem tértek rá a részletes vitára. Délután 5 óra 40 perckor az elnöklő Vörös Vince berekesztette az ülést, s az illetékes szakbizottságoknak kiadta megvitatásra az időközben érkezett módosító indítványt. Bejelentette, hogy a plénum kedden reggel 10 óra 30 perckor folytatja munkáját. Dr. Habsburg Ottó Szekszárdon Magyar hídfő az Európa Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról.) rengeteg érdeklődő rendelkezésére, válaszolt a fogyni nem akaró kérdésekre, s dedikált mindenféle könyvet, kiadványt és papírdarabot. A sajtó képviselőjéről sem feledkezett meg, s az idő rövidsége ellenére készséggel adott interjút lapunknak.- Elnök úr, ön személy szerint minek tulajdonítja töretlen népszerűségét?- A Habsburgok évszázadokon át jelentős szerépet játszottak Magyarország életében. Azonkívül én azt hiszem, hogy itt ismerik tevékenységemet. Sokan tudják, hogy én mindig az ország érdekeit képviseltem. Ráadásul egyike vagyok azon keveseknek, akika legutóbbi időkig egyáltalán nem jöhettek haza, s mégis megtartottam magyar nyelvemet. S mivel nyelvében él a nemzet, az emberek úgy könyvelnek el, mint aki hozzájuk tartozik.- Reménykedve követjük a hazánk érdekében kifejtett Európa parlamenti tevékenységét is.- Hadd mondjam el ezzel kapcsolatban, hogy magamat egy magyar hídfőnek tartom ebben a szervezetben.- Ön állást foglalt beszédében a nép által megválasztott köztársasági elnök mellett. A magyar parlament többsége viszont más véleményen volt.- Kérem szépen, nekem ettől eltér a felfogásom, éppen azért mert más országokban már szereztem tapasztalatokat. „A Szent Korona az egész nemzet jelképe” Nem volt könnyű bejutni a Művészetek Házába A legszerencsésebbnek a francia példát tartom, s így az elnök nem lenne a parlamenti pártok függvénye. Persze, vannak nézetkülönbségek, de hát ez a jó: mert milyen szörnyű volt, amikor száz- százalékos eredménnyel zárultak a szavazások. •- Milyen lépéseket tervez az Európa Parlament annak érdekében, hogy mielőbb felvegye a kapcsolatot a hivatalos magyar szervekkel?- Az Európa Parlament delegációja szeptember 17-én érkezik Budapestre, három napra. Ebben a delegációban számos párt képviselteti magát, az egyik alelnök kommunista, a másik szociáldemokrata. Ekkor fogunk találkozni a magyar parlamenttel, a kormánnyal, a szak- szervezetekkel, a különböző egyházi szervezetekkel. Remélem, addigra már eldől az Európai Közösségben a magyar ügyre vonatkozó politika.- Elnök úr, nemrég emlékeztünk a hetven évvel ezelőtti, Magyarországot felosztó trianoni békediktátumra. Véleménye szerint miként lehetne enyhíteni a máig élő igazságtalanságot?- Nézze, főleg az európaiság révén. A mai helyzetben a határokat már alig lehet megváltoztatni, ám azokat meg lehet szüntetni. Száz évvel ezelőtt Bajorország és Baden-Württemberg között még vámot is szedtek, ma pedig Franciaország és Németország között sem létezik határ.- Megoldható ez nálunk, Kelet-Euró- pában is?- Igen, ez sikerülni fog. A közös Európában ez így lesz. ' SZERI ÁRPÁD Fotó: ÖTÖS RÉKA „Hol fognak lakni a szovjet tisztek?” Szovjet katonák tízezreinek kivonása Kelet-Európából és hazatelepítése főként Belorussziába az őrületbe kergeti a helyi hatóságokat, amelyeknek amúgy is - enyhén szólva - fáj a fejük, mert lakásokat kell keríteniük Csernobil áldozatainak. „Egyszerűen megdöbbentő, hogy a szovjet csapatok Belorussziába történő áthelyezésére vonatkozó döntést a köztársaság vezetőinek hozzájárulása nélkül hozták meg” - irta szombaton felháborodva a Krasznaja Zvezda - tudvalevőleg a szovjet hadsereg lapja. A cikk harsogó címe: „Hol fognak lakni a tisztek?”. Hétfőn az AP amerikai hírügynökség eképpen kezdte „színesét" arról, hogy miféle mellékhatásokkal jár a szovjet hadsereg katonáinak - hogy a Krasznaja Zvezda kifejezésével éljünk - „áthelyezése”. Mihail Gorbacsov két évvel ezelőtt meglehetősen váratlanul jelentette be, hogy Kelet-Európából kivon félmillió katonát A döntés, amint az már tagadhatatlan, részben hozzájárult a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlásához - ezzel egy időben viszont a Szovjetunióban olyan „lakásügy” kiváltója lett, amely fölöttébb nyugtalanítja a hadsreg generálisait. Az „ideiglenes öröklakások” nagy hirtelen odalettek az ismert okokból. A hadsereg több mint 173 ezer tisztjének és azok családjainak nincs tisztességes otthona. A közkatonák hazaáramlása pedig szinte stratégiai vereséget mért a szovjet lakásügyben a Szovjetunióra. Ivan Lebe- gyev nyugalmazott vezérőrnagy egy interjúban azt mondta, hogy mostanság ez a legbonyolultabb kérdés, amellyel a hadseregnek szembe kell néznie. Következménye pedig nem utolsósorban az - panaszkodott -, hogy a fiatalokat nem csábítja a tiszti pálya... A múlt héten Kosztyenko tábornok, a belorusz katonai körzet parancsnoka találkozott a köztársaság vezetőivel, törvényhozásának tagjaival, akik közölték vele: képtelenség lakásokat találni a hazaérkező katonáknak. Belorusszia hatóságai időközben azt akarják megértetni a központi szovjet hatóságokkal, hogy az ügy nemcsak a saját problémájuk, hiszen amúgy is elviselhetetlen terhek nehezednek rájuk a csernobili katasztrófa miatt kitelepített százezrek elhelyezése miatt. A Krasznaja Zvezda szombati cikke egyelőre nem érzékelteti, hogy a lakás- helyzet miatt lassul a szovjet haderők kivonásának üteme Kelet-Európából. Az viszont majdnem bizonyos, hogy ez a lakásügy fokozza Gorbacsov belpolitikai gondjait: egyre-másra faragják el a hadsereg költségvetését, csökkentik a fegyverzetet, nő a pacifista mozgalom, a sajtó folyton kritizálja a fegyveres erőket, az egyes köztársaságok vonakodnak beolvadni a „szovjet haderőbe” - márpedig mindez nem nagyon tetszik a tábornokoknak, a köztudomásúan erős és befolyásos szovjet konzervatív katonai lobbygak. Jazov védelmi miniszter június 3-án terjedelmes cikket tett közzé a Pravdában a hadsereg reformjáról, s ebben a „katonai peresztrojka” egyik legfontosabb feladatának minősítette a lakáskérdés megoldását. A Pravda idézett egy illetékes ezredest is, aki szerint a fentebb említett tényekből következik: csak az idén már 17 500 tiszt kérte leszerelését a hadseregből, „s korántsem a rossz tisztekről van szó”. Az AP egy vasárnapi jelentésre hivatkozva idézi Burlakov tábornokot, a Magyarországon állomásozó déli hadseregcsoport parancsnokát: szerinte az év elején 50 ezer szovjet katona „állomásozott” Magyarországon, de szombatig közülük 20 ezren hazatértek. A többi a következő 12 hónapon belül távozik. Az AP csak utal arra, hogy a szovjet csapatkivonások, és a haderőcsökkentés nemcsak lakásproblémát okoz, hanem sajátos „munkanélküliséget” és ehhez kapcsolódó szociális nehézségeket is. Kiegészítésül lehet hozzátenni ehhez, hogy a még NDK-nak nevezett Kelet-Né- metországban 380 ezer szovjet katona tartózkodik, hogy a többi volt szocialista országot ne említsük. Hazatérésük bizonyára fokozatos lesz, de elég nagy biztonsággal megjósolható: a Szovjetuniónak a közeli jövőben nemcsak katonai kérdésekben kell stratégiai döntéseket hoznia... Valuta(bankjegy és csekk) árfolyamok Érvényben: 1990. június 26-tól 29-ig Pénznem vételi eladási árf. 100 egys. Ft-ban angol font 10848,26 11 519,28 ausztrál dollár 4933,43 5238,59 belga frank 182,59 193,89 dán korona 984,41 1045,31 finn márka 1591,25 1689,67 francia frank 1115,61 1184,61 görög drachma a/b 38,30 40,66 holland forint 3328,86 3534,76 ir font 10046,74 10668,18 japán yen (1000) 403,69 428,67 kanadai dollár 5297,88 5625,58 kuvaiti dinár 21 455,68 22 782,84 norvég korona 973,39 1033,59 NSZK márka 3745,66 3977,36 olasz lira (1000) 51,10 54,26 osztrák schilling 532,39 565,33 portugál escudo 42,68 45,32 spanyol peseta 60,84 64,60 svájci frank 4459,59 4735,45 svéd korona 1034,11 1098,07 USA dollár 6282,22 6670,82 ECU (közös piac) 7731,97 8210,23 a) vásárolható legmagasabb bankjegyclm- let: 1000-es b) bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfolyam: görög drachma 39,44 39,52
